SZÜLŐSÉG

Én nem vagyok az Ön anyukája

2015. október 6., kedd 17:51

Jelenleg három éves a gyerekem, anyunak szólít, ami nagyon aranyos és imádom. Sok anyát a férje is elkezd egy ponton anyunak szólítani, a férjem szerencsére ezt nem csinálja, hanem a nevemen vagy más beceneveken szólít. Eddig rendben is vagyunk. Ami számomra még mindig kissé nehezen értelmezhető, az a világ többi része, akik rendszeresen anyunak, édesanyának és anyukának szólítanak, mi több, tegnap a bölcsis dadus egy laza „szia, anyuci!”-val köszönt el tőlem. Nem, nincs még egy felnőtt lányom, aki bölcsis dadus, a valóságban neki valaki más az anyukája.

Az első, aki anyának hívott, egyébként sem a gyerekem volt, mert ő akkor még csak néhány órával azelőtt született meg, és bármennyire is okos, még nem tudott beszélni. A csecsemős nővérekkel kezdődött: egyszer csak benézett az ajtón a szigorú, szőke ápolónő és azt mondta: „Anya, lassan ideje felkelni”. Aztán benézett egy másik, és azt mondta: „Jöjjön, anya, megmutatjuk a köldökcsonk kezelését.” A szülést követően négy napot töltöttem a kórházban, ezalatt minimum húsz ember szólított anyának, a hazajövetelt követően pedig becsatlakozott a sorba a védőnő, a gyerekorvos és az utóbbi asszisztensei. A szoptatási tanácsadó érdekes módon a nevemen szólított, meg is lepődtem.

És őt hogy hívják?

Nem feltétlenül és minden helyzetben zavar, ugyanakkor valljuk be, azért ez elég furcsa. Egészen eddig volt nevem, vagy ha nem tudták a nevemet, akkor asszonyomnak vagy doktornőnek vagy hasonlónak szólítottak. Onnantól, hogy gyerekem született, már nem is fontos, hogy legyen saját nevem, hiszen anélkül is lehet tudni, hogy ki vagyok: anyu.

További furcsa jelenség az úgynevezett játszótéri bemutatkozás. Rendes körülmények között is előfordul, hogy az ember szóbaelegyedik egy-egy ismeretlennel, mondjuk egy hosszú vonatúton vagy egy kongresszus ebédszünetében, beszélgetnek, és egy ponton bemutatkoznak egymásnak. Valahogy így: „Egyébként bemutatkozom, Puskás Pálma vagyok.” „Örvendek, Kovács Lajos.” Magyar, illetve nyugateurópai kultúrkörben esetleg kezet is fognak.

A játszótéren ez hasonlóan indul, beszélgetésbe elegyedek egy-egy anyukával a homokozónál az időjárásról, a fogzásról, a dackorszakról vagy neadjisten arról, hogy hol vette azt a jó nyakláncot. Egy ponton elérkezik a beszélgetés arra a pontra, ahol rendes körülmények között megkérdeznénk egymás nevét. Ehelyett rámutat a gyerekemre és azt kérdezi: „És hogy hívják a kicsit?” „Katinak, és a tiédet?” „Lajoskának.” És ennyi. Ez volt a bemutatkozás. Rengeteg ismerősöm van a környéken, akiket úgy hívnak, hogy „a Laci anyukája”, „a Viola anyukája”, „a Levente anyukája” és „a Zsófi anyukája”. Fel sem merül az a lehetőség, hogy egymás nevét megtudjuk. Sőt. Vannak, akiket évek óta ismerek játszótérről, Ringatóról, vagy épp a bölcsiből, mindent tudok a szoptatási szokásaikról, csak épp a nevüket nem.

Ez kit zavar?

Mármint kinek fáj az, hogy Kovács néni helyett Édesanyának szólítja a kórházban a nővérke? Vagy hogy mostantól senkinek nem kötelessége megjegyezni a nevemet, hiszen bármikor szólíthat anyukának? Bár vannak helyzetek, amikor aranyos és kedves dolognak tűnik, azért van néhány problémám a dologgal. Az egyik, hogy az anyaszereppel az ember óhatatlanul felad valamennyit az identitásából: való igaz, hogy hogy mostantól anya is vagyok, de azért nem csak és kizárólag az. Anya, feleség, barát, tanár, orvos, újságíró. Azáltal, hogy a nevemet elvesztettem, olyan, mintha jómagam megszűntem volna létezni: semmi vagyok, csak a Katika anyukája. Ha találkozol velem, nem kell megkérdezned, hogy vagyok, elég, ha azt kérdezed, „és hogy van a kis Katika?”. Akkor is, ha Katika épp nincs is velem.

Tehetnénk egy kis feminista kitérőt is, de az az igazság, hogy az én tapasztalatom szerint mintha az apák sem igazán mentesülnének a dolog alól. A szüléskor a kórházban a férjemet is apukának hívta mindenki, szülésznőtől osztályvezetőig, sőt, még a taxis is. Apukának hívják a bölcsiben, és tuti, hogy a játszótéri haverok az ő nevét sem tudják, csak „a Kati apukája”-ként emlegetik.

A legnagyobb problémám az egésszel mégiscsak az, hogy egy csomó idegen ember anyának szólít, én pedig azt szeretném, hogy ez a gyermekem kiváltsága legyen. Az anya-gyerek (vagy apa-gyerek) viszony egy intim, egyszeri, megismételhetetlen kapcsolat, az ennek megfelelő szókészlettel. Annál aranyosabb nincsen, amikor a pici lányom anyucinak hív. Visszaélésnek érzem, hogy a zöldséges is anyucinak hívhat. Ahogy annak sem örülnék, ha a zöldséges szívemnek, szerelmemnek, egyetlenemnek meg cicának hívna – ezeken a neveken a férjem szólíthat, idegenektől bizalmaskodásnak hat. Számomra az is udvariatlannak és bizalmaskodónak hat, ha valaki olyan szólít anyának, aki nem a gyerekem.

Önök hogy vannak ezzel? Kedves dolog anyukának hívni az anyukákat? Önök anyának szólítanak az saját anyjukon kívül másokat is? Nem furcsa?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.10.07 01:19:32szépjuhászné

    D2
    Engem X-nek hívnak, férjem Y, az óvodában egyszer ki volt írva, hogy köszönjük X anyukának a segítséget. Hosszasan gondolkoztam, mit is segíthettem, mígnem rájöttem: itt én Y anyuka vagyok, hiába hívnak X-nek. Csak a vezetéknév volt azonos. :)

  • 2015.10.07 05:53:05EZAZ

    Nem bántom, mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Sokan pl. szinte bármit megadnának azért, hogy végre így szólítsák őket.

  • 2015.10.07 08:06:32GiaMarie

    Level 2, mikor a szülők egymás közt "Bandi anyukája" -ként emlegetnek, ezért gyermekük elkezd Bandianyukájanéni-nek hívni (megtörtént eset)

  • 2015.10.07 08:06:46balladonia

    En is utalom. Nem, nem ez a vilag legborzasztobb gondja, de en nem vagyok a klimaxon-tuli novernek, orvosnak, ovononek "Anya!". A legszebb, mikor meg becezik is... ez szamomra eppoly idegesito, mint az, hogy hazankban a terhes no pocakja, majd a kisbabas no melle es annak tejhozama koztulajdon, vagy nyilvanos tema... VADIDEGENEKNEK! En mindig ugy ereztem minden "pocakkal", hogy a kezembe veszek 1 machetet, meloba stb menet es bizony levagott karhalommal vegzem a nap vegere a nem kivant simogatasok miatt.... most a sok lelkes segito nyugger kezet vagnam, mikor a kisfiam kezet cibaljak a BKVn, pedig o mar eleg nagy es regen tudkozlekedni, sot, kerem is, hogy NE segitsen, mert csak felboritja... Heim P.ban nem 1 olyan kicsivan, aki nemkivant BKVs segitseg miatt kot ki a sebeszeten...van meg hova fejlodni mind2 oldalon (anyak es a kozonseg) .

  • 2015.10.07 08:11:09Dr.Traktor

    el nem bírom képzelni, hogy a cikkben idézett módon egy felnőtt ember egy másikat akik nem állnak abban abizonyos vérségi kötelékben, Anya megszólítással illesen Anyuka helyett.... tényleg...

    létezik ilyen, hogy azt hallják a nők az eü dolgozótól/ovónőtől/stb, hogy:
    -Anya, kérem jöjjön ide!

    ahelyett, hogy

    -Anyuka, kérem jöjjön ide!

    Oo nemár....

  • 2015.10.07 08:19:33TBal

    @GiaMarie: pedig van, amikor szexi, gondolj csak Stiffler Mamájára... :)

  • 2015.10.07 08:22:18Fluoro

    Vihar a biliben :))))) Majd ha Anyuka visszamegy dolgozni, helyreáll a lelki békéje. A játszótéren és a gyerekorvosnál maradunk örök Anyukák, így kerek a világ:)))))

  • 2015.10.07 08:23:43macipower

    Hát én vettem a fáradtságot és annak a néhány anyukának bemutatkoztam, akivel a játszótéren rendszeresen beszélgetünk. Azt hiszem egy ponton csak rajtunk múlik a dolog.

  • 2015.10.07 08:35:57a fidesz csak lopni tud

    Valami fideSSjobbik potentát apu-anyu-férj által eltartott purdé lehetsz, ha ez ekkora egetverő probléma.
    AF a másodikban kicsit cizelláltabban foglalta össze a lényeget.

  • 2015.10.07 08:39:48Kutul

    Azokkal a szülőkkel, akikkel sűrűbben találkoztam a játszótéren/oviban/suliban/edzésen, stb. bemutatkoztunk egymásnak és sikerült is megjegyezni a nevüket(okos vagyok, mi:-)?)De az ápolóktól, gyerekorvostól, tanároktól nem várom el, hogy megjegyezzék a nevem...
    Ha meg gyerek nélkül megyek valahová (új munkahely, új edzés,stb.) akkor egyértelműen a saját nevemen mutatkozom be és úgy is fognak szólítani.Már csak azért is, mert sokszor nem is tudják, hogy anyuka vagyok...

  • 2015.10.07 09:07:43pottompanna

    Tipikus esete annak, amikor ez ember levelezőn elvégez egy megszűnés határán egyensúlyozó vidéki főiskolát, elhelyezkedik, családot alapít, hirtelen nincs problémája, viszont csinál magának.Ennél sokkal trehányabbul is szólíthatnának (amin nem csodálkoznék) és akkor jogos lenne a felháborodásod.

  • 2015.10.07 09:38:19momori

    pöttömpanna

    :DDD

    Ebben a megszólításban semmi hátsó szándék nincsen, nem azon agyalnak egész nap adott személyek, hogy "na, most jól kibaszok a barna kisgyerekes nővel, ANYUKÁNAK fogom szólítani".

  • 2015.10.07 09:47:29vojzi

    Felesleges hiszti. Így volt mindig is és így is marad. Az anyuka az anyuka. Engem is apukának szólítanak az oviba, ahogy minden más apukát. ÉÉÉÉs igen mi is "Tomika apukája" meg "Nórika anyukája"-nak hívunk minden szülőt mert egyszerűbb és a gyerekekkel többet találkozunk. Őket ismerjük, a szülőket nem.

  • 2015.10.07 09:55:12mbw108

    Heh, erre írta anno Popper, hogy az apukázó óvónéninek megmondta, hogy utoljára a sarkon a lányok hívták így. Nem lettek barátok. :D

  • 2015.10.07 10:07:35dívamacska

    Dr. Traktor, kapaszkodjál meg, létezik. Sőt, én több helyen szembesültem az anya, mint az anyuka megszólítással. Nézze, anya, az úgy van... ezt a mondatkezdést ezerszer hallottam kábé.

  • 2015.10.07 10:23:29macskaróka

    Engem sokkal jobban zavar a kéretlen e-mailek bizalmaskodó stílusa, amikor keresztnéven szólítanak meg, vagy az XY asszony, XY úrhölgy. Brrrr!

  • 2015.10.07 10:56:16billy reed

    Kedves posztíró!
    Kicsit túltolta ezt a dolgot.

    De akkor legyen következetes, és Ön se használja az iskolában a tanárnő, tanár úr, a rendelőben/kórházban a doktornő, stb. megnevezéseket.
    Tessék szépen kimondani: kedves X.Y. (a tanár úr), W.Z. ( a kezelőorvos asszony).

    Gyakorló apuka vagyok, de soha nem zavart, hogy így neveztek ("kedves apuka").
    Hiszen igaz, nem?
    A túlzott önérzet meg csak gondot okoz.
    Szerintem.

  • 2015.10.07 11:10:09Egéridomár

    Igazán nem szeretnék rosszat írni a posztolóról, de:
    Tipikus, a kákán is csomót kereső műmájer megnyilvánulást sikerült ide rittyenteni.
    Komolyan ez a legnagyobb problémája, hogy nevén nevezik a családban betöltött pozícióját?
    Biztos lehetne még írni ezzel kapcsolatban, de minek, amikor „billy reed” (és még sokan mások) tökéletesen üstökön ragadta történetet.

  • 2015.10.07 11:10:56Mrs. Jackman

    Bizonyos helyzetekben érthető, pl sztem a kórházban, a nővérek, te is egy halmazba veszed őket, nővérként, nem tudnak megjegyezni annyi nevet, persze szólíthatnának asszonyomnak is.

    Az óvoda, iskola már más, hiszen ott nem négy napra jelensz meg, és sztem tök érthető. Főleg, hogy a kicsinyítőképzős megszólításban mindig van valami lekezelő, sztem abszolút elvárható, hogy ott már megjegyezzék a nevedet.

    A játszóteret is megértem, de ott meg a legegyszerűbb, ha elkezded a normális bemutatkozást, és kész. Sztem ott az emberek többsége már annyira megszokta, hogy a gyereke tartozéka, h automatikusan így mutatkozik be.
    Az meg, h valaki a gyerekről kérdez és nem rólad, sztem azért alakult ki, mert vannak, akik kizárólag a gyerekről képesek beszélni, plusz sztem sokan úgy gondolják, h ez udvariasság, és h a szülő szívesen beszél róla.

  • 2015.10.07 11:13:51Audrey80

    Az oviba 3 évig jár a gyerek, csak meg bírja jegyezni az ember nevét az óvónő. Az enyémet meg tudta, egyszer mondta, hogy "anyuka", én meg rávágtam a keresztnevem. Jól meg is jegyezte, többnyire problémás volt a gyerek. A dada is megjegyezte a nevem.
    A dokinénit én is doktornőnek hívom, hát hívjon anyukának, ha már gyerekorvos. Azt szerencsére senki sem mondja, hogy "anya" a gyereken kívül.

  • 2015.10.07 11:14:47Audrey80

    A megszólítások egyébként is katasztrofálisak a magyarban mindenféle tekintetben. A nők ugye Katika, a férfiak meg Szabó úr.

  • 2015.10.07 11:29:08Dr. Trebitsch

    Egyházi személyeknek az Atyám mehet? :)

  • 2015.10.07 11:39:07Dr. Trebitsch

    Igen szigorúan véve a "Kovács úr" sem korrekt. Eredetileg az úr/asszony sohasem a családnév, hanem a foglalkozás mellé járt: Tanár úr, Miniszter asszony. Megszólításkor leggyakrabban a társadalmi rangnak megfelelő formát használták: nagyságos/méltóságos/kegyelmes úr/asszony; rang nélkülieknek maradt a Kovácsné, illetve ami a legleereszkedőbb: keresztnév+magázás. (István, legyen szíves...) Bonyolult és politikailag inkorrekt rendszer volt, de működött, talán nem baj, hogy nem jött vissza régi formájában az elvtársozás után, de nem nagyon van helyette jól működő másik.

  • 2015.10.07 12:42:57Kovácsné

    Ahogy ezt az összes fordítással foglalkozó kommentelő már megénekelte (nem csak itt, hanem minden egyes alkalommal, mikor a téma előkerül, élen Popper Péternek a Facebookon hárompercenként felbukkanó apukás írásával (: ) : a magyar nyelvből kiveszett a megszólítás kultúrája, nagyjából az elvtársozós időkben. Mikor az elvtárs meg az elsnő mint megszólítás (meg egyáltalán (: ) megszűnt, az emberek hirtelen nem tudták, mi a bánatot mondjanak egymásnak, nincs Mrs., Frau, Mevrouw, bármi, ami máshol magától értetődően működik, de nincs meg az sem, ami az oroszoknál, ahol simán, kéttagú néven szólítják meg az embert. Én speciel a Kovácsnénak csak így hozzám vágva nagyon nem tudnék örülni (főleg mivel csak kommentelésre használom, egyébként megtartottam a lánykori nevem (: ), de épp ilyen furcsának tartanám, ha pl. iskolában egyszer csak a teljes nevemen szólítanának ("Jó napot kívánok, Penetra Cipellőcske, a gyerek intőjét kéne megbeszélni") . Engem az anyukázás speciel tökéletesen hidegen hagy (kivéve kutyaiskolában, ott azért ölég furcsa (: (: (: ), működőképes szükségmegoldásnak tartom, a valakinek érdekel a neve, megkérdezem. De épp ez a gond: mivel nincs kialakult hagyomány, mindenkit más idegesít.
    El tudom képzelni, hogy néhány évtized alatt kialakul majd a dolog a nyelv evolúciójával, egyelőre átmeneti időszakot élünk. Az "úr" talán teret fog nyerni, az "úrhölgy" karrierje elég valószínűtlen (: az "asszony, kisasszony" lehet még esélyes, de tuti, hogy ezek ellen is ezrek fognak ágálni (:

  • 2015.10.07 13:41:58ervin2

    A legtöbb esetben, ha bemutakozást valami közös tevékenység, pl. közös munka, vagy nyaralásnál összverődő társaság alkalmi kirándulása, bulija van, gyakran megkérdezem Kedves Sarolta, vagy Zoltán, és hogyan szólítják, és én hogyan szólíthatom.(szólíthatlak) Innentől fogva tudom, és az engedélyével szólíthatom is Sacinak, Zotyónak. Ez rögtön oldja a hangulatot. Persze hivatalos helyeken természetesen más a kommunikáció, de pl. azzal hogy kézfogáskor azt mondja valaki "Kovács Béláné"- nem lehet mit kezdeni!.:-)
    A cikk irójának, durván igaza van.
    Hasonló eset, hogy orvosból, kereskedőből, eladóból, asztalosból, tanárból, ingatlanügyi referensből, operaénekesből és az összes többiből, egy nap alatt NYUGDÍJAS lesz. Miért nem lehet beírni a megfelelő rubrikába"nyugalmazott asztalos, űgyvéd, kertész" stb.

  • 2015.10.07 13:52:10élhetetlen

    macipower: „Hát én vettem a fáradtságot és annak a néhány anyukának bemutatkoztam, akivel a játszótéren rendszeresen beszélgetünk. Azt hiszem egy ponton csak rajtunk múlik a dolog.” Légy szíves, meséld el, hogyan vetted rá őket, hogy meg is jegyezzék a nevedet. Mert ez valakinek megy, valakinek nem, én addig emlékszem a névre, amig elmondták. Miből gondolod, hogy mindenki úgy működik, mint te?

  • 2015.10.07 14:00:10élhetetlen

    Audrey80: „Jól meg is jegyezte, többnyire problémás volt a gyerek.” Igen, problémás gyerek, dilis anyuka, megjegyezte. De, ha egy oviba jár mondjuk 80 gyerek, akinek van 160 felmenője, és a nagymama, aki időnként megy, ennek a tömegnek miért kéne megjegyezni a nevét?

  • 2015.10.07 14:09:35Szöszkeboszi

    Szerintem a szerző sem írta, hogy ez számára a világ legnagyobb problémája, kiemelt egy vetületet az anyukalétből, meg lehet nézni a fejlécet, Poronty rovat áll rajta.
    Aki ezt az apropót túlgondolja, az jobb, ha elgondolkodik, hogy miért is ennek ekézésén engedi ki a gőzt...

  • 2015.10.07 14:24:14ColT

    Mégis gáz lenne, ha azt mondnák neki, hogy szevasz Béla!

  • 2015.10.07 16:59:58Pink Petsch

    Mondjuk, a játszótér, az ovi, a gyerekdoki meg minden olyan terület, ahol elsősorban a gyerek miatt van jelen az ember .... nos, ott szerintem nem gáz az "anyukázás", "apukázás". Viszont a sarki zöldséges tényleg nem "anyukázzon", mert hülyén jön ki.

  • 2015.10.07 17:27:00zizi77

    Pink petsch, max. ha azért szól, hogy a gyerek ne vagdossa a földhöz a paradicsomot, mert akkor akár jogos is lehet.

  • 2015.10.07 17:39:03TothLali

    Inkább azon rugózzunk, hogy a "ne" szó helyett miért a "nem" szót használják!

  • 2015.10.07 19:05:29Kuoni pásztor

    Basszus, tenyleg ez a lelki nyomor megert egy posztot?!

  • 2015.10.07 19:49:51D2

    @Dr. Trebitsch
    Csak az alapviccel együtt! A pap az, akit mindenki atyámnak szólít, kivéve a saját gyermekeit, mert azok bácsikámnak....

  • 2015.10.07 22:46:06kovácsné35

    anyának szólítanak. Nem Anyának. Ez esetben senki nem akarja hogy felneveld, ne aggódj.

  • 2015.10.08 07:41:48Pink Petsch

    zizi77 Hm, tudja a fene .. néha a szülőket is nevelni kell, szóval én a zöldséges helyett, inkább összeszedném a paradicsomokat a földről lemérném, beáraznám, nagy mosoly kíséretében átnyújtanám, és kifizettetném az "anyukával". Tuti, hogy legközelebb vagy nem hozzá magával, vagy megérteti vele, hogy nem nyúl semmihez. Hatásosabb szerintem, mint nyílt színen arra kérni az "anyukát", hogy ugyan már nevelje meg a kölykét.

  • 2015.10.08 10:57:50zizi77

    Pink petsch, na igen némelyik szülőnek se ártana a nevelés. Van egy ismerősöm, aki fennhangon mesélte, hogy ő már nem szól rá a gyerekre a boltban, majd szóljon az eladó, ha zavarja a gyerek. Mondjuk szerencsések voltak, mert egy viszonylag nyugodt kislányról volt szó. Az én kisebbik lányommal 5 mp alatt kerülnénk fel a feketelistára ilyen hozzáállással. :)

  • 2015.10.08 14:04:02Jimbo75

    First world problem.....

  • 2015.10.08 15:25:12sejehaja

    Ha olyan szólít anyának, aki a gyerekem miatt kommunikál velem, annak nem örülök, de nem látom károsnak. Azt hosszútávon károsnak gondolom viszont, ha a férjem (aki gyerekeim apja) szólít a keresztnevem helyett rendszeresen anyának, mert nem szeretném, ha csak a gyerekei anyját látná bennem...

  • 2015.10.08 15:50:26Pink Petsch

    zizi77 Hm, vonatoztam hétvégén. ICE-vel mentem, olyan 4 órás út volt, amiből sikerült 3 órát átaludnom. Kelek fel a helyemről, hogy jó lenne egy mosdó, lépek ki a széksorok közti folyósóra, és majdnem rátapostam egy olyan 1 éves forma kiskölyökre. Érted, fél lábam a levegőben, mikor észrevettem (nem volt hangos vagy ilyesmi, csak ott kúszott a padlón lopakodóban), és nem volt hova hátrálnom, mert a szék karfája mögöttem, előttem a földön a csimota, a vonat meg mozgott. Az volt a szerencséje, hogy nem normál kétüléses széksorból álltam fel (mert akkor rátaposok, mese nincs, nem lett volna hova oldalt lépnem), hanem asztalos mellől, így volt 10 centim oldalt az asztal alatt, ahova kiléphettem, de úgy néztem ki, mint egy egyszemélyes Laokón-csoport. Nézek körbe, hogy mégis hol vannak azok az előemberek, akik a szülei, és vagy 4 széksorral hátrábbról vigyorog ki az az idióta anyja. Ránéztem, hogy ezt így most mégis, hogy? Nem láttam, milyen képet vághattam, de nem lehetett túl bizalomgerjesztő, mert felszedte a seggét, és összekapta a kölykét a földről. Az ilyennek, minek gyerek, de komolyan? Értem én, hogy kölyöknek meg kell ennie x kiló koszt évente, de mindent egyszerre pár óra alatt, egy vonat szőnyegpadlójáról?

  • 2015.10.08 20:45:41Noti 100%

    Az a borzasztó amikor a párok kezdik el anyázni, apázni egymást (ha nincs ott a gyerek akkor is).... végem van ha ilyet hallok...

  • 2015.10.09 00:48:18nick:

    de jó, hogy ilyen problémája van vkinek - és hogy ennyire rá is ér...
    cserélhetnénk? ;-)

  • 2015.10.09 10:29:42anyaika

    Nagyon mélyről indultam, sok mindent elértem az életben, de a legnagyobb sikeremnek a gyerekeimet tartom. Pedig nem hibátlanok, nem csúcs-okosak, de büszke vagyok rájuk, hogy vannak. Kiteljesítették az életem. Az egyik már nagy, lassan kirepül, érzem, ahogy napról-napra lazul a kötelék. A második még kicsi, most kezdte az iskolát. Hamar elmegy ez az idő, örülök, hogy még "anyukának" szólítanak, jóval túl a negyvenen. Se nem bántó, se nem bizalmaskodó ez számomra. Tíz év múlva banyatankos öregasszonyként fognak aposztrofálni. Ahhoz képest az "anyuka" cím felér a "Grál Lovagja" titulussal...

  • 2015.10.09 14:04:30croc

    én nem bírom az anyukázást, szerintem lenéző-
    aki meg akar szólítani egy neki idegen felnőtt embert az vegye már a fáradságot, hogy vagy megtudja a nevét, vagy mininum hölgyemnek/uramnak szólítja.
    az anyuka/apuka egyszerűen bu...udvariatlanág. persze van, akit ez nem zavar-és nagyjából ebból lehet tudni, hogy ő is -bocsánat-bunkmó.
    ami nem feltétlenül baj, mert hosszabb ideje kifejezetten a bunkóknak áll a világ, minden bizonnyal könnyebben érvényesülnek és boldogabbak, mint a nem bunkók.
    csak érthetetlen módon nagyon érzékenyek rá, ha lebunkózzák őket.
    másokkal ("anyuka") úgy látszik, könnyebb bunkónak lenni, mint a saját bunkósággal szembesülni :)

  • 2015.10.09 14:06:30croc

    én nem bírom az anyukázást, szerintem lenéző-
    aki meg akar szólítani egy neki idegen felnőtt embert az vegye már a fáradságot, hogy vagy megtudja a nevét, vagy mininum hölgyemnek/uramnak szólítja.
    az anyuka/apuka egyszerűen bu...udvariatlanág. persze van, akit ez nem zavar-és nagyjából ebból lehet tudni, hogy ő is -bocsánat-bu...udvariatlan.
    ami nem feltétlenül baj, mert hosszabb ideje kifejezetten a bun....udvariatlanoknak áll a világ, minden bizonnyal könnyebben érvényesülnek és boldogabbak, mint a nem bu...udvariatlanok.
    csak érthetetlen módon nagyon érzékenyek rá, ha lebu...udvariatlanozzák őket.
    másokkal ("anyuka") úgy látszik, könnyebb bu...udvariatlannak lenni, mint a saját bu...udvariatlansággal szembesülni :)

  • 2015.10.09 14:07:45croc

    bocs nemtudom miért ment át kétszer

  • 2015.10.09 21:47:52zizi77

    Kedves cros! Lehet, hogy igazad van. Ha nem zavar az, hogy nem körülöttem forog a világ, és nem kérdezik meg ezredszerre a nevemet az orvosnál, ahová szerencsére igen ritkán járunk, csakhogy 2 percen belül újra elfelejtsék, és egyszerűsítve a helyzetet inkáb anyukának hívnak, akkor bunkó vagyok. Igaz, hogy én is "doktorúrazom" az orvost, és nem simán uramnak, vagy Andrásnak hívom, mindezt persze a legnagyobb tisztelettel és udvariassággal. Szóval tényleg csakis a bunkóságomból adódhat, hogy nem a saját önérzetemmel foglalkozom 0-24-ben. Ja, és nem is tudom elfogadni, ha lebunkóznak, pont ahogy írod! :)

  • 2015.10.09 21:57:15anyaika

    Croc: Értelmező szótár volt valaha a kezedben? Ajánlom, hátha a "bunkó" címszó alatt magadra ismersz...

    Azért, mert valakinek nem derogál, hogy bizonyos, jól körülhatárolható helyzetekben (gyerekorvos, oktatási intézmény, stb.) édesanyának, anyukának szólítják, még nem biztos, hogy hiányos a műveltsége (használjuk már ezt a kifejezést a változatosság érdekében, sértette a fülem az ötvenszeres szóismétlésed. Szinonimaszótárt is lehet olcsón kapni, az értelmezővel csomagban pedig még jutányosabban...)

    Továbbá, emelj óvást a "szülői értekezlet" kifejezéssel szemben is, helyette az "Urak és Úrhölgyek Tudományos Tanácsát" lehetne használni - hátha az elég emelkedett a számodra. A gyereked helyében pedig én is csak Jucinak hívnálak....

  • 2015.10.11 07:40:45mekeke

    Szerintem egymás között, közösségben ez nettó igénytelenség, proliság. Igen, valóban van olyan, hogy a kölykök nevén kívül más nem marad meg, de alapvetően MI egymásnak vagyunk beszélgetőtársai, tehát egymás nevét kellene tudni.
    Orvosnál és másutt pontosan megértem, hogy nem marad a napi 160 anyuka után idejük ilyesmire. Ahogy a temetőben is "elhunyt" az ügyfél neve, nem Mari néni vagy Kovács úr.

  • 2015.10.13 09:38:35standup

    Jujj, ez nekem is neuralgikus pont. Amikor már láthatóan nagy méretű hasam volt és éppen gyerekboltban vásároltam, az eladó "anyuka" megszólítással jött oda. Fura, mert nagy has nélkül eddig ment a "hölgyem" is. Igen bunkó voltam, de én meg "eladó"-nak szólítottam. Nem lettünk barátok.

    Gyerekorvossal szerencsénk van, ő magázódik és az "Ön" kifejezést használja.
    Bölcsődében első pillanattól anyának szólított egy nálam kb 10 évvel fiatalabb gondozónő. (akit mellesleg kedvelek, mert emberileg és szakmailag is nagyon profi). Neki mondtam, hogy ne haragudj, de engem ez zavar, X a vezetéknevem, légyszi szólíts azon. Aznap X voltam, másnap anya. Feladtam.


    De!! A kedvencem mióta gyerekem van: szüleim imádják az unokát, gyakran jönnek. Ők nekem értelemszerűen apa és anya.
    Ha mesélek valamilyen nagyszülő-unoka sztorit és mondom, hogy "Apa ezt és ezt csinálta Jucikával", akkor mindenki a férjemre asszociál..... Nem, Apa az az én apám. A férjemre kizárólag akkor használom, ha a gyerekhez beszélek és az apjára utalok. (Ezt a labdát add oda apának./Hol van apa?/Adj egy puszit apának./Látod, apa milyen ügyes volt, összerakta azt az izét.)

    Egymást egyébként keresztnéven szólítjuk. A gyerek valahogy összerakta, hogy sokat hallja az én nevemet (rövid, könnyen kiejthető) és ez valamiféle varázsszó lett nála. Néha kiabálja, de nem engem nevez meg vele. Teszteltük is: apja megkérdezte, hogy hol van X(én)? Gyerek bambán nézett, pedig fél méterre ültem tőle. A "Hol van anyu?" kérdésre már rám nézett.

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta