SZÜLŐSÉG

Integrálni, összeszorított fogakkal

2016. május 10., kedd 19:56

Az elmúlt napokban, hónapokban több probléma is adódott abban a budapesti óvodában, ahová kislányom is jár. Az egyik, ami leginkább elgondolkodtatott, egy autista kislány esete, aki az óvodába jár. A diagnózist ugyanis, miszerint speciális nevelési igényű, csak év közben állították fel, azonban az óvoda az alapító okirat szerint nem tudja ellátni ezeket a gyerekeket, így a következő évet már egy másik intézményben kell elkezdenie.

Az első kérdés, ami belém hasított, hogy milyen lehetőségei vannak az intézményvezetőnek, miket kell mérlegelnie ilyen esetekben, és persze, hogy a szülőnek milyen jogai vannak, és neki miket kell mérlegelnie, hogy a gyermek a legkisebb mértékben sem sérüljön a kialakult helyzetben. És mi a jó a többi gyereknek, mikor akadályozza őket vagy az óvónőket és egyáltalán az intézményt egy olyan kisgyerek, akinek az ellátására adott esetben nincsenek felkészülve.

Először is tisztáznunk kell az alapfogalmakat; a Közoktatási Törvény így határozza meg az SNI-s gyermek fogalmát (csak az idevágó részt idézzük).

121. § (1) E törvény alkalmazásában

29. sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján

a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos,

b) pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar);

(9) Ha jogszabály az óvodai nevelésben részt vevő, a tanulói jogviszonyban, kollégiumi tagsági viszonyban álló vagy a képzési kötelezettséget teljesítő fogyatékos gyermek részére kedvezményt, juttatást, jogosultságot, kötelezettséget állapít meg, a fogyatékos gyermek, tanuló fogalom alatt a sajátos nevelési igényű gyermeket, tanulót kell érteni.

28. sajátos nevelési igényű neveléshez és oktatáshoz szükséges feltételek: a gyermek, tanuló külön óvodai neveléséhez, illetve iskolai neveléséhez és oktatásához, a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatása, a neveléshez és oktatáshoz szükséges speciális tanterv, tankönyv és más segédletek; magánoktatáshoz, integrált óvodai neveléshez, iskolai neveléshez és oktatáshoz, a képzési kötelezettséghez, az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz szükséges szakirányú végzettségű gyógypedagógus foglalkoztatása; a foglalkozásokhoz szükséges speciális tanterv, tankönyv, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközök; a gyermek, tanuló részére a szakértői és rehabilitációs bizottság által meghatározott szakmai szolgáltatások biztosítása.

Jelen cikk a bölcsődei és az óvodai intézményekre fókuszál, az iskolai helyzettől most eltekintünk. A legfontosabb szempont itt a 28. pontban foglaltak megléte vagy nem léte; nevezetesen, hogy az intézménynek biztosítania kell a személyi, tárgyi feltételeket az SNI-s gyermekek ellátására, integrált nevelésére.

Ellentmond egymásnak az elmélet és a gyakorlati feltételek hiánya

A helyzet azért nagyon nehéz, mert a legtöbb bölcsi és ovi egyáltalán nem rendelkezik a szükséges tárgyi, pláne személyi feltételekkel, nem jut pedagógiai asszisztens az SNI-s gyerek mellé, nincs plusz ember, nincs plusz idő, alig van plusz pénz és odafigyelés. Vagyis nagyjából az intézmények vezetőinek mérlegelésén, nyitottságán, szándékán múlik, mi lesz az ilyen gyerekekkel.

Mert integrált nevelés kell(enne), ez nem vitás. Erről kérdeztem meg Fukker Ágnes klinikai szakpszichológust, a VII. kerületi Pedagógiai Szakszolgálat munkatársát. Elmondta, hogy mind az SNI-s, mind a többségi gyermekek szempontjából a lehető legjobb dolog az integrált nevelés, szemben a szegregálttal, hiszen a gyerekek megtanulják az elfogadást, elsajátítják az empátia készségét, a segíteni akarást és tudást, és képesek mások fogyatékosságát vagy gyengeségét a megfelelő módon kezelni. Mindez természetesen attól is függ, hogy milyen mértékben sérült a gyermek.

Mint Fukker Ágnes kifejtette, tapasztalatai szerint Magyarországon sajnos a legritkább esetben biztosítottak a személyi és tárgyi feltételek az integrált bölcsődei és óvodai neveléshez. Az intézmény alapító okiratában szerepel, hogy az adott bölcsi vagy ovi készen áll-e SNI-s gyermekek ellátására, de az ezzel járó feltételeket nem szokták ellenőrizni.

A mi intézményvezetőnk egész konkrétan azzal dicsekedett, hogy egy ilyen irat csak copy/paste munka. Pedig az eredményes integrációhoz elengedhetetlenül fontosak lennének például a személyi feltételek, nevezetesen diplomás gyógypedagógus, konduktor munkája, akit vagy az adott intézmény foglalkoztat, vagy az utazó konduktori hálózat szakemberei vesznek részt a nevelésben.

Fukker elmondta; egy 20 fős óvodai csoport maximum 2 SNI-s gyereket „bír el”, de sok esetben ennél jóval több ilyen gyereket „söpörnek be” egy-egy közösségbe, ami már természetesen hátrányokkal járhat mind az SNI-s gyerekek, mind a többségi gyerekek szempontjából.

Azt is tudni kell, hogy egy SNI-s gyermek – attól függ, hogy milyen mértékben sérült – a csoportlétszám szempontjából -„kettőt vagy hármat ér”. Ez tükrözi azt, hogy sokkal többet kell foglalkozni ezekkel a gyerekekkel, és ezért lesz kisebb a csoportlétszám, ha SNI-s gyerekek vannak a csoportban.

Ma Magyarországon a sikeres integráció feltételei csak elvétve adottak, így eshetett meg például az az eset is, amikor lányomat, Annát még bölcsődébe szoktattam; a beszoktatás első napján a gyerekek az udvaron játszottak, én még végig Anna mellett voltam, és ekkor feltűnt egy kislány, aki az udvari kintlét alatt végig az ajtó kilincsébe kapaszkodva zokogott, és próbálta rávenni először a gondozónőket, majd engem is, hogy engedjék be az épületbe.

Megkérdeztem a nevelőket, hogy mi lehet a probléma, mivel a kislány nem tudott válaszolni a kérdéseimre; ők elmondták, hogy a kislány autista, és utál kint lenni az udvaron, de nincs elég nevelő, akik közül be tudna menni valaki a kislánnyal, ezért sajnos neki is kint kell lennie a többiekkel, annak ellenére, hogy egy órán keresztül zokogva csimpaszkodott a kilincsbe. Szívszaggató érzés volt. Nesze neked, integrált nevelés!

Több gyógy-és óvodapedagógus véleményét is kikértem, és az egybehangzó válasz az volt, hogy az egyetlen és üdvözítő megoldás az integrált nevelés lenne, de sajnos amíg ennek nincsenek meg a feltételei, addig az itthon folyó integráció csak nevében az, ami mind az SNI-s gyerekek, mind a szülők, mind a többségi gyerekek szempontjából aggályos.

És amíg ez a helyzet megoldatlan, addig sajnos mindennaposak lesznek azok a problémák, hogy az állandóan foglalkoztatott gyógypedagógusok hiánya miatt az SNI-s gyermek egy integrált csoportban is perifériára szorul, vagy a nevelőknek dönteniük kell, „melyik ujjukba harapnak”; kivel foglalkoznak többet – az SNI-s gyerekekkel, vagy a többi gyerekkel. Valaki óhatatlanul megsínyli a helyzetet.

És a cikk elején felvetett kérdésre visszatérve; mivel a kislányról csak az óvodai felvétel után bizonyosodott be, hogy autista, az önkormányzat kötelezte a szülőket, hogy másik intézményben kezdjék meg az új nevelési évet, és ők jelöltek ki egy másik óvodát, ahova a szülők viszont nem szerették volna a kislányt átvinni. Ekkor kezdődött a szülők keresése. Szerencsére végül segítőkészen állt mindenki az ügyhöz; mind az önkormányzat, mind az intézmény vezetője, mind pedig az óvónők, akik még év közben olyan továbbképzésre is elmentek, amelyen az autista gyerekek ellátásáról tanultak, tájékozódtak, hogy amíg a kislány átkerül egy másik óvodába, addig is szakszerűen tudják kezelni a helyzetet.

Ami tehát kiderült; a törvényi szabályozások között – ahogy általában lenni szokott – egy kicsit mindig elveszik az egyén, de ha az adott helyzetben lévő emberek összefognak, és pozitívan állnak az ügyhöz, lehet jó megoldás. Ebben a konkrét helyzetben is ez történt; az önkormányzat, az óvónők, az intézményvezető és a szülők közös erőfeszítéseivel sikerült egy új, integrációra felkészült óvodát találni a kislánynak, aki szeptembertől már oda fog járni, és az intézmény már szakszerű ellátást tud biztosítani neki.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.05.10 20:21:17bloglegelő

    Integrálás: önigazoló öntetszelgés

    szakmai érvek, tapasztalatok mehetnek a kukába igaz ?

  • 2016.05.10 20:46:30Motorhead

    Ezek szerint nem a vezető a probléma, hiszen neki a nevelői létszám alapján a többségben lévő egészséges gyermekek biztonságát kell figyelembe venni. Kár hogy a cikk író egyértelműen a szabályokat betartó vezetőt látja "gonosznak". A beteg gyerek szülőjének kellene belátni, hogy ne tegye az nsl-es gyereket a többiek nyakára és keltsen feszültséget egy normális közösségben. Biztosan sosem vitte ki a természetbe a gyereket és ezért fél a kinn léttől.

  • 2016.05.10 20:50:55Hagrid

    bloglegelő: szakmai érvek - 1. ha fejleszthető az sni, akár autista gyermek, akkor jobban fejlődik integrált környezetben.
    2. A csoport kisebb létszámmal működik 1 vagy 2 sni gyermek mellett, ami alapvetően több figyelmet jelent az óvodapedagógusok részéről per fő.
    3. A csoportba járó gyermekek nem felnőtt fejjel látnak életükben először sni gyermeket, jobban megértik és kevésbé zavarja őket a jövőben.

    Tapasztalatok: Az sni és autista gyermekektől ugyanúgy tanulnak a normál gyerekek, mint fordítva. Autista volt pl. Tesla is, sok zenész és szakember az elmúlt 100 évben, akik sokat adtak az emberiségnek.

    "önigazoló öntetszelgés" - ezt nem tudom hova tenni. Maradjunk annyiban, ahogy a cikk írja, egyelőre ez csak egy cím, ami plusz pénzt jelent az óvodáknak, de sok helyen semmit sem tesznek azért, hogy valódi integráció folyjon. Ez nem csak sni kérdés...több asszisztens és pszichológus is kellene az iskolákba is, nem csak sni gyermekekhez, mint sok máson, ezen is spórolunk...

  • 2016.05.10 20:50:57Motorhead

    Nagy divat lett az "integráció" . A beteg gyerek szüleinek kellene belátni, hogy speciális intézetben, képzett nevelőkkel többre mennének . Dorogon is van egy óvoda , ahol 1 nevelő, csak egy ilyen gyerekkel foglalkozik. Luxus. A többi 30-ra meg jut 4.

  • 2016.05.10 21:02:23Zsuzsi25

    Nem tartom jonak az integralast. Miert az en gyerekem szivjon egy problemas gyerek miatt???

  • 2016.05.10 21:06:31sárga nyúl

    Az autizmus nem betegség, hanem fogyatékosság.
    Nincs autizmus-specifikus speciális intézmény. Ill. 1 van Budapesten, slussz.
    A gyógyped óvodák és iskolák az értelmi fogyatékosoknak vannak kitalálva.

  • 2016.05.10 21:09:04sárga nyúl

    Ez ilyen náci gyűjtő szájt egyébként?

  • 2016.05.10 21:11:37Hagrid

    Motorhead: Az integráló ovik nagyobb támogatást kapnak, akkor is, ha nincs sni gyermek az intézményben. Erre jön a fejkvóta, ami indokolja, hogy igenis a többlet pénzt ráköltsék egy szakemberre. A normál gyerekek biztonsága nincs veszélyben, az sni vagy autista gyerekek ugyanis nem pszichopaták, sőt félénkebbek az átlagnál. Ha az ovi tehát vállalja, hogy integrált, akkor a vezető nem gonosz, csak tudnia kell, hogy mi áll az alapító okiratban. Ha vállalja a fejleszthető sni gyermekeket, akkor nem igazán szabályos elküldenie - és felvenni a plusz pénzt.

    " A beteg gyerek szülőjének kellene belátni, hogy ne tegye az nsl-es gyereket a többiek nyakára és keltsen feszültséget egy normális közösségben."

    Az autista gyermek nem beteg, idegrendszere fejlődik másképp, más a gondolkodása, de ez sokszor pluszt jelent. Sok tudós és szakember volt autista, volt mit tanulni tőlük. A normális gyerekektől az sni gyermek is tanul és fordítva. Elég egy szakember, egy asszisztens még csak nem is "drága", aki 2 sni gyermeket tud integrálni egy csoportba. Ha TE nem engeded, hogy a többiek nyakára sózzák, akkor a szegregált oviból majd suliból kikerülve egy idegen világba már felnőttként érkezik az autista gyermek és sokkal nehezebb lesz akkor már beilleszkedni, hasznossá válnia és a társadalomnak is az fog többe kerülni.

    "Biztosan sosem vitte ki a természetbe a gyereket és ezért fél a kinn léttől."

    Ez normál gyerekeknél is előfordulhat. Félhet a villamostól, a kutyától, elég egy rossz pillanat és évekbe telik, mire helyre hozzák. Sni gyerekeknél ez még gyakrabban fordulhat elő. Nem kell ide egyetemi diploma, elég egy szakember, egy kis rálátás és lehet sni és nem sni gyereknél is kezelni az ilyet.

  • 2016.05.10 21:14:16Hagrid

    "Nagy divat lett az "integráció" . A beteg gyerek szüleinek kellene belátni, hogy speciális intézetben, képzett nevelőkkel többre mennének . Dorogon is van egy óvoda , ahol 1 nevelő, csak egy ilyen gyerekkel foglalkozik. Luxus. A többi 30-ra meg jut 4."

    Alig van ilyen az országban, a többség "elfekvő" szintű, ahol semmi fejlesztés sincs és ez komoly gondot okoz a társadalomnak évek múlva. Tehát érdemesebb belefektetni 1 asszisztensbe most, mint később nézni magunk elé és tanakodni, mit tegyünk helyre. Ám a 30-ra jutó 3-4 is nagyon kevés, de az iskolákra is igaz ez, nem sni szinten is.

  • 2016.05.10 21:17:56Hagrid

    Zsuzsi25: "Nem tartom jonak az integralast. Miert az en gyerekem szivjon egy problemas gyerek miatt???"

    Nem mindenki integrálható. Egy értelmi fogyatékossággal bíró gyermek pl. nem, nekik külön ovik, sulik vannak. Az sni gyermekek és autisták mások, nem fogyatékosok (többségében) és fejleszthetőek, integrálhatók, tehát sem a te, sem az én gyermekeim nem fognak szívni miattuk. Ha egy Tesla vagy egy Einstein szintű koponya vagy más is jó hatással volt a környezetére, akkor az autistákat is úgy kell nézni, hogy sokat jelenthetnek a társadalom számára. A normál gyermekek meg fejlődnek így is úgy is, figyelem nem kerül rájuk kevesebb.

  • 2016.05.10 21:26:30Hagrid

    sárga nyúl: nem, csak sokaknál több a fogalomzavar és a demagóg propaganda a fejekben, mint a tájékozottság. Picit rendet kell tenni, mert a többség nincs képben.

  • 2016.05.10 21:39:24marczy

    Sajnos Magyarországon vagyunk és nem Németországban. Családomban van olyan ember, aki érti a témát, és igen, Németországban is dolgozott ezen a területen, úgyhogy nem a levegőbe beszélek.
    És érintettek is vannak sajnos a családban. Nekik még szerencséjük van, mert van pénzük és nem nyomorognak, de óriási árat fizetnek ezért.

    Elküldeném az összes ilyen címeres barom vezetőt Németországba, hogy ott tanulják meg, mi az az integráció. Akár egy ilyen iskolában, akár egy szociális otthonban.

    Esetleg ha van jogász, akkor annak érdemes lehet az európai fórumokhoz fordulni, hogy az ilyen esetekben a magyar állam kötelezhető legyen arra, hogy a gyerek érdekében lépéseket tegyen az intézmény vezetésénél. Nem tudom, van-e ilyesmire precedens Strasbourgban más ország esetén.

    Az ilyen dolgok miatt nem vagyok és ez után sem leszek hajlandó Magyarországon gyereket vállalni, mert ha probléma van vele, akkor vége az életednek, és mehetsz a levesbe, mert a magyar szociális háló az ilyen esetek ellátására elégtelen. Ha ápolásra szorul a gyerek, akkor nyomorogni
    fogsz, amíg a jó Isten el nem szólít. Én pedig ennek a kockázatából, danke schön, de nem kérek.

    Az egész magyar szociális és oktatási rendszert a nulláról kellene felépíteni, úgyhogy várom a következő sztrájkot.
    (folyt.)

  • 2016.05.10 21:39:39marczy

    (folyt.)
    Akik meg mégis próbálkoznak a rendszerbeli lyukak betömésével, igen gyakran olyan hibákat követnek el, amiket nem szabad, pont a magyar helyzet és mentalitás miatt. Az autistákkal és/vagy értelmi sérültekkel való foglalkozás ugyanis pszichésen igen megterhelő, ezért a szakembereket is megfelelő gyakorisággal pihentetni kell pl. egy ilyen otthonban. Ezt Magyarországon még mindig igen gyakran nem teszik meg, hanem kizsigerelik őket. Hatalmas hiba, mert így a túlterhelt szakemberek óhatatlanul hibákat fognak elkövetni, ami aztán a nemes törekvések kudarcba fulladásához vezet.
    Neveket nem mondok, mert a végén még engem perelnek ki a vagyonomból, de mint írtam, nem a levegőbe beszélek.

  • 2016.05.10 21:39:49wmiki

    "Az utóbbi eset gondolkodtatott el."
    Azért ez elég nagyképű kijelentés, egy indexes irnoktól...
    Persze ezek a zugfirkászok sosem voltak túl szerények....

    Amúgy a kisgyerek nem a védőoltás beadása után lett beteg?
    Fizetik a kezelését a gyógyszergyárak?

  • 2016.05.10 21:44:21marczy

    "Ezek szerint nem a vezető a probléma, hiszen neki a nevelői létszám alapján a többségben lévő egészséges gyermekek biztonságát kell figyelembe venni."

    Igen, igen, a többséget kell védeni a kisebbségtől?
    Mint Romániában, Szlovákiában?

    Miről beszélünk?
    Micsoda balkáni gondolkodásmód ez?
    És mire költi a magyar állam azt a rengeteg adóforintunkat?

  • 2016.05.10 21:51:00Hagrid

    wmiki: mielőtt még bárki elhiszi... az autizmus nem betegség. Mindig is voltak autisták, akik furán, picit másképp gondolkodtak. Egyszerű emberek és zsenik is. Ez egy fejlődési eltérés, más az idegi alakulásuk, a világ érzékelése és megértése is. Nem a világ vége, és nem, nem az oltásokkal jár...

  • 2016.05.10 22:00:46wmiki

    (tudom, tudom, az oltásoknak nincs is semmiféle mellékhatásuk, azt non-profit vegyszercégek állítják elő, ártalmatlan gyógynövényekből, a tévedhetetlen tudomány segítségével...
    Igen, tudom, hogy ezen a propaganda oldalon ez a helyes mantra.
    Elnézést is kérnék, az eklézsiától, az eretnek gondolataimért, nem akartam megzavarni az áhítatot.)

  • 2016.05.10 22:08:11Hagrid

    wmiki: nem a gyógyszergyárakat mosdatom, elhiszem, hogy az oltásokkal akad gond, de itt a téma az autizmus. Írtam, nézz nyugodtan utána magad is, az nem betegség. Már az oltások előtt is létezett. Ennyi, semmi mantra.

  • 2016.05.11 00:58:32szombi

    Egy autista nem sérült. De ha sérültként kezelik akkor az is lesz. Nem kicsit, nagyon.

  • 2016.05.11 07:22:41Isaura

    Ha valaki szeretne szeretettel, hatékonyan integráló óvodát látni, az jöjjön el a XVII. kerületi Kuckó Oviba. Az én lányaim nem SNI-sek, csoportjaikban 2-3 annak nyilvánított aprótalpú van. Nem hátrányt nem szenvedtek lányaim, de nagyon sokat profitáltak már ebből! Nem kell Németországba menni. Csak ezeket a helyeket, pedagógusokat meg kell ismertetni a többiekkel, és lehet egymástól tanulni.

  • 2016.05.11 07:34:15mildi

    jóhogy nem taigetoszt akartok. nesze neked befogadó társadalom.

    +egy kérés: szerki, wmikit penderítsd már ki! kösz.

  • 2016.05.11 08:23:20DarthVader

    "Nem tartom jonak az integralast. Miert az en gyerekem szivjon egy problemas gyerek miatt???"

    Ez annyira magyarosch. A gyerek ugyan nem szív a problémás miatt - már ha az ovodai személyzet nem magyaroschakból áll, hanem normális emberekből - hanem megtanulja a gyengébbekhez,elesettekhez való viszonyulást, de hát Magyarországon vagyunk, a Zsuzsi25-ök társadalmában, és igy már sok minden érthető. Ha viszont a Zsuzsi25-öknek lesz egy autista többedik gyereke, vagy unokája, vele is igy fognak bánni, és ugyan nem örömöm, de azért egy pici elégtétel (persze a Zsuzsi25-ök szája lesz a legnagyobb, hogy hogy lehet igy bánni gyerekekkel.) Hiába, ez egy ilyen ország.

  • 2016.05.11 11:26:15Csokáv

    A szívem szakad meg, hogy sok SNI-s gyerekre ilyen nácik taposnak, mint itt a kommentelők.
    A fiamat autizmussal diagnosztizálták, hasonlóan mint a cikkben, az intézményvezető jóságán múlott, hogy integrálták az óvodába. Jó fejek voltak az óvónők is, de persze képzetlenek ilyen irányba.

    Kiköltöztünk Angliába egy vidéki átlag városba, gyerek átlag iskolába megy. Ég és föld a különbség. Az iskolavezető nem is értette az aggályunkat, hogy miért lenne probléma, hogy autista. Ahol szüksége volt fejlesztésre, megkapta. Külön egy az egyben vagy pár fős csoportban hozták be a lemaradását.
    Minden gyerek és minden felnőtt ugyanúgy viszonyul az SNI-sekhez, mint a nem SNI-shez. Elmondhatatlan a különbség Mo-hoz képest. Tényleg teljes értékű felnőtteket nevelnek mindenkiből.
    Akinek van egy pici lehetősége rá, hagyja ott azt a nyomorult országot. Dagonyázzon ott a kommentnáci, a műkeresztény, a korrupt politikus, és a mindenbe beleszaró polgár magában.

  • 2016.05.11 11:41:24Málna1003

    Gratulálok!magyar ember módjara csak a saját jólétük érdekli magukat!tisztelet a kivételnek.
    Örülök,hogy maguk csak bedobják munka előtt az oviba a gyereket amig én 200km utazok minden nap a gyerek 100km hogy enyhe autista lévén ne zavarja a maguk gyerekeit.
    Mikor fognak eljutni a külföldi országok intelligens szintjere az ELFOGADASRA!
    Szégyellném ha ilyen mentalitású és kirekesztő szüleim lennének!

  • 2016.05.11 12:14:58Rébusz

    A megoldást talán egy az óvodán belüli külön csoport jelenteni, amiben a fogyatékos gyerekekkel gyógypedagógusok, speciális képzéssel rendelkező óvónők foglalkoznak. Ebben az esetben megkapják ezek a gyerekek a saját speciális fejlesztésüket is illetve az udvaron, egyéb óvodai ünnepségeken, vagy ad hoc szerűen is kapcsolatba kerülnek a többi kisgyerekkel is. Ez tehermentesítheti a külön fejlesztéstől a szülőket is. Úgy gondolom, ha egy majdnem iskolás korú kisgyereket még pelenkázni kell vagy minden előzmény nélkül üt, a kisebbeket is, az külön embert kíván, nem biztos, hogy az óvónőknek és a gyerekeknek állandóan készenlétben kellene lenniük, ha ilyen gyerek van a csoportjukban. Tudom, hogy ez szélsőség, de sajnos ilyen is van. Külföldi óvodában bepelenkázzák a 6 évest is az óvodában, de ott adott esetben nincsenek kötött foglalkozások sem, vagy kevesebb, mint nálunk, a beteg gyerekeknek még úgy sem, így nem számít az időkiesésnek, amit az ilyen gyerekekkel való extra munka okoz. Ez azonban nem fejlesztés egyik félnek sem. Magyarországon már sok intézet foglalkozik autista gyerekekkel, velük karöltve kellene megoldást találni a problémára. Az autistáknak speciális "igényeik" vannak, számukra az integráció inkább kihívás, feladat, én legalább is így látom.

  • 2016.05.11 12:58:02Majda

    Van az a gondolat, hogy az integrálást elősegítendő az ilyen gyerekek csoportjában kevesebb a gyerek. Amit technikailag úgy érnek el, hogy a "problémás" gyereket nem egy, hanem kettő gyereknek számolják - mind létszámban, mind támogatásban. Ezzel elvileg azt érnék el, hogy rá jut kétszer annyi erőforrás - emberi és tárgyi - mint a probléma nélküli gyerekekre. Ez egyébként nem rossz ötlet, és a tényleg integrálható gyerekeknél akár működhetne is. Csak éppen így is kevés a hely.
    Mi úgy jártunk a fiammal, hogy bár nem SNI-s és nem is autista, mégis kimondták rá, hogy kétszerannyi figyelemre van szüksége (azaz számolódjon ő is két gyereknek a csoportban). Tekintve, hogy akkor már bő két éve odajárt, mi nem éreztük ezt olyan kulcsfontosságúnak, addigra már az ovónők maguktól is adták azt a kis extra figyelmet, amire szükség volt (kicsit aktívabban bevonni őt a közös dolgokba, nem hagyni, hogy eltűnjön a háttérben), szóval nem volt probléma.
    Emiatt viszont el tudom mondani, mit jelent gyakorlatban, hogy egy gyerek kettőnek számít: szimplán megemelték a hivatalos csoportlétszámot. Se több, se kevesebb nem történt. Ugyanannyi gyerek járt továbbra is, ugyanannyi felnőtt ugyanúgy gondoskodott róluk.

  • 2016.05.11 14:57:15Csisz79

    Rébusz, tudom, hogy nem ezt írtad, de attól, hogy valaki autista (úgymond fogyatékos), nem biztos, hogy nem lesz szobatiszta 3 éves korára. Az én fiam pl. autista (Asperger szindrómás, de ez a diagnózis már elvileg nem adható) és szobatiszta volt már 3 éves kora előtt. És azok az autisták, akik az ő szintjén vannak és ezért együtt járunk fejlesztésre, mind időben szobatiszták voltak.

    Remekül beszél, jobban, mint a többi 3 éves gyerek. Aranyos, vicces, csak nem érdekli a többi gyerek, inkább a felnőttekkel barátkozik, ez a fő problémája (nem neki, hanem a gyógypedagógusoknak:-). A köztudatban nem az él, hogy egy ilyen típusú gyerek autista, pedig lehet, hogy az, igen. Csakhogy az olyan családok, ahol ilyen gyerek van, általában bújkálnak, titkolóznak, pontosan amiatt, amit a fenti cikk ír, mert így jár(hat) az, aki felvállalja a diagnózist. Elutasítják egy óvodai, iskolai felvételinél anélkül, hogy ránéznének a gyerekre. Holott ezek a gyerekek sok esetben jobb képességűek, mint a kortársaik, szocális téren vannak kisebb-nagyobb problémáik.
    De sokszor kevesebb gond van velük, mint egy "rossz" gyerekkel.

    Szóval aki most azt hiszi, nincs auti gyerek az ő gyereke környezetében, lehet, hogy nagyot téved, mert elég sokan vagyunk, csak rejtőzködni kényszerülünk ebben a csodás rendszerben. Ami megbélyegez, de a bélyegért cserébe segítséget nem ad...

    És ahogy Hagrid írja, ezek a gyerekek nem betegek. Semmiképp nem jut eszembe ez a szó a fiamról, de még a fogyatékos szó sem, bár elismerem, hogy szocializációs téren van hová fejlődnie.

    A legfrissebb statisztikák szerint 68-ból 1 személy, 42 férfiból 1 férfi autista. Szóval így kezelendő a beteg szó az ő esetükben. Rendkívül széles a spektrum, de Magyarországon az átlagember csak az Esőemberre asszociál, ha az autizmus szót hallja. Én is így voltam, amíg ki nem derült, hogy a fiam is autista...

  • 2016.05.11 15:14:05LoMo9

    @Motorhead: a "beteg" gyerek szülője azért fizeti az adót, hogy az állam (önkormányzat, mert ők tartják fenn az ovikat) igenis gondoskodjon arról, hogy az ő gyereke is oda járhasson. Ha előre tudom, hogy az én adómat arra használják, hogy a gyerekemet elkülönítsék, elkezdtem volna korábban félretenni magánovira, magántanárra. És ha önző akarsz lenni, akkor gondolj arra: minél többet fordítasz már most arra, hogy az integrálással a "beteg" gyerek megérjen az önálló társadalmi létre és önellátó legyen, annál kevesebb fog a te (és a gyereked) pénzedből (adódból, TB-ből) az ő ellátására menni, hiszen megkeresi magának a betevőjét.

    @Zsuzsi25: azért kell a te gyerekednek "szívni" az integrálás miatt, hogy ne az anyja látásmódját tanulja el.

  • 2016.05.12 14:08:33csuni

    Tisztázzunk pár dolgot:

    Ad 1: A fogyatékosság nem betegség. Az influenza igen, abból kigyógyulsz.
    Ad 2.: Nem mindegy, miféle, és milyen súlyos SNI-ről van szó. Ha a bizottság szerint integrálható (nézi jó pár specialista a gyereket ilyenkor), akkor mehet normál osztályba.
    Ad 3.: Az én mozgásszervi SNI-s lányom tizedannyi problémát generál az osztályban, mint a neveletlen, pofátlan, szemtelen, nem SNI-s kölök, aki carik a tanár fejére, vagy hobbiból terrorizálja a többieket. Mert úgy érzi, megteheti (sajna a tanárok kezében nincs fegyelmezési lehetőség, és nem azt mondom, hogy verni kell az ilyet. De buksit simizni sem.).

    Zsuzsi25: A te gyereked nem az integrálandó SNI-s miatt szív, hanem a trehány szülő neveletlen gyereke miatt. Általában az ilyen gondolkodásmódú embereknél jön egyszer csak a pofira esés. Az élet igazságosan osztja a magáét, mindenkinek áll a zászló!

  • 2016.05.13 16:05:11PonDrow

    @motorhead "Nagy divat lett az "integráció" . A beteg gyerek szüleinek kellene belátni, hogy speciális intézetben, képzett nevelőkkel többre mennének . Dorogon is van egy óvoda , ahol 1 nevelő, csak egy ilyen gyerekkel foglalkozik. Luxus. A többi 30-ra meg jut 4."

    Irónia on:
    Nagy divat lett a "nyugdíjemelés". A nyugdíjasoknak kellene belátni, hogy speciális intézetben, képzett ápolókkal többre mennének... :)

  • 2016.05.13 22:02:22Horpianya

    Lassan kilenc eves lesz a kis auti manokam. Integraltan jart bolcsibe, oviba, majd itthon bekerult enyhe fogyatekosoknak valo suliba. Utolag kiderult, az ertelmi fogyatekossag szerencsere nem jatszik nala. A masik szerencsenk az volt, hgy nagyon szeretetteljes tanarneniket kapott. Mi ennek ellenere mar iskolakezdes elott elhataroztuk, nem itthon fogja befejezni a fiunk a sulit. A fenti hozzaszolasok nemelyike jol megmagyarazza, miert nem.
    Tavasszal, marciusban kovettuk gyerekunkkel a ferjem, aki mar majd ket eve kulfoldon volt, eloszor London, de az ujra kozos eletet Skociaban kezdtuk. Gyereket, akit itthon alig fogadott volna suli, miutan kiderult, "csak" autista, szoval itt elsore felvette a legkozelebbi altalanos skola. Egy het utan mondtak, orulnek a kisfiunknak, es maradhat a NORAL iosztalyban, ep gyerek kozt, mert a fiam erdeke igy kivanja. Megy vele a segito, aki 25 eve autista gyerekekre szakosodott, es szerinte minden lehetosege adott egy normal, teljes eletre. Ott sem a szulok nem ugy nezik, mit keres itt, eszukbe nem jut, hogy a gyerekem miatt az ovek hatranyt szenvednenek, es a tanarok se tekintik felesleges tehernek. Mindent megtesznek hogy konnuyen beilleszkedjen. Tudasat felmerve negyedikes lett, van amiben van lemaradasa, azt segitik potolni. Es kozben tanulja a nyelvet. Hat ez amit integracionaak nevezek.

  • 2016.05.14 02:59:09logikus4

    Az autizmus nem fekete-fehér, sokan közülük alig észrevehetően azok, de vannak súlyosan érintett gyerekek is. És nem csak autista SNI-sek vannak. Nem sorolom a változatokat, a lényeg: mindegyik SNI-s egyedi eset. És bizony vannak közöttük olyanok is, akik annyira sajátos nevelésre szorulnak, hogy nem valók a köznapi ("normális") gyerekek közé, mert annyira zavarják a napi tevékenységet és a többiek ellátását, nevelését, tanítását. Gyerekét szerető szülő nyilván nehezen, vagy sehogy sem tudja ezt elfogadni, de ettől még ez a helyzet. Ennyit a "nácikról". Talán jobb lenne mellőzni a szélsőséges megbélyegzést. És mások ellen sem kellene uszítani a moderátorokat egyéni ellenszenvre alapozva (mildi, 2016.05.11 07:34:15). EZ NEM POLITIKAI TÉMA, ÉS NINCS HELYE AZ ELNYOMÁSNAK, IGAZ? (folyt.köv.)

  • 2016.05.14 02:59:27logikus4

    Másik oldalról ott vannak az egészen enyhe autisták, akiknek a viselkedésén ugyan felismerhetők a tünetek, de csak szakemberek számára. És diszlexiások, akik szintén SNI-sek. Az ilyen gyerekeknél (enyhe autizmus, diszlexia stb.) elég lehet, ha az őket gondozók, ellátók, nevelők, oktatók felkészültek és lelkiismeretesen végzik a munkájukat, mert senkit nem zavar, senkit nem akadályoz a jelenlétük, a részvételük az óvodában, iskolában, később a munkahelyen. Minél jobban fel vannak készítve rájuk a velük kapcsolatba kerülők, annál kevesebben szorulnak különleges ellátásra, annál többen válnak közülük a társadalom teljes értékű tagjaivá, és annál kevesebben szenvednek közülük lelki sérüléseket, válnak mellőzötté. Ez jelentős részben az adott óvoda, iskola, munkahely hozzáértő vezetésétől függ, jelentős részben az ehhez nyújtott anyagi és emberi erőforrásoktól (több gondozó stb.), és jelentős részben a polgárok tájékozottságától és hozzállásától. MINDHÁROM ÖSSZETEVŐ SZÜKSÉGES. A munkatársakat (dadusoktól az óvodapszichológusokig) biztatni, ösztönözni kell a szükséges képzettségek és képességek elsajátítására, kell a pénz-fegyver-paripa jellegű külső támogatás, és a szülők megértő, segítő hozzáállása is. Ha csak egyik is hiányzik, már elégtelenné válhat a másik két fél bármekkora erőfeszítése! (folyt.köv.)

  • 2016.05.14 02:59:48logikus4

    Magyarországon leginkább az utoljára említett összetevő hiányzik, az "egészséges" gyerekek szüleinek hozzájárulása. Nem véletlen, mert az emberek más problémákkal is magukra hagyatva küzdenek, ezért a többségnek az az alapélménye, hogy az államtól, az önkormányzatoktól és más közösségektől aligha számíthatnak (valódi) megértésre, (valódi) támogatásra, (valódi) segítségre. Szavakban, ígéretekben nincs hiány. A megoldás útja egyértelműen az (kellene legyen), hogy amikor az újonnan érkező gyermek szülei látják, hova kerül a csemetéjük, akkor kedvező összkép fogadja őket, őszinte és nyílt tájékoztatás mellett. Mert a beszoktatás napján/időszakában dől el, hogy az adott bölcsődére, óvodára bízzák-e a gyermeküket. És ezt jobb lenne nem hatalmi szóval, erővel eldönteni, rákényszeríteni a szülőket a nekik hátrányosnak tűnő elfogadásra. Jobb lenne kellően vonzóvá tenni a körülményeket, kellően felkészültté és odaadóvá a személyzetet (dadus, óvónő, tanító és tanítónő, tanár és tanárnő), kellően magasra vinni a személyzet létszámát, hogy a szülők közül elég sokan döntsenek úgy, hogy a hátrányosnak tűnő részleteket is figyelembe vége mégis inkább oda járjon a gyerekük, mint egy másik helyre, ahol ugyan nincs SNI-s gyerek, de összességében mégis rosszabbak a körülmények. Amíg ezt nem sikerül elérni, addig lehet szidni az értetlen szülőket, lenácizni őket, szapulni a szegregált oktatási intézményeket, nem lesz eredménye. ha sikerül elérni, akkor pedig fölöslegessé válnak ezek a meddő támadások. A NÉMETEKNÉL ÉS AZ ANGOLOKNÁL SEM KORBÁCCSAL ÉRTÉK EL AZ INTEGRÁCIÓS SIKEREKET. Meg a skandináv államokban sem (ott találhatók az igazán jó példák). (folyt.köv.)

  • 2016.05.14 03:00:30logikus4

    A gondozók, nevelők, oktatók és a vezetőik felkészültsége és hozzállása is ritkán megfelelő. Ez részben pénzkérdés (mindannyian súlyosan alulfizetettek), részben emberi hiányosságokra vezethető vissza ("mit várnak ennyi fizetésért?"), részben még annak örülhetnénk első lépésben, ha minden gyereknek jut bölcsődei, óvodai férőhely. Mert még ez is gond. AZ SNI-SEK PROBLÉMÁI TEHÁT MÁR KÖVETKEZMÉNYEK, ÖNMAGUKBAN RITKÁN OLDHATÓK MEG.

    Az állami, önkormányzati alkalmazottaknak az állásuk megtartása a fontos, körükben fehér holló az, aki többet, jobbat akar nyújtani. Nincsenek versenyhelyzetben, negyedszázad múltán ők még mindig a szocializmusban élnek. Ha több pénzt ad erre az állam, ez a helyzet akkor is csak nagyon lassan és kevéssé változhat meg. Verseny kellene, magánbölcsődékkel és magánóvodákkal (aktív és hozzáértő állami felügyelet, ellenőrzés mellett), ahol a kereslet hamar előhívná a kínálatot is, és a pozitív példákat felmutatva már követelni is lehetne a bevált megoldások általánossá tételét. Ilyen oktatáspolitikára egyik mostani párt sem készül, a választók többsége nem is támogatna egy ilyen fordulatot, enélkül viszont ez nem több álmodozásnál.

    Szóval kedves hozzászólók, nem egymást kellene marni. Nézzenek magukba és gondolkodjanak, már az is sokat javítana a helyzeten.

  • 2016.05.15 22:44:20D2

    Horpianya: egyetértek, ez az egyetlen ésszerű (észszerű) módja az integrációnak. Ahol (Mo.) a pedagógus megkapja x+1-diknek az autista/sérült/fejlődésben lemaradott gyereket, ott bizony a többiek "szívnak".
    A saját segítője egész nap kíséri a gyerekedet, otthon is segít vagy csak az iskolában?

  • 2017.01.18 18:28:19Picur755

    Motorhead Látszik, hogy fogalmad sincs az egészről. Képzeld el, hogy nagyon nehéz egy autista gyereknek megfelelő óvodát találni. Most akkor addig, amíg nem talál a gyereknek intézményt, az anya mondjon fel és haljon éhen? Egyébként meg vannak olyan autik, akik remekül integrálhatóak, pl az én kisfiam, aki a korosztályát meghaladó értelmi képességekkel rendelkezik. Sokat tanul a normál gyerekektől és a normál gyerekeknek is jó, ha van ilyen gyerek a csoportban, ugyanis ők is megtanulják, hogyan viszonyuljanak egy ilyen gyerekhez,szociálisan érzékenyebbé válnak. Az óvónők hozzáállásán múlik az egész. Az első ovival mi is megjártuk, ott az óvónők nem voltak nyitottak, nem voltak hajlandóak új dolgokat tanulni, pedig benne volt az alapító okiratban, hogy fogadnak autistákat. Mi átvittük másik oviba, de év közben mi sem tudtuk, meg kellett várni az év végét. A kisfiamat egy év alatt visszafejlesztették teljesen., kiközösítették. Megjegyzem, hogy az sem érv, hogy nem értenek hozzá, mert van internet, utána lehet nézni, ha már vállalnak ilyen gyerekeket. És a létszámban meg 3 gyereknek számít, úgyhogy ez sem kifogás. A mostani oviban nagyon elhivatott óvónők vannak, a kisfiam fényéveket fejlődött, még nem hallottam tőlük soha, hogy valamilyen problémára azt mondták volna, hogy ezt mi nem tudjuk. Mindenre keresik a megoldást és képzik magukat. Na ennyi a különbség. EgY fogyatékkal élő gyermek szüleibe nem bele kéne rúgni, hanem segíteni. Üdv: egy csodálatos autista kisfiú anyukája

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta