SZÜLŐSÉG

Más gyerekére rászólni nem ér?!

2015. október 29., csütörtök 15:51

Egy ideje közösségi oldalakon kering egy írás, ami egy brit dada azzal kapcsolatos véleményét foglalja össze, miért van válságban ma a gyereknevelés. Ennek több pontja van, ami megvitatásra érdemes. Először is, tényleg inkább válságban van-e ma a nevelés, mint korábbi időkben, vagy csak hajlamosak vagyunk azt hinni, régen minden jobb volt? De az egyik érdekes téma, hogy felhívja a figyelmet: régen természetes volt, hogy más is rászólhat a gyerekre, nevelheti, ha szükséges, míg ma kikérik maguknak a szülők az ilyesmit.

Hogy a régen és a most között mi a tényleges különbség, nem fogjuk kinyomozni, de érdemes elmerengeni, mi az oka, ha nem szeretjük, hogy mások próbálják nevelni a gyerekünket, és tényleg baj-e, ha így van.

shutterstock 250329640

Olyan helyzetekről van szó, hogy az utcán rászól a felnőtt a szemetelő gyerekre, rendre utasítja a buszon a hangoskodókat az idegen néni, bácsi. A szerző szerint azért nem tolerálják ezt manapság a szülők, mert mindenki azt hiszi, tökéletes a gyermeke, így személyes sértésként fogja fel az okítást. Átfogalmazva: eszerint ma nárcisztikusabbak az emberek, nem viselik el a kritikát, és egy idegentől jövő visszajelzést úgy vesznek, mintha ők maguk kapták volna.

Természetesen létező jelenség, amiről a dada beszél, azonban vannak más okai is annak, hogy nem mindig vagyunk nyitottak ismeretlen felnőttek nevelési törekvéseire. És ezek között előfordulnak olyan szempontok is, amik érthetők és jogosak.

Tegyük fel, hogy egyre kevésbé szeretjük, ha más rászól a gyerekünkre. Emögött húzódik egy tiszteletre méltó változás is, méghozzá az, hogy a gyermeket is teljes értékűnek tekintjük, és ahogy saját magunkkal szemben elvárunk bizonyos udvarias távolságtartást, miközben utazunk a tömött villamoson, ugyanezt gyermekünkkel szemben is megköveteljük.

Ha valakire rászólok, hogy ne így álljon, hanem úgy, egyen vagy ne egyen stb., akkor személyes kontaktust kezdeményezek vele, amit egy felnőtt el tud hárítani, ha kellemetlen számára. A gyermeknek még nem feltétlenül vannak meg ezek a készségei, azaz nem biztos, hogy udvariasan rövidre tudja zárni a nem kívánt társalgást, ilyen értelemben sokkal kiszolgáltatottabb az idegenek közeledésével szemben.

Ez nem is lenne baj, ha kiindulhatnánk abból, hogy nyilván csak akkor szól valaki a gyermekre, ha valami rosszat tesz, és a felnőtt bizonyára jól látja a helyzetet, és helyes irányba tereli a rosszalkodó csemetét. Azonban egy nagyobb városban senki sem hiszi, hogy minden idegen vele azonos értékeket vall, és olyasmiért szól, amit ő is helytelenítene. Sajnos azt sem mondhatjuk, hogy a felnőttek többsége jó példát mutat a porontynak, így minden erkölcsi alapja megvan a nevelésre.

A legtöbb szülő nem azért nem szereti, ha idegenek instruálják gyermekét, mert ezzel sérülnek a nárcisztikus érzései, hanem mert szeretné, ha nyugodtan, konfliktus és probléma nélkül hazaérne a csemete, és ebben nem biztos, hogy segít az ismeretlen járókelő beavatkozása.

Példa erre, mikor a tízéves fiúcskát határozottan felszólította egy néni a trolin, hogy adja át a helyét. A gyerek át is adta, mert nem mert ellent mondani. A baj csak az, hogy lázas beteg volt. Bár sokat beszélnek arról, hogy a mai fiatalok sokkal merészebbek, már-már szemtelenek, a valóságban nem biztos, hogy egy felnőttel szemben ki tudnak állni magukért. Ha valakit meg akarunk kérni, adja át a helyét, korrektebb felnőttet kérni, mert ő szabadon mondhat igent vagy nemet, egy gyerek viszont nem biztos, hogy el tudja mondani, hogy az iskolatáskájától már fáj a háta, nincs jól, mert nem aludt éjjel, és bocsánat, de most ülve maradna. Nem csak azért ülhet egy gyermek, mert neveletlen és figyelmetlen...

shutterstock 276661112

Ahogy az sem biztos, hogy a másik ember nevelési elvei egybeesnek a szülőkével. Például nem mindenki gondolja úgy, hogy a gyermeknek ugyanúgy jár az udvarias hangnem, mint a felnőttnek. Azonban a szülők egy része így neveli a gyermekét, így történhetett, hogy először nem is értette a mondatot a kislány, ami úgy hangzott el a közértben, hogy „Vigyázz innen!”, a kutyáját kikötni készülő hölgytől. Elkezdte magyarázni, hogy nem tud rá vigyázni, mert majd el kell mennie, aztán megértette, nem ez volt a „kérés”.

Ahogy az is kulturális különbségekre utalt, mikor szóváltásba keveredett egy hatvan év körüli és egy huszonéves nő, a fiatalabb pedig megkérte az idősebbet, legyen szíves, ne tegezze. Mire ő felháborodva felelte: „a lányom lehetnél, tegezlek, ha akarlak”. Ezt a nézetet valószínűleg az illemtan szakértői sem erősítették volna meg, de az is valószínű, hogy a fiatalabbat úgy nevelték, két idegen felnőtt megtiszteli egymást azzal, hogy magázódnak, még ha nagy is a korkülönbség. Ha az idősebb mégis tegeződik, azzal felajánlotta a tegeződést. De a vita hangulatából világos volt, itt nem erről van szó.

Sokan mondják, a mai fiatalok milyen neveletlenek, szemtelenek. A szocializáltság és a másikra való odafigyelés, vagy ezek hiánya azonban nem életkori sajátosság. Minden korosztályban találhatunk jó és rossz példákat rá. Nem biztos, hogy baj, ha mértékletességet várunk egymástól gyermekeink nevelését illetően, és ha mi magunk is csak nagyon szükség esetben próbáljuk terelgeti más gyerekét.

Természetesen ez nem a szélsőséges példákra vonatkozik: ha egy csapat kamasz molesztál valakit, nyilván fel kell lépni ellene, az agresszió, egyértelmű durvaság más lapra tartozik. Azonban, ami a hétköznapi helyzeteket illeti: inkább próbáljunk vigyázni a gyerekekre, a nevelést pedig hagyjuk a szülőre, pedagógusra.

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.10.29 19:51:11Nancsibacsi

    Mikor a lányom hajába szórta egy gyerek a homokot a játszótéren, adtam neki egy vödröt, segítettem teletölteni jó száraz homokkal, és mondtam neki, hogy hajrá, borítsd csak rá. A szülő kicsit pampogott...

  • 2015.10.29 19:55:09Péter83

    Kedves morello morello "minden gyereket a szülei csesznek el" ha ismerős a mondat egy bizonyos sorozatból. -irónikusan-

  • 2015.10.29 20:01:27Péter83

    Mindazonáltal én úgy gondolom, hogy a gyerek a "szülő tükre" a külvilág felé cenzúrázatlan formában.
    Ezzel jó éjt kívánok minden kedves résztvevőnek!

  • 2015.10.29 20:04:42pajaci

    Kár hogy Karolina nem mezőgazdász lett!

  • 2015.10.29 20:20:38aljaskuszobab

    @purpleghost

    az is a szülő feladata, hogy megtanítsa a gyerekét: nem ölelgethet idegeneket, főleg nem az idegen gyerek és/vagy szülő engedélye nélkül.

    mindkét szülő hibás volt.

  • 2015.10.29 20:21:17fghjk

    azért sikerült jól összekeverni a sok neveletlen seggfej gyerek/szülő kérdést az udvarias távolságtartással.

  • 2015.10.29 20:22:56umidmerchant

    Ez a cikk egy kattintásvadász butaság. Természetesen nem fogom vissza magam, ha a "kedves" szülő neveletlen gyereke idegesít/rossz fát tesz a tűzre. És elvárom másoktól, hogy ők is rászóljanak a gyerekemre, ha én nem venném észre.

  • 2015.10.29 20:26:08aljaskuszobab

    péter83: nem rugdosom meg őket, de nem is akarnak megölelni, amikor mellém ülnek. ha meg akarna ölelni egy idegen, biztosan ellökném, főleg akkor, ha nem tudom szóban kifejezni, hogy ne csinálja, mint egy 3-4 éves gyerek a másfél évesnek.

    szólj rá a gyerekedre máskor, hogy ne ölelgessen idegeneket és nem fogják megrúgni.

  • 2015.10.29 20:34:52aljaskuszobab

    péter 83: még valami. ORVOSNÁL voltatok. a másik szülőnek ötlete sem volt, hogy a te gyereked miért van ott és neked sem, hogy az ő gyerekének mi baja van.

    ilyen helyzetben a fertőzések miatt különösen nagy bunkóság hagyni, hogy a gyereked ölelgessen másokat és a másik szülő helyében teljesen biztosan szóltam volna neked miatta.

  • 2015.10.29 20:36:06egysmás

    A cigánygyerekre a sok nagypofájú nethuszár nem mer rászólni, úgyhogy a jólfésült csendesrendesszobatiszta szemüveges gyerekekkel kötekszik.

  • 2015.10.29 20:45:41Blue highway ACE

    Érdekes, hogy mennyien írják, hogy ők bizony rászólnának a másik gyerekére, olyat kevesebbet látok, aki azt hangsúlyozná mennyire elvárja vadidegenektől, hogy belepofázzanak a gyereke nevelésébe.
    Nem a liberális nevelés a divat, hanem azt köpködni. A liberalizmus nem a társadalmi normák feladását jelenti, hanem hogy feltételezed, hogy nem te sz@rt@d azokat a normákat. Azzal indul, hogy én vagyok türelmes a másikkal szemben és aztán jön az, hogy ugyanezt várom el a másiktól. Aki nem szól rá a saját neveletlen kölkére és mindent megenged neki, az nem liberális csak simán tahó vagy figyelmetlen. A liberális szülő akkor is rászól a gyerekére (esetleg megkéri őt) ha egyébként semmi kivetni valót nem lát a viselkedésében, de azt látja, hogy azzal valamiért zavarja a másikat. Majd otthon megbeszélik, hogy: A bolond nénit valamiért zavarta melletted, hogy berregsz a kisautóddal, tudod kicsim, vannak ilyenek is, figyelni kell a másikra.
    Ha pedig olyan helyzetbe kerülök, hogy mégis szólnom kell, a szülőnek szólok, az ő felelőssége. Ugyanígy elvárom, hogy nekem szóljon az idegen, ne a gyerekemmel kezdjen, ha ott vagyok.

  • 2015.10.29 21:25:49Haus Fiegl Bikers

    Na, ismet egy remek, megelhetesi-pszichologus. Jo reszben az ilyenek miatt tart ott a gyermekneveles manapsag, ahol tart, a pszichologusi szakma megitelese pedig egyre negativabb. Joggal.

  • 2015.10.29 21:34:41Viktorrules

    Amikor lesz gyerekem, nem szívesen engedném a kedves félhülye kommentelők közé. Mindenkinek a más gyerekével van baja... Könyörgöm, senki sem tudja, hogy viselkedik egy gyerek? Eldobja a labdát, a játékot, rohangál, hangoskodik, a szülő pedig úgy neveli, ahogy tudja. Aki pedig olyan szomszéd, hogy elveszi a gyerek labdáját, ha átrepül hozzá, az egy bunkó segg. Tanuljuk már meg, hogy ők nem hülyék, hanem gyerekek. Itt mindenki jobban tudja a pszichológusnál és a szülőknél, hogy hogyan kell nevelni egy gyereket...

  • 2015.10.29 21:41:43xporolyke

    normalis szulo figyel a gyerekere es elofordulhat, hogy egy gyerek nem megfeleloen viselkedik, ha tudna mit mikor, miert, hogyan szabad valoszinu mar felnott volna. az nem kene, hogy gondot jelentsen a felnottnek, hogy ezt belassa, ami elvarhato, hogy a gyerek szuleje legyen jelen, ne pl. a telefonjat csesztesse, amikor a jatszoteren vannak, vagy ne a szomszed Jolankaval targyaljak ki mi volt a TV-ben, hanem kurvara a gyerekre figyeljen, ha nem teszi ne csodalkozzon, ha valaki aki a sajatjara figyel es raszol, amikor azt tapasztalja, hogy eppen a renitens szulo gyermeke az ovet abuzalja. ilyen esetre kell megtanitani, hogy egyszer raszolsz, aztan szolsz az anyjanak, vagy ovoneninek, harmadszor add csak vissza.

  • 2015.10.29 22:17:45envagyokanezo

    Nem vagyok szülő. de én így gondolom:
    1. ha ott van a szülő, kutya kötelessége fegyelmezni a gyerekét nem csupán az általános társadalmi szabályok alapján (homokozó közepén nem kapjuk elő a fütyköst és állunk neki napocska alakút hugyozni), de az jelenlévők egyéni határai alapján is (ha a néni nem szeretne ölelést kapni, nem ölelgetjük)
    2. ha a szülő nem cselekszik az első pontnak megfelelően, akkor mindenki szíveskedjék mérlegelni, hogy a gyermek számomra zavaró viselkedése valóban nem elfogadható (pl, láblógatás közben következetesen a térdemet rugdossa), vagy az én toleranciaszintem áll -2-n (ma délután már HARMADJÁRA kerékpározik el csendesen az ablakom alatt-> megtörtént eset, a neveletlen kerékpározó gyerek (aka ÉN) egy röpke háromévnyi rossz-szomszédi iszonyt generált). Első esetben jelzem a problémát szülőnek, utóbbi esetben meg be fogom a pofámat.
    3. Ha a gyermek önmagára, vagy másra veszélyes (körbe-körbe forog egy tömör fa kardot lóbálva, vagy szanaszéjjel lövöldöz mindenféle lövedékeket mindenkire), akkor nem várok a szülőre, közbeavatkozom, azonnal
    4. Ha elvi kérdésekre kerül sor, akkor SOHA nem pofázok bele a másik nevelésébe (azaz ha a lányom előtt a kedves nagynéni a fiamat akarja megnevelni (ne sírjál, a fiúk bátrak és erősek, miért sírsz, mi vagy te lány, hogy ilyen gyenge legyél?), akkor a nagynéni ne lepődjön meg, ha a kapcsolattartásunkat egy két keresetlen megjegyzés kíséretében határozatlan időre felfüggesztem)

    Élni és élni hagyni, szerintem ez a gyereknevelés kérdésében sem kevésbé igaz, vagy kevésbé alkalmazandó.

  • 2015.10.29 22:27:05Eurydice

    Az orbitalis idiotasag,hogy engedjunk meg mindent a kolkoknek, mert ugye mi is voltunk gyerekek, akik szinten elkovettunk hasonlo dolgokat.Persze, es utanak jol megmostak a fejunket (jobb esetben csak ennyi). Kulfoldon elunk, ha a gyerekeimet csak zavarja egy masik gyerek a jatszoteren (ertsd vita alakul ki a jatekok miatt), akkor probalom a megegyezes fele terelni a beszelgetest, ellenben ha veszelyeztetik a kolkoket, akkor igenis raszolok, hogy Ezt nem szabad.Nem varom meg, meg a szulok eszreveszik, hogy a gyerekuk agakkal utogetik, vagy a homokba dongolik az enyemeket. Arra alig volt pelda, h a fiaimra masnak kellett raszolni, mert nem vettem eszre epp mit rosszalkodnak.Igaz, termeszetuknel fogva nyugodt gyerekek.

  • 2015.10.29 22:30:48shred

    Kb. a tizedik kommentig olvastam, utána megint sikerült megállapítanom hogy sok embernek nem erőssége az értő olvasás. A szerző csupa olyan helyzetet írt le, amiknél szó sem volt neveletlen, önző stb. gyerekről, és kifejezetten arról szólt a cikk, hogy a gyerek-felnőtt (alá-fölérendeltségi) viszony, illetve a kisebb gyerekek szegényebb eszköztára miatt miért kellene nekünk, felnőtteknek értelmesebben kezelni ezeket a helyzeteket. De azért csak szajkózzátok, hogy bezzeg ti megkaptátok annak idején a jogos lebaszást meg a két pofont és milyen remek felnőtt vált belőletek. Én meg szeretem a lencsefőzeléket, ennek is pont annyi köze van az íráshoz.

  • 2015.10.29 23:30:24Kelly és a szexi dög

    A kis faszát trenírozza mindenki, ne a más gyerekét!

  • 2015.10.29 23:41:01Deepforest

    Kelly és a szexi dög: Nincs más gyereke, csak más hülyegyereke. Remélem, értetted.

  • 2015.10.29 23:41:24Ilona 79

    Blue Highway ACE hozzászólásával értek egyet. Ha a gyermekem árt valakinek,és rászólnak, az teljesen rendben van. De a másik gyerekének fölösleges, tolakodó fegyelmezését én sem tűröm. Egy példát tudok mondani: esett ez eső, kisfiamra ráadtam egy gumicsizmát, és kivittem az utcára, megengedtem, hogy ugráljon kicsit a pocsolyákban. Erre elkezdett vele egy idős úr ordibálni, hogy hááát mit csinálsz, eszednééél vagy?! így. NEM arról volt szó, hogy miatta sáros lett volna valaki, mert az megint más, akkor érthető, hogy rászólnak, de az ordibáló úrtól is messze volt. Az ür egyszerűen úgy érezte, véleményezheti a dolgot, pedig szerintem nem.

  • 2015.10.30 02:52:43Adam West

    Sajnos a manapság megnövekedett az iskolázatlan proli szülők száma, akiknek a való világ és társai a követendő szociális példa, ennek tükrében "nevelik" a drága gyereküket. Adott két bunkó, akik fel sem fogják milyen egyszerű teremtmények, majd összehoznak egy pár klónt, majd ehhez párosul egy degenerált öntudat, hogy ők teljes mértékben tökéletesek. Miután a kis bunkók bármit is csinálnak, ami a kedves szülők szerint teljesen természetes, pl: leköpnek valakit az utcán, betörnek egy ablakot, esetleg megkéselnek valakit, jönnek a kedves ősbunkó szülők és kikérik maguknak az esetleges retorziót. Ez még a kellemesebb reakció, mivel általában az említett ősanyag a csemetéjüknek átadott sötétséget és agressziót négyzetesen gyakorolják azokon, aki szóvá teszik a cselekményt. Ez a világ egyenesen a végzetébe rohan, élükön a olaszliszka style genetikai hulladékkal és azokkal, akik a pártjukon állnak.

  • 2015.10.30 05:39:48XEP

    Nos, ha az én gyerekemre valaki rászól, akkor három eset lehet:

    1. Amennyiben úgy gondolom, hogy igaza van a "valakinek" és ezt normálisan juttatta a gyerekem tudomására, akkor megerősítem.

    2. Amennyiben úgy gondolom, hogy igaza van a "valakinek" és ezt NEM normálisan juttatta a gyerekem tudomására - ordítva, megalázva -, akkor először megvédem a gyermekemet, majd elmondom a gyereknek normálisan mi a helyes viselkedés.

    3. Amennyiben ok nélkül, igaztalanul, bárki megalázza a gyermekemet, akkor felszólítom, hogy azzonal hagyja abba, majd közlöm a gyerekkel, hogy sürgősen felejtse el amit a "valaki" mondott, mert ő nem csinált semmi rosszat.

    A 3. eset fordult elő legtöbbször.

  • 2015.10.30 06:55:03Péter83

    aljaskuszobab!

    A tények ismeret nélkül kezdtél el mindenféle hülyeséget írogatni a képzelőerőd segítségével....
    Tények:
    - Egyik gyerek sem volt fertőző beteg. (mindketten más okból kifolyólag voltunk ott)
    - A 3-4 éves gyerekek már tudnak beszélni. ( majd ha szülő leszel te is tapasztalod)
    - A gyerekek normális lelki fejlődéséhez hozzá tartozik hogy kifejezik érzelmeiket. (nem csak verbális módon)

    Nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy kibicelsz egy olyan témában amiben nem vagy kompetens.
    Persze elfogadom a véleményed - az mindenkinek lehet....-

  • 2015.10.30 07:38:07Waczky

    Sajnos ha a szülő hülye azzal nem lehet mit kezdeni, max a gyerekre tudsz hatni.
    3 évvel ezelőtt egyetemi BSC záróvizsgánkra tanultunk a párommal, de a felső szomszéd irányából hatalmas lábdobogások és visítások jöttek... kiderült h a 1.5 és 4 éves gyerek szaladgál. De minden nap csak a lakásban kb du. 4-től 10-ig. Kértük, hogy a vizsgára tekintettel legyen legalább 1-2 óra du. amikor nyugalom van. Basztak rá.
    1 évvel ezelőtt MSC záróvizsgára készülve ugyan ez volt a helyzet. Jeleztük, hogy most megint csak zavaró a mindennapos zajongás. Megint csak leszarták.
    Ma is szinte minden napos, hogy a gyerekek este 6 és 10 között randalíroznak, dobognak, visítanak és ezt mi tökéletesen halljuk, pedig elég masszív a társasház amiben lakunk... tehát nem egy kis standard játékról van szó, hanem örjöngésről. A szülők még most is leszarják, ha bárki említi, hogy mellesleg van játszótér is, nem csak a lakásban lehet futkosni.

  • 2015.10.30 08:52:39moszkvicssluszkulcs

    Egyre silányabb szülők, egyre silányabb gyerekeket nemzenek. Fájdalmas és nyilván nem lehet általánosítani, de lassan 30 év iskolában eltöltött év után ez a véleményem...

  • 2015.10.30 09:06:28randomgenerator

    Ez a poszt egy nagy hülyeség. Egyrészt ami téged nem zavar az lehet, hogy mást mégis, neki is joga van hozzá. A gyerek is meg kell ezt tanulja előbb vagy utóbb. Azon kívül meg nekem az a tapasztalatom, hogy inkább fordítva van, a gyerek általában bunkó és megérdemli a beszólást, vagy a szülő nem figyel oda stb. A ritkább eset az, amikor abszolút nem jogos a dolog.

  • 2015.10.30 09:09:15dome64

    A gyereknevelés soha nem volt egyéni, csak a szülőkre tartozó dolog, mert a gyermeket egy létező emberi közösség tagjává szükséges nevelni. A gyermeknevelés ezért megosztottan szülői és közösségi terület. A közösségi résznek vannak intézményesített formái, mint óvoda, iskola stb., de ezek nem annullálják magát a közösségi nevelést, amely konkrét formában természetesen néniken és bácsikon keresztül valósul meg.
    Az, hogy ezzel a néniktől és bácsiktól jövő neveléssel nem tudunk mit kezdeni az mi felnőtt társadalmunk szegénységi bizonyítványa, mert azt mutatja, hogy mi itt is most nem vagyunk valódi társadalomként, valódi közösségként élni. Mi felnőttek vagyunk azok akik nem tudjuk tisztelni egymást. Nem fogadjuk el különbözőségeinket, és nem fogalmazzuk meg közös értékeinket. Ha tudnánk és elfogadnánk, hogy hol húzódnak a közös értékek (e nélkül nincs valódi társadalom), és az egyéni szabadságok határvonalai, akkor a nénik és a bácsik tudnák, hogy mikor, miért, és hogyan kell rászólni a gyerekre.

  • 2015.10.30 09:59:48AmiW

    Én nem vagyok az a más gyerekére rászólós fajta, de pont néhány napja a buszon kiverte nálam a biztosítékot egy 8-10 év körüli fiú. A dugóban araszoltunk és a kölyök megállás nélkül ordibált. Az anyja csak kedvesen mondogatta neki, hogy hagyja abba. Persze semmi eredménye nem volt. Akkor hátrafordultam és megkérdeztem a gyereket, hogy egész úton ezt akarja-e csinálni, mert mindenkit nagyon zavar a viselkedése és ha nem hagyja abba, akkor a buszsofőr fogja helyretenni.
    Na erre csendbe maradt. Az anyja még hálás is volt nekem.

  • 2015.10.30 10:14:22Nancsibacsi

    @Péter83: Erről az idegeneket ölelgetek dologról gyorsan szoktasd le a gyereked, mert ez nem normális dolog. Ez ugyanolyan, mint amikor az utcán megsimogatja a cuki kutyát, a gazdája megkérdezése nélkül, utána meg meg vagy sértődve, ha leharapja a kezét a cuki kutya. A társadalomban elfogadott kapcsolat teremtési módban az érintést megelőzi a szóbeli kommunikáció.

    Értem én hogy 1.5 éves, és ez neki nem megy, de attól még nem terrorizálhat - öleléssel - egy 3-4 évest, aki szintén gyerek. Ahogy egy 1.5 éves nem feltétlenül tud beszélni, és ezzel normális, társadalom által elfogadott módon kapcsolatot kialakítani, úgy egy 3-4 éves nem feltétlenül tud megfelelő módon lereagálni egy számra erőszakosnak tűnő közeledést. Én max annyit mondtam volna neki, hogy legközelebb ne rúgd föl, először próbált meg csak elzavarni/eltolni magadtól, aztán ha nem ért belőle, akkor adj neki egy pofont, mert a kéretlen tapizóknak úgy illik.

  • 2015.10.30 10:14:33shred

    dome64: ez igaz, és vannak olyan társadalmak, ahol tényleg az egész közösségé minden gyerek. Viszont egy több százezres, milliós nagyvárosban, vadidegen embereket nehéz autentikus nevelőnek tekinteni, és pusztán az életkora miatt elfogadni hogy rászól a gyerekemre (hangsúlyozom, a lekezelő, kioktató rászólásról beszélek, ha valami hülyeségben vagy agresszív tevékenységben kell gyorsan megfékezni, az más kategória).

  • 2015.10.30 10:41:49benőjenő

    Van az a helyzet, amikor a gyereknek idióta a szüleje, és muszáj beavatkozni, jellemzően tömegközlekedési eszközön vagy játszótéren. Persze általában ezek az idióta szülök aztán fel vannak háborodva, nyilván, ha nem lenne idióta, ő maga szólt volna rá a gyerekre, hogy ne rugdossa a szemben ülő lábát vagy ne szórja két kézzel a másik gyerek szemébe a homokot.
    A döntő dolog itt is, mint bármilyen más konfliktusnál is, az, hogy milyen stílusban szólok rá/kérem meg a más gyerekét, hogy hagyja abba, amit csinál. És tudni kell, hogy sosem a gyerek a hibás, hanem a szüleje. Az idióta.

  • 2015.10.30 10:43:29benőjenő

    És de, akit idegesít, ha jogosan rászólnak a gyerekére, azt azért idegesíti, mert a szülői kompetenciáit kérdőjelezi meg. És azt senki sem szereti.

  • 2015.10.30 11:30:19plasztikcsirke

    Péter83

    Lehet, h szerinted cuki a 1,5 éves, mert csak barátkozik, meg kimutatja az érzéseit, de a 3-4 éves szemszögéből nézve ez molesztálás. Lehet, hogy tud beszélni, de valószínűleg ugyanaz a helyzet, mint amikor a villamoson elkezd nyomakodni meg tapizni valaki: van, hogy a döbbenettől szóhoz sem jutunk és haladás, ha valaki el meri lökni őket vagy akár csak rájuk szólni. ....és itt felnőttekről beszélünk!

    Te gyakorlatilag ráengedted a gyereked a másikra kérés nélkül. A 3 éves ösztönösen védte magát. Én is arra tanítom majd a kislányom (még pici), h nem kell hagynia, ha valaki ölelgetni, puszilgatni akarja kéretlenül, merjen cselekedni.
    Külön röhej, h elvárod h szépen megfogalmazott mondatokban reagáljon a másik gyerek ilyen tolakodó közeledésre.

  • 2015.10.30 12:23:23standup

    Bölcsődében volt egy ilyen ölelgetős epizód nálunk, ott a lányom (másfél éves) lett megölelve egy közel 3 éves kisfiú által. A lányomnak éppen nem tetszett a dolog, ezért határozott mozdulattal hátratolta a kisfiút és mondta, hogy "nem". Nem lökte, csak eltolta. A kisfiún látszott, hogy vette az adást, a lányomat se rázta meg a dolog, szerintem korához képest tök jól kezelte a helyzetet.

    A gondozónő két másodperces fáziskéséssel ugrott oda és próbálta elhúzta minél messzebb a kisfiút. Mondtam, hogy hagyja nyugodtan, a két gyerek már korrektül levezényelte egymás között a koreográfiát.
    Ha durvább a szituáció (a lányom odacsap, vagy a kisfiú erőszakosabb), akkor én maga léptem volna közbe és tolom félre egy "ilyet nem szabad" kíséretében az agresszort, de nem volt rá szükség.
    Volt ilyen is, hogy fellökte egy másik gyerek, koppant is a feje a padlón. A másik gyerek anyja ugrott és jött, én akkor is csak annyit mondtam a gyereknek, hogy "ez nem volt szép tőled", de nem neveltem az anyja helyett. Amúgy ő is normálisan kezelte a helyzetet, tőlünk bocsánatot kért, aztán elmagyarázta a sajátjának, hogy ilyet nem szabad csinálni, ez fáj a másiknak, neki se esne jól és elvitte a terem túlvégébe. Az "agresszor" pár perc múlva odasomfordált és megsimította a lányom kaját - ebben a korban azt hiszem, ez komoly bocsánatkéréssel ér fel.

  • 2015.10.30 13:08:17benedek012

    A pszichológia áltudomány.

  • 2015.10.30 14:00:40péterbors

    Nem csak a gyereket szokták bírálni (kéretlenül) hanem a szülőket is. Rám elég sokszor rám szólnak a buszmegállóban, hogy fogjam a 4 évesem kezét, mert a busz elé fog ugrani. Wtf??? Mindig elmondom, hogy ő "csak" gyerek, nem hülye. Nem is tudom milyen jogon osztják az észt. Valamiért a gyerekeket meg gyerekeseket bátran, hangosan merik bírálni.

  • 2015.10.30 14:11:23Nancsibacsi

    @benőjenő: "ne szórja két kézzel a másik gyerek szemébe a homokot.
    A döntő dolog itt is, mint bármilyen más konfliktusnál is, az, hogy milyen stílusban szólok rá/kérem meg a más gyerekét, hogy hagyja abba, amit csinál."
    Nem hiszem hogy tettlegesség esetén bármit is számítana a hangnem. Ha azt mondom neki, hogy kitépem a beleidet és felakasztalak velük a mászókára az se fáj úgy, ahogy annak fáj, akinek teleszórta a szemét homokkal, és esetleg összeszed egy jó kis fertőzést, amitől esetleg megvakul. Valakinek meg kell arra tanítania a büdös kölyköt - ha már a szülője képtelen rá, mert egy alkalmatlan darab sz.r - hogy nem bántunk mást. Nincs ilyen lehetőség, nem fér bele a világba. Ha megteszi, akkor szenvedjen úgy, hogy többé eszébe se jusson.

  • 2015.10.30 15:59:48eßemfaßom meg áll

    Én pl nem annyira kedvesen rászóltam a szomszéd hülye 4-5?évesére, hogy a kismacskával nem úgy játszunk, hogy a farkánál fogva lóbáljuk és földhöz verjük szóval azonnal fejezze abba, a gyerek meg elbőgte magát. Tudom, getzi náczi vagyok, egy igazi toleráns liberális nem szólt volna rá.

  • 2015.10.30 17:48:26Kuoni pásztor

    Xep: maximalisan egyetertek

  • 2015.10.30 18:17:24envagyokanezo

    @eßemfaßom meg áll én toleráns liberális vagyok és én is rászóltam volna

  • 2015.10.31 06:07:44is

    @Viktorrules: "Aki pedig olyan szomszéd, hogy elveszi a gyerek labdáját, ha átrepül hozzá, az egy bunkó segg."

    Ha elsore veszi el, szo nelkul. Ha negyedikre, vagy tizennegyedikre, es szolt is tobbszor, akkor a gyerek szuloje a bunko segg. A te gyereked atdobalhatja a labdat, ha mar egyebkent szolt neked is a szomszed?

  • 2015.10.31 06:13:31is

    @poszt: En kerek mindenkit, hogy szoljon ra a gyerekemre, ha szemetel, ha tulsagosan hangoskodik, ha rendetlen, ha veszelyes dolgot akar csinalni. Legfeljebb otthon megbeszeljuk, hogy nem volt igaza a neninek, bacsinak. Viszont arra nem nevelem a gyerekem, hogy ne fogadjon szot, csak nekem. Nem az olebem, nem is a tulajdonom. Ha a gyerek nem tanulja meg, hogy bizony, masoknak is van velemenye, es azt is el kell fogadni, sot sokszor a masok velemenye alapjan kell dolgokat csinalni, akkor csak egy elkenyeztetett, aszocialis valaki lesz belole. Az otthoni beszelgetesekkel azt is tisztazzuk, hogy hogyan tudja a sajat velemenyet elmondani, hogy azt is szabad, sot kell, es meg kell es meg is lehet dolgokat beszelni. Az en fiam tiz evesen el fogja tudni mondani, hogy elnezest lazas vagyok, ha jobban leszek, feltetlenul atadom a helyem.

  • 2015.10.31 06:16:52is

    @eßemfaßom meg áll : azonnal fejezze be, rendben van, minden felnottnek ez a dolga, jol tetted. de miert nem kedvesen mondtad el ezt neki? miert gondolod ugy, hogy barkivel helybol, nekifutas nelkul ugy kell kezdened a kommunikaciot, hogy goromba vagy? esetleg fingod sincs, hogy milyen kedvesnek lenni, meg ertelmesen elbeszelgetni a egy gyerekkel? ha tudod, akkor miert nem csinalod?

  • 2015.10.31 06:54:51egysmás

    @is, az a náci hazudik, ugyanis, ha nem maszületett kismacska a dög, hanem olyan, ami tud menni, akkor a fent leírt esetben a macska visszafordul a farkát fogó kézre, szétkarmolja a 4-5 éves gyereket, majd elszalad és ott marad egy síró-rinyáló gyerek a porondon, akit maga az élet büntetett meg.

    Ha mégis megtörtént a fenti eset, akkor az csak úgy lehetséges, hogy egy plüssmacskával játszott a csórikám és ebbe beszélt bele a tag.

  • 2015.10.31 09:11:18eßemfaßom meg áll

    @is Mert alapvetően egy atombuta gyerek akinek ha kedvesen szólsz akkor néz rád bambán majd folytatja amit csinált.

    @egysmás nyilván te jobban tudod hogy viselkedik egy bizonyos kismacska hiszen láttál már életedben egyet a panel tövében a garázsok között és az elszaladt előled

  • 2015.10.31 12:59:49hillman.

    Xenophon leirja hogyan nevelték Lakoniában a gyerekeket akkoriban.
    Ha a gyerek bármi rosszat tett, vagy vétett a szokások ellen akkor a közösség bármely tagjának kötelessége volt megnevelni. Ha a gyerek panaszkodott otthon akkor kapott azért is, mert szégyenbe hozta a családját, és azért is mert panaszkodott.
    Persze akkoriban a közösségi érdek még felülirta az egyéni érdeket, ezért más gyerekével pont ugy bántak mint a sajátjukkal; lakonikusan.

  • 2015.10.31 17:14:52egysmás

    @eßemfaßom meg áll, igen, én jobban tudom.
    És azt is tudom, amit te: azt, hogy hazudsz.
    Ennyike.

  • 2015.10.31 17:49:17eßemfaßom meg áll

    @egysmás
    Ha tervezel a jövőben pályamódosítást, javaslom ne a jóslás-látnokipar felé orientálódj, mert ez nem igazán megy neked.

  • 2015.10.31 23:06:03myazs

    A téma épp aktuális...
    Utálom, ha valaki beleszól ismeretlenül ha a gyermekemmel éppen vitás helyzetben vagyunk. Főként idősebb férfiak gondolják úgy, hogy nem vagyok épp elég ahhoz, hogy dűlőre jussak a 4-5 éves fiammal. "fogadj szót anyunak..." Mi köze hozzá, ha nekem van türelmem megvárni, míg közös nevezőre jutunk?
    Volt szituációm sajnos arra is mikor a szülő épp magasról tett arra, hogy a gyereke mit csinál (rúgdos sorban állás közben, az a játék neki,hogy hasba rúg focival) sajnos ilyenkor közvetlenül kellett kezelni a helyzetet, pedig a szülőre kellett volna raszólni, hogy fordíthatna nagyobb figyelmet a gyermekére. Olyan is volt, hogy a fiam szólt rá gyerekre/felnőttre mert nem a mi normánk szerinti megfelelő a magatartása:a gyerekek állat módjára viselkedtek sóbarlangban,míg anyukák pletykáltak /egy felnőtt ffi olyan helyre ment az állatkertbe, ahova nem szabad, simán azt hazudta a gyereknek, hogy ő a tulajdonos. A legnagyobb baj ott van, hogy sok szülő nem fordít időt és figyelemet a gyerekére!

  • 2016.06.21 22:11:27kisvirag78

    A helyzet az, hogy akinek tényleg VAN gyereke, nemcsak volt, valamikor a homályos távoli múltban, vagy lesz a homályos távoli jövőben, hanem aktuálisan ki van téve mindenki okoskodásának, az többnyire másképp látja a helyzetet, mint akinek nincs, de azt gondolja, hogy el tudja képzelni az összes létező szituációt. Nos nem, nem tudja. Elárulom, megközelítőleg sem.
    1, ha a gyerek rosszat tesz, oka lehet az, hogy rosszul sült el a jó szándéka, vagy esetleg nagyon rossz passzban van, és fáradt, nyűgös, stb. Ilyenkor a kioktatás, ordibálás visszájára sül el. Mindig. Ha a gyerek jókedvű, akkor is.
    2. ha a gyerek figyelmetlennek tűnik, oka lehet az, hogy fáradt, hogy a korából fakadóan, vagy egyéb okok miatt tényleg nem rosszindulatból nem veszi észre, hogy átadhatná a helyét, vagy mehetne a járdán odébb, vagy labdázhatna máshol, és ilyenkor egy kedves összekacsintós megjegyzés többet ér, mint a megalázás. Utóbbi soha, sehol, semmikor nem ér el hosszútávú megoldást.
    És úgy általában, a magyar iskolarendszer, a magyar nevelési kultúra legnagyobb baja, hogy a gyereket eleve hülyének nézve felülről, kioktató stílusban akar mindent megoldani. Megértetni, elmagyarázni, eleve jóindulatot feltételezni soha. És ez az itt olvasott kommentekből durván lejön.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta