Hogyan lehet bezárkózni a szobánkba kulcs nélkül, hogy apa ne tudjon bejönni, ha anya elmegy otthonról? Hogyan készíthetünk a ruha alatt láthatatlan védőfelszerelést, hogy kevésbé fájjon, ha a hasunkat, derekunkat ütik/rúgják, vagy a könyökünkre esünk? Hogyan tehetjük észrevétlenül esésbiztosabbá a gyerekszobát, ha arra számítunk, hogy jöhet egy akkora pofon, amitől az ágy sarkát, a fiókot vagy a kilincset fogjuk lefejelni?
Ezekre a kérdésekre adnak választ az Unicef kampányában a gyerekek, méghozzá olyan videókban, amelyek kisértetiesen hasonlítanak a tini vloggerek által publikált átlagos videókra. Csak a téma meredekebb egy kicsit.
Mindent azért a szülő sem viselhet el a gyerektől, mondjuk, ha már megint hármast hozott haza, mit lehet tenni, dirr, egy pofon, és mindjárt szorgalmasabban tanul. Ha meg felreped a szája, ott a sebtapasz, amit direkt az így szerzett, és megérdemelt sebekre gyártottak. Ugye?
Vagyis nem. Éppen ellenkezőleg!
Zéró tolerancia van, mégis belefér egy pár pofon
Magyarországon zéró tolerancia van a gyermekek bármiféle fizikai bántalmazásával szemben, ennek ellenére évente 15 ezer gyerek válik családon belüli fizikai, lelki vagy szexuális bántalmazás áldozatává.
A közelmúltban az Unicef online kérdőívvel mérte fel a hazai helyzetet, vagyis, hogy ki mit gondol a gyermekbántalmazással kapcsolatban. Egy hónap alatt hétezer felnőtt válaszolt, 83 százalékuk ugyan tudta, hogy Magyarországon is hatályos az ENSZ Gyermekjogi egyezménye (aminek végtelenül leegyszerűsítve az a lényege, hogy NEM fér bele egy pofon sem), mégis minden ötödik válaszadó úgy gondolja, hogy a fizikai fenyítést csak formájától függően tiltja a törvény. Pedig nem.
A gyermekek bántalmazásának négy formája van: a leggyakoribb az elhanyagolás, ez teszi ki az összes bántalmazás mintegy felét. Fizikai bántalmazástól az érintett gyerekek 25 százaléka szenved, 20 százalékuk érzelmi bántalmazást él át, és 5 százalékukat ér szexuális abúzus. Fizikai bántalmazásnak minősül a pofon és a gyerek bezárása is, ennek ellenére a felnőttek 16 illetve 9 százaléka szerint ez nem gond.
Bárcsak meg se születtél volna!
A lelki bántalmazás ennél is nehezebben megfogható kategória. Ide tartozik a szidalmazás, a kirekesztés, a közöny és a gyermek megalázása is. A kutatásból azonban kiderült, hogy még sokan nincsenek tisztában a tényekkel. A válaszadók 6 százaléka szerint nem minősül gyerekbántalmazásnak, ha azt mondja a gyerekének, hogy „Bárcsak meg se születtél volna”. Minden harmadik válaszadó szerint az is rendben van, ha ráüvölt a gyermekére. A gyerek megszégyenítéséről pedig minden nyolcadik válaszadó azt gondolja, hogy nem tartozik a gyermekbántalmazás kategóriájába.
Az Unicef erre szeretné felhívni a figyelmet, hiszen a családon belüli gyermekbántalmazás a legtöbbször láthatatlan marad.
És hogy honnan lehet megismerni, ha egy gyereket bántalmaznak otthon? A bántalmazott gyerek jeleket küld. Testi tünetek (foltok, zúzódások) mellett intő jel, ha megváltozik a gyerek korábbi viselkedése, kedélye, figyelme, romlanak a jegyei, elfordul a társaitól, vagy épp agresszív lesz velük.
Az Unicef arra biztat mindenkit, aki hasonlót lát, vagy erre gyanakszik, és segíteni akar másokon, hogy forduljon hozzájuk bizalommal.
Az idei kampányukban sokkoló módon szembesítik a felnőtteket azzal, hogy mit tesznek a gyerekeikkel. A gyermekáldozatok sebeit az OMV kutak pénztáránál kihelyezett sebtapaszokkal teszik láthatóvá, méghozzá úgy, hogy a bántalmazások banális okaira hívják fel a figyelmet: egy rossz jegy, egy felelőtlen játék, vagy csak elfogyott apu/anyu türelme. A sebtapaszok árából befolyt bevételt az Unicef a gyermekjogi tevékenységének a folytatására fordítja – ahogy az idei adó 1%-okból felajánlott összeget is.
Nem csak a videók sokkolnak egyébként, hanem a hozzájuk érkező kommentek is, érdemes elgondolkozni, milyen világban él vajon, aki mondjuk Luca bezárkózási trükkökre tanító videójából azt a tanulságot szűri le, hogy a készítők "így ekézik az apákat."
