SZÜLŐSÉG

Sokat gépezik a gyerek? Legfeljebb megmenti a világot!

2015. június 19., péntek 16:34

Itt a nyári szünet, és vele a nagy dilemma: vajon mivel tudjuk 10 héten át lekötni a gyerek figyelmét és energiáit, hogy ne csak a számítógép előtt üljön naphosszat. Ha őszinték vagyunk legalább magunkhoz, kis gondolkodás után nyugodtan rávághatjuk, hogy semmivel. De ez nem baj, egyáltalán nem kell, hogy emiatt lelkiismeret-furdalásunk legyen. Létezik ugyanis elmélet, ami szerint kimondottan hasznos és jó dolog, ha a gyerek órákat tölt minden nap számítógépes játékokkal. Lehet ugyan, hogy a gerincén és a látásán nem segít a dolog, de a világot attól még simán megmentheti egyszer. Nem vicc.

Egy átlagos, fejlett világban élő gyerek 21 éves koráig nagyjából 10 ezer órát tölt számítógépes játékokkal. Ugyanannyi időt, mint tanulással 5. osztályos korától az érettségiig. Márpedig bármiben szakértővé válik az ember, amire rászán 10 ezer órát. Olyan ez, mintha létezne egy másik, alternatív tanterv, ami legalább akkora nyomot hagy az emberiség tudatán, mint az iskola. Legalább is ezt állítja Jane McGonigal, az Institute for the Future (jövőkutató intézet) nevű szervezet játékok kutatásával és fejlesztésével foglalkozó ágának vezetője. 

Az online játék jobbá teheti a világot című könyv szerzője szerint ezt a gigantikus mennyiségű energiát, és az így létrejött közös intelligenciát lehetne arra is fordítani, hogy a létező világ problémáit, az éhínséget – vagy éppen az elhízást, a háborúkat, a klímaváltozást vagy a szegénységet oldjuk meg vele.  A világban jelenleg hetente három milliárd órát töltenek játékkal, ezt az időt növelni kellene 21 milliárd órára, és már meg is lehetne menteni a világot. Az erről szóló videót a TED portálon lehet megnézni magyar felirattal.

Hogy is működnek ezek a játékok?

A World of Warcraft jellegű játékok a világ megmentését szolgáló eszközöket adnak a játékosok kezébe, és akkor jutalmaznak, ha sikerül elsajátítani a hősök szokásait. Ezeket a játékokat közösen játsszák a gamerek, így sokszor közös megoldások jönnek létre. Ezekben a játékokban nincsenek kezüket tördelő munkanélküliek, mindenkinek van dolga, és ott áll ugrásra készen egy csomó potenciális partner, akik alig várják, hogy együttműködhessenek. Ráadásul mindenki a saját szintjén játszik, ezért a feladatát jó eséllyel valóban el is tudja végezni. Ha tényleg sikerül, akkor jön az epikus győzelem érzése, ha nem, akkor lehet újra próbálkozni.

shutterstock 270869579

McGonigal egyik első játéka, a World Without Oil volt, amiben az volt a cél, hogy túléljék az olajhiányt. Az Evoke az afrikaiak problémáira próbált megoldásokat keresni: vagyis növelni kellett az élelmiszerbiztonságot, zöld energiát kellett előállítani, és fel kellett számolni a nyomort. A Superstruckban pedig csak simán meg kellett menteni a világot. Mindhárom játékban közös, hogy a kitalált szituációt teljesen hihetővé tették, alátámasztották adatokkal, „hírekkel”, videókkal, „tudományos eredményekkel”. A játékosok pedig számtalan zseniális megoldással álltak elő, hogy megmentsék a játékban szereplő világokat.

Miért olyan motiváló?

További közös tulajdonságuk ezeknek a játékoknak, hogy elképesztően tudják motiválni a gyerekeket. Ennek az az oka, hogy ezek a jól megírt játékok ellátják a gyerekeket azzal a 4 dologgal, ami nélkülözhetetlen a boldog és minőségi élethez:

  • Megvan az a rendkívüli eufóriát okozó érzés, hogy kiváló munkát végeznek, hiszen már megint megmentették a világot.
  • Hisznek a sikerben, annak ellenére is, hogy a játékkal töltött idő 80 százaléka fölösleges, rossz próbálkozás, amit a való életben kudarcnak élünk meg, a játékban viszont nem. A maradék 20 százalék ugyanis sikert eredményez. És ebben nyilván az is benne van, hogy a hiba, a rossz próbálkozás nem von maga után büntetést, kigúnyolást, vagy rossz osztályzatot
  • Társas kapcsolatok jönnek létre, a közös játék ugyanis közös élményeket eredményez, miközben mindenki bízik a másikban
  • Esélyt kapnak arra, hogy valami nagy dolog részeseivé válhatnak – ezt nem magyarázzuk.

Ezek mellett ugyanilyen fontos, hogy a játékosok látják a célt, vagyis tudják, hogy miért küzdenek, és közben nagyon is hasznosnak érzik azt, amit csinálnak. Fontos, hogy azonnali visszajelzéseket kapnak, látják a cselekedeteik eredményét, és kontrollálni tudják a környezetüket. Mindezeknek köszönhetően a játékosok képesek órákat eltölteni a játékkal anélkül, hogy elfáradnának, vagy, hogy abba akarnák hagyni.

shutterstock 251726110

Gamifikáció / Játékosítás

Itt most teszünk egy kis kitérőt. Ha minden jól megy, és valóban gyökeret ver, akkor ennek az évtizednek alighanem az egyik legfontosabb vívmánya lesz az a módszer (vagy hozzáállás?), amit gamifikációnak, játékosításnak neveznek a szakemberek.

Az oktatásban már számos haladó gondolkodású tanár érti, tudja, hogy miről van szó: az izzadságszagú, erőltetett, a való élettől elrugaszkodott iskolapéldák helyett úgy kell „tanítani” a gyereket, hogy valódi, saját, belső motivációjának, késztetésének engedelmeskedve oldja meg a feladatokat, kíváncsiságból, lelkesedésből. Nem ötösért, vagy, hogy ne nevessék ki a többiek, esetleg anyu ne húzza össze a szemöldökét, ha rossz jegyet lát, hanem mert kíváncsi, meg akarja oldani a problémát.

A gamifikációt egyébként már szervezetek, cégek is felfedezték maguknak, és nem véletlenül: dolgozóként is sokkal hatékonyabbak és kitartóbbak vagyunk, ha valamit belső késztetésből, örömmel csinálunk, és nem csak a pénzért. Egyszerűen jobbak vagyunk a játékban, mint a való életben – állapítja meg McGonigal.

Haszna is lehetne

Jane McGonigal elméletének a lényege, hogy ezt a nagy és fáradhatatlan tudást, tapasztalatot a való világ létező problémáinak a megoldására is lehetne fordítani, például a betegségek, pl. az AIDS kutatására vagy az Alzheimer-kór leküzdésére. Ami persze csak úgy megy, ha közben a játékosok ugyanúgy szórakoznak. Ezzel kapcsolatban már folynak is kísérletek, a Washington Egyetemen például a fehérjék rendeződésének a mikéntjére nemcsak a kutatók, de tapasztalt játékosok is megtalálhatják a választ.

Vagyis bárki létrehozhat egy építő jellegű játékot önmagának, a családjának, az iskolájának, vagy éppen a munkahelyének, amivel – játék közben – olyan jövőt építhetünk, amilyet csak elképzelünk magunknak. Jól hangzik, nem?

Önnek mi a véleménye?

  • 402
    Remek gondolat, végre hasznosulna az a sok idő
  • 30
    Átverés, így akarják fanatizálni a dolgozókat
  • 180
    Mi ebben az újdonság? Évek óta ezt csinálom!
  • 242
    Jó duma. Na sipirc ki a szabadba!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.06.19 17:14:40TrójaiVasParipa

    Hajlam kérdése. Aki nem születik egy őrült vad sportembernek akinek vasból vannak az izmai az idegei meg kötélből az ilyen marad.
    Régen is voltak bénább, kevésbé atletikus emberek csak akkor nem volt számítógép hogy azt hibáztassák miatta.

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta