SZÜLŐSÉG

Nem volt könnyű leszbikusként gyereket vállalni

2016. március 30., szerda 08:40

Zsófi és Eszter harmincasok, hat éve élnek együtt, két gyereket nevelnek közösen, egy kamaszt és egy kisbabát. Coming out az ingatlanközvetítőnek, a lehetséges apák tenderezése, két anyatigris a szülés után. Hogy lehet egy leszbikus párnak gyereke? Akkor most két anyja van a gyereknek? Mit szól egy kamaszfiú, hogy az anyja egy nővel él? Az SOS Gyermekfalvak interjújából választ kapunk a felmerülő kérdésekre.

Honnan vannak a gyerekek?

Eszter: Van egy fiunk, Ármin, aki 14 éves, ő Zsófi előző házasságából van, és egy kislányunk, Hanna, aki 14 hónapos, őt én szültem, őt már Zsófival közösen vállaltuk egy apuka segítségével.

Mióta vagytok együtt?

Eszter: Hat éve. Mi külföldön találkoztunk, mindketten épp kinn dolgoztunk Olaszországban. Aztán hazajöttünk és rájöttünk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni, kimentünk még két évre Angliába, aztán hazajöttünk, letelepedtünk és úgy éreztük, kell még egy gyerek.

Mióta nevelitek ti a nagyfiút?

Zsófi: Három éve. Én az édesapjával együtt éltem 2009-ig, akkor volt Ármin nyolcéves. Aztán külföldön dolgoztam, 2013-ban költöztem haza, akkor váltam el jogilag, és akkor hoztam el Ármint.

Harmincéves korod óta vagy leszbikus?

Zsófi: Igen, nekem Eszter az első, nem volt tapasztalatom lányokkal. Most már nem vonzódom már a férfiakhoz, de nem akarom magamat beskatulyázni, én Eszterbe vagyok szerelmes hat éve. Nem azért szeretem, mert ő lány, hanem azért, amilyen.

Eszter, te mindig tudtad, hogy leszbikus vagy?

Eszter: Egy ideje már tudtam. Éltem korábban egy fiúval három évig, de éreztem, hogy valami nem jó, voltak más lánykapcsolataim is.

Mit szólt a volt férjed, hogy egy nőért hagytad el?

.

Zsófi: Direktben nem mondott semmit. Egy-két vitánk volt, ami nem ebből indult ki, de a végén ezen is csattant. Egy vita végén azt mondta, hogy ha a gyereknek valami baja lesz attól, hogy így élünk, akkor elveszi tőlünk. De Ármin kitűnő tanuló, látja, hogy rendben van, ezt csak pillanatnyi indulatból mondta. Szerencsére megegyeztünk mindenben a volt férjemmel, nálam lett elhelyezve Ármin, rendszeresen látja az apját és jó a kapcsolatuk, nekem is jó a viszonyom a volt férjemmel

A négy év alatt, amíg külföldön dolgoztál, mennyit láttad Ármint?

Zsófi: Nagyon keveset. Egy évben egyszer-kétszer jöttem haza. Minden nap skypeoltunk, de az nem ugyanaz. A 2008-as válság miatt komoly anyagi problémáink lettek, a férjemet elküldték a munkahelyéről, nem láttunk más kiutat, mint hogy én kimegyek egyedül Londonba dolgozni, ezt szavazta meg a családi kupaktanács. Küldtem haza a pénzt.

Ármin tehát visszakapott egy mamát, akit alig látott évek óta, és rögtön egy másik mamát is…

Zsófi: Nagyon nehéz volt ez első év. Itthagytam egy aranyos kisfiút és visszakaptam egy kamaszt, akivel nagyon sok minden történt ebben a négy évben, csak skypeon látott engem négy évig, ráadásul felköltöztünk Pestre. Ő azt hitte, ha hazajövök, akkor újra együtt lesz a család. Azt mondta, eddig nem volt anyukája, most nem lesz apukája, ezt is fel kellett dolgoznia, és még a mi kapcsolatunkat is el kellett mondani, mert egy 12 éves srácnak ez nem egyértelmű, hogy miért egy lánnyal él a mamája.

Elmondtátok neki?

Zsófi: Igen, rögtön elmondtuk, hogy én Eszterbe vagyok szerelmes, mi mint pár élünk együtt. Mikor kilátogatott hozzánk korábban külföldre, már ismerte Esztert, csak nem tudta, mi a kapcsolat köztünk.

Képeink illusztrációk!
Képeink illusztrációk!
Fotó: Shutterstock

És elfogadta?

Zsófi: Első körben nem. Ő befelé forduló típus, sírt, kellett pár hónap, hogy megeméssze. De szeretjük egymást, mindketten szeretjük őt, és nem szenved kárt. Mostanra elfogadta. Szerencsére nagyon jól kijönnek Eszterrel, együtt járnak focizni, kosarazni, és mikor ott megkérdezte egy kissrác, hogy ő ki neked, azt felelte: az anyukám. Nem hívja anyának egyébként, de jól kijönnek.

A társadalmunk azt se nagyon tolerálja, ha az anya a gyerekétől távol él…

Zsófi: Ezért kaptam hideget-meleget, családtagoktól is, hogy milyen anya vagyok én, hogy otthagyom a gyereket. Akkor volt a legnehezebb, mikor először kimentem. Mikor először felültem a repülőre, azt hittem, kiszakad a lelkem és meghalok. Kinn nagyon sok kolléganővel találkoztam, akik egy-két gyereket otthon hagytak és kimentek külföldre. Nálunk egyértelmű volt, én két nyelven beszélek, a volt férjem sokkal idősebb és nem beszél nyelveket. A szállodaiparban kezdtem, aztán egy kertészetben dolgoztam Eszterrel. Úgy voltam vele, hogy mindig csak az adott napot kell túlélni, és közelebb leszünk ahhoz, hogy egyszer majd jó legyen. Otthon maradhattam volna és várhattam volna a segélyt, de ezt jobbnak láttam, így fenn tudtunk maradni.

Most van munkátok?

Zsófi: Igen, Budapesten azonnal találtunk.

Hogy jött a második gyerek gondolata?

Eszter: Én sokáig csak azt utat láttam járhatónak Magyarországon, hogy belekényszerítem magam egy házasságba a gyerek érdekében. Mindenképp szerettem volna családot, és Magyarországon akartam élni, nem gondoltam, hogy ezt együtt lehet.

Hogy jöttetek rá, hogy lehet gyereketek?

Eszter: Mikor hazajöttünk Angliából, elkezdtem az interneten nézelődni, találtam egy blogot, ahol két leszbikus anya spermabankból vállalt gyereket. Aztán rájöttünk, hogy még Magyarországon sem vagyunk egyedül, azóta meg rengeteg meleg és leszbikus családot ismerünk.

Honnan van gyerekük?

Eszter: Van, akinek donor apától, vagy társszülőségből, van, akinek jófejségből adott valaki spermát, vagy előző heteró kapcsolatból, esetleg örökbefogadással. Elkezdtük nézni a lehetőségeket. Először úgy gondoltuk, spermadonort választunk, és akkor nincs apa, nincs senkinek köze a gyerekhez rajtunk kívül. Aztán beszéltünk emberekkel, akik a társszülőséggel vállaltak gyereket. És rájöttünk, jobb, ha nem úgy kezdődik a gyerek élete, hogy neki valami nincs, ami a többieknek van. Úgy döntöttünk, legyen ismert az apa személye és vegyen részt a gyereknevelésben.

Egy gyerek mindig nagy döntés. Nálatok több előzetes tervezés kellett, mint máshol?

Eszter: Mindenképpen megfontoltabb döntés leszbikusként gyereket vállalni, sok beszélgetés kellett hozzá, sok szervezőmunka.

Zsófi: És hogy van-e jogunk dönteni a gyerekről. Mi ezt választottuk, hogy egy nővel élünk, de a gyerekről eldönthetjük-e, kitehetjük-e az ezzel járó diszkriminációnak.

Azt is le kellett tárgyalnotok, hogy ki fog szülni?

Eszter: Egyértelmű volt, mert Zsófika eldöntötte, hogy nem fog többet szülni, én meg akartam. Elkezdtünk hirdetéseket feladni, meg mi is néztük a hirdetéseket.

Mi volt a hirdetésben?

Eszter: Hogy harmincas, leszbikus nők vagyunk, keresünk egy apát, aki majd részt is vesz a gyerek életében, ezt feltettük meleg honlapokra.

És tömegek jelentkeztek?

Zsófi: Nem tömegek, de mindenféle emberek, volt köztük transzvesztita, alibiházasságot kereső és heteró is, meg olyan is, aki csak a magját szerette volna elszórni minél több helyre.

Azzal mi a baj, ha heteró az apa?

Eszter: Ebben benne van, hogy mi lesz, ha később alapít családot, lesz felesége, gyereke, és nem fog foglalkozni a közös gyerekünkkel.

Zsófi: Ki akartuk zárni, hogy valaki ezt szexhirdetésnek vélje. Ha heteró az apa, és Eszter szül neki egy gyereket, esetleg elkezd vonzódni hozzá, ezt is ki akartuk zárni, hogy ne okozzon semmilyen fennforgást.

Eszter: És ha esetleg úgy fordulnak a dolgok, hogy elkezdünk harcolni a gyerekért, egy heteronormatív társadalomban előnyt jelent, hogy az apa heteró, esetleg elveheti tőlünk a gyereket.

Egyértelmű volt, hogy csak mesterséges megtermékenyítés jöhet szóba?

Zsófi: Fel se merült, hogy más módon történjék.

Eszter: Szerintem a fiúkban sem.

Hány jelölt volt?

Eszter: Végül három szóba jövő jelölt volt. Elmentünk velük teázókba és beszélgettünk. Nem volt nagy választék. A legelső, akivel találkoztunk, nagyon szimpatikus volt nekünk, aztán egyszercsak eltűnt, többet nem vette fel a telefont, nem tudtuk elérni többet. A másodikkal az volt a baj, hogy ott volt a pasija is, aki nagyon nem volt szimpatikus. Ő nagyon harsány volt, hímsoviniszta vicceket mesélt.

Zsófi: Igen, a második pasi szimpatikus volt, vele minden rendben volt, de a párja nem keltett jó benyomást.

Eszter: Én nem mertem volna rábízni a gyerekemet úgy, hogy én nem vagyok ott, ezért egyből kizártuk őt. Zoli nem is a hirdetésre jelentkezett, hanem egy közös ismerős ajánlotta, de mondta, hogy kicsit alacsony, ezért őt sokáig nem hívtuk fel.

Zsófi: Zoli először béranyában gondolkozott, mert akkor csak az övé a gyerek, de aztán az ismerős beszélt rólunk, és végül ez a megoldás is érdekelte. A közös ismerős megfűzött és találkoztunk vele, ő nagyon jó benyomást tett, mintha rég ismertük volna egymást. Közeledtek az álláspontok is, és meg tudtunk egyezni.

Mennyire alacsony?

Eszter: Olyan 170 centis, nálam alacsonyabb De nagyon kedves.

Megállapodtatok rögtön a keretekben? Ki neveli, ki mennyit látja, ki mennyit fizet?

Zsófi: Nem, először csak randizgattunk, beszélgettünk, elmentünk korizni.

Fontos volt, hogy barátok legyetek?

Zsófi: Nem barátság, de szívesen legyen vele az ember. Eleinte sok időt töltöttünk együtt, ő is aludt nálunk, mi is nála. Mikor megszületett Hanna, ez kicsit felbolygatta a dolgokat, de aztán minden elsimult és most jó a kapcsolatunk együtt.

Miért bolygatta fel a dolgokat a szülés?

Eszter: Előtte csak tervezgettük, de aztán hirtelen ott volt a gyerek. Ő is megijedt, hogy mi elvesszük, mi is megijedtünk, hogy ő majd el fogja venni.

Zsófi: Kezdtünk anyatigrisként viselkedni.

Eszter: Nekem felbolydult a hormonháztartásom, tiszta hiszti voltam.

Hogy fogant Hanna?

Zsófi: Házi mesterséges megtermékenyítéssel.

Hányadikra sikerült?

Eszter: Elsőre. Naptármódszerrel néztük a peteérést.

Ki volt ott a szülésen?

Eszter: Zsófi és Zoli is ott voltak.

És mit mondtatok a kórházban?

Eszter: Fogadott orvosom volt, de ő olyan távolságtartó volt, hogy nem részleteztük, csak hogy ők fognak bejöni. A szülésznő tudta.

Miben maradtatok? Hogy Zoli néha meglátogatja a babát?

Eszter: Akkor voltak ezek a felbolydulások, hiszterikus állapotban voltam, Zoli szeretett volna ott éjszakázni, mi nem akartuk, de azt mondtuk, akkor jön látogatni, amikor akarja, és ha annyi idős lesz, hogy el lehet vinni, el is viheti. Gyakran jött, játszott vele, és lassan lecsillapodtak a kedélyek, ő is rájött, hogy nem akarjuk kizárni a gyerek életéből. Most Hanna 14 hónapos, Zoli már el tudja vinni ottalvósra is. Pénteken munka után szokta elvinni és szombat délután hozza vissza. Később majd egész hétvégére is elviheti, csak még reggel meg este szopizik a kislány, és félek, elapadna a tej. Most egy jó viszony alakult ki. Nem mondanám, hogy barátok vagyunk, mert nem töltünk együtt időt Zolival, de ha itt van, dumálunk, megkínáljuk ezzel-azzal.

Mit fogtok mondani Hannának?

Eszter: Erről azt olvastuk, hogy mindig az életkorának megfelelően kell elmondani, de nem szabad hazudni.

Zsófi: Ha mi hazudunk neki, ha mi azt az érzetet keltjük benne, hogy ezt szégyelljük, akkor ő hogy fogadja el?

Akkor elmondjátok, hogy Zoli az apja és ti egy pár vagytok?

Zsófi: Igen. Most mindkettőnket Anyának hív, erre mi is szeretnénk valami megoldást találni.

Anya és Mama?

Zsófi: Ez jó ötlet. De már volt olyan kérdés egy barátnőmtől, hogy én vagyok-e az apa. Nem, Árminnak a volt férjem az apja, Hannának Zoli az apja.

Jogilag nincs közötök egymás gyerekéhez?

Zsófi: Most, hogy élettársak vagyunk, nevelőanya a státuszom, de ha bejegyzett kapcsolatban fogunk élni, mostohaanya leszek. Az apák elsőséget élveznek a mi jogainkkal szemben.

Mi történik, ha szétmentek? Mindenki viszi a maga gyerekét?

Zsófi: Technikailag igen. Nyilván lenne láthatás, de ki-ki vinné a sajátját.

És Zoli?

Eszter: Zolival jogilag össze vagyunk kötve a gyereken keresztül, ha megromlana a kapcsolat, akkor is joga van látni.

Vele mit fektettetek le?

Zsófi: A gyerek az ő nevét viseli, tett apasági nyilatkozatot. Elviheti, amikor akarja, akartunk írni egy megállapodást, de ez úgyse kötelez.

Fizet gyerektartást?

Eszter: Nem. A pelenkát veszi, mást nem. Ezen lehetne veszekedni. De nekünk akkor is kéne gyerek, ha a Zoli nem is lenne, ha bármit hozzátesz, az csak jó. A spermadonor se fizetne. Fontosnak tartjuk, hogy vele is legyen kapcsolata a Hannának. Főleg, ha már ennyit rááldoztunk. Ez eleinte sokkal bonyolultabb volt, mintha csak mi lennénk. Zolival és a családjával, a szüleivel mindenben egyeztettük, vendégül láttuk őket is, sok macera volt.

shutterstock 388057384

Mit szól mindehhez a világ?

Zsófi: A szomszédok nem kérdeztek semmit, sok korunkbeli lakik itt, valószínűleg levágták a szituációt, de jó velük a kapcsolatunk. Mi egyébként nem titkoljuk, de kérdés nélkül nem kötjük az orrukra. De aki járt már a lakásunkban, az rájöhet, hogy mi együtt alszunk, mert máshol nincs hely.

És mások mit szóltak?

Eszter: A legnehezebb a család torkán volt lenyomni. Én nekik elég soká mondtam el az egészet, akkor, mikor visszajöttem Angliából.

De előtte is voltak lánykapcsolataid.

Eszter: Voltak, de arról nem beszéltem, ők sem akartak róla tudni. Nehezen fogadták el, tele voltak kétségekkel, félelemmel, attól is, ez rájuk nézve milyen lesz. Anyukám pedagógus, neki ez csőd, hogy meleg a gyereke.

Zsófi: Akarta vinni pszichológushoz, templomba, paphoz…

Eszter: Ő az a korosztály, aki nem vesz erről tudomást. Azt mondja, őt nem zavarja, ha más meleg, csak az ő gyereke ne legyen az. Aztán ezen túlléptünk, az megint egy sokk volt nekik, hogy jön Hanna. Aztán megszületett Hanna, ők is látták, hogy ez így működik és nincs semmi baj vele, akkor elfogadták, most hetente jön ide anyukám, játszik Hannával, mi is járunk hozzájuk hétvégeken.

Zsófi: Ebben nagyon sokat segített Zoli. Velem szemben ellenségesek voltak, de Zolit rögtön elfogadták, mert ő egy férfi.

Elfogadták az életedet is?

Eszter: Megbarátkoztak vele nagyjából.

Zsófi. Mikor kiderült, hogy Eszter leszbikus, akkor én voltam a főgonosz, mindennek az okozója.

Eszter: Pedig előtte már megismerkedtek és akkor nagyon jóban voltak, csak még nem mondtuk, hogy mi van köztünk. Mikor kiderült, megborult anyám belém vetett hite, hogy akkor én mindenben hazudtam, nem is volt semmi igaz.

Zsófi: Egy ideig nem is akartak engem látni. Aztán az első karácsony volt az áttörés, mikor Eszter már terhes volt. Mostanra rendeződött a viszony, puszit adnak, beszélgetünk, most már egyre jobb lesz szerintem.

Azáltal, hogy gyereketek van, több embernek kell elmondani a köztetek levő viszonyt?

Eszter: Mintha az egész élet egy coming out lenne. A védőnőnek elmondtam, a gyerekorvosnak nem. Most áruljuk a lakást, jönnek ingatlanközvetítők, nekik is elmondjuk, nem mintha rájuk tartozna, csak hogy értsék, miért így élünk. Mikor vettük az autót, az okmányirodában nem értette meg a hölgy, miért akarunk mi ketten közösen autót venni.

Zsófi: Pláne, hogy én a férjezett nevemet használom.

És ez baj?

Zsófi: Ha bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítünk, akkor vissza kell változtatni, akkor visszaveszem a lánykori vezetéknevemet.

Eszter: Nagyon akarta tudni, és a végén elmondtuk. Ja, Hanna is ott volt a kezünkben. De egyre könnyebb elmondani.

Ért bármilyen diszkrimináció, bántás titeket?

Zsófi: Nem igazán érezzük. Nagyon sokszor fel se tűnik az embereknek, ha négyesben is jelenünk meg a játszótéren, nem jönnek rá, hogy mi a helyzet.

Eszter: Nem az a lényeg, hogy félismerősök mit mondanak, aki nem akar tőled semmit, azt nem fogja érdekelni. A család az, akiket ez bánt. Velük volt nehéz.

Az oviban majd megmondjátok?

Zsófi: Akik már idősebb gyereket nevelnek, azt mondják, az a tiszta sor, ha ez elején letisztázod az óvónőkkel, minden csoda három napig tart. Ezért is járunk szivárványcsaládos találkozókra, mert tudunk meríteni a többiektől. De Ármin iskolájában nem mondtuk el.

És ha átjön egy haverja?

Zsófi: Nem jött még át.

Akkor kicsit szégyelli.

Zsófi: Igen. Egyszer majdnem átjött egy osztálytársa, akkor gondolkoztam rajta, hogy beszélek az osztályfőnökkel, hogy ha előjön a téma, akkor tudja mire vélni. De aztán nem jött át, nem láttam szükségét, hogy belemenjünk, pláne, hogy mindjárt elballag a nyolcadikból.

Eszter: Ő nem akarja ezt vállalni.

Lesz még gyereketek?

Zsófi: Felmerült már. Eszter nagyon szeretne még egyet, egyébként én is, de talán jó ez így, ahogy van.

Még több történet gyerekekről, gyermekvédelemről a http://gyereksorsok.hu/ blogon olvasható.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.03.30 09:38:55Nancsibacsi

    Atyaisten.

  • 2016.03.30 09:42:05csipkefa

    Hajrá csajok! Sok boldogságot és kitartást együtt!

  • 2016.03.30 10:01:37KUNTYI

    törvényben kéne megtiltani, hogy egy nő szándékosan, apa nélkül vállaljon gyereket. ostobák, fogalmik sincs mennyire fontos az apa egy gyereknek.

  • 2016.03.30 10:16:12pamutpamlag

    Csatlakozom csipkefához: hajrá csajok, sok boldogságot! :-)
    .
    Hogy jött át nekem ez az interjú? Egy szerető család, akik boldogok, mert azok akarnak lenni. Ennek érdekében megküzdenek a felmerülő problémákkal, nehézségekkel, és szépen lépdelnek előre az életükben, most már a közösen, felelősen alakított úton. Történetesen ebben a családban a szülők azonos neműek, de ennek nincs igazán jelentősége a legfontosabb dolgok szempontjából.
    .
    Mindezt párkapcsolatban élő, hetero férfiként mondom, bár talán ennek sincs valódi jelentősége (azon kívül, hogy esetleg valakiknek erőd adhat, hogy nem ítélik el őket a heterók sem, illetve a homofóbok láthatják, hogy a heterók sem mind vannak egy platformon velük).

  • 2016.03.30 10:27:35MEDVE1978

    Ez egy szép dolog, nagyon tiszteletre méltónak tartom a hozzáállásukat és ahogy az egészet véghez vitték. Viszonylag kiegyensúlyozott a gyerekek apjával kapcsolatos rész is (a korábbi kapcsolatból származó gyermek rendesen tartja a kapcsolatot az apukájával, akit nem gyűlöl az anyja, illetve a kislány esetében a homokos apukát sem zárják ki és van szerepe). Ebben már valószínűleg a magyar hetero elvált nők nagy részét megelőzik.

    Személy szerint, ha valaha kiderülne a gyermekemről, hogy meleg vagy meleg gyerekem születne, akkor csak remélném, hogy ilyen hozzáállású lesz. Egyébként nem hiszem, hogy nagyobb problémák lesznek, akár a gyerekek nevelésében, akár a társadalmi elfogadásban. Utóbbi esetében a női homoszexualitást sokkal inkább elfogadja a társadalom, mint a férfit. A gyerekek nevelésében még az is lehet, hogy ezek a meleg nők sokkal jobban fogják nevelni a gyereküket, mint egyéb hetero családok és egyedülálló szülők. Az interjúból ugyanis az derült ki, hogy empatikus emberekről van szó, így a gyerekek véleményét, milyenségét könnyebben fogják elfogadni, mint a kevésbé empatikus szülők (pont azért, mert ők már átéltek egy meghurcolást és tudják milyen eltérőnek lenni).

  • 2016.03.30 10:44:32gorillaso

    Kérdés hogy ilyen beteg szexuális identitású családban felnövekvő gyermekek mennyire sérülnek.

  • 2016.03.30 10:53:02Doryyka

    @van gyereked? Akkor nezd meg öt, mennyire serült, mert a betrg te vagy, meg a hozaallasod. Mi irja rlö, hogy a kapcsolat csak heteroszexualis lehet? isten? Ki az az isten? Allah vagy jehova vagy Buddha vagy ki? Hol van? Latta mar valaki?

  • 2016.03.30 11:49:38pamutpamlag

    @KUNTYI
    Igen, fontos az apa (is). De a tiltó törvény egyenértékű lenne az egyedülálló nők gyermekvállalását tiltó, a válást tiltó, a nem összeházasodott, de közös gyermeket nevelő párok szétmenését, vagy éppen az egyedülálló apák "intézményét" tiltó törvénnyel.
    Valóban okos és hasznos dolog volna?
    .
    Miért gondolják azt széles tömegek, hogy a szülő szexuális orientációja döntő meghatározó tényező
    - a gyermeknevelésben, ezáltal egy gyermek fejlődésében, a későbbi társadalmi szerepében/hasznosságában,
    - illetőleg egy család (ide értve a gyereket, a szülőket, nagyszülőket) boldogságában, egységében?
    .
    Véleményem szerint nincs igazán összefüggés a szülő(k) hetero- vagy homoszexuális mivolta és a fentiek között. Egyéb tulajdonságok sokkal inkább számítanak, úgymint felelősségvállalás, szeretetre való képesség, tudatosság, problémamegoldó képesség, együttműködési képesség, következetesség, megbízhatóság, agresszivitás hiánya, káros szenvedélyek hiánya, stb.

  • 2016.03.30 12:57:55HoIsDe

    arról rengeteg tudományos bizonyíték van, hogy a homoszexuális kapcsolatok általánosságban sokkal labilisabbak, mint a hetero kapcsolatok.

    Az az általános igazság, hogy a gyerekek stabil kapcsolatban nőnek fel legjobban. Az bizonyos, hogy ha a szülők (akár csak az egyik) homoszexuális, akkor nagy eséllyel a gyerek károsodott lesz, de nem a homoszexualitás miatt, hanem mert ezek az emberek általában nem nagyon maradnak meg egy kapcsolatban.

    Az a nagyon kevés homoszexuális kapcsolat, ami tartós, statisztikailag ugyanolyan jó a gyereknek, mint a normális hetero kapcsolat.

  • 2016.03.30 13:11:32karandash

    "Ez eleinte sokkal bonyolultabb volt, mintha csak mi lennénk." - ja, hogy kellett egy Zoli? Nyilván az evolúció nem készült fel arra, hogy leszbikusok is akarnak gyereket és nekik bonyolult ez sperma nélkül...

    Én azt látom, hogy a leszbik jó része ilyen aszexuális, matriarchális csoportokba verődő életet él. Néha feminista férfigyűlölettől vagy válások utáni csalódottságból vagy szimplán egyedülálló anyák közös sorsából merítve közös témát. Jobbára aszexuálisak a leszbik (amolyan elefánttehén-csorda, nem degradáló éllel írom ezt), a homo férfiak meg szexuális vágyaiktól hajtva csapódnak partnerekhez.

    Engem ez annyira hidegen hagy. Miért téma ez?

  • 2016.03.30 13:47:01KUNTYI

    "nekem felbolydult a hormonháztartásom, tiszta hiszti voltam"---szégyen és nevetséges, hogy a nők ezzel védekeznek, mikor kiállhatatlanok..

  • 2016.03.30 13:59:36pamutpamlag

    @HolsaDe
    A magam részéről nem ismerek tudományos bizonyítékokat sem a homoszexuális, sem a heteroszexuális kapcsolatok labilisságát illetően.

    Két tényt említenék:
    1. A heteroszexuális kapcsolatokban is gyakran előfordul, hogy a kapcsolat felbomlik (egyáltalán, mi a kapcsolat? Az egyéjszakázás az? Vagy csak 3 hónap, fél év, 1 év után kapcsolat a kapcsolat? Vagy csak az összebútorozás utáni idő számít? Nem mindegy, hogyan definiáljuk, mert azért gyanítom, hogy a heterók körében is elég nagy a "labilisság" :-)
    Ráadásul a válások száma is jelentős, annak ellenére, hogy a házasság elvileg egy - jogi szempontból is - erősebb kötelék, mint egy sima együttélés, élettársi kapcsolat. Házasságra nincs is lehetősége a homoszexuálisoknak, így nyilván adat sincs, hogy mennyi bomolna fel ebből a jogi szempontból is erősnek számító kötelékből (nyilván nehezebben lép ki egy ember egy házasságból, mint egy sima kapcsolatból). Ha tudsz konkrét adatokat, kérlek, írd meg, linkeld be!

    2. Az interjúban szereplő pár 6 éve van együtt.
    Ez szerintem annyira nem kevés idő (sok házasság ennyi idő után már fel is bomlik). Heteroszexuális kapcsolat esetében szerintem nem találná senki rövidnek ezt az időt, a gyermekvállaláshoz sem.

    Az utolsó mondatodban foglalt megállapításról pedig az gondolom, hogy igaz lehet. Kiegészíteném azzal, hogy a felbomló kapcsolatokhoz tartozó gyermekeknek akkor sem jó, ha heteró kapcsolat bomlott fel a fejük felett.
    Megfordítva a mondatot: a felbomló hetero kapcsolat ugyanolyan rossz a gyereknek, mint a felbomló homoszexuális kapcsolat (ez utóbbi mégsem vált ki túlzott rosszallást, közfelháborodást, aggódást, stb).

  • 2016.03.30 14:01:50pamutpamlag

    Javítva:
    a felbomló hetero kapcsolat ugyanolyan rossz a gyereknek, mint a felbomló homoszexuális kapcsolat (az ELŐBBI mégsem vált ki túlzott rosszallást, közfelháborodást, aggódást, stb).

  • 2016.03.30 14:45:15shakespeare

    érdekes,
    olyan szinten legyőztük a természetet (pár száz év mérnöki teljesítményével), hogy már az ilyen is életképes lehet, a társadalomban élünk teljesen, nincs direkt kontaktus a természettel, nem kell férfierő és közösségi összefogás a mindennapi léthez, működéshez.

    régen vajon kettejük közül ki vágta volna le az állatot, illetve ki ment volna kalákában gerendát rakodni, vagy a téli tüzelőt az erdőben kivágni.... stb stb ?

  • 2016.03.30 14:49:22Vipera01

    A kommentem miért nem került posztolásra?

  • 2016.03.30 20:10:51Zsuzsi25

    Szerencsetlen gyerek....nem szabadbna ezt engedni. Nem azert mert rossz, vagy barmi eloiteletem, rossz gondolatom lenne a melgek iranyaba. Hanem mert szet fogjak szivatni a gyereket az iskolaban.

  • 2016.03.30 22:05:01Dekatlon

    @enpera: és ha a természetben meghal az apa, mert megeszi valami? akkor egyedül, vagy esetleg egy másik nővel összeállva nem nevelhető fel egy gyerek, te mégsötétebb?!?

  • 2016.03.31 09:04:40csalibaba

    Imádom ezt a sok felvilágosult kommentet. "Nem mintha elítélném őket, de ne csináljanak ilyet" meg a "Tanulmányok kimutatták, hogy a homoszexuális kapcsolatok labilisabbak"...

    Mutassatok már egy ilyen tanulmányt! Alapból a legtöbb homoszexuális kapcsolat nem kap nyilvánosságot azon egyszerű oknál fogva, hogy a társadalom még mindig elítéli a melegeket. Még mindig nem támogatja a házasságukat, satöbbi. Sokan félnek attól is, hogy hogy reagálnának a munkahelyükön, ha kiderülne. Ezentúl a kollegái, akikkel eddig jóban volt, nem fogják kedvelni? Esetleg a kedves főnöke talál valami okot, hogy leépíthesse? Szerintem nagyon sok homoszexuális kapcsolat igenis tartós, csak nem látjuk. Nincsenek facebook posztok arról, hogy "már 3 éve cicámmal", meg ikszedik házassági évfordulós események sem, hanem inkább szép csendben élik az életüket az ítélkező tekintetektől rejtve. De erről persze csak találgatva tudok nyilatkozni én is.

    Viszont az, hogy a heteroszexuális kapcsolatok stabilabbak, az egy oltári baromság. Ha abból indulunk ki, hogy egy fiatal 16-17 évesen kezd szerelmi életet élni, akkor 30 éves korára, mikorra nagyjából megállapodik, jó pár kapcsolaton lesz túl. Lesz pár hónapos, fél-1 éves, néhány éves, és lesz tartós is. És rengeteg-rengeteg a válás, holott a házasságkötés maga, ahogy valaki előttem már említette egy "extrastabil" kapcsolatot feltételez. És akkor még nem beszéltünk a rossz házasságokról, amik ugyan nem végződnek válással valamilyen megfontolásból (félelem, anyagi okok, megszokás), melyek aztán végképp rossz példát állítanak egy gyermek elé.

    Úgyhogy ne jelentsük már ki ilyen egyszerűen, hogy a heteroszexuális kapcsolat jó, a homoszexuális nem.

  • 2016.03.31 10:40:19prolee

    Azt nem tudom, hogy a homoszexuális kapcsolatok mennyire labilisak, de azt igen, hogy momentán nem ismerek olyan, hetero, szexuálisan aktív korban lévő, házasságot kötött embert, aki ne vált volna el, vagy ne válna éppen. (Ebből egy esetben gyermektelen volt a házasság.)
    Nem tudom, miről beszélünk.

  • 2016.03.31 10:45:59prolee

    Az viszont elgondolkodtató, hogy a társadalom már toleránsabb, mint a család.
    Én lényegében azért fogadom el a melegséget nyíltan hangsúlyozva, mert arra gondoltam, hogy ha az én gyerekem véletlenül meleg lesz, ne szenvedjen attól, hogy nem meri elmondani nekem. Egyébként számomra nem téma a melegség, mert nem érdekel más szexuális identitása.
    Tehát nálam éppen fordított volt a felállás.

  • 2016.03.31 10:57:07prolee

    Az is érdekes, hogy az erkölcslovag kommentelők rettenetesen aggódnak a melegek által nevelt gyerekek testi-lelki fejlődéséért, de ugyanezek a kommentelők extázisban őrjöngve helyeseltek annak a "tanárnak" titulált előembernek, aki formálisan leütötte a gyereket az órán, mert az pofátlanul viselkedett.
    Miután ezt mindenki helyeselte, el sem tudom képzelni, hogy akkor kinek a gyereke viselkedik pofátlanul az iskolában?

  • 2016.03.31 12:31:02Vipera01

    @prolee: az, hogy sok heteró házasság (de fura ezt hozzátenni, hogy "heteró" - régen ez volt az alapértelmezett) szétmegy, még nem a házasság intézéményével van a baj.
    Egy rossz heteró házasság éppúgy rossz, mint egy jó homokos "házasság".

    Nem a házassággal, hanem magával a homoszexualitással van a baj. Ha valaki a saját neméhez vonzódik, az rendellenes dolog. Hogy most hormonális zavarok okoznák, vagy szociokulturális tapasztalatok (pl. fiatalkori bántalmazás, erőszak, alkoholista szülők stb.) nem tudni, bár az utóbbira tenném a voksomat. Ismerek kb. 3-4 homoszexuális hapsit. Egyikük árvaházban nőtt fel - nem látott megfelelő nemi szerepmodelleket maga előtt, nem kapta meg azt a szükséges érzelmi ingereket, amik egy gyermek nevelkedéséhez szükségesek. Kettejüknek alkoholista volt az apja, és verte a családot - megintcsak a megfelelő apakép hiánya.

    Nem, nem szabad utálni a homoszexuálisokat, de nem szabad úgy tenni sem, mintha ez a rendellenesség egy normális dolog lenne, és ugyanolyan jogokkal felruházni őket, mint az egészségeseket, azaz a heteroszexuálisokat.

  • 2016.03.31 13:29:08pizo

    Nekem úgy tűnik, hogy a normál kapcsolatban született fiú azért nem dolgozta ezt fel teljesen. Előszőr kiskorában évekre elmegy az anyja tőlük, akit alig lát, az apjával él, ehhez szokik hozzá. Majd a kiskamasz korban visszajön az anyja, de nem haza megy, hanem ót szakítja el az addigra megszokott, apás életéből, és ehhez még anyának barátnője van... Aztán lett egy féltestvérként kezelendő, de egyébként hozzá nem tartozó "testvére", akit egy kvázi idegen bácsi hétvégente elvisz, akivel anyának és a barátnőjének furán udvarias, távolságtartó a kapcsolata...
    Biztos jót tett neki.

  • 2016.04.01 14:24:59FF

    Olvasgatom itten a gyűlölködő kommenteket... Komolyan, ártanak bárkinek? Kevesebbet kaptok enni attól, hogy ők így vállaltak gyereket?

  • 2016.04.01 23:02:20pizo

    A gyerek(ek)nek ártanak barátom. Amúgy nem, nem kapok kevesebbet enni.

  • 2016.04.02 22:25:00TGabi

    ...a nagy tolerancia jegyében: például arról is érdemes lenne cikket írni, hogy a norvégiai, magát gyermekvédelmi intézetnek csúfoló szörny-gyár, a Barnevernet szándékosan veszi el teljesen normális, hetero, harmonikus kapcsolatban élő házaspároktól a gyerekeket, mondvacsinált ürügyekkel. Pl: olyanok miatt, hogy hall otthon a jó és a rossz fogalmáról, meg olyanok miatt hogy a gyerek a férfi apát és a női anyát érzi normálisnak.

    Az elrabolt gyerekeket aztán "olyanoknak" adják örökbe, mint a fenti díszpintyek... akaratuk ellenére ... A szörny-rt vezetője meg egy vállaltan meleg nő, aki ott tolul a pride-on, miközben családokat rombol széjjel teljes erőből...

    Na, kedves Velvet...Valaki? Vagy csak a buzi-polírozásra vagytok hajlandóak?

  • 2016.04.02 23:22:09v2peti

    Utolsó: Ha ezért elveszik a gyereket, akkor az szerintem súlyosan jogsértő! Akkor a náci beállítottságú vagy a bűnöző gyereket is el kellene venni. Idióták! Sok helyen (főleg skandináv országokban) a homo már teljesen normálisnak számít, és akinek ez nem tetszik, az a nem normális. Holott ez már durva beavatkozás a szólásszabadságba! :(
    Az a baj, hogy sok helyen, aki nem szereti a bu*, ja bocs, a melegeket, az már rasszista. :(


    A cikkben említett eset még jobbak közül való, mert van valódi apa, és azért két anya még mindig jobb, mint két apa, főleg kiskorban!

  • 2016.04.02 23:33:21cso zsi

    Nem könnyű.
    Egyszerűbb együtt élni valakivel, majd a gyerek születése után 1-2-10 évvel rájönni, hogy nem is a férfiak kellenek neki.

  • 2016.04.03 13:34:33[c]

    Vipera01
    Néhány esetből általánosítasz.
    Én meg normál, heteroszexuális családban felnőtt melegeket ismerek, egyiknek a szülei se váltak el illetve voltak alkoholisták vagy bántalmazók. Akkor?

  • 2016.04.03 21:48:35Analyzer

    Remelem, lassan magahoz ter a vilag, es egyre nehezebb lesz az ilyeneknek gyermeket orokbe fogadni.

  • 2016.04.04 10:30:56régen herceg

    Analyzer

    Remelem, lassan magahoz ter a vilag, es egyre nehezebb lesz az ilyeneknek kommentelni.

  • 2016.04.04 15:32:40Vipera01

    [c]
    Nyilván más oka is lehet ennek a dolognak, lehet hogy hormonális, vagy más pszichés hatás.
    De akármi is az oka, egy rendellenes, abnormális dolognak számít.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta