SZÜLŐSÉG

Az ön csecsemője is megőrül esténként?

2016. szeptember 27., kedd 19:11

A legtöbb szülő így vagy úgy átvészeli az úgynevezett esti nyűgösség időszakát, de kevesen tudják, hogy mindez teljesen normális.

Persze, elméletben könnyű normálisnak tartani, hogy esténként elviselhetetlenné válik a csecsemő, egyfolytában „nyűgösködik” (határozottabb babák esetén ez valójában a torkaszakadtából ordítás szinonímája), és konstans anya mellén akar lógni, vagy épp beveszi, kiköpi, eszik két kortyot, visszakéri, és ez megy órákig.

A valóságban ilyenkor még a legtájékozottabb anya is elkezdi keresgélni az okokat a baba viselkedése mögött – fáj valamije? Beteg? Vagy „csak” a hasa fáj? Adjunk neki hasfájás elleni cseppeket? Anya evett valamit, ami átjutott a tejbe, és attól fáj a hasa? Nem kellett volna tejet inni, kávét inni, babot enni? Vagy inkább arról van szó, hogy kevés az anyatej, és éhes szegény?

Valójában a legtöbb esetben egyik sem a fentiek közül: csupán egy teljesen normális jelenségről van szó, amit a tudomány cluster feeding-nek, azaz kb. sorozat-etetésnek nevez.

shutterstock 137698970

Milyen sorozat?

A kifejezés arra a viselkedésre utal, amikor a csecsemő egyes napszakokban több időt hagy ki egy-egy etetés között (ha mázlink van, akkor ez éjszaka történik, de vannak babák, akik inkább délelőtt nyugisabbak), míg más napszakokban igen gyakran akarnak enni. Általában a gyakori evéseket estére csoportosítják a babák – ez azt jelenti, hogy az amúgy 2-4 óránként etethető csecsemőnk most félóránként is kitalálhatja, hogy mindjárt éhen veszik. Ha mázlink van, a baba ezzel feltankol egy időre, és az esti feszkót egy hosszabb (mármint csecsemőhöz képest hosszabb, tehát mondjuk négyórás) alvás követheti – de lehet, hogy ehhez az kellett, hogy este hattól tízig egyfolytában szoptattuk.

Ez akkor is rettenetesen frusztráló, ha csak ez az egy gyerekünk van, és semmi más dolgunk nincs, mint azt az egyet szoptatni és nyugtatgatni. Még frusztrálóbb, ha van még pár idősebb gyerekünk, vagy olyan férjünk, aki elé oda kell tenni a meleg vacsorát, kutyánk, akit le kell vinni este, vagy bármi egyéb teendőnk.

Még nehezebb, ha a többi családtag tőlünk várja, hogy megnyugtassuk már a babát, azt sugallják, hogy anya csinál valamit rosszul, talán kevés a teje, vagy ideges és az ragad át a babára, vagy a babának van fel nem ismert ételallergiája, vagy más betegsége. Ilyenkor az ember vérmérséklettől függően egyre jobban aggódik, vagy dühös lesz, és az sajnos igaz, hogy ha mi magunk ki vagyunk borulva, akkor nehéz megnyugtatni egy síró csecsemőt.

Tehát fontos, hogy észben tartsuk: az esti nyűgösséggel párosult, nevetségesen gyakori szoptatási igény az újszülöttkor normál velejárója.

Kevés a tej?

Ha a baba súlya szép fokozatosan nő és rendszeresen van széklete, akkor az anyatej sem kevés neki. A gyakoribb esti szoptatási igény nem indokolja, hogy kiegészítésképpen tápszert adjunk a babának – igaz, akkor nem kell annyit szoptatnunk, de ezzel nem oldottuk meg a problémát, a tápszeres babák is nyűgösködnek esténként, csak nem a mellünkön lógva.

Ha kevésnek érezzük a tejünket ilyenkor, arra is van magyarázat: az anyatej hajnalban és reggel hígabb, több vizet és cukrot tartalmaz, míg este inkább zsírosabb, töményebb – kevesebb helyet foglal, így kevésbé duzzadtak a mellek, de attól még nem kevés bennük a tej. Az előfordulhat, hogy este lassabban jön a tej a mellünkből, ez pedig egyes, türelmetlenebb babák számára frusztráló lehet.

shutterstock 340818158

Hogyan bírjuk ki?

Magyarázzuk el magunknak és az összes családtagnak, hogy ez normális, és hogy ez el fog múlni. Az esti nyűgösség és a „sorozatevés” az újszülöttkor velejárói: 2-3 hónapos korban ezt abbahagyják a csecsemők. Tehát most pár hétig egy nyűgös baba sorozatszoptatásával fogjuk tölteni az estéket, amíg gyermektelen barátaink kézműves söröket iszogatnak romkocsmákban – de ez csak egy rövid, átmeneti időszak az életünkben, és fogunk még mi is vácrátóti félbarnát szürcsölni a Ligetben (vagy ami épp divatos lesz). Persze, 2-3 hónap iszonyú hosszúnak tűnik, ha még csak az elején tartunk, de egyszer annak is vége lesz, megígérjük. Jó, ha mindezt elmagyarázzuk családtagjainknak is, megértésüket és segítségüket kérjük.

Az esti sírás ellen számtalan tippet találhatunk a neten és az ismeretségi körünkben is - ami jól mutatja, mennyire mindennapos problémáról van szó.

Nekünk ezek váltak be (a „bevált” persze csupán annyit jelent, hogy némiképp elviselhetőbbé tette a helyzetet):

  • Hordozókendő. Már az első gyerekünknél is bevált az esti kendős séta: a kendőben aludt egy rövidet a bébi (30-40 percet), addig csend volt, és anyának is jót tett némi friss levegő. A második gyereknél arra jó a kendő, hogy a kisbabát belekötve szabaddá válik a két kezünk, így tudunk mondjuk vacsorát adni, mesét olvasni a nagyobb gyereknek két szoptatás között.
  • Hang. A babák szeretik a monoton zúgást, vagyis a fehér zajt, mivel az anyaméhben is ahhoz voltak szokva. Ezt előidézhetjük hangos susogással (de tényleg hangosan kell a baba fülébe susogni), porszívóval, hajszárítóval, végső kétségbeesésünkben elvihetjük a babát egyet autózni, de a neten is kereshetünk fehérzajt, itt van mindjárt tíz órányi.
  • Segítők. Ha anya több órán át a szoptatósfotelhez van szögezve, akkor nem árt, ha van a közelben egy másik felnőtt. Aki szórakoztatja a nagyobb gyereket, neadjisten bevisz anyának egy szendvicset, innivalót, vagy épp átveszi az őrjöngő csecsemőt, amíg anya lezuhanyozik.
  • Babamasszázs. A babamasszázsnak nem a profi verzióját űztük, csak néhány, a védőnőtől tanult mozdulatot variáltunk – a baba szerette, de mondjuk ezzel csak néhány perc nyugalmat lehetett nyerni.
  • Hurcolgatás. Ez alatt nagyjából azt értjük, amikor apa a vállán döcögtetve hurcolta a babát a lakásban fel-alá, felváltva dúdolgatva Brahms altatódalát és a Kis Vukot. A „bevált”itt annyit jelent, hogy mindez egy időre tehermentesítette anyát, aki addig le tudott zuhanyozni vagy megehette a vacsoráját.
  • Idő. Az esti nyűgösség és a gyakori esti evés a babánk két és fél hónapos koráig tartott, ahogy a szakirodalom megjósolta.

Önnek vannak tuti tippjei esti nyűgösség ellen? Ne hallgassa el!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.09.27 21:10:25datam

    Arra esetleg nem gondolt a posztár, hogy békén kéne hagyni a gyereket? Nem órákig mászkálni, ringatni, tutujgatni, meg ilyesmi. Be az ágyba, csend, és pihi. Szerencsére nálunk nem.volt ilyen esti ordítás, mindig nyugodtak az éjszakák, esték. De nem is baszogatjuk állandóan. Amikor csecsemő volt, megkapta a vacsit, irény az ágy, ahol addig szórakoztatta magát, amíg szépen belealudt. Ez már nem az első gyereknél bevált technika. Ha a sírt, cumi a szájba, ágyból kivétel nélkül pocaksimi, beszélgetés, 10 perc max és a sírásnak nyoma sem volt. Hülyét tudok kapni az ilyenektől, hogy sétálj órákig a gyerekkel. Persze. Jól hozzászokik, és majd cipelheted a 15 kilós gyereket körbe körbe a házon belül....

  • 2016.09.27 22:13:39230e

    @datam: várunk szeretettel a pocaksimivel, miközben a második 18-20 óra között üvölt lila fejjel. Az első ilyenkor aludt szépen, a második viszont nem. Igaz itt sajnos vannak kakigondok, a cumit meg mellőzném amíg lehet, mert utána meg vért izzadok hogy leszoktassam róla.

  • 2016.09.27 22:20:35szocske_

    @datam

    "Egy baba nagyon gyorsan meg tudja tanulni azt, hogy érdemes-e megszólítani a világot, vagy tök fölösleges - és ezt egy életre tudomásul veszi.
    Ha megtanulja, hogy a világot érdemes megszólítani, mert a világ válaszol, ráadásul adekvát módon válaszol, ennél gazdagabb tanulmányi anyag egy életkorra nincs is.
    De az ellenkezője is nagyon tanulságos. Amikor azt tanulja meg, hogy - teljesen mindegy, hogy én mit csinálok, mert nincs reakció- , akkor ezt is használni fogja az élete során, és nem fogja megszólítani a világot soha.
    Nem véletlen, hogy az én vizsgálataim is mindig azt mutatták, hogy azok a babák, akiket fölvett a szülő, és éjszaka föl-alá járkált, szolgálatot teljesített, hároméves korukra tüneményes, kíváncsi, kreatív gyerekek lettek.
    Kreatívak, mert a kreativitás nem csak intellektuális dolog. A kreativitás személyiségjegy, ahhoz elég bátornak kell lenni..."

    Dr. Ranschburg Jenő

    Hasznos lenne majd visszatérni ugyanerre a kérdésre 5 és 20 év múlva, megnézni, hogy mennyire lett kreatív datam és mennyire Puskás Pálma gyermeke.

  • 2016.09.27 22:44:39retinax

    Datam: tök jó, mázlid volt. De nem több.

  • 2016.09.27 23:06:25flormimo

    ne hagyjuk sírni..... Egyszerűen abba gondolok bele, hogy neki a legrosszabb, így sosem tudtam haragudni, vagy kikészülni....

    Igen esténként nagy hiszti volt, de nem érdekelt, mert a gyerek a legfontosabb. Azért szültem, nem?

  • 2016.09.27 23:54:43rozsomák

    Már pár gyereken túl vagyok, de ilyet még soha nem tapasztaltam, hogy "esti nyűgösség" és nemcsak én, de senki a környezetemben nem is hallott róla. Ez valszeg a poszteréknál kialakult dolog, aminek ő már nevet is adott és általánosít, hogy akkor mindenkinél ez lehet. Hát nem, nincs mindenkinél így, sőt.

    Ami a Ranschburg-idézetet illeti, szöcskécske, az bizony - már hogyis fogalmazzak -, nem nagyon van alátámasztva semmivel, az egész csak kitaláció, spekuláció.

    Nincsenek és nem is léteztek olyan vizsgálatok, amelyek erre irányultak volna, hogy pl. végigkövették dokumentálható módon, hogy pl. 2000 csecsemő, akivel így bántak, az 20 év múlva hogyan fejlődött, és 2000 másik - a kontrollcsoport - akivel máshogy bántak, az pedig emígy fejlődött. Nincsenek ilyen eredmények és kutatások, márpedig, ha nincsenek, akkor Ranschburg bácsi ide vagy oda, ez csak egy spekuláció és nem több, ezt vizionálta magának..
    Egy másik pszichológus azt mondaná, hogy azok, akiket azonnal felkapnak, ha elpityergik magukat, könnyen rájönnek, hogy ők a világ közepe,mindenki csak velük foglalkozik és az ilyenekből lesznek az önző, egocentrikus, csakis magukkal foglalkozó emberek.
    Ugyanannyi igazságalapja van ennek is, mint Ranschburg mondanivalójának.
    Mindegyik csak üres spekuláció, nincs alátámasztva egyik sem.

  • 2016.09.28 00:03:02zetevar

    3 gyerekemből 2 volt "nyűgös" az esti órákban. Az idősebbiknek 1, a fiatalabbiknak 3 órahosszáig tartott ez az időszak. Bármit csináltunk velük: járkáltunk, mozgattuk, énekeltünk, simogattuk...stb, akkor is lila fejjel, a világot teljesen kizárva ordítottak. Ha közben szoptatni próbáltam, akkor utána egyből folytatták. 5 hetesen mindkettő abbahagyta a dolgot, ez nagyjából egybe esett az első szociális mosoly megjelenésével és azzal, hogy kezdtek kinyílni a külvilág felé. Sok helyen próbáltam utánaolvasni, vajon mi lehet ennek a jelenségnek az oka mert borzasztóan kiborító volt. Nagyon sok elmélet létezik, de mind csak elmélet kategória, senki sem tud semmi biztosat. Ezzel a sorozat etetéssel én nem találkoztam, de őszintén szólva, nem hiszem, hogy ez lenne az ok, az enyémek egyből szoptatás után folytatták az ordítást, nem volt átmenet. Más lehet a háttérben...

  • 2016.09.28 07:12:09Lady Scarlett

    datam:
    Nálunk nem volt cumi (a jó ég mentsen tőle a világ legborzalmasabb találmánya!), viszont igenis ringattam, ringattuk a gyerkőcöt ameddig el nem aludt. Aztán be az ágyába és rendben volt.
    Volt ilyen nyűgös időszaka a gyerkőcnek, de én nem éltem meg tragédiaként. Találékonnyá teszi a szülőt. Valami mindig beválik, csak próbálkozni kell. Nem idegességből, meg türelmetlenségből, hanem szeretetből.
    Mellesleg most már 3 éves, 14 kiló és nem kell kézben ringatva altatni. Simán elalszik magától. Szóval barátném, ne hidd azt magadról hogy amit te a suttogóban olvasol az másnak is az alapigazság, meg úgy az emberiség egészének. Köszi!

  • 2016.09.28 08:15:11csókolom,ági van?

    Már kezdtem örülni, amikor megláttam a szalagcímet, hogy végre, lesz valami fogódzó, hogyan kell kezelni a szitut. Csakhogy nálunk 11 hónapos a kicsi, és épp fordítva alakulnak a dolgok, azaz az első hónapokban szépen elaludt, 4-5 órákat is aludt egy huzamban, azonban 1-2 hete óránként felriad, és bömböl. Van, hogy az sem. Már mindent körbejártunk, és szinte mindennel próbálkozunk (Dentinox,Viburcol, simogatás, cumi,...), de csak akkor nyugszik meg, ha a feleségem átmegy hozzá, és megeteti.De van, hogy az sem, és csak ordít torka szakadtából.Teljesen K.O.-k vagyunk.Tipp?

  • 2016.09.28 08:22:38datam

    Nos, nem tudom miből gondoljátok, hogy anya lennék, de rosszul gondoljátok. Apa vagyok.:) Nálunk a cumi csak végszükség esetén került elő, alapesetben anélkül nyugtattuk a gyereket, ahogy tesszük most is. Ez a kreatív dolog szerintem egyáltalán nincs összefüggésben azzal, hogy én mit csinálok a csecsemővel, amikor neki ordítani támad kedve. Szvsz, szerintem inkább attól függ, hogy abban az időszakban, amikor már egyedül is képes játszani, akkor hogyan viselkedsz vele. Én meghagyom neki a személyes teret, hagyom egyedül játszani. Ott vagyok vele a szobában, de addig amíg ő nem jön oda hozzám, hogy velem szeretne játszani, addig csak figyelem, hogy mit csinál. Órákig elkocsikázik, rajzolgat, meséli magának a történetet. Ha odajön, nagyon szívesen lekuporodok mellé, és órákig kocsikázunk tovább. Szerintem meg kell hagyni a saját világát is, ahol egyedül játszogat...:) Egyébként az öcsémet, akivel 15 év a korkülönbség ugyanezen az elven nevelte anyukám, az egész általános iskolát kitűnővel hozta le, minden évben több szaktanári és igazgatói dicsérettel, oklevéllel. Volt olyan éve, amikor még négyese sem volt. Emellett hulladékokból épített magának egy gokartot. Tehát nem gondolom, hogy a kreativitás, vagy az ész hátrányára vált volna a dolog.

  • 2016.09.28 08:28:37Oregon (TM)

    Azt hiszem így készül a hülye gyerek. Az aki az életben nem lesz önálló és negyvenévesen is szingli.

  • 2016.09.28 08:35:52Doryyka

    Nalunk egyik sem orditott igy, igaz, a cumit sem fogadtak el soha, kesobb viszont mindkettö az ujjat szopta (a kicsi sajnos meg szopja, pedig mar 3,5).

  • 2016.09.28 08:44:24retinax

    datam: az két különböző dolog, hogy hagyod a gyereket békén játszani, vagy figyelmen kívül hagyod, ha ordít. Ha játszik, jól elvan. Ha ordít, baja van.

  • 2016.09.28 10:06:27isolde

    OregonTM: pontosan. Nálunk a háromhetes már magának keveri ki a tápszert, jobb, ha időben a saját lábára áll, mert különben a végén még negyvenéves korában is nekem kell rá főznöm.

  • 2016.09.28 10:09:30isolde

    datam: érdemes arra is gondolni, hogy a cikkben újszülöttekről esik szó (élet első két hónapja), míg te inkább nagyobb csecsemőkről, illetve kisgyerekekről írsz.

  • 2016.09.28 10:55:41drpuskaspalma

    csókolom, ági van: nekem az lenne az első tippem, hogy túl keveset eszik napközben és éjszaka akarja pótolni, de ajánlom a Madarász utcai gyerekkórház alvásrendelést, egészséges, "csupán" rossz alvó bébik esetén is egy csomó jó tanácsot ad a főorvosnő.[link]

  • 2016.09.28 11:46:34csókolom,ági van?

    drpuskaspalma: az evéssel nem hiszem, hogy gond lenne, mert szépen gyarapszik a kicsi, naponta többször is eszik (gyümölcsöt, fehérjét, szénhidrátot is). Igaz, nem úgy néz ki, mint egy michelin-baba, de a védőnőnk és a gyerekorvosunk szerint is rendben van a súlya. Amúgy köszönöm szépen a linket, megfontoljuk.

  • 2016.09.28 13:55:21Doryyka

    Csokolom, agi van: szepaszori?

  • 2016.09.28 14:00:46Vaöntőfi Karott

    Két hónaposan csinált ilyen a nagyfian. Eljutottunk odáig, hogy 2 óra üvöltés után tudott elaludni. Pár nap alatt kikészültem, de meglett a megoldás. Túl fáradt volt, sokkal korábban kellett lefektetni éjszakára aludni. Ez azt jelenti, du. 5 órára túl volt a fürdésen és minden esti szertartáson.
    Most 17. éves, még nem kellett elküldeni aludni, de reggel sem költöttem még soha. Ilyen alkat lett.

  • 2016.10.31 14:34:48xStefix

    csókolom,ági van?:
    Szerintem is szeparációs szorongásról lehet szó, az tipikusan ebben az életkorban jön elő. A baba mozgása és idegrendszere rohamosan fejlődik, megtapasztalja, hogy most már saját erejéből is képes messzire kerülni Anyától - ez pedig félelemmel töltheti el, amire fokozott ragaszkodással reagál. Ez teljesen természetes és érthető viselkedés. :) Nem az etetés az konkrétan, amitől ilyenkor a pici megnyugszik, hanem a szülői közelség. Érdemes lenne megfontolni, hogy közelebb veszitek magatokhoz éjszaka, mert ez segíthet neki leginkább. Nem kötelező vele egy ágyban aludni, ha nem akartok, de egy légtérben azért célszerű. Ha ez a helyzet így marad még hónapokig (simán lehet), akkor saját magatokkal is kiszúrtok, mert teljesen kimerültök a stressztől és járkálástól.
    Az alváslabort viszont én biztosan nem javaslom! Ott nagy valószínűséggel valamilyen alvástréninget fognak nektek javasolni, ami ugyan hatásos lehet, viszont nem a problémát kezeli (a szepaszorongás nem valami kóros állapot, vagyis "kezelni" se kéne!), hanem rákényszerít a gyerekre egy a szülőnek is kényelmes megoldást. Ha szeretsz olvasni, ajánlom Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás c. könyvét, az pontosan ebben a "gyerekbarát" szellemben íródott, sokféle gyakorlati tippel.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta