Nagy a baj a kamaszok állóképességével

Tavaly először kellett felmérniük a testnevelő tanároknak a rájuk bízott 10-18 éves tanulók fizikai állapotát. Az adatokat egy egységes értékelő rendszerben rögzítették, ez a NETFIT rendszer. Ami az első ránézésre is szembetűnő, hogy a kamaszok állóképessége zavarba ejtően gyenge. Statisztikáról beszélünk, vagyis nyilván vannak olyan 10-18 évesek, akik fittek és ügyesek, és akár órákon át is képesek kifulladás nélkül futni, a többség azonban egyáltalán nem ilyen.

A „többséget” itt szó szerint kell venni: a 18 éves lányok 58 százalékának a fokozottan fejlesztendő kategóriába, és további 21 százaléknak a fejlesztendő kategóriába esik a teljesítménye alapján. A fiúknál sem sokkal jobb a helyzet, itt ugyanez 48 illetve 16 százalék.

Ami összességében annyit jelent, hogy az érettségiző lányoknak csak 21 százaléka, a fiúknak 36 százaléka mondható jó kondiban lévőnek. A tízéveseknél a fenti arány még éppen fordított, 80 százalékuk kiváló állóképességnek örvend, ám ahogy nőnek, a helyzet úgy romlik. 

GettyImages-179805675
Universalimagesgroup / Europress / Getty

Az állóképesség tényleg gáz, a többi jobban sikerült

A NETFIT felmérés során minden közoktatásban tanuló, 10-18 év közötti gyereken elvégeztek 9 mérést, vizsgálták a testtömeg-indexet, testzsír százalékot, a tanulók állóképességét, erejét, hajlékonyságát. Az eredmények alapján a fiatalok teljesítményét három kategória valamelyikébe sorolták: egészségzónába, fejlesztési zónába, vagy fokozott fejlesztési zónába. A felmérést a tesitanárok végezték.

Az összesített eredmény egyébként nem olyan rossz, a testösszetételen (testzsír, testtömeg-index) kívül gyakorlatilag az állóképesség az egyetlen olyan profil, amelyben egyáltalán van fokozott fejlesztésre szoruló gyerek, de ott rögtön minden második. Ha viszont a többi eredményt nézzük, a 10-18 évesek hasizma, hajlékonysága, vázizomzata, kézereje egészen jó állapotban van.

A felmérést év elején, január és május között kellett elvégezni az iskolákban, mostanáig az adatok 83 százalékát töltötték fel a neten is elérhető rendszerbe. A testnevelő tanárok ugyan nem kaptak értesítést az eredményekről, de azért mi megkérdeztünk egy gimnáziumi tesitanárt, hogy miért lehetnek ilyen rosszak az állóképességi eredmények.

Na de most tényleg satnyák a kamaszok?

A szakember szerint a rossz eredménynek több oka is lehet, bár elég nehéz egyértelmű választ adni. Úgy véli, hogy a kisebbeknek még az élete a mozgás, szívesen ugrabugrálnak maguktól is, az idősebbek viszont már lustábbak. A másik ok az lehet, hogy az állóképességet felmérő ingafutás bizony egy fárasztó dolog. A NETFIT felmérés eredményeit tilos osztályozni, így egyáltalán nem voltak motiválva a gyerekek, hogy a maximumot hozzák ki magukból, és készülni sem lehetett rá, hiszen ez egy állapotfelmérés, nem pedig verseny.

GettyImages-167068400
Photofusion / Europress / Getty

Az állóképességet mérő ingafutás egyébként úgy néz ki, hogy 15 vagy 20 méteres pályán kellett futni oda-vissza, jelzéstől jelzésig. Először lassabban, majd, ahogy telt az idő – és egyre fáradtabbak lettek – egyre gyorsabban. Hogyha ezzel összehasonlítjuk, mondjuk a törzsemelést vagy a kéz szorítóerőt, nyilvánvaló, hogy egészen másról beszélünk. Azok egy pillanatnyi erőkifejtést igényelnek, az ingafutásban viszont alaposan ki lehet fáradni.

Minden évben mérik

A testnevelő tanár szerint ahhoz, hogy valaki lelkiismeretesen végigcsinálja a felmérést, a 30 órás továbbképzés után legalább 10 órára volt szükség minden osztályban. Idő volt rá, gépeket is kaptak eleget, csak hát elsőre elég vontatottan mentek a dolgok. Ráadásul azt is meg kellett oldani, hogy a testzsír és BMI mérést diszkréten tudják elvégezni – ez egyébként követelmény is volt, nem pedig egyéni tapintat kérdése.

A testnevelő tanár szerint biztos jó lesz valamire, hogy lesznek majd évről évre összehasonlítható adatok a kamaszok fizikai állapotáról, de azért tegyük hozzá, ezeket eddig is mérték az iskolában, sőt osztályozták is, legfeljebb nem készült róla központi adatbázis.

Most azonban már ilyen is van, jó hosszú regisztráció után mindenki megnézheti, hogy hogyan teljesített ő maga, vagy a gyereke a NETFIT felmérésen, ha kíváncsi rá. Eddig összesen kicsit több mint 13 ezren voltak kíváncsiak.

Ezért fontos a jó kondi

Szakemberek szerint a tinédzsereknek legalább napi legalább egy óra fizikai aktivitásra van szükségük a normális testműködéséhez. Az, hogy ez meg is legyen, azért olyan nagyon fontos, mert a hatása (vagy a hiánya) egész életükre ki fog hatni. A sport a fejlődésben lévő test (és lélek) egészségének a kulcsa: erősíti a csontozatot, izmokat és ízületeket, és általában segít megőrizni az egészséget. Emellett segít a normál testsúly elérésében és megtartásában, mivel minél több izma van valakinek, annál több kalóriát éget a szervezete nyugalmi állapotban is.

További jótékony hatása a sportnak, hogy normál szintre állítja a vérnyomást, a vércukorszintet, arról pedig már írtunk, hogy a fitt gyerekeknek a szellemi képességei is sokkal jobbak. És ami talán a kamaszoknak a legfontosabb: a rendszeres mozgás segít pozitív testképet kialakítani, vagyis a sportoló fiatalok általában jobban elfogadják és szeretik a testüket, és ezáltal nagyobb önbizalomra tesznek szert, mint azok, akik nem edzenek semmit. És még a bőrük is szebb, mint a nem sportoló kamaszoké.

shutterstock 244675489

Mit tehet a szülő a gyerek fittségéért?

Kamaszkor környékén sokszor minden fontosabb lesz a gyereknek, mint a sportolás, ezért ki kell találni valami jó motivációt. A legjobb, ha a gyerek olyasmit csinál, amit élvez, ugyanakkor társas kaland is, mert mondjuk, ott vannak a haverok. Ha a gyerek délutánonként bringázik vagy gördeszkázik a barátaival, egyáltalán nem elvesztegetett idő, sőt, a sportot ki is pipálhatjuk arra a napra. De lehet táncolni, jógázni, uszodába menni, boxzsákot rugdosni, vagy a kertben kosarazni.

Sőt, a mozgást a napi rutinba is be lehet építeni. Lehet gyalog járni az iskolába autó vagy BKV helyett, de még a házimunka (ablakmosás, porszívózás) is jó sok kalóriát fogyaszt. Lehet dolgozni a kertben, vagy keresni egy olyan diákmunkát, ami mozgással jár, például újságkihordást vagy pincérkedést. Sokszor előkerül az az érv, hogy nincs idő a sportolásra, nos, kutatások szerint a tinédzserek napi hét és fél órát töltenek valamilyen monitor előtt, aminek a legnagyobb része egyáltalán nem a tanulással függ össze. Valahogy meg kell értetni a kamasszal, hogy a mozgás: 1. fontos, 2. öröm. Sok szerencsét hozzá!

Oszd meg másokkal is!
Mustra