SZÜLŐSÉG

Miért van mindig kiközösítősdi a gyerekek között?

2016. április 10., vasárnap 19:22

A szülők igyekeznek arra okítani gyermekeiket, hogy beszéljenek szépen egymással, ne undokoskodjanak, csúfolódjanak. Ugyanakkor, szokták mondani, hogy a gyereknél nincs kegyetlenebb lény a földön. Máskor pedig ártatlannak és romlatlannak látjuk őket, de elbizonytalanodunk, mikor például azt látjuk, a játszótéren remekül szórakozik két csemete, megjelenik egy harmadik, szintén ismerősük, és az egyik rögtön igyekszik kirekeszteni: „te nem játszhatsz velünk”. Ha könny szökik a másik szemébe, az sem hatja meg őket.

Bármilyen gyerektársaságról van szó, nagyon könnyen alakul úgy rövid idő alatt a csoportdinamika, hogy lesz, aki az ellenségeskedés céltáblájává válik. Aztán válogatott csúfolódások záporoznak rá, gúnyos rigmusokat faragnak a nevéből, előkerül – mármint verbálisan-, a kaki, a pisi. 

Van, hogy csak a hangsúlyból egyértelmű, hogy ez most sértés, de abból nagyon is: lehet úgy mondani, hogy „lámpafejű”, hogy mindenki számára rögtön egyértelmű, lámpafejűnek lenni a legkínosabb a világon.

shutterstock 270616352

A különbség talán csak az a nagyobb gyerekek csúfolódásához képest, hogy kevésbé állandó a célpontja. Ha valakit az iskolában kiközösítenek, azt mindenki fejben tartja, hogy ő az ellenség. Oviban még lehet, hogy egyik nap Janó és Fecó egész nap szekálja Lacit, de ha másnap Janó beteg, Fecó talán önfeledten játszik majd Lacival, mintha 'mi sem lenne természetesebb.

De miért van erre szükség? – értetlenkednek a felnőttek. Mennyivel kellemesebb lenne, ha mindenki mindenkivel jóban lenne, ahogy felnőttként eljátsszuk. Ebben a válasz egy része benne is van: idővel, fokozatosan sajátítjuk el a társas normákat, a három-négy-ötévesben még nem olyan erős a gát, hogy nem szabad (nyíltan) bántani egymást. Előnye ennek az időszaknak, hogy viszont még nincsenek kifinomult módszereik arra, hogy burkoltan bántsanak. Spontánok, azonnal megjelennek az érzelmeik. Mint annál a gyereknél, aki amiatt duzzogott, hogy anyja nem ér rá játszani vele. Dacosan toppantott, és kijelentette: „jó, akkor nem játszhatsz velem!”. Ez nem trükkös manipuláció volt a helyzet megfordítására, egyszerűen az ő szívéből ez jött, hogy a legfájdalmasabb, ha nem játszanak valakivel: hát ő is ezzel tudja kifejezni a haragját.

Ami viszont egy fokkal már rafináltabb az egyszerű indulat kifejezésnél, és már óvodás korban jelen van, az a csoportban betöltött pozíció biztosítása. Amikor a játszótérre érkező gyereket azonnal kirekesztette az egyik ott lévő, amögött az volt, hogy félt, nehogy elhappolja az újonnan érkező a játszópajtását. Hogy ezt megelőzze, neki kell leszerelnie a helyzetét veszélyeztető jövevényt. Biztos, hogy ez nem volt tudatos. Egyszerűen átfutott egy rossz érzés a csemetén, és érezte, hogy ez valamiképp a frissen érkezett gyerekkel van összefüggésben.

Erre a legtöbb szülő úgy reagál, hogy rászól a gyerekre, hogy „ez nem szép dolog, ilyet nem mondunk, gondolj bele, neked hogy esne” stb. Csakhogy akkor a poronty nem kap semmiféle segítséget a félelme oldásában. Nevezetesen, hogy igazából ő az, aki fél tőle, hogy ki fogják rekeszteni. Ezért jobb, ha a nevelés, rendreutasítás, pláne kritika („hogy lehetsz ilyen undok?”) helyett az ő motivációjára reagálunk, például azt mondva: „semmi baj, hárman is játszhattok, nézd, azon a körhintán épp hárman fértek el”. Ebben benne van az is, hogy ne rekeszd ki őt, hiszen hárman is játszhattok, de az is, hogy ne félj, nem fognak kirekeszteni.

Nehezíti a kérdést, hogy a gyerekek világa sem olyan egyszerű. A játszótéren talán még tud segíteni a szülő, hogy tényleg jól járjon mindenki, de az óvodában nincs vele mindig, és a gyerek számára valóban húsbavágó kérdés, vannak-e barátai, elfogadják-e őt. Gondoljunk bele, felnőttként is mennyire meghatározza a munkahelyi légkört, hogy jóban vagyunk-e a kollégáinkkal. Tehát ne legyintsünk erre a szempontra! Márpedig szülőként találkozhat azzal az ember, hogy vagy az ő gyerekét csúfolják, vagy, hogy a gyereke csúfol másokat.

Utóbbi is fájdalmas, ha az ember azt látja, a porontya más életének megkeserítésében aktívan részt vesz. A gyerek még nem érzi át, milyen lehet annak a csemetének, és elmagyarázni sem igazán tudjuk, hiszen az empátia fokozatosan alakul ki, ebben az időszakban még igen korlátozottan áll rendelkezésre.

És olykor kiderül, hogy ez is a csoportban elfoglalt helyről szól. Józsi csúfolja Bencét, de csak akkor, ha Feri is ott van, mert Feri kegyeiben akar járni, aki viszont utálja Bencét. Szülőként belefacsarodik az ember szíve, hogy már ilyen kisgyerekként is helyezkedni kell. Megakadályozni ezt nem lehet, és azzal plusz terhet rak az ember a poronty vállára, ha megpróbál benne komolyan bűntudatot kelteni. Természetesen lehet finoman terelni az együttérzés felé, de ne terheljük azzal, hogy micsoda gonoszság így kegyetlenkedni Bencével!

Ha pedig a mi gyerekünk az áldozat, a legjobb, amit tehet a szülő, hogy otthon óvó, szerető környezetet biztosít számára, ahol elmondhatja, mi fáj, és teljes elfogadást kap. Ez többet ér, mint a kívülről jött, a gyerek számára általában hasznavehetetlen tanácsok, mint hogy „mondd neki ezt, mondd neki azt!” A szülő érzi a késztetést, hogy „megoldja” a problémát, de az értő hallgatás sebeket gyógyít, ne becsüljük alá az erejét!

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.04.10 21:13:38Fekete Pestis

    Hvem skulle have troet det?

  • 2016.04.10 21:35:08palinkasa

    Bizony, így van.Az én gyerekemet is szekálja az osztály,de ha csak a vezér ott van.Persze a szülő tehetne is sokat,de mit?Nagy ívben xxxxnak rá.

  • 2016.04.11 00:41:57Advanced Flight

    Hát én igenis rászóltam a sajátomra, amikor valamiféle mobbingot láttam kialakulni az oviudvaron az egyik csöndes, vézna kisfiú irányába. Ez nálam elvi kérdés, az értékrendem része, és a gyerekemet arra nevelem, hogy ilyet nem csinálunk. Pont.

  • 2016.04.11 02:19:13sony

    Igen, de ha a szülő használható tanácsokat ad, az jóval többet ér, mint az értő hallgatás, ami azt sugallja a gyereknek: menthetetlen vagy, erre a problémára a szüleid sem tudják a megoldást.

    Az oviban például nagyon fontos, hogyha egy gyereket csúfolnak, kiközösítenek, akkor az óvónők közbeavatkozzanak, pont úgy, mint az anyukák a játszótéren tennék. Ezzel párhuzamosan egy ovis gyereknek meg kell tanulnia, meddig mehet el egy másik gyerekkel szemben, és ezen keresztül azt is meg kell tanulnia, ő meddig mehet el. Az ovi fő profilja a szocializálódás, és az ovis gyerekek - legkésőbb a nagycsoportban már elég érettek ahhoz, hogy megtanulják a rendes viselkedés szabályait. Aki már tud gúnyolódni, elég érett ahhoz, hogy megértse, mit tesz azzal a gyerekkel, aki kiközösített vagy kigúnyolt. Ha nem kapja meg a kellő visszajelzést, ha elkenik és eltutyimutyizzák a dolgot a szülők, a gyerkőc folytatni fogja az iskolában is, és sok gyerek életét teszi nehézzé, ő pedig majd később lesz kénytelen megtanulni ezt a leckét, amikor más sokkal többet veszít vele. Ahogy kiskorában megfogjuk a totyogó kezét, aki csapkodni kezd, és elmondjuk neki, hogy amit csinál, az fáj, úgy egy 4-5 évesnek is el lehet magyarázni, hogyha szóban bánt és kiközösít másokat, az ugyanúgy bántás, mintha megcsapkodná a másikat.

  • 2016.04.11 07:58:50félművelt idióta

    Engem is kiközösítettek suliban. Mondjuk ez anyámék nevelésének volt köszönhető, akik teljesen elkényeztettek és én voltam hat éves koromig a világ közepe. Oviba nem jártam, mert volt egy csúnya krónikus betegségem ami miatt anyám megfojtott szinte a gondoskodásával. Szocializáció persze semmi, így kerültem suliba. Kb nyolc évig folyton kiközösítettek, mire az egyik volt osztálytársam volt annyira karakán, hogy megmondta, mi is velem a baj. Felfogtam, változtattam, azóta jól kijövök az emberek nagy részével.
    Ezzel csak annyit akartam, hogy sokszor a kiközösített alanyban van a hiba, nem pedig a társaságban. Mondjuk az én volt osztálytársaim rendes gyerekek voltak. A gimi már kellemes emlék :)

  • 2016.04.11 08:51:11Borzasztó Károly

    Kár szépíteni, a szülő a hibás minden kiközösítésért.

  • 2016.04.11 09:21:54Hokunda

    Mivel a tanárok nem avatkozhatnak közbe az ilyen eseteknél, logikusan következik, hogy a kormány a hibás ezért is. :)

  • 2016.04.11 10:36:49Nancsibacsi

    Azért van olyan gyerek, aki mindent megtesz azért, hogy kiközösítsék. A lányom osztályában is van egy ilyen - mikor egyszer kísértem őket korizni, és váltottam vele 3 mondatot, utána azt mondtam a lányomnak, hogy "igazad van kislányom, X simán undok, és nem lehet vele mit csinálni".
    Egyébként egy osztály szociális hálója sose teljes gráf - mindig lesznek olyanok, akinek 1-2 kapcsolatuk van - inkább az a fontos, hogy az erős (pozitív) kapcsolatok kölcsönösek legyenek, nem az hogy sok gyenge kapcsolata legyen. Szóval ha valaki utálatos veled szemben sz.rd le - van még 30 másik ember.

  • 2016.04.11 12:44:09Koczy

    Én oviban nem, általánosban viszont folyamatosan kiközösített gyerek voltam. Akkor nem értettem, de így utólag látom, hogy (lehet, hogy elsőre nagyképűnek hangzik), de bizony nagyon nagy szakadék tátongott a szekálók és az én értelmi képességeim között. Egy olyan falusi iskolába jártam, ahol a szülők 70%-ának érettségije sem volt, ciki volt a tanulás, mindig csak a rosszalkodás ment és aki készült az órára, tanult vagy szünetben mondjuk olvasott, az kiközösítés tárgya lett. Azt már gyerekkoromban is tudtam, hogy a hangadókkal nem szeretnék barátkozni, viszont az rosszul esett, amikor olyan gyerekek, akikkel megértettem magam, csak azért fordultak ellenem, nehogy őket is kiközösítsék. Egyébként teljesen normális felnőtt ember lett belőlem, gimiben már sok barátom lett, fősulin és egyetemen pedig már én voltam a társaságunk egyik kulcsembere. A lényeg szerintem az, hogy a gyerek semmiképp ne vegye magára a szekálást és ne azok közé akarjon beilleszkedni minden áron, akikkel úgysem lenne soha jóban, hanem találja meg a saját társaságát.

  • 2016.04.11 13:52:30encir

    A suliban volt egy fiú, akit csúfoltunk néha, mondhatnám ki volt közösítve (de nem mindig). Nem voltam központi, kedvelt személyiség, de elvoltam a többiekkel. Az ilyen alkalmakkor elfogott egy jó érzés, hogy lám, én belül vagyok a körön, de jó. Szerintem másoknál is előfordult ez. Ez egy pozitív megerősítés a kisebbségi érzésű gyerekek számára. Nem szép viselkedés, de ez van. Remélhetőleg mindenki kinövi.

  • 2016.04.11 14:44:34Sweetshark

    Én is tagja voltam általánosban a menő srácok "gang"-nek akik bullying-oltak egy srácot, de én már akkor - még gyerekként - is sajnáltam, mert éreztem, hogy ez nem helyes, csak hát a többieknek való megfelelés ugye...

    Minél érettebb/dominánsabb a gyerek a korához képest, annál inkább patkány. A szülőknek meg igenis be kellene avatkoznia.

  • 2016.04.11 18:31:55Dekatlon

    Advanced Flight: Pont, mi? Meg elvi kérdés...
    Kár, hogy a cikk is azt írja, sőt! Módszereket is ad a megvalósításához. Csak tudni kéne olvasni.

  • 2016.04.11 19:43:27Fiona Schultz

    sony-val értek egyet, a társas viselkedésre is tanítani kell a gyereket. Másban sem engedjük csak úgy szabadjára, hogy magától rájöjjön, hogy nem kell a tűzbe belenyúlni, meg autók előtt rohangálni. A bullying nagyon káros dolog, nem egy gyereket kergetett már az öngyilkosságba. Gondolom, az értő hallgatás is hiányzott náluk, de nem hiszem, hogy az önmagában segített volna.
    Engem nem közösítettek ki, de volt a suliban egyfajta klikkesedés, amit nem szerettem. Az oviban meg olyan alacsony szinten zajlott a "nevelés", hogy máig döbbenettel emlékszem vissza rá. Lényegében gyerekmegőrzés volt, arra ügyeltek, hogy ne öljük meg magunkat. Volt egy nagyobb darab fiú, akinek az volt a fő szórakozása, hogy lerombolta, amit mások építettek. Soha senki nem szólt rá.

  • 2016.04.12 09:49:32Feri Tél

    És még merje valaki is azt szajkózni, hogy az ember jónak születik, hogy nincs semmi csodálatosabb...bla-bla-bla. Born to be wild!

  • 2016.04.12 11:38:03Palladrin

    A gyerek kezébe adtam egy "101 ways to kill a mobber" című könyvet ... azóta kuss van az iskolában.

  • 2016.04.12 12:30:14XEP

    Jó írás.

  • 2016.04.12 13:14:13momori

    Nancsi

    "váltottam vele 3 mondatot"
    Lol. 3 mondatból ítélni. Miért lenne kedves a srác az egyik bántalmazója édesanyjával?
    Csak gondolj bele.

  • 2016.04.12 16:57:50kisQtya

    A kiközösítés problémájáról nem a felnőtteknek kellene egymás között beszélgetni, hanem a szülőnek kell folyamatosan, még a konkrét probléma kialakulása előtt megbeszélnie a gyerekével, hogy egy gyerekközösségben ez sajnos előfordul, de helytelen dolog és ha ilyet észlel, akkor tegyen ellene.
    Én mindig odafigyeltem erre (már csak azért is, nehogy az én gyerekeim legyenek áldozatok), sokat beszéltünk erről otthon és mindig bátorítottam őket, hogy vegyék védelmükbe azt, akit bántanak.

    Ez azért a szülő kötelessége, mert sajnos a tanárok erre is alkalmatlanok, tananyagnak tekintik, amit osztályfőnök órán kell leadni és kipipálni.

  • 2016.04.12 17:10:08kisQtya

    A bántalmazó, kiközösítésben vezérkedő gyerek szülőjének pedig nyugodtan lehet szólni, hogy nevelje meg a gyerekét. Főként annak a szülőnek kellene fellépni (többedmagával), akinek a gyereke nem kiközösített. Ezzel egyrészt neveli a saját gyerekét is, másrészt ne üljön már nyugton a babérjain az, aki ilyen gyereket nevel. Szerintem normálisan nevelt gyerek a vezető pozíció biztosítása érdekében nem megy el a durva kiközösítésig, mert ha igen, ott komoly baj van a családon belül. Szerintem az a gyerek, aki csak mások kárára tudja biztosítani a számára szükséges pozíciót egy közösségben, az lelkileg nem ép. Nem árt, ha ezzel a véleménnyel kedves őse is szembesül.

  • 2016.04.13 00:40:24Vipera01

    A kiközösítés/csúfolás kellemetlen, ugyanakkor SZÜKSÉGSZERŰ velejárója egy gyermek szociális fejlődésének.
    Az ilyesmiket nem megszüntetni kell (ahogy a sok liberális pedagógus teszi nyugaton), hanem meg kell tanítani a gyerekeket kezelni az ilyesmit.

    Kölyökkoromban engem is sokszor csúfoltak mert túlsúlyos voltam - no meg jó tanuló is.

  • 2016.04.14 11:56:47flormimo

    Vipera01: Igen értem. Meg kell tanulni, hogy az élet kőkemény is kegyetlen, mert ha nem, mindig is bántani fognak, és nem érvényesül az illető az életben. De pont az a baj, hogy senki sem neveli meg a gyerekét, emiatt lesz egy csomó, olyan felnőtt, aki csak bolond és hülye.

    Igen, sajna a kiközösített is tehet róla. DE sokszor, egyszerűen az érzékenyeket veszik célba. Szerintem az érzékenység nem hiba amit ki kell küszöbölni, pedig az élet nagyon is erre akar nevelni az embereket.

  • 2016.04.14 12:08:22flormimo

    Igen hasznos a cikk, próbálkozni lehet ezzel, ártani nem árt ez a felfogás. ha már 70% ban bejön, már megérte, de tény hogy a szülők szájából is kicsúszhat olyan amit nem akar, hisz emberek vagyunk, de főleg az hogy néha nem tudunk mindent tudatosan intézni. Jó ebben az esetben egyszerű, gyerek kint van, jatszanak és csak másként kell intézni magát a szituációt amit kívülről lát. Még nem nyaggatott egy egész napon keresztül. Az ember türelmes, de van olyan amikor kicsúszhat egy felnőtt szájából olyan, amit egyébként tudatosan nem mondana. Például azt hogy hülye vagy? De ez természetes (talán sajna) A lenyeg az hogy az ember törekedjen. Próbálja másként intézni általában, mert azért igenis másként is lehet.

  • 2016.04.14 12:26:13skomaster

    KedvesPalladrin! Azt írja:A gyerek kezébe adtam egy "101 ways to kill a mobber" című könyvet ..
    Magyar nyelven olvasható?

  • 2016.04.14 18:15:16_Epikurosz_

    A nem meglepődés alapelve, II. világháborúról: "After having been bullied by both peers and teachers in elementary school learning what my fellow citizens can be capable of was quite consistent with the impression I had formed of them in my childhood." Eredeti anyanyelve német.

  • 2016.04.16 10:21:55kisQtya

    A pedagógusok értetlenül állnak az iskolai erőszak és a kiközösítés, a zaklatás terjedése előtt. Pedig ennek az az egyszerű oka, hogy sem a társadalomban, sem a nevelésben nincs jelen, nem fogalmazódik meg értékként az irgalom, a szeretet, a segíteni akarás, a karitatív tevékenység és a vezetők felelőssége. Pedig ezek az értékek (legalább közösségen belül) még a maffiában is jelen voltak.
    Ma egyetlen vezérelv van: verseny. Egyetlen érték van: győzelem és siker.
    Lehetsz akármekkora gyökér, ha eredményes vagy a versenyben, az élet egyéb területein is azt tehetsz, amit akarsz.

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta