Ne verje a gyereket, mert depressziós, rákos és cukorbeteg lesz tőle

A gyermekkori bántalmazásnak számos negatív hatása van. A tudományos kutatások már régesrég többszörösen megcáfolták azt a laikus hiedelmet, hogy a verés megfelelő nevelési eszköz lenne. A köztudatban mégis tovább élnek a káros és téves berögződések: sokszor halljuk, hogy a gyerekkori élmények nem befolyásolhatják egy felnőtt életét, „lépjen már túl rajta”, sőt azt is, hogy a gyerekkori bántalmazás semleges vagy épp jó hatású: engem is vert az apám, mégis ember lett belőlem. Esetleg: engem is vert az apám, azért lett belőlem ember.

Természetesen abból is ember lesz, akit ver az apja (vagy az anyja), csak éppen egész életében hordozni fogja a gyerekkori verések káros hatásait. A káros hatások pedig nem állnak meg a lelki bajok szintjén: a gyerekkori bántalmazás és elhanyagolás ugyanis egy sor testi betegségre is hajlamosít. Vagyis amikor pofonra lendülne a kezünk, akkor jusson eszünkbe, hogy most nem csak jó modorra és tiszteletre tanítjuk a neveletlen gyereket, hanem épp e pillanatban hatékonyan növeljük az esélyét annak, hogy cukorbetegséget kapjon, vagy rákban haljon meg.

Igen, rákban, fiatalon

A gyermekkori stressz későbbi hatásait már a kilencvenes években kimutatta egy kutatócsoport: több mint tizenháromezer résztvevőt követtek figyelemmel tíz évig. Az egyes résztvevők esetében 0-7-ig terjedő skálán pontozták a gyermekkori stresszhatásokat (ez az ACE, azaz Adverse Childhood Expreience skála). A skálán nem csak a bántalmazás szerepel, hanem minden olyan, ami a gyereket kiboríthatja, azaz az egyik szülő hirtelen halála, a családban jelen lévő erőszakos viselkedés (azaz ha a gyereket nem verik, csak az egyik szülő a másikat), és persze a rendszeres fizikai, szexuális és szóbeli bántalmazás.

A magas ACE-pontok pedig egy sor későbbi betegséggel összefüggést mutattak, olyanokkal is, amikre nem feltétlenül számítana az ember: a depresszió, pánikzavar mellett a gyerekkori bántalmazás összefüggött a későbbi tumoros megbetegedések, szívbetegségek, magas vérnyomás, légzőszervi megbetegedések, cukorbetegség és egyes májbetegségek gyakoriságával. És nem kicsit: egy 4-es pontszámmal rendelkező személynek (ami egyáltalán nem olyan sok, hiszen 7 pontos a skála) 390 százalékkal nagyobb esélye volt például a krónikus légzőszervi megbetegedésekre, mint egy 0 pontos személynek.

shutterstock 260553539

A kutatók egy szintén nagy elemszámú követéses vizsgálattal is megerősítették a fenti eredményt: vagyis azt, hogy a bántalmazott gyerekek korábban halnak. A legalább 6-os ACE-pontot elért gyermekek később sokkal kisebb eséllyel érték meg az átlagéletkort, mint nem bántalmazott társaik: két és félszer nagyobb eséllyel haltak meg 65 éves koruk előtt. A kutatók szerint ennek az összefüggésnek egy része életmódbeli tényezőkhöz köthető, a bántalmazott gyerekek ugyanis felnőve nagyobb eséllyel dohányoznak, isznak és nagyobb esélyük van az elhízásra is, mint nyugodt légkörben nevelt társaiknak. A dohányzás, elhízás és ivás pedig nyilván növeli egy sor betegség esélyét. A kutatók szerint ugyanakkor az életmódbeli tényezők csak az összefüggés egy részét magyarázták – vagyis a bántalmazás megbetegítő hatása az életmódon kívül, más tényezők révén is hat. Konkrétan a tüdőrák esetében is kiderült, hogy a gyerekkori bántalmazás növeli a tüdőrák esélyét, részben úgy, hogy a bántott gyerekekből nagyobb eséllyel lesz dohányos felnőtt, de nem csak úgy: a bántalmazás olyan esetekben is növeli valamelyest a tüdőrák-kockázatot, ha nem dohányzik az illető.

Az unokák egészségére is hat

A gyerekkori bántalmazás növeli a cukorbetegség esélyét is, vagyis többen szenvednek 2-es típusú cukorbetegségben azok közül, akikkel gyerekként rosszul bántak. Ezt a fenti következtetést több mint hatvanhétezer nő adatainak elemzése során vonták le. A vizsgálatban részt vevő nők 54 százalékát érte valamilyen fizikai bántalmazás (azaz verés) gyermek- vagy kamaszkorában, és nagyjából egyharmadukat szexuálisan is zaklatták 18 éves koruk előtt. Minél jobban bántották őket, annál nagyobb eséllyel lett felnőve cukorbetegségük: a legrosszabb hatású a közepes vagy súlyos verés és az erőszakos közösülés volt, ezek mintegy másfélszeresére növelték annak az esélyét, hogy a bántalmazott kislányból cukorbeteg felnőtt legyen.

Terhességi cukorbetegség a verés miatt? Igen

Ez nem minden, ugyanis a gyerekkori bántalmazás a terhességi cukorbetegség esélyét is növeli, egy friss kutatás szerint nem is kicsit. A kutatók több mint 45 ezer nő bevonásával vizsgálták, hogy a gyerekkori trauma hatással van-e a későbbi terhességre. Azt tapasztalták, hogy azok a nők, akiket kislány- vagy kamaszkorukban vertek vagy megerőszakoltak, jóval nagyobb eséllyel szenvedtek felnőve terhességi cukorbetegségtől. Konkrétan 42 százalékkal növelte a későbbi terhességi cukorbetegség esélyét az, ha valakit gyerekkorában súlyosan vertek, és 30 százalékkal, ha megerőszakolták. Az összefüggések ráadásul nem voltak magyarázhatóak az elhízással, vagyis akkor is fennálltak, ha a szóban forgó nő nem is volt túlsúlyos.

A terhességi cukorbetegség szerencsére a legtöbb esetben jól kezelhető diétával, ha időben felismerik. Ugyanakkor káros szövődményei is lehetnek, mind az anyára, mind a magzatra nézve. A terhességi cukorbetegség mind túl nagy, mind túl kicsi súlyú magzat születésére hajlamosít, a cukorbeteg anyák gyerekei gyakrabban születnek császárral, nagyobb az esélyük a születés utáni besárgulásra. A kezeletlen vagy elhanyagolt terhességi cukorbetegség a baba tüdejének érését is lassítja, azaz nagyobb eséllyel születik éretlenül, következményes légzési zavarokkal az újszülött. Lehetséges, hogy a terhességi cukorbetegség a terhesség alatti magas vérnyomás kockázatát is emeli, ami szintén számos magzati (és anyai) kockázattal jár.

Stresszérzékenység és ki-be kapcsolt gének

Mégis hogyan lehetséges, hogy az a pár pofon meg némi rugdosás ilyen súlyos, testi betegségeket okozzon? A kutatók szerint kétféle mechanizmussal. Az egyik az életmód szerepe, és ez abból a szempontból jó hír, hogy ezen tudunk változtatni, rossz hír viszont, hogy az életmód nem magyarázza meg az összes összefüggést. A bántalmazott gyerekek felnőve általában érzelmileg kevésbé stabilak, gyakrabban dohányoznak, gyakrabban vigasztalódnak étellel, így gyakoribbak körükben az evészavarok és az elhízás is. Mindezek közvetve testi betegségeket okoznak, viszont valamennyire a kezünkbe adják az irányítást: ha gyerekként vertek minket, még mindig megtehetjük, hogy leszokunk a cigiről, nem iszunk túl sok alkoholt, elmegyünk sportolni, és zöldséget eszünk süti helyett.

Ez azonban csak egy része a dolognak. A kutatások szerint ugyanis a gyerekkori bántalmazás megváltoztatja a stresszkezelésért felelős génjeinket. A gének ugyanis, bár velünk születettek, de életünk során ki-be kapcsolhatóak: minden génen van egy „bekapcsoló” szakasz, amihez ha metilcsoportok kötődnek, akkor nem működik, ha nem kötődnek, akkor meg igen. A metilációt pedig egy sor dolog befolyásolja, köztük az életünk során szerzett élmények, tapasztalatok.

shutterstock 242605918

Először elhanyagolt patkánybébiken mutatták ki mindezt egy nagy tudományos jelentőségű jelentőségű állatkísérletben: a patkánykölykök egyik, a stresszkezelésért felelős génjét vizsgálták. Kiderült, hogy ha nem bánunk szeretettel a kispatkánnyal, akkor metilálódik a glükokortikoid-receptor génje, azaz magyarul kikapcsolódik egy, a stresszkezelésben fontos szerepet játszó gén. Ennek az eredménye a nagyobb stresszérzékenység, vagyis a kispatkány kevésbé tud védekezni a stressz káros hatásai ellen.

A metilációs mintázatok életünk során viszonylag stabilak maradnak, azaz ezek az eltérések egész életünkben befolyásolnak minket. Akkor is, ha nem rágcsálók vagyunk, ugyanis a fenti összefüggéseket később emberben is sikerült kimutatni: a bántalmazott gyerekeknél ugyanúgy metilálódik a fenti gén, amely hatás egész életük során megmarad. Ez azt jelenti, hogy akit bántottak, az felnőve érzékenyebb lesz a stresszre, a krónikus stresszterhelés pedig egy sor testi betegség, köztük az elhízás, az infarktus és egyebek esélyét is növeli.

A génmetilációs mintázatok nehezen változtathatóak, de azért itt is van remény, hiszen nem kőbe vésettek: a tanulható stresszcsökkentő technikák a stressz káros hatásaira genetikailag érzékenyebb személyt is fel tudják vértezni. A stressztengely érzékenységét javítja az is, ha bántalmazott gyerekként felnőve pszichoterápiás segítséget kapunk: egyes pszichoterápiás technikák ugyanis kimutathatóan csökkentik a stressztengely érzékenységét, ráadásul egyes kutatások szerint a génjeink metilációját is képesek megváltoztatni. Azaz egyszerű a képlet: szülőként törekedjünk arra, hogy jól bánjunk a gyerekkel, ne verjük és ne molesztáljuk – ha nem megy, kérjük szakember segítségét! Ha pedig gyerekkorunkban vertek és molesztáltak minket, akkor igyekezzünk nagyon vigyázni magunkra, fokozottan figyeljünk az egészséges életmódra, sportoljunk, meditáljuk, és járjunk el pszichoterápiára – ezekkel tudjuk csökkenteni a bántalmazás következményeit.

Hova forduljunk?

Kifejezetten a szexuális bántalmazás áldozatait kezelik az Eszter alapítvány ambulanciáján. A magyar pszichoterapeuták szaknévsorát itt találja – pszichoterápiát kereshetünk akkor is, ha dühkezelési nehézségeink miatt esélyes, hogy bántalmazóvá válunk, és akkor is, ha minket bántottak kiskorunkban. Gyereknevelési nehézségekkel küzdő szülőknek a területileg illetékes Nevelési Tanácsadókat ajánljuk. Ha jelenleg élünk bántalmazó kapcsolatban, akkor az alábbi dokumentumban tájékozódhatunk.

Oszd meg másokkal is!
Mustra