SZÜLŐSÉG

Fiúgyerekek a modern iskola ellen - 0:1

2016. március 25., péntek 14:09

Egyre inkább elfog a pánik, ahogy közeledik az idő, hogy iskolába adjam az örökmozgó kisfiamat, aki mindig kitalál valamit (és meg is valósítja, még ha szét is kell érte szerelni a turmixgépet), és leginkább bokáig érő pocsolyában guggolva érzi jól magát, ahogy a vízben mozgó cuccokat tanulmányozza. Vészesen közeledik az idő, hogy ezt a gyereket beültessék egy iskolapadba, és a következő 12 évben csöndben és mozdulatlanul kell gondolkodnia olyan dolgokon, amik nem igazán érdeklik, mert sokkal fontosabb dolgok járnak az eszében.

Sok-sok fiús anyuka blogját olvasom, és azt látom, hogy nem vagyok egyedül. Ők ugyanígy félnek az iskolától, az egyébként teljesen normális, jó fej gyereküket a tanárok szemével nézve „furcsának” tartják, de legalább is semmiképpen sem kompatibilisnek az iskolapaddal.

Nemrégiben találtam egy cikket a Washington Postban, és hirtelen igazolva láttam az elméletemet: a fiúgyereknek az iskola kínszenvedés. A cikkben egy nyolcéves fiú anyukája, Jennifer Fink írja meg, hogy mekkora baj, hogy az oktatási rendszer egyáltalán nem vesz tudomást a fiúgyerekek igényeiről, és csodálkoznak, hogy csak a baj van velük.  Íme.

shutterstock 292955825

"A nyolcéves fiam gyötrődik az iskolában. Már megint.

A téli szünet után nem volt könnyű visszaülni az iskolapadba. Az iskolai szabályok és elvárások – Maradj Nyugton! Légy Csendben! Csináld, Amit Mondtam! Nem Többet, Nem Kevesebbet! – bántják őt, és ez látszik is rajta. A tanára írt nekem egy e-mailt, amiben jelezte, hogy megváltozott a gyerek viselkedése, (dacoskodik, nem működik együtt), és tudni szeretné, nincs-e valami baj itthon.

Azt hiszem – válaszoltam – az a baja, hogy vissza kellett menni az iskolába a szünet után. És igazam volt. A mozgás hiánya és a modern iskolával együtt járó szigorú szabályok megölik a fiam lelkét.

Drámaian hangzik. Talán igen. Végül is a legtöbben elvégeztük az iskolát, és még csak bele se haltunk. De ha jobban belegondolunk, a többségünknek mégis eszébe jut pár sztori, ami miatt utáltuk az egészet. Talán eszünkbe jut, hogy miután kiszabadultunk az iskolából, évekig tartott, mire megtaláltuk a saját lelküket, kedvtelésüket, és jó sok idő eltelt, mire valóban el is mertünk kezdeni élni, és azt csinálni, ami tényleg örömet okoz.

Az iskolai stressz, és az igyekezet, hogy beilleszkedjen egy olyan környezetbe, ami azt várja a fiamtól, hogy elnyomja azt, ami a legjobb benne, időnként sírva tör ki belőle.

Egész héten nem voltak kint a levegőn, mert túl hideg van. Ugyanez a gyerek a téli szünetben órákat töltött kint magától. Jól felöltözött, kotorta a havat a játék hókotróval, „motorosszánt” épített, és tisztára söpörte a járdát előttünk, és a szomszédok háza előtt is. Mert kedve volt.

Ma reggel, mint mindig, a fiam korábban felkelt, mint a többiek, felöltözött, és suli előtt játszott egy kicsit a Minecrafttal. Valamint letakarította a kandalló üvegét, tüzet rakott, és hordott be fát a házba. Csak mert kedve volt hozzá.

Ma reggel fejbe vágott a felismerés: kiválóan megállná a helyét a Kicsi ház a nagy erdőben világában.

Hangosan olvassuk Laura Ingalls Wilder Hosszú tél című könyvét, ez a Kicsi ház sorozat egyik kötete. Ebben a fiúk (és a lányok is) elsősorban a gyakorlatban tanulnak. Az öt és 18 év közötti gyerekeket nem szippantotta be az oktatásügy és ragadta ki őket a valódi életből. Helyette a fiúk a tanyán dolgoztak, a lányok pedig a háztartásban segítettek. Az egész család együtt dolgozott a túlélését, és közben a fiúk és lányok megtanulták, hogy hogyan működik a valóság, az élet.

shutterstock 74008582

Az én fiam ez után az élet után sóvárog.

A gyerekek nem igazán változtak az elmúlt 150 év alatt: a társadalom viszont igen. A fiamnak még mindig szüksége van a mozgásra, vágyik rá, hogy a valós életből szerezzen tapasztalatokat, szeretne fizikai munkát végezni és része lenni a család és a világ működésének, ezzel szemben a napjai nagy részét egy osztályterembe bezárva tölti, és ott ül az asztalnál 20 hasonló korú gyerekkel együtt. És nem mehet ki, ha túl hideg van, vagy esik az eső, elvárják tőle, hogy szünetben is csendben üljön a könyvtárban vagy az osztályteremben. Nagyjából semmi esélye, hogy a való életben csináljon valamit; ha mondjuk egy nyolcéves gyereknek a kezébe adsz egy fűrészt, vagy megengeded, hogy begyújtson a kályhába, rögtön ferde szemmel néznek rád.

Százötven évvel ezelőtt a fiam egy mintagyerek lett volna. Ma pedig, inkább többé, mint kevésbé egy bajkeverőnek tartják, amiért nehezen (vagy egyáltalán nem) alkalmazkodik a modern oktatási rendszer elvárásaihoz.

Értem én, hogy a társadalom ma sokkal összetettebb, bonyolultabba, mint az 1800-as években. Sőt, a legtöbb változás mégiscsak jó, ott van mindjárt az antibiotikum vagy az egyenlőség. Hatalmas rajongója vagyok az internetnek és a vízvezetéknek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a jelenlegi oktatási rendszer egyáltalán nem veszi figyelembe a gyerekek valós szükségleteit, különösen a fiúkét.

A fiúk alapvetően ma is ugyanolyanok, mint amilyenek 150 évvel ezelőtt voltak. Csak ma berakják őket egy áporodott osztályterembe, elvárják tőlük, hogy a nap nagy részében maradjanak csendben, és a bűvös 18 éves korukig gyakorlatilag nem engedik nekik, hogy a világ számára bármiféle értékelhető munkát végezzenek. És akkor csodálkozunk rajta, hogy a fiúk szenvednek.

Statisztikailag a fiúk minden iskolai felmérésen rosszabbul teljesítenek, mint a lányok, és szintén gyakrabban kerülnek bajba és esnek ki az oktatásból idő előtt, mint a lányok. Kevesebb fiú jár főiskolára, mint lány, és többen hagyják abba húsz éves koruk előtt, mint a lányok.

Nem a fiaink buknak meg. Mi bukjuk el a fiainkat.

A fiam szenvedése összetöri a szívemet. Attól félek, a következő az lesz, hogy a lelkét törik meg.

Most pedig letöröltem a könnyeit, és válaszoltam a tanára e-mailjére, kiengedem őt a szabadba, amilyen gyakran csak lehet, és megosztottam ezt a történetet, mert azt szeretném, hogy más fiúk szülei is tudják, nincsenek egyedül. Azt akarom, hogy tudják, hogy a problémájuk nem csak az övék, hanem a rendszeré, amely máris túl sok fiút bukott el."

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.03.25 14:28:11TK2125

    Sajnos nagyon igaz minden sora...

  • 2016.03.25 14:31:08232323

    Majd jonnek itt az alternativ iskolak meg stbk... ha penzed van minden van. Lesz kiscsoportos iskolad is havi 100 rugoert egy kevesbe fasult tanarral.


    Ha nincs penzed ra akkor negszivtad.

  • 2016.03.25 14:49:04HUN_Sector

    Az iskola a szocializáció része. Ne burokban nevelt nebáncsvirágot akarj. Te inkább attól félsz, hogy nem lesz mindig a szoknyád mögött.
    Az iskolától még senki sem lett agyhalott. Tágítja az érdeklődési körét és lehet ott talál valami olyasmit, ami meghatározza a további életútját.

  • 2016.03.25 14:54:27katorna

    Én is kicsit túlzásnak érzem. Arról nem is beszélve, h a mai kisfiúk nagy része hosszú órákat tölt okostelefonnal, tablettel a kezében, a tv előtt ülve, úgyh ez elég szűk réteg gondja lehet.... nemhogy munkát végezzenek, haha.
    A statisztikákat nézve pedig : a kezdeti lemaradást a fiúk felsőre behozzák, sőt meg is előzik a lányokat!

  • 2016.03.25 14:57:49Almandin

    Azért a régi paraszti világban sem volt olyan idillikus egy gyerek élete, mint ahogy a posztíró elképzeli. Hajnalban keltel etetni az állatokat, látástól vakulásig dolgoztak. A testi fenyítés mindennapos volt, sok parasztcsaládban ridegség volt.

  • 2016.03.25 15:03:37FlybyWire

    Maximálisan egyetértek.
    Úgy is, mint egy 3 éves, mindent önállóan csinálni szerető (és itt - persze még játék szinten űzött - takarítás, szerelés, főzés, stb. is beleértendő), nyitott, kíváncsi, aktív, vidám kisfiú apukája, és úgy is, mint aki pontosan ezt a lélekgyilkos szenvedést 12 éven át, végig kilátástalan börtönként megélve végigszenvedni kényszerült felnőtt.

  • 2016.03.25 15:12:57B-road

    Ez biztos nem magyarországon van: havat lapátolt meg ilyenek... ez valami skandináv terror-iskolarendszer lehet. :)

  • 2016.03.25 15:38:02vittore

    "ezt a lélekgyilkos szenvedést 12 éven át" +1 Ráadásul az eredeti cikk még csak nem is a "kíváló" Magyar iskolarendszerben edződött gyerekekről szól......

  • 2016.03.25 16:59:50szita szita péntek

    Az egész pár alapvető kérdésre adott válaszon múlik. Az iskolát a közösség (állam) működteti és ők bezony más válaszokat adnak, mint a szülő...
    - Milyen embert akarunk nevelni? A szülő válasza a boldog, és eredményes - az államé az engedelmes és kezelhető.
    - Feladata-e egyáltalán az iskolának a nevelés? Az én válaszom a nem - az államé az igen.
    - Kell-e szabadidő a gyereknek? Szerintem igen - az állam szerint nem. A szabadidő veszélyes egy dolog. Egyrészt ugye a gyerek csökkenti a szülő munkára foghatóságát - másrészt meg még megszokja. Az meg nem lenne jó... Mert ha szabadidőd van, akkor nem állsz irányítás alatt. Mittomén, akár még az is lehet, hogy gondolkodni kezdesz, meg céljaid lesznek, ilyesmi... Nem jó állampolgár, akinek szabadideje van.

  • 2016.03.25 17:18:04Tisztességes Természettudomány

    És azt még le sem írták, hogy a fiúk egy részét figyelemzavarosnak, hiperaktívnak bélyegzik, és az USA-ban gyógyszerezik őket. A gyógyszer mellékhatása düh, öngyilkossági gondolatok, ritkábban öngyilkossági kísérlet.

    Megéri?

  • 2016.03.25 17:19:50Vajk a Vitéz Várjobbágy

    Kivételesen egyetértek a nyavajgással. Siralmas az oktatási rendszer, ahol értelmetlen hülyeségeket, puszta adatokat magoltatnak sokszor, még többször pedig egyszerűen üresjáratban van a gyerek, majd a közoktatás után kidobják az életbe, hogy épp hogy tudja, hogy mikor volt a mohácsi csata, de nincs egy rendes szakma amit tudna végezni. Sajnos az iskolai rendszer nem integrált, nem munkaközpontú, nem gyakorlatközpontú és sajnos a legkevésbé sem motiválja a gyereket arra, hogy keressen valamit, amiben jó és élvezi csinálni és tökéletesítse magát benne.

    Kiválogat egy elitet, akikből orvosok, élvonalbeli mérnökök, kutatók lesznek, a 95% pedig kiszabadul egy idő után és akkor kezdhet ténylegesen tanulni tizenvalahány év után arra, amit majd élete végéig csinálni szeretne.

    Rendkívül ostoba és káros rendszer.

  • 2016.03.25 17:39:48Advanced Flight

    11110000: XD

  • 2016.03.25 18:46:40Hortenz

    "igazolva láttam az elméletemet: a fiúgyereknek az iskola kínszenvedés."

    Az én fiú gyerekemnek meg alsóban az volt kínszenvedés, hogy el kellett viselnie az izgága társait (fiúkat, lányokat egyaránt). Soha nem felejtem el, hogy az első napokban azt mondta: miért szaladgálnak a gyerekek amikor a tanító néni azt mondta, hogy nem szabad a folyosón szaladni?
    Attól még, hogy fiú egy gyerek, nem törvényszerű, hogy ne tudjon megülni egy helyben. Egyszerűen ilyen a habitusa, hogy nyugodt, csendes, elmélyülős típus volt mindig. Általánosítani, hogy a "fiúknak kín szenvedés az iskola, mert a fiúk elevenek, egész egyszerűen nevetséges.
    Az oktatási rendszer ezer sebből vérzik, legfőképpen az a baja, hogy uniformizálja gyerekeket. De ne essünk már át a ló túloldalára, hogy azzal a gyerekkel van baj, aki szeret és akar figyelni órán. Akár már első osztályban is!

  • 2016.03.25 18:49:02indapass

    Valahol félúton lehet az igazság.

  • 2016.03.25 19:53:15Los Alamuszi

    Azért NŐKÉNT én elsőnek azt kérném ki magamnak, és csodálkozom, hogy az anyatársak/nőtársak közül ez senkinek nem ugrik be a cikkről, hogy miért csak a fiúkról beszél, meg csak a fiúkról igazoljátok vissza, hogy igaz? Mert én ezen akadtam ki rögtön...

    Egy lányról persze elhiszem, hogy esetleg készségesebb a szabályok betartásában, jobban meg akar felelni az elvárásoknak, jobban szeretne belesimulni a környezetbe (de közülük sem mind!). De ha elfogadja valaki a cikk állítását, hogy az iskola megtöri a fiúkat, akkor legyen kedves belegondolni, hogy szvsz a lányokat is ugyanúgy megtöri, max. nem annyira nyilvánvaló módon ellenkeznek ellene, mint a fiúk.... (nem rég olvastam egy cikket, hogy pl. edddig azt hitték, hogy a fiúk közt gyakoribb az autizmus, meg a Tourette szindróma, de bebizonyították, hogy nem, csak a lányok valahogy jobban el tudják nyomni, jobban hasonulni tudnak a társadalomhoz, mint a fiúk...)
    Szóval ha a fiúkat megtöri, akkor őket meg már itt szépen hozzászoktatják őket a női principiumhoz. Mert az tuti, hogy egy lány sem azt szeretné csinálni, amit az iskola rákényszerít, csak azért, mert ő lány. Mert hogy az igényeik nyilván megegyeznek, max. nem ugyanabban jelennek meg, tehát ahogy a fiú mondjuk focizna a kertben vagy fára mászna, a lány meg bújócskázna, "gumizna", ugyanott. De tuti a lányok sem akarnak a szünetben, de még az órán sem csendben ülni és okosodni.... ha hagynák nekik.
    Mert nem bontható egy gyerekcsoport lány fajtájúakra meg fiú fajtájúakra, hanem csak gyerekek vannak ugyanazzal az igénnyel (maximum másban manifesztálódnak azok az igények)

  • 2016.03.25 22:25:32calen

    Los Alamuszi:
    Azt azért ne felejtsd el, hogy a tanárNŐK elvárásaihoz jobban passzol a lányok habitusa. Olvastam, hogy a feminista szemléletű nyugaton a természetükből fakadóan élénkebb fiúkat hibás működésű lányoknak tekintik és "gyógyszerekkel" hülyére szedálják őket.

  • 2016.03.25 22:54:54indapass

    Az iskolai követelmények, a sok és fegyelmezett ülés, csönd, precizitás a gyereknek többségének nem kedveznek. A rengeteg leadandó tananyag szintén nem.

    Ezek sajnos a férfi tanárok sem tudnak segíteni. Nem mintha sok lenne belőlük (és vajh miért is?).

  • 2016.03.26 00:23:02marczy

    Jézusom, ennyi buta embert...
    Az iskolát kell a gyerekhez igazítani, és nem fordítva!
    Fiúnak születtem, és bár nem voltam túlmozgásos soha, a cikkíróval teljesen egyet tudok érteni.
    De ez nem nemfüggő, egy lány is lehet más, mint amit az iskola megkíván.

    Egy ilyen gyereknek a Waldorf-iskola Isten áldása. Ott rengeteg szabadban végzett, mozgásos tevékenység is van, ami ugyanúgy a tanulást szolgálja.
    Ja, és az ostoba tűzvédelmi szabályokat is meg kéne változtatni és az élethez igazítani, mert az ilyen iskolákban elég gyakori, hogy pl, tüzet gyújtanak az osztályteremben is akár, aztán hetekig szagolgatjuk a terméket. De egy ilyen iskolában ez természetes. A törvényt kell az élethez igazítani, és nem fordítva.
    Ja, és Pokorni (Fidesz) Waldorf-apuka, amióta neki nincs szava az oktatásban, az csak romlik és romlik.

  • 2016.03.26 00:41:59sony

    Bízz meg a kisfiadban, mert megszelídíti magának az iskolát, ha hagyod. De a gyerekek leveszik a szülő minden rezdülését, és ha úgy gondolod, rossz lesz neki ott, akkor bizony rossz is lesz. Gondolj arra, hányféle oktatási rendszerben tanultak, illetve tanulnak a fiúk, hányféle oktatási rendszert 'túlélt' a kis lelkük, és rájössz, hogy nem az oktatás módja számít, hanem a család hozzáállása.

    És - biztatásul - még Magyarországon is lehet olyan nem fizetős, állami iskolákat találni, ahol az oktatók figyelembe veszik a gyerekek igényeit, olyan órákat tartanak, ahol sokat lehet mozogni, nem kell engedélyt kérni ahhoz, hogy WC-re menjenek, és sokszor kiviszik mozogni az udvarra, vagy egy közeli játszótérre. Télen is.

  • 2016.03.26 07:29:34abecede

    11110000
    Ez a név az egybites gondolkodásodra utal. Remélem, szép napod van :)

  • 2016.03.26 08:22:41sajtos pogi

    A legtöbb osztály 25-30 fős. Ha ott mindenki beszélgetve, zörögve, járkálva gondolkodik, akkor hangos káosz lesz. Egy-egy feladat lehet ilyen, de az egész napot így csinálni az felér egy gyerekkínzással.

    Láttam ilyen órát régen. Montessori elveket valló önkormányzati iskolánál néztem bemutató órát. 30 perc után már menekültem volna, mert nem volt 10 másodperc csend sem.
    A játszón jellemzően azok az anyukák voltak oda érte (olyannyira, hogy már a lakcímtrükközgetés volt a téma), akiknek a gyereke nem bírta megvárni míg az anyja befejez egy mondatot, s csak utána fordul oda hozzá. Mindig minden adjuramistendeazonnal kellett nekik.

  • 2016.03.26 08:28:43mostmaitt

    Sajnos a cikk nagyon igaz!
    Két fiú gyermekem van. Egyikkel most akartunk átjelentkezni alternatív iskolába, ahová nem vették át, mert már túl sok a fiú az osztályba. :( Még fizettünk is volna.

    ui.: Ez a cikk fiúkról szólt. A lányok megérdemelnek egy külön cikket.:)

  • 2016.03.26 08:32:20sajtos pogi

    Az én gyerekeimnek nem volt/van gondjuk azzal, hogy órán csöndben kell figyelni és dolgozni, meg ülni kell, azzal viszont igen, hogy a pofázók miatt nem hallják amit a tanár magyaráz, vagy a padtárs piszkálja őket.

    Alsóban egyébként napi 2-3 óra a kötöttebb, ahol sok az önálló munka is, a többi készségtárgy lazább szervezéssel. 1-2. osztályban meg még a főtárgyakat is sok játékos feladattal dobják fel. Már 20 évvel ezelőtt is így volt. Ennyit azért illenek kibírnia mindenkinek, akár fiú akár lány.

  • 2016.03.26 09:12:51mahabharata

    Az oktatási rendszer, a szakma elnőiesedése miatt nem alkalmas a fiúknak. Pl. milyen gáz, hogy van gyöngyfűzés, falevél ragasztás minden ilyen kézműves dolog az oviban, de nincs műszaki szerelés, szerelgetés. Nyilván ovis szintű. Aminek a végén nem valami szép kép stb készül, hanem vmi kis technikai kütyü. Nyilván mert szegény óvónéninek sem menne. EZ BAJ.

  • 2016.03.26 10:47:46kate7

    Lehet, hogy megdöbbentő lesz amit írok, de az általános iskolai szintű oktatásnak mindig a része volt, hogy a gyerek csendben ül a helyén, figyeli az oktatót és az éppen aktuális feladatra koncentrál.

    Ez az álságos régen minden jobb volt attitűd visszataszító. Elviekben most a modern iskolarendszerben van a legnagyobb szabadsága a gyerekeknek. Hogy ez nem így van a gyakorlatban, arról nem az iskola tehet.

    Véleményem szerint az az egyik legnagyobb probléma, hogy az iskolától várják el, hogy mindent megtanítson a gyerekeknek.

    Otthon kell megtanítani nagyon sok dolgot, hogyan tartson rendet, legyen udvarias, segítőkész, tanuljon meg főzni, szöget beverni, metszeni, barkácsolni stb.

    Az iskola nem tudja pótolni a szülőt. A szülő feladata, hogy felkészítse az önálló életre az iskola csak kiegészíti azt.

    Ui: A '90 években szüntették meg a technika tárgyat, mert mi értelme van annak, hogy egy fadarabot reszelgetnek vagy fémlemezeket hajlítgatnak, inkább tanuljanak valami értelmeset felkiáltással.

  • 2016.03.26 13:03:25bonebear

    Milyen szép is lehetne, ha az első osztály első két hónapjában beszoktatás közben megfigyelve a gyerekeket utána szétosztanák őket olyan osztályokba, ahol mindenki a hozzá jobban passzoló szemléletű oktatási módszertannal találkozna, azzal fejlesztenék. A csendben ülni tudók, a mozgékonyak és beszédesek, a még lassabbak és a már gyorsabbak. Egy tök heterogén osztályban a mai magyar tanárok 95%-a nem tud eléggé differenciáltan tanítani és nevelni. És csak nehogy félreértés legyen: nem a megcélzott készségek és tudásszint térnének el az osztályok között (az lenne ugyanis a diszkrimináció, mert azt üzenné, hogy belőled már úgysem lesz semmi, vagy hogy jaj te milyen egy kis zseni vagy, igazi überakárki), hanem a módszertan és a tempó, de az első 4-5 év végére így szépen ki lehetne egyengetni a kezdetben nagy különbségeket és esélyegyenlőtlenségeket. Így részben az iskola alkalmazkodna a gyerekekhez, részben meg ők az iskolához, arany középútként.

  • 2016.03.26 13:17:17retinax

    Abecede: hagyjad, ez a visszajáró troll, mindig kivágják, de visszajön más néven.

  • 2016.03.26 17:10:30retinax

    Csókoltatja anyádat, a legjobb barátnőjét.

  • 2016.03.26 21:34:58Vipera01

    De ez AMERIKAI iskoláról íródott!
    Miért hiszi a tisztelt cikkíró, hogy ami igaz egy amerikai iskolára, az egy magyar iskolában is igaz lesz?
    Teljesen más szocializáció a kettő!

  • 2016.03.27 08:00:08karandash

    Az oktatási rendszer elnőiesedett, a nőnemű, feminista tanerő a lányok viselkedését tanulási attitűdjeit tekinti alapnak, ehhez képest a fiút egy elromlott viselkedésű lánynak tekinti. Magyarországon is rossz a helyzet, de Amerikában meg egyenesen gyógyszerezik a fiúk jelentős részét, hogy ne viselkedjenek fiúsan. Ritalin az egyik szer neve, teljesen ráálltak az iskolapszichológusok erre, a fiúk meg begyógyszerezve élik túl az iskolarendszert. Nem véletlen, hogy a felsőoktatásból lassan kiszorulnak a fiúk, az alsóbb szintű oktatás mind a lányokra és női tanerőre van szabva, aztán emiatt persze jobbak a lányok eredményei. A fiúk kirekesztése folytatódik, pedig régen, következetes férfi tanerővel (nem elpuncisodott manginákról van szó), nagyon is jól teljesítettek a fiúk.

  • 2016.03.27 13:47:07Lángharcos

    Fiúgyerekek... mert a lánygyerekeknek nincsenek igényeik.

  • 2016.03.27 15:11:13Alick

    [link]
    :)

  • 2016.03.27 22:15:16flash.gordon

    De meg tudná mondani valaki mi lenne a megoldás? Mindenki akkor áll fel és járkál, amikor csak akar?

  • 2016.03.28 08:14:36Zweig

    Kikérem magamnak az általánosítást! Miért gondoljuk, hogy csak a fiúk szenvednek? Én nő létemre mindig is imádtam mozogni. Ha megkérdezték mi a kedvenc tárgyam az egyértelműen a tesi volt és soha nem értette azt a gyereket akinek nem az volt a kedvence. Ugyanakkor technika órán ahelyett, hogy megtanítottak volna mondjuk egy gombot felvarrni, fúrtunk meg faragtunk, meg áramköröket csináltunk. Én meg azt utáltam. A megoldást nem én fogom megmondani, de valószínű az arany középút lenne az. Nem kell a gyerekeket kisbirka módjára hagyni, hogy azt csináljanak amit akarnak, de az sem megoldás, hogy egy olyan szabályrendszert akarunk rájuk kényszeríteni aminek élettanilag nem tudnak megfelelni, hiszen a gyereknek kell! a mozgás.

  • 2016.03.28 09:27:17kereso

    Teljesen jó a cikk által megfogalmazott probléma, ugyanakkor nem megoldás a régi "iskola" sem, ugyanis az apukák által átadható ismeretek pontosan a korábbi jellegű kétkezi munkák esetében voltak megoldhatóak, ma a munkák 80 százaléka már nem ilyen. A tömeges iskolarendszer minden gyengesége ellenére, óriási technikai és tudományos, ipari stb fejlődést hozott.

  • 2016.03.28 17:49:43momori

    Lángharcos

    Rengeteg cikk foglalkozik a lányok nehézségeivel...félre ne értsed.

  • 2016.03.28 21:52:21Guszty

    A szokásos romkocsmás hipszter parasztromantika. Érdemes lenne utánanézni, milyen volt a paraszti élet 150 évvel ezelőtt, vagy akár csak 100 évvel ezelőtt. Nem volt vidám, könnyű élet. A gyerekek már egészen kis koruktól dolgoztak. Igen, dolgoztak, ami nem azt jelenti, ha kedve volt akkor tett a tűzre, vagy fát vágott, hanem hajnalban kelt, és azt csinálta amit kellett, nem amihez kedve volt. Másrészt ha mindenki csak a ház körüli munkát tanulta volna meg a szüleitől, nem lenne se internet, se villany, se semmi ami az életet könnyűvé teszi. Mielőtt valaki azzal jönne, hogy mennyivel jobb volt az a természetes élet, és milyen jól el lehet lenni a modern világ vívmányai nélkül, csak egy adatnak nézzen utána: mekkora volt a gyermekhalandóság akkoriban.

  • 2016.03.29 13:30:38wmiki

    Az iskola mindig is a hatalom agymosodája volt, jelenleg a tudomány nevű szekta dogmáit magoltatják benne, semmi másra nem való.

    3 tantárgy, amit tanítani kellene az iskolákban ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot
    [link]

  • 2016.03.29 17:03:55kisvirag78

    Nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogyan főzik. Vannak fiúbarát tanítónők, tanárok, nem mindegyik iskola egyformán mozgásellenes, lehetnek ott olyan barátok, akik feledtetik a nehézségeket, stb. Később sem lesz minden mesebeli álom, a munkahelyen is lesznek kellemetlen kötelességek, unalmas feladatok, kifizetetlen túlórák, hülye főnökök, megalázó szituációk.
    A mai magyar iskolarendszer nagyon rossz, de vannak nagyon jó tanárok, akik igyekeznek ellensúlyozni a nehézségeket. Nem minden tanár fásult, és nem is mindegyik fiúellenes.
    Ami nehéz az iskolában, az nehéz nemtől, kortól függetlenül. Ha fásult a tanár, az egyformán rossz lányoknak, fiúknak.
    És nettó hazugság, hogy a fiúk mindig rosszabbul teljesítenek. Talán inkább azt lehetne mondani, hogy a lányok általában precízebbek, kötelességtudóbbak, ezáltal egyenletesebb teljesítményre képesek alsóban, ami jobb jegyeket tud adott esetben eredményezni, ha a tanárnő éppen ezt díjazza, de ha beindul egy fiú, mert felkeltik az érdeklődését, akkor mint a rakéta, úgy tud elhúzni a lányok előtt. Meg kell nézni az alsós versenyeredményeket: az első tízből általában 7-8 fiú.

  • 2016.03.29 17:05:50kisvirag78

    Ja és felsőben elindulnak a fiúk felfelé, középiskolában pedig már maguk mögé szorítják a lányokat, a komoly egyetemekről nem is beszélve.

  • 2016.03.29 17:27:59kisvirag78

    Valaki itt hiányolta a barkácsolást az oviban. Ahhoz azért drága és speciális szerszámok kellenek, sokszor veszélyesebb, több odafigyelés kell, ami egy 25 fős csoportban nem megoldható, jellemzően az ilyesmit apukának kéne tanítgatnia otthon. Nem mindent az óvónőtől kéne elvárni. Ha meg kést ad a gyerek kezébe, akkor meg azon műsoroznak az anyukák.
    Rajzolni, festeni, gyurmázni, ragasztani mindenkinek kell, ezek olyan finommotorika-fejlesztő feladatok, amelyek az íráskészséghez elengedhetetlenek. Lehet ezt is úgy csinálni, hogy érdekes legyen a fiúknak.

  • 2016.03.30 15:34:40Serrin

    Ez simán rinyálás. Az életben sem minden vidám és szórakoztató. Ugyanúgy 8 órát kell ülni/állni a munkahelyen majd a kedves "gyermeknek" (nemtől függetlenül). Nem lehet mindenki szabadfoglalkozású kreatív, vagy éppen milliárdos, aki egész nap ráér szórakozni.
    Az iskolarendszerben sok hiba van, de pont az életre nevel ebből a szempontból.

    Írom ezt, mint egy apa, akinek fia van. Bár még egy ideig nem fog iskolába menni, de biztos, hogy az állami lesz, nem egy "alternatív" félrenevelő intézet. Nem fogjuk burokban nevelni őt.

    A parasztnosztalgia meg simán tévedés. Akkor még keményebben dolgoztak a gyerekek, mint ma egy városban élő felnőtt.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta