Jobb a gyereknek állami gondozásban, mint leszbikus szülőkkel?

Zanza!

Adrienn és Szilvia örökbefogadásra jelentkeztek, nyíltan vállalták, hogy leszbikus élettársi kapcsolatban élnek. Az alkalmasságot megkapták, hamarosan megismerkedhettek egy kislánnyal, majd a gyámhivatal rejtélyes okokból leállította a hetek óta zajló barátkozást, komoly törést okozva a gyermekben és a szülőkben is. A pár azt gyanítja, a szexuális orientációjuk miatt nem kerülhetett sor az örökbefogadásra, a hivatalok nem adnak magyarázatot, a kislány viszont súlyosan sérült a történetben.

Molnár Adrienn pécsi orvos és barátnője, Szilvia öt és fél éve éltek együtt, mikor úgy döntöttek, gyereket szeretnének (Szilvia nem szeretné nyilvánosan vállalni teljes nevét). A lehetőségek közül az örökbefogadás állt hozzájuk legközelebb, így jelentkeztek a Baranya megyei gyermekvédelmi szakszolgálatnál.

„Rögtön nyílttá tettük, hogy leszbikus kapcsolatban élünk, és rákérdeztünk, hogy lesz-e fennakadás emiatt. Azt mondták, hogy azonos nemű pár még nem jelentkezett Baranyában, de aztán tisztáztuk, hogy ez nem lesz akadály.”

Nem közismert, de melegeknek nem tilos örökbe fogadni Magyarországon, az örökbefogadást szabályozó törvények semmilyen előírást nem tesznek a szülők szexuális irányultságára. Sőt, Magyarország is átvette az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlását, miszerint az örökbefogadásnál tilos a szexuális irányultság alapján kizárni valakit. Több sikeres örökbefogadás is történt hazánkban, ahol a jelentkező nyíltan felvállalta, hogy meleg vagy leszbikus, és olyan eset nem is fordult elő, mikor a szexuális orientáció miatt nyilvánítottak volna valaki alkalmatlannak.

M. Adrienn (1)
Fotó: Molnár Adrienn

Az elvi jog azonban nem jelenti, hogy mindenkit alkalmasnak is nyilvánítanak, az alkalmassági határozat pedig nem garantálja, hogy fog is gyereket kapni az illető. Az örökbefogadás magyar szabályozása  nem vesz tudomást az élettársakról, csak házaspárokat és egyedülállókat ismer, az élettársakat is az egyedülállók közé sorolja.

Az élettársi viszonyban élőket több hátrány is éri: csak egyikük lesz szülője a gyereknek, a másik félnek jogilag nincs köze a gyerekhez, és mivel a törvény szerint a házaspárokat kell előnyben részesíteni, csak olyan gyereket kaphatnak, akit előttük több házaspár visszautasított. Adriennék ezt vállalták, és úgy döntöttek, Adrienn lesz hivatalosan az anyja a gyereknek, ő indítja el az eljárást, de Szilvi az alkalmassági vizsgálat minden lépésén részt vett.

A gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási tanácsadói ellenőrizték a jelentkező pár lakáskörülményeit, jövedelmi viszonyait, egészségi állapotát, pszichológus vizsgálta őket és részt vettek egy felkészítő tanfolyamon. Minden lépésben alkalmasnak találták őket. A pár mindkét tagja bejelentett állásban dolgozik, jövedelmi viszonyaik átlagon felüliek, a gyerek kedvéért még kertes családi házba is költöztek.

A pszichológus jelentése szerint Adrienn érett személyiség, a pár kapcsolata harmonikus, a gyerekvállalásra vonatkozó döntésük megalapozott, elképzelésük a gyereknevelésről reális.

„A pszichológiai vizsgálattal feltártak alapján kifejezetten jó kapcsolatkészség, feszültségszabályozás, kreativitás, kitartás, önuralom, önbizalom, ellenállóképesség, a külső és belső realitáshoz való adaptációs képesség, megfelelő kontrollfunkciók jellemzik. Képes kölcsönös érzelmi elkötelezettségen alapuló párkapcsolatra, felelősséggel járó családi szerepek vállalására.” – írja a szakvélemény.

„A pszichológus és az örökbefogadási tanácsadó is pozitív volt. Nem éreztünk megkülönböztetést, legfeljebb szokatlan volt számukra a helyzet

emlékszik vissza Adrienn. A pár megkapta az alkalmassági határozatot, öt év alatti, kisebb egészségi problémával küzdő gyereket vagy testvérpárt vállaltak, roma származásút is. Ezzel igen elfogadónak számítanak a hazai örökbefogadási gyakorlatban, hiszen a jelentkezők többsége minél kisebb babára vágyik, és kevesen vállalnak roma kisgyereket.

Ekkor jött egy kislány, aki eddig senkinek sem kellett

Pár hónap múlva ajánlottak is nekik egy kislányt. Az akkor 16 hónapos Natáliát már előttük több házaspár elutasította a megyében, a gyerek roma származású, barna bőrű, az anya alkoholt és drogot fogyasztott a terhesség alatt, a baba koraszülöttként jött világra, de szépen behozta a fejlődését. Nyolc hónapig csecsemőotthonban élt, azóta nevelőszülőnél. A gyereket már legalább egy éve nem látogatta az anyja, így örökbe fogadhatóvá nyilvánították.

Mindez egyben nem az a csomag, amiért kapkodnak a hazai házaspárok, az egyedülálló várakozók jellemzően ehhez hasonló hátterű gyerekeket szoktak kapni, így nem mondható, hogy Adriennel kivételeztek.

„Egy nap alatt eldöntöttük, hogy szeretnénk megismerni.”

Tavaly decemberben az első találkozásra a nevelőanya hozta el a szakszolgálat irodájába Natáliát, aki nagyon barátkozó, kedves, nyitott kislánynak bizonyult. A pszichológus eközben elmondta a nevelőanyának, hogy két nő fogja örökbe fogadni Natit, aki megdöbbent, de nem volt ellenséges. Adrienn és Szilvi úgy döntöttek, szeretnék folytatni az ismerkedést a kislánnyal.

Már meg volt beszélve a következő találkozó időpontja, mikor az örökbefogadási tanácsadó felhívta Adriennt azzal, hogy problémák várhatók. A nevelőanya ugyanis már korábban kérelmezte, hogy ő fogadhassa örökbe a kislányt, ám ezt nem engedélyezték számára, mivel „túlkoros” volt.

A nevelőanya feladata az, hogy el tudjon engedni

A törvény szerint az örökbefogadó szülő legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél, nála ennél több volt a korkülönbség. Ez alól a rendelkezés alól még sosem tettek kivételt, nevelőszülőnél sem. Miután a nevelőanya megtudta, hogy két nő fogja örökbe fogadni Natit, ügyvéddel fellebbezett a döntés ellen.

„A második találkozás már úgy jött létre, hogy tudtuk, ő nem szeretné elengedni Natit.”

A nevelőszülő szerepe sajátos a gyermekvédelemben: egyfelől szülőként törődik a rábízott gyermekkel, másfelől azonban egy hálózat fizetett alkalmazottja, akinek a feladatába a gyerek elengedése is beletartozik. Hiszen, ha úgy adódik, a gyerek visszakerülhet a vér szerinti családjába, vagy örökbefogadókhoz, és ezt a folyamatot a nevelőszülőnek hitelesen segítenie kell.

shutterstock 411211714
Fotó: Shutterstock

Épp ezért egyes szakemberek szerint aggályos, ha a hálózatok gyerektelen, esetleg épp gyerekre vágyó embereket vesznek fel nevelőszülőnek, hiszen ők várhatóan nehezen fogják elengedni a gyereket. Itt egy gyermektelen, egyedülálló 48 éves nőről volt szó, aki még nem adta fel a vér szerinti gyerek iránti vágyát, és ezzel párhuzamosan Nati örökbefogadásáért is harcolt, elodázva ezzel a gyerek sorsának rendezését.

Adriennékkel a tanácsadó közölte, az ismerkedést a gyerekkel bizonytalan időre meg kell szakítani, amíg a nevelőszülő fellebbezése le nem zajlik. Adriennékre bízták, ezt megvárják-e, vagy lemondanak Natiról. Kegyetlen döntés előtt álltak, hisz a pakliban benne volt, hogy akár egy évet is várniuk kell a kisgyerekre, és esetleg meg se kapják.

„Talán szerencsésebb lett volna az első találkozás után leállítani a barátkozást és nem ránk bízni ezt a döntést”

– mondja utólag, az események ismeretében Molnár Adrienn. Januártól áprilisig várakozott a pár, akkor értesítették őket, hogy a nevelőszülő fellebbezését elutasították, és ha akarják, Adrienn és Szilvia folytathatják az ismerkedést Natival. Ők igent mondtak. A szakemberek igen gyors, egyhetes barátkozást javasoltak, aminek a végén már haza is vihették volna a gyereket.

Adriennék vállalták, hogy az egy hét alatt berendezik a gyerekszobát, beszerzik a szükséges újabb igazolásokat, a munkahelyükről szabadságot vesznek ki, és emellett a nap nagy részét Natival töltik, hogy a kislány megismerje, elfogadja őket.

A barátkozás jól alakult, Nati könnyen teremtett kapcsolatot, talán kicsit túl könnyen is.

„Feltűnt, hogy túl könnyen eljött velünk, nem volt dühös, nem sírt, nem kapaszkodott a nevelőszülő után, oda se ment hozzá.”

Ez furcsa, hisz a gyereket addig a nevelőszülő gondozta egész nap, és az örökbefogadók mégiscsak idegenek a számára. Adriennék persze örültek, hogy jól alakul a kapcsolat, szép napokat töltöttek együtt a nagyon vidám, barátságos kislánnyal, a harmadik naptól kezdve reggeltől estig a saját otthonukban, és csak lefekvésre vitték vissza a nevelőszülőhöz.

A nevelőanya viselkedését viszont furcsának találták. Bár a barátkozást nem akadályozta, egyáltalán nem érdekelte, hova kerül a gyermek, akit nemrég még ő maga akart örökbe fogadni.

„Tőlünk semmit sem kérdezett, végig a saját sérelmeit ecsetelte, különösen azt, hogy ő nem fogadhatta örökbe Natit. A gyerekről se mesélt, csak ha mi forszíroztuk. Nem volt ellenséges velünk, de nem is igazán segítette a barátkozást.”

Pedig a barátkozásnál nagyon fontos, hogy a gyermeket ismerő addigi gondozó minden fontos információt átadjon az új szülőknek, és megkönnyítse a későbbi közös életet. Adriennék próbáltak nem törődni a zavaró tényezőkkel és saját rossz előérzeteikkel. Április 13-án kaptak időpontot a gyámhivatalba, itt megállapították, hogy szépen alakul a kötődés a gyermek és a szülők között, megszületett egy tízoldalas határozat, hogy két nap múlva az otthonukba hazavihetik Natáliát.

Orfű
Fotó: Molnár Adrienn

„Ott semmilyen akadályt nem jeleztek. És másnap délelőtt a tanácsadóink közölték, hogy nem helyezhető ki hozzánk Nati, mert újabb problémák vannak, pedig már másnap vittük volna haza a kislányt minden cuccával együtt. Utaltak arra, hogy megint a nevelőszülővel van gond, aki a minisztériummal levelezget. Akkor már rákérdezünk, hogy a szexuális orientációnkkal van-e baj, és burkoltan beismerték, hogy igen, valaki azon balhézik, hogy Baranyában leszbikusok hogy kaphatnak gyereket.”

A tanácsadó elmondta, ők sem tudják, ki áll emögött, csak egy végzést kaptak, hogy kérik a szakmai hiba kivizsgálását Natália ügyében, hogy a gyerek miért nem került fel az országos listára, hogy házaspárokat kereshessenek neki szülőnek. A magyar örökbefogadási rendszerben ugyanis egy gyereknek először a saját megyéjében keresnek szülőket (először a várakozó házaspárok, majd az egyedülállók között), és ha ott nem találnak neki családot, akkor kerül fel a gyermek az „országos listára”, ahol már az egész ország területéről keresnek neki szülőt (ismét először a házaspárok, majd az egyedülállók között).

Hirtelen megváltoznak a játékszabályok, csak nyoma nincs sehol

Natit azonban a helyi örökbefogadási csoport több házaspárnak is kiajánlotta Baranya megyében, akiknek nem kellett, azon kívül a jelenlegi rendeletek kimondják, hogy az országos szintre csak akkor kell küldeni a gyereket, ha a megyében nincs rá jelentkező.

Adriennék ügye után pár héttel azonban egy minisztériumi továbbképzésen bejelentették a megyei gyermekvédelmi szolgálatoknak, hogy a jövőben a megyében élő házaspárok után az egész országban élő házaspárok között kell szülőket keresni egy gyereknek, és csak ha az egész országban nincs megfelelő pár, akkor jöhetnek az egyedülállók. Erről máig nem született írásos rendelet, viszont több megye máris alkalmazni kezdte, és erről értesítették is a várakozó egyedülállókat.

Mindenesetre furcsa egy konkrét ügyben egy még jogszabályba nem is foglalt változtatást számon kérni, amit a pletyka miatt pont Adriennék esete miatt vezettek be. Az egyedülállók örökbefogadása egyébként egyáltalán nem ritkaság idehaza, a jelentkezők 10-12 százaléka számít hivatalosan egyedülállónak, és általában kapnak is gyereket, ha nem ragaszkodnak a fehér bőrű újszülötthöz.

Az is számos esetben előfordult már, hogy egy gyermek a saját megyéjében került egyedülálló szülőhöz, és ilyenkor minden gond nélkül lezajlott helyben, a gyermekvédelmi szakszolgálat és a gyámhivatal között az eljárás, nincs is jogi lehetőség „felülről” belenyúlni, például a minisztériumnak.

A bizonytalan helyzetben az örökbefogadási tanácsadók azt javasolták Adriennéknek, folytassák tovább az intenzív barátkozást Natáliával, abban a reményben, hogy akkor olyan erős kötődés alakul már ki a gyermekkel, amit senkinek nem lesz szíve széttépni.

„Ekkor Szilvi már nagyon mondta, hogy szálljunk ki ebből, de én nem hittem benne, hogy vissza lehet fordítani az örökbefogadást, pláne, hogy ha megnézik a papírjainkat, mi jó esélyekkel induló szülőpár vagyunk, stabil egzisztenciával, nagyon pozitív pszichológiai véleményekkel, és ezt a gyereket már kétszer ajánlották ki nekünk, a helyi szakszolgálat jószándékát is éreztem. Szilvi meg kongatta a vészharangot. Féltünk, a gyereknek is nagy sérülést okozunk, ha mégse vihetjük haza, de a szakemberekben megbíztuk, ők tudják jobban.”

A pár végül folytatta a barátkozást a gyerekkel, egész napra hazavitték otthonukba a kislányt, játszottak vele, etették, a kertben voltak, délben náluk aludt, családként éltek, a gyerek a két kiskutyájukat is megszerette. Adrienn felhasználta az egész éves szabadságát. Ez így ment két hétig, de az utolsó 2-3 napban a kisgyerek viselkedése megváltozott, többször sírt, nem evett rendszeresen, felborult az alvása,

„ha az én ölemben volt, a nevelőszülőhöz kéredzkedett, ha nála volt, hozzám.”

A szakirodalom ismeri azt a jelenséget, hogy a túlnyújtott barátkozás bizonytalanságérzetet kelt a gyerekben, ez történhetett Natival is.

Április 28-án aztán – mikor a pár már három hete mindennap építette a kapcsolatot Natival – Molnár Adriennékkel közölték, hogy nem fogadhatják örökbe a gyereket. A beszélgetésen a gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási tanácsadói és szakmai vezetőjük volt jelen,

„mindenki sírt, ők is, mi is. Átbeszélték, hogy mekkora hiba volt ennyi időt tölteni vele, most mindenkinek iszonyatosan nagy sérülés elválni, legfőképpen Natinak. Ők nem gondolták, hogy erre sor kerül”.

Tulajdonképpen a helyi örökbefogadási csoport sem tudja, ki állította le a barátkozást, valahol minisztériumi-államtitkári szinteken zajlott a történet, és ahogy mondják, ők is egy arctalan fantommal hadakoztak. Nekik szakmai hibára hivatkoztak, hogy Nati nem került fel az országos listára, de vélhetően inkább Adriennék homoszexualitása lehetett a gond.

„Mikor elbúcsúztunk, sírva mondták, hogy ezek után nincs garancia arra, hogy legközelebb nem részesülünk ugyanilyen bánásmódban.”

Az elutasító határozatban viszont csak annyi szerepelt, hogy a gyermekvédelmi gyám visszavonta a beleegyező nyilatkozatát az örökbefogadáshoz.

„Megtalálták azt az embert, akin keresztül bele lehet nyúlni a folyamatba.”

Ugyanez a gyám két héttel korábban még javasolta az örökbefogadást a kialakuló érzelmi kötődésre hivatkozva. A barátkozás alatt egyébként a gyám egyszer sem volt jelen, Adrienn egyszer találkozott vele, 2-3 percre,

„bemutatkozott és elhúzta a csíkot. Valószínűleg felülről utasították, hogy vonja vissza a beleegyezését.”

Adriennék ekkor elmentek a nevelőszülő házába és elbúcsúztak a kislánytól.

„Annyit mondtunk neki, hogy mi csak egy átmeneti időre vigyáztunk rá, amíg a nevelőanyának sok dolga volt. Valószínűleg értette, hogy vége, mert mikor kimentünk az autóhoz, Nati sírt, és nem akart visszamenni a nevelőanya ölébe.”

Adrienn és társa a következő hetekben összepakolták a már kialakított gyerekszobát, és csalódottan és elképedten próbálták feldolgozni a velük történteket, gyászolták a gyereket, aki nem lett az övék. Pár héttel később véletlenül összetalálkoztak a városban a nevelőanyával, aki elmondta, Nati nagyon rossz állapotban van, a búcsú után alig evett, lefogyott egy kilót, a beszédben visszafejlődött, folyamatosan sírt, idegenek felé bizalmatlanná vált, és hogy azóta előírták neki a korai fejlesztőt és a gyermekpszichológust.

„Azt is elmondta, hogy Natinak ezt a folyamatos „hisztijét” ő leállította azzal, hogy kétszer kicsit elverte, bár tudja, hogy mint nevelőszülő ezt nem lenne szabad megtennie, de ez szerinte használt is, mert a gyerek azóta helyrerázódott. Még hozzátette, hogy a köztársasági elnökkel levelez, hogy örökbe fogadhassa Natit, bár azt is mondta, milyen nehéz neki, ez a gyerek már nem ugyanaz, visszakapott egy kezelhetetlen gyereket.”

Adrienn ekkor felhívta az örökbefogadási tanácsadót, aki megerősítette, hogy a gyermek valóban rossz állapotban van a barátkozás megszakadása óta, fogyott, visszafejlődött és pszichológus foglalkozik vele. Egyébként a gyereket ki fogják ajánlani házaspároknak az országos listáról, és ugyanez a nevelőszülő fogja segíteni újfent a barátkozást.

Adriennék a melegek megkülönböztetése ellen küzdő Háttér Társaság segítségével kérték az ügyük felülvizsgálatát, homofób diszkriminációra hivatkozva, és arra, hogy az eljárás nem szolgálja a gyerek érdekét. A fellebbezést a gyámhivatal elutasította, érdemi indoklás nélkül, csak azt ismételve, hogy a gyám visszavonta a hozzájárulását az örökbefogadáshoz, ennek indoklására nem tértek ki.

Az elutasító határozat is megemlíti azonban, hogy első nyilatkozatában a gyám még a kötődés kialakulását állapította meg Nati és a szülőjelöltek között.

Miért? Miért? Miért?

Az ügy rengeteg szakmai problémát felvet. Miért vonta vissza beleegyezését a gyám, aki korábban még engedélyezte az örökbefogadást? Miért nem kapnak magyarázatot Adriennék arra, mi velük a gond? Ha a szexuális orientációjuk volt mégis a gond (ami alapján teljesen törvénytelen diszkriminálni), ezt miért nem az eljárás előtt gondolták át, mielőtt a gyerek megszerette őket? Akkor most fogadhatnak örökbe gyereket melegek Magyarországon? Hogy lehet a barátkozást, a gyerek elengedését egy olyan nevelőszülőre bízni, aki szemlátomást teljesen ellenérdekelt a folyamatban?

Hogy lehet egy olyan szakmai elvet számon kérni az eljáráson, amiről máig nincs rendelet? Ha történt is szakmai hiba, nem lett volna-e fontosabb, hogy a gyerek azokhoz a szülőkhöz kerüljön azonnal, akiket már megszeretett, és nem majd sok hónap múlva egy másik házaspárhoz? Kinek fájt annyira egy leszbikus pár örökbefogadása, hogy a finis előtt percekkel közbelépett? És legfőképpen: ki nézte a gyermek érdekét ebben a folyamatban?

Horvátország
Fotó: Molnár Adrienn

Az érintett szervezetek nem nyilatkoznak

Az üggyel kapcsolatban megkerestük kérdéseinkkel az érintett szervezeteket. Az ügyben eljáró gyámhivatal (a Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatala Gyámügyi Osztálya) annyit közölt, hogy az újságíró az adatok megismerésére nem jogosult, ezért nem válaszolnak. (Maga Adrienn sem ismerhette meg a gyám elutasító nyilatkozatának tartalmát.)

A minisztérium (az Emberi Erőforrások Minisztériuma Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága) válaszában ez állt: „A tárgyi ügyben nem érkezett a minisztériumba sem ügyféli panasz, sem szakmai kérdés.” A Baranya Megyei Gyermekvédelmi Központ pedig azt tudatta, hogy csak a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság engedélyével nyilatkozhat, ez máig nem érkezett meg.

Közben valahol elveszik egy kislány

Mire számíthat ezután Nati? A sikertelen barátkozással tovább nőtt a „poggyásza”. A vér szerinti családból való elszakadás és a csecsemőotthon után egy újabb elválás traumáját is cipeli, közben idősebb is lett, fejlesztésre szorul a történtek miatt. Elvesztette nyitottságát, egy következő örökbefogadónak már igen nehéz lesz a sokszor csalódott kisgyerek bizalmát megnyerni – ha ugyan nem riad vissza már pusztán ettől a történettől.

Molnár Adrienn és társnője épp ezért úgy döntöttek, hogy az elutasított fellebbezés után az ombudsmanhoz fordulnak hátrányos megkülönböztetés miatt, de nem mennek bíróságra a gyermek örökbefogadásáért. Esélyt nem látnak, hogy megkapják Natit, és a bírósági eljárás egy-két évet is igénybe vehet, nem akarják tovább rabolni a gyermek idejét.

„Ha pereskedünk évekig, és addig az ő sorsa függőben marad, akkor már mi vennénk el az ő esélyeit. Muszáj elengednünk, mert ezzel adjuk meg neki az lehetőséget, hogy bekerüljön egy családba, ahol elfogadják őt”

– mondja Adrienn, aki bízik benne, a történtek a hivatalok után még fognak találni olyan házaspárt Magyarországon Natáliának, akik képesek begyógyítani a sérüléseit.

Még több történet az örökbefogadásról az http://orokbe.hu/ oldalon olvasható.

Blogmustra