SZÜLŐSÉG

Vekerdy Tamás: Az iskolának fogalma sincs, milyen egy gyerek

2016. május 25., szerda 14:21

A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja, csak hülyék vagyunk, és nem tudjuk megállni. Pedig éppen hogy abból lesz jó eséllyel topmenedzser, aki gyerekkorában szabadon játszhatott, akit dögönyöztek és csiklandoztak, és nem volt baj, ha kamaszkorában lerontotta a jegyeit. Az iskolának pedig semmi köze a gyerekekhez: a lányokat megbetegíti, a fiúk önvédelemből rosszalkodnak.

Vekerdy Tamás pszichológussal a nem régen megjelent Kisgyerekek, óvodások című könyve kapcsán beszélgettünk, de bőven belefolytunk a kisiskoláskorba is. Ha ön szülőként sokat izgul amiatt, hogy nem lesz rendes ember a gyerekéből, mert nem követeli meg, hogy rendet rakjon maga után, vagy késsel-villával egyen otthon is, még életében nem rajzolt egyetlen embert sem, és a házi feladatát is a szülei csinálják meg helyette, akkor megnyugodhat, ezek mind nem fontos dolgok. A fontos dolgok látszólag mind haszontalanok. 

Hogy veszi észre, jól működnek az anyák nevelési ösztönei?

Van, akinek igen, sőt, nagyon jól. Van, akinek egyáltalán nem, hanem, bár ő is tudná magától is, de hagyja, hogy a társadalmi nyomás sodorja, és azt higgye, hogy teljesíteni kell, fejleszteni kell. Teljesítményelvű világban élünk.

Ez így marhaság, mert az lesz nyugodt, épkézláb, viszonylag kiegyensúlyozott ember, aki lehetett teljes értékű kisgyerek, sok szabad játékkal, rohangálással, szabad levegővel, mindennapos mesével. A legfontosabbak a haszontalan dolgok, nem az, hogy „Mosd meg a kezed!, Vedd le a cipőd! Vedd fel a tréningnadrágod! Rakd el a játékot!” Ez mind hülyeség.

Viszont az, hogy dögönyözöm a gyereket, vagy csiklandozom, vagy marháskodok vele, ez mind egész életre kihatóan adhat érzelmi biztonságot. Tehát a haszontalan dolgok a fontos dolgok. A hasznosak lényegtelenek. Az anyák egy része ezt tudja, a másik része szintén tudná, de nem engedi meg magának.

Harmadik része pedig annyira elgyötört és ideges, hogy az okozza a problémákat.
A világon nem volt olyan civilizáció, amennyire tudjuk, visszanézve 8-10-12 ezer évre, hogy egy anya egyedül küzdött volna 1-2-3 gyerekkel, mert vagy nagycsaládban élt, dédikék, nagymamák, nagynénik, nővérek vették körül, vagy nagy cselédség volt.

Tessék olvasni az arisztokraták emlékiratait, ott volt a szoptatós dada, aki ott marad a szoptatás után, de már beáll a pesztonka, a gyereklány, az is ott marad, de már jön a madame, a miss, a fraulein, a nevelőnő, miközben van szobalány, szakácsnő.

Tehát ez a gondolat, hogy egy anya egyedül küzd, ez nekünk jutott eszünkbe ebben a civilizációban, és társadalmilag nem vagyunk elég szervezettek, hogy azt mondjam, hogy átdobom a szomszéd nőnek, vagy játszótéri ismerősnek a gyereket, és elfogadom, hogy ő is ide dobja az övét. Nem mindig van nagymama vagy a húgom, vagy nem tudom ki.

És ha még tehetnénk is – és ez Magyarországra jellemző – még ha tehetnénk is anyagilag, nem veszünk segítséget, bébiszittert.


Beleszakadunk inkább.

Igen, beleszakadunk. A házasságunk szétmegy a második gyerek után, mert annyira vagyunk, hogy a férjünk keres valami jobb mulatságot.

Nem kellene az apákat egy kicsit jobban bevonni a gyereknevelésbe?

Az apák ma már sokszor jobban segítenek. Ez a nyugati trend, hogy az apa is részt vesz teljes értékűen, ez azért bekúszóban van, de ők pénzt keresnek, lényegében. 

Az anyák is dolgoznak.

Az anyák, jó, mikortól? Két év múlva? Egy év múlva? Három év múlva? Változó.

Jó, de az az apa, aki kis korában nem törődött a gyerekkel, az három év múlva sem fog. Inkább az marad a természetes, hogy az anya munka után rohan haza, az apa pedig beosztja a szabadidejét.

Ez is igaz. Ez jellegzetes magyar szokás, magyar macho ostobaságok és bunkóságok is hozzájárulnak persze. De a lényeg az, hogy ha mindenki kibírja, én is kibírom, nem fogok a segítségért pénzt adni, bár volna annyi. Tévedés. Súlyos tévedés!

Mentálhigiénésen kötelező volna. Hiszen a gyerekek, mindig elmondom, kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat, és jó, aranyosak, kedvesek, de iszonyú idegesítőek és fárasztóak egy idő után, és meg kell tőlük szabadulni, hogy újra egy jól rágható és szívható anyát kapjanak vissza, de ezt kevéssé tudjuk. Ez egy komoly probléma szerintem a mai magyar nevelésben.

És ha a másik oldalról nézzük, gyereknek most jobb lenni, vagy régen volt jobb?

Nem, hát rémesek vagyunk, és a világunk is rémes, és virtuálisan rémes, mert lehet, hogy régen is volt ugyanennyi földrengés és gyilkolás és háború, de nem tudtuk minden percben, hogy az egész Földgolyón mi történik. Azt tudtuk, hogy a faluban mi van, azt tudtuk, hogy néha megkéseltek valakit, de azt ritkán.

Nem ömlött így az agresszió és a szörnyűség válogatatlanul felnőttre és gyerekre egyaránt. Ezen kívül rohanunk, sokszor fölösleges dolgok után.

Valamelyik neves filozófus mondta, hogy nem élünk lényegi életet. Lényegi élet, amikor a paraszt a földet túrja, és megtermi a föld a kenyeret, a gabonát, ez lényegi élet. Enni kell, a mag kihajt, a nap süt, a föld terem.

Mi nem, nincs közünk földhöz, állathoz, nem kell néznünk a csillagokat, hogy milyen idő lesz. Az egész kozmoszból és a Föld természeti létéből kivontuk magunkat, kiestünk. A nappal keltünk s a nappal feküdtünk. Most nem érdekel, hogy mikor van a nap, éjfélig tévézünk.

De cserében biztonságot és kényelmet kaptunk.

Persze, én nem beszélek a civilizáció ellen. Remek és fontos dolgok vannak, én is élvezem őket, de ugyanakkor nem mi használjuk az autónkat, tévénket, okostelefonunkat, hanem azok használnak minket, uralkodnak rajtunk. És ez a gyerekekre is kiterjed.

Hihetetlen csábítás számukra. És ha egy gyerek mesehallgatás helyett mesét néz, akkor nem történik meg a legfontosabb dolog, a feldolgozás. Ha mesét hallgat, belső képeket készít, úgy mondja a pszichológia: elaboráció, feldolgozás, a szorongások, vágyak, dühök stb. feldolgozása.

A gyereknek nagyon nagy a képéhsége, sok a feldolgoznivalója, de nem tud különbséget tenni külső és belső kép között. Leül: kép. Ez az, amit szeretek, ami nekem olyan jó. Játék közben is belső képeket készít: ne lépj a szőnyegre, az a tenger. Azért érzi olyan jól magát játék közben, mesehallgatás után. De a külső kép blokkolja a belső képkészítést, nincs feldolgozás.

Érthető, hogy leültetjük a tévé elé, mert egy kis nyugalom nekünk is kell. De ott egyrészt ül az örökmozgó, az aktivitás duzzad, és előbb-utóbb agresszióban robban. Másrészt a külső kép megjelenése blokkolja a belső képkészítést, nincs feldolgozás. Ha a legszebb, legjobb angol természetfilmeket nézi, akkor is agresszívebb lesz.

Egyáltalán ne tévézzenek a gyerekek?

A szakemberek azt mondják, hogy ha lehet, iskoláskorig ne. Megváltozik az agy elektromoshullám-szerkezete tévézés közben. Elkezd eltolódni az éber állapottól a mélyalvást, vagy meditációt jellemző állapot felé.

Csakhogy mélyalvásban, vagy meditációban le vagyunk zárva a külvilág felé, és belső tartalmakat dolgozunk fel, pihenten, én- erősen ébredünk. Ha pedig tévét nézünk közben, egy külső hatalom mossa át az agyunkat, visszalapozhatatlan, ismeretlen információkkal, ami egy kifejletlen, vagyis nagyon plasztikus központi idegrendszerre, mint a kisgyereké, sokkal erősebben hat.

Ezért azt szoktuk mondani, ha lehet, iskoláskorig ne tévézzen. És az iskoláskorban is csak közösen kiválasztott műsort, tehát nem csurog a tévé, limitált időben, napi húsz percig, nem napi négy óra, ami Magyarországon a gyermek átlag (ebben a hétvége is benne van), és most jön a legszörnyűbb, mert akkor mit ér az egész: valamelyik szülővel együtt.

Vagyis együtt nézzük, és rögtön megbeszéljük. De ez nem valósul meg általában, és Magyarországon különösen nem. És míg nyugaton sokfelé csökken az áttelevíziózott, átszámítógépezett, képernyő előtt töltött órák száma, addig Magyarországon nő.

Most az okostelefont nem számolom, mert az megint új trendet hozott.

Hogy nézne ki egy ideális nyár egy óvodásnak?

Sok homokvárépítés, szaladgálás, kavicsdobálás, patakparton, folyóparton, vízparton, viszonylag korai lefekvés. Nagyon nagy napsütésben nem kint tartózkodás, akkor pihenés a lesötétített szobában, mesehallgatás, sok közös marháskodás azzal, aki épp van. Nagymamával süteménysütés, palántázás…

Szülőkkel, családdal, vagy haverokkal, bandában?

A kisgyereknek nagy szüksége van még a szüleire, és a saját kortársaival akkor tud jól együtt lenni, ha van egy felnőtt. Különben percenként összekapnak, nem tudják, mit csináljanak, ezért jó az óvónő, ezért jó, ha van ott valaki. De egyébként remekül el tudnak szöszölni a kertben is, ha éppen van kert. Az egyszerű dolgok, a víz, a homok, a labda, remek dolgok, és ezekkel remekül lehet mulatni.

Felmentette azt az anyukát, aki arról panaszkodott, hogy nem szeret játszani a gyerekével. Bármi mást szívesen csinál vele, de nem tud leülni a szőnyegre játszani. A felmentéssel szerintem több százezer anyának esett le a válláról egy hatalmas kő, mert egy harmincas éveiben járó nőt nem szórakoztat egy kisgyerek játéka. Tehát nem kell a gyerekkel játszani?

Inkább az apákról mondok egy példát. Nem kell matadornak lennem. Hazajövök, mint apa, és nem kell nekem iszonyú ügyesnek lennem. Bemegyek, hasra fekszem a szőnyegen. Ő rám mászik, ez már egy tökéletes helyzet. Lovagol rajtam.

Vagy másikat mondok. Elhiszem a hülye pszichológusnak, hogy ha viszonylag későn is érek haza, menjek be a kisfiamhoz. Bemegyek, Ferike felderül. Meglát, odalöki a labdát, én, apa zseniális vagyok, visszalököm a labdát. És ez egy pazar mulatság, lökdössük a labdát. Nem kell zseninek lenni hozzá.

Csak sajnos mi apák, feszült és ambiciózus emberek lévén, nem lökdössük sokáig a labdát, hanem elkezdjük fejleszteni a gyereket, ha már itt van. „Kisfiam, neked azért esik le mindig a toronyépítő, mert mindig a kis kockát teszed alá, és felülre a nagyot. Kisfiam, elemi statikai elv, a nagyot tesszük alulra, és arra a kicsit. Látod, apa milyen szép magas tornyot épített.” Mit tesz Isten, a kisfiam fellöki a tornyot, és megint a kicsit teszi alulra.

Tehát nem tudom fejleszteni a gyereket? Gyorsan előveszem azt a mérhetetlenül ronda gömböt. „Látod ezt a csillagot? Na, hol dobnád itt be?” Fogalma nincs a gyereknek természetesen, mivel ott kontúrt lát, itt testet. Neki a kontúr és a test hála Istennek, nem azonos, mert akkor nem tudna megtanulni beszélni. Nem volna elég konkrét a gondolkodása. Ő nem tudja. Apa zseniális, „látod, öt csúcsa van, itt is öt csúcsa van, itt dobom be.”

Aztán a kezembe veszem a rózsaszín tojást, ”Na, ezt hol dobod be?” Mivel a kisfiam remek utánzó, így tanulja meg az egész világot, elkezdi nyomkodni oda, ahol én a csillagot dobtam be. „Úristen, gondolom, szólok a feleségemnek, úgy látszik, a gyerek nem fejleszthető.” De ezek hülyeségek. „Fejlesztő”játék: hülyeség. Csak úgy játszani kell, az a jó. Ezek a szülői ambíciók nagyon sokat rontanak a gyerekkel való kapcsolaton.

Ennek az új könyvének az egyik mottója a jelenidejűség, vagyis éppen a hiánya: sosem engedik a gyereket, hogy ott legyen, ahol van: az óvodában óvodás legyen, alsóban kisiskolás, és a többi, mert mindig felkészítik éppen valamire. Ha, mondjuk, az óvónők ellen tudnak állni a nyomásnak, és nem akarják felkészíteni a gyerekeket, akkor az iskolában a tanítónők tudják majd kezelni a helyzetet, hogy kaptak egy csapat kis óvodást?

Röviden: katasztrófa. Nem. Sőt, a szülők rongálják a tanítónőket és az iskolákat, mert előre felkészítik a gyereket, hogy tudjon írni, olvasni, számolni, mire iskolába megy, nehogy lemaradjon a többitől. Ez a gyerek ellen való vétek...

Természetesen nagyon rossz a gyereknek, és egy versenyfutásban vannak a szülők, mert elhiszik ezt a hülyeséget, hogy teljesítményelvű világban élünk. Topmenedzser képzés folyik már az óvodában is. „Van nálatok idegen nyelv? Van nálatok computeres szoba? A Zöld óvodában van angol és német! A Piros óvodában jövőre japán is lesz.”

Pedig: igazán jó topmenedzser azokból lesz, aki lehetett teljes értékű kisgyerek, sok mozgással, játékkal, mesével, érzelmi biztonságban felnőve. Lehetett teljes értékű kamasz, lustálkodással, merengéssel, jegyeinek lerontásával, mivel kamaszkorban romlik a teljesítmény, ez benne van minden orvosi nagykönyvben. Vagyis megélheti-e a saját korát... Akit ilyen értelemben megerőszakoltak már óvodás, kisiskolás korában, abból neurotikus ember lesz. Sokan vannak ma ilyenek.

Ha ez ilyen normális, természetes, és ilyen könnyű lenne, akkor miért ilyen nehéz mégis? Úgy kell nem fejleszteni a gyereket, hogy az ember nem csinálja, ennyi. Miért nem megy ez át a köztudatba? Vagy ha benne is van, hiszen mindenki Vekerdy-n nőtt fel, mi is, akkor miért nem így nevelnek a mostani szülők?

A finn iskola így nevel, és nagy sikerrel.

De ők miért tudják megtenni, és mi miért nem?

Mert hülyék vagyunk. Mondhatnám, a fejétől bűzlik a hal. Olyan marhaságok jönnek fentről, legyen az minisztérium vagy kormány, hogy csak bámul az ember. Egy csomó embernek fogalma nincs a gyerekről. Fogalma nincs, hogy mikor milyen a gyerek, mik az elemi szükségletei. Odaülnek a hivatalnokok, kitalálnak dolgokat egy büdös irodában. Kitalálják, hogy első végére mindenki olvas. Miért?

Na, most az iskola érzi, hogy nem fogja tudni megcsinálni, ezért kimondják, hogy karácsonyra fognak írni-olvasni. De miért, könyörgöm! Amikor Zsófika úgy jön iskolába, hogy ír, olvas, mert három nővére volt, és mind a három tanító nénit játszott vele, Lacika meg csak harmadikra fog stabilan írni, olvasni. Zsófika zseni? Lacika hülye? Esetleg pont fordítva!

A tehetséges gyerek lassabban érik. Steven Hawking, állítólag világunk legokosabb embere most, aki elemista korában még nem ült kerekes székben, hanem egészséges volt, nem tudott megtanulni írni, olvasni. De aztán megtanult. Miért kéne mindenkinek, harminc gyereknek egyszerre, első végére, vagy karácsonyra? Miért? Óriási a gyerekek között a különbség. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik tehetségesebb, mert ő már úgy érkezett az iskolába. Egyáltalán nem. Lassan érik a tehetség.

A lassúságról eszembe jut egy másik panasz: lassú a gyerek. Miért lenne gyors? Woody Allen: „Elmentem egy gyorsolvasó tanfolyamra. 25 perc alatt elolvastam a Háború és békét. Oroszokról szól.” Nagyjából ez az eredmény.

Miért kellene gyorsan? Stopperral járnak emberek, nincs más dolguk, mint mérjék, megvan-e a 80 szótag egy perc alatt? Miért, könyörgöm? Gróf Széchenyi István, amikor Thun Leóval küzdött, aki a Bach-kormány oktatási minisztere volt, és hasonló baromságokat talált ki, mint most, akkor azt mondta, hogy tudós hülyéket nevelünk, és nem okos embereket, mert a gyorsaság, az felszínes. A lassúság, az a mélyebb. És csak a mélységben rejlik a való – mondta Széchenyi, szerintem Schiller nyomán egyébként.

Minden esetre ezt mindig is tudták azok, akik jobban odafigyeltek. A debreceni zseniális pedagógia professzor, Karácsony Sándor azt mondta, hogy egy észjárás vagy olyan, mint a borotva, felületen siklik könnyedén, elegánsan, gyorsan, vagy olyan, mint az eke, mélyen szánt, elakad, nem megy tovább, visszahúzódik, kikerül, és a többi. Hozzátette már akkor, a harmincas években: ma az iskoláinkban a borotva észjárású gyereké minden érdem, holott az eke észjárás a kreatív, ami új dolgokat teremt. Ezt képtelenek felfogni.

A fiúk és a lányok közötti különbséget tudja kezelni az iskola? A lányok ugye nyugodtabban viselkednek, szót fogadnak, együttműködőbbek, a fiúk viszont mindig kint szeretnének lenni, csinálni valamit, és majd szót fogadnak, ha akarnak. Vagy rosszul látom? Egyáltalán fontos ez a különbség?

Természetesen nem tudja kezelni az iskola. Van egy zseniális magyar vizsgálat, nagyszerű tudósok, Nemes Lívia és munkatársai kutatását a Magyar Tudományos Akadémia kétszer is megjelentette, mindhiába. Miről van szó? Ahogy a tanítónénik is mondani szokták: a lányok jók, okosak, kedvesek, szorgalmasak, öröm velük dolgozni. A fiúk gonoszak, ostobák, agresszívek, és így tovább, és így tovább. (Persze vannak „fiús” tanítónénik is!)

Ugye a lányok mindig egészségesebbek, mint a fiúk, már születéskor kicsit több kisfiú hal meg, ezért a természet egy kicsit többet gyárt, de később is több kisfiú van mindig orvosnál, pszichológusnál. A nők az erősebbik nem, mondta Kodály Zoltán, és igaza volt.

Ezek a „gonosz” kutatók elmentek az iskolába, látták, hogy a lányok tényleg jobbak, jobban teljesítenek, jobb tanulók – viszont megállapították, hogy az iskolába lépéstől kezdve szignifikánsan betegebbek, holott egyébként mindig egészségesebbek… (A nők tovább is élnek.) Hogy-hogy? Milyen betegségeik vannak? Fejfájás, szédülés, szemkáprázás, gyomorgörcs, hányinger, hányás, hasfájás, stb.

Elküldik őket az orvoshoz, semmi bajuk. Még. Mert ha sokáig fennáll a tünet, megbetegszik a test is. Mi ez? Pszichoszomatikus tünetképződés. A lányok ezzel fizetnek azért, hogy jobbak az iskolában és jobban tanulnak. Ők, akik mindig egészségesebbek, most betegebbek. Ez rendkívül lényeges!

Októberi, szép verőfényes nap, Ferike hátul feláll, leveszi a pulóverét, odamegy az ablakhoz, kinéz. „Ferike! Óra van! Kisfiam, normális vagy?”

A 27 gyerek közül egyedül Ferike a normális: engedett a testi ingernek és késztetésnek.

Egy apró példa: miért olyan nagy a gyerekek feje még mindig, amikor iskolába mennek? Jó, később sem megy össze, de a testük megnő, változnak az arányok.

Azért, mert felnőtt agyvelejük van! Minden agysejt ott van, és még ráadásul fejlődik is. Az agy a legoxigénigényesebb szerv. Viszont a tüdőlebenyeiknek a felszíne egy ötöde a felnőttének! A gyerekeknek egy ötször kisebb tüdőről kellene ellátnia oxigénnel az agyat, vagyis 4-5 órát kellene rohangálni és üvöltözni egy nap a szabad levegőn, hogy ezt valamennyire pótolják. Ez történik? Természetesen nem: ülnek a padban 45 percig. Hányszor? Ötször, hatszor, hétszer! Megbolondult valaki? Ilyen nincs!

A lány kibírja és rosszul lesz. A fiú rosszalkodik. A rosszalkodás emeli a pulzusszámot, a vérnyomást, kicsit több oxigén jut az agyba. Ferike mászik előre a pad alatt. „Ferike, jössz ki onnan!” Kijön, vigyorog. „Még vigyorogsz is?” Persze, hogy vigyorog, mert a leleplezés pillanata hihetetlenül izgalmas, fellöki az adrenalin szintet, az agyat elönti az oxigén, végre jól érzi magát, ezért nem tud nem vigyorogni. 

És ezer ilyen példát lehet mondani, a lényeg, hogy a fiúk jobban vannak, mert rosszalkodnak. De az iskolának fogalma nincs róla, hogy milyen egy gyerek, és mikor milyen egy gyerek. Ez a gondolat, hogy bejön az óvodából, és utána ikszszer negyvenöt percig ül, egy nonszensz.

Magyar találmány, Pécsről indult el, az úgynevezett óvoda-iskola. A tanítónéni elmegy az óvodába, nem azért, hogy tanítson, hanem, hogy megtanuljon a gyerekekkel játszani, és az óvónéni elmegy a gyerekekkel az iskolába, hogy ne legyen olyan nagy a váltás, és még sokat játszanak és mesélnek az iskolában is.

Ezek az óvoda-iskolák nagyon szeretnek kiköltözni az iskolaépületből, azért, hogy ne hallják a csengetést. Mert ilyen „természetes” egység, hogy 45 perc, ilyen a világon nincs. A gyerek figyelmének a terjedelme 7-8-12-15 perc. Van olyan, hogy front van, és a tizenhetedik percben: „Gyerekek, kabátot fel, kimegyünk az udvarra hógolyózni!” Úgysem lehet mit csinálni. És van olyan, hogy meséltem az osztálynak, aztán eljátszottuk a mesét, és 75 perce vagyunk bent, és pisilni se ment ki senki. Ez való az elsős, másodikos, harmadikos, negyedikes gyerekeknek, nem az, hogy 45 percig egyformán bent ülnek.

Akkor ezek szerint az a szülő, akinek tehetséges, de nem túl szófogadó kisfia van, az örüljön inkább, mert nem fogja őt megbetegíteni az iskola, viszont nagy ember lehet belőle, vagy inkább szorongjon, amiért szenvedni fog szegény?

Az iskolában szenvedni fog minden tehetséges gyerek. Ez úgyszólván garantált.

Hogyan lehet fölvértezni ellene?

Olvassuk el Pamela Druckerman amerikai újságíró magyarul „Nem harap a spenót” címmel megjelent könyvét. Amerikai házaspár Párizsba kerül, és csodálkozva látják, hogy a francia kisgyerekek a vendéglőben ülnek az asztalnál, és teljesen normálisan viselkednek. Hogy-hogy? Az amerikai kisgyerek cikázik a pincérek lába alatt, egy perc nyugalma sincs az embernek. Mi ez? Azt hallottuk, hogy a francia nevelés szabadelvű Rousseau óta, hát hogy lehet, hogy ezek le tudnak ülni? Az amerikai kisgyerek kiköveteli a csokoládét már délelőtt, a francia kisgyerek nem követeli ki. Mi van?

Az van, hogy megfeledkeznek néhány dologról. Rousseau-nál tényleg az van, hogy ne korlátozd FÖLÖSLEGESEN a gyerekedet. Ne mondd neki, hogy köszönj szépen, mert majd köszönni fog 11 éves korától, amikor majd azt mondja, hogy jó napot kívánok, ahogy tőled megtanulta. Ne mondd neki, hogy rakd el a játékot, miért rakná el, ha van egy sarka vagy szobája? Azért, hogy holnap újra elővegye? Ezek hülyeségek.

De vannak dolgok, amelyek a te hatáskörödben vannak. Például: szülőt ütni tilos. Hogy mikor kell lefeküdni, én szabom meg. Hogy mikor van a közös étkezés én szabom meg. Vagyis, figyeljetek oda, mondják a franciák, igen, Rousseau azt mondja, hogy ne korlátozd fölöslegesen, de legyen keret!

Ez egy bűvszó a franciáknál. A keret. Néhány dolog, ami legyen olyan, mondja Rousseau, mint a kőfal. Ott nincs mese. De ez kevés, és csak a gyerek érdekében álló. És ezt következetesen be kell tartani.

Még egy példa. Kaphat-e a francia gyerek édességet. Hányszor halljuk, hogy a nagymamától nem fogadhatja el a csokis kekszet, és egyéb őrületek. Igen, a francia gyerek mindennap kap édességet. Mikor? Az öt étkezés közül: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora közül délután: uzsonnaidőben. Ott mindig van édesség. De azon kívül nincs.

Proust is délutáni teához kapta a Madleine süteményt, aminek az ízéről eszébe jutott az egész gyerekkora.

Még egy példa. Vásároltam Misikémmel a boltban, egy anya vagyok. Kijövök, találkozom a barátnőmmel, Magdikával. Magdika beszélgetni kezd, a Misikék ezt utálják, ergo Misike szinte simogatásszerűen egy idő után engem figyelmeztetésül sípcsonton rúg. Én úgy csinálok, mintha nem vettem volna észre, hogy Magda erre ne figyeljen föl. Magda persze már rég észrevette, már lezúgatta magában a kárörömöt, én meg beszélgetek tovább. Kis idő múlva Misikém, már nem egészen simogatásszerűen, újra belém rúg. Helytelenül jártam el! Mit kellett volna tennem? Az első simogatásszerű rúgásnál azonnal leguggolok, megfogom Misi karját, és azt mondom, Misi, nem! Ezt nem! És nézek rá. Nem bocsátkozom fejtegetésekbe, szülőt nem ütünk-rúgunk, egyébként is tiszteld atyádat és anyádat, olvasgasd a tízparancsolatot, nem. Nem mondok semmi prédikációt, csak annyit: nem. Ezt nem.

És most jön az, amivel kezdenem kellett volna: ha jó a kapcsolatunk, szeretjük egymást, sokat hülyéskedünk együtt, mindennap mesélek, akkor ez hatékony lesz. Természetesen, ha ütöm-verem Misit, mindig ordítok vele, akkor ez nem lesz hatékony. De ha jó a kapcsolatunk, hatékony lesz. Tehát kérdésére hosszan válaszolva, hogy kell-e határt szabnunk: kell, és ilyen módon.

Rendet rakni sem kell?

Röviden nem, nem kell, ha van külön szobája, van külön sarka. Nálam, a mi szobánkban nem hagyhatja szét a dolgait, mert az ott a mi szobánk. A magáéban igen. Természetesen, amikor az a kis ösvény, ami az ajtótól az ágyáig vezet, már az is el van borítva LEGO darabkákkal, én is ember vagyok, „Kisfiam, nem bírom tovább, most, rendet rakunk”. Elkezdünk rendet rakni. Hogy rak rendet, mert két és fél-hároméves? Kettőt feltesz a polcra, hármat levesz.

Nem állok neki magyarázni, hogy „Palkó, figyelj, ha kettőt felteszel, hármat leveszel, számolj kisfiam, mikor lesz rend itt?” Ez hülyeség, ennek nincs értelme. A kisgyerek legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék, neki a rendrakás is egy játék, észre sem veszi, hogy kettőt tesz fel, hármat vesz le. De én egyszerűen gyorsabb vagyok, és előbb-utóbb mégis rend lesz. És nem állok oda, hogy „Kisfiam, gondold meg, és neked is részt kell venned, mert akkor leszel rendes ember”. Ez nem igaz. Én rakok rendet, ő csinálja a rendetlenséget, és majd különben rendes ember lesz, ha látta, hogy én többé-kevésbé rendes ember vagyok.

Szépen enni kell?

Szörnyű, amikor a közös étkezést megrontja a szép evésre nevelés. Nem. Mindenki úgy eszik, ahogy tud, és akar. „Húzd közelebb a tányért, ne lógjon bele a fejed, ne habzsolj, ne piszmogj, ne játssz az étellel, ne csámcsogj!” Mind hülyeség. Csak arra jó, hogy tönkreteszi a közös étkezés hangulatát. 11 éves Alfrédot elviszi a nagynénje, hazajön két hét múlva, „Fantasztikus Alfréd, ügyes, kedves gyerek, és milyen szépen tud enni” - mondja.

Alfréd???

Nézem a következő étkezésnél, ugyanolyan ocsmányul eszik, mint eddig. Persze, mert itthon van. De mivel én és a feleségem szépen eszünk, ő már tud szépen enni, és amikor kell, alkalmazza. Tehát az számít, hogy milyen mintát adsz, ez a lényeg. Nem pedig a szép evésre nevelés.

De ha a mániám ez, akkor játékosan csinálhatom. De nem evés közben, hanem vasárnap délelőtt, „Ide a tányért, rá egy szelet kenyeret, kés, villa, hónod alá veszel két könyvet, ahogy a királyfiakat tanították. Na, ugye milyen nehéz elvágni még a kenyeret is!” Lehet így szórakozni, de nem az étkezés alatt, ami nagyon fontos alkalom lenne arra, hogy mindenki együtt legyen, és végre jól érezze magát, és felhőtlenül fecsegjen, nem pedig egymást basztassa, már bocsánat.

Térjünk rá a színezésre, azt írja, hogy nagyon káros a kontúrok közötti színezés. Miért?

Nem rossz, hogyha a gyereknek ahhoz van kedve, akkor gyurmát gyurkál, vagy festéket folyat a papíron, vagy firkál, de hagyjuk békén, könyörgöm! Ki találta ki azt a baromságot, hogy kontúrok közt maradni? Nem kell kontúrok közt maradni! A valóságban nincsenek is kontúrok, csak színek vannak, mint Rudolf Steiner erre többször is rámutat, és a színek alkotnak egy bizonyos kontúrt is.

Nem igaz, hogy ezt be kell tartania a gyereknek, ahogy az sem igaz, hogy mindenkinek tudnia kell rajzolni. Miért kellene tudnia? Zseniális matematikus, nem tud rajzolni. Na és? „Kisfiam, nem jutsz rendes osztályba, mert nem tudsz rajzolni! Milyen az emberrajzod?” Rossz! De miért kéne jónak lennie, ha ő egy zseniális matematikus? Miért kéne mindenkinek egyformának lennie? Ez egy mánia. Ha valaki utál rajzolni, ne rajzoljon.

Rengeteg rajzolós, színezős feladat van az elsősök tankönyveiben.

Azt kell mondanom, a régi tankönyvek sokkal jobbak voltak, ki voltak színezve a rajzok, nem neki kellett színeznie, sokkal jobban a gyerekhez voltak szabva. Például a régi könyvek tudták, egy családot kell végig kísérni. Az új könyvben minden oldalon mások vannak. Ez felfoghatatlan egy gyereknek, érdektelen, és nem tud érzelmileg kapcsolódni.

A legjobban elterjedt olvasókönyvek a legrosszabbak Magyarországon, mert zseniális üzletember volt a kiadójuk, fizetett az iskoláknak és a tanároknak, ha az ő könyvét rendelték meg. Katasztrófa.

Csak egy példát mondok: feladat a könyvből: „Rajzold le a hangját!”, és oda van rajzolva egy sál. Már eleve nehéz felismerni egy csúnya kis rajzon, hogy az egy sál, de úristen, milyen hangja van egy sálnak?

A gyerek se tudja, én se tudom. Lapozom a könyvet, rájövök: s. Ez persze nem a sál hangja, hanem a sál szó első hangja. Na, végre, megfejtjük ezt a feladatot, ami baromság.

Megyek tovább a feladatsoron: kígyó. „Írd ide a hangját.” A logika alapján: k. De nem, most sz. Kettővel lejjebb. Még az elemi logikát se tudja betartani, mert az tényleg a kígyó hangja, ellentétben a sállal. Szóval olyan ostoba, rossz a könyv, de nem akarom ezt a végtelenségig cifrázni.

Ezek hülyeségek, értelmetlen dolgok, megkeserítik a tanítók és a gyerekek életét. Nekik még mesélniük kellene a gyerekeknek, el kéne játszaniuk a mesét, aki akarja (hangsúlyozom) lerajzolja a mesét. Rengeteg dolgot lehetne csinálni, ehelyett helyesírást gyakorlunk elsőben.

Üsd, nem anyád!
Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád? … Egy bizonyos: nem anyád! –
mondja Arany János, aki akadémiai főtitkárként állati pipa volt az akadémikusokra, akik szabályokat állítottak föl. Olvassuk el a Grammatika versben című versét a sok akadémiai meghívóra írt szösszenetén kívül:

„Mi a nyelvet rontja, az a legfőbb veszély:
Hogy még a paraszt is mind magyarul beszél.”

Nem tartják be a szabályokat, amiket mi csinálunk. Önnön bogarába szerelmes mindegyik – mondja a nyelvészekről, akik a helyesírási szabályokat hozzák. Zsíroskenyér egyben, vajas kenyér külön. Öt év múlva zsíros kenyér külön, vajaskenyér egyben. Ehhez képest gyakorolnak helyesírást, totál értelmetlenül a kis elsősök. Miért kellene ezt nekik tudni?

Wesselényi, weboldal, Werbőczy, Watt, ilyen szavakat kell gyakorolni a w-s szavakhoz. Az ész megáll. Igazából a törvényszerűségek, nyelvtan, helyesírás: a kamaszkor anyagai. Most egy struktúra nélküli begyűjtés folyik, begyűjtöm a verseket, ha hallok eleget – nem hallanak eleget, nincs rá idő – ezeket mondogatom, sokszor elmondjuk együtt. Nem felelek belőle, együtt mondjuk el, együtt énekelünk, mert jó énekelni.

A nyárspolgár azt hiszi, hogy a művészet művelődési anyag – mondja Márai. A normális ember tudja, hogy élmény, ami felveri az életörömet. Az egész iskolára ez jellemző, azt hisszük, hogy a világ tulajdonképpen unalmas, művelődési anyag, és bele kell kalapálni a gyerek fejébe. Holott nem igaz. Nem unalmas.

Nagyszerű mesterem, Mérei Ferenc, a magyar pszichológia nagy öregje gyakorta mondogatta, hogy ahol untatnak, onnan menekülj! Már akkor is mondták neki, „De hát tanár úr, hogy képzeli ezt, az élet nem kerti ünnepély! Hát monotónia tűrés, feladattudat, feladattartás!”

Mérei makacs ember volt, és mondta, „Ahol untatnak, onnan menekülj!” Mert a világ nem unalmas, az ember nem unalmas. Ha te unod, vagy rosszul mondják, vagy pedig te nem érted. Mindkét esetben hiába ülsz ott.

Nem érhette már meg 1996-97-et, amikor az agyfiziológiai kutatások kimutatták, és ezt Freund Tamás kiváló magyar agykutató mindig elmondja, és én is szeretem ezt ismételni: öröm nélkül nincs hatékony tanulás. Öröm, pozitív érzelmi hangoltság nélkül nincs hatékony tanulás. Nem igaz, hogy szorongva és unatkozva hatékonyan fogok tanulni, ezért nem tudnak semmit a gyerekeink.

Baj az, ha a szülő szíve megesik a gyereken, és megcsinálja helyette a házi feladatot?

Abszolút nem baj, sőt mindenki erre bíztatok!                                                        

De akkor nem tanulja meg az a szegény gyerek az anyagot – szokták mondani.

Nem igaz, abszolút nem igaz. Kisfiam kezében tollal, este fél kilenckor ül az asztalnál, nem csinál semmit, látszik rajta, hogy hiszterizált állapotban van. Mondhatnám, hogy „Ne mentél volna le fél háromkor biciklizni, most addig ülsz itt, amíg meg nem csinálod.” Ez hülyeség. Én a következőt javaslom: kimegyünk a konyhába, „Igyál egy kis vizet, hámozok egy almát, mint régen”, bár tudom, hogy a héjában van a vitamin, de akkor is, gerezdekre vágom, beviszem egy kistányéron, leteszem. „Figyelj, diktálom.” Lediktálom, „reggel felébredtem, rácsaptam a vekkerre, mert utálom, ha megszólal…” lediktálom.

Másnap megkapom rá a jól megérdemelt hármas alámat, de már aznap este meghallgatom a nagymamától, hogy „Úristen, most teszed tönkre egy életre a gyereket.” „Örök életében mankóra fog szorulni, csalásra szoktatod, olyan lusta lesz, mint ti vagytok…”. Következő nap újra lediktálom, és újra, és újra, és nem magyarázom el neki, hogy „figyelj kisfiam, ezt így kell csinálni”, mert megőrülne tőlem három és fél perc alatt. Csak lediktálom.

Mit tesz Isten, három hónap múlva ötöst ír az iskolában. Hogy-hogy? Mert nem hülye. Rájött, hogy hogy csinálom. De ő jobban tudja, hogy hogy szereti a tanítónéni. Én csak négyes aláig tudtam felkúszni, ő ötöst ír. Ráadásul – van ma egy bűvszó, amit gyűlölök, de „fejlesztettem” is a gyereket! Ilyen egyszerű módon.

Amikor Robikám megjön pénteken 47 példával, hogy hétvégén gyakoroljon, mindjárt eldöntöm, hogy beírom az üzenőbe, hogy családi okok miatt nem tudta megoldani a házi feladatot. És ez igaz, nagyon fontos családi ok, hogy jó hétvégénk legyen együtt, és ne ilyen marhaságokkal foglalkozzon és veszekedjünk. Vagy pedig azt mondom, hogy „kisfiam, figyelj”, és géppuskaropogásszerűen lediktálom neki, hogy ezen túl legyünk.

A házi feladatnál fölöslegesebb dolog nincs, mondja Hattie professzor, aki 35 éve vizsgálja Új-Zélandon a világ iskoláit. Az eminens odakeni, a többi leírja szünetben az eminensről.

Most arról nem beszélek, hogy mostanában milyen sokat kell bent lenni az iskolában, amikor is tilos feladni házi feladatot. De adnak fel. Természetes cinkosul kínálkozom a gyerekemnek az iskolával való küzdelemben, mert az iskola megbolondult. Megőrült.

Gyötri önmagát a tanítónéni is, mert érzi, hogy valami nem stimmel, csak őt meg fenyegetik ezekkel a hülyeségekkel. Természetesen semmit nem tudnak a végén ezek a gyerekek, akik ilyen stresszben teljesítenek.

Beszédes példa, negyedikes magyar és cseh gyerekek jobbak olvasásból, mint a negyedikes norvég és svéd gyerekek. PIRLS vizsgálat, verjük a mellünket. Csak az a probléma, hogyha ugyanezt a populációt megvizsgálom öt év múlva, a magyar és cseh gyerekek mélyen az átlag alatt lesznek értő olvasásból, a norvég és svéd gyerekek magasan az átlag fölött!

Miért? Mert nem siettek megtanulni, volt idő bőven, nem hajszolta őket senki. Soha nem is hagyták abba. Hetedikben, kilencedikben, ha elakadnak a szöveges matematika feladatban nem egyest kapnak, hanem „álljunk meg, mit is talált itt Rudi”, és vizsgáljuk a szöveget.

A svéd érettségizettek sokkal jobbak értő olvasásból, mint a magyar diplomások. Nem sietnek, és nem hagyják abba a gyakorlást az általános iskola végéig.

Mert nem fontos a matematika anyagot befejezni, azt úgyis elfelejtik, de az értő olvasást gyakorolni fontos. Hiszen a következő öt dolog fog kelleni a következő ötven évben a munkaerőpiacon való helytálláshoz és a társadalomba való beilleszkedéshez: értő olvasás, írás, elemi számolás, computer kezelés felhasználói szinten, és angol nyelv. Ez az öt. A többi jó, persze, beszélünk a természetről, a történelemről, az irodalomról, de ez az öt, amit tudni kell.

Most mindez nem így van, hülyeségekkel terheljük a gyerekeket, amiket elfelejtenek teljesen! Kilenc százalék marad meg a középiskolai tananyagból úgy, hogy használni is tudja. 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.05.25 23:22:55dr. mesterseges szinezek

    "Folyamatosan nagyobbnál nagyobb baromságokat beszél."

    Pont mint Felsőbüki Nagy Pál.

  • 2016.05.25 23:24:40dr. mesterseges szinezek

    " megismételném szerény kérdésemet:"

    Előbb olvass. Aztán megint.
    Aztán értve is egyszer.
    Állítólag veled még működött a sulinak az a funkciója, hogy erre képes légy.

  • 2016.05.26 04:01:12kiwirágós kivirradtig

    dr. mesterseges szinezek:

    "Pont mint Felsőbüki Nagy Pál."
    Fogalmam sincs, hogy az kicsoda, úgyhogy lehet.
    De Vekerdyt valami nevelési félistennek tartják, ehhez képest a nagyobbnál nagyobb baromságokat ontja magából folyamatosan.

    Az, hogy a gyerek tüdejéről agyáról meg oxigénfelvételről, pláne ezek összefüggéseiről mekkora faszságokat hord össze, már nem is minősíteném.
    Kár, hogy minden más témában is kb. ennyire értelmes.

  • 2016.05.26 08:42:00báró Csekonics

    "aki meg nem, az megszerzi az akármilyen jegyét környezetismeretből/fizikából/kémiából, aztán 15 év múlva pí-vizet iszik a természetes C-vitaminra (ami jobb, mint a vegyészek által kotyvasztott aszkorbinsav) és ráül a frissen sósavazott retyóra, aztán ha túléli, nem köti be a biztonsági övet, mert "majd kitámaszt, ha kell"."

    Ezért hívják a Darwin-díjat úgy, ahogy... :-)

  • 2016.05.26 09:09:04Kovácsné

    A gyereket nem szabad túlnyomasztani - ez oké. Meg kell tanítani gondolkodni - ez is oké. Ami abszolúte nem oké, az az a sugallat, hogy minden "rossztanuló" gyerekből Stephen Hawking lesz, meg topmenedzser. Erre azért egyszer nagyon, de nagyon szeretnék egy igazi, adatokkal és hasonlókkal dolgozó statisztikát látni.

  • 2016.05.26 09:36:42Pan Modry

    @Fehér Vanda
    Hulyeseg elvarni hogy a gyerek rendet rakjon a szobajaba. Ha majd nem talal magatol dolgokat, akkor ugyis ki fog alakitani egy rendszert amiben majd megtalalja. Nem felso utasitasra kell rendet tartani, hanem hagyni kell neki hogy o maga rajojjon hogy a rendezettsegnek vannak elonyei.

    Pont a tefajta nevelesed kepez eletkeptelen egyedeket, mert ritkan lesz sajat velemenyuk, mindig majd valami felsobb utasitasra fognak varni ha donteshelyzetbe kerulnek, mert nem ivodik belejuk az hogy sokszor szabadon dontethetnek, igy nem tanuljak meg gyerekkorban a szabadon dontes negativ es pozitiv kovetkezmenyeit.

  • 2016.05.26 09:41:01Pan Modry

    @Kovácsné

    Szerintem ha megtanultal volna szoveget ertelmezni es nemcsak a betuket akkor nem irnal ilyen faszsagot, mert ilyenrol a cikkben szo nem volt.
    Nem az a cel hogy a gyerek rosszul tanuljon, de facto nem a rossz jegy determinalja hogy sikeres lesz vagy sem, hanem inkabb az hogy megtanulja gyerekkent hogy fel tudja merni mi az ertelmes feladat es mi nem, es ami nem az, azzal ne foglalkozzon, hogy tobb ideje es energiaja maradjon az ertelmes dolgokra. Es igen, ha kifog egy szociopata tanart, akkor ne akarjon megfelelni egy szociopatanak, hanem jojjon ra hogy az illeto szociopata, es ne stresszeljen amiatt hogy nem felel meg egy szociopata elvarasainak.

  • 2016.05.26 10:31:42Kovácsné

    @Pan Modry
    A legtöbb szülőben sajnos ennyi marad meg a cikkből (és rengeteg olyan cikket, hozzászólást fogsz találni az interneten, hogy "de hát Einstein kettes volt matekból...").
    A gyerek nem fogja tudni felfogni, mi az értelmes és mi az értelmetlen feladat - ezt te tudod felfogni. A gyerek azt fogja fel, mi az érdekes és mi a dögunalmas feladat. Tök érdektelen dolgokat is lehet nagyon érdekesen előadni, meg nagyon értelmeseket is baromi unalmasan. Jelen pillanatban Magyarországon az iskola fő bűne, hogy teljesen logikátlanul, rendszertelenül és hihetetlenül unalmasan tanít egyébként fontos dolgokat. A szociopata tanár másodrangú probléma, nem azt mondom, hogy nem láttam még olyat, de nem az volt a tipikus.
    Oda akarnék kilyukadni, hogy ha már az iskola ad egy lehetőséget (rettenetesen rossz formában, de mégis csak egy lehetőséget) arra, hogy a gyerek információt szerezzen, akkor ezt vétek nem kihasználni. Ez nem azt jelenti, hogy bottal verjem színkitűnőre a gyereket, mert annak semmi értelme. Azt viszont jelentheti, hogy otthon segítek neki abban, hogy a szarul összeállított, unalmas tananyagot először is lefordítom magyarra, aztán illusztrálom (tévé, internet), megmutatom, hogy érdekes, hasznosítható, stb. Igen, rohadtul nem az én dolgom lenne, igen, nagyon sok időt elvesz, viszont akár élvezetes játéknak is felfogható (ami NEM jelenti azt, hogy innentől a gyerek nem mehet ki focizni, nem sarazhat, ilyesmi). A hangsúlyok vannak eltolódva, és azért nem szeretem Vekerdy cikkeit, mert nem árnyal eléggé: arra ÖNMAGÁBAN ne legyek már büszke, ha a gyerekem megbukik valamiből, és ne mondjam azt, hogy kreatív és boldog, csak azért, mert rosszak a jegyei.

  • 2016.05.26 10:34:26Kovácsné

    @Pan Modry
    Ugyanez vonatkozik az otthoni szabályok felállítására is, a kérdés itt sincs eléggé kifejtve. A gyerekek ezerfélék. Van, amelyiknek nem leszel a szemében hiteles szülő, ha nem húzol határokat (rosszabb esetben húz magának olyanokat, melyek börtönnel, ilyesmivel végződnek). Van, amelyik magától kialakít az életében egy olyan keretrendszert, amivel az egész család együtt tud élni. Itt az a gondom, hogy Vekerdy nem hangsúlyozza eléggé, hogy a gyerek egyrészt indivídum, egyéni karakter, önálló, gondolkodó lény, másrészt viszont együtt kell élnie rengeteg másik emberrel is, szorosabb vagy lazább kapcsolatban. Ennek mindig lesznek szabályai. A szabályokat lehet vitatni, újrateremteni, egyáltalán, rengeteg dolgot lehet velük csinálni, csak azt nem, hogy kijelentem, hogy nincsenek szabályok (ez ugyanis magyarra fordítva azt jelenti, hogy dehogy nincsenek szabályok, azt csinálok, amit akarok, a többi meg kussoljon.)

  • 2016.05.26 12:10:11Kinoma

    Vekerdy Tamásnak a gyerekeim nevében köszönöm, hogy kiáll az ügyükért. Remélem, egyszer végre a FEJ is meghallja, ahonnan bűzlik az egész.

  • 2016.05.26 12:25:04kiwirágós kivirradtig

    Kinoma:
    Ezek szerint neked is hülye a gyereked?

  • 2016.05.26 12:32:04dr. mesterseges szinezek

    "A legtöbb szülőben sajnos ennyi marad meg a cikkből"

    A rendszer által kitermelt funkcionális analfabéták nem gyengítik Vekerdy véleményét, hanem esélyt adnak az igazának.

  • 2016.05.26 12:47:17J.W. Booth

    viszonylag egyszerű recenziója a cikknek:
    Boldog és kiegyensúlyozott gyereket szeretnél (jó eséllyel) - vagy nem

  • 2016.05.26 12:49:50J.W. Booth

    Esetleg, ha valaki nem érti meg Vekerdy-t, az nem baj. De fikázza, és főleg azokat nem, akik hisznek abban, amit leír. Én igen, és nálunk működik. A gyerekeink boldogok.

  • 2016.05.26 14:35:19tantum verde

    J.W. Booth:
    Mert lelki szegények?

    A hülyék mindig hangosabbak voltak, most is azok vagytok. Te meg a mestersége: színes ék.

  • 2016.05.26 14:38:47puntacarena

    1. VT régen is pont ezeket az elveket vallotta, s egyiket sem most találta ki.
    2. Világunkban a fenntartható fejlődés kamu, futunk a vesztünkbe. Biztos, hogy nem érdemes egy másik utat kipróbálni?
    3. Az, hogy a Harvardon végzettek közt hányan nem tudják, mi Kanada fővárosa (mekkora sztereotípia, mennyire demagóg), mit jelent? Boldogtalanabbak? Kevésbé sikeresek? Azt hiszem, azt is VT mondta, hogy az általános és középiskolának kb. annyi a feladata, hogy ne vegye el a gyerek kedvét a tanulástól, mert tanulni igazán csak felnőtt fejjel, tehát pl. a felsőoktatásban tud majd.

  • 2016.05.26 14:46:17Kong.Kinga

    A legfontosabb, hogy olvassunk a gyereknek, avagy ő olvasson magának, ha már tud. Ugyanakkor nem mindegy, hogy mit.
    Például most jelent meg egy új mesekönyv, elérhető itt:

    www.noamese.hu

    Nagyon jó, szórakoztatva tanító történetek, pont ilyenre lenne szüksége minden gyereknek.

  • 2016.05.26 14:58:35J.W. Booth

    tantum verde: kispajtás, hiába provokálsz, nem foglak minősíteni.

    Ezt már te megtetted helyettem.

  • 2016.05.26 15:09:49vgaborka

    Kanada fővárosának nem tudásával szerintem senki nem veszt semmit. Ha én mondjuk nem tudom Szlovénia fővárosát, akkor kevésbe vagyok/leszek sikeres?
    Ill. gondolom mindjárt jön valaki, hogy de az usákok szerint Európa egy ország. Csakhogy Európa és az USA területe kb. egyenlő 10.1 vs 9.6 millió km2 (gugliztam) és nagyjából ugyanannyi állama van 45+7 (wiki szerint) vs 50+1.
    Na aki szörnyülködik, hogy mondjuk egy amcsi nem tudja Franciaország fővárosát, az most szépen írja ide Texas fővárosát (két nagyjából egyforma területű állam). Hajrá lexikális tudás. Mivel érdekel(t) a földrajz ezért viszonylag nagy lexikális tudással rendelkezem, de teljesen láma vagyok a szép irodalomban és a klasszikus zenében. És pont ezt mondja VT is, hogy hagyni kell, hogy a gyerek azt tanuljon amit szeret (kivéve az általa említett 5 alapkészség, amihez én hozzátenném az úszást is mint 6-odikat). Senki nem lesz kevesebb, hogy nem tudja hogy mi a kovalens kötés vagy mi a citromsav-ciklus (ez két olyan dolog aminek a nevére emlékszem, de fogalmam sincs, hogy mit jelent, bár rá tudnék guglizni). Sőt, már a másodfokú egyenlet megoldó képletére se emékszem, pedig .... matematikus diplomám van. Nem használom, elfelejtem.
    Aki nem tudja, az gondoljon bele, hogy egy amicsnak kb annyira fontos Franciaország, mint egy franciának Texas. Lehet, hogy még annyit tud, hogy a nagyapja harcolt ott.

  • 2016.05.26 16:00:47Dr. Bélus___

    Tele van olyan dolgokkal, ami számomra baromságnak tűnik, de ugye ő a pszichológus, csak jobban ért hozzá, igyekeztem nyitott lenni... Aztán mikor elkezdi mondani, hogy Ferike azért rosszalkodik, mert kicsi a tüdeje és nem bírja oxigénnel ellátni az agyát... hát ledobtam a gépszíjat... Ez az ember komolyan elhiszi amit mond? Ugyanis ugyanabban az osztályban van Sanyika is, aki viszont jó kisfiú, neki valahogy nincs oxigénhiánya. Ebből az következik, hogy Ferike tüdeje/keringése rosszabb, vagy Sanyika agya kevesebb oxigént eszik/esetleg jobb az agyi keringése. Előbbi nyilván baromság, hisz akkor Ferike az udvaron futkosásban se érhetne Sanyika nyomába, marad utóbbi. Az agysejtek nem fognak nagyságrendekkel több oxigént használni Ferikében, tehát Ferike agyi keringése rossz, és már vihetjük is neurológushoz. Nyilván.

  • 2016.05.26 17:11:24tantum verde

    Dr. Bélus___:
    Arról nem is beszélve, hogy futkosás közben a plusz oxigén nem az agyba jut, hanem az izmokba, az agy oxigénfelvétele marad változatlan, vagy esetleg némiképp még csökken is.
    Az szintén marhaság, hogy egy gyereknek ugyanakkora az agya, mint egy felnőttnek. Régen tényleg ezt gondolták, de közben a tudomány kissé előbbre lépett.

    De ezenkívül is van baromság a cikkben bőven.
    Vekerdy leginkább egy kókler, mint mondjuk egy asztrológus, csak mások a módszerei. De attól még mély meggyőződéssel mond egetverő baromságokat.

  • 2016.05.26 19:39:43huber66

    Tisztelem és becsülöm - leginkább a kora miatt -, de szerintem fogalma sincs mi zajlik a végeken!

  • 2016.05.26 20:23:53Alick

    "futkosás közben a plusz oxigén nem az agyba jut, hanem az izmokba, az agy oxigénfelvétele marad változatlan"

    Aerob mozgás közben a vérkeringés annyival több oxigént szállít, hogy az agyba is több jut. Ilyen mozgás után általában jobban is vág az ember agya... illetve az ezt követő pihenési ciklust is kiegyensúlyozza.

    "egy gyereknek ugyanakkora az agya, mint egy felnőttnek"

    5-6 éves korban 90%-ra megközelíti a felnőtt méretet, a test többi része nem fejlődik ilyen arányban.

    Persze Vekerdynek nemcsak ebben volt igaza...

  • 2016.05.26 20:35:20bloglegelő

    Önmagába szerelmes kliséhalmaz, kozmikus léptékű pótcselekvés: aki egy problémát sem tudott megoldani a "tudásával", hanem csak megszüntetné azokat. Ami ugye egészen mást jelent.

    Nekem ez jut szembe A Nagy Pszichológusról.

    és mivel átlagembernek tartom magam, vélhetően sokan, mások így vannak a Nagy Pszichológussal.

    szóval nincs miért aggódni végső soron

  • 2016.05.26 20:41:44tantum verde

    Alick:
    Ezek biztos marha jól hangzanak, de sportoltam vagy 15 éven át, a tapasztalataim nem ezt támasztják alá. Komoly edzés után nemhogy nem vág jobban az agyad, de örülsz, ha nekiállhatsz aludni.
    Persze én csak a gyakorlatot ismerem, ellentétben a sok soha életében 2 méternél többet nem mozgó elméleti fiziológus szakemberrel.

    "5-6 éves korban 90%-ra megközelíti a felnőtt méretet"
    Magyarul messze nem ugyanakkora.
    És valóban, nemcsak ebben NEM volt igaza Vekerdynek, hanem nagyjából minden baromság, amit itt összehordott. De tudom, hogy egyes idióták körében most nagyon divatos. Viszont attól még nem kisebb baromság egyik sem.

  • 2016.05.26 21:20:36Fehér Vanda

    dr. mesterseges szinezek

    Az ön neve is tartalmaz helyesírási hibát, mégis értettem. Az első reagálásom és nem olvastam át az írásom, bocsánat, hogy ennyire érzékeny. Staféta bot vagy stafétabot, nem ezen van a lényeg. NEM, NEM KELL OLVASNI elsőben karácsonyra, és az óvodákban meg pláne nincs betűismeret, aki mást állít hazudik. vekerdy tamás(igen kisbetűvel) egy liberális kókler és agyament,nevetséges, nem tudományosan alátámasztott, amit állít. Nem katonás rend kell, csak olyan sima hétköznapi iskolai rend...Pistike nem azért fáradt, mert nincs az agyában oxigén, hanem, mert 11-ig tévézett és nézte a pornót, meg a lövöldözős filmeket. Valamint eljött reggeli nélkül iskolába, a vércukor szintje a bányászbéka s....e alatt. De lehet, hogy hallgatta a szülei veszekedését, vagy éppen a sokadik kis tesó ordítását....Nekem meg az a tény, hogy egészséges családokból, egészséges, ép pszichéjű gyerekek jönnek, 0 bajjal. Motiválhatóak, terhelhetőek, értik a humort és szeretnek tanulni. Csak kevés az egészséges szemléletű család. A többi mese,vekerdy habbal. Nincs itt semmilyen ing meg vaskalap.

  • 2016.05.26 23:17:28Alick

    tantum verde: Az "iskolai futkározás" és a hajtós sportolói edzés között ég és föld a különbség... a motivációja is alapvetően más.

    "5-6 éves korban 90%-ra megközelíti a felnőtt méretet Magyarul messze nem ugyanakkora."

    Magyarul közel ugyanakkora... ha a más arányokban is hasonló lenne a helyzet, akkor ebben a korban kb. 165 centis lenne a testmagassága, ami már igen közel van a felnőtt mérethez. Ha pedig a neuroplaszticitást vesszük alapul, ebben megelőzik a felnőtteket... ezért is tudnak ennyit tanulni.

    Én sem mindenben értek egyet Vekerdyvel, de például az iskolai oktatás jelenlegi helyzetével kapcsolatban jóval kritikusabb jelzőket használnék. Teljesen megértem pl. Polgár papát (és a követőit), hogy a lányaiból a tömegoktatás keretein kívül sokkal többet tudott kihozni.

  • 2016.05.26 23:26:42Billy Hill

    Ha mindenki menázser lesz, akkor ki végzi el az afro-amerikai munkát? Egy társadalomban szükség van nem sikeres, nem önmegvalósító, átlagos, sőt azon aluli tagokra is. Vö. Agrippa hasonlata.

  • 2016.05.26 23:34:10bloglegelő

    Alick: ha az iskola, iskoláztatás minőségéről, kritikájáról van szó, akkor a vekerdyféléknek meg sem szabadna szólalniuk.

    Kihúzták-kihúznák még az alapokat is, aztán karbatett kézzel nézik a romokat fejüket csóválva, hogy "ez bizony szar" ???

  • 2016.05.26 23:37:09Rébusz

    Vekerdy Tamás azt mondja, hogy a jó gyerekek lesznek többször betegek, Ferike pedig nem azért rosszalkodik, hogy több oxigénhez jusson, hanem mivel rosszalkodik, ezért több oxigénhez jut.
    Az jó, ha egy gyerek egészséges, normális családból kerül ki, de ez még önmagában nem garancia semmire. Ha a környezet, amibe bekerül, a társak vagy a pedagógus nem az ő világa, akkor torzulhat a személyisége. A gyerekeket nem csak a családjuk neveli, a jó gyerekek talán épp ezért is gyakrabban betegek, ahogy intézményes keretek közé kerülnek.

  • 2016.05.27 00:00:12Alick

    bloglegelő: "Kihúzták-kihúznák még az alapokat is"

    Konkrétabban...?

  • 2016.05.27 00:59:59tantum verde

    Alick:
    A motivációja lehet, hogy más, de a fiziológiája nem.

    Jó, akkor mondd a főnöködnek, hogy neked elég eztán a fizetésed 90%-a, hiszen az majdnem ugyanakkora. Szerintem kurvára nem ugyanakkora.
    (Másrészt ez a 90% is erős túlzás, mert jóval kevesebb ennél.)

    Rébusz:
    Vagy lehet, hogy kicsit meg van keverve az ok-okozat: az egészséges gyerek többet akar futkározni, mint a nem egészséges. Én is ha meg vagyok fázva/fáj a lábam/fogam/stb., kurvára nem megyek el futni.

  • 2016.05.27 07:08:44apro_marosan_petergabor

    Vekerdy szereti osztani az észt, de mindig zavarosan.
    Példálódzik az arisztokratákkal, ahol az anyát sok pótanya segítette, majd arról magyaráz, ne korlátozzuk a gyereket, mert majd 11 évesen köszön, ha akar.
    Nos az arisztokrata gyerekek, korán meglettek mindenre tanítva, ami a társadalmi viselkedéshez tartozik, köszönésre, viselkedésre, modorra. Ettől lehetett rájuk ismerni még a recski koncentrációs táborban és malterhúzás közben is. Vekerdynek ez nem fontos - sosem húzott maltert, az ő köreiben erre nem volt szükség.
    Hol a franciákat majmolná (korábbi riportvele), hol az arisztokratákat - mindezt leginkább Wladorf szellemben, szadeszes módra. tegye ezt a saját gyerekeivel - bennünket pedig kíméljen...

  • 2016.05.27 07:24:45ColT

    "Pedig éppen hogy abból lesz jó eséllyel topmenedzser, aki gyerekkorában szabadon játszhatott,"
    Alapvetően az a hibás elképzelés, hogy annak lesz jó élete, aki topmenedzser lesz...

    És a régebbi társadalmak neveléséhez bizony hozzátartozott a verés, ha a gyerek rosszat tett.

    Viszont alapvetően igaza van Vekerdynek az iskolákkal kapcsolatban, borzalmas a szervezés.

  • 2016.05.27 07:36:46ColT

    " Ahogy a tanítónénik is mondani szokták: a lányok jók, okosak, kedvesek, szorgalmasak, öröm velük dolgozni."
    Ez se próbált még nőkkel ismerkedni, vagy valamit elintézni, megbeszélni.

  • 2016.05.27 11:15:42Anna Lőrinczi L

    Igen, valóban felháborító, hogy a két hetente látható unokáimmal eltölthető két nap, a feladott házi feladatok megoldásával teljen, így nem sok idő marad a jól hangzó mesélésre, amelyet olyan mesekönyvekből kellene megtenni, amelyek nagy része kukába való, a tankönyvekkel együtt.
    Nos, a cikkben olvasottak nagyon szépek és jók lennének, egy utópisztikus világban.
    Ma azért még ott tartunk, hogy az egyetemi felvételit meg kell írni, sőt a rontott jegyekkel erre esély sem nyílik, és ha munkát is szeretne kapni majd a gyermek, ma már több nyelven beszélnie is illik, és nem mindegy az sem, hogy mit végez, mert amit fentebb olvastam, csak arra jó, hogy közmunkás legyen.
    Nem a szülők diktálják és találták ezt ki!
    Ami a technika használatát illeti, számos tanulmány bizonyítja, mekkora fejlődés a gyermekeknél a reakcióidők, a problémamegoldó készség, a logika és még sorolhatnám mennyi de mennyi területen. Világunkban erre már nagy szükségük van. A fejlődést nem megállítani kell, hanem normálisan alkalmazkodni hozzá.

  • 2016.05.27 13:23:55momori

    Gyönyörű személyeskedésbe, gyűlölködésbe torkollik egy sima, vitaindító cikk is.

    Lásd Colt

    Kiemel egy mondatot, hogy utána egy egész nemet általánosíthasson, mert volt pár szar tapasztalata.

    Anna Lőrinczi

    +1

  • 2016.05.27 18:06:25Orsolya Csohany

    En imadom ezt az embert es az irasait! Tokeletes mertekben igaza van. A gyerekeket agyon nyuzzak az iskola es a szulok is a rengeteg leckevel, kulonoraval.... Regen fele ennyi nem volt a kovetelmeny es valahogy megsem lettek hulyek az emberek, sot! Vannak olyan nyolceves gyerekek akik szo szerint reggeltol estig tanulnak, az iskolaban kettoig, utana haromtol otig kulonora, hattol nyolcig leckeiras es utana gyakorlatilag alvas! Es ez megy heteken honapokon keresztul...az egesz rendszer ugy sz@r ahogy van...reszemrol az osszes nagyokos tehet egy szivesseget...

  • 2016.05.27 19:45:37ColT

    @dr. mesterséges színezék : Én mondjuk azon szoktam fogni a fejem, hogy egy-egy alternatív nevelésről szóló cikk olvasói általában csak addig jutnak el, hogy jaj de jó, nem kell tanulni, az iskola hülyeség.
    Pedig nem, csak a többség amilyen buta, addig nem jut el, hogy felfogja, hogy a módszerekről van szó, és a lesajnál alapműveltséget nap mint nap használja, csak nem tűnik fel neki.

    @momori : Köszi! Nézd meg a kiemelt mondatot, ami egy általánosítás (a körülötte levőkkel együtt).
    Illetve ha te ítélkezhetsz, általánosíthatok a saját tapasztalataim alapján. Majd gondolkodj (ha megy) hogy milyen tapasztalatok alapján szűri le ezt az ember, és kik okozták azokat a tapasztalatokat.

  • 2016.05.28 13:13:17csakférfi

    @Fehér vanda
    Igazad van!4
    vekerdy egy lázadó kamasz akinek van néhány év gyakorlata a semmittevésről.az agyalásról a tanulásról,sikerről,karrierről...stb.
    A valósághoz azonban az Ő agymenésének semmi köze.hacsak nem "topmenedzser",zseni,..stb. akarsz kapni.Olyan embereket akik 40-50 éves korukra kiégnek.Mert az elmebajnok szülők és vekerdysták nem tanították meg veszíteni.
    ugyanis az életünk tele van veszteséggel és fájdalommal valamint öregedéssel.Erre aztán végképp nem készülhetnek ezen elmebajnokok.Honnan a bánatból hiszik azt ezek az elmebajnokok hogy a gyerekeinknek könnyű dolga lesz csak hallgatni kell a valdorfosss szabadság nevű bohózatra??

  • 2016.05.28 13:21:43csakférfi

    ....A pályakezdők nagy része nincs tisztában azzal, mit fog kezdeni a szakmájában, hogy milyen állásokat pályázhat meg. Ha pedig a fizetési igényeiről kérdezik, akkor általában irreális összeget jelölnek meg a Y generáció tagjai......
    A 20-36 éves korosztályon belül leginkább azok félnek a munkanélküliségtől, akik a középiskoláikat a közelmúltban végezték el, és vidéken, elsősorban falun élnek. A friss diplomások 37 százaléka fél a munkanélküliségtől. A 3-5 éves munkatapasztalatot szerzők közül már csak 9 százalék ilyen borúlátó.

    ----Attól, hogy nem tud elhelyezkedni csak a férfiak negyede tart, a nőknek viszont a 40 százaléka. A kor előrehaladtával az elhelyezkedéstől való félelem erősödik. Az unalmas munkahelytől a megkérdezettek 27 százaléka tart, attól pedig, hogy a munka miatt felborul az egyensúly a magánéletében, a megkérdezettek 31 százaléka.

    Az Y generációnak korántsem csak a munkahelyszerzés a legfőbb célja.
    Gratula MR.pszichomókusok!!Hihetetlen és megmosolyogtató hogy egyes népek még nem veszítették el a józan eszüket!!
    Az elveszett boldogság nyomában
    Nagy Felejtés (az a furcsa jelenség, hogy például az európaiak sokáig úgy gondolták, hogy ők, a civilizáció emberei azok, akik igazán embernek való, az embernek rendelt életmódot folytatnak, és a mások: a feketék, indiánok, és egyéb természeti népek elfajzott emberek, vagy akár nem is igazán emberek), egy olyan életmódot találhatunk, amely az ember biológiai evolúciójával párhuzamosan alakult ki, és így az eredeti emberi igényeinkhez sokkal jobban illeszkedik.
    Itt egy "generáció" akit úgy neveltek ahogy a "nagykönyvben" leírták.ennyi elveszett magáramaradt embert még nem hordott a "nyugati civilizáció" a hátán.

  • 2016.05.28 14:15:22tantum verde

    Orsolya Csohany:
    Ja, csak régen feleennyi mindent nem kellett tudni ahhoz, hogy valami tisztességes munkát kapj.
    Nem volt mondjuk számítógép (aminek a kezelése nemcsak annyiból áll, hogy megnézem a Gmailt meg a Facebookot), meg a tudomány is szinte minden téren kicsit fejlődött azóta.

    Ha imádod az írásit, az azt jelenti, hogy te sem vagy igazán képben azzal, amiket beszél, csak olyan szépen hangzik, és benyalod.

  • 2016.05.28 17:20:45szitakoto24

    idióta vén kókler.

  • 2016.05.28 20:41:48Orsolya Csohany

    tantum verde:

    elegge kepben vagyok a dolgokat illetoen, altalanos iskolas gyerekem van...es tisztesseges munkam is van, pedig 30 eve voltam altalanos iskolas, negy nyelven beszelek es ket diplomam van, es megsem ugy eltem meg a gyerekkoromat, hogy az iskolaban agyonnyustoltek volna, aztan meg hurcolasztak volna mindenfele kulonorara, a szuleim sem azzal toltottek az idot, hogy allandoan fejlesztettek volna. Mindket szulom ertelmisegi, es hihetetlen modon sikerult tisztesseges munkat talalniuk, a regebbi rendszerben megszerzett tudasukkal, mindezt ugy, hogy boldog, szabad gyerekkort tudhatnak maguk mogott. Ugy tudom ma is vannak idos professzorok az egyetemeken akik tudasukkal siman kenterbe vagjak a frissen vegzetteket. Abszolut egyetertek Vekerdyvel, a gyerekeket hagyni kell gyereknek lenni, kibontakozni, megszerettetni veluk a tanulast, de semmikeppen nem agyonterhelni oket. A mostani iskolarendszert nezve nem ezekre a dolgokra helyezik a fo hangsulyt es ez nagy hiba. Van szemelyes elettapasztalatom es sajat velemenyem ami tortenetesen egyezik Vekerdy Tamaseval, ezert nem szorulok arra, hogy masok `szepen hangzo` irasait `benyaljam`, koszi.

  • 2016.05.30 08:58:22Parajpuding

    Vekerdy az egyik, ha nem a legjobb szakember.
    Azon meg csak szórakozni lehet, amikor az ilyen szitakoto24 és hasonló duplanullasenkik fikázzák a maguk primitív módján. :DDD

  • 2016.05.30 13:09:59Ida Vonó

    Rendkívül aktuális, gyakorlatias és emellett olvasmányos írás. Közel 20 éve dolgozom óvodapedagógusként és hasonló tapasztalatokról tudnék beszámolni, mint amelyeket Tanárúr (kérem) itt összefoglalt. Valóban az öröm veszett ki a magyar oktatásból!
    Tehetséggondozás helyett pedig a gyerekek, sőt még a pedagógusok méricskélése, farigcsálása folyik. Értelmezhetetlen és értelmetlen portfólió-standardhoz - miközben tudjuk, hogy mindenki egyedi és megismételhetetlen.

  • 2016.05.30 15:35:52tantum verde 5

    Parajpuding:
    Hát a magadfajta, gondolkodásképtelen idiótáknak lehet, hogy az.
    Valójában egy semmihez nem értő kókler.

    Orsolya Csohany:
    Pont azért nem nyüstöltek agyon az iskolában, mert még sokkal kevesebb tudásanyagot kellett megtanulni.

    "Ugy tudom ma is vannak idos professzorok az egyetemeken akik tudasukkal siman kenterbe vagjak a frissen vegzetteket."
    Bizonyos téren lehet. Bizonyos téren meg a firssen végzettek vágják úgy kenterbe őket, hogy meg sem bírnak szólalni. És ezek azok a területek, amelyekre ma sokkal inkább szükség van (főleg az informatikára alapulóak).

    "negy nyelven beszelek" - és ez hány nyelvcsaládból jön össze?
    A két diploma meg lehet könyvtár-büfé szak meg buddhista főiskola, azt is diplomának fogadják el. Mondjuk egy műegyetemi villamosmérnök + gépészmérnök párra már azt mondom, hogy az valami. Az valóban két diploma. És még legalább egy nyelv is kell melléjük, ugye.

    "a gyerekeket hagyni kell gyereknek lenni, kibontakozni"
    Akkor ebből a gyerekből ugyanolyan semmihez sem értő idióta lesz, mint Vekerdy.

    "nem szorulok arra, hogy masok `szepen hangzo` irasait `benyaljam`, koszi."
    Ennek ellenére azt teszed.

  • 2016.05.30 21:33:08Orsolya Csohany

    tantum verde:

    vitatkozhatnek veled, de teljesen felesleges....olvastam a korabbi hozzaszolasaidat is es rajottem, csak az idomet pazarolom, ha egy olyan embernek probalok magyarazni dolgokat, aki arra a hozzaszolasra, hogy egy `5-6 eves gyerek agya 90 szazalekra megkozeliti a felnott meretet` azt irja, hogy akkor az `messze nem akkora mint egy felnotte`...na szoval mit lehet erre mondani...matematika altalanos iskola harmadik osztaly, kerekites fogalma nem nagyon megy?
    milyen eszerveket lehet het meg ezutan hallani toled? inkabb nem vagyok kivancsi ra, ennyi eleg volt koszonom. megnyugtatasod vegett kozgazdasz diplomam van, az egyiket Budapesten szereztem, a masikat Hollandiaban es emellett felsofokon beszelek angolul, olaszul es gorogul. A konyvtar bufe szakot most hallottam eloszor...lehet errol neked tobb szemelyes tapasztalatod van....

  • 2016.10.07 09:13:49magyar_ellenállás

    Vekerdynek hány év munkaviszonya van általános vagy középiskolai tanárként? Az életrajza szerint egy sem. Akkor meg miről makog?

  • 2017.04.04 20:04:01Zsirai Antal

    Mindenki kókler, csak Ön ért a neveléshez, "professzor" úr?!

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta