Mit látsz a képen? Depresszió vagy átlagos hétköznap?

Zanza!

Jé, én pont így nézek/néztem ki egy átlagos szerda délután a gyerek mellett - kiáltott fel gyerekes kolléganőink jó része a depressziós fotó láttán. Akkor szülés utáni depresszióm van? Vagy csak a fáradtság? Mi a különbség a kettő között?

Kiváló fotót találtunk a szülés utáni depresszióról a neten: a képet Kathy DiVincenzo, dúla, és kétgyerekes anyuka posztolta, és már a célja is az volt vele, hogy bemutassa a posztpartum depressziót. A Képen Kathy két gyönyörű, egészséges gyermeke körében üldögél végtelenül üres és reménytelen tekintettel. A fotónak párja is van, az eredeti Facebook-poszt, amely jelenleg hetvenezer megosztás felett jár, tartalmaz egy kisimult, jólfésült, derűs kisgyermekes pillanatot is.

Ami a depressziós verziót illeti: jé, hát én így nézek ki minden átlagos szerda délután! Pont ekkorák a gyerekeim is, és a hajam is ilyen, a szoptatás után félig lelógó trikópánt pedig kifejezetten a védjegyemmé válik lassan. Akkor szülés utáni depresszióm van? Vagy csak a fáradtság? Mi a különbség a kettő között? Honnan tudjuk, hogy „csak” kimerültünk, vagy tényleg baj van? Elmagyarázzuk.

Az anyaság szuper, de nem csak szuper

Az anyaság csodálatos, az anyaság nehéz, az anyaság gyönyörű, az anyaság kimerítő. Ez mind igaz. Azaz, aki az anyálkodást kizárólag végtelen szenvedésként tálalja, az téved vagy hazudik; és aki végeérhetetlen rózsaszín örömforrásként, az is. Az igazság az, hogy a kisgyermekes anyalét, különösen, ha a kisgyermekek száma több mint egy, elég ellentmondásos, rengeteg örömmel járó, ugyanakkor embert próbáló időszak. A fotón szereplő Kathy és fotós barátnője szerint az árnyoldal, a kimerültség és a szülés utáni depresszió még ma is tabutéma – mindkettőjüket érintette, a fotóval ezért erre szerették volna felhívni a figyelmet.

Szülés utáni blues

Még nem tartozik a szülés utáni depresszió körébe, de nagyon gyakori jelenség az úgynevezett baby blues, amihez a szülést követő pár héten belül fellépő hangulatingadozások tartoznak. Az ember ilyenkor egyrészt eufórikusan puszilgatja a cuki kis talpacskákat, másik pillanatban bőg, mert nem megy a szoptatás, nem tudjuk megvigasztalni a hasfájós bébit, vagy két hete nem aludtunk egy óránál többet éjszaka. Vagy éppen minden ok nélkül kap sírógörcsöt. Ez teljesen normális, részben hormonális, részben a hatalmas életvitelbeli változás, a kialvatlanság és a társas támogatás hiánya okozza. A baby blues csupán abban különbözik a szülés utáni depressziótól, hogy átmeneti: a hangulat a nap folyamán is hullámzó, pár héten belül pedig magától rendeződik.

Valódi szülés utáni depresszió

A kimerültség és a depresszió elkülönítése már csak azért sem könnyű, mert a kimerültség, kialvatlanság növeli a depresszió kockázatát, a depresszió tünetei között pedig a fáradékonyság is szerepel. Azaz sok az átfedés – ugyanakkor ha az a bajunk, hogy egy hónapja nem aludtunk másfél óránál többet egyben, arra nem fog használni az antidepresszívum, míg a valódi depit nem gyógyítja meg az alvás.

A szülés utáni depresszió kezdete változatos lehet: kezdődhet már a szülés előtt pár héttel is, de akár a baba pár hónapos korában is. A tünetei ugyanazok, mint a „sima” depresszióé, azaz levert hangulat az idő nagy részében, az örömképesség elvesztése, valamint legalább öt tünet az alábbiak közül:

- étvágytalanság vagy megnövekedett étvágy

- alvászavar (mondjuk egy csecsemő anyjaként nehéz értelmezni ezt a kritériumot, de figyelemfelkeltő lehet, ha akkor sem tudunk aludni, amikor épp lehetne)

- nyugtalanság

- fáradékonyság

- értéktelenség, bűntudat érzése

- koncentrációzavar, döntésképtelenség

- a halál gondolatával való foglalkozás, esetleg öngyilkossági gondolatok

Egy-egy tünet átmenetileg fennállhat anélkül is, hogy depresszióra kellene gondolnunk – friss anyaként mondjuk szerintem kimerítettem a döntésképtelenség kritériumát minden öltöztetésnél (mit kell ráadni, hogy ne fázzon meg / ne hevüljön túl?). Depresszióról akkor beszélünk, ha a lehangoltság + az öt tünet legalább két hétig, az idő nagy részében fennáll.

A depresszió tüneteit és súlyosságát leggyakrabban az ún. Beck depresszió skálával mérik, amely sok helyen megtalálható online, például itt egy rövidített verzió. Néhány perc kitölteni és kiértékelni, és máris kaphatunk egy képet arról, fenyeget-e minket a posztpartum depresszió vagy csak aludnunk kéne.

Van segítség!

Ha szülés utáni depressziónk van, akkor az első lépés, hogy felismerjük, a második pedig, hogy ne legyen bűntudatunk vagy szégyenérzetünk miatta! A dolog világszerte létezik, még törzsi társadalmakban is, és a világon a nők 10-45 %-át érinti. A szülés utáni depresszió szerencsére jól kezelhető: enyhe esetekben életmódváltással, közepesen súlyos esetekben pszichoterápiával, súlyos esetekben pedig gyógyszer és pszichoterápia kombinációjával, vagy ha utóbbi végképp nem elérhető, akkor gyógyszerrel kell kezelni.

A kezelés a baba érdeke is: a kezeletlen depressziós anyák gyerekei számos hátrányt szenvednek a kötődés területén, és ők maguk is nagyobb eséllyel lesznek depressziósak.

Ha úgy érzed, hogy enyhe szülés utáni depresszióban szenvedsz, olvasd el a probléma otthoni kezelését cikksorozatunkban ( első rész, második rész). Ha a tünetek nem enyhülnek, vagy ha a depresszió súlyossága az enyhét meghaladja, akkor pszichiáter szakember segítségét érdemes kérni.

Ez háromféle úton lehetséges:

1. elmegy az ember a háziorvosához és az beutalja őt a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőbe,

2. a háziorvos kihagyásával simán elmegy az ember a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőbe (itt ki lehet keresni, hol van a miénk),

3. pszichiátriai magánrendelésre megyünk.

Súlyosabb tünetek esetén elképzelhető, hogy a pszichiáter hangulatjavító gyógyszert javasol – fontos tudni, hogy ezek a szedés elkezdését követő két hét után kezdenek el használni és kb. fél évig javasolt szedni őket. Ne felejtsd el, hogy a segítségkérés ebben az esetben nem csak a te érdeked, hanem a családodnak és a babának is ezzel teszel jót!

Blogmustra