SZÜLŐSÉG

A "legyen könnyebb élete mint nekem" nevelés buktatói

2015. november 9., hétfő 21:22

A szülő szeretné óvni-védeni a gyerekét, minél könnyebbé tenni az életét, ugyanakkor szeretné neki megtanítani, hogy a tetteinek, mulasztásainak van következménye – és ez a két cél sokszor ütközik. Kimentsük a galibákból vagy ne, mit adjunk meg neki, és mit várjunk el tőle, ez itt a kérdés.

Az anyai és apai vágyak között az első helyek egyikén szerepel, hogy próbáljuk meg simává tenni a kölyök útját: a gyerekkorát mindenképp, de ha lehet, még a felnőttként való indulását is. Van, aki úgy fogalmazz: „legyen könnyebb élete, mint nekem volt”. Van, aki egyszerűen csak nem bírja nézni a fiatal küszködéseit, és ezért old meg sok mindent helyette, ezért tesz meg érte olyat is, amire maga is képes volna.

Hogy végül ki hogyan boldogul az életben, az sok tényező egymásra hatásából alakul, nem lehet megjósolni, hiszen egyfelől tényleg előny, ha az ember sok élményt, jó oktatást, anyagi biztonságot kap, de számos példa mutatja, olykor a legmélyebbről indulók tanulnak meg leginkább küzdeni, és körözik le azokat, akiknek kényelmesebb a sorsuk.

Az is lehet egyfajta nehézség, ha az ember úgy érzi, nem tudja elrontani a dolgait: ha nem tanul a felvételire, a szülei akkor is bejuttatják valahova, bármit is tesz, végül ki fogják menteni minden helyzetből. Nekik nehezebb felnőttként megtanulniuk önmagukat motiválni, komoly erőfeszítést tenni célokért, mikor észreveszik, hogy nem tartanak ott, ahol tarthatnának, ha keményebben küzdenének. Kínosabb huszonévesen megtanulni, hogy időről-időre ki kell lépni a komfortzónánkból, át kell lépni korábbi korlátainkat, mint fokozatosan belenőni ebbe. De mindenki életében eljön a pillanat, mikor csak maga tud tenni saját magért, mikor olyan kihívással szembesül, amiből mások nem képesek kimenteni.

Két kulcsmondatot érdemes észben tartani: a gyerek kapja meg, amit lehet, de ne ingyen! A másik, hogy ne szorongjunk a gyermek szenvedésétől! És a kettő össze is kapcsolódik: a szülő félelméről szól, ha félti a következményektől, és fél elvárásokat támasztani.

Kicsi korban kezdődik, mikor beígérünk egy büntetést, de aztán megsajnáljuk a gyereket, és mi magunk enyhítünk rajta. Nem bírjuk nézni, hogy a gyerek sír és dühös, mert ki kell jönnie a medencéből, ahogy előre vetítettük, ha még egyszer lefröcsköli Pannát. A szülőnek lelkiismeretfurdalása lesz a duzzogó gyerek láttán, ezért mégis visszamehet, ha megígéri, nem csinálja többet. Aztán újra csinálja, de még akkor sincs igazi következmény. Itt kezdi érezni, hogy a szülő nem biztos magában, hogy képlékeny, hogy az elvárás valós elvárás-e, és a következmény bekövetkezik-e. Ez neki nem jó, mert bizonytalan és szorongáskeltő a helyzet. Ebben a szituációban az egyetlen ésszerű cél a csemete számára: minél messzebbre el kell menni, hiszen tudnia kell, hol a határ. Nem várhatjuk egy gyerektől, hogy önszántából kontrollálja magát, miközben a szülő sem képes rá.

Később a következetlenség folytatódik az iskolai ügyek terén, és amikor eljön a fiatal felnőttkor, a szülő ugyan szavak szintjén ragaszkodik hozzá, szedje már össze magát a gyerek, de ezek üres mondatok, ha valójában nincs következménye, hogy huszonnyolc évesen az ötödik egyetemet kezdi, de sehol sem végzett egy évnél többet. Vita, fenyegetés van, tehát ezek a szülők azt mondják, ők igenis támasztanak elvárásokat – reális következmények azonban nincsenek. Például nem tudnak megvonni semmit a gyermektől. A szülő ezzel olyan helyzetet teremt, hogy a cél az ő manipulálása lesz.

Érdemes felfigyelni arra, hogy bár ezek a szülők nagyon szenvednek, hiszen látják, hogy kezelhetetlen a gyermekük, ugyanakkor mégis maguknál tartanak valami hatalmat: mindig anya vagy apa jóindulatán múlik a dolgok alakulása. Az ilyen szülőt meg kell puhítani, ki kell vívni az együttérzését, azaz képtelenség függetlenedni tőle. Hatalmas lelki erő szükséges ahhoz, hogy a gyerek azt mondja, nem fogadja el a kegyet, például, hogy bár tizenhét évesen berúgva összetörte a szülőktől kapott kocsit, vesznek neki újat, hanem köszöni, nem kéri, ő majd megdolgozik érte. Lehet, hogy szigorúbbnak tűnik a szülő, aki eleve nem vesz autót a gyereknek, hanem megállapodnak, ha a kölyök valamennyi pénzért megdolgozik, ő majd kiegészíti az összeget. Azonban a „szigorú” szülő gyereke megtapasztalja, hogy képes valamire, képes célokat elérni. A „lágyszívű” szülőé pedig idővel el is hiszi, hogy önállóan nem sikerülne neki semmi.

Az, hogy valaki mindent megad a gyereknek mérlegelés nélkül, és hogy nem képes magát tartani megbeszélt következményekhez, büntetéshez, egy tőről fakad: a gyerek frusztrációjától a szülő is frusztrálódik, és nem hisz a csemete, illetve a kapcsolat teherbíró képességében. Érzelmi szinten ugyanaz történik, mikor megvesszük a legjobb telefont, mert már másnak is van az osztályban, és amikor mégis elengedjük a buliba, noha szobafogságról volt szó. Ilyenkor nem bízunk a kapcsolatban, abban, hogy akkor is szeretni fog a gyerek, ha kellemetlenséget okozunk neki. Érdemes megkérdezni magunktól, mitől félünk,, esetleg: miért van bűntudatunk? Aki úgy érzi, valamiben vétett, például nem szán elég időt a gyerekre, nehezebben állít korlátokat. Aki attól fél, egyedül marad, retteg a gyermeki szeretet elvesztésétől, szintén nehezebben mond nemet. Ezek a gyengeségek visszaütnek: nem azt a szülőt fogják jobban szeretni, aki manipulálható, hanem aki képes elviselni annak a terhét is, hogy a gyerek adott pillanatban haragszik rá.

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.11.10 08:15:51Mészáros Laci

    A tanulási zónám egybeesik a pánikzónámmal. Mit tegyek?

  • 2015.11.10 09:00:25jabba74

    Ezt a gáz dumát, hogy légy következetes, ne hagyd magad, ha kilátásba helyeztél egy büntetést és nem viszed végig gyengének fog tartani a gyerek stb... hiába csomagolja a szerző bölcsész dumába, akkor is erről beszél.
    Minden manipulatív közelítés a gyermekemhez káros mert ambíciókat hordoz magában!
    "Csak együtt kell élni a gyerekkel. De tényleg. Együtt élni meg úgy lehet, hogy a másik szarszagát is elviselem, meg azt, hogy mérges rám, meg én is mérges vagyok rá és veszekszünk, még ha gyerek is az illető. Csak mindig tudnom kell, hogy én, a felnőtt kevésbé vagyok védtelen, mint a gyerekem. Ha óvom, az Ezt jelenti.

  • 2015.11.10 11:11:50Rébusz

    Szerintem jó és lényegre törő írás.

  • 2015.11.10 12:54:22Kovácsné

    Na most ha egymás után megjelenik az első, eltűnt kommentem ,majd az annak alapján fejből újraírt második, akkor a kardomba dőlök (: (: (:

  • 2015.11.10 13:28:31purpleghost

    @jabba74

    Én is utálom, amikor azt tanácsolják, hogy a következetesség mindennél fontosabb. Nem így van, pl ha rájövök, hogy nem volt teljesen igazam, vagy túlreagáltam valamit, akkor odamegyek a gyerekhez és bocsánatot kérek, és visszavonom amit mondtam. Tőle is ezt várom, ha hibát követ el.

    A szüleink generációja az, akik "következetesség mindenekfelett" alapon sosem tágítottak semmitől, és sosem kérdőjelezték meg egymást (az anya és az apa), akkor sem, ha kiderült, hogy az egyikük óriásit tévedett, vagy igazságtalan volt.
    Lépjünk már ezen túl.

  • 2015.11.10 13:36:30benedek012

    "Van, aki úgy fogalmazz:..."
    A fogalmaZZ felszólító mód.
    Kijelentőben; fogalmaz.
    Sajnos, csak eddig jutottam.

  • 2015.11.10 13:43:18szódabár

    A problémát röviden mama-hotelnek és helikopter szülőnek hívják...

  • 2015.11.10 13:47:02szódabár

    A végeredmény pedig vagy egy anyámasszony katonája, vagy egy törtető taposógép. Ennyit a mostani 25-35 éves korosztályról. Egy tragédia.

  • 2015.11.10 14:12:47Nancsibacsi

    @jabba74: Csak arról feledkezel el, hogy a gyerek nem csak tőled tanul. Az oviban, suliban látja a sunnyogást, a manipulációt, a ganéságot - és hogy mindez célravezető. Éppen ezért hiába próbálnál te vele simán csak együtt élni, és hiába nem manipulálod soha - el fog kanászodni.

    Következetesség nélkül nincs nevelés. Eleve elég nagy baj, hogy a gyereknek két főnöke van - a két szülő - ne csináljunk ebből még nagyobb bajt, hogy a két főnök nem tartja magát ahhoz, amit kimondott. Munkahelyen se hatékony, ha az embernek több főnöke van, mivel az egyik A-t mond, a másik meg B-t, az alkalmazott meg azt választja, amelyik neki kényelmesebb. Ha a főnökök egyike vagy másika még meg is változtatja amit mondott, az már kész káosz.

  • 2015.11.10 14:23:26Nancsibacsi

    A cikk eredeti felvetéséhez: én a gyerekemnek sok mindent megadok. Az volt a vágya, hogy szülinapi partija legyen - ami szerintem fölösleges hülyeség, mégis - lett. Került egy laza 50 ezerbe - nem vontam le a fizetéséből:-) Jó, unikornist szárnyakkal azért nem fog kapni, tehát van amire nemet mondok, de nem legtöbb dolgot megkapja.

    Viszont másik oldalról meg az elvárásaimat teljesíti, sőt túlteljesíti. Jól tanul, saját magának tűz ki olyan célokat, hogy kitűnő szeretne lenni, versenyt szeretne nyerni, és mikor mondom, hogy ezekhez nagyon sokat kell gyakorolni, akkor kér feladatokat. Azért én nem voltam ilyen sosem.
    Szóval lelkiismeretesen dolgozik, a szobájában a rend tartással még vannak dolgok, de fejlődik, a suliban sok a barátja, nincs rá sose panasz - szóval maximálisan teljesít, innen kezdve meg megérdemli, hogy megkapjon kvázi mindent, amit meg tudok neki adni. És innen kezdve az se zavar, ha a fennmaradó, elég kevés idejében ökörségeket néz a Disney-n, vagy tabletet nyomkod - ha éppen nincs játszó pajtása - olvasás helyett.

  • 2015.11.10 15:35:33Sesquatch Hegyi

    @purpleghost asszem nálad keveredik a következetesség és az önmagam tévedhetetlenségébe vetett hit kérdése. Amiről te beszélsz, az utóbbi.
    A következetesség annyit jelent, hogy ha egyszer egy szülő azt mondja, hogy ha a gyerek A-t csinál, akkor B fog történni, akkor próbálja meg ( a saját és a gyerek érdekében is) betartani ezt
    Ettől teljesen független az a kérdés, hogy a gyerek milyen jól tud alkudozni, hogy mit is jelent az A és a B, de ha egyszer tudja a következményét, akkor a következmény ne maradjon el, akár pozitiv, akár negativ.

    A másik független kérdés a tévedhetetlenségbe vetett hit, illetve az, hogy bocsánatot kérjünk-e ha tévedtünk. Teljesen egyetértek veled, hogy előbbi hülyeség, utóbbi meg javasolt.

  • 2015.11.10 15:40:23Sesquatch Hegyi

    "harcoljon meg érte a gyerek" - Ez főleg olyan szülők esetén nehéz, ahol anyagilag megengedhetnék, hogy a gyerek megkapjon szinte mindent, amit kiván, de mégis fontos, hogy beleneveljék a küzdeni tudást, azt, hogy néha várni kell valamire, hogy választani kell tudni.

    Még most is emlékszem arra a lego készletre amit 8 évesen kaptam, illetve arra, hogy távirányítós autót kb a harmadik karácsonyra sikerült csak kapnom (2x vezetékes volt, képzelhetitek :))...

    Most ismerek olyan gyerekeket, akik annyi ajándékot kaptak a szülinapi bulijukon (barátoktól, osztálytársaktól), hogy 2 hónap múlva még mindig volt olyan, amit ki se bontottak(!). Amúgy tündéri és jól nevelt gyereket, de ilyen körülmények között a szülőnek nehezebb a fentieket átadnia.

  • 2015.11.10 18:41:24purpleghost

    @Sesquatch Hegyi:

    Igazad van abban, hogy amit írtam, az inkább tévedhetetlenség. Viszont arra is utalok, hogy a következetesség volt régebben (is) a legfontosabb nevelési tanács, és annak a nevében amit a szülő egyszer mondott, attól nem tágított.

    Tévedéseket félre is téve, pl ha első dühében a szülő túl szigorú büntetést szabott ki (a veszekedéskor) valami apróságra, ahhoz a tanács szerint tartani kell magad. Szerintem viszont az igazságosság fontosabb, mint a következetesség. Tehát ha a gyerek levert egy poharat és az eltört, és mondjuk az a kedvenc poharam volt, ezért kiabálni kezdek hogy "milyen figyelmetlen vagy, felejtsd el a tévét két hétig, akkor talán jobban odafigyelsz", akkor nem tartom butaságnak fél óra múlva lehiggadva odamenni, hogy ne haragudjon, túlreagáltam, segítsen felsöpörni a konyhát, aztán felejtsük el, csak figyeljen oda ahová nyúl.
    (Nem megtörtént eset amúgy, csak egy kitalált példa arra, hogy néha a szülő is türelmetlen, és a kitalált büntetéshez nem kell feltétlenül ragaszkodni.)

    Meg hát ott van az, hogy ugyebár "tilos" a két szülőnek nem egyetérteni. Pedig nagyon gyakori, és szerintem nem árt megbeszélni, esetleg újragondolni a dolgokat miután a másik szülővel beszéltem, és nem a világ vége a gyereknek is "bevallani" ezt. Amikor kicsi voltam, akkor az volt a szabály, hogy ha véletlenül a szüleim két más dolgot mondtak, akkor a szigorúbb "ítélet" nyert.

    Az ajándékokkal kapcsolatban teljesen egyetértek. Nem is örül a gyerek igazán, ha mindig mindent megkap.

  • 2015.11.10 21:43:25tralalala

    "Amikor kicsi voltam, akkor az volt a szabály, hogy ha véletlenül a szüleim két más dolgot mondtak, akkor a szigorúbb "ítélet" nyert."

    Aha, nem rossz módszer :D

  • 2015.11.10 21:48:06tralalala

    De amúgy egyetértek azzal is, hogy a végsőkig ragaszkodni a kimondott szóhoz nem az igazi. Én is az ilyen "ha még egyszer a kistesódhoz nyúlsz, esküszöm lekeverek egyet!" este tizenegykor, vörös fejjel, tikkelő szemmel előadott "következetességet" hoznám fel: ezt talán jobb, ha nem tartjuk be :) (és igen, a szülő ne mondjon ilyet, csak a szülőnek is lehet rossz napja).

  • 2015.11.11 07:07:36Egycseppkétcsepp

    Bírom, hogy végre belátták, hogy a mostani nemnevelést fel kell váltani a régi neveléssel. És ki tiltakozik ellene legjobban? A szülő, aki eddig roppant kényelmesnek találta, hogy elkanászodni hagyta a gyerekeit. És nekiáll alkudozni, kibúvókat keresni, mint a gyereke teszi! :D :D :D
    A kimondott szóhoz nem a végsőkig kell ragaszkodni, mert akkor veszítesz a gyerekkel szemben, aki nagyon gyorsan megtanulja, hogy csak elég hosszan kell rágnia a füledet, és visszaszívod. Kétszer kell ragaszkodni. Amikor kimondod, és amikor alkudozni próbál. Harmadszorra súlyosbítani kell a büntetést, és azt következetesen betartani. Pár ilyen, és utána nem fog hisztizni, meg feleslegesen próbálkozni a manipulálásoddal. Mert egyvalamit meg kell érteni: a gyerek az gyerek. Korlátokra, iránymutatásra van szüksége, különben elveszik. Ezeket a dolgokat pedig a szülőjétől kell megkapnia! Aki ugye felnőtt ember. Ugye?

  • 2015.11.11 10:34:18tralalala

    "A kimondott szóhoz nem a végsőkig kell ragaszkodni, mert akkor veszítesz a gyerekkel szemben, aki nagyon gyorsan megtanulja, hogy csak elég hosszan kell rágnia a füledet, és visszaszívod."

    Bocs de ezt elég nagy butaságnak látom.

    Egyrészt a gyerek nyugodtan láthatja, hogy belátni, hogy nincs igazunk, nem az ördögtől való. Ha valamit higgadt fejjel másként gondolsz, mint felpaprikázva, az teljesen természetes, és ennek nem is árt hangot adni.

    Vagy ha pl. megbünteted, hogy leverte a vázát, de kiderül, hogy nem is ő verte le. Ekkor is ragaszkodj az értelmetlen és igazságtalan büntetéshez? Őrület.

    Más a helyzet, ha valamit ugyanúgy gondolsz, mint amikor kimondtad. Ekkor azt nyilván nem lehet erodálni.

    Az meg, hogy "veszítesz a gyerekkel szemben", hát mi a faszom ez, háború? :D

    "Korlátokra, iránymutatásra van szüksége"

    És egy mutatott irány az is, hogy jé, van olyan, hogy az ember máshogy lát valamit, mint korábban, meg van olyan, hogy az ember rájön, hogy igazságtalan volt, meg van olyan, hogy az ember belátja a saját tévedését. Én ezeket jóval fontosabb tanulságoknak gondolom, mint a merev "ha kimondtam, akkor úgy lesz" jellegű dolgokat.

    "Bírom, hogy végre belátták, hogy a mostani nemnevelést fel kell váltani a régi neveléssel. "

    A világháborúkat melyik emberek csinálták, a rendesen, szigorúan neveltek, vagy a szemét elkanászodott semmirekellők? És az internetet melyikek? :D

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta