SZÜLŐSÉG

Te jó ég, semmi sem lesz ebből a gyerekből!

2017. március 30., csütörtök 19:02

Nem csinál semmit, csak zenét hallgat, chatel és nézi a plafont? Ne irigyelje a stréberek szüleit, hosszú távon általában a "lusta"gyerek jár jobban. Neki ugyanis lesz élete.

A szülők kisebbik része olyan szerencsés, hogy elmondhatja, szerinte jó úton halad a tinédzser korú gyereke, megteszi, ami a dolga, van motivációja ahhoz, ami fontos (leginkább a tanulásról van szó), és ha így folytatódik, akkor minden rendben lesz.

Sokkal jellemzőbb vélekedés, hogy lusta, nem érdekli az iskola, csak a barátaival lóg a telefonon, chaten vagy videojátékokra pazarolja az értékes óráit. Az anyák és apák csodálkoznak, hiszen mintaként nem ezt látja a kölyök: azt látja, a szülők korán kelnek, mennek dolgozni, este otthon házimunkáznak, ügyeiket intézik.

shutterstock 495720532

Tegyük hozzá, nem minden kamasz lusta, ott van a másik véglet, akinek az egész napja be van táblázva, iskola után megy az edzésre, onnan a nyelvórára, otthon tanul, beájul az ágyba, és kezdődik az egész elölről. A szombati mozizást pedig lemondja, ha hétfőre tettek egy témazáró dolgozatot.

Sok szülő választaná ezt, de nem biztos, hogy ez jobb, sőt, bármilyen meglepő, ebben több a veszély, mint ami az órák hosszat plafont bámuló, zenét hallgató, csacsogó tinit fenyegeti. Ha sarkosan akarjuk megfogalmazni, a tanulást lehet később is pótolni, de azt, hogy éljen az ember, sokkal nehezebb.

Élet alatt azt értjük, hogy álmodozzon, próbálgassa a szerepeit, keresse önmagát, barátkozzon, szerelmes legyen, töprengjen, adjon időt magának az átalakulásra. Ez sok látszólagos semmittevéssel jár, de közben hömpölyögnek a gondolatok a fejében, a „ki vagyok én, milyen akarok lenni”, no meg a „milyen a világ, és milyennek kellene lennie” jellegű elmélkedések.

Ezek kellenek ahhoz, hogy kiforrjon az értékrendje, végül letisztuljon mindez, és kialakuljon az önálló, felnőtt személyisége. Az kevés, ha valaki csak azt gyakorolja, hogy mindent megcsinál, ami a feladata.

A szülő persze aggódik, mert az ő szeme előtt az lebeg, hogy jó jegyekkel lehet bejutni jó iskolába, az szükséges a jó álláshoz, ami pedig nem árt a boldoguláshoz, hogy meglegyen a gyerek anyagi biztonsága, és sikeres ember válhasson belőle. Mindezt röviden a „Tanulj, mert csöves lesz belőled!” mondat foglalja össze. Az anyáknak és apáknak tehát az a kérdése, hogyan lehetne „rávenni” a fiatalt a tanulásra.

Rávenni sehogy. Odafigyelni lehet, hogy ne vegyük el a motivációját, de intravénásan motivációt adagolni nem. A legtöbb felnőttnek meggyőződése, hogy a gyerekben nincs belső késztetés a tanulásra. Ám valójában eredetileg volt, és az a természetes, ha van, hiszen mindenkiben ott lapul a világ megismerésének vágya, és mindenki szereti, hogy olyan visszajelzést kap, hogy valamiben ügyes volt, jól sikerült neki. Így kezdjük az életet, csak sajnos elvesszük ezt a lelkesedést – legfőképp az iskola, de a szülőn is sok múlik.

A legrosszabb, amivel garantáltan ki lehet apasztani az utolsó csepp belső indíttatást is, az a noszogatás. „Tanulj máááár!” „Már megint csak ténferegsz, kész van már a leckéd?” Akinek ezt mantrázzák a fülébe, attól elveszik a lehetőséget, hogy saját feladatként, saját felelősségként élje meg a tanulást, és persze saját sikerként, ha eredményes a felelet.

shutterstock 174171293

Ahhoz, hogy motivált maradjon, vagy újra azzá váljon a gyerek, először is szükséges, hogy ne legyünk mindig a sarkában, hanem úgy tekintsünk a tanulás témára, mint az ő dolgára, ő felelősségére.

De a szülőn is sok múlik, csakhogy éppen abbéli aggodalmunkban, hogy nem szedi össze magát a tini, és baj lesz belőle, általában olyasmiket teszünk, ami ellentétes hatást vált ki. A legjellemzőbb, hogy a jó eredményre alig reagálunk, vagy, ami még rosszabb, jutalmat adunk (ami bizonyítottan apasztja a belső motivációt), a rosszra pedig szidás vagy büntetés a válasz.

Gondoljunk bele, minket vajon mi ösztönözne? A büntetéstől való félelem egyes esetekben hatékony: olyankor, amikor nem kérdés, hogy valamire képesek vagyunk-e, csak akarni kell. Felnőttként például befizetjük a telefonszámlát, különben kikapcsolják a készüléket. A tanulás azonban csak szülői szemmel nézve hasonló („hát persze, hogy képes rá, okos gyerek az”), a tiniben azonban ott van a kudarctól való félelem. Bizonytalan, vajon meg fogja-e érteni, képes-e megjegyezni, menni fog-e neki éles helyzetben is. Szorongás tapad hozzá, és ilyen helyzetben a biztatás, és kudarc esetén az együttérzés sokkal motiválóbb.

Ha nem sikerül a matek dolgozat, és elmondom neki, milyen lusta, és ezt csak magának köszönheti, mert nem készült, azzal nem inspirálom. A kudarc kritikus pillanat, könnyen elillan a motiváció. Ha együttérzést és támaszt nyújtok, akkor segítek megvédeni ezt a törékeny kincset.

Ha hihetetlen, hogy a gyereket épp kudarc idején kellene legjobban támogatni, gondoljunk bele, nekünk mi esik jól, mikor úgy érezzük, valami nem megy, és már egyre nehezebben is vesszük rá magunkat. Biztos van ilyen: fogyókúra, jogosítvány, nyelvgyakorlás... Miért bánnánk úgy a saját gyerekünkkel, ahogy nekünk is fájna?

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.03.30 23:10:01rozsomák

    A gyerek az gyerek és nem felnőtt.
    Kár azt hinni, hogy minden gyerek felelősségteljes és okosan mérlegelni tudja, hogy mi kell neki és mi nem. Ez ugyanis a felnőtt tulajdonsága - jó esetben -, nem a gyereké.
    Közeli ismerős gyermeket a cikkben vázolt módon "neveltek", úgymond "liberálisan", hagyták, hogy kiforrja majd magát, ennek az eredménye az lett, hogy a "gyermek" 21 évesen ötödszörre kezdte el a szakközépiskola második osztályát, akkor végleg feladták. Azóta se szakmája, se egy érettségije, viszont volt már sitten lopásért, tengleng a nagyvilágban, példaképei a Pumped Gabó típusú figurák. Anyja bevallotta, hogy ezt a gyereket elcseszte a mindent ráhagyó "neveléssel", de visszacsinálni vagy újrakezdeni sajnos nem lehet..
    Ez is lehet a végeredmény.

    Egyébként ez a "hiszen mindenkiben ott lapul a világ megismerésének vágya" félmondat nem teljesen igaz. Egyrészt mert nem igaz, nem lapul ott mindenkiben, másrészt meg senki se tudja megismerni teljesen a világot, csak egy szeletét. Van, akinek a világ Pumped Gabót jelenti csak, semmi mást.

  • 2017.03.31 00:00:14csakférfi

    Rozsomák
    Igaz. Ennél bugyutább pszichoblablát csak az elmeháborodottak képesek produkálni.
    A gyerek nem felnőtt. Azért nem mert nincs tapasztalata a cselekvést illetőlen. Álmodozni és nem tenni nem mozogni az egyenlő a víziókkal és a haszontalansággal. Az élet a cselekvésről szól. Nem az álmokról. Kijózanítom a cikk íróját az önnön nagysága köré szőtt rózsaszín anyasági delíriumból. Nekem mint szülőnek kötelességem a gyereket kihozni . Karolinát már nem lehet. Mivel engem is kijózanítottak annakidején. Tenni akaró a mai napig álmodozó tipus vagyok. Köszönhetően az Meg a környezetemnek.
    Álmodozàs az élet megrontòja. A cselekvés pedig az élet.
    Csak egy idióta hiszi ( álmodja) hogy a gyerek anélkül is cselekszik hanemnoszogatjuk. Minek akkor a tanàr? Tanul az a gyerek ûgy isha nem kérdezzük.

  • 2017.03.31 04:59:32Colonel H. Stinkmeaner

    A mindent ráhagyó nemnevelés az meghozza az eredményét. Minden osztályban van pár gyerek, akire ráhagytak mindent a szüleik, kezdve onnan, hogy reggelit se vittek az iskolába, hanem büfében vették meg a kólát, chipset, meg zsebpénzt kaptak, mert tanuljon meg bánni a pénzzel a gyerek. Ha nem mosott fogat, lefekvés előtt az is belefért néha. 14-15 évesen csavargott? Belefér, hisz gyerek, majd kinövi. Felelősséget nem tanult, viszont hatalmas önbizalmat növesztett.
    Ezekből a gyerekekből lett a korán teherbe eső, a láncdohányos, devizahiteles, segélyből élő, egyetemen esetleg egy szabadbölcsész szakon egy röpke évtizedig lébecoló, de leginkább betanított munkás vagy segédmunkás.

    Nekem ez nem fáj, az én anyám mindig az ilyen gyerekeket meg a semmire se jutott szüleiket állította ellenpéldaként elém. "Ilyen akarsz lenni? Mi nem ilyen emberek vagyunk!" Mondjuk ehhez kell családi háttér is, haa nagyszülő, szülő is lébecol, tanulatlan sutyerák, akkor nem mondhatja, hogy mi nem ilyenek vagyunk, nekünk nem ez a családi hagyományunk.

    Legyen minél több ilyen elkallódott gyerek, akkor az én gyermekeimnek kevesebb konkurenciával kell majd megküzdeni, ha orvosi egyetemre vagy egy mérnöki szakra akarnak bejutni.

  • 2017.03.31 05:02:11Colonel H. Stinkmeaner

    A mindent ráhagyó nemnevelés az meghozza az eredményét. Minden osztályban van pár gyerek, akire ráhagytak mindent a szüleik, kezdve onnan, hogy reggelit se vittek az iskolába, hanem büfében vették meg a kólát, chipset, meg zsebpénzt kaptak, mert tanuljon meg bánni a pénzzel a gyerek. Ha nem mosott fogat, lefekvés előtt az is belefért néha. 14-15 évesen csavargott? Belefér, hisz gyerek, majd kinövi. Felelősséget nem tanult, viszont hatalmas önbizalmat növesztett.
    Ezekből a gyerekekből lett a korán teherbe eső, a láncdohányos, devizahiteles, segélyből élő, egyetemen esetleg egy szabadbölcsész szakon egy röpke évtizedig lébecoló, de leginkább betanított munkás vagy segédmunkás.

    Nekem ez nem fáj, az én anyám mindig az ilyen gyerekeket meg a semmire se jutott szüleiket állította ellenpéldaként elém. "Ilyen akarsz lenni? Mi nem ilyen emberek vagyunk!" Mondjuk ehhez kell családi háttér is, haa nagyszülő, szülő is lébecol, tanulatlan sutyerák, akkor nem mondhatja, hogy mi nem ilyenek vagyunk, nekünk nem ez a családi hagyományunk.

    Legyen minél több ilyen elkallódott gyerek, akkor az én gyermekeimnek kevesebb konkurenciával kell majd megküzdeni, ha orvosi egyetemre vagy egy mérnöki szakra akarnak bejutni.

  • 2017.03.31 08:33:12wmiki

    Ha tényleg nem ért semmihez, de jól hazudozik, indexes írnoknak bármikor elmehet.

  • 2017.03.31 08:35:39Matanna

    Szerintem sok igazság van a cikkben.
    Itt is valahol egy középutat kellene találni.
    Persze tanulni kell, de a fiatalnak meg is kell találni önmagát, és fel kell építenie egy társas hálót, ami (főleg ma Magyarországon) talán sokszor jobban jön, mint egy diploma. Főleg a felsőbb iskolákban már csak akkor van értelme a tanulásnak, ha a fiatal valóban, őszintén ezt akarja és az elképzelése az ő testi, lelki, szellemi adottságaival reális is!.
    Ha nehezen dönt a továbbtanulásról, jobb, ha előbb ehhez a döntéshez kap (profi, pártatlan!!!!!) segítséget, mintha sulykolnak felé valami elvárást, ami valójában nagyon messze áll tőle.

  • 2017.03.31 08:47:12bejto

    Az ember csak megmosolyogja az előtte szólókat.
    Képtelenek megérteni, hogy a motiváció vagy annak hiány nem a szülőn múlik. Senki nem születik és nem is akar tanulatlan sutyerák lenni egyszerűen bizonyos okok miatt pl. a figyelemzavar miatt nem képes fegyelmezett lenni, tanulási zavara miatt tanulni, a memória "sérülése" miatt célokat kitűzni oda eljutni még ha ott is a van mellette a szülő és a pedagógus.
    Úgy lehet ezt elképzelni mint Colonel H. Stinkmeaner anyukáját behívná az igazgató, hogy a nevelésében komoly problémákat lát nevezetesen a gyerek magassága 20 cm elmarad az átlagtól és a haja színe barna. Pedig itt vannak a kutatások a tényekkel: 2 méteres szőke hajú férfiak/nők boldogabbak, sikeresebbek és jövedelmük is nagyobb. Tehát tegyen meg mindent, hogy így legyen a gyerek is ezt szeretné, ha nem megy az sajnos Ön hibája. Úgy kellet volna formálni.

  • 2017.03.31 09:14:46flea

    Oké, mindenki öblíthet. Ha megvolt, utána mondja már el valaki, hogy hol van itt az leírva, hogy mindent hagyjál rá a gyerekre?
    Én egy olyan cikket olvastam, aminek a két fő állítása:
    (1) Nem katasztrófa, ha a gyerek nem mindig a leckéjét írja kényszeresen, hanem magától is csinál dolgokat, amik örömet okoznak neki (akár a leckéje rovására, noha ez bennünket idegesít).
    (2) Ha a gyereket jó iskolai eredmény esetén jutalmazzuk, rossz eredmény esetén pedig büntetjük, az kontraproduktív.
    Ez mindkettő annyira nyilvánvalóan igaz, hogy konkrétan arra számítottam, majd azt fogja nyígni a trollhadsereg, hogy semmitmondó a cikk...

  • 2017.03.31 09:16:50flea

    @bejto: ez a hasonlat zseniális. :)

    (Ugyanakkor nem értek egyet, a saját lányom a példa arra, hogy a motivációját vesztett gyerek szülői segítséggel vissza tudja nyerni azt.)

  • 2017.03.31 10:03:54Zephyrous

    "A legjellemzőbb, hogy a jó eredményre alig reagálunk, vagy, ami még rosszabb, jutalmat adunk (ami bizonyítottan apasztja a belső motivációt), a rosszra pedig szidás vagy büntetés a válasz."

    Az miért rosszabb, ha jutalmat kap a gyerek a teljesítményéért? (nyilván nem százezres fizetésre kell gondolni, hanem kisebb apróságokra)
    Később a munkahelyén is ez lesz, ha keményen dolgozik és hajt, akkor kap prémiumot, előléptetést, stb.
    Szerintem az a legkárosabb, ha a teljesítményt "természetesnek" vesszük, semmi dicséret nem jár érte, viszont a rosszért napokig b*szogatjuk a gyereket.

  • 2017.03.31 10:06:57bejto

    Hát kedves flea átpasszolnám a figyelemzavaros fiamat, akivel megbeszélheted, ugyan, hogy ha jó lesz a bizonyítvány vagy megtanulja ezt vagy azt vagy megcsinálja ezt vagy azt, és kitehetitek a jutalom pl. a 23"-as zöld MTB képét. 15 perc tanulás/olvasás után a gyermek arra a következtetésre jut,amit meg is oszt veled, hogy talán a kék MTB jobb lenne és az már egy másik dolog ahhoz nem kell "annyi" mint a zöldhöz és ez meggyőződése lesz innen indít ellentámadást. És probléma magva nem is az MTB hanem, hogy teljesen közömbös számára mi volt a törökökkel 1520-ban. Folyamatos stimuláció kell neki lehetőség szerint vizuálisan, ami előtte van a törökök azok csak betű, abból számára nem jön le a jutalom, a jobb iskola az egyetem a külföldi munka stb stb képe

  • 2017.03.31 10:18:52flea

    @bejto: egy szóval nem mondtam, hogy _minden_ gyereknél elegendő a szülői odafigyelés/támogatás meg a józan ész. Persze hogy vannak gyerekek különleges helyzetben, ahol szaktudás kell, és néha az se elég. De a többség nem ilyen.

    Mellesleg ha egy gyerek számára közömbös, hogy mi volt a törökökkel 1520-ban, az szerintem jó jel. Ezt csak halkan mondom... :)

  • 2017.03.31 12:15:58kisvirag78

    Sajnos nagyon nincs igaza a cikknek. Kifejezetten káros.
    Az tény, hogy nem szabad a gyereket belehergelni egy 24 órás mókuskerékbe, de ha élvezi, hogy sok mindent csinál és sokat tanul, attól még nem felejt el élni. Lehet, hogy 1-2 év múlva jön csak el a szerelem, és majd akkor lazít egy kicsit. Semmit nem veszít, ha kihagyja a chatelést, a kockulást, a cél nélküli ténfergést. Ez az egy biztos. Nem ettől alakul ki a személyisége. Ha meg sokat tanul, sokra viszi, lehet, hogy nagyon izgalmas munkát talál később. Sokkal izgalmasabbat, mint aki nem tanult és ezért hátrányban lesz a munkaerő-piacon. Persze, sok minden szerencse kérdése is.
    Ugyanakkor ha mindent ráhagyunk a gyerekre, akkor bizonyos típusú személyiségek teljesen elkallódnak. És az a mi felelősségünk lesz. Az eleve ténfergő gyerekek nagy része sajnos elkallódik, vagy legalábbis a felét sem hozza ki abból, ami benne van. Ha meg későn ébred, akkor kínkeservvel fog megküzdeni azért, amit röhögve összehozott volna fiatalabb korában. Pl. az öcsém, aki már harmincas apaként ért meg arra, hogy diplomázzon, nyelvvizsgázzon, mert annak idején a haverok miatt mindenhonnan kibukott. Persze, akkor már rájött arra, hogy normális munkához diploma is kellene. Ma azt vallja, hogy ő bizony mindent bevet majd, hogy a gyereke ne így járjon.

  • 2017.03.31 13:37:33Alick

    [link]
    :)

  • 2017.03.31 14:03:57Katemi

    Három gyerekem van, ugyanabban a családban nőttek fel, ugyanolyan nevelési elvek szerint, de mivel különböző a személyiségük, nem egyformán tanulnak. Egyikük négy éves kora óta rengeteget olvas, tájékozott, pillanatok alatt megtanult angolul, (többek között az angol nyelvű számítógépes játékok miatt) tehetségesen rajzol, filozófiából országos versenyeket nyert, de csak azt tanulta eredményesen, ami érdekelte. A másik saját magától kitűnő tanuló, szintén sokat olvas, soha nem kellett kikérdezni, leckét írni vele, noszogatni a tanulásra, egyformán jó a humán és a reál tárgyakból is. A harmadik nem szeret olvasni, közepesen tanul, viszont tehetséges táncos, ezen a területen mindent megtesz a cél érdekében, tanulásra viszont csak a legszükségesebb időt/energiát fordítja. Egyiküket se cseszegettem soha, nyilván néha elmagyaráztam hogy miért fontos jól tanulni, de nem vártam, hogy egy 8-10 vagy 14-15 éves gyerek pontosan értse, hogy miért kellene neki minden percét tanulással töltenie. Hagytam őket játszani, lazulni, "semmit se csinálni" amikor szükség volt rá, mert nem felejtettem el felnőttként, hogy én milyen voltam ennyi idősen. Nem hiszek abban, amikor első osztálytól kezdve minden nap küzdéssel, gyakorlással, magolással veszik rá a gyereket a tanulásra, ha nincs belső motiváció, érdeklődés a gyerekben, akkor ezzel csak ideig-óráig lehet kikényszeríteni belőle az elfogadható eredményeket. Ráadásul egy bizonyos szint felett már nem biztos, hogy a szülő tud segíteni olyan feladatokban, amik meghaladják az ő ismereteit. Én például mindig bevallottam, ha esetleg nem értettek valamit matekból, hogy nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy elmagyarázzam... :)

  • 2017.03.31 15:30:29csakférfi

    flea
    Ajánlom figyelmedbe ezen nevelési elveknek a következményeit.
    [link]
    Van a cikk "szelleme" és van a valóság.
    :) :)
    A sikert nem pénzben mérjük.Sem nem egzisztenciában.Sem nem osztályzatokban.
    Erre csak a pszichológus és a tanár,főnök.....stb. késztet téged.

  • 2017.03.31 16:28:14csakférfi

    bejto
    "A vizsgálat során funkcionális MRI-vel hasonlították össze a hiperaktív és nem hiperaktív gyerekek agytevékenységét. Kiderült, hogy a hiperaktivitás tüneteit mutató gyerekeknél az agy jobb oldali homloklebenyében kevésbé aktív az agytevékenység, mint azoknál, akik nem szenvednek a betegségben.

    Mivel a jobb félteke felelős általában a gátlásokért, úgymond „lefékezi” a cselekvőt, így most bizonyítottnak tűnik, hogy az ADHD gyerekek viselkedésének meghatározott élettani oka van."
    -----agy jobb oldali homloklebenyében------ jobb félteke felelős általában a gátlásokért.
    Mi jut eszedbe a "gátlásról"?
    A cselekvés korlátja avagy az élet velejárója.
    Gátlástalan???
    Másokra tekintet nélkül avagy a szabadelvűség?? Könnyen átesel a "ló másik oldalára".Mintahogyan a cikkíró is.
    Ezért lesz lassan egy "generációnyi idióta".
    Albert Einstein — 'Félek attól a naptól amikor a technológia fontosabb lesz,mint a személyes kapcsolattartás.A világon lesz egy generációnyi idióta.'
    "motiváció

    cselekvésre ösztönző késztetés; indíték"

    "fantázia Többé, kevésbé koherens képzelet, álom vagy álmodozás, amelyet nem korlátoz a valóság."
    érzékeled az ellentmondást??

  • 2017.04.01 14:10:51Hórukk

    2 gyerekem nagy szabadságban nevelkedett, de mindig kaptak javaslatokat és alternatívákat, volt reális választási lehetőségük - és így felelősségük is. Sokszor jobban döntöttek mint azt mi tudtunk volna helyettük. Mércét maguknak állítottak és az magasabb volt, mint amit mi mertünk volna kitűzni számukra. Egyikük matematikus, másikuk vezető beosztású egy multinál. Közben még sportsikereik is voltak, mert szabadon választhattak az elérhető és nekik tetsző sportágak közül. Legjobban nem kényszerrel, hanem jó példával és józan ésszel lehet nevelni.

  • 2017.04.01 22:34:11Mák Vilma

    "a tanulást lehet később is pótolni, de azt, hogy éljen az ember, sokkal nehezebb."

    Hát sajnos nem, van, amit nem lehet már később pótolni. Zenész, sportoló, igazi művész, tudós csak akkor lehetsz, ha mindig a legtöbbet hozod ki az idődből, már tinédzserként is. Egy csomó út bezárul előtted, ha átbulizod a középiskolás éveket. Persze lehet, hogy akkor is boldog ember leszel a végén, csak kisebb eséllyel.

  • 2017.04.03 09:09:48indapass

    Azt gondolom, a kamasznak a saját maga megtalálásán kívül azért igenis a való világban kell élnie.

    Tény, hogy heti 35 óra után nem esik jól a plusz napi 1-2 óra tanulás (ez a magas óraszám és a sok információ bemagoltatása a rendszer ökörsége), de így is marad a 8 óra alvás és a napi 9 óra tanulás mellett napi 7 óra, amiből 2 óra a közlekedés és a házimunka, tehát 5 órányi tiszta szabad idő marad átlagban.

    Ebben az öt órában, plusz a hétvégén azért van mód arra, hogy lazítson a gyerek. Persze, ha zenél, az mínusz napi 1-fél óra, ha sportol, az alkalmanként 1,5-2 óra. De ezeket már neki kell bevállalnia, akarja-e.

    Kisebb gyereknél meg azért kevesebb az óraszám, a tanulnivaló, jellemzően kevesebb időt is utazik el a csemete, úgyhogy némi zenét és/vagy sportot érdemes bevállalni, hátha kedvet kap, és lesz egy hobbija, amit később is szívesen csinál.

  • 2017.04.06 12:53:56Herbert_West

    Csak ket dologra szeretnek kiterni. Egyreszt arra, hogy a chateles meg a szamitogepes jatekok valamiet rossznak, idopocsekolasnak, stb vannak beallitva, holott ezek nagyon is szocialis elmenyek. A gyerek nem a semmivel chatel, hanem masokkal, ennek minden elonyevel (es hatranyaval), a szamitogepes jatekok jelento resze pedig multiplayer, a maguk oriasi, es alapvetoen, ha az ember erti a szlenget, tamogato kozossegevel. Tudom, hogy a cikk iroja, es a cikk kommenteloi nem abba szocialzalodtak bele, hogy a vilag masik vegen levo emberrel is lehet beszelni, de a gyerekeiknek mar ez az alap. Ezt valami elemi rossznak beallitani badarsag.

    A masik a szokasos millenial-szapulas. Nyilvan Magyarorszagon ez kicsit maskepp van, de iszonyatosan visszas a Millenialokat ugy kezelni, mintha egy tobtizmillios kozossegi tudat lennenek, ahol mindenkire rahuzhato valamifele altalanositas. De ha meg igy is lenne, akkor is vegye mar figyelembe minden GenY-utalo, hogy mig (legalabbis nyugaton) az o generacioja nagyon jo feltetlekkel indult, addig a Millenialokat sokkal kevesbe tamogatja az allam (pl oktatasi koltsegek az USAban), az elheyezkedesuk nehezebb (2008, ugye), es ennek ellener statisztikailag kimutathatoan kevesebben elnek otthon a szuleikkel, tanultabbak, kozmopolitabbak, liberalisabbak, stb, mint az oket szapulo generaciok. Hogy a magyar neplelek szintjen fogalmazzak: a pofat be lehet fogni.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta