Így kezelje az iskolafóbiát

Zanza!

A tapasztalatok szerint az iskolás gyermekek körében a szeptemberi izgalom lecsillapodása után gyakran ilyentájt válik nyilvánvalóvá az iskolától való szorongás, illetve az iskolába járással szembeni ellenkezés. A szorongás tárgya természetesen függ a gyermek életkorától: az iskolával kapcsolatos tipikus stresszorok az új osztályba, új társaságba való bekerülés, az új (vagy régi, de még mindig félelmetes) tanároktól való félelem. Kicsiknél ehhez társulhat még némi szeparációs szorongás is a szülőktől való elválás miatt, nagyobbaknál a felsőbb osztályba vagy másik iskolába való átlépés kapcsán megnövekedő terhelés lehet ijesztő.

Sajnos még ma is gyakran előfordul, hogy egyes tanulási zavarok, nehézségek (figyelemzavar, diszlexia, diszkalkulia enyhébb esetei) feltáratlanok maradnak, és az ezekkel küzdő gyermek az iskolai és házi feladatokkal nem boldogulva szorongani kezd.

Az iskolakerülő és iskolától szorongó gyermekek körében alaposabb vizsgálódással gyakran pszichés zavarok is feltárhatóak: a kutatások gyakorinak találták a szeparációs szorongást (22,4%), a generalizált szorongást (10,5%), az úgynevezett oppozíciós típusú magatartászavart (8,4%), a depressziót (4,9%), a specifikus fóbiákat (4,2%) és a szociális fóbiát (3,5%).

shutterstock 200190830

Fáj a fejem, itthon maradhatok?

Azon kívül, hogy nem akar a gyerek iskolába menni és ezt fennen hangoztatja, az iskolától való szorongásnak többnyire egyéb tünetei is vannak. Kezdjük ott, hogy minden gyerekkel előfordul, hogy nem akar iskolába menni vagy hogy tart egy-egy dolgozattól, tanártól vagy akár szociális eseménytől. Ugyanakkor ha a gyermek minden nap panaszkodik, nem hajlandó felkelni, gyakori fejfájást vagy hasfájást (a szorongás testi jelei) panaszol, nem tud aludni vagy fél egyedül, akkor érdemes elgondolkodni a lehetséges okokon.

Vannak gyerekek, akiknél a szorongás olyan erős lehet, hogy teljesen elutasítják az iskolába járást. Ez természetesen különbözik a „sima” iskolakerüléstől, vagyis attól, amikor a gyerek unalomból vagy lázadásból nem akar menni. Az iskolát elutasító gyerekek jelentős része az előbbi csoportba tartozik, azaz a jelentős érzelmi megterhelés miatt igyekeznek inkább megmenekülni a sulitól. Ők általában nem hazudnak valamit és lógnak, hanem inkább könyörögnek, hogy ne kelljen menniük.

Ördögi kör

Az iskola elutasítása sajnos gyakran önmegerősítő folyamat. Az iskola elutasítása mögött általában az alábbi okok állnak: 1. iskolai helyzetektől (felelés, tesióra stb) való szorongás; 2. iskolával kapcsolatos társas helyzetektől való szorongás vagy kortárs bántalmazás, szekálás, zaklatás; 3. az iskolafóbia akaratlan megerősítése azáltal, hogy a gyermek így plusz figyelmet kap; 4. az iskola elutasításának akaratlan megerősítése azáltal, hogy az otthon maradó gyerek a megterhelő iskola helyett kifejezetten kellemes tevékenységeket űzhet, pl. játszik, tévét néz, videojátékozik, anya főztjét eheti a menzai helyett stb.

shutterstock 188415416

A fenti okok közül az esetek jelentős többségében legalább kettő fennáll, illetve egymást erősítik: a teljesítménytől szorongó gyerek néhányszor otthon marad, ahol esetleg még kellemesen is érzi magát, plusz időt tölthet a szülőkkel vagy kedvenc nagymamájával, tanulás helyett játszhat. Az iskola elkerülése tovább erősíti az attól való szorongást: minden fóbiára igaz, hogy minél inkább kerüljük félelmünk tárgyát, annál jobban fogunk tőle félni, és ez alól is iskolafóbia sem kivétel. A gyerek tehát az elkerülés révén egyre jobban fog szorongani, az otthon maradás egyre inkább jutalmat jelent és mind a gyermeknek, mind a szülőnek nehézséget okozhat a folyamat megszakítása.

Szorongáscsökkentés, problémamegoldás, reggeli kakaó

A szakemberek szerint több oldalról kell megközelíteni a problémát. Először is, segítsünk a gyereknek szorongása oldásában, azaz tanítsunk neki (önsegítő könyvek vagy gyermekpszichológus segítségével) szorongásoldó technikákat: légzőgyakorlatokat, relaxációs módszereket. A szorongás testi tüneteinek csökkentése révén hat például az autogén tréning és a progresszív relaxáció, amelyeknek gyermekekre adaptált formái is léteznek és könnyen megtanulhatóak.

A relaxáció mellett érdemes a gyermeknek problémamegoldó viselkedést tanítani. Ehhez nem muszáj beíratni egy problémamegoldó tréningre (bár kamaszkorban az is hasznos), elég, ha sokat beszélgetünk vele otthon az iskolában felmerülő problémákról és megpróbálunk arra közös megoldási javaslatokkal előállni. Fontos, hogy amikor egy-egy problémahelyzetről beszélünk, ne legyünk leegyszerűsítőek – a „mit foglalkozol vele” nem hatékony problémamegoldás. Ehelyett a gyermek bevonásával próbáljuk meg átgondolni, mit érezhetnek, mit gondolhatnak a helyzet egyes szereplői, és melyik megoldások azok, amelyek hatékonyak, de senkit sem sértenek. A gyerekeknek nagyon jót tesz és önbizalmukat is erősíti, ha rájönnek, hogyan képesek egyedül megoldani egy-egy problémás helyzetet – vegyük át velük lépésről lépésre, mit tesznek, ha mondjuk nem találják az osztálytermüket vagy a tornanadrágjukat. Így a mindennapi apró bosszúságokból nem lesznek pánikhelyzetek.

A szülők (nem éppen hálás, bár dicső) feladata a napirend betartása, amelybe a reggeli készülődés zökkenőmentessé tétele is beletartozik. Igen, tudjuk, hogy nehéz, mégis érdemes legalább törekedni az utópia felé, amelyben már este kikészítettük a holnapi ruhákat, tanszereket, úszócuccot és ebédpénzt, időben ágyba parancsoltuk a gyereket, hogy reggel időben fel bírjuk kelteni, és valami reggelit is sikerült belediktálnunk indulás előtt. Álmosan, éhesen és zaklatottan ugyanis gyermekként is nehezebb kezelni azt a helyzetet, amikor a tesiöltözőben vesszük észre, hogy otthon maradt a tornanadrág.

Szigorú szabályok

A nagyobb gyermekkel szerződést köthetünk, amelyben bizonyos kedvezményeket, jutalmakat csak akkor kap meg, ha szorongása ellenére is elmegy az iskolába. Ezáltal megelőzhetjük, hogy az elkerülő viselkedés tovább fokozza a szorongást, hiszen a picit szorongó gyerek képes lehet szorongását hősiesen legyőzni a hétvégi állatkertlátogatásért cserébe. Ha a gyerek szorongása olyan erős, vagy olyan testi tünetekkel jár, hogy úgy döntünk, ma itthon maradhat, akkor nagyon fontos, hogy az otthonmaradás ne vakáció legyen: attól még keljen fel időben öltözzön fel, és igen, a délelőtt folyamán ne játsszon, hanem tanuljon. Ha nagyon profik vagyunk, követhetjük a gyerek órarendjét is: amíg bent matekóra van, addig matekozzon otthon, a tízórai szünetben pedig tízóraizhat.

Szülőként gyakran nagyon nehéz feladat lehet, hogy a rövid távú, pillanatnyi vigasztalás, szorongáscsökkentés és a hosszabb távú előnyök-hátrányok között kell egyfolytában őrlődnünk. Hiszen a hasát fájlaló, félős tizenegyéves kislányt ki akarná elzavarni matekdogát írni? Ugyanakkor fontos észben tartani, hogy a legjobban mégsem azzal tesszük, ha főzünk neki egy kakaót és betesszük a kedvenc meséjét, hiszen hosszabb távon ezzel az elkerülő viselkedést és ezáltal az iskolaszorongás erősödését segítjük elő.

Érezzünk együtt a szorongással

A fentiek, vagyis a babusgatás és a szigor között nehéz megtalálni az egyensúlyt. A legfontosabb, hogy mindig érezzünk együtt a gyermek szorongásával, azaz sose legyintsünk rá. A „mi időnkben ilyesmi nem volt” és a „szedd össze magad, nincs neked semmi bajod” nem vezetnek eredményre. Ehelyett fogadjuk el, hogy gyerekünk szorong, mondjuk meg neki, hogy látjuk, hogy fél, és tudjuk, hogy ez nagyon nehéz lehet. Elmesélhetjük, hogy mi is féltünk néha az iskolától, de megéri legyőzni a félelmet és mégis megpróbálkozni a dologgal, hiszen örömök és sikerek is érhetik az embert. Emlékeztessük a gyereket olyan esetekre, amikor ő maga legyőzte a félelmét és ez sikerélményhez vezetett (fel mert ülni a pónilóra, le mert csúszni a nagyobb csúszdán stb), és azokra az esetekre is, amikor az iskolában érte őt valamilyen öröm, sikerélmény vagy baráti kapcsolat.

shutterstock 324407717

Ha mindez nem használ

Ha a gyerekünk relaxál, sportol, kiváló problémamegoldó és ha néha otthon is marad, akkor is matekozik, de a szorongás és az iskola elutasítása ennek ellenére több hétig fennáll, érdemes újra megpróbálni feltárni az okokat. Lehet, hogy olyan dolgok (is) állnak a szorongás hátterében, amit eddig nem tudtunk, és ezért nem tudtunk róla beszélni, vele foglalkozni. A gyerek faggatása mellett feltétlenül kérdezzük meg a tanár(oka)t, adott esetben az osztálytársak szüleit vagy az iskolapszichológust. Kiskamaszok körében az iskolaszorongás leggyakoribb oka a teljesítményszorongás mellett a kortársak zaklatása, amelyhez idősebb korban online zaklatás is társulhat. Vagyis könnyen lehet, hogy 13 éves leányunk nem is a matekdolgozattól fél, hanem azért nem akar iskolába menni, mert osztálytársai gúnyolódtak rajta valamelyik közösségi oldalon.

A heteken át fennálló és nem javuló iskolafóbia hátterében tanulási zavar is állhat. Sajnos még ma is előfordulnak olyan esetek, amikor a súlyos diszkalkuliás kamaszfiú csak tizenhat évesen kap megfelelő kivizsgálást és diagnózist, amikor már kétszer megbukott fizikából. Ez a fiú végigszorongta az általános iskola és a középiskola kezdeti éveit és átlag feletti IQ-ja ellenére meg volt győződve arról, hogy ostoba, pedig csupán egy fejleszthető részképesség-zavarban szenvedett. Vagyis egy ponton érdemes gyermekpszichológus véleményét kikérni, hiszen az okok felderítése mellett szorongásoldó technikákat is tanulhatunk tőle.

Blogmustra