SZÜLŐSÉG

Kapunyitási pánik: ezért nem viszi semmire a gyerek

2016. április 30., szombat 10:27

Amikor arról számol be egy fiatal felnőtt, hogy sehova sem halad, toporog, a saját színvonala alatt teljesít, például tíz éve jár egyetemre, de nem szerez diplomát, adatrögzítéssel keresi a kenyerét, holott felsőfokon beszél nyelvet, vagy harmincévesen otthon él, és a szülei tartják el, tehát, amikor ilyen példákat hallok, gyakran derül ki, hogy ezek a fiatalok gyerekként gyakran kaptak olyasféle dicséretet, hogy ők zsenik, csodálatosak, valami nagy dolgot fognak véghez vinni, rosszabb esetben: ők fogják felemelni a családot a sárból.

A fenti élethelyzetet nevezhetjük röviden kapunyitási pániknak is. Viszonylag új fogalom ez, arra használják, mikor a fiatal felnőtt megtorpan, benne reked a kamasz-gyerek létben, nem meri elkezdeni a felnőtt életét, vállalni az ezzel járó felelősséget. A felnőttséghez hozzá tartozna, hogy kialakít egy önjáró életmódot, hogy elköteleződik döntések mellett, például, hogy mivel fog foglalkozni. Azokat a fiatalokat, akik vonakodnak ezt megtenni, a környezet lustának, tehetetlennek szokta tartani. Holott gyakran a szorongás bénítja meg őket, és ők maguk szenvednek a leginkább.

shutterstock 383740015

És ha jobban megnézzük, nem azok teszik meg a legnehezebben a szükséges lépéseket, akik háta mögött a legkevesebb a támogatás. Jellemzően azt találjuk az ilyen történetek mögött, hogy irreális szülői elvárásoknak akarnak megfelelni a gyerekek, sokszor úgy, hogy maguk sem tudnak róla, csak némi utánagondolás hatására derül ki. Ezek a fiatalok egyszerűen nem értik magukat: ha jól teljesítettem eddig, most miért nem megyek el egy rendes állásinterjúra? Közben akár depresszió-szerű állapot is kialakulhat: levertség, motiválatlanság.

Ha jobban utánajárunk, azért érik be sokkal kevesebbel, mint ami a képességeikből kitelne, mert ha nincs valódi kihívás, a bukástól sem kell félniük. Ha valaki halogat, akkor addig is nem derül ki róla, mi történne, ha tényleg mindent beleadna, és megpróbálná a legtöbbet kihozni magából. Józan logikával azt hinnénk: hiszen épp az a cél, hogy kiderüljön. Csakhogy, ha nyilvánvalóan túlzó üzeneteket kapott a gyerek otthon, akkor ő maga nagyon is tisztában van vele, hogy nem fogja tudni beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ezzel viszont nem esik jól szembesülni, és az is kockázatos, mit fog hozzá szólni a külvilág, akik eddig többet láttak bele.

„Legjobban attól félek, hogy kiderül, átlagos vagyok.” – nem egyszer hallottam ezt a mondatot. Ez a lehetőség pedig ijesztő annak, aki mindig azt hallgatta otthon, a gondolatai mennyire eredetiek, különlegesek, nemkülönben ő maga, és sokkal több van benne, mint másokban. Valakinek azzal indokolták a névválasztását, hogyha majd híres lesz, milyen jól fog hangozni a neve.

Van, akit azzal nyomasztanak, hogy minden generáció egyet előre lépett: nagyi megszerezte az érettségit, anya a diplomát, tőle a doktori a minimum elvárás. Egyes családokban nyíltan hangzik el, mit követelnek a gyerektől, a másik családban „biztatásként” („olyan tehetséges vagy, meglásd, híres és gazdag ember leszel!”), megint máshol csak a sorok közül olvasható ki, mit képzelnek a gyerek jövőjéről.

Ezek az üzenetek nem feltétlenül tudatosulnak a szülőkben. Csak úgy kicsúszik a szájukon, és bele sem gondolnak. Nem kérdezik meg: „Mit is várok ettől a gyerektől, miért is hiszem, hogy ez lesz jó neki, egyáltalán: ő is erre vágyik?” Hiszek ők csak biztatni akarták. Na de nem mindegy, hogy mivel: olyasmivel, aminek van alapja, és amiről tudom, hogy neki is jó, vagy olyasmivel, ami túlzó, de én belelátom, mert valójában nem az ő vágyáról van szó, hanem az enyémről szülőként, hogy én ilyen vagy olyan gyereket szeretnék. Olyat, aki a legszebb, aki átveszi az orvosi praxist, akinek könyve jelenik meg stb.

shutterstock 361337006

Ha valaki valós teljesítményére reflektálunk, az nem nyomasztó, mert azt már bizonyította, nem kell félni tőle, hogy mi van, ha nem jön össze. Ahogy az is jól esik, ha hiszünk a gyerekben. Egész más, ha azt mondom: „ne félj, boldogulni fogsz!”, mert az nem arról szól, hogy engem, mint szülőt boldoggá kell tenned a csillogásoddal, hanem arról, hogy el merem engedni a kezed, mert látom, erős vagy. Hatalmas különbség!

Úgy alakul ki a fiatalok bénító bizonytalansága, hogy érzékelik, a szüleiktől kapott visszajelzésekben van valami, amivel nem tudnak azonosulni. Látszólag vonzó zseninek, szupernek, különlegesnek hinni magunkat, de ha ez nem találkozik a belső élményvilággal, akkor megzavarodik az ember, és nem tud kellő biztonsággal formálódni az identitása. A stabil identitás lenne a kapaszkodó ahhoz, hogy bele merjen vágni a fiatal az élet kihívásaiba, mert az identitás azt jelenti, tudja ki ő és mennyit ér, és egy rossz élmény nem ingatja meg az egész énképet. Aki viszont következetesen más visszajelzéseket kapott kívülről, mint amit a tapasztalataiból összerakott, nem tudja, minek higgyen, mi az, ami igaz, mi a túlzás.

Szülőként fontos tudatosítani: mit gondolunk a gyerekeinkről, és mit várunk tőlük. És amit várunk, az reális, és találkozik a gyerek céljaival, vagy valami belőlünk fakadó vágy, ami inkább a mi boldogságunkat, önérzetünket szolgálná. Elfogultnak szabad lenni: jó, ha a szülő az apró pozitívumokat is észreveszi, ha kissé felnagyítja, az sem baj. A lényeg: a gyerekre figyeljünk, őt lássuk, ne vesszünk el a saját fantáziáinkban!

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.04.30 10:50:41Visceroid

    Kellett már egy ilyen cikk. Az elvárások egyre nagyobbak, a lehetőségek egyre kisebbek. Egyébként pedig ez nem pszichológia, hanem politika. Magyarországon diktatúra van. Aki nem tartozik bele a kiválasztottak körébe, az megy a levesbe, esetleg külföldre szerencsét próbálni, hogy onnan legrosszabb esetben pocsék élményekkel és adósságokkal térjen haza. Ez a mai magyar valóság.

  • 2016.04.30 11:44:18Kishableany

    Sima hiszti. A sok hisztis liba tul sokat kepzel magatol es csodalkozik, hogy nem igy van, nahat elnek mas emberek is a bolygon, es nahat, okosabbak es ugyesebbek. Ciki. Talan el kellene kezdeni dolgozni, elni, es haladni az eletben? Neeeem. Akkor nem lehetne szenvelegni, hisztizni es a szulok nyakan eloskodni. Menjenek is szepen a levesbe, ha nem kepesek tobbre.

  • 2016.04.30 12:14:49Void Bunkoid

    @Kishableany: +1

    Valamennyire a cikknek is igaza van, hogy nem lusták vagy hasonló, csak szoronganak, DE...ebben viszont neked van igazad (és ezzel szembesülök is nap mint nap), hogy valóban leginkább amiatt szoronganak a fiatalabbak (ilyen 25 alattiak), hogy ők már sosem kaptak körmöst, nem lettek istenigazából leb*szva, nem kaphattak másodikosan egyest, meg sem buktathatták őket, anyuék is folyamatosana "sztár vagy kisfiam/kislányom" istenítést tolták beléjük, tehát hülyén hangzik, de felnőtté válásukig egy rakás gyereknek egyetlen igazi kudarcélménye sincs. Persze, hogy nem jó dolog, de ebből lehet tanulni, és fejlődni. Így viszont rengeteg fiatal gondolja magáról azt, hogy istenadta tehetség, kiemelkedik a szürke melósrobotok közül, és istentelenül fél attól, hogy egyszercsak egy jó nagy és büdös szél szétfújja a rózsaszín hófehérkeálmot, és szembesül azzal, hogy ő is csak egy az átlagjóskák közül, sőt, az őáltala unalmasnak hitt átlagjóskák jó része sokkal tehetségesebb nála.

    Ennyi no. A fiatalok félnek átlagosak lenni, meg bármilyen kudarctól vagy kritikától is (nem is nagyon tudják elviselni, ha valaki őszintén megmondja nekik, ha valamit szarul csinálnak, hogy szarul csinálják). Pedig nem rossz dolog az, főleg, hogy a társadalom 99,99 százalékával közösséget lehet alkotni ezen tulajdonság alapján.

  • 2016.04.30 13:07:18bunkó

    Az iskola, a tananyag legtöbbször nem a szakmában vagy való világban való helytállásra készít fel, hanem csupán ürügy arra hogy egyesek felvehessék a fizetésüket. Az iskolából kikerülve mindenki vagy egy-két éven belül a csúcsra akar kerülni (bármi áron), vagy csak vegetálni akar, mert rájött, hogy nem elég gátlástalan a csúcsra kerüléshez, ráadásul kiderült az is, hogy az iskolában felszedett tudás nagyrészt felesleges a Cél eléréséhez.
    A család, a barátok és a média szintén ezt erősítik: ha nem a csúcs a célod, akkor semmit sem érsz, kár is erőlködnöd.

  • 2016.04.30 13:14:33Visceroid

    Egyébként meg nem az egyén dönt, hanem az hogy ki hova születik vagy házasodik, szóval olyan tökmindegy. A gazdag apuka gyereke úgy is megkapja a jó melót, a szegényé meg nem. Felesleges ezen szenvedni.

  • 2016.04.30 14:03:19R2D2 & C3PO

    És ki szorong? A szülő vagy a gyerek? Szerintem nagyon sok kudarcnak a szülők szorongása az oka. És ahogy látom, ez egyre rosszabb. Az én gyerekkoromban az elvárás volt, h a gyerek 7 évesen egyedül közlekedjen az otthona közelében, a mai tiniknél ez gimire (!!!) tolódott ki. Már nálunk is akad mamaotthonos, a mostani tiniknek gyakorlatilag esélyük sincs...

  • 2016.04.30 14:05:26R2D2 & C3PO

    Ja, ennek az uram-bátyám struktúrának is ez az oka. A szülők így láncolják le a gyerekeiket. "Megkapsz mindent, de az életed az enyém!"

  • 2016.04.30 14:11:02Szarazinda

    Általában agy**szt kapok az index birodalom konyhapszichológiai produktumaitól, de ez egy örömteli kivétel.

    @Kishableany neked meg annyit, hogy sikerült magadból kihozni a rég elavult "szedd össze magad" tipusú hozzáállást a pszichés nehézségekhez, mintha az valami tudatos döntés lenne, hogy valaki hogyan érzi magát, depressziós-e, szorong-e. Akármennyit bizonyítja a pszichológia, hogy ezek tudattalan folyamatok, a mag féle provinciális megmondóemberek képtelenek megérteni. Szóval lehet, hogy te keményen dolgozó kisemberként elégedett vagy magaddal, de empátiából nullásra sikerült vizsgáznod.

    Vagy a lelked mélyén te sem vagy olyan hűde elégedett magaddal? Tudod, akiből ilyen heves érzelmeket vált ki egy téma, az...... na olvass utána

  • 2016.04.30 14:18:30Bicepsz Elek77

    "Ja, ennek az uram-bátyám struktúrának is ez az oka. A szülők így láncolják le a gyerekeiket. "Megkapsz mindent, de az életed az enyém!"

    Ez igy van!!! A MAMA hotel nagyonis kenyelmes!!! Olaszorszagban es sok mas helyen ugyanugy problema ez(ott pl. 70 eves ven f..ok allasban vannak a fiataloknak meg semmi se jut).
    A masik:elsoszor is kell egy jo munka,amibol alberletet kell fizetni meg etel/ital/tarsas kaocsolatok(=alkohol, belepojegyek stb.). Sokszor csak egy szobara eleg a penz, es meg az otthon lakashog kepest is egy visszaeses!! De a visszaeseseket el kell viselni!!
    Mas: egyes diploma jo WC papirnak meg hogy a szulok konnyes szemmel nezzek,ahogy akolok megkapja a tobbi 200 masikkal!! Aki rosszul valasztott szakmat/iskolat stb az pazarolta az idejet!!! De ahol a szulok "butak"(=nem tudjak mi a jo a gyereknek hosszu tavon pl. muvelodesszervezo helyett xy mernok)ott a gyerek kesobb lesz okos, hiszen 18 evesen eleg kevesnek van megfelelo elettapasztalata (onfenntartasrol+menedzselesrol beszelek nem a "fajfenntartasrol").

  • 2016.04.30 14:20:13mojyo

    Erdekes cikk, es a kommentek is, abban valoban van valami, hogy kevesebb a kudarc elmeny. Az szerintem mondjuk kivanatos eredmeny, hogy nincsen "kormos", vagy ilyesmi, vagyis en nem az aranytalan buntetes hianyat gondolom a valodi oknak emogott a jelenseg mogott, hanem a valodi kudarc elmenyeket, peldaul a megindokolt rossz osztalyzatot, a versenyben hatul vegzest, vagy ilyesmit. Az tenyleg ugy tunik, hogy mindenkinek jar mar oklevel mindenert. A fo ok szerintem viszont, ami miatt ilyen irtozatosan narcisztikus korban elunk, az internet. Most nem csak a szelfikre meg ezekre gondolok, hanem az azonnal kibeszelhetek mindent mindenkivel dologrol, vagyis arrol, hogy kiesik egy kicsit az onreflexio, az ido, amig ragodhatok, hogy mit csinaltam rosszul. Mindent ki lehet beszelni, egyetertunk, hogy a tanar a hulye, es kesz, le van tudva. Igy minden kudarc elmeny "traumanak" van elkonyvelve, amin nem gondolkozni kell, hanem azonnal kibeszelni, megbeszelni, tullenni rajta, stb. Szerintem ez elegge durvan karos. En is ehhez a generaciohoz tartozom, de van egy nalam is fiatalabb kollegam, aki 22 eves, es tenyleg soha nem reflektal onmagara, minden egyes kritikat, ami a munkavegzesevel kapcsolatos totalisan szemelyes tamadasnak vesz. Egyszeruen nagyon nehez kommunikalni vele ezekrol a dolgokrol.

    Azonban azt is hozza kell tenni, hogy az egesz vilaggazdasag irtozatosan durva hellye valt miota a mi generacionk kijott az iskolabol, egyaltalan nem konnyu elhelyezkedni. Amikor szulettunk, arrol volt szo, hogy a gyartast jol kiszervezik, nekunk meg majd jutnak ilyen szolgaltatoipari allasok, kepezzuk magunkat csak sokaig, a profike a jovo... csakhogy azota mar ezt is kiszerveztek, egyeni vallalkozokent kell versenyeznunk ezekert az allasokert is, raadasul nem csak a profikkal, hanem amatorokkel, az internettel, ingyendolgozo onkentesekkel, stb. Ebben nagyon nehez ervenyesulni, ugy pedig foleg, hogy ha az ember hamisan felepitett egoja epp most szembesul a sajat kozepszerusegevel.

  • 2016.04.30 14:22:23Bicepsz Elek77

    A szulo ugyanugy hibas ezekben a dolgokban, mint a gyerek!!! Sot leginkabb a szulo altatja el a gyerek normalis vagyat az elszakadasra ugy, hogy anyagilag es erzelmileg "elkenyezteti", es a hig f.sbol nagyon nehez kikecmeregni!!!

  • 2016.04.30 14:27:44Bicepsz Elek77

    A kudarc az elet resze!! Viszont minden egyes kudarccal "megcsonkul" xy preztizse egy adott munkahelyen, es csak a sikerek kepesek az ellenkezo iranyba lenditeni a merleget!!! Az idegesseg ertheto!!! De olyan embereket is, mint Steve Jobs is rugtsk ki az allasukbol. Olyan emberek is mentek totalisan csodbe, mint Donald Trump. De aki tud, az felall es ujrakezdi!!
    Mas: az ELET resze a sunyiskodas,mert tisztessegesen 1000 ev alatt sem juthat elore az ember. Ez nem jelenti azt, hogy lopni, olni, rabolni, sikkasztani kell, de CSS se lehetne bankelnok ha a nagybajszos PM nem reked a liftben "veletlenul" ;-)

  • 2016.04.30 15:08:24dodi83

    @ Bicepsz Elek77: "Mas: az ELET resze a sunyiskodas,mert tisztessegesen 1000 ev alatt sem juthat elore az ember"---azért ez nagy baromság.....

  • 2016.04.30 20:49:54Izo

    @Bicepsz Elek77
    "a hig f.sbol nagyon nehez kikecmeregni"
    Főleg úgy, hogy ha mégis megpróbálja a gyerek, akkor az ilyen szülők elkezdik érzelmileg zsarolni azzal, hogy hálátlan a gyerek, ha elhagyja. Így az anyagi mellett érzelmi nehézség is az elszakadás.

  • 2016.05.01 14:55:05karandash

    A felsőfokon nyelvet beszélők, ha máshoz nem értenek, akkor ma örülhetnek, ha kapnak egy adatrögzítői állást. Ez a kemény valóság. Régen egy gépíró iskolával egy életen át el lehetett lenni, egy érettségivel viszonylag tanult embernek számított, egy autószerelő meg királyként élt. Én már nem vagyok annyira fiatal, öreg se, de nem is lennék a mai fiatalok helyében. Egyszerűen a politikusok, tanárok se tudják mi kell a sikerhez, hogy is tudhatnák, egyik se dolgozott még piaci viszonyok közt, csak képzik a 30 évvel ezelőtti szakmákba a gyerekeket, meg a sok száz bölcsészt, tanárt évente, de munka az nem lesz nekik. Közben végez a fiatal az egyetemen, elmegy regisztrálni álláskeresőnek, ahol láblógató adminisztrátorok felveszik az adatait, széttárják a kezüket, hogy munka az nincs. Én ismertem olyat Magyarországon, akinek nagyon magas protekciója volt és így is több, mint egy évig tartott, mire állást csináltak neki. A másik út meg a közmunkaprogram, közfoglalkoztatás, évente pár hónapra, diplomásként is.

    Magyar fiataloknak tudom javasolni, hogy irány külföld. Ha nem is szakmájukba vágó munkát végeznek, legalább kiszakadnak a magyar posványból. És szerezzenek osztrák, német, brit, holland állampolgárságot. Magyarországnak harangoztak.
    Ja, akinek jó szakmája van az is jobban jár külföldön. Kik maradnak? Állami alkalmazottak, katonák, rendőrök, nyuggerek, politikusok meg a teljesen elbutult emberek.

  • 2016.05.01 15:10:12karandash

    @ Visceroid
    2016.04.30 13:14:33

    Gyakorlatilag így van, tökmindegy, hogy mit akar az ember, a születésekor kb 50%-ban eldől a sorsa. Nyugaton is így van, a brit társadalom még sokkal egyenlőtlenebb, mint a magyar, rohadt erős a társadalmi osztályok közti határvonal. Annyi a különbség, hogy ott az alsó osztályok se éheznek, 1000 fontot azért egy segghülye ember is össze tud kaparni havonta, ha akar. Magyarországon meg ennyi egy erős középosztálybeli fizetése. Arról nem is szólva, hogy a magyar munkaerőpiac összehasonlíthatatlanul szűkösebb, mint egy nyugati országé. Szegény, agyonadóztatott emberek nem fognak szolgáltatásokat igénybe venni, fogyasztani.

    A szülők mondjuk nevelhetnék a gyerekeket nagyobb önállóságra, de Magyarországon ez se elég ám. Annyi előnye van az önállóságnak, hogy egy független fiatal el fog tudni menni külföldre. Mert aki független, realista, az 5 perc alatt levágja, hogy Magyarországon le vannak osztva a szerepek, állások.

  • 2016.05.01 15:20:11karandash

    @R2D2 & C3PO
    2016.04.30 14:03:19

    "Az én gyerekkoromban az elvárás volt, h a gyerek 7 évesen egyedül közlekedjen az otthona közelében, a mai tiniknél ez gimire (!!!) tolódott ki." - nem tudom mikor voltál gyerek, de nekem fordított a tapasztalatom. A mai fiatalok, gyerekek sokkal önállóbbak, mint mi voltunk az én időmben. Csak ez sajnos semmire se elég. Ma egyedül el tudnak utazni fapadossal Rómába meg síelni a francia Alpokba, elmennek Sziget fesztiválra holland meg francia fiatalokkal bulizni meg inni, és tök jól kommunikálnak angolul egy nemzetközi társaságban, de ettől még nem lesz munkájuk. Egyszerűen a mai munkaerőpiac nem hasonlítható akár a 15 évvel ezelőttihez se.

  • 2016.05.01 15:20:44karandash

    @R2D2 & C3PO
    2016.04.30 14:03:19

    "Az én gyerekkoromban az elvárás volt, h a gyerek 7 évesen egyedül közlekedjen az otthona közelében, a mai tiniknél ez gimire (!!!) tolódott ki." - nem tudom mikor voltál gyerek, de nekem fordított a tapasztalatom. A mai fiatalok, gyerekek sokkal önállóbbak, mint mi voltunk az én időmben. Csak ez sajnos semmire se elég. Ma egyedül el tudnak utazni fapadossal Rómába meg síelni a francia Alpokba, elmennek Sziget fesztiválra holland meg francia fiatalokkal bulizni meg inni, és tök jól kommunikálnak angolul egy nemzetközi társaságban, de ettől még nem lesz munkájuk. Egyszerűen a mai munkaerőpiac nem hasonlítható akár a 15 évvel ezelőttihez se.

  • 2016.05.01 22:11:49harat

    Az egész jelenség onnan ered, hogy ezeket a tehetséges gyerekeket mind bölcsész-jogász szakirányba tolják el, ahelyett, hogy mérnökökké képeznék őket. Aztán a gyerek rádöbben, hogy ezzel a végzettséggel, kapcsolatok nélkül nem jut semmire. Anyagilag sem.

  • 2016.05.02 04:24:13Fodor Balázs

    A másik gond az Internet, az olcsó utazás/szállítás és az automatizálásban (robotizálásban) van. Próbáld ki. Ülj le és próbálj meg kitalálni valamit. Biztos, hogy létezik rá kész megoldás. Ha más nem, az Interneten megtalálod. Egyszerűen már minden valamire való dolog ki van dolgozva. Az innováció és a nagyobb üzleti lehetőségek messze vannak a hétköznapi embertől. Az ötletek azonnal eljutnak a világ másik végére, a tárgyak is, aki meg először találta ki, az azonnal automatizálva el is készíti. A mai fiataloknak nagyságrendekkel több emberrel kell versenyezni. Régen kevesebb ember tudott egymásról, lokalizáltabbak voltak a dolgok, ezért emberléptékűbb is volt minden, ezért a fiataloknak több volt a reménye abban, ha valamibe belekezd, akkor lehet ő is a sikeresek között. A falu legjobb cipészének nem volt nehéz lenni. De az ország és világ legjobb cipészének nem, már pedig ma már ez az igény, mert a világ összes falu cipőjét látni a neten, megrendelhető és le is szállítják.

  • 2016.05.02 15:01:23R2D2 & C3PO

    karandash! A '70-es években. És az első szigetre mi is elmentünk tökegyedül és ráadásul az én ösztöndíjam még elég volt, hogy összehozzam a belépőt, meg a kaja-pia-utiktg-et. (Haverinánál laktunk, azt nem kellett fizetni...) Fapadosnál kicsit jobban utazgattunk Európán belül, szintén ki tudtam fizetni az ösztöndíjamból.
    Nyilván amúgy otthon laktam, és csak néha vettem ezt-azt a háztartásba. Csak 25 évesen repültem ki. Megjegyzem szerintem az későn volt ez is, a magam részéről a 14-15 éves kort tartom ideálisnak - nyilván kell apanázs is ehhez, de nem végtelen.

    A baráti körömben viszont tiniként mehetnek először egyedül ide-oda a gyerekek. A suliba sem engedik őket egyedül el. Ráadásul pórázon tartják a kedves szüleik őket, bármikor elérhetőek telefonon... Szar volt régen az 5-10 éves telefonhoz jutás, de ma pont ugyanolyan szar - csak a másik véglet! Akad egy kivétel a szülőpárok közt, ők szabadon engedték a gyereket - igaz az első 4-5 évben hallgathatták mekkora hülyék, most meg mindenki irigykedik: a gyerek sikeres lett... Kis gyerekkel tök vicces hallgatni a párbeszédeket. ;))) (És pontosan tudom, kire fogok hallgatni és kire nem...)

  • 2016.05.02 15:02:40R2D2 & C3PO

    -az

  • 2016.05.03 16:27:48Tenebra

    Kérdezem én: biztos, hogy a szülői elvárások és az egyén a hibás egy olyan társadalmi-gazdasági rendszerben, ahol az állásinterjúkon rendszeresen a "túlképzettség" és az "alulképzettség" bullshitjével küldik el a jelentkezőket? Biztosan a szülőkkel és a gyerekkel van a baj egy olyan országban, ahol sokan évekig tanulnak az egyetemen, diplomát szereznek, de alig 80-90000 Ft-tal szúrják ki a szemüket a munkahelyükön úgy, hogy gyakorlatilag az életük 90%-át munkával töltik?

    A cikk szerintem alapvetően hibásan érvel, mert nem helyezi tágabb társadalmi kontextusba a problémát. Könnyű freudi vagy behaviorista alapon a szülő-gyerek kapcsolatban keresni a problémák gyökerét. De szerintem a probléma sokkal mélyebb, általánosabb annál, semmint, hogy leegyszerűsítsük egyszerű lélektani problémára az esetet.

    Igen, magam is tapasztalaom, hogy a szülőknek vannak elvárásai, pedig 30 éves vagyok. De nem azért nem haladtam előre semmit, mert anyáméknak nincs igaza vagy "hibásan ítéltem meg magam". Nem. Azért toporgok egy helyben, mert hiába végeztem el az egyetemeket, hiába jutottam magas szintre a szakmában, , Magyarországon ezt a területet tudatosan leépítették. Avagy itt semmi szükség az értelmiségi, kultúrában dolgozó emberekre, ha gondolkodnak is, és nemcsak bólogatnak.

  • 2016.05.05 00:33:55Csipyke

    utolsó, nagyon igazad van!

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta