SZÜLŐSÉG

Elvetéltem. És most beszélek róla.

2016. augusztus 30., kedd 11:47

„Elvetéltem, de ezt ne mondd el senkinek, jó?” - szólt a telefonba egy barátnőm. „Jó” – válaszoltam. Pedig nem is jó. Miért nem merünk beszélni erről a témáról? Miért számít még ma is tabunak a vetélés? Miért hagyjuk, hogy magunkra maradjunk a mázsás teher alatt? Miért jobb ez így nekünk? Jobb ez így nekünk?

Én kétszer elvetéltem, úgyhogy nagyjából tisztában voltam azokkal az érzésekkel, amikkel barátnőm szembesült az utóbbi pár hétben. És amikkel eddig csak magát emésztette. Mert amíg nem beszélünk egy bizonyos problémáról, addig magunkra maradunk azokkal a „bűnös” gondolatokkal, amikről valószínűleg azt gondoljuk, hogy csak mi vagyunk ennyire szemetek/hülyék/önzőek, hogy ilyenek egyáltalán eszünkbe jutottak. Csak azoknak az embereknek tudunk megnyílni (vagy azoknak sem), akikről tudjuk, hogy már átestek egy vetélésen. És ezáltal az sem derül ki, hogy mennyi nőt és párt érint ez a probléma. Pedig sokat. Nagyon sokat.

Amikor először estem át a vetélésen, a nőgyógyászom azzal próbált „nyugtatni”, hogy a klinikailag felismerhető terhességek kb. 25 százaléka, a fogamzások 60 százaléka végződik vetéléssel. Tehát – ha az első adatot nézzük – minden negyedik nő érintett. És mégsem beszélünk róla, pedig ismerve és kibeszélve egymás érzéseit talán könnyebb lenne feldogozni a veszteséget.

Ahogy beszélgettünk a barátnőmmel, és sorolta, hogy mik jutnak eszébe és hogy mennyire szégyelli magát, amiért olyanokat gondol, feltörtek belőlem is a régi érzések. És az is tökéletesen látszott, hogy szinte ugyanazok az érzések, reakciók merültek fel bennünk.

A szégyen. Amikor azt gondolod, hogy még arra sem vagy képes, hogy kihordj egy gyereket. Mert hibás áru vagy, nem is vagy igazi nő, szégyelled magad, hogy nem sikerült. Ez még akkor is így van, ha az orvosi eredmények mást mondanak.

Irigység. Amikor tele az utca terhes nőkkel, minden ismerősünk babás és/vagy terhes képet posztol, amikor az áruházban csak terhes nőket látsz, vagy a buszon kell átadnod a helyed egy terhes nőnek. Minden alkalommal, mintha egy kést forgatnának a szívedben. És nem, nem tudsz jó képet vágni, amikor a munkatársad is bejelenti, hogy terhes. Irigy vagy. És mérges. És haragszol. És mindeközben pedig lelkiismeret-furdalásod van, és gyanakodva nézel magadra, hogy hogyan lehetsz ennyire szívtelen.

Te jobban csinálnád... Amikor látsz egy kisgyerekes nőt az utcán, amint éppen a cirkuszoló-hisztiző gyerekét próbálja átrángatni a zebrán. És akkor azt gondolod, hogy ez nem is anya. Mert te sokkal jobban csinálnád, és te SOHA nem tennél ilyet a gyerekeddel, és milyen rohadt igazságtalan a sors, hogy te, aki tökéletes, minden helyzetben türelmes és megértő anya lennél, elvetélsz, ez a paraszt meg azt sem tudja, micsoda kincs van a kezében, aztán meg itt rángatja.

Önhibáztatás. Amikor azt gondolod, hogy csakis te tehetsz a vetélésedről, és keresed azt a momentumot, amikor hibáztál, és biztos azért ment el a baba; hogy nem kellett volna meginni azt a fél cent pálinkát (igaz, akkor még fogalmad sem volt róla, hogy terhes vagy); nem kellett volna elszívnod azt a cigit, nem kellett volna azokat a gyakorlatokat csinálni edzésen...

Nem is vagyok jó anyának, nem jött el az idő az anyaságra, semmi nem történik véletlen... Ezeket a gondolatokat általában az ezotériában és miegymásban lelkesen hívő ismerősök szokták az emberbe plántálni, nálam legalábbis ez volt a helyzet. Aztán már ment magamtól is. Amikor tök ismeretlen emberektől megkapod, hogy biztos még nem vagy felkészülve, és majd megint teherbe fogsz esni, ha már készen állsz rá. És amikor aztán már magad is elhiszed ezeket a baromságokat. Én egy gyógynövényes boltban próbáltam épp méhpempőt venni, hogy az első vetélésem után mielőbb újra teherbe tudjak esni, mire az eladónő kicsit sem tapintatosan közölte, hogy ő úgy látja, hogy nem véletlenül nincs még gyerekem, és még idő kell nekem, hogy megérjek a gyerekre. Sírva jöttem ki a boltból. De utána végig ezen gondolkodtam, és talán igazat is adtam neki. Nem szabadott volna.

És minden érzés mögött ott húzódik az állandó lelkiismeret-furdalás. Ez nem egy megoldás-cikk, nem írom le, hogy hogyan kell ezeken a gondolatokon átlépni, csak azt akartam leírni, hogy igen, valóban léteznek ezek az érzések. És természetesen előjönnek szinte mindenkinél, aki átesett már egy vagy több vetélésen. Nem is gondolnánk, hogy akár a közvetlen környezetünkben is mennyi embert érinthet ez a probléma. Beszéljünk róla! Könnyebb lesz.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.08.30 12:06:55magil

    2 hónapja vetéltem el és szerencsésnek érzem magam, mert elég sok emberrel tudok róla beszélni annak köszönhetően, hogy több ember tudott a terhességemről, mint amennyinek el szerettem volna mondani... (Nagyon látszott rajtam az első pillanattól kezdve.) Ezek az emberek, akik között nem csak jó barátok vannak, kivétel nélkül támogatóan beszéltek velem, úgyhogy így utólag örülök neki, hogy ennyien tudtak az állapotomról. Nekem sokkal rosszabb lett volna magamban tartani a bánatomat és csak "semmizni", ha rákérdeznek arra, hogy mitől vagyok ilyen búval bélelt.

  • 2016.08.30 12:29:54FlybyWire

    "a klinikailag felismerhető terhességek kb. 25 százaléka, a fogamzások 60 százaléka végződik vetéléssel. Tehát – ha az első adatot nézzük – minden negyedik nő érintett"

    Juuj, és ezt le is írja...?
    Tehát minden nő csak egyszer esik teherbe?
    Matematika, kicsit figyelni kellett volna órán anno... :(

  • 2016.08.30 12:34:41FlybyWire

    Gyengébbek kedvéért.
    A fent idézett szöveg EZT jelenti: átlagban minden negyedik teherbeesés végződik vetéléssel.
    Tehát ha a nők életük során átlagosan kétszer esnek teherbe, akkor tökéletes eloszlás mellett minden második nő érintett (nyilván nem tökéletes az eloszlás...)
    Ha reálisan nézzük, akkor a nők átlagosan kettőnél azért többször esnek teherbe életük során (legyen mondjuk rá), és máris a nők több, mint felére jut egy.
    Átlagban - ami jelenthet egynél 0 és 3 között bármennyit.

  • 2016.08.30 12:35:30FlybyWire

    "(legyen mondjuk rá)" = "(legyen mondjuk 3)"

  • 2016.08.30 12:40:30HoppJúlia

    Az egészet csak tetézi, hogy manapság a legelterjedtebb nézet, hogy _minden_ testi jelenség lelki eredetű. Na, ebből gyere ki jól...
    Ha nem lennénk ennyire távol a természettől (a k.nagy természetesség nevében...) akkor tudnánk, hogy az élővilágban ez is magától értetődő, nem kel ki minden elvetett mag, ami kikel sem nő fel mind, van, ami elsatnyul, uez az állatvilágban stb. Csak nálunk, az emberi fajnál lelki eredetűek a dolgok, és tehet arról maga az egyén a tudatával vagy tudatalattijával, hogy a vágyott gyermeke mégis inkább visszafordul...Ha érvelni próbálsz akkor simán csak megfertőzött a hanyatló nyugat ópiuma, vagy a gyógyszerlobbi.
    A vetélés fáj! S akkor még jól meg is rugdossák ilyenekkel a földön fekvőt.

  • 2016.08.30 12:50:13RTB

    Férfiként hadd dumáljk bele: ha rajtam múlt volna, akkor a feleségem terhességét a lehető legkéxőbb monduk volna meg bárkinek is. Ő persze elmondta sok embernek, még a kötelező első orvosi vizsgálatok előtt. Aztán egy kurva nagy kátyúba belementünk kocsival 90-el, nem sokkal később vérzés és vetélés.

  • 2016.08.30 13:01:57enpera

    Nem kell kiposztolni a faszbukra mindent, és jó sokáig nem kell reklámozni sem, a pároddal meg együtt átvészelitek.

  • 2016.08.30 13:06:31Max és Ricky

    Sok igazság van a szövegben, nagyon rossz dolog, hülyén reagálnak az emberek, akkor is, ha ez természetes és gyakori. Az önváddal nem értek egyet, már mint ez a legrosszabb, amit tehet egy nő ilyenkor. én emlékszem boldog voltam, hogy egyáltalán sikerült teherbe esnem.
    aztán elvetéltem, és nagyon beteg lettem tőle, mert nem vették észre, hogy nem él, és jele sem volt (pl. vérzés vagy görcs). Aztán soha többet nem sikerült teherbe esnem, és mostanra már talán úgy tűnik nem is lesz soha gyerekem, mert elszállt az idő. Mégis, bele tudok kapaszkodni, hogy legalább voltam terhes, aminek örülni tudtam. Van róla két UH képem. Meg az emlékeim arról a pár hétről. Van, akinek még egy vetélés "sem adatik meg" sajnos, mert egyáltalán nem képesek teherbe esni. Ők tudnának mesélni arról az érzésről. Ha az, aki elvetélt így érez, ahogy az író, mit érezzen az, akiről azt gondolják "még csak arra sem képes, hogy teherbe essen"? Mint minden, ez is nézőpont kérdése.

    Véleményem szerint a fent leírt rossz érzések ellen csak mi tudunk tenni, ne a környezetünktől várjuk a megoldást és segítséget. Bele lehet az embernek magát lovalnia a szégyenérzetbe, az irigységbe, mindenbe, ami az ég világon sehová nem vezet, csak egy gödör mélyére. Ha mi magunk szégyenkezünk, akkor miért várjuk mások őszinte megértését, meg minden jót?

    De ne add fel, bármi megtörténhet, ez egy jó nagy közhely, ezért igaz!!

  • 2016.08.30 13:26:16HoppJúlia

    @RTB, enpera:
    pont ez a nembeszélés.
    Pont emiatt járnak úgy a szerencsétlenek (magamat is beleértve), hogy pl. a statisztikai adatok már csak a vizsgálószéken pityeregve jutnak el hozzájuk először, amikor megtörtént a baj, és egész addig azt hiszi hogy a terhesség olyan valami, aminek a végén gyerek születik. Hát a frászt.
    Soha senkitől nem hallott még ellenkezőt addig (pedig attól még megtörtént Magdikával is a munkahelyről, meg Zsófival a szomszédból, csak kussoltak) így kezdődhet az önvád, meg a nekemkülönlegesenszar és a többi. Nem, nem különleges. Majdhogynem általános.

    Én kötelező általános iskolai tananyaggá tenném, közvetlenül az ovuláció és megtermékenyítés mellett.

  • 2016.08.30 14:14:57Dekoráció Polgár Kata

    Ebben a cikkben nem esik szó arról,hogy a terhesség mely trimeszterében történt a spontán vetélés,mert a hetek előrehaladtával másként jelentkezik a spontán vetélés tünete. Mivel majdnem minden nő,sőt véleményem szerint nincs olyan nő,akinek ne lett volna spontán vetélése de míg az első pár hétben történik- pl. kimarad a menses 2-3 hetet,majd erős vérzés, erősebb görcsökkel megérkezik a menses- nagy valószínűséggel spontán vetélés történt. Jó magam is átéltem ilyet és nem egyszer. Spontán vetélésért soha nem kell egy nőnek hibáztatni magát,mert ez csak egy felesleges önmarcangolás. A szervezetünk tudja,mit miért csinál! Az anyai szervezet és a pete különböző elváltozásai,külső behatások mind-mind spontán vetéléshez vezethetnek. Ha a spontán vetélés mindig a 16-20.héten vagy utána következik be,akkor egy sos nőgyógyászati kivizsgálás,genetikai vizsgálatok stb.szükségesek.

  • 2016.08.30 14:18:46rolika

    Feleségem 12 éve 14 hónapon belül kétszer is elvetélt egymás után, első babánkat várva. Persze eléggé kétségbe voltunk esve, de nem nagyon csinált(unk) titkot belőle (nem is nagyon lehetett). Azóta viszont van négy gyönyörű gyermekünk :-) Szóval, fel a fejjel mindekinek!

  • 2016.08.30 14:28:47tulpon

    Jajj ezzel, hogy minden lelki eredetű engem ki lehet kergetni a világból. Sajnos ha beteg gyermek születik akkor is hajlamosak emiatt hibáztatni az anyát (meg az anya önmagát), ilyen sztorit személyesen is ismerek...

  • 2016.08.30 15:01:28zizi77

    Én hozom a statisztikát. 4 terhesség 3 gyerek. Persze az első ment el, és én is átmentem a fenti lelki lépcsőkön.
    A legtöbb terhesség a baba fejlődési rendellenége miatt szakad meg. Persze ha több is elhal, érdemes anyukát kivizsgálni. De az önvád felesleges.
    RTB, nagy valószínűséggel, nem a gödör okozta a vetélést, mert ahhoz komolyan meg kellett volna a feleségednek is sérülni. Remélem, hamarosan lesz babátok!

  • 2016.08.30 16:24:32RTB

    @ HoppJúlia
    a kommentem elszállt
    nos a vetélésről is beszélt azoknak akiknek a terhességet is elmondta, de úgy vélem, hogy ez csak egyfajta női közlési kényszer és csak a terhességre vonatkozik.
    A kátyús eset után természetesen elmendtüönk orvoshoz, aki azt mondta, hogy lehet ettól is, de vaslzeg amúgy is nem jól tapadt meg, és mindenképpen vetélés lett volna belőle, csak később. Sajnos addig viszont én voltam a hibás, hogy miért mentem bele.

    @zizi77 Már van kettő, 3-6 évesek, ez az eset a kettő között volt időben

  • 2016.08.30 17:30:08zizi77

    RTB, akkor terv teljesítve, így már csak távoli rossz emlék marad. :)

  • 2016.08.30 18:09:12momori

    RTB

    Sajnálom a veszteségetek, de eléggé lekezelően beszélsz a feleségedről.
    "Sajnos addig viszont én voltam a hibás, hogy miért mentem bele. " És utána vajh ki volt a hibás? Miért kell mindig hibáztatni valakit egy ilyen esetnél?

  • 2016.08.30 19:50:28zizi77

    Momori, szerintem nem így értette, csak, hogy azt hitte a felesége, hogy a gödörtől ment el a baba. Ő senkit nem hibáztatott, viszont az asszony őt igen. Sajnos lyenkor az ember nem tud higgadt fejjel gondolkodni.

  • 2016.08.30 21:18:20Sissy1984

    Érdekes, én önvádat soha nem éreztem. 3 vetélés 1,5 éven belül. Beszéltem róla, annak ellenére, hogy a terhesség tényét kevesen tudták (12. hétben történt a háromból kettő). És egyre könnyebb lett, de ott van az a 6 nap (amikor elvesztettem őket és amikor születniük kellett volna) egy évben, amikor nem könnyű.

  • 2016.08.30 22:09:18R2D2 & C3PO

    Mindenkit megnyugtatok: a britttudósok megvizsgálták és nem találtak bizonyítékot arra, h lelki eredetű bármilyen betegség ( rák, konkrétan... )

    Mellékszál: szerintem a beteg gyerek elmélet mellett a túl erős anyai szervezet is oka a vetéléseknek. Abban biztos vagyok, h nálam ez lehetett a meddőség oka. De már bő 5 éve kinlódok a gyenge immunrendszeremmel... Nem ideális gyereknevelésre (most pl egy sima wellness hétvége után nem hallok... - igazán klassz. De legalább a nyávogást sem. ;) :P)

  • 2016.08.30 22:49:37Csipyke

    Két terhesség, két szülés, de: a másodikkal 12 hetesen egy együttlét végén (nem mondták, hogy bármi miatt nem lehet) olyan vértócsában találtam magam, hogy meg voltam győződve róla, hogy eddig voltam terhes... Majd a kórházban közölték velem, hogy a magzat él és virul, immár óvodáskorú. Viszont az elsőt a 36., a másodikat a 35. héten sikerült megszülni, a második sürgősségi csaszi ismét horrormennyiségü vér miatt.

  • 2016.08.31 07:59:55KK69

    Kedves bj! Köszönöm a cikket. Nekem szerencsém volt, nem kellett ilyet átélnem, de nagyon érdekel, hogy adott helyzetben mások mit gondolnak, hogyan éreznek. Alkalomadtán, kérlek, írj egy megoldás-cikket is: főleg az érdekel, mit tehetünk mi, "kívülállók". Meghallgatni? Vagy tudnánk valamit mondani, ami segít?

  • 2016.08.31 09:30:27RTB

    momori
    sajnos az emberi természet ilyen, ha bizonytalanságban van, akkor a mások hibáztatása, a felelős keresése az egyetlen fogódzó

  • 2016.08.31 09:41:17HoppJúlia

    Szerintem az is egy megoldás lenne ha a terhességi teszten feltüntetnék minden pozitív teszt után akarhányadik embrió elmegy. Csak hogy beépüljön a köztudatba és ne érje teljesen felkészületlenül az ember lányát hogy hirtelen egyszercsak pofánverik.

  • 2016.08.31 09:50:04HoppJúlia

    Nem tudom kinek mi segít, de a megértő közeg biztos nem árt. Én a vetélés után sok héttel otthon egyszer csak éktelen sírásba törtem ki, egyedül voltam nem ez volt a téma egyáltalán nem is arra gondoltam előtte. Valszeg kitört a feszültség. A férjem meghallotta odajött miutan nem válaszoltam miért sírok (nem tudtam mit mondani) nem faggatózott tovább csak átölelt. Az jó érzés volt.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta