SZÜLŐSÉG

Lehet egy anyának hobbija? Úgy értjük, a valóságban?

2015. október 3., szombat 09:19

Amióta gyerekeim vannak, felhúzott szemöldökkel, enyhén hitetlenkedve nézem azokat a gyerekkönyvekben és játékfilmekben előforduló szituációkat, amelyekben anya regényt olvas a kanapén, amíg a porontyok békésen játszanak a gyerekszobában. A valóságban ugyanis, amióta gyerekeim vannak, tök fölösleges egyáltalán belekezdenem az olvasásba, úgyis fél percen belül megérkezik valaki, hogy éhes, szomjas, segítségre van szüksége, vagy egyszerűen csak figyeljek rá.

Így aztán hamar rájöttem, hogy ha otthoni kikapcsolódásra vágyom, kénytelen vagyok más hobbit kitalálni, olyat, amire nem kell teljes aggyal odafigyelni, így bármikor simán meg lehet szakítani, ha éppen orrot/szájat/feneket kell törölnöm valakinek.

Három hobbit is sikerült találnom, amiben szeretek kísérletezni: a sütés-főzést, a kertészkedést és a scrapbookot. Ez utóbbi röviden annyit tesz, hogy szép papírokat ragasztgatok egymásra tetszőleges sorrendben, festek rá ezt-azt, kidíszítem, fotót ragasztok bele, és a végén lesz egy menő fényképalbumom. 

A dolog hasznossága ugyan megkérdőjelezhető, mert ennél sokkal egyszerűbben is lehet fotóalbumot készíteni, igaz, nem olyan szépet, de hát a hobbik ugyebár nem a hasznosságról szólnak, különben senki sem sporthorgászna, vagy építene modellvasutat. Sőt, ha jobban belegondolunk, valójában a haszontalan, de kellemes tevékenységeket nevezzük hagyományosan hobbinak.

A gyakorlása azonban némi akadályba ütközik. Természetesen abban a pillanatban, ahogy előveszem a hobbimhoz szükséges kellékeket, a gyerekeim azonnal szagot fognak, mint a kopó a nedves avarban. Mindegy, hogy milyen nagy ívű projektben voltak éppen, regényt írtak, vagy a Halálcsillagot építették meg LEGO-ból, abbahagyják, ott teremnek, és kórusban követelik, hogy ők is csinálhassák, amit én.

Ez persze nem olyan nagy baj, ha főzésről van szó, végül is mindig jól jön két kukta, aki meghámozza a répát, megolvasztja a vajat, vagy lereszeli a szerecsendiót. A kertben is nagyon hasznos tud lenni két kis segéd, mindig van mit hozni-vinni, ezt-azt kirántani a földből, leszedni vagy lemetszeni. De a scrapbook! Abban segédkezni nagyjából hasonló kategória, mintha biciklizni segítenének, vagy megenni a szilvás gombócot… megható az igyekezet, de az ember jobb szereti az ilyesmit maga csinálni.

Jó, akkor adjak nekik is papírokat, hogy ők is alkothassanak. Szuper, akkor ma sem scrapbookozok, mert ahelyett, hogy a saját projektemmel foglalkoznék, gyerek egynek és gyerek kettőnek segítek fényképet választani, hozzá illő papírt találni, kifundálni a formát és a technikát, majd persze kivitelezni, miközben a speciális eszközeim és anyagaim után olyan magától értetődően nyúlnak, mintha mi sem lenne természetesebb, hogy használhatják. 

Pedig összeállítottam nekik saját alkotócsomagokat is, amivel azt csinálnak, amit akarnak, de az okos gyerekek hamar átláttak a szitán, hogy az azért jóval egyszerűbb, mint amivel én dolgozom, és így nem is kellett nekik többé. Maradtak inkább az én holmimnál, csak segítsek. Gyenge próbálkozásként bevetettem a jolly jokert is, a „nézd meg apádat, mit csinál” dumát, de sajnos pár perc múlva ugyanezzel a szöveggel kaptam vissza őket, csak értelemszerűen az apád helyett az anyád kifejezést használta a férjem. Nyilván neki is dolga volt.

Úgyhogy rövid idő alatt beláttam, hogy az én szép hobbim nagyjából az olvasás sorsára jutott, már-már illegalitásban, kizárólag az éj leple alatt művelhetem, vagy amikor senki se lát.

Önnek van hobbija? Tudja gyakorolni gyerek mellett? És hogy oldja meg? Kommentelje ide!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.10.03 10:17:33YoDawg!

    A múlkori "Gyerekkísérlet: az élet képernyő nélkül" is maradandó élményt nyújtott, ez itt legalább nem káros a társadalomra. Viszont megdöbbentő, hogy az elfoglalt anyuka akinek nincs ideje magára végletekig elkoptatott közhelyhalom vonulatra hány és hány postot lehet felhúzni.

    Véleményem szerint akinek nincs egy nap fél órája a gyerek mellett elolvasni pár oldalt a kedvenc könyvéből - amiből következik hogy a gyerek nem bír ki fél órát az anyja nélkül - az valamit nagyon rosszul csinál.

  • 2015.10.03 11:06:50Girhes

    Amíg kicsi volt a gyerekem kötöttem, varrtam és tanultam. Az olvasás sosem volt kérdés, ezt látta tőlünk, ő is csinálta a maga szintjén. Egyszer, amikor nagyon gyanús volt a csend a nappaliban (épp főztem), benéztem és azt láttam, hogy a drága gyermek ült a könyvespolc előtt, az alsó három sor könyvet már kipakolta maga köré a földre és éppen képeket keresett bennük. Onnantól az albumok voltak alul, hogy ha megint rájön, találjon érdekes dolgokat. A varrással sem volt gond, csak párszor tekerte le a cérnát a spulniról. Kapott kisollót, hogy szabhasson ő is, kapott tűt-cérnát a varráshoz meg később gombot is, ahogy az apjától meg szerszámkészletet. A férjem nagy barkácsoló, a gyerek imádott segíteni neki, adogatni a szerszámokat, csavart keresni stb.

    Talán az a megoldás, hogy nem a gyerek körül forgatjuk a világot, hanem beillesztjük őt a család szokásos tevékenységébe már egészen kis korától a maga szintjén. Soha nem játszottunk vele direkt "készségfejlesztő" játékokat, fejlődtek a készségei minden olyan tevékenységtől, amibe bevontuk, legyen az bármi, amit egyébként csináltunk.

  • 2015.10.03 11:16:59Girhes

    A cikkhez: Miért kell a gyerek helyett megoldani mindent (képkeresés, kivágás, forma, technika stb., amit írtál), miért nem lehet hagyni, hogy önállóan oldja meg? Nem lesz olyan szép, mint a tied? Na és? Az övé lesz, ő alkotta olyanra, amilyen telt tőle, te meg ne javítgasd, hanem dicsérd meg és légy büszke az alkotására.

  • 2015.10.03 12:11:25Franquette

    1. micsoda hobbik.... micsoda izgalom..
    2. AGYFASZT kapnék

  • 2015.10.03 12:13:46subidubidu

    Gyerekkarakter és gyerekszámfüggő. Nekem a négy valahogy sosem engedett félórányi egybefüggő, nyugodt olvasást, csak ha aludt. Kibírták a félórát alkalmanként (ha épp nem estek egymásnak), csak utána a romeltakarítás kicsit több volt. Biztos valamit rosszul csináltam... :-D

  • 2015.10.03 13:45:07dívamacska

    Én a hatalmas kirakókat imádom, de két öt év alatti mellett eszembe sem jut. Majd ha látok rá némi esélyt, hogy nyugodtan elől hagyhatom a félig kész 9000 darabos kirakót, akkor ismét fogom csinálni.

  • 2015.10.03 15:26:32Cocu

    Nem tudom, mennyi idős gyerekekről van szó, de aki tud répát pucolni, vajat olvasztani, és metszőolló adható a kezébe, az akár a scrapbookozásba is bevonható.
    Én a 6 éves lányomat csak szoros felügyelet mellett merem engedni késsel/zöldséghámozóval, metszőollóval vagy tűzhellyel bármit is csinálni, ha egyáltalán (inkább csak gazol, locsol ill. megkever, nyújt, szaggat, hozzáad - szóval tényleg bevonható, csak nem a cikkben írt módokon), viszont imád kézműveskedni, kreatív és önállóan is nagyon ügyes, a papírvágó ollóval simán egyedül hagyom, szóval ha én scrapbookoznék, abba tök simán bevonnám. Akkor most mi vagyunk a cikk "ellentét családja", negatívja, vagy tényleg fura-életszerűtlen ez az iromány?!

  • 2015.10.03 19:22:11háténimmár

    Aki a saját életét nem tudja úgy menedzselni hogy legyen magára napi fél óra ideje, az hogy akar gyereket nevelni?
    Sok helyen látom problémaként hogy az anya önként átalakul kiszolgálószemélyzetté 0-24-ben.

  • 2015.10.04 17:41:47Sierrababa

    Már miért ne lehetne????? Komolyan kérdezem. A gyereknek ideális esetben van apja is, a kisgyerek normális esetben jóval előbb elalszik, mint a szülei (sőt ebéd után is alszik), nagyszülőkről nem is beszélve (akinek van akkora mázlija). Ha egy anya nem tud szakítani napi egy órácskát arra, hogy pontosan azt csinálja, amihez kedve van, akkor meg is érdemli hogy így legyen. Persze csóri gyerekek nem érdemelnek egy szétstresszelt mártír anyát, de ez egy másik történet.

  • 2015.10.04 21:54:20retinax

    Sőt, minek az ilyennek gyerek

  • 2015.10.05 09:04:54isolde

    A kedves "anyuka" jobban tenné, ha inkább a gyerekeivel törődne, finom, friss és egészséges ételeket főzne nekik és a férjének, esténként pedig közösen énekelnének. Nincsen annál nagyobb boldogság, mint összetartani egy szerető családot, leülni este közösen a szépen megterített vacsoraasztal mellé a szeretteinkkel - az úgynevezett hobbik és egyéb időpazarló pótcselekvések a feminista tévképzetek csökevényei csupán, és igen szomorú módon megakadályozzák a mai nőket abban, hogy mélységében kiélvezzék a belőlük fakadó ősi szerepeket.

  • 2015.10.05 12:39:23Lvica

    Isolde, mondd, hogy irónia! Nem létezik, hogy véresen komolyan gondold, hogy onnantól, hogy egy nő gyereket szül, ő már nem is ember, csak vacsorafőző-családkiszolgáló robot. Időgéppel érkeztél ebbe az évszázadba? Komolyan elgondolkodtam azon, hogy pasi vagy... Ha nő, akkor valami nagyon félrement az értékrendeddel. Sajnálom, hogy ennyi az életed, és csak hogy tudd, a gyerekeid felnőnek, te pedig ott állsz majd, és fogalmad nem lesz, mihez is kezdj magaddal.

  • 2015.10.05 20:35:04Sierrababa

    Isolde, nem tudom, hogy hím, vagy nőnemű vagy-e, de ha tényleg komolyan gondoltad amit írtál, komolyan sajnálom a teljes környezetedet. Téged azért nem, mert a világszemlélet alakítható, a tiéd nyilván azért ilyen, mert így élvezed.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta