SZÜLŐSÉG

Harmadik műszak: a családi logisztika

2015. december 3., csütörtök 19:47

Amikor délután öt órakor a gyermektelen kollégák leteszik a tollat, és „Mára ennyit, húzzunk haza” felkiáltással kilejtenek az ajtón, na, akkor kezdődik csak igazán a nap a gyerekeseknek: a kölykök mozgatása A-ból B-be. De ha izgágább a család, nyugodtan ide sorolhatjuk az ábécé összes betűjét.

Egy tetszőleges nap - legyen, mondjuk a kedd - vázlata Gyöngyiéknél a következőképpen fest: felszedi gyerek 1-et A-ból, majd gyerek 2-t B-ből. Gyerek 2-t elviszi C-be, ugyanerre az időpontra gyerek 1-et elviszi B-be. Majd fél óra múlva összeszedi gyerek 2-t C-ben, és átviszi B-be, ahol megvárják gyerek 1-et. Levezetésnek együtt mennek D-be, majd onnan haza.

shutterstock 221694676

Onnan lehet tudni, hogy ügyesen sikerült összeállítani a heti beosztást, (kinek, melyik nap, hány órakor, hol van dolga), hogy flottul, fennakadás nélkül mennek a dolgok. Mindenki tudja, hogy mit kell előkészítenie, hol kell várni a szülőt, hány perc van átérni a másik helyre, (úgyhogy ha nem végeznek időben, akkor is le kell lépni öltözni), vagyis úgy október közepére beáll a dolgok rendje. 

Ha több gyerekünk is van, ha sok a program, vagy messze vannak egymástól a helyszínek és nincs tömegközlekedés, paramamik vagyunk, esetleg a kistesót még nem lehet felügyelet nélkül hagyni, a gyerekek mozgatása több felnőttes feladat is lehet. Nem baj, berántjuk a nagymamát, megbeszéljük a szomszéddal, hogy vigyáz addig a kicsire, vagy a szülők beosztják egymás közt, hogy mikor, ki viszi a kölyköket a vívásra. Nem baj, október közepére már fejből tudjuk, hogy kinek mi a dolga aznap.  

Egészen addig, amíg közbe nem jön valami. Elég, ha szervizbe kerül az autó, és abban a pillanatban borul a jól felépített délutáni menetrend. Ekkor aztán elkezdődik a fűhöz-fához kapkodás, hogy mi legyen, hogyan oldjuk meg. Ekkor látszik, hogy milyen zseniálisan és precízen felépített rendszer ám a délutáni logisztika. És akkor is látszik, amikor a fő gyerekszállító kidől a sorból, és valaki másnak kell végigcsinálni helyette a futamot. Ilyenkor általában határtalan respektje nő az anyának az őt felváltó személy szemében.

Persze adja magát a kérdés: minek annyi program délutánra, tessék annyit vállalni, amennyi belefér! Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe!

Csakhogy az nem egészen úgy van, mivel a fő logisztikus, egyben gyerektaxiztató programjainak száma a gyerekek számával szorzódik. A kölykök a délutáni flúgos futamból személyenként egy programot érzékelnek, míg anyu/apu gyerekenként és programonként háromszor mozdul: kiindulási pontról (pl. iskola) elhozás, célhelyre szállítás, majd célhelyről összeszedés. Szorozva gyerekszámmal. Aztán haza.

És hát lássuk be, elég sok programot sem a szülő, sem a gyerek nem választja, hanem van. Például a logopédushoz el kell járni, ha szükség van rá, nincs mese, ez hetente két alkalom. Végzős ovisoknak ott vannak a suliváró foglalkozások, ami sok helyen heti egy-két alkalom, melegen ajánlva. Nagyobbaknak pedig ott az egy hangszer-egy sport-egy nyelv szentháromság, ami bizonyos helyeken még ma is tartja magát. Plusz a korrepetálás, ami viszont már megint nem választható.

shutterstock 181410356

Nézzük a jó oldalát: például csodálatos barátságok szövődhetnek a szülők között, melyek cinkos összemosolygással kezdődnek, amikor aznap már a harmadik helyen futottunk össze. Vagy nem marad el a csekkfeladás, mivel úgyis egész délután lendületben vagyunk. Nem kell főzni, úgysincs mikor. A gyerek nem a monitor előtt ül, szintén nincs rá ideje. Esetleg nyugodtan olvashatunk, amíg várjuk valamelyiket. Na, ez az, amiért érdemes a gyereket mindenre beíratni, a makramétól a könnyűbúvárkodásig. Ha akarja, ha nem. 

Tippek a délutáni logisztikai rémálom megszelídítéséhez:

  • ha csak lehetséges, csoportosítsuk az egyedül még nem közlekedő gyerekeinket. Óriási szerencse, ha mindkettő ugyanazt a sportot űzi, de ha ekkora mázlink nincs is, még mindig lehet mákunk azzal, hogy egy nagyobb sportközpontban/egyesületben az egyik tud balettozni, amíg a másik teniszezik.
  • csoportosítsuk magunkat is az ő programjaikhoz. Ha van rá lehetőség, a gyerek edzése remek alkalom a szülő edzésére is, ha van konditerem/futópálya/uszoda/akármibármi, mi is kipipálhatjuk a saját magunkért megteendőket, és még plusz időbe sem került. De ki lehet használni egy órás hegedűt arra is, hogy bevásároljunk, hogy ledolgozzunk pár lemaradást a laptopon, vagy igyunk egy jó kávét, és élvezzük a szünetet. Csak az ne legyen, hogy unatkozva, bosszankodva (és esetleg fagyoskodva) kínlódunk végig minden edzést/különórát/programot.
  • keressünk szövetségeseket! Hasonló pályán mozgó szülőtársakkal jól működő rotációs rendszereket lehet kialakítani. Ez lehet például ugyanott sportoló iskolatársakkal, amikor kedden Daniék viszik Annát is, csütörtökön meg Annáék viszik Danit. De akár hármas rendszer is működhet, amikor egyik héten/meghatározott fix napon az egyik szülő szed össze-visz színjátszóra-aztán haza mindenkit, viszont a következő két héten/fix napon az ő gyerekét is más kezeli.
  • hasznosítsuk a gyerek számára holt időt. Amikor több gyerekkel logisztikázunk ide-oda, óhatatlanul keletkezhetnek olyan periódusok, amikor valamelyiknek el kell ütnie valamennyi időt. Ezt remekül lehet például leckeírásra használni. Akármilyen meredeken is hangzik, csak elsőre nehéz átnyomni, aztán elég hamar rájönnek még a kicsik is, hogy mennyivel jobb edzés/zongora/angol után úgy hazamenni, hogy már kész van, mint otthon elővenni a tanulnivalókat. Van, aki arra esküszik, hogy emiatt inkább elhozza a gyerekeket egy órával előbb, odaviszi őket az egyesületbe, ahol aztán a büfében (harminc másik sorstárssal körülvéve) megírják a leckét. Állítja, az ő életéből a leckeírás így is-úgy is elvisz egy órát, akkor inkább így, mint fél hétkor, egy többórás edzés után.
  • szervezzünk ki minden olyan feladatot, amit lehet, és ami miatt úgy szoktuk érezni, hogy megzavarodunk. Például álljunk át a heti egyszeri online nagybevásárlásra, ami mellé már csak a friss kenyeret kell naponta megvenni, vagy fizessünk csekkeket internetbankból esténként.

Önök hogy viselik az állandó logisztikázást? Vannak titkos trükkjeik?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.12.03 20:12:23zellerlevél

    A titkos trükk az, hogy a gyerek az maradjon gyerek. Legyenek vele otthon legalább este a szülei, ne terheljék mindenféle felesleges programmal.
    Az ovin és sulin kívül akkor és oda járjon, amikor és ahová önként akar menni és egyidejűleg el is tud menni egyedül. Nem kell bemagyarázni sem magunknak, sem a külvilágnak, hogy kényszer. Nem fér bele az időbe, nem megy, más dolog fontosabb, pont.

    Nálunk négy gyereknél bevált. Autó, meghülyült szülők és túlterhelt gyerek nélkül éltük túl az elmúlt negyed századot. Normális ember lett belőlük a fent leírt őrület nélkül is. Vagy pont azért, mert nem így éltünk.

  • 2015.12.03 21:51:59indapass

    @zellerlevél
    Teljes mértékben egyetértek.
    Azzal együtt, hogy pl. a 12 éves akar és el is megy szolfézsra, de este 7-kor azért inkább összeszedjük kocsival, mert 20 percenként jár a busz és nem tartja a menetrendet.

  • 2015.12.03 23:11:54na-ki

    Kocsival viszik mindenhová a kölyköket. aztán szépen meghíznak és miattuk kell a napi tornaóra. Ha felnőnek kocsival elmennek a fitneszre és így tovább... csak gyalog ne kelljen egy lépést sem menni.
    Marhaság, el tud menni egy gyerek iskolába és haza is talál.
    Napi 10 000 lépést kell megtenni az egészség érdekében. Ezt sajnos kocsival nem lehet megtenni.

  • 2015.12.04 08:48:36Medgar

    Háromból három agyhalott nem semmi.

  • 2015.12.04 09:32:25Franquette

    Nem telik el 5 perc az életemben úgy, hogy ne örülnék, hogy nincs kölyköm.

  • 2015.12.04 10:28:42momori

    Medgar
    +1 :D

    zellerlevél, te nagy bölcs.
    Jah, hát, minden fekete és fehér.
    Gyerekként nekünk azért át kellett volna kelni jó pár gázos környéken hazafelé tartva. Tehát maradt a busz, vagy este az autó. Osztálytársat kirabolták kétszer is-iskola után, fényes nappal, mindkétszer gyalog indult haza, a határán annak a környéknek. De gondolom ilyenek után is nyugodtan hajtogatnátok a demagóg dumátokat.

    Na-ki

    Faluban azért más az élet gondolom.

  • 2015.12.04 14:21:37zellerlevél

    Franquette:

    Nem a díványos meg bezzeganyás anyukák írásai alapján kell elképzelni a gyereknevelést... ;)

    Én nagyon örülök, hogy négy épelméjű, életrevaló gyerekkel csinálhattuk végig az elmúlt évtizedeket. Minden napnak megvolt az öröme.

    Persze egyidejűleg látom, hogy a mostani gyerekeknek pont a cikkben leírt mentalitás okozza a legnagyobb problémákat hosszú távon.

    Na-ki:

    Tökéletesen igazad van. Szülőként osztálykiránduláson döbbenettel láttam, hogy a gyerekek többsége nem tud pár száz méternél többet menni. Valószínűleg az ilyen gyerekeknek a szülei is pont ilyenek.

  • 2015.12.04 15:41:35indapass

    Nyilván van az a környék és időpont, ahol és amikor a gyereket nem engedem el egyedül. De gyanítom, a többség nem kénytelen ilyen helyen lakni.

  • 2015.12.04 17:06:41retinax

    Indapass: Kivéve amikor a város új büszkeségét, a sportközpontot (vö. helyi stadion) a város szélére építik. Gyalog egy óra lenne, közvilágítás nincs. Szóval nem kell ahhoz rossz helyen lakni, elég, ha a foglalkozást teszik rossz helyre. 5 év után pedig nem biztos, hogy ezért abbahagyja a gyerek azt a sportot, amiben egyébként sikeres és szereti, hanem inkább megkéri az anyját, hogy szállítsa. Meg még ezer más oka lehet, amiért az ember inkább viszi a gyerekét. Hogy mást ne mondjak: 8 kilós iskolatáska, plusz hegedű, plusz kottás táska, plusz uzsonnás táska, pénteken meg még tesicucc is. A gyerek meg 30 kiló.

  • 2015.12.06 16:56:59indapass

    @retinax

    Jó, hát bölcs vezérünk és követői néha az orrukig sem látnak. :-(

    Nem tudom, mekkora a gyereked, nálunk a kották a hegedűtokban, uzsonna a táskában és délutánra nyoma sincs. Hazahoz mindent. Utána megy úszni, ahova visszük, mert 40 perc egy irány 2 átszállással, ugyanennyi vissza, kocsival meg 15 perc, és gyógytesi, tehát nem is opció, hogy abbahagyja. Az viszont nem lenne normális, hogy másfél órát kelljen utaznia 45 perc úszásért.
    Ahogy írtam, az esti szolfézsról is hazahozzuk, hiába 10 perc busszal (oda úgy is megy), ha este 20 percenként jár és épp lekési az óra miatt.

    Tehát IGEN, van az a helyzet, amikor a szülő beszáll. De lehetőség szerint úgy alakítja az ember, hogy ne kelljen. Pláne nem több gyereket (nálunk négy van, kettőnél kell beszállni ilyen külső okok miatt).
    De sok családnál látom, már oviban is, hogy tényleg folyamatosan furikázzák őket, és az autóban él a család.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta