A nyár közeledtével valószínűleg egyre többen gondolunk elszoruló gyomorral arra a szituációra, amikor a család végre sikeresen útra kel, majd húsz perc autózás után a hátsó ülésekről elindul a nyafogás: „ott vagyunk már?”
Nem vagyunk ott, sőt, nem is leszünk még vagy két (négy, hat) órán át, mivel utazunk.
A kölykök ott hátul meg hamarosan már nemcsak nyafognak, hanem egymást marják, a szülők pedig kétségbeesetten próbálják csitítgatni, vagy minden erejükkel szórakoztatni őket. Énekelnek, mesélnek, de leginkább csendben könyörögnek a párjuknak, hogy ebonit rúddal verje tarkón, ha még egyszer megfordul a fejükben, hogy hosszabb útra induljanak gyerekkel, autóval.
Rutinosabbak persze azonnal tabletet nyomnak a kölykök kezébe, hogy azzal foglalják el magukat (vagy már eleve be van építve az első ülés támlájába az ilyen esetekre gondolva), de hát vagyunk azért jó páran olyan szülők, akik egyáltalán nem repesnek az örömtől, ha a gyerek órákon keresztül, bedugaszolt füllel bámul egy kijelzőt. Minél kisebb a gyerek, annál kevésbé tartjuk jó ötletnek, márpedig minél kisebb a gyerek, annál hamarabb unja el magát az ülésbe szíjazva.
Szerencsére most már erre is van megoldás, ami egy app, de nem olyan, amit állandóan bámulni kell, hanem elég lesz hallgatni is, közben pedig a tájat kell figyelni, mint vizuális ingert.
A Plukkido által fejlesztett ÚtraManó egy olyan alkalmazás, ami GPS-sel követi a használót, és az út mentén feltűnő tereptárgyakhoz (templomtoronyhoz, villanyoszlophoz) illesztve mesél a gyereknek. A cél tehát az, hogy a kicsiket úgy szórakoztassák útközben, hogy ne kiszakítsák őket a környezetből, hanem éppen hogy beleillesszék: agyban is ott legyenek, ahol vannak.
Az alkalmazás előre felvett audioanyagot játszik le zenei aláfestéssel, éppen akkor, amikor egy adott pont közelébe érkeznek az autóval – ehhez kell a GPS követés. Kezdéskor be lehet állítani, hogy egy, kettő vagy három gyereknek mesél-e, valamint a nemüket, és az autó színét, hogy a mese minél jobban kapcsolódjon a valósághoz. Az út során ezekből az audioanyagokból egy komplett mese áll össze, miközben a gyerek kifelé figyel, várja a következő látnivalót, azaz egy újabb meserészletet, ahelyett, hogy nyafogással kergetné őrületbe a szüleit.
Az alkalmazás egyértelműen megkönnyíti a szülő dolgát, aki beállíthatja azt is, hogy bevonódik-e az eseményekbe, vagy csak a vezetésre koncentrál. A meserészletek írásakor és időzítésekor az ilyen téren meglehetős rutinnal rendelkező plukkidós fejlesztők figyelembe vették a kisgyermekek pszichológiai jellemzőit, érdeklődését, időt hagynak a látottak feldolgozására, valamint beépítik a mára már több ezer fős közösségüktől származó, kisgyermekes családok tapasztalatait is.
Ugyanakkor nem idegenvezetésre kell gondolni, nem fognak történelmi vagy építészeti részletekben bonyolódni a távolban felsejlő templomtoronyról, hanem egy fantáziaszüleményt, egy mesét görgetnek végig az út során. A tereptárgyak csak csatlakozási pontok, fogódzkodók a valósághoz.
Az alkalmazás jelenleg a legnépszerűbb hazai turisztikai célpont: Budapest és Siófok között működik, egyelőre ennek a programozását fejezték be. Táncsics Judit, a Plukkido alapítója a Díványnak elmondta: azon dolgoznak, hogy a többi autópálya mellett, majd pedig lassan az alsóbbrendű utakon is használható legyen az alkalmazás. Szerencsére egyre többen látnak benne fantáziát, ezért úgy tűnik, hogy a továbbfejlesztéshez és a gyorsabb haladáshoz sikerül partnereket is találniuk.
Abban is gondolkoznak, hogy egy általánosabb megoldást is létrehozzanak, ami nem csupán egyetlen útvonalhoz csatlakoztatható. Ez külföldön is használható lenne, bármerre járnak is a világban, ami máris megoldhatja a dilemmát: elég nagyok már a gyerekek, hogy kibírják az utat, mondjuk, a tengerig?
De hát ez még a jövő zenéje , az univerzális megoldás még sok stúdiómunkát igényel. Reméljük, már nem sokáig kell várni, de addig is jelentkezhettek a Plukkido weboldalán tesztelésre, próbáljátok ki az appot az M7-esen, Balaton felé, és kommenteljétek a Facebookon, hogy nektek bevált-e!
