Ezért jó, ha jól dicsérjük a gyereket

Dicséretre vágynak a magyar gyerekek.

Az alacsonyabb önbizalmú gyerekek dicséretre, több pénzre, valamint a közösségi média elismerésére vágynak - derült ki a  Cartoon Network friss felméréséből, ahol a  magyar gyerekek önbizalmát, és önbecsülését vizsgálták.

A csatorna többek között arra volt kíváncsi, hogy mit jelent a gyermekek számára az önbizalom fogalma, magabiztosságukat mi határozza meg, illetve, hogy a különböző helyzetekben hogyan érzik magukat. A pszichológusok által vezényelt felmérésben ezer 5 és 15 év közötti gyerek vett részt, a átlagéletkoruk pedig 9 év volt. 

Önbizalom gyerekszemmel

A kitöltő gyerekek 56 százaléka szerint az önbizalom általánosságban azt jelentette, hogy egy adott feladatot, tevékenységet magabiztosan, hozzáértően végez valaki. Emellett nagy arányban párosították az "erős vagyok", "jó vagyok" érzésének fogalmát az önbizalomhoz, bő egyharmaduk szerint viszont az önbizalom az, ha nem mások véleménye alapján határozza meg magát valaki. 

"Jó vagyok, okos vagyok."

Nagyon érdekesen válik el, hogy mennyire mást gondolnak a gyerekek az önbizalom forrásáról aszerint, hogy ők maguk mennyire magabiztosak. Amikor azt vizsgálták, mi az önbizalom jelentése, a következő válaszokat kapták:

A kevesebb önbizalommal rendelkező gyermekek szerint az önbizalom azt jelenti, "okos és jó vagyok" illetve: "sok pénzem van".

shutterstock 495692410

A közepes mértékű önbizalommal rendelkező gyermekek számára az önbizalom jelentése a magabiztosnak lenni a tevékenységek végzése közben. 

A sok önbizalommal rendelkező gyermekek számára az önbizalom pedig azt jelentette, hogy nem számít, mások mit gondolnak az emberről, csak a saját vélemény a döntő.

Dicséret mindenek előtt

Azt is vizsgálták, csoportnál mi határozza meg az önbizalom mértékét. Érdekes látni, hogy a kevesebb önbizalommal rendelkező gyerekek számára itt a dicséret és a közösségi média volt a két kulcsfogalom. 

A közepes önbizalmú csoport számára a legfontosabb a dicséret, és a barátok száma, míg a nagy önbizalommal rendelkező gyerekeknél a családjukkal és barátaikkal való kapcsolat minősége volt a meghatározó,  az ő önértékelésüket a saját véleményük és benyomásaik határozzák meg. 

Dicsérni sem jó akárhogy!

Az, hogy egy gyereket dicsérni kell, és nem szidalmazással, fenyegetőzéssel "motiválni", mára nem újdonság. Az viszont sokkal érdekesebb, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan, mikor dicsérjük meg. Erről többször is írtunk már, ebben a nagyon érdekes kutatássorozatban például azt vizsgálták, hogyan rombolja a gyerekek önbizalmát, ha nem a teljesítményt, hanem a képességeit ajnározzák (mint: nagyon okos vagy, nagyon ügyes vagy, stb). Pszichológusunk pedig itt és itt is elmagyarázta el, mi a különbség a jó, valódi dicséret, és a nem építő között.

És hogy mi a lényeg?

  • A dicséret legyen valós, és értékes, legyen mögötte tartalom. Ha valaki oda sem figyelve, folyton csak dicsér, az hamar elveszti a hitelét. A gyerekek hét éves kor körül már meglehetősen pontosan érzik, tényleg rászolgáltak-e az elismerésre, vagy anya csak nem figyelt oda, és rutinból rávágta, hogy "ügyes vagy".
  • A dicséret szóljon a teljesítménynek, a próbálkozásnak, erőfeszítésnek, vagy más olyan dolognak, ami fölött a gyereknek hatalma van. Ne dicsérjünk állandó, stabil tulajdonságokat, mert ezzel hosszabb távon éppen, hogy alááshatjuk az önbizalmát, és elvesszük tőle a próbálkozáshoz szükséges erőt. Pont erről szól a fent linkelt kutatássorozat.
  • Magyarul: a szép rajz/jó dolgozat/eredmény után sokkal építőbb, ha azt mondjuk: "Jó lett, látom, nagyon keményen dolgoztál!", mint ha azt, "jó lett, milyen okos vagy!"
  • Ennek a nagyon rövid magyarázata az, hogy azok a gyerekek/emberek képesek a leginkább próbálkozni, megdolgozni, megküzdeni egy célért, akik elhiszik, a kezükben van a siker kulcsa, vagyis, ha odateszik magukat, előbb-utóbb sikerrel járnak.
  • Azok viszont, akik alapvetően jó képességűek, és egész gyerekkorukban azt hallják, hogy "de okos vagy", nehéz helyzetbe kerülhetnek, amikor olyan dolgokkal találják szemben magukat, amiben nem rögtön fantasztikusan jók. Az ő fejükben az játszódik le: "ez nem sikerült, talán nem is vagyok olyan okos." És ez rögtön meg is akadályozza azt, hogy megküzdjenek az adott dologért, hiszen az ő fejükben az okosnak sikerülnek a dolgai, akinek viszont küzdenie kell, az nem okos. Vagyis a pozitív énkép fenntartása és a kudarckerülés pont oda vezet, hogy nem is hajlandóak megdolgozni azért, ami magától nem megy. Ez a magyarázata annak, miért teljesítenek a kiemelkedően jó képességű gyerekek az iskolában egy idő után gyakran mélyen a képességeik alatt.

Megtalálni a saját erősségeinket

A kampányt egyébként a Pindúr Pandúrok sorozat szereplői ihlették: a sorozatban a három lány naponta menti meg a világot, ám ahhoz, hogy egy gyerek fontosnak, értékesnek érezze magát, fontos, hogy a gyerekekben tudatosuljon, hogy mi az erősségük, és a csak rájuk jellemző dolgok különlegessé teszik őket, ezáltal ők is szebbé-jobbá tehetik a világot.

Ez összecseng azzal, amit a modern pedagógia is gondol, hogy azt kell(ene) megtanítani már gyerekkorban, hogy sokfélék vagyunk, de mindenki  jó valamiben, amivel hozzá tud járulni a közösséghez. 

Oszd meg másokkal is!
Mustra