SZÜLŐSÉG

A magatartászavaros gyerekek csak ne zavarják a többieket a tanulásban!

2017. február 27., hétfő 07:13

Ön mit tenne, ha a rendes, szorgalmas gyereke jól együttműködő osztályába egyszer csak betennének egy figyelemzavaros, hiperaktív gyereket, aki órán mindig rosszalkodik, nem hagyja a többieket nyugodtan tanulni, és mindent szétzilál maga körül?

És mit tenne akkor, ha önnek lenne egy hiperaktív, figyelemhiányos gyereke, akit a baja miatt minden iskolából kiutálnak, és senkitől sem kapna segítséget, pedig, mint minden anya, ön is csak azt szeretné, hogy a gyereke megtalálja a helyét az iskolában?

A minap egy nyílt levél jelent meg a Gyerkőcökkel suttogó blogon, „Integráció! Minek, de főleg kinek az árán?” – címmel. A szerző, Pribánszki Marianna azt írja, azokért a gyerekekért emeli fel a hangját, akiknek nap mint nap el kell szenvedni egy beilleszkedési problémával küzdő gyerek öntörvényű viselkedését. Ahogy fogalmaz: „Nem szenvedhet 20-25 gyerkőc azért, mert az osztályába, csoportjába olyan társ került, aki speciális nevelést igényel! Ám ennek nincsenek meg a feltételei!”

shutterstock 303878834

A poszt, amit a szerző több szakmai Facebook-csoportban is megosztott, "bátran" kimondja: az integráció nem jó sem az SNI-s (speciális nevelési igényű) gyereknek, sem a többieknek, mert az előbbi nem fejlődik, az utóbbiak pedig szenvednek, és sérül az igazságérzetük, mert az egyik gyereknek mindent elnéznek, amit a többieknek nem. 

Pribánszki egy sporthasonlatot is hoz: „Egyet megtanultam a sport kapcsán: ha egy jobb játékost játszatunk egy gyengébbel, akkor lehet, hogy a gyengébb fejlődik, de a jobb játékosnak a tudásszintje egyértelműen romlik!"

A cikk fő mondanivalója, hogy az SNI-s gyerekek integrált oktatásának a többi gyerek egyértelműen a kárvallottja, végül összegzi: a problémákkal küzdő gyerekeknek hatékony és megfelelő mértékű, illetve módszerű fejlesztést, a többieknek pedig zavartalan fejlesztési lehetőséget akar (megfogalmazása szerint „harcol”.)

Mi ezzel a baj? Csak kimondta, amit olyan sokan gondolnak?

A posztra hamarosan meg is született a válasz. Földes Petra tanár, és mentálhigiénés szakember, valamint Peer Krisztina gyermekpszichológus szerint nem az integráció a baj, hanem az, hogy hiányzik a háttér, és nem a cikk által sugallt „valakik” okozzák a problémát, hanem az egész közösség felelősségvállalása hiányzik.

Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének honlapján azt írják: amikor az integráltan nevelhető gyerekek befogadását szeretnék, akkor egyúttal segítséget is követelnek a feladatra vállalkozó intézmények, pedagógusok, közösségek számára.

A pedagógusoknak megfelelő felkészítésre, pedagógiai asszisztenciára és gyógypedagógus szakmai támogatására, a befogadó közösségnek pedig élményközpontú felkészítésre és differenciált tanulásszervezésre van szüksége. Akkor, ha ezek megvannak, a „más” gyerekek befogadásának minden gyerek a haszonélvezője lesz.

Reálisan megállapítják: ma még az iskolák döntő többségében valóban nagyon messze vagyunk ettől, de nem mindegy, hogy az elkeseredettségünket, tehetetlenségünket hogyan fogalmazzuk meg: hibáztatóan és kirekesztően, ami elég nehézzé teszi az érdemi vitát és előrelépést.

„Miközben (Pribánszki) a „többségért” felemeli a hangját, azt sugallja, hogy a kisebbség a hibás. Már a cím is hibáztat, bűntudatot kelt azokban a szülőkben, akiknek a gyermeke valamilyen speciális szükséglettel érkezik az oktatási rendszerbe, ugyanakkor megoldást nem javasol.”

Hogy néz ki mindez a gyakorlatban?

Marcsi középső gyerekének óvodai csoportjában, az iskola előtti utolsó évben, egyszer csak hopp, megjelent három sajátos nevelési igényű kisgyerek. Vagyis, hivatalosan még nem is azok, hiszen még egyiküknek sincs diagnózisa, tehát tulajdonképpen az óvodapedagógusok sem tudják, hogy mi a problémájuk, mit kell velük másképp csinálni, és hogyan.

A többi gyerek viszont azt tapasztalja, hogy habár az új srácok „rosszul viselkednek”, vagy egyszerűen csak „rosszak”, mégis mindig őket jutalmazza az óvónéni. Melléjük ül, amikor aludni kell, és simogatja őket, ebédnél velük beszélget, a többiekkel pedig alig foglalkozik.

Hiányzik a háttértudás

Marcsi egyébként szintén óvónő, tehát tudja, hogy az óvónők nem kivételeznek ezekkel a gyerekekkel, hanem ha nem simogatnák őket alvás közben, akkor a többi gyereket sem hagynák aludni, és ha étkezés közben nem kötnék le a figyelmüket, akkor széttrollkodnák az ebédet. Vagyis a saját eszközeikkel próbálják a legjobbat tenni az összes gyereknek, de ők sem kaptak segítséget, nem igazán tudják, hogyan kellene profi módon kezelni a helyzetet, hogy mindenkinek jó legyen.

Szakmai támogatás helyett csak a józan eszükre és a pedagógiai érzékükre támaszkodhatnak, meg arra, amit önszorgalomból hozzáolvastak a témához.

Természetesen a szülők sem kaptak semmiféle felkészítést, segítséget ahhoz, hogy mit mondjanak a gyereküknek. Eleve, nem is tudták, hogy ilyen változás lesz majd a csoportban, kész tények elé állították őket, utólag pedig szintén senki nem foglalkozott a kérdéssel. Marcsi lánya sokszor sír az óvodában, mert bántják, és most már ott tart, hogy utál oviba járni.

shutterstock 498574384

Jé, nincs is elég szakember

A sajátos nevelési igényű gyerekekhez oktatási intézményekben jogszabály szerint járna plusz egy fő szakember. Nos, ezzel csak két baj van: az egyik, hogy gyakran nagyjából egy év alatt sem sikerül elérni, hogy legyen diagnózisuk a gyerekeknek, vagyis ki lehessen mondani: a gyerek SNI-s, jár mellé mondjuk egy pedagógiai asszisztens, aki segít az óvónőnek/tanárnak.

És ha rajta is lesz a pecsét a papíron, akkor sem tudnak csak úgy leakasztani a fogasról egy szakembert. A szóban forgó óvodában egy teljes éven át kerestek óvodapedagógust, és pedagógiai asszisztenst, és ennyi idő alatt nem jelentkezett senki, nemhogy szakképzett, de szakképzetlen sem a posztokra.

Egyszerűen nincs elég pedagógus, gyógypedagógus, pedagógiai asszisztens, vagyis van, csak nem itthon, hanem vagy valamelyik multicégnél dolgoznak inkább, vagy Angliában vigyáznak egy gyerekre, amivel a háromszorosát keresik annak, amit akkor keresnének, ha harminc gyerekkel bajlódnának valamelyik iskolában.

A nagyon durva pedagógushiányra csak két példa: az egyik iskolában az igazgatóhelyettesnek kellett beállnia osztályfőnöknek másodikosok mellé, mert nem találtak tanítót, egy másik iskolába pedig úgy vették fel angoltanárnak az ismerősömet, hogy nincs tanári diplomája, és senki sem ellenőrizte a felvételekor, hogy tud-e angolul egyáltalán. És ő még csak sima tanári állásra jelentkezett, normál igényű gyerekek mellé.

Marcsi szerint egyébként a nevelési tanácsadó is egy vicc. Mondani sem kell, szintén szakemberhiánnyal küzdenek, mivel ez nem egy vonzó pálya, ennyi pénzért meg pláne. A jóindulatot nem vonja kétségbe, de amikor a legnagyobb gyerekével próbáltak egy probléma végére járni, nagyjából havonta sikerült egy-egy időpontot kikönyörögniük. Így minden egyes alkalommal szinte újra meg kellett ismerkednie a pszichológusnak a gyerekkel.

Ezek között a körülmények között nagyjából úgy lehet egy sajátos igényű gyereket a többiekkel együtt tanítani, mintha egy gyengénlátó gyerektől elvennék a szemüvegét és a fehérbotját, és betennék egy sima osztályba: tessék, integrálva van, örüljön – jegyzi meg az eredeti poszt alatt az egyik kommentelő.

Igaza van, háttér infrastruktúra és szakmai segítség nélkül nem érdemes integrált oktatásról beszélni, mert ez így tényleg mindenkinek szívás. Ha az összes feladatot a felkészületlen pedagógusokra lőcsölik, segítséget pedig nem adnak hozzá, akkor az mindenkinek rossz lesz, tanárnak, szülőnek, SNI-s, és „normál” gyerekeknek egyaránt. A hozzáértők kezében remekül működő integráció pedig ahelyett, hogy beteljesítené a társadalmi célját, szitokszóvá változik.

Ráadásul azok fognak egymás torkának ugrani, akik egyáltalán nem tehetnek semmiről. 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.02.27 10:17:17fizetekmegegysort

    aljasvidra: +1 :) és én még hozzátenném a kérdésedhez: ezek az intézmények milyen eredményességgel gondozzák a kiemelkedő tehetségeket, tekintettel arra, hogy az SNI-s gyerekek gyakran egy-egy területen kiemelkedően jobban teljesítenek kortársaiknál? :)

  • 2017.02.27 10:20:54GiaMarie

    Azért van integrált oktatás, mert nem lehet minden faluban egy speciális iskola, azonban egy simán hiperaktív gyereket ezért kiszakítani a családjából, és a megyeszékhelyre bevágni egy kollégiumba 7 évesen eléggé kegyetlen megoldás. Az más kérdés, hogy valóban nincsen megoldva az integráció a normál osztályokba. Ez főleg a "határeset" gyerekeknél szörnyű, mert a pedagógus úgy próbál szabadulni, hogy megbuktatja, a gyereknek meg tönkremegy az élete, holott kevés segítséggel normális életet is élhetne. Az SNI-ről meg annyit: az én gyerekemnek megkésett beszédfejlődése volt. Először rásózták a törvényben előírt heti 3 óra speciális foglalkozást egy arra nem kiképzett óvodapedagógusra, mikor jeleztem, hogy ez így nem oké, akkor pedig közölték, hogy jó, akkor kapok ingyen időpontot szakértőhöz, heti 3 alkalom - 3 várossal odébb, munkaidőben, oldjam meg, ahogy akarom. Ilyen szimpi időpontok, hogy 13-14 óra között, hétfő-szerda-péntek. Csak útiköltségben egy tank benzin havonta, arról nem beszélve, hogy emellett nem tudtam volna dolgozni. Nem volt mit tenni, beadtam a gyereket a speciális iskolába, ahonnan meg azért akartak kiutálni minket, mert mit foglaljuk a helyet a tényleg rászorulóktól, szégyelljük magunkat...

  • 2017.02.27 10:22:39Mrs.Columbo

    Kezdjük ott, hogy ilyen gyerekeknél első körben a szülőket kellene speciális képzésre járatni. (Hangsúlyozom - aláhúzva 3x -, hogy tisztelet a kivételnek)

    Egyébként szerintem jelen magyar viszonyok között a legrosszabb amit tehetnek egy SNI-s gyerekkel, hogy összezárják nem SNI-s gyerekekkel.

  • 2017.02.27 10:28:10fizetekmegegysort

    GiaMarie: és hogy meg ez ott, ahol jól csinálják (Finn példa)? Unokaöcsémnek szintén beszéd problémája volt (szerintem kb pont az mint nálatok, mert a szülei magyar anyanyelvűek, így a finn nyelv 3 évesen még szinte semmi volt nála). Szülő feladata: beadni a gyereket a helyi oviba, és minden nap hordani. Ovi feladata: felméri a gyereket. Ez azt jelenti, hogy egy hétig megfigyeli egy pszichológus a csoporton belül a gyerek viselkedését, beszédét...stb. (ja, a csoport 12 fő három óvónénivel). Majd tájékoztatják a szülőt, hogy beszédproblémája van a gyermeknek, és egyúttal gondoskodtak a megfelelő szakemberről (úgy mint logopédus ÉS nyelvtanár), aki az óvodában, a gyermek ott töltött ideje alatt, heti 3x1 órában fog egyénileg foglalkozni a gyermekkel. És megkérdezik, hogy MEGFELEL-e ez így a szülőnek. Így is lehet.

  • 2017.02.27 10:32:07fizetekmegegysort

    Mrs.Columbo: A barátnőm gyereke oxigénhiány következtében figyelemzavaros, az enyém toxémia következtében figyelemzavaros és enyhén hiperaktív. Kíváncsian várom milyen tanfolyamra járatnál minket!

  • 2017.02.27 11:05:25GiaMarie

    fizetekmegegysort: noss, igen. Kicsit távol vagyunk Finnországtól, nem csak földrajzilag. Itt is így kéne lennie, de még városon is fényévekre vagyunk ettől, falun bele sem szeretnék gondolni! Nem kevés olyan település van, ahonnan a legközelebbi családsegítő is 50 km, busz meg van napi 3. Lehet a szülőre mutogatni, hogy büdös szemétláda, aki letojja a kölykét, és nem működik együtt a családsegítővel, csak éppen irreális.Jelen esetben tényleg nincsen jó megoldás, mert a finn modellhez háromszor ennyi pedagógus kéne, és tízszer ekkora büdzsé (ami nyilván nem lesz, mert Dorothy összeüti a piros cipellőit) a jelenlegi rendszer meg szar. A szerencsésebbek, akiknek engedik az anyagi lehetőségei, tudnak lavírozni, akinek meg peche van, mert átlag alatti anyagi helyzetű családba született, az így járt. Főleg akkor van nagy baj, mikor nem "megmagyarázhatatlan születési rendellenességről" van szó, hanem ránézésre már a szülők is "eCCerűek" , és felerészt a terhesség alatti kannásbor+dohányzás, másik részt meg a kiváló neveltetés okozza a gyerek állapotát. Speciális iskolában 11 szülőből ketten dolgoztunk az anyukák közül, és 6 olyan család volt, ahol semelyik szülő nem dolgozott. Öröm volt szülő ire járni, egy átlag óvodai csoport értelmesebb volt, mint a szülőtársak :/ Nyugaton jellemzőbb az agyonliberalizáltság miatt kezelhetetlen gyerekek, itt viszont nem ritka, amikor a probléma alfa faktora kapásból az, hogy a szülők egyenesági rokonok (khm-khm)

  • 2017.02.27 11:44:48fizetekmegegysort

    GiaMarie: összetett a probléma. De semmi olyan nincs benne, ami az oktatásba, szakember képzésbe, szülők felvilágosításába tolt összegekkel, ellátórendszer kiépítésével, szóval VALÓDI segítségadással ne lenne kezelhető. Feltalálták már a melegvizet...

  • 2017.02.27 11:52:55GiaMarie

    fizetekmegegysort: Honnan veszed el? Álljunk két lábbal a földön, és a triviális megoldásokat zárjuk ki, elvégre ez mégiscsak Kelet-Európa: a mutyitól, a stadiontól és a kisvasúttól nem lehet.

    Amúgy itt még hozzátenném: neked segítene, nekem segítene, a barátnődnek segítene. De az SNI-s gyerekek legalább felének a problémája jóval összetettebb annál, mint hogy "születési rendellenesség" . Persze én spec hajlamos vagyok arra a szemléletre, hogy hulljon a férgese, az én gyerekem természetesen nem az. A probléma merőben más itt és Finnországban, csak nevében és első blikkre hasonló.

  • 2017.02.27 12:05:03fizetekmegegysort

    GiaMarie: Amit felsoroltál, abból mind el lehet venni. Egy dolognak kellene meglenni a társadalmunkban, amit úgy hívnak: szolidalitás/együttműködés (kinek melyik fedi jobban). Ha ez meglenne, akkor az is kimenne az utcára az oktatásért tüntetni, akinek nem SNIs a gyereke, hanem a drága magániskolát is tudja fizetni. Mert megértené: mindannyiunk elsődleges érdeke, hogy a gyerekeinkből a legtöbbet hozzuk ki. Nem csak a sajátunkból, hanem abból is aki rosszabb helyre született mint a miénk.
    És igen, most más a probléma nálunk, mint a Finneknél. De esetleg érdemes azt megnézni, ötven éve hol tartottak a finnek. Esetleg érdemes megnézni, hogy reagál egy finn az adóelkerülés szóra. Esetleg érdemes megnézni, vajon a finn rálegyint-e arra, hogy lopják az adóját. Aztán ha nem úgy működünk, mint egy tudatos, összetartó, egymással együttműködő, szolidális társadalom, akkor miért is csodálkozunk, hogy az oktatásunk pont olyan, mint amilyenek mi vagyunk? Csak azt kapjuk, ami tükör: versengésre, egymás eltaposására, a gyengébbek lenézésére és kihasználására neveljük a gyermekeinket. Csak az történik velünk, amit hagyunk. Én nem gondolom, hogy hullani kéne a "férgesének". CSak szerencse kérdése, hogy hova születünk, elég gáz, ha az oktatásunk és egészségügyünk nem tudja kompenzálni azt, hogy rózsadomb, vagy borsodi kis falu. Ez a 21. század, nyugodtan lehetnének 21. századi elvárásaink ezekkel a rendszerekkel, de a döntéshozóinkkal is. Ha nincs, marad a posvány.

  • 2017.02.27 12:11:47Csőszbocskor

    @fizetekmegegysort: Alapvetően az integráció/szegregáció egy szakmai kérdés. Bármilyen laikus hozzászólás, aminek gyökere a saját gyermek megvédésének szándéka, vagy negatív személyes tapasztalat, elfogultsága okán szakmailag haszontalan. Persze ez nem egy szakmai fórum, szóval hőzöngeni azt lehet!

    A válaszodra... persze, megfejtettek már pár titkot, az emberiség tudása gyarapodott, de nehezen kezelhető gyerekek voltak régen is, csak kevesebb címke volt rájuk. Én hiszek az emberi teljesítményben. Ha azt mondod a gyereknek, hogy Te Pistike sajnos ilyen vagy olyan vagy kicsit, akkor ne csodálkozz, ha úgy is lesz. És ez még sokkal inkább igaz a gyerekeiket sni-s társaiktól féltő szülőkre...

  • 2017.02.27 14:49:17Rébusz

    @Csőszbocskor: egyetértek veled abban, hogy ez szakmai kérdés. A probléma ezzel csak az, hogy egy nagyban hierarchikus döntés születik, ugyanis azoknak a szakmabelieknek a véleménye, akik majd közvetlenül tapasztalják az integrált oktatást, nem számít. Én óvónőktől eddig csak azt hallottam, hogy ők bizony ellene vannak. De nyilvánvalóan létezik egy feljebbről jövő akarat, koncepció, amibe nem illene bele, ha a beszédet ne követné tett. Szerintem nyelvi szempontból sincs helyesen megközelítve a probléma. Ha egy SNI gyereket nem tesznek be az átlagos gyerekek közé, az vajon tényleg megkülönböztetés? Hiszen a nevükben is benne van, hogy ők sajátos nevelési igényűek. Hát akkor kapjanak sajátos nevelést. Tekintettel arra, hogy ezeknek a gyerekeknek és az egyéb, pl. autista, aspi és lehetne sorolni gyerekeknek a száma valami oknál fogva erősen növekszik, fel kellene ismerni, hogy hozzájuk értő szakembereket kellene képezni és az óvodákban, iskolákban, vagyis egy teljesen átlagos közegben kellene a számukra egy külön csoportot létrehozni. Nyilván egy súlyos autista és egy zseni aspergeres nem kerülhet egy csoportba, de egy átfogó hálózattal (pl. egyik faluban autista csoport, a szomszéd faluban aspi csoport), lehetne segíteni a helyzeten. Az anyagi feltételeket pedig meg kell rá teremteni épp úgy, ahogy a normál gyerekeknek is megteremtik.

  • 2017.02.27 19:00:46Lady Scarlett

    Manapsag minden fiszem-faszom gyereknyugre, meg rosszhangulatra rafogjak a nevtanban, hogy SNI-s, meghogy figyelemzavaros. Amelyik gyereket odaviszik, az mar hendikeppek jon ki. Ez az elvaras, ezert viszik oket oda, hogy talaljanak valamit, hat talalnak. Nem passzol sehova, elbambult 10 percre, pipa, autista. Mehet. Futoszalagon. Eleteben egyszer latta azt a gyereket es mondjuk a gyerek nyelvet oltott ra, mert undok mod szol a gyerekhez az meg oszinte. Maris ott az eloitelet, nehezen kezelheto, hiperaktiv. Kozben meg semmi baja a gyereknek, csak ontorvenyu.
    Undorito ami ezen a teruleten megy.

  • 2017.02.27 20:50:56darvasa

    osztályomban van figyelemzavaros, enyhe értelmis, sni-s. a 3 közül kettő nem ír, egy pluszban nem is olvas. gyógypedagógus, ped. asszisztens, pszichológus NINCS, szülői figyelem, segítség szintén NINCS. hivatalos papírjaikon gondjaiknak neve sincs, így a netes böngészés sem segítség. lehetetlen küldetés.

  • 2017.02.28 06:06:09beste

    az én lányom is SNI-s volt (diszlexia, diszgráfia, stb. veszélyeztetett). Normál iskolába került, előírt (de iskola által szakemberhiány miatt kevéssé teljesített) fejlesztéssel. Nem volt magatartás zavaros, sőt, inkább túl csendes, túl érzékeny volt. Soha, senkit nem zavart. Magatartás-szorgalom mindig példás volt. Szerencsére megtaláltuk azt a rendkívül szuper és élvezetes gyógymódot, ami egy nyári szünet alatt rendbe tette :) és 6. osztály elejére már rendben volt a lány, azóta a többiekkel teljesen egyenértékű kiskamasz.

  • 2017.02.28 06:26:53beste

    fizetekmegegysort + GiaMarie:

    nálunk is beszédzavarok voltak az alapproblémák. Kis falu, de már az oviban kiszúrták, elküldtek bennünket felmérésre, és heti 3x foglalkozott vele logopédus. Sokat segített, nagyon hálás vagyok nekik a mai napig. Mi kellett hozzá? Elhivatott óvodapedagógusok, és elhivatott logopédus.Szóval lehet találni itthon is olyan helyet, ahol ez létezik.... (vagy csak szerencsések vagyunk? hmmm....)

  • 2017.02.28 10:31:02fizetekmegegysort

    beste: szerencséd volt. Nálunk pl ki sem szúrták az oviban, pedig nagyváros (valószínű azért mert a gyerek sportolt, plusz fiú, így ráfogták arra, hogy hát a fiúk ilyen izgágák). A suliban egyből kiszúrta az osztálytanítója is és a fejlesztő pedagógus is, két nap után mondták, hogy akkor most fejlesztés. Persze, nem állami iskola. :( Az államisoktól azt hallom, amit darvasa állít, és amit te is írsz: előírás van, kapacitás, fejlesztőpedagógus, segítség...stb nincs. És akkor jön az amit te írtál: oldd meg magad egy nyári szünet alatt (úgy sejtem nem feltétlenül ingyen). És persze, lehet azt mondani, hogy sokan nem is igazán SNI-sek csak rájuk ragasztják a nevtanban, mint ahogy Lady Scarlett írja. De a probléma végül is az, hogy ezek a gyerekek nem tudják kibontakoztatni a valódi képességeiket, egyeszerűen azért mert nem férnek bele a "kocka" rendszerbe, ahol csak az a normális, ha május10-én a tankönyv 89. oldalát mindenki fejből fújja (nyilván direkt sarkítok). Márpedig én látom, hogy fejlesztéssel, odafigyeléssel, türelemmel, és nem a tananyag sulykolásával ezek a gyerekek simán képesek megtanulni elmélyedni valamiben és koncentrálni a figyelmüket (ami ugye a későbbi tanulás alapja), és mindezt anélkül, hogy bárkit hátráltatnának. Szerintem az alapoknál (első-második évben) rontjuk el az egészet, ahol sem az SNIs, sem a "normál" gyerekeknek nincs idő sem közösség építésre, sem fejlesztésre, sem megtanulni tanulni, elmélyedni, koncentrálni. Onnantól már minden csak túlélőtábor és mázli.

  • 2017.02.28 16:06:25Aletha

    Nah, azért egyes tanárnak álló és vagy tanárnak erőltetett\ kényszerített egyén nem ért a gyerekekhez, mert vagy szülőként rossz, vagy nincsen gyereke..Mindkettőre mondhatnék példát a saját ex tanáraim közül(pedig nekem sincs gyerekem, de mindkét oldalt megtapasztaltam autiként normál suliban, azért is három különböző suliba jártam, amibe egy költözés is beleszólt.). Arról már nem is beszélve, hogy a tanárok e-téren való szakmai oktatása csapnivaló. Meg azért lássuk be, hiányzik sokójukból a szociális érzékenység az SNI-sek felé. De ismerősi körből tudok mondani pozitív példát is. Ő mivel segíteni próbált az SNI-s tanítványainak kirúgták az általános iskolából, ahol osztályfőnök is volt. Most külföldi általános iskolában tanár.

  • 2017.02.28 19:36:01Lady Scarlett

    Aki valoban ert az SNI-s gyerekekhez, mar elhuzott kulfoldre, vagy maganzokent dolgozik sulyos tizezrekert per alkalom.
    Ezert mondom, hogy a nevtan zsakutca. Aki meg jelenleg is ott van, az a maradek. Szoval erosen ketelkedek a szakertelmukben, mar elnezest a nyiltsagert. Akit odakuldenek az mar SNI-sen jon ki onnan, akkor is ha semmi baja...

  • 2017.02.28 22:15:34Bockó

    Az osztályt/csoportot kell egységnek tekinteni, annak a teljesítményét kell maximalizálni. Ha valaki deviáns, az egész csoport teljesítményét visszaveti, azt el kell távolítani, függetlenül az októl.

  • 2017.03.01 00:05:33ImpulseControl

    Jézusom ,szánalmas ezeket a kommenteket olvasni.
    "un. "magatartás zavar"" "bezeg az én időmben..." "futószalagon..." "kitalált betegség"

    A nyomorult középkorban éltek, vagy mi a franc??? goo.gl/R91ets ...mondju kakkor ezt hiába linkelem, mert nem tudjátok értelmezni. De hátha a sztorim elgondolkodtat egy kicsit:

    Nos, én határeset vagyok/voltam ilyen SNI szempontból, és engem senki se diagnosztizált, csak felnőttkorban. Az eredmény az lett, hogy stigma nélkül szuperül, önállóan alkalmazkodtam a problémákhoz ahogy a nagyszüleink is tették amíg nem volt ennyi flancos nyavaja....ja nem..álmodik a nyomor :D :D ... a kedves tanáraim hol szándékosan, hol akaratlanul, de megkínoztak lelkileg: morális kérdést csináltak, egy neurológiai jellegű dolgoból.

    Olyan érzés volt iskolába járni, mintha mankóval kellene fociznod, de lustának, butának, és _rossznak_ tartanának amiért nem tudsz gyorsabban futni. Ha valaki sánta, az mindenkinek egyértelmű..de ha szarul működik a frontális lebenyed, azt senki sem látja, de ráadásul még te sem tudod, hogy mi a gond veled.
    Ha apám nem lenne tanár, valszeg a gimnáziumot se fejezem be. 3-5 ször annyi energiát kellett beleölnöm, és persze egy idő után beleuntam, és mentem bandázi, épp hogy átmentem mindehol 2-essel. Aztán vmi csoda folytán felvettek egyetemre fizetősre, (az érettségim jó lett, dupláztam) első félévben átvettek államira.Viszont olyan undort és mély ellenállást érzek az összes oktatási intézmény felé, hogy letagadni sem tudom. A mesterdiplomámat sem fejeztem be időben, de így hogy tisztában vagyok mi a gond, azért könnyebb csoportosítani az energiáimat. Statsiztikák szerint 30X akkora az esély hogy kibukik egy hozzám hasonló "kitalált betegséges" az egyetemről...Az összes teljesítményhelyzetben teljesen irreális stresszt élek meg, és retenetesen utálom a munkahelyen az autoritást. (....)

  • 2017.03.01 00:21:47ImpulseControl

    (...)
    Persze lehet azt mondani, hogy "egyszerűen ilyen kiállhatatlan arrogáns paraszt lettél", de ha a kutatásokat megnézitek, tisztán látszik, hogy a legtöbb ADHD-s sosem elégedett magával, és állandóan retteg attól, hogy nem elég jó, vagy teljesen irracionális szorongást él meg a teljesítményével kapcsoltban.


    Dumáltam egy ADHD-s nővel, 10 éve dolgozik ugyan annál a cégnél, és ennek ellenére teljsne komolyan meg van róla győződve, hogy bármikor kirúghatják.

    Alapértelmezésben vagy rettegsz/vagy támadsz ha a teljesítményedet értékelik. Én nagyon nehzen tudok főnököt elviselni magam felett, persze nem adom fel, hiszek benne, hogy megtanulom majd kezelni ezt a feszkót, de nem véletlenül fogyasztottam már el sok "felettest" ...vagy megyek vállakozni (szintén statisztika: ADHD-val többször akkora az esély hogy az ember saját vállakozást indítson...)


    A legtöbb diagnosztizálatlan ADHD-s azonban alacsony státuszú, és nem olyan kibaszott mázlista mint én. Ők a sitten végzik, és / vagy drogosok lesznek. Igen ez akkor nagyon gáz, ha mellé még csóró/buta is családod ( vmi zseni írta hogy a "családja se semmi" - mintha ezzel felmentést kapna attól, hogy egy beteg sárcot baszogat, valamiért amiről nem tehet)

    Szóval ha ezt helyén kezelik kiskortól, akkor lehet hogy egy égetnivaló, energia és figyelemigényes kölök lesz, akit ráadásul érzelmileg se lehet zsarolni, mert grimaszolva visszapofázik h "nem tudom a leckém megcsinálni mert hiperaktív vagyok!" .... de hosszútávon ezerszer annyi kártól óvjuk meg a társadalmat, ha nem látjuk el az SNIs-t egy komplex traumával.

    Aki nem hiszi itt egy gazdasági(!) tanulmány a témában:
    [link]

  • 2017.03.01 20:58:56dokineni

    ImpulseControl - igazad van.
    mivel foglalkozol egyebként?

  • 2017.03.01 21:52:31kisvirag78

    Az, hogy SNI nagyon tág kategória, ahogy az is nagyon nehezen behatárolható, ki alkalmas integrációra és ki nem.
    Nekem az egyik gyerekem megkésett beszédfejlődésű volt, hallásproblémák miatt. Ezek elhárultak, megműtötték, de már eleve későn derült ki, és mivel nagyon későn kezdett hallani/ beszélni, 7 évesen még nem ott tartott, ahol a többiek. A tanítónő kihívásként élte meg, és olyan csodát művelt, hogy azóta is kitűnő tanuló. SNI-s volt, az is egy hosszú történet, hogy kisvárosban nem kaptunk megfelelő terápiát, hiába írták elő a beszédvizsgálóban, ahová természetesen közel egy év várakozás után kaptunk időpontot. Addig meg azután is fizettük zsebből a logopédust, ami egy kisebb kocsi árát tette ki privátban az évek alatt.
    Csak hogy az ő integrációja pusztán átmeneti, differenciált oktatási kérdés volt, nem magatartás probléma, és ehhez társult az is, hogy mi is vettük a fáradtságot itthon, napi kapcsolatban voltunk az iskolával, rengeteget tanultunk vele, és még emellett járt logopédushoz meg fejlesztésekre is külön, és nem mellékesen nagyon szorgalmas és okos gyerek. Így két év alatt teljesen leküzdötte a hátrányát.
    Azonban a legtöbb SNI hátterében egy sima pedagógus által nem megoldható problémák vannak, így személyre szabottan kellene eldönteni, ki mehet normál osztályba és ki nem, hol van az adott gyerekre felkészülve az iskola. Ahol meg a családi háttér sem jó, ott az ilyesmi gyakorlatilag megoldhatatlan egy normál osztályban. Kudarc nemcsak a gyerekeknek, de a tanárnak is.
    Az integráció a mai viszonyok mellett a visszájára sül el.

  • 2017.03.02 04:55:53XEP

    A mai magyar iskolának a szocializáción kívül semmilyen haszna nincs, semmilyen használható tudást nem ad. Tehát nincs miben megzavarni a "normális" osztályt.

  • 2017.03.02 09:25:13ansha

    Olyan okos mindenki, aki nincs ebben benne. Az én autista gyerekemet az állami szakértői bizottság javasolta speciális oviba. Én nem voltam ellene, gondoltam ott majd megfelelő szakemberek foglalkoznak vele. Csakhogy nem tudtak kijelölni egy óvodát sem, mondván nincs hely! Erről papírunk van. Nem, nem szüntették meg ezeket az ovikat, iskolákat csak éppen megfelelő kapacitás nincs és mondjuk az SNI az egy tág fogalom, egy diszleksziás is az, de tán nem kéne őket egy kalap alá venni. Szóval így maradt az integráció egy magánoviban, ami ugye fizetős. Tehát rendes államiba nem vették volna fel, mert autista (nem is akartam volna), speciálisban meg nem volt hely. Kedves okos hozzászólók, és Gyerkőcökkel suttogó, mégis akkor mi a jó eget csináljunk? Lehet osztani az észt!

  • 2017.03.02 12:20:33Simor Dorottya

    Nagyon érzékeny téma.Mindenki áldozatnak érzi magát, mert illyen népes ez a "Föld" nevű bolygó.Ha minden szülő, a törpre zseninek kikiálltott gyerkőc szülei és
    fordítva, a nehezen kezelhető,nem kívánatos gyerkőc szülei ismegpróbálnák beleképzelni magukat a másik helyzetébe talán nem lenne akkora szakadék és ellentét ami nem fer bele egy tanóra keretébe...
    Van pozitívuma is egyik ismerkedik a valósággal, a másik fejlődik.Meggondolandó és örömteli eredményekkel párosulhat. NÉZZÜK AZT KOGY FÉLIG TELE VAN A POHÁR!

  • 2017.03.02 13:51:41Dzsontra Volta

    Alapvető probléma, hogy nálunk az oktatás alappillérei - az általános iskolai tanárok - jellemzően nem a legjobb képességű szakemberek közül kerültek ki. A jelenleg aktív pedagógusok aránya, aki eredetileg is tanár szeretett volna lenni, nem hinném, hogy eléri a 10%-ot. A nagy részük olyan kóbor bölcsész, aki nem akart a mekiben elhelyezkedni, ezért választotta b pályaként a gyerekek megnyomorítását.
    Ilyen "szakemberektől" hiába is várhatjuk, hogy ne vegyék el a kedvét a gyerekeinknek a tanulástól, vagy esetleg a magatartás problémás gyerekeket tudják kezelni.

  • 2017.03.02 14:14:19dez01

    Nálunk valami olyasmi szitu volt, hogy a normális, átlagos összetételű összeszokott osztályba valamikor 7. oszt második félévében beraktak 1 nehéz sorsú, erősen hátrányos helyzetű, erősen deviáns srácot, akit a másik falu iskolájából kiraktak.... Aki persze elkezdett jó példát mutatni nekik csajozásból, ivásból, órán tanároknak visszapofázásból,gátlástalan hazudozásból (cukorbetegnek hazudta magát, stb.) stb stb.... Az én fiam, mint az egyik osztályelső például komoly lelkiválságba került, amit úgy lehetne összefoglalni, hogy: ha így is lehet boldogulni, akkor minek tanulni?

    Szóval érdekes szitu volt, érdekes kérdésekkel, de mindent összevetve én inkább megkíméltem volna a gyerkőcöket ettől a tanulástól 13 évesen...

  • 2017.03.02 17:15:09dreamhotep

    tudom, demagóg amit mondok. 38 éves vagyok, de még emlékszem az általános iskolámra. viszont nem emlékszem sni gyerekre. csak arra, hogy vigyázzba álltunk, amikor bejött a tanár.

  • 2017.03.02 17:48:08Barbi Martos

    ez demagógia


    [link] - Kérdezz bátran

  • 2017.03.02 19:36:29Sóhajtás Barnabás

    Pribánszki Mariannának teljesen igaza van. Tényeket írt le.
    Az SNI-s gyerekek zavarják a többieket, rontják a többiek képzését, csökkentik a "normál" gyerekek által elsajátítható tudás mennyiségét, minőségét, ezáltal rontják azok későbbi eredményeit, érvényesülési lehetőségét.
    Nem, nem azzal "érik ezt el", hogy egy-egy alkalommal nem hagyják figyelni a "normális" gyerekeket, hanem azzal, hogy huzamosan, napról-napra, egy-egy napon belül több alkalommal befolyásolják rossz irányba az órai munkát illetve a "normál" gyerekek óraközi kikapcsolódását, regenerálódását.
    Az SNI-s gyerek nyilván segítségre szorul, de nem úgy, hogy közben mások számára hátrányt okoz.
    Az égő ház sem attól alszik el, hogy valamennyi környező épületet felgyújtják.

  • 2017.03.02 21:05:08Je ne suis pas Charlie Hebdo!

    Hozzánk 4. osztályba jött (12 évfolyamos iskola, melynek a gimnáziumába 4. második félévében kellett felvételizni) SNI (magatartászavaros) gyerek. Természetesen elmagyaráztam itthon a gyerekeimnek, hogy segíteni kell neki, ha szükséges, meg kell védeni a gonoszkodástól, stb. Ezzel nem is volt gond, annál nagyobb problémát okozott, hogy a SNI gyerek órai viselkedése miatt lényegében megszűnt az oktatás. Október közepére már beláttam, hogy felvételi előtt ez így nem mehet tovább, ezért az első félév végéig gyakorlatilag én pótoltam itthon este és hét végén az oktatást a nyugdíj előtt álló tanító nénivel együttműködve (aki barát volt, s elmondta, hogy ő SNI gyerek nevelésére nincs kiképezve, teljesen kimerül ettől, este bezuhan az ágyba). Az első félév végéig bírtam, de teljesen kimerültem abban, hogy a munkám mellett tanítónő is vagyok. Második félévtől magántanulók lettek a gyerekeim, visszaállt a normál teljesítményük és sikerült a felvételi is.
    Én ezt tettem.

  • 2017.03.02 21:21:48Je ne suis pas Charlie Hebdo!

    Magam részéről úgy gondolom, hogy az integráció pedagógiailag helyes elv. De az integrációnak először a szakmai, anyagi és tárgyi feltételeit kell megteremteni és csak az után lehet a gyakorlatban megvalósítani.
    Az nem megoldás, hogy az ilyen képzésben nem részesült tanító nyakába varrnak 30 fős osztályban diszlexiást, diszkalkuliást, magatartászavarost, halmozottan hátrányos helyzetűt és jól teljesítő gyereket, aztán oldja meg a problémáját, ahogy akarja.

  • 2017.03.03 03:07:12Lady Scarlett

    ImpulseControl
    Már megbocsáss de nem kell ADHD-snak lenni ahhoz hogy utálja az ember az oktatási intézményeket. Főleg az államit.
    Dettó értve a főnök - hierarchia dologra. Ki nem állhatom ha olyan vezető van felettem akire nem tudok felnézni, akitől nem tudok tanulni és aki nem is akarja mentorálni a beosztottait, de mégis valamilyen szinten partnerként kezel.
    Elárulom, még nem találkoztam ilyen vezetővel.
    Amennyire tudom nem vagyok ADHD-s.

  • 2017.03.03 03:09:37Lady Scarlett

    ImpulseControl
    Már megbocsáss de nem kell ADHD-snak lenni ahhoz hogy utálja az ember az oktatási intézményeket. Főleg az államit.
    Dettó értve a főnök - hierarchia dologra. Ki nem állhatom ha olyan vezető van felettem akire nem tudok felnézni, akitől nem tudok tanulni és aki nem is akarja mentorálni a beosztottait, de mégis valamilyen szinten partnerként kezel.
    Elárulom, még nem találkoztam ilyen vezetővel.
    Amennyire tudom nem vagyok ADHD-s.

  • 2017.03.03 12:04:21durcás sün

    Azt felejti el mindenki, hogy nem csak egy ADHD-s lehet magatartászavaros.
    Lehet agresszív magatartászavara bármelyik gyereknek, és nagyon sokszor az ADHD-s az áldozat, mert megy a bullying ezerrel...a tanárok részéről indítva, a gyerekek átveszik, a szülők meg rásegítenek...ahová a lányom járt (állami szektor az adómból finanszírozva) ott nem az sni-sek cirkuszoltak az órán, és nem ők terrorizálták a többieket hanem a "többségi normális" gyerekek.

  • 2017.03.03 12:17:51driopios

    Oda kéne adni az oktatást a KDNP-nek és a kereszténység erejére bízni a problémákat. Ha Isten velünk van, pénzre nincs szükség.

  • 2017.03.03 17:01:39Mr. Bear

    Az özön hozzászólás után egy új, a cikkíró által sem említett dolog: minden ellenkező híreszteléssel szemben nem az SNI tanulók integrálása a kemény dió, nekik van szakértő bizottság által megállapított diagnózisuk, azt legalább tudni lehet, hogy mit kellene velük csinálni, már ha lennének hozzá feltételek. Pénz, paripa, fegyver. És viszonylag kevés SNI gyerek van.

    A komoly gáz a BTM kategória, a betűszó azt jelenti: beilleszkedési, tanulási, magatartási zavar. Ezt a nevelési tanácsadó nyomja rá a gyerekre, ha a full tanácstalan pedagógus vagy szülő elviszi oda őt. Nesze semmi, fogd meg jól. Az esetek szép kövér százalékában elhanyagoló, oda nem figyelő szülők, a gyerek meg rosszalkodik, hogy valami meghallja a segélykiállítását. A jól működő, meleg, szeretetteljes családokból a BTM gyerekek elenyésző töredéke kerül csak ki.

    A mindennapokban a BTM-es gyerekek integrálása a kemény dió. Meg azoké a gyerekeké, akiknek még ilyen diagnózisuk sincs, csak borzalmas életük. Nekem is vannak bőven ilyen tanítványaim. Minden órát megpróbálnak szétverni, agresszívak, nem tanulnak, hátráltatják a többieket. Haragudjak rájuk, mert pl. az egyiknak elváltak a szülei, és egyiknek sem kell a gyerek? Vagy mert alkoholista az apja és veri? (A gyerekvédelem meg ölbetett kézzel nézi, nyilván nekik is megvan a saját bajuk.) Vagy mert az anyja minden nap más fiatal fickóval hetyeg? Folytassam?

    Ezeknek a gyerekeknek személyes törődés kell, integráció egy nagyobb közösségbe, de az órák többségében 5-6 fős kiscsoport.

  • 2017.03.03 21:31:44-JzK-

    CIGÁNYOK

  • 2017.03.03 22:26:39indapass

    @Mr. Bear
    Így van, sok a "nem papíros" gyerek, akit a szülő nem hajlandó elvinni sem kivizsgálásra.
    Viszont pont mivel mindenki az SNI-t ismeri, és azonosítja egyfajta viselkedéssel, így sok szülő éppen azért ódzkodik a diagnózistól, merthogy az megbélyegezné a csemetét.

  • 2017.03.04 10:47:55marczy

    Még nálunk sem egyszerű a helyzet, pedig mi egy magániskola vagyunk, és aki hozzánk jön, az valóban hivatástudatból jön ide. _Rengeteg_ az SNI-s, és van külön fejlesztő tanár, az egyik tanárnak gyógyped végzettsége van, a másiknak drámaped stb. stb., de így is van, hogy nekem kell besegítenem, akinek egyik sincs. (De legalább aranyosak a gyerekek, és a hiperaktív fiú is zseniálisan kreatív, tudjuk nagyon jól, és megadatott neki a lehetőség, hogy levezesse a fölös energiáit. Egy állami rendszerben ő meghalna.) És az a faramuci helyzet van, hogy ha valaki lediplomázik nálunk tanárként, akkor akkor is magasabb fizetést kell neki adnunk, ha addig csak pedasszisztens volt, és mint tanárnak nem lenne meg az óraszáma. És aki teheti, menekíti a gyerekét az állami oktatásból, ezt nap mint nap tapasztaljuk.
    )

  • 2017.03.04 12:14:24sunabajnok

    "egyszer csak betennének egy figyelemzavaros"

    Egyet? Mi rögtön kaptunk egyik szeptemberben négyet.

  • 2017.03.04 19:52:36kalbász

    Azért csak hogy tudjátok, aki szocializácóban nem olyan jó az igen valószínű hogy kiemelkedő másban. Már ha hagyják és támogatják.
    Nem csodálkozom a sok ostoba kommenten, csak azt nem veszitek figyelembe, hogy ezek a gyerekek nem tűnnek el ezután is együtt kellene élni velük, az integráció azért is lenne kívánatos, mert az átlag hozzászoknak a mássághoz.
    Aztán ha meg a sok hőbörgőnek sikeredik véletlenül egy ilyen gyermek, akkor fordul igazán a kocka.

    Egyébként pedig az igazi baj, hogy ez egy nyugdíjasország. Mivel hihetetlen többségben vannak a nyugdíjasok akik a demokrácia szabályai szerint szavazójogot is kapnak, ezért minden forrás nekik megy. Minden más, az oktatással is le van szarva. A gyerek úgysem szavazhat.

  • 2017.03.05 08:36:02Rébusz

    @Mr. Bear: az nem igaz, hogy rendes családból ne jöhetnének magatartászavaros gyerekek. Ezt a tévhitet ideje elhessegetni a társadalomban és az emberekben. Terhesség és szülés közben fellépő oxigénhiány, szülés közbeni sérülés, amikor a baba homloklebenye nyomódik,sérül, mind okozhat magatartászavart, egyébként ez utóbbit már kb. 200 éve említik egy eset kapcsán. Felnőtt esetében homloklebeny sérülésnél az illető teljes személyisége megváltozhat és sajnos teljesen negatív irányban.
    Az oxigénhiány pedig egy olyan dolog, amit nem mindig vesznek észre. Elég ha rátekeredik a méhben a magzatra a köldökzsinór átmenetileg és már megvan a baj. A diszlexia, diszgráfia és a többi kialakulása kapcsán is összefüggést vélnek felfedezni a szülés körüli vagy előtti komplikációkkal, hiszen nem mindig van az anyán egy készülék, ami a magzati szívhangot figyeli.
    Ezekben az esetekben a szülők hibáztatása, az életükben való vájkálás teljesen hiábavaló, arról nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan ők tényleg szenvedhetnek egy ilyen helyzetben, hiszen minden nevelési elvük hiábavalónak bizonyul egy ilyen gyereknél. Arról nem is beszélve, hogy egy sérült gyerek elindít a szülők párkapcsolatában is egy lavinát és lehet, hogy aztán tényleg ők maguk is rossz irányba változnak, a kapcsolatuk tönkremegy és innen már könnyű embereknek, intézményeknek ítélkezni, hogy biztosan a szülőkben van a hiba. Pedig nem. A gyerek változtatta meg őket és nem fordítva.

  • 2017.03.05 10:32:59Je ne suis pas Charlie Hebdo!

    2017.03.05 08:36:02 Rébusz

    Egyetértek a hozzászólásoddal, de tenné némi kiegészítést. Magam is sokszor gondolkodtam már azon, hogy vajon miért van ilyen sok problémás gyerek? Szerintem ebben némi szerepe lehet annak is, hogy beleavatkozunk a természetes kiválasztódásba. Ma - elsősorban a média hatására - a spontán abortuszt nem természetes jelenségként fogjuk fel, hanem gyászhisztériát tupírozunk köré (sok ilyen blogbejegyzést látok). Amikor az ikreimmel terhes voltam, befektettek a kórházba és megelőző jelleggel be akarták varrni a méhszájamat. (Nem engedtem, mert az volt a véleményen, ha természetes úton nem megy, annak oka van.) Rengeteg olyan nő volt a kórházban, akinek "megmentették" a magzatát. Iparszerűen folyik már a lombik bébi program, aminek a családomban is van egy nagyon rosszul sikerült eredménye.
    A modern, fiatalos anyáknak derogál otthon ülni a kisbabával, van olyan nő, aki egész nap úton van a gyerekével, vagy éppen bölcsődébe adja, pedig szerintem a babának otthoni nyugalomra, biztonságérzetet adó rendszerre és pihenésre lenne szüksége élete első három évében.

  • 2017.03.05 13:27:06histar007

    Mert az az elv, hogy integrálni bármi áron, mert az nem kirekesztő. így gondolkodik egy rendes librális. Ha közben 24 másik ezzel szív az em érdekes. A demokrácia 2.0 is ilyen: a többségnek el kell tűrni a kisebbség zsarnokságát. Megint sikerült a logikát egy eszme alá rendelni.
    A paralimpiát is azért találták ki, hogy a fogyatékkal élőknek fair körülmények között rendezzenek versenyt. Az is kirekesztő volna?
    Amúgy a "Mindenki" című Oscar díjas alkotás is részben valahol erről szól: ha nem tudsz énekelni akkor van helyed a kórusban?

  • 2017.03.06 12:58:46Rébusz

    .

  • 2017.03.06 13:01:25Rébusz

    @Je ne suis pas Charlie Hebdo!: spontán abortusz témában nem vagyok otthon, nem is nagyon olvastam ezzel kapcsolatban még behatóan semmit, de én is úgy gondolom, hogy az a magzat vagy embrió ugyanúgy "gyászolható", mint egy gyerek. Szerintem a születésszabályozásnak nincs köze ahhoz, hogy milyen lesz a gyerek elmeállapota vagy idegrendszere. Nekem a lombikra egyetlen ellenpéldám van, egy csodás, nyugis kisgyerek, aki sok-sok évre született. Szóval szerintem van ilyen is meg olyan is. Az, hogy egy női test rosszul reagál a terhességre, az lehet a nő rossz fizikai, lelki állapota, betegségek miatt, nem pedig azért, mert a gyerekkel lenne gond. Nekem volt olyan ismerősöm, akinek nem nyílt ki a méhszája, hagyni kellett volna őt a szülészeten meghalni a gyerekekkel együtt borzalmas kínok között? Hogy őszinte legyek, laikusként nekem éppen az a véleményem, hogy a nyugatról elterjedt passzív hozzáállása a szüléshez az egészségügyi személyzetnek vezethet oda, hogy nem kellően figyelnek oda a szülés során a baba állapotára, ráhagynak az anyára és annak naív elképzeléseire sokmindent. Ez mostmár mozgalommá nőtte ki magát. Ne legyen vágás, ne legyenek műszerek, majd kikínlódja az a gyerek magát onnan. Igen. 2 óra alatt kint lehetne segítséggel, de "természetesen" 8 óra alatt. A lényeg, hogy elmondhatjuk: természetesen szültünk.

  • 2017.03.06 13:01:57Rébusz

    Közben nem veszik figyelembe, hogy az első szülés időpontja kitolódik. 35 fölött pedig egy nő nem olyan már, mint egy 20 éves, mégha jól is tartja magát. Nekem jelenleg ez a véleményem, de nagyon várom már, hogy valaki kimondja, miért vannak ezek a már 100-féle jelzővel illetett gyerekek (gyámánt és nem tudom még milyen) egyre többen, akik hiába lesznek kiemelkedőek egy vagy több területen, az élethez és érvényesüléshez viszont elengedhetetlenül fontos szociális, kommunikációs készségeikben, képességeikben viszont elmaradások, akár behozhatatlan lemaradások vannak.

  • 2017.03.06 13:12:48Rébusz

    @kalbász: a gyerekek máshogy is meg tudják szokni a másságot. Nem tudom, mit profitál mondjuk egy vegyes ovis csoportban lévő kiscsoportos, ha egy idősebb egyébként aranyos autista kisfiú rendszeresen ok nélküli ütögeti. Őt és a többieket is. Egy rossz gyereket meg lehet büntetni, érteni fogja, miért állították sarokba, de egy súlyosabb autista nem érti a büntetést, de még azt sem, hogy ő rosszat csinált. Kinek jó az, hogy senki nem akar aztán játéknál, táncnál mellette lenni és a kezét fogni? Jobban járna, ha speciális fejlesztést kapna, érdeklődésének megfelelő foglalkoztatást. Gyerekkoromban én is ismertem fogyatékosakat, máig emlékszem, hogyan játszottak a játszótéren, hogyan beszéltek, viselkedtek. Nem kell ahhoz egy osztályba járni, vagy ovis csoportba egy gyereknek, hogy megismerje a másságot és hozzászokjon. De milyen integrációról lehet beszélni akkor, ha gyakorlatilag mindkét félt csak frusztrálja az együttlét. Én nem kívánnám ezt sem az egészséges sem a beteg gyerekemnek és egyáltalán nem gondolnám, hogy szociálisan érzéketlen lennék.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.

YDEA „Olyan boltot csináltunk, ami nekünk hiányzott”

Nemrég nyitott meg a Fehér Hajó utcában a Hababa Designer Store és Galéria, ami egy újszerű koncepcióval követel helyet magának a hazai divatszcénában és az üzletek soraiban. Vetlényi Lilivel, az egyik alapító-tulajdonossal az előkészületekről, fenntarthatóságról, a vásárlók motivációiról és intuícióról beszélgettem.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta