SZÜLŐSÉG

Egyszerű: legyen gondolatolvasó, ha kamasz a gyerek!

2015. október 15., csütörtök 09:24

Tizenéves gyerek anyjának, apjának lenni nehéz szerep, mert ez különösen hullámzó időszak: olykor visszacsúszik a fiatal a gyerek-lelkiállapotba, máskor egészen érett, és nincs szüksége tutujgatásra. Vannak helyzetek, amikben pedig kifejezetten az segít, ha eltávolodik a szülő, békén hagyja. Nem könnyű ráérezni, mikor melyikre van szükség.

Könnyen eshet a szülő abba a hibába, hogy túl komolyan veszi a tini lerázó gesztusait, és azt hiszi, azok már minden helyzetre érvényesek. Aztán influenzás lesz a gyerek, és valaki egészen más fekszik az ágyban, mint aki tegnap felnőttes érveléssel fejtette ki, miért helytelen apa és anya világképe, értékrendje, meg persze legfőképp a gyereknevelési stílusa. Aki most ott fekszik, attól érzi magát egy picivel jobban, ha anya ugyanúgy hoz egy túrórudit a boltból, mint rég, mikor betegeskedett, és ha ugyanúgy puszit fúj az ajtóból visszafordulva. Ha ez elmarad, borzasztó magányosan érzi magát, mert ezek szerint őt már nem is szeretik... A puszi és a túrórudi nem mindenkire érvényes, de az igen, hogy a kamaszkorban vannak regresszív pillanatok vagy időszakok, mikor a gyerek több gyengédséget igényel.

Különösen nehéz, ha csak igényli, de elfogadni nem tudja, mert ő is érzi a kontrasztot az egyébként vitt szerepéhez képest. Magában őrlődik, vágyik rá, nem mutatja ki, vagy kifejezetten elutasítja, és haragszik a megélt hiány miatt, aminek ő is okozója. Jó, ha a szülő megérti a helyzetét, és nem a saját hiúsága vezérli, mondván, „Na, ha elhúzódsz a simogatás elől, maradj csak magadra!”, hanem megpróbálja úgy kifejezni a szeretetét, hogy a gyerek arcvesztés nélkül el tudja fogadni. Lehet, hogy most nem kap zöld utat a puszi, az ölelés, a simogatás, sőt, talán még a túrórudira is fintor a válasz, de jól esik egy mondat arról, hogy „Ja, egyébként meghallgattam egy számot attól az együttestől, amiről beszéltél. Egész jó volt!”

Több gyengédségre van szüksége a gyereknek, ha elesettebbnek, kiszolgáltatottabbnak érzi magát. Ez persze nem feltétlenül betegeskedéshez kapcsolódik, hanem valamilyen érzelmi megterheléshez, például egy visszautasításhoz, vagy olyan időszakhoz, ami több kihívást és szorongást tartogat, mint például a nyelvvizsgára készülés.

Általában igaz, legyen szó felnőttről vagy gyerekről, hogy amikor valamilyen változás elé állít az élet, arra némi regresszióval reagálunk. Azaz nem azonnal tudjuk hadrendbe állítani a legfejlettebb megoldási eszközeinket, és mellé kialakítani az újakat, amiket az adott helyzet megkövetel. Először inkább megfigyeljük, mit vár tőlünk a helyzet, és ha úgy érezzük, többet, mint ami rendelkezésre áll, arra szorongással, némi bénultsággal reagálunk, és olyan érzelmi reakciókkal, amik a korábbi időszakokban voltak jellemző ránk.

Ez természetes jelenség, és nem csodálkozhatunk, ha a kamasznál ez a visszaesés és hullámzás gyakori, hiszen ő a nagy változások időszakát éli. Szinte elnyúló krízis-időszak ez, amiben vannak nyugalmasabb és nehezebb szakaszok.

Sok helyzetben azonban jobb, ha békén hagyjuk a gyereket. Ha például vitatkozunk, a gyerek egyszer csak hátat fordít és becsapja maga mögött az ajtót, a legjobb út a konfliktus elmérgesítéséhez, ha utána megyünk. A szülő erre talán azt mondja: „ennél több tiszteletet érdemlek!”. De az is fontos, hogy az anya és az apa ügyes legyen a felcsapó érzelmek kezelhetővé tételében, és ne csak az vezérelje, megértesse a gyerekkel, hogy nincs igaza vagy elérje, hogy változtasson a viselkedésén, hanem az is, hogy elviselhetővé tegye a fiatal számára sokszor nehezen kezelhető érzelmi hullámokat.

Amikor a kamasz vissza akar vonulni, azzal sokszor azt jelzi, most nem tud úrrá lenni ellentmondásos impulzusokon, érzelmeken, vágyakon. Időt kér, és akkor letisztulnak benne a viharok. Érdemes megadni ezt az időt, mert különben olyan helyzetet hozunk létre, mint mikor egy túlterhelt szerkezetet akarunk további működésre sarkallni erőszakosan. A gép tönkremegy, a gyerekből pedig a legrosszabb jön ki.

A lényeg, hogy észrevegyük, milyen lelkiállapotban van a gyerek. Ha a megbeszélt időn túl ér haza, de láthatóan fel van dúlva (mert például összeveszett valakivel), érdemes kivárni a reggelt. Az, hogy a szülő nem esik rögtön a gyereknek, nem jelenti, hogy elmulasztaná meghúzni a határokat, inkább a saját nyugalmáról és lelkierejéről ad tanúbizonyságot. Ez azt jelenti, fontos számára a szabály betartatása, de el tudja viselni, ha van egy nyitott, átmenetileg tisztázatlan kérdés közöttük.

Szintén a gyerek lelkiállapotának figyelembe vételéről szól, hogy tudomásul veszi: a tininek szüksége van az álmodozásra, gondolkodásra, semmittevésre. Méghozzá sok-sok időre van szüksége ezekhez. Rendben van, ha a szülő rá akarja venni a házimunkára, de ne akarja bármelyik percben megszakítani ezt a bambulós-töprengős egyedüllétet, mondván, hogy MOST kell a segítség. Inkább beszéljék meg előre, mit vállal a fiatal, és ő időzítse a teljesítését.

A szülőség rugalmasságot kíván, különösen igaz ez, ha valakinek tizenéves a gyereke. Ő még nem tudja, csak tanulja, hogy neki is oda kell figyelnie a másik (akár a szülő) érzelmi állapotára. Ezért a szülőnek nagyobb a felelőssége, hogy ő figyeljen a gyerekre.

Cziglán Karolina
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.10.15 10:36:08Kovácsné

    Van egy majdnem tizenkét éves és egy tizenegy éves gyerekem. Megfigyeléseim szerint azért relatíve könnyű velük most is (pedig tényleg erősen kamaszodnak) mert nem csak magamat készítettem fel erre előre, hanem őket is. Elmeséltem nekik (nyilván nem egyetemi székfoglaló keretében, hanem csak úgy elszotyogtatva), hogy igen, eljön majd az a furcsa idő, amikor úgy érzik, hogy felrobbannak belülről, hülyének nézik majd anyát, pokolba kívánják a családot, pedig valahol odabent mindig tudják majd, hogy mi a helyes (és itt messze nem arra gondolok, hogy "tiszteld apádat és anyádat" hanem arra, hogy ne bánts másokat ok nélkül, mindig légy vele tisztában, mi árthat neked szellemileg vagy fizikailag, és ne hazudj magadnak, akkor sem, ha kellemes. )
    A kamaszkori csapkodás teljesen természetes, mindenki átesik rajta, velem sem volt másképp. Két javaslatom volt a helyzet kezelésére: ha úgy érzik, hogy képtelenek a normális érvelésre, számoljanak el tízig, és ha még akkor se megy, nyugodtan ki lehet menni ordítani a kertbe, megértően fogok viszonyulni. Velem (és az emberiség maradék részével) viszont nem érdemes próbálkozni, rühellem az üvöltést. Másrészt ha megtörténik az elkerülhetetlen, akkor a későbbiekben lenyugodva lesznek szívesek bocsánatot kérni - és de sőt, nekem ugyanez a kötelességem, tehát ha úgy értékelik, hogy nem bennük pattant el a jómodor vékony húrja, hanem bennem, lesznek szívesek szólni, ha már kiment belőlem a gőz. Egyelőre működik - de teljesen nyilvánvaló, hogy fognak ők még ennél sokkal jobban is elvadulni. Az embernek ne legyenek illúziói, viszont szeresse a gyerekét, értse meg, és szép apró lépésenként engedje el...

  • 2015.10.16 14:40:37vészmadár (pica pica)

    A kamasz érzelmileg instabil, bár mondjuk én úgy vettem észre, a legtöbb ember általában is az. Nem gondolom viszont, hogy ehhez másoknak kell alkalmazkodniuk. Tehát amikor a gyerek kijelenti, hogy nincs szüksége anyára/apára, akkor nincs szüksége. Ez egy darab döntés, következményekkel. Joga van így dönteni, viszont akkor ez a helyzet, és nincs olyan opció, hogy de amikor akarom, akkor mégis. ez van, majd legközelebb meggondolja az illető, hogy a szavak azért vannak, mert jelentenek valamit, vagy csak pofázunk, mert szerelmesek vagyunk a hangunkba... Általában is: alapelv, hogy terroristákkal nem tárgyalunk. Akkor sem, ha érzelmi terroristák. ennek az az oka, hogy ha tárgyalnánk, akkor megint ugyanazt követik el, de már többet fognak követelni. Hisztire ezért nem reagálunk. Fejen állhat, lefoshatja magát, üvölthet, ahogy kifér a torkán, a dolgok megtörténtének egyetlen elérési útja van: a kérés, és akkor is csak olyankor történik meg a kérés, ha indokolt. A gyerek nem dönt és nem befolyásol döntéseket, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem képes döntéseket hozni, mert nincs azon a szellemi szinten, nem képes vállalni a döntés következményeit (sem jogilag, ami csak egy dolog, sem intellektuálisan). Egyszerűen nincs azon képességeknek a birtokában, hogy döntést hozzon. Ha majd lesz, akkor hozhat, de akkor meg a felelősség, a következmény is az övé. olyan opció NINCS, hogy ő dönt, más meg viseli a következményeket.

  • 2015.10.16 14:53:17vészmadár (pica pica)

    ami még eszembe jutott: nem hiszem, hogy pl. a szorongást gyengédséggel kellene kezelni. Egyáltalán: érzelmi eredetű dolgokat nem erősíteni kell, hanem irtani. A szorongás tökéletesen felesleges, és ha nem érzelgünk, hanem elkezdjük azt a csodálatos szervet használni a két fülünk között, akkor elég gyorsan rájöhetünk, hogy a szorongás vagy a félelem, vagy bármi más egyáltalán nem befolyásolja a vizsgaeredményünket, már amennyiben ember még nem került semmilyen ismeretnek a birtokába, hogy félt, ahogy nem húzott attól szerencsésebben, hogy izgult, tehát ezek tökéletesen irreleváns körülmények. ellenben az, hogy egy vizsgára tanulok-e, nah az nem irreleváns. Teljesen felesleges olyasmin aggódni, amin nem lehet változtatni, mert nem rajtunk múlik. Ennek megértése sztem nem egyetemi értekezési szintű feladat, egy értelmes 6 éves is képes belátni, hogy pl. a bömbölés NEM okoz olyan szerkezeti változást az univerzum szövedékében, hogy másnap ne kelljen iskolába menni.

  • 2015.10.16 15:35:49csigafrédi

    Helló Vészmadár! :)

    Ezzel nem értek egyet:
    "
    A gyerek nem dönt és nem befolyásol döntéseket, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem képes döntéseket hozni, mert nincs azon a szellemi szinten, nem képes vállalni a döntés következményeit (sem jogilag, ami csak egy dolog, sem intellektuálisan). Egyszerűen nincs azon képességeknek a birtokában, hogy döntést hozzon.
    "
    Már hogyne döntene és már hogy a csodába ne befolyásolna döntéseket. Önmagában az, hogy létezik magában hordozza ezeket. Nem kerülheted el. Ez van. Egész kicsi kortól kezdve képesek döntéseket hozni. Ez eleinte ösztönös, majd tudatossá válik, de ettől még képesség a döntéshozásra az első perctől.

    Eltörölném a jogukat arra, hogy hisztizzenek, ebben egyetértünk. Szerintem indítsunk erről egy népszavazást, úgyis kevesebben vannak a kis hisztis törpikék, fele még olvasni sem tud, úgyhogy tuti nyerünk. :)

  • 2015.10.16 16:29:24vészmadár (pica pica)

    csigafrédi: talán átfogalmazom, nem KELLENE döntést hoznia, mert... A többit tartom. Eldönthesse a gyerek, akar-e iskolába menni? NEm, mert egyszerűen nem képes mondjuk 15-20 éves időtávlatban gondolkodva belátni, hogy erre szüksége van, ennyire egyszerű.

  • 2015.10.16 17:08:00ne vada

    vészmadár (pica pica):
    "(...) érzelmi eredetű dolgokat nem erősíteni kell, hanem irtani. A szorongás tökéletesen felesleges, és ha nem érzelgünk, hanem elkezdjük azt a csodálatos szervet használni a két fülünk között, akkor (...)"
    Tippelnék: Mensa-tag vagy...

  • 2015.10.16 19:52:47vészmadár (pica pica)

    ne vada: ne tippelgess, nem vagyok.

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta