SZÜLŐSÉG

Kisgyerekes anya vagyok és rászoktam az alkoholra

2017. augusztus 16., szerda 19:40

A kisgyerekes anyukák alkoholproblémái súlyos tabunak számítanak. Kata elmeséli, milyen könnyű belesodródni.

Kata édesapja, nagyapja is alkoholista, ezért ő világéletében odafigyelt, mennyit iszik. A második gyereke születése után azonban apránként mégis elérte azt a pontot, ahol már problémássá vált az alkoholfogyasztása. Pedig először tényleg csak a legnehezebb napokon ivott egy ujjnyi fehérbort ebéd után. Később ebéd előtt. És két kicsi gyerekkel, télen nagyon sok a „legnehezebb” nap.

A szakemberek szerint az anyaság számos olyan tényezővel rendelkezik, ami az arra hajlamosaknál alkoholproblémát idézhet elő. Kata esete tehát nem egyedi eset: a kisgyerekes anyukák problémás ivása vagy alkoholizmusa nem példa nélküli és nem is ritka, csak éppen tabu: nem szokás nagy nyilvánosság előtt tárgyalni. Hiszen az addikciókat alapból sújtja némi össztársadalmi megvetés, anyaként inni pedig nyilván mindennek az alja. Ezzel csak egy baj van, hogy az érintettek így nem kapnak segítséget.

shutterstock 436717024
Fotó: Shutterstock

Öt ok, amiért isznak az anyák és amiért Kata ivott

Egy kutatás öt fő okot azonosított be az anyák alkoholfogyasztásának hátterében. Semmi meglepő nincs ezek között: 1. stressz, szorongás, 2. párkapcsolat, 3. család, barátok felől érkező nyomás, 4. traumatikus élmények, 5. unalom. Nem nehéz belátni, hogy egy, kicsi gyerekekkel magára maradó anyukára akár az összes nehézség is jellemző lehet egyszerre.

Kata (nevét megváltoztattuk) története nagyjából kimeríti az öt fő okot: „A férjemmel alapvetően jól megvagyunk, szóval a párkapcsolati probléma talán nálunk kevésbé jellemző, bár tény, hogy ő nagyon sokat dolgozik, az idő egy részében külföldön, ilyenkor két-három hétig egyszülős család vagyunk. És persze alig jut időnk egymásra, alig szexelünk, és a beszélgetéseink nagy része szervezési problémákról szól, de ahogy nőttek a gyerekek, ez is kicsit jobb lett. Nálam, azt hiszem, a szorongás és a bezártság volt a fő nehézség.

Egy Budapest környéki kistelepülésre költöztünk, amikor a gyerekek 1 és 3 évesek voltak. Az egyéves kisfiunk születéskor enyhén oxigénhiányos lett, ezért fejlesztésre kellett hordani és nem lehetett tudni, a fejlődésbeli lemaradást behozza-e vagy sem, a kislányunk pedig kruppos volt. Így a kicsi lemaradása és a nagy betegségei miatt én egyfolytában rettegtem. Tél volt, mindkét gyerek folyton taknyos volt, és egyfolytában veszekedtek, mindegyik ugyanazt a kisautót akarta.

A lányom alig evett, mindent úgy kellett belekönyörögni, különben csak nápolyin élt volna, a kicsi még mindent szétkent, kiköpött, így a közös étkezések se épp békés hangulatban teltek. Az alvásról meg ne is beszéljünk, mindkét gyerek rémes alvó még ma is.

Anyósom néha kijött segíteni, kitakarított, csak hát ilyenkor azért mindig elmondta, szerinte mit csinálok rosszul, miért nem főzök inkább ezt vagy azt, miért nem tanítom meg őket aludni, miért viszem ki őket, amikor hideg van, nem csoda, hogy megfáznak, miért nem viszem ki őket, így nem fáradnak el, persze, hogy nem alszanak. Nem volt bunkó, csak ilyen kedvesen mindig éreztette, hogy amit lehet, azt elrontom, úgyhogy egy idő után inkább nem is hívtam.

Megérdemlek egy pohár finom fehérbort

Gondolom, nem tipikus, de én konkrétan emlékszem az első poharamra, a születésnapom februárra esik, ronda, ködös idő volt, a gyerekek már délelőtt tízre szétrámolták a lakást és visítva veszekedtek, és akkor úgy gondoltam, most megérdemlek egy pohár finom fehérbort. Kitöltöttem, megittam, és láss csodát, hirtelen minden jobb lett. Lenyugodtam, megláttam a helyzet vicces oldalát, tudtam nevetni a kínjainkon – gondolom, ez a genetikai hajlam, hogy rám így hat az alkohol. Segít. Aztán a kinyitott üveget betettem a hűtőbe, de ki csak nem öntöm, ha már kinyitottam? Így minden délelőtt megszavaztam magamnak egy-két ujjnyit. Az egyáltalán nem sok. Meg napi egy pohár bor direkt egészséges. Csak hát elfogyott az üveg, a februárnak meg még mindig nem volt vége. Itt már nem voltam annyira tudatos, nem is emlékszem pontosan, hogyan indokoltam meg magamnak a második üveg felbontását.

Mindenesetre teltek a hónapok, már rég tavasz volt, és már nem tudtam letagadni magam előtt a szégyent és a bűntudatot. De még sok ideig így ment! Mindig megindokoltam, hogy bármikor abba tudom hagyni, csak ma nagyon rosszul aludtak, most meg jön a kicsinek a foga, most meg rémes az időjárás, most meg kiborított az anyósom. De amikor már hatosával rendeltem a borokat (webshopból rendeltem, nehogy a helyi boltban megszóljanak), az már nekem is feltűnt.

Nekem szerencsém volt, mert tudtam kihez fordulni segítségért, az egyik barátnőm ugyanis pszichológus, és tudom róla, hogy nem ítélkező típus, és ő is keresztülment már pár necces élethelyzeten, így végülis őt hívtam fel. Adott néhány „otthon végezhető” tanácsot, azzal, hogy ha ezek révén négy hét alatt nem javul a helyzet, akkor melyik addiktológusnőhöz forduljak, aki kifejezetten alkoholproblémákkal foglalkozik."

Minek szül az ilyen?

"Végül nem kellett elmennem a szakemberhez, a tök egyszerűnek hangzó, persze nagyon nehezen megvalósítható otthoni tanácsok engem ki tudtak rángatni. Most így utólag kettőre emlékszem, az egyik az volt, hogy vezessem egy naplóban pontosan, hogy mennyit iszom. Én ettől valahogy úgy éreztem, visszanyertem az ellenőrzést a dolog felett. És az is durva volt, hogy sokszor milyen nagy volt a kísértés, hogy ne írjam le. Jó, ez csak egy ujjnyi, ennyi nem is számít, ezért minek elővenni a füzetet? És minden valahány... talán hét, már nem emlékszem... egybefüggő józan nap után kötelező volt magamat megjutalmaznom. Ezt is mindig el akartam csalni, hát nehogy már jutalmat kapjak azért, mert nem vedelek, hiszen ez alap! De azért csináltam, mert Csilla rám parancsolt, és elhittem neki, hogy ez majd így jó lesz.

Ekkor jöttem rá, hogy valójában egyáltalán nem jutalmaztam meg magam már sok-sok hónapja, nem volt a gyerekeken kívül más örömforrásom. Ezután ilyeneket csináltam, hogy megkértem az anyósomat vagy ha itthon volt, a férjemet, hogy vigyázzon három egybefüggő órát a gyerekekre, elmentem egy táncos aerobicórára (most mit csináljak, én ezeket imádom), utána szaunáztam, és még egy kicsit olvasgattam egy kávézóban. Regényt. Közben persze végig bűntudatom volt, hogy miféle luxus ez, kávézókban ücsörögni, míg a gyerekeidre más vigyáz? De működött.

Mindennek már három éve. Azóta nem tartok itthon alkoholt, szerencsére a férjem nem igényli. Ha vendégek jönnek, néha hoznak, és olyan is van, hogy iszom velük egy pohár valamit, de miután elmennek, kiöntöm a maradékokat. Azt a saját szabályt hoztam, hogy havi egyszer ihatok alkoholt, és ez már jó ideje működik. Ja, és erről az egészről senki nem tud, Csillát kivéve. A férjemnek is csak azt mondtam, hogy alkoholista őseim miatt, elővigyázatosságból kell nagyon odafigyelnem.

shutterstock 634847252
Fotó: Shutterstock

De tudom, hogy nekem erre tényleg nagyon oda kell figyelnem, mert hajlamom van rá. Nem is igazán merném senkinek sem elmondani, hogy két kicsi gyerekkel nagyjából fél évig alkoholfüggő voltam, rögtön jönne, hogy minek szül az ilyen.”

Mi bajuk van az anyáknak?

Kata története szerencsére megoldással végződött, de a legtöbben nem ennyire szerencsések, nincs mindenkinek ítélkezésmentes kognitív viselkedésterapeuta barátnője kéznél. A laikus szemlélők pedig gyakran nem is értik, mi a baja ennek a nőnek, amikor ott a két szép gyerek?

A Psychology Today az öt tényezőt tovább árnyalva felsorolja azokat a kihívásokat, amikkel a mai kisgyerekes anyáknak szembe kell nézni. Ezek azok a területek, amiken az anyák támogatásra szorulnának, ezekről kellene tudomásul vennünk, hogy az anyaság minden öröme mellett igenis nehézségnek számítanak, amelyekben segítségre van szükségünk.

Anyasággal járó kihívások, amik az ivás kockázati tényezői lehetnek

1. Nehéz vagy lehetetlen időt találni a saját magunkról való gondoskodásra (mint például egy kapkodás nélküli evés, alvás, sport, vagy csak simán egy kis egyedüllét, neadjisten masszázs, olvasás...)

2. Ha mégis sikerül, az sem felhőtlen: az angolban a „mommy guilt” kifejezéssel illetik azt, amikor anyaként bűntudatunk van a magunkra fordított idő miatt, hiszen a gyerekekkel kéne törődni.

3. A szüléssel, szoptatással, és az elválasztással járó hormonális változások miatt nehezebben tudjuk a saját hangulatunkat szabályozni.

4. Anyaként logisztikailag extrém nehéz lehet eljutni akár pszichológushoz, akár például egy Anonim Alkoholisták csoporttalálkozóra.

5. A HALT betűszót ismerjük? Hungry, Angry, Lonely, Tired, azaz Éhes, Dühös, Magányos, Fáradt. Én nem ismertem, de a gyerekeim első egy évében kb. kontans ez voltam.

6. Meglévő pszichés zavarokat (szorongást, depressziót) a kisgyermekes lét a fentiek miatt felerősíthet, ráadásul ha ezekre gyógyszert szedett az anya, ezt sokszor elhagyja a terhesség, szoptatás miatt.

7. A „szabadság” elvesztése. Mondjuk kisgyerekes anyaként a szabadságnak valóban lőttek, de ha nincs segítségünk és egy pár óra szünet sincs a „gyerekezésben” hetekig, akkor az ivás afféle látszólagos menekülésként funkcionálhat.

8. A bezártság, vagyis az otthonlét egyedül a gyerekekkel jelentős kockázati tényező az egyedül ivó típusok esetében.

9. Párkapcsolati nehézségek, viták, és ezek miatt feszülségoldásként ivás.

10. Lázadás! Sok alkoholproblémával küzdőnek az ivás fiatalkorban afféle lázadás, szabályszegés volt, így az anyaság köteléke alóli lázadás során is ehhez nyúlnak. Pedig igazából a játszótéren inni nem annyira punk. 

11. Jutalom: az anyaság inkább hosszú távon jutalmazó, így ha nem keresünk magunknak örömforrásokat, könnyen belecsúszhatunk abba, hogy az ivás lesz az örömforrás.

Hova fordulhatunk?

Hasonló probléma esetén fontos, hogy belássuk: nem jellemhibáról, hanem betegségről van szó, amelyre többféle gyógymód létezik, ezért érdemes szakemberhez fordulni, ugyanis egyedül kimászni belőle nagyon nehéz és nagyon, nagyon ritkán sikerül. Az addiktológiában dolgozó szakemberek rengeteg szenvedélybeteggel találkoznak, itt biztosak lehetünk benne, hogy megdöbbenés és ítélkezés helyett megértést kapunk.

A területileg illetékes, TB-támogatott addiktológiai rendelést itt kereshetjük meg (a szakterületnél az addiktológiát kell kiválasztani). Természetesen, ha megtehetjük, bátran elmehetünk addiktológiai profilú magánrendelésre is. Bár a szenvedélybetegségek esetén többnyire hatékonyabb a személyes kapcsolat a szakemberrel, ha erre még nem vagyunk felkészülve, számos online pszichológiai, pszichiátriai tanácsadás létezik. Az alkoholproblémák gyógyításában hatékonyságban élen járnak az önsegítő csoportok, ezekről, és egyéb segítőhelyekről itt találhatunk egy összefoglalót.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta