SZÜLŐSÉG

Mit mondjunk és mit ne egy vetélésen átesett nőnek

2016. szeptember 22., csütörtök 19:26

A vetélés borzasztó dolog. Megviseli a testet és a lelket. És van még egy ismérve; általában nem beszélünk róla. Egy korábbi cikkben arról írtam, hogy beszéljünk róla, ezáltal kicsit megkönnyebbülhetünk.

A cikkhez érkezett átgondolt, együttérző, sőt, magukat megnyitó, anyázások nélküli hozzászólásokból is látszik, milyen sokak számára fontos a téma.

És ha már arra biztatok mindenkit, hogy beszéljen róla, nem árt a többi embernek is tisztában lennie azzal, hogyan reagálhat, mit mondhat, ha szembe kerül egy olyan nővel, aki már átélte a tragédiát, és igenis beszél róla.

Több, többszöri vetélésen átesett nőt kérdeztem meg arról, hogy nekik mi volt az a mondat, ami segített a feldolgozásban és az újrakezdésben, és mi, ami a legrosszabbul esett. Kicsit speciálisabb eset az övék, mivel – ahogy egyszer az én nőgyógyászom is fogalmazott – egy vetélés lehet véletlen, kettő már aligha. Tehát a megkérdezettek többször is végigélték a tragédiát, és minden egyes vetélésnél meg kellett küzdeniük magukkal és a helyzettel, majd menni tovább az áhított kisbabához vezető, kivizsgálásokkal teli úton.

Negatívumként szinte mindenki példaként említette a dolgok elbagatellizálását, illetve azt, hogy „ilyen bárkivel megesik”.

"Majd a következő sikerül. Ezt gyűlöltem! Meg a fel a fejjel és társaik. Ja, és hogy ez mással is megesik, ez még nem a világvége. Nekem világvége volt."

Olyan is volt, akinek a barátnője azt mondta, hogy a petezsák még szinte nem is terhesség, és az is sokszor elhangzott, hogy ha el akar menni a baba, akkor biztosan jobb is így, mert nem volt életképes, genetikailag hibás volt. Persze biológiailag helytállóak lehetnek ezek a kijelentések, de egy vetélésen frissen átesett nőnek tényleg borzalmas ilyeneket hallani.

"Én sokaktól sokféle vigasztalást kaptam akkoriban. Nem igazán használt a mással is előfordul, vagy a  többször már nem fog előfordulni, mert már kétszer megesett, meg a hidd el, semmi baj veled duma."

Azt is fontos megemlíteni, hogy az orvosok hozzáállása is hagyott maga után kívánnivalót; nevezetesen, több nő is elmondta, hogy a többedik vetélés után is csak széttárta kezeit a doktor, és annyit mondott, hogy megesik az ilyen, lesz még magának gyereke! Szerencsére azért vannak ellenpéldák is. Egy nő két középidős babát vesztett el egy év eltéréssel. Ez még súlyosabb megrázkódtatást jelent, mint a terhesség elején elveszíteni a magzatot;

"Középidős babát elveszíteni már abban az értelemben is nehéz, hogy addigra érzi az ember a létét, a súlyát, a mozdulatait. És meg kell birkózni a gondolattal, hogy aki bent van, annak ki is kell jönnie valahogy, ami nem lesz sétagalopp. Szembesülni, találkozni fog az ember a pici testével, meg kell szülnie. És a végén nem felsír, és mi boldogok vagyunk, hanem jön a pokol. Az ember megszűnik létezni, én megszűntem, egy kicsit belehaltam. Az első alkalommal az akkori orvosom, ha nem is látványosan, de sírt. Ez egy sokat jelentő gesztus volt számomra. Velem van, együttérez, tudja..."

Arra a kérdésre, hogy mi vagy ki segített nekik, szinte mindenki a párja, vagy a szűk család támogatását mondta, de olyan is volt, akinek a hit segített továbbcsinálni. A legtöbben a sorstársakkal való beszélgetéseket emelték ki, akik pontosan tudják, min megy keresztül ilyenkor az ember. Különböző családos témájú oldalakon is működnek fórumok, ezek is nagy segítséget nyújthatnak a kitárulkozásban, és a „hogyan tovább-ban” is; a vizsgálatok menetrendjében, orvosválasztásban, stb. Volt, aki az alvást említette, vagy éppen egy főzős tévécsatorna nézését, ami elterelte a figyelmét.

"Csak az idő segített valamennyire, meg a fórum, és hogy elkezdtem bízni benne, hogy a sok kivizsgálás meg F. doktor majd segít rajtunk. És sajnos azóta egy csomó ismerősről kiderült, hogy legalább egy vetélése volt, elképesztően gyakori ez."

És a mondat, amit talán mindenkinek meg kéne szívlelnie;

"Egy barátnőm mondta: "Fogalmam sincs, hogyan érezheted most magad, és min mész keresztül, de tudd, hogy nagyon sajnálom ami történt, és nem tudom, hogy viselkedjek, mit kellene mondanom". Hálás voltam neki, hogy nem kezdett el közhelyekkel dobálózni, és bevallotta, hogy lövése sincs, mit kellene tennie. Ettől olyan emberi volt a dolog, és úgy éreztem, átérzi a veszteségem."

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.09.22 20:48:58VeeVee

    Húú ezzel most kifogtok utálni de lesz.rom: Mit mondjunk és mit ne egy vetélésen átesett nőnek

    Pl: Még mindig jobb mintha magadtól vetetted volna el! :D

  • 2016.09.22 21:07:03Nancsibacsi

    @VeeVee: Nem utállak, csak sajnállak, mert egy érzéketlen tapló s.ggfej vagy. Ez a buta commented úgy kellett ide mint egy falat kenyér (különben miből lenne flame?).

    Abba gondolj már bele, hogy amióta tudja hogy gyereke lesz, kb minden 2. gondolata (valójában több) a pici körül forog. Ez amúgy nem csak az anyára igaz, hanem az apára is - a feleségem terhessége nekem egy 9 hónapos gyomorgörcs volt, éjszakai plafonbámulások, stb. Lehet mondjuk a szerelemhez hasonlítani, csak N. hatványon.

    Az eredeti kérdésre visszatérve, én kb annyit tudnék mondani, hogy "Ó, a picsába..." Mert igazándiból tehetetlen ilyenkor az ember - tudja hogy rohadtul nem tud segíteni, bármennyire is szeretne, és akinek van gyereke, az meg tudja, hogy ő hogyan parázott ugyanettől. A síró orvost meg teljesen megértem: többek között ezért mondom a lányomnak, hogy orvos ne legyen, mert ő túl lelkizős típus, és egy páciense elvesztését - ami óhatatlan ebben a szakmában - nem tudná feldolgozni.

    Ezen rohadtul nem változtat az, hogy a terhességek kb 1/4 része vetéléssel végződik, mivel 70 év fölött is normális ha valaki meghal (eljött az ideje), mégse fogsz fapofával állni anyád/apád koporsója mellett, mert hát volt rá jelentős esély.

  • 2016.09.22 21:46:31agarik

    Mondjuk meg neki az igazat: mivel rossz, gonosz, bűnös nőszemély volt (pl. beszólt egy ffinak), ezért Isten megbüntette!

    #OrbánViktorÜzeni

  • 2016.09.22 23:32:37Doryyka

    @Nancsibacsi: nem volt vetélésem, de volt első trim legvégi súlyos vérzésem-nem akartam elhinni, amikor a kórházban közölték, hogy a magzat köszöni, kapaszkodik és jól van, illetve ugyanezzel a babával szintén durva vérzés miatti sos császárom. Na az után mondta a férjem, attól félt, nemhogy második gyereke nem lesz, de felesége se marad.
    A lányod lehet orvos, valami olyan területen,ahol azért nem túl gyakran jellemző a halálozás (szóval nem sebész/onkológus/kardiológus).

  • 2016.09.23 06:18:16Lady Scarlett

    Szerintem meg leginkább semmit ne mondjon. Elég egy sajnálom és pont.
    Aki nem tudja milyen ez, mert sosem élte át, az bölcsen teszi ha nem mond véleményt, meg úgy általában semmit. Ebből nem jöhet ki jól.

  • 2016.09.23 06:20:19Lady Scarlett

    agarik: anyádat is megbüntette az a magasságos. Veled.

  • 2016.09.23 08:14:53anna_over_the_moon

    Örülök, hogy egyre több cikk foglalkozik ezzel a témával, de az az igazság, hogy csak a felszínét kapargatjátok ezekkel a cikkekkel a dolognak.
    A sorstársak közt csináltam a múltkor egy kutatást, hogy ki mit "kapott", nagyjából 4+1 témakör köré lehet felfűzni a dolgokat:
    1. Bagatellizálás: úgyis beteg lett volna; fiatal vagy még, lehet még sok gyereked; nem volt még semmi, még nem is élt; de hát ott az egészséges gyereked, azzal törődj; már eltelt X idő, szedd már össze magad; ez egy csomó nővel megtörténik, nem te vagy az egyetlen
    2. A Te hibád: Nem voltál rá felkészülve; Korai lett volna még; Szedtél vitamint? / Edtél rendesen? / Emeltél nehezet? Biztos a stressz...; Biztos bevonzottad!
    3. "Tudom mit érzel/ Nekem sokkal rosszabb": Nemrég meghalt a nagymamám!; Az XY szomszédjának a felesége is MAJDNEM elvetélt; Nem tudod, milyen nehéz 2-3 gyerekkel!; Neked csak 1 van... így könnyű; Majd megérted, ha anya leszel...
    4. A sors akarta így: Most már jó helyen van; Jobb így, mintha egy 2gyerekes működő családba születik egy beteg baba; Ezt valamiért meg kellett tapasztalnod;
    +1 bónusz track: "Úristen, hogy lehet ezt túlélni? Én biztos belehaltam volna" (Hát, vannak olyan "szaranyák" akik túlélik.)

    És akkor, csak hogy azt is elmondjuk, hogy MIT AKARUNK a többiektől, itt egy poszt erről:
    [link]

    Köszi hogy foglalkoztok a témával.

  • 2016.09.23 09:04:56benőjenő

    Az emberek suták ilyenkor, de azt gondolom, hogy a legtöbb esetben nem rosszindulat vezérli őket a vigasztaláskor, hanem valóban segíteni szeretnének, ki úgy, ahogy tud.

  • 2016.09.23 10:07:19anna_over_the_moon

    Biztosan mindenkit a segítség motivál, és nem feltétlenül az ő hibájuk, hogy rosszkor mondanak rossz dolgokat, de ettől még a gyászoló szülőktől nem lehet elvárni, hogy abban a zaklatott lelkiállapotban megértést tanúsítsanak a suta rokon vagy barát felé. Ezért is fontos, hogy általában a gyász, és azon belül is a perinatális veszteség ne legyen tabu a társadalmon belül.

  • 2016.09.23 11:32:58gchg

    4 babát vesztettem az első trimeszterben, 3 egészségesen kihordott terhesség között-után. Szerencsére empatikus volt a környezetem, de azért kaptam pár beszólást, mégpedig elég közelről. Anyósom: "Isten büntetése volt, mert..." Két barátom: "lehet, hogy nem való nektek még egy gyerek, meg kellene állni". Az orvos az első missed ab műtét után, rám se nézve: "most aztán fél évig ne essen teherbe". Olyan volt, mint ha hasba rúgott volna. Mintha oda járnék havonta abortuszra. :(

    Mindezek mellett én szerencsésnek érzem magam, amiért nem az ELSŐ terhességem szakadt meg (iszonyú lehet vetéléssel vagy halvaszületéssel indítani a szülői létet), és amiért több egészséges gyerekem is van, akik nagy vígaszt nyújtanak.

    Ami segített: ha beszélhettem róla, ha meghallgattak, ha együtt sírtak velem. Hogy elgyászolhattam a babákat. És amikor én tudtam vígaszt nyújtani a barátnőimnek, amikor ők vetéltek el (meglepően gyakran történik ilyesmi, és hála Istennek manapság egyre kevésbé tabutéma, egyre inkább mernek róla beszélni a nők), nem mondtam, hogy majd lesz másik, meg biztos beteg lett volna és hasonlók. Ha beteg is, akkor is a gyereke volt. És ha megint teherbe esik, az megint 9 hónap merő félelem lesz, hogy megmarad-e a baba, vagy minden külső jel nélkül egyszer csak megáll a szíve, és a legközelebbi ultrahangon már nem dobog.

    A lényeg szerintem ez: el kell gyászolni. Nem szabad úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, mintha így lett volna a legjobb. FÁJ. NAGYON FÁJ. És ezen a fájdalmon szemernyit sem segít, ha a környezet magyarázatot próbál adni, akármilyen formában (beteg volt, a te hibád volt, túl öreg vagy, még nem vagy kész rá stb). Csak az segít, ha mellette állnak abban, hogy feldolgozza, és elfogadja. Az idő segít, de a gyászt nem lehet megúszni.

  • 2016.09.23 13:00:14Lila Maminti

    gchg: Minden szavaddal egyetértek! Nekem "csak" egy vetélésem volt (egyébként első teherbeesésem is egyben), de én is azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy képes legyen elgyászolni az ember.

  • 2016.09.23 13:07:26Márk_Márk

    Háát...
    Az "elhajtották, mint a magzatot" kifejezésre általában morcosak lesznek.

  • 2016.09.23 13:13:41Márk_Márk

    Nancsibacsi:
    9 hónap gyomorgörcs és plafonbámulás helyett néha inkább dughattatok volna.
    Persze megértem, pláne ha nem a tied a feleséged gyereke.

    anna_over_the_moon:
    EDtél?
    Hol a faszba tanultál te magyarul?

    gchg
    "mikor én tudtam vígaszt nyújtani a barátnőimnek, amikor ők vetéltek el"
    Ezt úgy elképzelem:
    Rá se bassz, Bözsikém, neked ez az első, de nekem 4 is volt. Mindjárt elmesélem mindet sorban.

  • 2016.09.23 14:06:48GutBesserWasser

    Kicsit mellékszál, de fontos: a "mással is előfordul" és hasonló dumák *NEM SEGÍTENEK* semmilyen témában. Lassan írom, hogy mindenki megértse: s-e-m-m-i-ly-e-n t-é-m-á-b-a-n.
    Mégpedig azért nem, mert ha az illető nem egy kárörvendő ősg*ci, akkor semmivel nem csökken az ő saját fájdalma / a problémájának a mértéke attól, hogy másnak is van olyan.

  • 2016.09.23 16:37:35Borzasztó Károly

    Legalább nem kell járnia kismamajógára.

  • 2016.09.23 16:44:07Borzasztó Károly

    @Nancsibacsi: Ne vedd már az életet ennyire komolyan! Persze, hogy nem vicces egy vetélés, de az sem megoldás, ha csak sajnálkozik az ember.

  • 2016.09.23 16:45:08Borzasztó Károly

    @Nancsibacsi: Ne vedd már az életet ennyire komolyan! Persze, hogy nem vicces egy vetélés, de az sem megoldás, ha csak sajnálkozik az ember.

  • 2016.09.23 17:55:09Zephyrous

    Gyereket gyártani a hülye is tud, ha elment egy, jön majd a következő. Ha meg sem született, nem tök mindegy?! Reszelni kell megint...

  • 2016.09.23 19:50:04Lady Scarlett

    Zephyrous: Ja a hülyék fő jellemzője hogy folyton jár a pofájuk ha kell ha nem. Tükörben te is láthatod hogy néz ki egy ilyen egybites gyökér aki szerint csak reszelni kell oszt jónapot.

  • 2016.09.23 22:13:00GutBesserWasser

    @Zephyrous: nincs mit mondanom arra, amit írtál, mert megvan az a rendkívül kellemetlen tulajdonságom, hogy még az olyan szintű egybitességet is el tudom fogadni, amilyen a tied. Viszont szeretnék kérni valamit. Légy szíves, tegyél meg annyit az emberiségnek, hogy nem csinálsz gyereket, és nem is nyúlsz semmilyen módon gyerekhez. Köszi.

  • 2016.09.25 16:18:37Márk_Márk

    GutBesserWasser:
    Hát ezerszer inkább ő, mint a hozzád hasonló agyatlan és humortalan, besavanyodott faszfejek...
    Szóval ha lehetne kérni, tegyél meg annyit az emberiségnek, hogy nem csinálsz gyereket, és nem is nyúlsz semmilyen módon gyerekhez. Köszi.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta