SZÜLŐSÉG

Rémálom a kamasz? Nem ő tehet róla, hanem az agya!

2016. szeptember 14., szerda 19:34

Önző, hisztis és a hülyeségig vakmerő a kamasz gyereke? Jól látja. De ez nem baj, sőt, teljességgel természetes, hiszen a kamaszok agya itt tart a fejlődésben. A modern képalkotó eljárásoknak köszönhetően ma már egyértelmű, hogy a serdülő agy még évekig fejlődik és változik, éppen ezért nem kell elvárni, hogy másokra ugyanúgy tekintettel legyenek, mint egy felnőtt, ugyanakkor butaság lenne ebben a korban abbahagyni a tanulást, vagy felhagyni a nevelésükkel. Sarah-Jayne Blakemore agykutató erről mesélt TED előadásában.

15 évvel ezelőtt még úgy gondoltuk, hogy az agy fejlődésének legjelentősebb része életünk első pár évében megy végbe. Csakhogy, ma már az agyi képalkotó technikáknak köszönhetően a tudósok belelátnak az emberek agyába, és nyomon tudják követni az agy szerkezetének és funkcióinak változásait. Kiderült, hogy egyáltalán nincs vége a fejlődésnek a kora gyermekkorban, hanem ellenkezőleg, az agy igenis továbbfejlődik a kamaszkoron át, egészen a 20-as, 30-as évekig is.

shutterstock 256282087

A serdülőkor az az életszakasz, ami a pubertás biológiai, hormonális, fizikai változásaival indul, és akkor ér véget, amikor az egyén elér egy stabil, független szerepet a társadalomban. A prefrontális kéreg, ami az agyban legelöl van, a serdülőkor során az egyik legdrámaibban változó agyterület. Arányait tekintve sokkal nagyobb az embereknél, mint bármely más fajnál, és egy sor magas fejlettséget igénylő szellemi funkciót lát el, mint például a döntéshozatal, vagy az előre tervezés.

De például ugyanez a terület akadályoz meg bennünket abban, hogy valami nagyon durvát, vagy valami nagyon nagy ostobaságot mondjunk. Emellett a társadalmi részvételünkben, mások megértésében, és az önismeret terén is szerepet játszik.

Ennek az agyi területnek a fejlődésére irányuló kutatások szerint egyértelmű, hogy a serdülőkor során drámai fejlődés, változás zajlik itt. A szürkeállomány mennyisége például a lányoknál 11, fiúknál 13 éves kor körül éri el a csúcspontját, majd jelentősen csökkenni kezd.

Ez elsőre rosszul hangzik, de valójában egy rendkívül fontos fejlődési folyamat, mert a szürkeállomány sejteket tartalmaz, és azok kapcsolatait (ezek a szinapszisok). Úgy véljük, a szürkeállomány csökkenése összefügg a szinapszisok "megmetszésével", vagyis azzal a folyamattal, amikor a szükségtelen kapcsolódások eltűnnek. Ez nagyon fontos folyamat, ami részben az adott élőlény (állat vagy ember) környezetétől függ, és ennek során a használatban lévő, fontos kapcsolatok megerősödnek, a fölöslegesek pedig megszűnnek. 

Gondolhatunk rá úgy, mint a rózsa megmetszésére. Kimetsszük a gyengébb gallyakat annak érdekében, hogy a fennmaradó, fontos ágak erősebbre tudjanak nőni. Ez hatékonyan finomhangolja az agyszöveteket a fajspecifikus környezetnek megfelelően, a folyamat a prefrontális kéregben és az agy más területein zajlik, méghozzá az embergyermek serdülőkora során.

Na de hogy néz ki ez az emberi kapcsolatokban?

Egy kutatás során serdülőket és felnőtteket hívtak a laborba, és azt vizsgálták, hogy mennyire tudnak ráhangolódni, odafigyelni mások elméjére, mentális állapotaira, érzelmeire. Közben pedig szkennelték az agyukat.  

A feladat konkrétan a következő volt: szemből látnak egy csomó polcot, a polcok némelyikén tárgyak vannak. Egy másik ember, a rendező, a polcok mögött áll, ám vannak olyan tárgyak, amiket ő nem lát, mert némelyik polcnak van hátlapja, vagyis a rajta lévő tárgy el van takarva a szeme elől.  A feladat az volt, hogy a tárgyakat átrendezzék.

A "rendező" a polcsorok mögött állva irányította a kísérletben részt vevőket, hogy a tárgyakat mozgassák, akiknek emlékezniük kellett arra is, hogy egyes tárgyakat a rendező a hátlapok miatt nem lát, így azok mozgatását nem kérheti. Itt valamiféle konfliktus keletkezik a vizsgálatban részt vevők perspektívája és a rendezőé közt.

Balra a résztvevő perspektívája, jobbra a rendezőé, aki az utasításokat adja
Balra a résztvevő perspektívája, jobbra a rendezőé, aki az utasításokat adja

Képzeljük tehát el, hogy a rendező azt mondja, mozdítsuk a felső teherautót balra. A polcokon három teherautó van, és ösztönösen a nekünk legfelső teherautóhoz nyúlunk, ám arra is emlékeznünk kell(enne), hogy: "Jaj, ő ezt nem látja, úgyhogy biztos úgy értette, hogy az eggyel alatta lévőt mozdítsam el, ami az ő perspektívájából a legfelső".

Az eredmény pedig az, hogy normál, egészséges, intelligens emberek az esetek felében hibáznak az ilyen kísérletek során.

A szabálykövetés kamaszkorra kialakul                      

Ugyanezt a feladatot megcsináltatták serdülőkkel és felnőttekkel is, és teljesen más eredményeket kaptak – erről kicsit később.

Utána még egy csavart belevittek a dologba: nincs irányító, vagyis nem áll senki a polc mögött, hanem a feladat az volt, hogy figyelmen kívül kell hagyni azokat a polcokat, amelyeknek van szürke hátlapjuk.

Valójában ez teljesen megegyezik az előző feltétellel, csak annyi a különbség, hogy amikor nincs irányító, akkor emlékezni kell a szabályra, míg az irányítós esetben arra kell emlékezniük, hogy számításba vegyék az irányító szemszögét a további cselekedetek elvégzésénél.

Az eredmény pedig a következő. Intelligens felnőtt emberek az esetek felénél hibáznak, ha van irányító. Ha nincs irányító, hanem csak emlékezniük kell rá, hogy bizonyos tárgyakat figyelmen kívül kell hagyniuk, jóval kevesebbet vétenek.  

A serdülők teljesítménye, ha csak szabály van - figyelmen kívül kell hagyni a szürke hátlapú polcokat -, megfelel a felnőttekének. Más szóval, úgy tűnik, hogy minden, ami ahhoz kell, hogy egy szabályt fejben tartsunk és alkalmazzunk, teljességgel készen van az emberben a serdülőkor közepére.

És mi van akkor, ha élő embernek kell megfelelni, nem szabálynak?

Ezzel szemben, ha van irányító a játékban, akkor a serdülők lényegesen rosszabbul teljesítenek, mint a felnőttek. Ez pedig azt jelenti, hogy az a képesség, hogy figyelembe vegyük valaki más szempontját a cselekedeteink meghatározásához, (amit tulajdonképpen a mindennapokban egyfolytában alkalmazunk), fejlődésben van még a serdülőkor közepéig-végéig. Más szóval ez a képesség még kifejletlen a tinikben.

Tehát, ha van egy tizenéves fia, vagy lánya, aki ön szerint gyakran gondban van azzal, hogy mások szempontjait is figyelembe vegye, akkor igaza van.

Szeretnek kockáztatni

Itt van például a kockáztatás. A serdülők hajlamosak kockáztatni, nagyon is. Sokkal többször kockáztatnak, mint a gyerekek, vagy a felnőttek, és ez különösen akkor jellemző rájuk, amikor együtt vannak a barátaikkal. Jelen van egy nagyon fontos késztetés ilyenkor: hogy függetlenné váljanak a szüleiktől, és jó benyomást tegyenek a barátaikra. A kutatók szeretnék mindezt megérteni a limbikus agynak nevezett agyterület fejlődése szempontjából.

A limbikus agy bent van mélyen az agy belsejében, és olyan dogokra hivatott, mint pl. érzelemfeldolgozás, vagy jutalmazás. Jutalomérzetet biztosít, amikor jópofa dolgokat művelünk, beleértve a kockáztatást is. Ez biztosítja az élvezetet a kockáztatásban.

Erről a területről, a limbikus rendszeren belüli területekről kiderült, hogy hiperérzékenyek a serdülőkori kockáztatás jutalmazás-érzékelésére a felnőttekkel ellentétben, és ugyanakkor, az elülső homloklebeny, ami megakadályozza, hogy túlságosan sokat kockáztassunk, serdülőkorban még nagyon is fejlődésben van, kialakulatlan.

shutterstock 91076693

Most nem szabad feladni a tanulást!

Az agykutatás tehát megmutatja, hogy a serdülők agya nagyon komoly fejlődésen megy keresztül. A környezet, ideértve az oktatást is, képes megváltoztatni és meg is változtatja a serdülő agyat, és mégis csak nemrégiben vált szokássá, hogy a tiniket rendszeres nevelésben részesítjük.

Száz évvel ezelőtt például még sokkal inkább az volt az általános, hogy a kamaszok munkába álltak, nem lévén más választásuk. És ugyanez a helyzet ma is nagyon sok tini életében szerte a világon.

A világon a tinik negyven százaléka nem részesülhet középiskolai oktatásban. Pedig ez életünknek egy olyan szakasza, amikor az agy különösen fogékony, illetve képlékeny. Kivételes lehetőség ez a tanulás és kreativitás szempontjából.

Azaz, amit sokszor problémának tekintünk a serdülőknél – a nagyfokú kockázatvállalást, gyenge önuralmat, és az énközpontúságot – nem kéne megbélyegeznünk! Ez a viselkedés ugyanis gyakorlatilag az agy változásait követi le, és kiváló lehetőséget biztosít a nevelésre és a társadalmi fejlődésre.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.09.15 12:40:52szerecsenmosdatás

    Ha nem a gyerek tehet róla, hanem az agya, akkor mi a gyerek személyiségének a központja? Mondjuk a bele?

  • 2016.09.15 12:55:45retinax

    Hát, van az úgy, hogy az ember kedves, jópofa és együttérző szeretne lenni, mégis a full kretén tör elő belőle, nem? Annyira azért nem vagyunk tudatosak, hogy mindig legyőzzük és felülírjuk a természetet.

  • 2016.09.15 17:03:35Gery87

    "Nem ő tehet róla, hanem az agya!"

    Szokásos felelősség hárítás...."nem vagy dagadt büdös lusta éhenkórász disznó, csak mások hülyék" stb.

  • 2016.09.15 17:31:21wmiki

    Ez a félhülye írnokok által készített propaganda oldal eldönthetné már, melyik álláspont mellett tart ki.
    A múltkor arról prédikáltatok, hogy a személyiségünket, az agyunkban zajló vegyi folyamatokat szabadon változtatgathatjuk.
    Most akkor a kamasz esetén, mégsem ő tehet róla, hogy olyan, amilyen?

  • 2016.09.15 19:37:07anyueztveddmeg.hu

    A cikk nem arról szól, hogy a tuskó, nihilista kamaszt kell megérteni, hanem arról, hogy mi lehet az oka azoknak a viselkedési formáknak, amelyektől a felnőttek egy része a falnak megy. Persze aki nem akarja megérteni ezt, mert egyszerűbb kizárólag a saját nézőpontjából szemlélni a gyermekét vagy úgy egészében a teljes kamasz népességet, annak cikkek tucatja is kevés volna. Elolvasni is úgy kezd bármi ilyen témájú írást, hogy már kész válaszai vannak a harmadik sor közepén, amelyek lényegében arról szólnak, hogy a nyüves kis lusta suttyó ne akarjon ugrálni, amíg nem ő fizeti a rezsit otthon. Ez az írás szerintem nem nekik szól.
    Amúgy pedig minden gyerek viselkedéséről a szülei tehetnek, akarva vagy akaratlanul is. Mert lázadni sokféleképpen lehet. Van aki előre tud lépni a lázadásával és profitál belőle, van aki a rendőrségen köt ki és vannak sajnos, akik belehalnak. Meg van, akinél ez kimarad, nála meg azon rugózik a környezete, hogy biztos nincs valami rendben nála...

  • 2016.09.16 09:36:08intimissipisti

    anyueztveddmeg.hu: "Amúgy pedig minden gyerek viselkedéséről a szülei tehetnek" - ez annyiban igaz, hogy a szülei nélkül meg se született volna, ha meg már megszületett, akkor viselkedik is. Kicsit árnyald a gondolkodásod, mielőtt átesel a ló túloldalára és tanulmányozd a viselkedést befolyásoló környezeti és öröklött, személyiségben rejlő tényezőket, ezek kölcsönhatásait. Enélkül a hozzászólásod kb. akkora blődség, mintha azt mondanád, hogy minden testi és értelmi fogyatékos gyerek állapotáról a szülei tehetnek (érezzék csak magukat - szerinted igazságosan - szarul!).

  • 2016.09.16 12:47:13Három láthatólag berezelt celebritás közepesen kicsi ökolábnyommal

    anyueztveddmeg.hu, akkor egy állami gondozott gyerek viselkedéséről ki tehet? Mert ugyebár ő nem, (csak az agya, max.), szülei ugyebár nincsenek (bár vér szerinti szülei vannak, de azok éppen nem nevelték, akkor marad a fránya genetika, de te pont ezt szeretnéd cáfolni, szóval bocs, hogy kőkemény érvelésed ezen a ponton megbicsakolni látszik), marad az állam. És szóla a neveletlen ám nem agyatlan gyerek: "az állam én vagyok" és tényleg van álla a csemetének! És itt elérkeztünk a lényeghez: nem a gyerek tehet a viselkedéséről, nem is az agya, hanem az álla. Vágod?

  • 2016.09.17 10:51:23anyueztveddmeg.hu

    Jó, megkövetek mindenkit, valóban sarkítottam kicsit, viszont a lényeget fenntartom. A gyermek viselkedése az őt szorosan körülvevő környezettől függ alapvetően. A megoldásait egy konfliktushelyzetre, az alapvető reakcióit, amivel reagál egy eseményre, traumára, örömhírre, az mind az első pár évben - és később - megtapasztaltak alapján alakul ki. És pontosan az kelt, kelthet zavart, ha ez a rendszer, amit jó esetben hagyományos családnak tekintünk, megszűnik vagy formabontó közegből jön létre. Ha állami gondozott, akkor a nevelőiről, gondozóiról vehet mintát, de állandóan ott fog benne motoszkálni benne a szülő hiányának problematikája, azaz a szülő mintája akkor is minta, ha éppenséggel pont nincs is.
    Viszont intimissipisti is jó erőset túloz, amikor rám vetíti, hogy okfejtésemből kifolyólag akkor már a testi fogyatékosságoknak is megtalálhattam az okát :-)
    Tehát szülő alatt a közvetlen, a fejlődés meghatározó szakaszaiban meglévő környezetet értettem. És persze lehetne tovább fejteni, hogy a tágabb környezet mikkel bombázza a gyermeket, de akkor megint a gyökerekhez jutunk el, hiszen annak hatása az alapján fog érvényesülni, ahogy a "szülő" alapozott.

  • 2016.09.17 19:23:50retinax

    anyueztveddmeg.hu: ez jól hangzik, és elméletben egyet is értenék, ha a valóságban nem lenne két tökéletesen, homlokegyenest és teljességgel különböző gyerekem. Az egyik a mintagyerek, mindenki rá mutogat az iskolában: így kell ezt csinálni. A másikra is állandóan mutogatnak, csak pont az ellenkezője miatt. Szóval maradjunk abban, hogy a környezet is számít valamennyire, ezért jó eséllyel ember lesz a szóban forgó második gyerekből is. Csak hát az odavezető út sokkal rögösebb.

  • 2016.09.18 16:02:18R2D2 & C3PO

    anyueztveddmeg.hu

    Ez akkor lenne igaz, ha minden ember tiszta lappal születne! Csakhogy nem, mindenki hoz egyes dolgokat: intro-, extrovertált, impulzív, vagy sem, stb, illetve nem a két szélső véglet van, hanem eme tulajdonságok valamilyen kombinációja. Egy impulzív gyerek sokkal hangosabb, több konfliktust generál, mint egy nyugis, tejbetök. Ez az alap, amit egyszerűen nem tudsz megváltoztatni, mert senki nem tud kibújni a bőréből. Pont emiatt ugyanarra a környezeti hatásra totál máshogy reagálnak, mást gondolnak ugyanarról, stb. Sőt akár a szülői mintát is másképp értelmezik: az egyik gyerek követi, a másik elutasítja és totálisan az ellenkező módon él.

    Erre rájönnek a gyerek kapcsolatai. Pl. az átlag elsőszülött még ismeri a dédit, míg a legkisebb gyerek már nem - hogy csak egy nagyon triviálisát említsek. De más az ovi, még ugyanazzal az óvónővel is, plusz a kortárs kapcsolatok, stb., stb.

    Nagyon soktényezős az egész, ráadásul nem lehet kettős vaktesztet végezve kísérletezgetni. ;)))

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta