SZÜLŐSÉG

Alattvaló vagy török pasa az a gyerek?

2017. szeptember 4., hétfő 13:56

Néha feleslegesen túlterheljük a gyerekeket azzal, hogy áthárítjuk rá a felnőtt döntéseket is. Ez kényelmes a szülőnek: így megússza a konfliktusokat és a felelősséget, de rettentő kimerítő a gyerek számára. Viszont vannak terepek, ahol lehet a gyerek a főnök, ilyen például a játék.

Ha megkérdeznénk az idősebb generáció képviselőit, valószínűleg széles körű lenne az egyet értés, hogy manapság a szülők hagyják, hogy a fejükre nőjenek a gyerekek, túl sok mindenben dönthetnek. Vajon igaz-e ez, és van-e, amikor jó, ha a csemete dönt?

shutterstock 482297092
Fotó: Shutterstock

A játszótéren két ötéves egymás mellett hintázott, akkor találkoztak először: egy kisfiú és egy kislány. Aranyosak voltak, ahogy ismerkedő kérdéseket tettek fel, amúgy öt éves módjára. Őszinte kérdések – őszinte válaszok. A kisfiú néhány egyéb kérdés után erről érdeklődik: nektek van kertetek? A lányka feleli: nincs, egyik házunkban sem. Kisvártatva hozzáfűzi: se anyánál, se apánál. Anya elköltözött apától, én még nem döntöttem el, kinél lakjak. Aztán tovább fűzik a szót, megbeszélik, ki mivel szeret játszani, mit szeret enni. Könnyű nyári társalgás.

Ennél szélsőségesebb példát keresve sem lehetne találni arra, mikor baj, hogy a gyerek dönt. (Tegyük hozzá, a szülőket nem hallottuk, tehát lehet, hogy a valóság nem pontosan az, mint a kislány interpretációja, mindenesetre benne így csapódott le a helyzet.)

A válófélben lévő anya és apa jó esetben a gyermek vágyait, érdekeit és velük való kapcsolatát első helyre téve dönt arról, mikor kinél lesz a csemete, de ekkora terhet nem szabad rátenni egy ötéves óvodás vállára, hogy ő mondja ki a végső szót. Egyrészt, nem tudhatja, mert nem is kell tudnia, kinél hogyan fogja érezni magát, másrészt ezzel lojalitás konfliktusba is kerül. Kit válasszon: akit jobban szeret? Aki megbántódásától jobban kell tartani? Akit áldozatnak lát az adott helyzetben, ezért kárpótolni akarja?

A gyerekek nem szokták megfogalmazni, hogy „anyu, apu, ez nekem túl súlyos döntés”. A szülőnek kell észnél lenni, és látni, mi az, ami nem a gyerek felelőssége. Néha megtéveszti az embert az a gondolat, hogy hiszen az ő életéről van szó, ő éli át a következményeket, akkor miért ne ő döntsön. Csak azt felejtjük el, hogy ahogy egyes helyzetekben még egy felnőtt sem látja pontosan, milyen körülmények közt lesz boldog, egy gyerektől még kevésbé várható, hogy az önismeretnek ezen a szintjén álljon. Lehet, hogy x iskolába menne, mert a legjobb barátnő is oda fog járni, és nem szeretne tőle elszakadni, de a szülő talán ismer olyan szempontokat, amik alapján bizton tudhatja, nem az a gyerek érdeke. A szülőséghez tartozik az ilyen sorsdöntő kérdésekben a felelősség vállalása – nem ritka, hogy épp ez alól bújik ki a felnőtt demokráciára hivatkozva.

Előfordul, mikor nem ilyen komolyságú életkérdésekről adja a döntést a gyerek kezébe a szülő, de annyi apróság gyűlik össze a nap során, hogy ettől mégis túlterhelődik a poronty. Jót akarunk a csemetének, mikor reggel elé tárjuk, melyik pólóhoz volna kedve, mikor ő választ ötféle program közül, mikor megkérdezzük, melyik bögrében esne jól a tea, majd felajánljuk, válasszon, inkább gyalog, biciklivel vagy villamossal közelítsük-e meg a helyszínt, és akkor indulunk, akkor jövünk vissza, amikor ő szól, hogy most már szerinte lehetne. De figyelmen kívül hagyjuk, hogy döntéseket meghozni fárasztó – el is terjedt manapság a „döntési fáradtság” kifejezés -, és egy kisgyereknek más, fontosabb dolgokhoz lenne szüksége az energiájára. Például a játékhoz, a világ felfedezéséhez. Nem arról van szó, hogy ne engedjük semmibe beleszólni, hanem, hogy amikor benne fel sem merül az igény a választásra, hadd engedje el magát, és lüktessen együtt az eseményekkel, amik biztonságát a szülő teremti meg.

Van, amikor fontos, hogy átadjuk az irányítást a gyereknek. Ilyen például a játék. A szülő adott esetben talán nem is érti tökéletesen a logikáját, vagy neki nem elég érdekes, nem elég szelíd, nem elég tanulságos stb., de fontos, hogy a gyerek a maga alakította világban hadd legyen főnök, hadd fejezhessen ki mindent szabadon, ami mozog, kavarog benne. Fel lehet kínálni alternatív megoldásokat, például, ha anya, apa azt tapasztalta, üres durvulásba torkollt a történet, de ne vegyük át az irányítást a gyerektől, mert az onnantól kezdve nem játék, hanem oktatás.

Természetesen sok más helyzet előfordul, amikor jó, ha megélheti a gyerek, hogy neki is van szava. Amikor fontos neki a kérdés, vagy amikor érzelmileg érinti a dolog. Mondjuk, mindenképp a kalózos fejkendőben akar menni Laciékhoz, hiszen ő a kalózkolléga, vagy az előző napi szülinapi buliból maradt szívószállal akarja a reggeli tejet meginni, hiszen így felelevenítheti az örömteli élményt.

Vannak helyzetek, mikor a szülő eszközként tudja felhasználni a kontroll egy részének átadását egy fontos cél érdekében. Mint annál a kisgyereknél, aki szívből utálta a körömvágást, ám onnantól kezdve, hogy ő választhatott, mikor melyik köröm következzen, sokkal jobban viselte a procedúrát. Amikor valamilyen más kellemetlenség előtt állunk, például oltásra kell menni, akkor is szerencsésebb azzal „jutalmazni”, hogy utána ő dönthet valamiről, például az aznapi programmal kapcsolatban, semmint tárgyi ajándékkal. Így nem éli meg olyan kiszolgáltatottnak magát, aki csak elszenved egy eseményt.

Néha feleslegesen túlterheljük a gyerekeket azzal, hogy a felelősség megosztása, vagy a konfliktus elkerülése céljából áthárítjuk rá a felnőtt döntéseket is. Fontos azonban észrevenni, mikor tényleg szüksége van a csemetének arra, hogy aktív alakítója legyen az eseményeknek. Jogos szükséglet, hogy az ember hatni, irányítani is szeretne, így képes, ha kell, alkalmazkodni is.

Cziglán Karolina
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta