SZÜLŐSÉG

Megszületett a gyerek, megromlott a kapcsolat

2015. június 8., hétfő 16:05

Kinek ne lenne az ismeretségi körében néhány pár, akik nem sokkal a gyerek születése után váltak el? Az ember különösen elszomorodik az ilyen történetek hallatán, hiszen ehhez az időszakhoz szívesen kötjük gondolatban a felhőtlen boldogság, a meleg otthon képzetét. A valóság azért más, mert a kapcsolat és az egyén élete is új szakaszba lép ilyenkor, új kihívások elé állítja mindkettőjüket az élethelyzet, így kiderülhet, hogy még sincsenek felkészülve arra, amire vágytak.

A legnagyobb változás, mikor gyermek születik nem is az, hogy kevesebb idő jut egymásra, vagy, hogy új feladatokat kell tanulni, hanem hogy egy kétszemélyes helyzet háromszemélyessé válik. Ezt sokan akkor is rosszul viselik, ha legalább annyi törődést kapnak párjuktól, mint addig, mert maga a kizárólagosság megszűnése okoz rossz érzést.

shutterstock 269556284

Erre egyesek felhorkanhatnak, hogy „minek az ilyennek gyerek”, és hasonlók, de itt nem önzőségről van szó, hanem arról, hogy az illetőnek komoly gondjai vannak a rivalizálással, valószínűleg rosszul sültek el korábbi, háromszemélyes élethelyzetek, akár még a gyermekkorában. A gyerek becsöppenésével pedig felélednek a meg nem oldott konfliktusok, és az illető maga sem érti, miért érzi magát hirtelen rosszul, és végül tévesen arra jut, mégsem ez az a kapcsolat, amire vágyott, majd kilép belőle.

A rivalizálást persze idézőjelben kell érteni, nem úgy, hogy harcol a szülő a gyerekkel. De igenis megnyugtatóan el kell rendezni, mikor ki élvez előnyt a másikkal szemben. Például, ki kap figyelmet: ha bekakilt a gyerek, azonnal rohanunk pelenkázni, vagy előbb meghallgatjuk párunk beszámolóját, milyen napja volt?

Kérdés, ki kinek milyen érzelmi igényét elégíti ki, például keres-e a szülő érzelmi menedéket a gyereknél, ha összeveszett a párjával, vagy a párjánál, ha kiborította a gyerek? Mire mennyi pénzt fordítanak: egy drágább babakocsi vagy egy kétszemélyes kiruccanás élvez-e előnyt?

Ezer olyan kérdés, mikor vagy a gyerek vagy a szülő javára kell dönteni. Nincs jó és rossz válasz a fenti kérdésekre, csupán azt érzékeltetik ezek, hogy a gyereknevelés kikerülhetetlenül magában hordozza ezeket a döntési szituációkat.

Persze sokszor valóban egyedül marad egyik, vagy egyszerre mindkét fél. Az anya bezárva érzi magát otthon a gyerekkel, azt éli meg, nem kap elég támogatást a párjától. Ez lehet a tényleges segítés hiánya, de az érzelmi bevonódásé is, ha úgy érzi, párját kevésbé érdekli a gyerek. És szólhat arról is, hogy nem tudja megosztani vele élményeit. Kevés az elmesélhető esemény, hiszen hasonlóan telnek a napok, és ha a párjával ezeket (a gyermek körüli teendőket) nem élik át együtt is, érezheti, hogy egyedül marad az élményeivel.

A dolgozó fél pedig hasonló magányosságot él át, mikor hazamegy, és boldog család helyett egy frusztrált partner fogadja, aki nem rá nyitott, hanem arra, hogy vegye már ki a részét a gyermek körüli teendőkből. Idővel elmélyül az egymással szembeni sértődöttség, neheztelés, bizalmatlanság.

shutterstock 174187004

Sokan úgy vélik, ha párként hasonló értékrendet vallanak, és jól érzik magukat egymás társaságában, biztos szülőként is harmonikus párost fognak alkotni. Ez sajnos nem automatikus, mert számos kérdés csak a gyerekkel kapcsolatban merül fel, a kétszemélyes időszak nem hozza felszínre ezeket a nézeteltéréseket. Ráadásul másképp viselkednek anyaként, illetve apaként, mint amíg nem volt gyermekük.

Előfordul, hogy valakit laza, könnyed párként ismer meg az ember, de gyermekével mégis túlóvó. Meglehet, valaki eléggé nyugodt, kiegyensúlyozott személyiség volt, de a gyerekkel mégis türelmetlen, mert vele csődöt mondanak azok a konfliktuskezelési módok, amikre addig alapozott. Van, aki merevebbé válik a gyermek születése után, mert szorong a hibák elkövetésétől, ezért a sarkosabb elvek, szabályok biztonságérzetet nyújtanak számára.

Természetesen mindennek az ellentéte is gyakran megtörténik: másvalaki éppen, hogy lazább, toleránsabb, nyitottabb lesz, mert a gyerek megtanítja erre. Ez azonban ritkán okoz gondot (ha csak nem azért, mert a másik fél ellenkező irányba változik), ezért kap ez most kevesebb szót. De természetesen sokakat formál kedvező irányba a gyermekvállalás.

Tökéletesen felkészülni nem lehet arra, milyen lesz, ha megszületik az első gyermek. Ha az ember átbeszéli a párjával, mit hogyan fognak csinálni, akkor tisztázható mindaz, ami tudatos, és az irányításuk alatt áll, de érintetlenül maradnak azok a területek, amikről az ember maga sem tud. Ezért érdemes nagy nyitottsággal és elfogadással állni a gyerek születése utáni időszak elé. Lehet, hogy belőlünk vagy párunkból olyasmiket hoz ki ez a helyzet, amikre álmunkban sem gondoltunk volna. Aki erre számít, kevésbé fog megijedni, és tovább kitart a problémák közös megoldása mellett.

Cziglán Karolina
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.06.08 17:17:39OkoskaTo:rp

    Vagy amikor a melóból hazaérkezik az ember, elvégzi a házimunka felét, majd megkapja az anyától, hogy neki mennyivel nehezebb dolga volt, miközben egész nap otthon volt.
    Persze, az emberek többsége üdülni jár be a munkahelyére.
    (Több ismerős családban látom/hallom ezt az elképzelést.)

    A másik (tipikusan a férj) iránti figyelem drasztikus csökkenése is általános. Amit korábban megkapott, az ezután megoszlik a gyerekek között. Olyan családot is láttam, ahol a kutya-macska is hamarabb kap vacsorát, mint az apa.

  • 2015.06.08 17:44:38hallode

    Okoska.
    Jaja, egész nap otthon volt. Látszik, hogy nincs gyereked. Nekem sincs, de van bennem annyi empátia, és figyelembe veszem a körülöttem élő kisgyermekes párok mindkét felének problémáit annyira, hogy tudjam, ez a legnagyobb igazságtalanság, amit egy anyának mondhatsz. Hogy ő egész nap otthon volt.
    Igen. Altatott, szoptatott, főzött, babaételt készített, kakit pucolt, mosta a rengeteg leevett, összekoszolt, lebüfizett babaruhát, viselte a sírást, ha aludt a gyerek, akkor semmilyen hangoskodással járó hazimunkát nem csinálhatott. Levegőztette a gyereket, ringatta, etette, takarított utána. Ennyit ember egy gyerek mellett is képtelen egyedül elvégezni, hát még kettő mellett. És anyuka mindvégig arra gondolt, hogy de jó lenne valakihez két értelmes szót szólni, elmenni moziba, színházba, beszélgetni, vagy fodraszhoz.
    Apukának se könnyű, mert dolgozik. Persze hogy fáradt, ha hazajön. De neki valahol mégis könnyebb, mert nem teljesen új feladatok töltik ki az egész napját, hanem a megszokott ritmus.
    Részemről úgy vélem, hogy amíg nincs gyerek, és mindkét fél dolgozik, addig közös meló a házimunka, amit szabadidőben kell elvégezni. Ha pedig anyuka otthon marad a gyerekkel, aki apukának marad a régi felállás: munka után házimunka, anyukának pedig a rendes munkahelyét felváltja a gyereknevelés és ehhez jön hozzá a ráeső házimunka.
    Ennek hiszti nélkül így kéne mennie, és van is sok hly, ahol így megy. Több empátia kell, meg egymás igényeinek megértése.

  • 2015.06.08 17:49:26zizi77

    Mindkét félnek nagyon nehéz időszak egyformán. A másodiknál már tudtuk, hogy mivel jár, így könnyebb is volt túlélni. :)

  • 2015.06.08 18:41:32-JzK-

    [link]

    [link]

    [link]

  • 2015.06.08 18:47:10Paul Summers

    hallode: Megint az az undorító feminizmus...

  • 2015.06.08 19:05:14pallasmacska

    Paul Summers: ja, nyilván undorító feminizmus, hogy ő is kérne egy kis megbecsülést. Seggfej.

  • 2015.06.08 19:12:08OkoskaTo:rp

    @hallode: Apuka meg bent a munkahelyén, agyzsibbasztó mítingek közepette gondolt arra mindvégig, hogy de jó lenne valakihez két értelmes szót szólni, elmenni moziba, színházba, beszélgetni, vagy sportolni.

    "Ennyit ember egy gyerek mellett is képtelen egyedül elvégezni, hát még kettő mellett." - Ez ugye csak valami vicc? Aki egy gyerek mellett sem képes elvégezni, annak minek második? És azzal kezdtem, hogy a házimunka felezve, mert modern, felvilágosult szülőkről beszélünk, ahol az apa is kiveszi a részét mindenből. Meg ugye 50-100 évvel ezelőtt hogyan volt képes egy anya mindezt elvégezni egyedül, nem 1-2, hanem 6-8 gyerek mellett.

  • 2015.06.08 20:16:12Marvan

    Itt egy remek cikk arról, hogy egy pár új életszakaszba lépése milyen változásokat hozhat a kapcsolatba és hogyan segíthetnek ebben a helyzetben egymásnak a felek, erre fel már az első kommentekben egymásnak ugrotok, hogy ki miben hibás, meg különbenis köcsög. Gratula, tényleg!

  • 2015.06.08 20:23:03*Puszedli*

    Pontosan így történt velem is. Ahogy apa lett sikítva menekült el otthonról. Ahogy mi távolodtunk egymástól, úgy édesgette magához a titkárnője.

  • 2015.06.08 21:11:52SAndris

    @Okoska: A csecsemők, kisgyerekek nagyon különbözőek abból a szempontból, hogy mi mindent lehet melletük megcsinálni. Van olyan, akit leteszel a kiságyába, és egy óráig hang nélkül elnézelődik, de sok olyan van, aki két percig sincs el egyedül, őmellettük tényleg semmilyen munkát nem lehet elvégezni. Olyan is van, hogy a másodikkal már könnyebb, mert a nagyobb egész jól elszórakoztatja a kicsit. Nem nagyon lehet ebben általánosítani.

  • 2015.06.08 21:20:17Hercegnő21

    50-100 évvel ezelőtt ezeket egy anya nem egyedül csinálta! Együtt élt a rokonság, nagymama, nagynéni, stb sokat segített!

  • 2015.06.08 21:24:53*Puszedli*

    enpera Hogy te mekkora **** ***** ***** ! Megkapott mindent, ugyanúgy mint előtte, pont ezt szerettem volna megelőzni. De kutyából nem lesz szalonna.

  • 2015.06.08 23:06:43recommented

    @OkoskaTo:rp

    Férfi vagyok, sosem voltam sokáig otthon gyerekkel. Viszont van gyerekem, ismerem a helyzetet, ismerem magamat, és soha, ismétlem soha nem lennék képes éveken keresztül napi 10-12 órát gyerekezni. Nem azért, mert nem szeretem a gyerekeket, de nagyon más 1-2 órát ellenni vele, meg nagyon más egy egész napot. Szóval respect minden anyának, aki tényleg törődik a gyerekével (és a nagy részük ilyen), én 2 év GYED alatt megőrültem volna. Sokkal jobb a munka, sokkal lazább akár az agyzsibbasztó meeting is. Ha nem hiszed, próbáld ki. Szerezz valahonnan egy átlagos csecsemőt, és töltsd el vele élete első 2-3 évét. Aztán írd meg, mi lett.

    A 100 évvel ezelőtti 6-8 gyerekhez: 100 éve már nem volt meg a 6-8-as átlag. A szegényebb családok jellemzően a nagycsaládi modellben éltek, ahol a nagyszülők, más rokonok és az idősebb gyerekek is besegítettek a nevelésbe, házimunkába, munkába. Arról nem beszélve, hogy jóval kevesebb figyelem jutott akkor a gyerekekre. Nem véletlen, hogy magasabb volt a gyermekhalandóság és részben ezért volt kevesebb képzett ember. A gazdagabb családokban (nem kell nagy luxusra gondolni, egy egyszerű hivatalnoknál is) bevett dolog volt a cseléd és/vagy a dada. Arról nem beszélve, hogy ezekben a családokban a nők általában egyáltalán nem dolgoztak, a férj volt az egyedüli családfenntartó. Jó lenne?

  • 2015.06.09 00:37:42[c]

    OkoskaTo:rp

    Idézem többgyerekes kollégámat: "Basszus, én pihenni járok be ide"

    Aki szerint a kisgyerekes anya "csak otthon van", annak halvány segédfogalma sincs arról, hogy mit jelent 1-2-3 0-3 éves porontyot egész nap felügyelni; konkrétan azt jelenti, hogy még szarni se tudsz leülni nyugodtan.
    A figyelem folyamatos megosztása baromi fárasztó, továbbá semmilyen egyéb teendődet (szarás, ugye, és bármi egyéb: főzés, takarítás...) sem tudod a megszokott tempóban elvégezni, mert folyamatosan megszakítanak (anyaanyaaaa - ha nagyobb, oáááááááá - ha kisebb), és nem elég, hogy totál leterheli az agyadat a folyamatos fókuszváltás és odafigyelés, és nem haladsz, még este is megkapod a magadét, hogy "már megint nem csináltál semmit".
    Próbáljátok ki, utána oszthatjátok az észt.

  • 2015.06.09 00:39:50igor87

    Ha két ember jól választott, és valóban szereti egymást, akkor teljesen természetes, hogy ÉRDEKLI a másik, azaz szívesen beszél vele, meghallgatja, hogy mi történt a párjával a nap folyamán (örömök, gondok, sikerek, munkahely, gyerek,stb, miilió egy dolog, ami a párunkat, és ebből követkzőleg minket is foglakoztat). A csecsemő, a gyerek megjelenése, csak még izgalmasabbá teszi az életet. Ha nem érdekel a másik gondolata, érzése, tervei, munkája, problémái.akkor MIÉRT vagyunk együtt vele?

  • 2015.06.09 00:43:01[c]

    OkoskaTo:rp

    "Meg ugye 50-100 évvel ezelőtt hogyan volt képes egy anya mindezt elvégezni egyedül, nem 1-2, hanem 6-8 gyerek mellett."
    50 évvel ezelőtt már annyira nem volt divat 6-8 gyereket szülni. Amikor pedig régen "gyütt, amennyi gyütt", nem állt ott az anyák válla felett mindenféle pszichológus meg hatóság, hogy árgus szemekkel figyeljék, eleget szoptat-e, eléggé kötődően nevel-e, ha nagyon ordított a gyerek, kapott egy kis pálinkáskenyeret, oszt' annyi (nyilván sarkítok, de a lényeg az, hogy korántsem volt ennyire gyerekközpontú a társadalom, és nem zúdult ennyi elvárás az anyák - szülők - nyakába).

  • 2015.06.09 00:45:46[c]

    recommented

    Üdítő szellő a posvány felett...

    Íme, a régi szép idők:
    [link]

  • 2015.06.09 02:25:21ariadne

    Egy 22 és egy 7 hónapos kislány anyjaként őszintén mondom, hogy nem üdüléssel telik a nap. Igen, lehet mondani hogy mi vállaltuk, akkor csináljuk. Erre nem lehet felkészülni. Itt nincs cigiszünet, kávészünet, wc-szünet. Itt a 100% odafigyelés van, ezer és egy dologra kell figyelni. A délelőtt az egy rohanás. Ébredés, reggeli, öltözés, séta, etetés, ebèdet befejezni/gyorsan összedobni valamit. Mire eljön az ebédidő már kimerültem és szédelgek. Csendespihenő 0-2,5 óra. Szerintem ha ez nem lenne már meghaltam volna. A délután sokkal lazább, a kicsi bárhol elalszik szerencsére. DE a nagybevásárlásokat is egyedül intézem, hogy a szent hétvégi közös idő ne erre menjen el. Apa jó esetben 7 körül hazaér. Rossz esetben egyedül fürdetek. Na az kemény. Bármennyire is jól telt a nap, a végére minden idegszálam kivan és könnyen robbanok. A kicsik is elfáradnak, plusz nincs a megszokott apás érzésük sem.
    A házimunka hétköznap az én dolgom, annyira keveset van itthon a férjem, inkább legyen a lányokkal. Hêtvégén közösen takarítunk egy nagyobbat.
    Ezzel nem is volt baj. Januárban elkezdtem újra fotózni. Egy nap pár perc, a konyhaablakból, naplementék. Jó volt, feldobott, felpörgetett, instagramoztam, lettek új barátaim. Ez tartott 1 hónappal ezelőttig. Kiégés. Nem volt kedvem fényképezni és nem esett jól már semmi amivel addig elfoglaltam magam. A fèrjem áltában nem kommunikatív este. Így maradt a képszerkesztés, a kreatív énem kiteljesedése nagyon jól esett.
    De ez egy álomvilág volt. A férjem korábban ezer százalékot beletett az apaságba. Jókedvű volt, türelmes. Nagyon csodáltam a nyugalmát és ez rám is jó hatással volt. De ez valamikor mostanában eltűnt. Kedvetlen, velem sértően nem foglalkozik, sokszor arra se emlékszik ha beszéltünk valamiről. De újabban a lányokkal se látom azt

  • 2015.06.09 02:34:48ariadne

    @ariadne
    amit korábban. Megpróbáltam pótolni a csajok felé az apjuk törődését, de bevallom véges az én erőm is.
    Nem értem, mi lett velünk. Most kezdünk felőrlödni? Nem lett volna szabad bevállalni a korai kistesót?
    Nem szűnt meg a szex sem, sőt jobb lett mint eddig bármikor. De ezen kívül mintha egy idegen lenne otthon. Már sokszor mondtam hogy menjen, szórakozzon. Nem akar. Én meg lassan elsorvadok ettől. Nekem ő volt a motorom, a kedvesség, a sok nevetés.
    Magamra maradtam. Ha fizikailag nem is...
    persze próbaljuk megoldani, beszélgetni. De erre is annyira kevés az idő. Mire eljutunk odáig már kb értelmes dolgokat nem tudunk normális keretek között megbeszélni. Látom rajta hogy nagyon próbálkozik, de ez nekem már kevés. A lányok kapnak mindent és ennyi. Segítségem nincs, család-barátok távol vannak. 1 éve költöztünk a határszélre a fővárosból.

  • 2015.06.09 02:45:41ariadne

    @ariadne
    Úgy érzem a nagy megfelelni akarás mindkettőnk részéről rossz irányba terelt mind a kettőnket. Ő megpróbált maximálisan jó apa lenni. Megpróbáltam minden alól mentesíteni őt, hogy ne a házimunka jusson neki ha hazaér. Főzök szinte minden nap.
    Tényleg vele is van foglalkozva, minden nap elmeséli milyen napja volt, stb. Szóval nem lett ő sem elhanyagolva, este is odaülök hozzá a nappaliban, de ha már a második mondatomra nem figyel, inkább otthagyom és megyek szerkeszteni. Mert ez a pocsékszar kategória az egész napos bolondokháza után, hogy a saját férjem nem figyel rám. Persze, értem én, dolgozott egész nap, plusz az esti rutin. Kivan már ő is. Tévézik, nyomkodja a telefonját. Heti 1-2× szex. Ennyi. Innen már csak lefelé visz az út?

  • 2015.06.09 09:05:48Kuoni pásztor

    ariadne@
    Benne vagytok a spiralban ami melyiti a szakadekot kettotok kozott. Ha nem tudtok ebbol kilepni, ramegy a kapcsolatotok. Ne azon agyalj, hogy nem kellett volna, vagy, hogy mi kellett volna. Azon agyalj, most hogy lepjetek ki ebbol a negativ spiralbol.
    Valtoztatni kell, ezt probald neki is elmondani. Barmit, akarmit. Nezd meg hajlando e a valtoztatasra, ha igen akkor még nincs tul melyen a spiralban. Ha nem, vagy nem erti miert lenne szukseg erre, akkor sajnos nehez dolgod lesz.

  • 2015.06.09 09:10:54SAndris

    @ariadne: Nehéz erre bármit mondani, de miért költöztetek el? Próbáljatok a családhoz közelebb költözni, ha ők tudnának segíteni, az nagyon sokat jelent, szükségetek lehet rá.

  • 2015.06.09 09:37:11Nancsibacsi

    @hallode: "Altatott, szoptatott, főzött, babaételt készített, kakit pucolt, mosta a rengeteg leevett, összekoszolt, lebüfizett babaruhát, viselte a sírást, ha aludt a gyerek, akkor semmilyen hangoskodással járó hazimunkát nem csinálhatott. Levegőztette a gyereket, ringatta, etette, takarított utána"
    Azért egy pici babával sokkal kevesebb macera van mint egy 1-2 évessel. Utána egy 4-5-6 éves már megint egész jól el van egyedül. Amiket felsoroltál azok se katasztrófák, mert:
    - babaételt nem készít, hanem elétolja a konzervet, mivel azt megeszi, amivel fél órát tököl azt meg nem.
    - mosni a mosógép mos, nem ő. Csak teregetni kell, ami 20 perc/hét, mivel 77 ruhája van a babának, így nem kell minden nap mosni.
    - viseli a sírást, amire 1 hét múlva immunis lesz :-D
    - semmilyen hangoskodással járó házimunkát nem csinál, ezért tolja a tabletjén/számítógépén a játékot. Az összes webes játékos 80%-a otthon "dolgozó" anyuka.

    Szóval persze, foglalkozni kell a gyerekkel, de azért én se ma jöttem le a falvédőről.

  • 2015.06.09 10:29:03purpleghost

    "Az összes webes játékos 80%-a otthon "dolgozó" anyuka."

    Na azért ez már túlzás. Úgy mondom ezt, hogy én imádtam játszani (nem online, csak single playereket pc-n), egy gyerek mellett még szakítottam is rá időt (esténként, mert amúgy dolgoztam), de most hogy 3 gyerek van és itthon vagyok GYEDen kettővel, arra van időm a gépen, hogy elolvasom reggel a híreket, és ennyi. Semmi mást nem tudok csinálni, amit én szeretnék, nemhogy játszani a gépen (az vicc), hanem mint feljebb írták, a wc-re kimenni is nagy szám.

    Pedig én nem vagyok valami szuper háziasszony mint mások írták, hogy azzal mennyi idő megy el. Pl. én nem főzök minden nap és a takarításnak, mosásnak is inkább csak hétvégén állunk neki.

    Viszont: A kicsi folyton kézben van, a nagyobb már járni tud és módszeresen rombolja a lakást, én meg próbálom fenntartani a rendet. A kicsit átlag kétóránként szoptatom, mert folyton éhes és sír, a nagy is folyton éhes, de amikor eszik, az olyan mintha kaját robbantottam volna az asztalon. Szinte soha nem alszanak egyszerre, vagy ha igen, azt az időt arra kell használnom, hogy lezuhanyozzak vagy egyek (mert amikor etetek, akkor nem lehet enni, egyik kézben a kicsi, míg harcolok a másikkal a kanállal). Mindig felébresztik egymást, ezért az altatás rémálom, viszont ha nem alszanak eleget, fáradtak és nyűgösek.

    Este a férjem nálunk is 7-re ér haza. Szerencsére sokat segít, nálunk este van a legnagyobb káosz: kaját teremteni mindenkinek, fürdetni mindenkit,
    a legnagyobbnak segíteni az iskolai dolgokban, altatás, és mintha 5 perc alatt eltűnne az este, és még csak azután kezdődik az éjszaka.

    Aggódva kérdeztem a férjemet, hogy nem nagyon fáradt-e hogy munka után még ez is van, mire azt válaszolta, hogy legalább neki csak este van, és ugyanazt mondta viccből mint valaki feljebb, hogy pihenni jár be dolgozni.

  • 2015.06.09 11:16:22handsfree

    nincs még gyerekem, srác vagyok, de látom a közvetlen környezetemben, hogy mennyi minden tennivaló van egy gyerekkel, vagyis kettővel:)
    főleg ha az anyuka napközben egyedül van otthon

    jópáran osztják itt az észt, na nekik adnék egy félévest és egy 3 évest nem egy napra, hanem csak 4 órára, hát szerintem nem csak a gyerekek sírnának :)))

    gyereket nevelő anyukák, apukák, fel a fejjel, ti is felnőttetek, mindenki volt gyerek, próbáljatok összefogni másokkal, menni fog az, mennie kell ;)

  • 2015.06.09 12:59:39pirospottyos

    Marvan-nal a pont.

    A gyerekvallalas az egyik legnagyobb (ha nem A legnagyobb) sokk ami egy parkapcsolatot er. Nagyon biztos alapok kellenek hozza, nem pedig az "de-en-faradtabb-vagyok-mint-te" licitalas.

    Vegyuk mar eszre, hogy igen, a munka nehez, de otthon lenni a gyerekkel is nehez.

    En reggel 8-tol delutan 2-ig direktor vagyok egy bankban. Kemeny melo, sok szar oldala van. De legalabb akkor megyek ki WC-re, amikor akarok, akkor iszom meg egy kavet, amikor akarok (tobbnyire).
    Delutan 2-kor megyek a gyerekeimert, onnantol kezdve megy az "anyaaa" meg az "oaaaa", meg a hazimunka estig (plusz ejjeli muszak ugye, anyukak?) Ez is baromi faraszto, de legalabb elvezem.

  • 2015.06.09 13:04:52ariadne

    @Kuoni pásztor
    Köszi, megpróbálok előre nézni.
    Most pár hétre elmegyünk a lányokkal és a fèrjem is majd 1 hétre lejön a nagyszülőkhöz. Azon leszek, hogy tudjon minél jobba kikapcsolódni. Nekem az is jó lesz, hogy legalább lesz kihez szólni.
    Már beszéltünk erről, felvázoltam a bajokat, meg hogy én miben tudok neki segíteni, hogy jobban érezze magát. De ez egy hosszabb folyamat lesz úgy érzem.
    Remélem lesz visszaút. Most lesz 10 éve, hogy együtt vagyunk. Ő a legjobb barátom is. Nem tudom elképzelni az életemet nélküle.

  • 2015.06.09 13:16:04ariadne

    @SAndris
    Kénytelenek voltunk mert ott kapott munkát a férjem. Elég sokan vannak ezzel így a környéken. Sok nő is odaát dolgozik.
    Anyósomék az aktív és jó fej nagyszülők, 500 km-re vannak. Anyámék a fővárosban de ők akkor se lettek volna segítség ha ott maradunk. Ez van. Idővel meg fogom szokni.
    Bár egy éve ezt mondom magamnak...
    De olyan sokan jöttek ide még messzebbről, nekik se lehet könnyű. Ráadasul a férjem már másodszor váltott lakhelyet. Itt elég zárkózottak az emberek. Pesten sokkal közvetlenebb volt mindenki. Délelőtt egy árva lélek sincs a játszótereken mert szinte mindenki bölcsis. Fura egy vidék ez.
    Ki kell bírni mert nincs más. 2 havonta kicsit elmegyünk anyósékhoz, vagy ő jön 1 hétre. A köztes időben egyedül vagyok.
    De a lányoknak is kell az apjuk, hosszabb időre nem maradunk ott. Maximum 2 hét apa nélkül. Ez se jó. De ott van kert, homokozó, meg a két nagyszülő. Velem is nagyon kedvesek, mintha a lányuk lennék. Inkább úgy nézem, hogy legalább ez van, van hova menni. Persze nagyon jó lenne itt helyben a segítség de ez nincs. A nagy jövőre megy oviba. Talán túlélem addig.

  • 2015.06.09 13:20:18A Manci, akiben nincs szilikon, se hyaluron

    provokatív kérdés: én csak azt nem értem, ha nyilvánvalóan ekkora nyűggel jár egy gyerek, és ma már ezt ezer csatornán osztják egymással az emberek, akkor miért érzi úgy a társadalom 95%-a,hogy mindenképpen gyereket akar? miért tekintenek véres ingként arra, aki azt mondja, én ezt nem akarom?
    (a választ nagyjából tudom, de a kérdést nem hagyhattam ki...)

  • 2015.06.09 13:25:24ariadne

    Amúgy a férjem nagyon jó apa, a naggyal tök jól elvolt egész picinek is. Pár havonta elmehettem pár órára, amit ő kezdeményezett. Iszonyat lelkiismeretfurdalás mellett elmentem, de nagyon jól esett. Akkora energiatöltés volt aztán megint mehetett a szekér tovább. Kicsit felfrissültek az idegeim.
    A kicsi ő sajnos anyafüggő, ha elkezd ordítani akkor anyán kívül senki más nem jó. Pedig nincs cipelve, a padlón játszik egész nap. Őt nem lehet ott hagyni, apára sem. A nagy már a nagyszülőkkel is elvan. Majd idővel a kicsi is megnő. Mondjuk egy év múlva szerintem már reális hogy újra lesz saját egyedül eltöltött időm. Belőlem ez is nagyon sokat kivesz, még akkor is ha nem jut eszembe csak heti 1x, hogy de jó lenne.
    A férjemet is ezért próbáltam rávenni, hogy mozduljon ki mert dolgozik és itthon is teszi amit kell, de ő sincs soha egyedül. Ez gyilkos dolog.

  • 2015.06.09 14:43:29handsfree

    "Pár havonta elmehettem pár órára"

    mimimi?
    nem tudom pontosan hogy mennek a dolgok, de szerintem alap, hogy "hé apa, elugrok ide vagy oda, majd jövök, addig figyelsz a gyerekekre?"

    vagy rosszul gondolom? nem párhavonta, hanem amikor a nő úgy gondolja, és a gyerek is rendbe van téve, evett vagy ilyesmi

  • 2015.06.09 14:50:52handsfree

    a feleségnek és a férjnek is meg kéne hogy legyen a baráti köre, vagy közös baráti kör, ami még jobb, ahova el lehet lógni kicsit kikapcsolni, ez az én gondolatom

  • 2015.06.09 15:55:59gyongyi70

    Olvasgattam a beírásokat és elnosztalgiáztam, milyen volt egy picivel, meg egy picivel és kicsivel.... hát, húúúzós. De szerencsére nekem is jó fej férjem van, átvészeltük az időszakot, úgy, hogy sokat segített.

    Most már kisiskolások, és amiért írok: fel a fejjel!! Olyan gyorsan elmúlik a pár év, és akkor már nosztalgiával gondoltok vissza arra az időre, amikor teljes szimbiózisban éltetek velük! Ilyenkor már csak remélheti az ember, hogy mindent elmesélnek, ami velük történik, hogy nem éri őket semmi rossz napközben, vagy a táborozás alatt...

  • 2015.06.09 16:05:45purpleghost

    @gyongyi70: igazad van! Nálunk a legnagyobb már 11 éves, és bár nagyon kedves (még) velünk, már látom ahogy alakul ki a saját élete, és hamarosan távolodik. Persze ez így normális.

  • 2015.06.30 13:36:11Franquette

    A Manci, akiben nincs szilikon, se hyaluron - ott a pont.
    Kurvára nem muszáj gyereket csinálni.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta