SZÜLŐSÉG

Tud ön segítséget kérni, vagy belegebed inkább?

2015. december 13., vasárnap 15:11

Mielőtt atomjaira szakadt volna a társadalom, és divatba jött volna a nukleáris család (anya, apa, gyerekek), szóval a romantikus ideáinkban létező nagycsaládok korában még természetes volt, hogy a gyerekekről az anyán kívül a nagyszülők, a nagynénik, és a nagy gyerekek is gondoskodtak, mikor ki ért rá éppen. Nem volt gond, ha el kellett szaladni a gyógyszertárba, nem kellett az anyának magával rángatni a három gyerekét, akik közül kettő még nem tud járni, a harmadik meg lázas, mert egyrészt még nem is volt gyógyszertár, ha pedig volt, akkor elszaladt valaki más a családból, vagy akadt valaki, aki vigyázott a kicsikre, míg az anya szaladt el.

Szerencsések azok a szülők, akik a közelben tudhatnak egy-két stramm és harcra fogható nagyszülőt, rokont vagy barátot (és még egy fedél alatt sem kell lakni vele), mert mindig akad segítség, és nem egyedül kell bénázni, amikor minden a feje tetején áll. Ha mindig is úgy mentek a dolgok, hogy segítenek egymásnak a családtagok, akkor nincs probléma, kérni sem kell, mindenki tudja, hogy mikor kerül rá a sor.

shutterstock 141147445

Ha viszont egész fiatalkorunkban azon dolgoztunk, hogy bebizonyítsuk, megállunk a saját lábunkon, akkor anyaként sajnos rá fogunk döbbenni, hogy sikerült az önkéntes önfejberúgás állapotába kormányozni magunkat hosszútávra. Előbb-utóbb ott állunk x számú nyígó kisgyerekkel, minősített esetben autó nélkül, és oldhatunk meg mindent magunk. Esőben, lázasan, dacos gyerekekkel, BKV-val. Innen szép nyerni. 

Tapasztalatunk szerint egyébként mindig akadna valaki, aki segít, ha baj van. Nem ez a szűk keresztmetszet. Hanem, hogy kérni kell, és az nagyon nem megy. „Aki hozzászokott, hogy mindent meg tud oldani egyedül, csúnya presztízsveszteségként éli meg, ha mégis segítségért kell kuncsorognia. Inkább beleszakadok, de a férjemen kívül senkinek sem szoktam szólni, ha nem bírom egyedül megoldani a dolgokat. A férjem segít is, amennyire az erejéből és az idejéből telik, de ha neki kell orvoshoz rohangálni a gyerekkel, akkor ki fog dolgozni?”- teszi fel a nagyon is jogos kérdést Rita.

Mannáéknak sem volt egyszerű a helyzet, két pelenkás gyerekkel költöztek az ország másik végébe, természetesen nagyszülők nélkül, ottani baráti kapcsolataik pedig eleinte nyilván nem voltak. Manna egyébként is az az alkat, aki megáll a saját lábán – nem úgy, hanem tényleg. A férje látástól vakulásig dolgozott, az anya pedig a gyerekekről gondoskodott mindennap, 0-24-ben. Nagyobb bajok szerencsére nem érték őket, de azért jöttek sorban a betegségek, térdig érő hó, a magányosan töltött hónapok, vagyis a hétköznapok, ami szépen lassan felőrölte a családi békét. Másfél évvel később úgy döntöttek, nem megy tovább, és hazaköltöztek Manna szülővárosába. Azóta a nő kivirult, nem szorong állandóan, hogy mi lesz, ha véletlenül megbetegszik, vagy bármi történik, mert mindig van, aki beugrik helyette.

Pár hónappal később, amikor már kitisztult a feje, jött rá, hogy mennyire hülye volt. Másfél év alatt egy csomó barátjuk lett, kisgyerekes anyukák is, akiket simán megkérhetett volna időnként, hogy segítsenek. Csak ő inkább beleszakadt, de nem kért. Tulajdonképpen a saját fafejűsége miatt kellett elköltözniük álmaik városából, bravó.

Persze van az az alkat, akinek egyáltalán nem gond ügyesen mozgatni a körülötte lévő embereket. Diának három gyereke van, és gyakorlatilag bárkit befog, ha tennivaló akad. Az anyósán kívül ott vannak a barátnői, akik bármikor elvállalják a gyerekeinek a mozgatását, sőt az ott alvás sem gond, ha Diának éppen más dolga akad. Irigylésre méltó tulajdonság ez, Dia a három gyerekével szabadabb, teljesebb életet él, mint sok egygyermekes szülő, aki nem tudja lepasszolni a feladatokat.

A kérdés adja magát, vajon a sok gyerek hozza ki az emberből ezt a tulajdonságot – vagyis más választása nem lévén, megtanul kérni - , vagy eleve az vállal nagycsaládot, akinek ez nem gond?

shutterstock 238703008

Nézzük meg a dolgot egy kicsit a másik oldalról is. Mit szól hozzá, ha valaki a baráti/családi köréből segítséget kér öntől? Ha megteheti, ugye nem mond nemet? Valószínűleg a legtöbb szülő szívesen beugrik, és teljesen természetesnek tartja, hogy ha szükség van rá, vagy úgy praktikus, az összes gyereket elviszi az osztályból a közös programra. Már ahányan beférnek az autóba. Személyes tapasztalatunk szerint egyébként van, akire úgy kell rá beszélni a segítséget, magától eszébe sem jutna kérni. Volt olyan anyuka például, akinek hetekig kellett bizonygatni, hogy nem gond, ne szökjön el minden héten kétszer a munkahelyéről délután kettőkor, amikor én úgyis viszem a többieket ugyanarra a különórára.

És ön?

Ön hová tartozik?

  • 356
    Tudok segítséget kérni
  • 690
    Inkább belegebedek

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.12.13 23:59:52Erzsébet Zsuzsanna Bükkös

    Tapasztalataim szerint az emberek nem szívesen segítenek, inkább lehordják azt, aki segítséget kér, hogy miért nem oldja meg egyedül/ne várja mindig, hogy más oldja meg helyette, és egyébb ennél is durvább dolgok. Talán ezért nem mer segítséget kérni, aki nem mer.

  • 2015.12.14 07:33:08fityfirity

    Általános tapasztalatom az hogy a dolgok akkor vannak RENDESEN megcsinálva ha magam oldom meg őket. Vagy max a férjem. Ezért segítséget sem szokásom kérni mert ugye feleslegesnek tartom. Az egy szem gyerekünk felügyeletét meg megoldjuk egymás közt.

  • 2015.12.14 11:38:52Mancikám Drága

    Ikreim vannak. Mit mondjak, nincs nagy tolongas, ha segitsegnyujtasrol van szo - ha egesz preciz akarok lenni, a ket ev alatt 1 db ember volt befoghato rovid idore es 1 db csaladtag, apukam. Anyukam a sipakolason kivul nem tudott hozzateni a tortenethez, de ezzel rovid ido alatt elerte, hogy ejjel-nappal szaranyanak erezzem magam. Igy maradt a beledoglok..

  • 2015.12.14 12:07:51zizi77

    Sajnos hasznos segítség tényleg kevés akad. Hiába ajánlkozik fel pl. anyósom, már számtalanszor bizonyította az alkalmatlanságát. Így inkább már nem kisérletezünk vele. Ritkán anyukám még befogható, de ő is 50 km-re lakik, és nyugdíj mellett dolgozik is. Szóval ritkán ér rá. Vezetni meg már nem tud, rosszul lát. Így pl az iskolás logisztikájába még ritkán se tud segíteni. Próbálunk mindent megoldani, de lassan itt a harmadik, és nem tudom mi lesz! Barátnők eltüntek, amikor a gyerekek születtek, aki maradt, távol él. Nem tudom kinek van számtalan segítsége, de nekünk biztos nincs.

  • 2015.12.14 15:51:20mbogi

    Mondjuk sok helyen kapásból az apának kellene segítenie. (Ez azokra is vonatkozna, akik elváltak, de ugyanott élnek.) Szóval ez egy nagy hazugság, hogy a nők nem kérnek segítséget, mert kérnek, csak nem kapnak.

    Kisgyerekestől meg hiába kérek segítséget, mert kisgyerekkel az ember minden, csak nem rugalmas. Szóval lehet, hogy neki még eljutni hozzám fél órára is nagyon problémás, mert éppen bealudt a gyereke, vagy beteg stb. Ráadásul kisgyerekkel elindulni valakinek az egy külön procedúra.

  • 2015.12.14 16:06:56croc

    szvsz nagyon sok helyen ugyanaz a probléma köszön vissza:
    a rokonok alkalmatlanok vagy messze vannak
    a gyermektelen barátok (ha vannak) nem szívesen segítenek
    a gyerekes barátok (ha vannak) pont ugyanúgy úsznak, mint te, nem tudnak segíteni

  • 2015.12.14 16:27:11zizi77

    Croc, szépen összefoglaltad a lényeget! :)

  • 2015.12.15 07:14:45dazi

    A mai anyukák, kis "okosok" kritizálják a szülőt, a rokont, csak azt nem tudom, milyenek lesznek ők idősebb korukban, ha most fiatalon, csak a rosszat látják a szüleikben, mindenkiben?
    Többségük a büszkesége miatt nem kér segítséget!

  • 2015.12.15 11:46:32putty10

    A mai anyukák nem okosabbak, mint a régiek, csak másképp élnek, XXI. században. A kedves nagyik viszont többnyire a saját világukban. Annyi megaláztatásban és leszólásban még soha életemben nem volt részem, mint amikor segítséget kértem.
    Lehet, hogy ez az ő idejükben így normális volt, de a mai világban bizony nem az.

  • 2015.12.15 15:23:37liveindreams

    nekem folyton mondogatják a rokonok, hogy menjek, kapcsolódjak ki, pihenjek már....de mikor konkrétan akarnék, ja, akkor, pont, éppen és annyi időre senki se ér rá...3 hete nem tudok eljutni gyógytornára, ami a szinte elviselhetetlen nyakfájásomra kéne:-(

  • 2015.12.15 20:46:05croc

    dazi: nem, nem a büszkeség miatt nem kérnek segítséget hanem mert a nagyi csipsszel és kólával tömi a gyerekeket, egy szál pulóverben sétáltatja novemberben vagy három órán át magyarázza neki hogy az apja milyen hülye.
    Ha neked nem ilyen rokonaid vannak, örülj neki, és étrsd meg, hogy nem mindenki ilyen szerencsés.

  • 2015.12.15 21:20:25Három láthatólag berezelt celebritás közepesen kicsi ökolábnyommal

    Nem ehhez, hanem a "Az önámítás veszélyes játék"-hoz: az analizáltság hasonló a viviszekcióhoz - minél több részlet válik ismertté, annál nagyobb a roncsolás. Mire felboncoltad a békát, és mindent megtudtál a működéséről, hát nem pont akkorra döglött meg?

  • 2015.12.21 20:20:04pirospottyos

    "Tapasztalatunk szerint egyébként mindig akadna valaki, aki segít, ha baj van."
    Hat, ezzel nem ertek egyet. A leglozelebbi rokonunk tobb mint 1000km-re lakik tolunk, a tobbi meg messzebb. Az osszes ismerosunk, baratunk, szomszedunk korunkbeli, es kb hasonlo helyzetben vannak, tehat kisgyerekes szulok akik dolgoznak es semmire sincs idejuk, nem hogy nekem segiteni.
    Belegebedunk.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta