SZÜLŐSÉG

A hiányzó apák országa

2015. június 7., vasárnap 19:41

Néha az az ember benyomása pszichológusként, hogy a hiányzó apák országában élünk. Persze, a hétköznapi életből vett mintában jobb a helyzet, mint a pszichológiai segítségért fordulók közt. Az, hogy a pszichológusnál milyen sokan számolnak be az apa (érzelmi értelemben vett, vagy tényleges) hiányáról, mutatja, mennyire fontos a jó apa-gyerek kapcsolat a lelki egészséghez.

Bármilyen csodálatos is az anya, nem tud egyszerre anyja és apja is lenni a gyermeknek. Egy szülő nem tud kettő lenni, mert a gyerek számára nem csak a kétszemélyes kapcsolat fontos (azaz, hogy neki milyen a viszonya apával, anyával), hanem az is, amit a szülők között lát. A szülők közötti összhang is hozzájárul ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, és az a képe alakuljon ki, hogy kapcsolatban lenni jó, érdemes.

Másrészt, a fiú számára az apa az, aki igazán hitelesen befogadhatja őt a férfiak közé. A lány számára pedig az első élmény arról, vajon megbízható, érzelmileg megközelíthető-e egy férfi, és ő, mint lány, illetve leendő nő, szerethető-e, fontos-e. Tehát az anya és az apa is kell a gyerek önértékelésének alakulásához, legyen fiú vagy lány, de más aspektusból erősítik meg, mást tükröznek belőle vissza.

Nem mindegy, miért hiányzik az apa, és mit is jelent ez pontosan. Lehet, hogy fizikailag jelen van, érzelmileg viszont nem elérhető. Nincsenek közös, jó élményei vele a gyereknek, nem lehet hozzá fordulni, nem érződik a jelenléte. A másik eset, mikor az apa halott vagy elhagyta a családot.

Önmagában a válás nem jelenti, hogy hiányozna az apa, hiszen, ha kiszámíthatóan, biztonságosan elérhető a gyerek számára, akkor apaként megmarad. Megint más a helyzet, ha egy vagy két nő szabad elhatározásából vállal egyedül, illetve párban gyereket. Ilyenkor, bár nincs tényleges kapcsolat a biológiai apával, mégis lehet a gyermek fejében valamiféle pozitív kép róla, mint a férfiről, aki segített a szüleinek, hogy családdá válhassanak, és hogy ő megszülethessen.

Nehéz eldönteni, lelkileg melyik helyzetet nehezebb feldolgozni: ha meghalt az apa, vagy ha él, de nem elérhető. Az utóbbi a zaklatottabb, lezáratlanabb szituáció, hiszen egy élő apát nem lehet elgyászolni. Az anya szerepe ilyenkor különösen nagy, hogyan kommunikál a gyerekkel az apáról, aki vagy egyáltalán nincs jelen, vagy olykor felbukkan, de nem lehet benne bízni, hogy tartósan részt vesz a gyerek életében.

shutterstock 204931804

A legfontosabb, hogy lehessen beszélni az apáról, tehát ne legyen tabu. Hozhatja úgy az élet, hogy ez komoly feladat elé állítja az anyát. Nemcsak a gyereknek fáj a hiány, hanem neki is, legjobb lenne eltemetni a történetet. Márpedig apa van. Paradox módon még akkor is, ha halott.

Valamilyen képe akkor is kialakul a gyereknek arról, miféle ember lehet vagy lehetett az ő apja, ha sosem találkoztak. Elsősorban az anya valós érzelmi viszonyulása, metakommunikatív megnyilvánulásai töltik ki ezt rublikát a gyerekben. Ha az anya haragszik rá, amiért nem vesz részt a gyermek életében, a közös életükben, akkor nem érdemes ezt elhallgatni, mert így a gyerek csak a feszültséget érzi, de nem tud mit kezdeni vele. Szeretne a lelkében egy apát, akinek érthető a története. Erre azért van szükség, mert az ősünk bizonyos értelemben mi magunk vagyunk, gyermekként mindenképp igaz ez (a leválás majd azt jelenti, hogy nem kell, hogy ez a kötelék korlátozzon, megkötözzön minket, hogy ettől függjön, hogyan nézünk magunkra).

Tehát, ha apa rossz, szégyellnivaló, gyűlölnivaló, akkor nehéz a gyereknek saját magával jó viszonyt kialakítania. Hiszen hordozza a vállán ezt a vállalhatatlan apát, aki neki is része.

Másfelől azért is lényeges, hogy érthető legyen az elhagyó apa története is, hogy az az ő története legyen, azaz ne azt érezze a gyerek, hogy belőle hiányzik valami, ami miatt nem érdemes a szeretetre, törődésre. Nem akkor fogja a gyerek elhinni, hogy belőle nem hiányzik semmi, ha az anya ördögi rossznak festi le az apát abban a hiszemben, ha a csemete látja, milyen semmirekellő, tudni fogja, hogy minden rosszért ő a felelős. Akkor lehet helyretenni a kapcsolatot (a kapcsolat hiányát), ha hiteles, hihető, azaz kellően árnyalt az apa története.

Azt is el kell fogadnia az anyának, hogy másvalaki tökéletesen nem fogja apát pótolni. Lehet, hogy jön egy új párkapcsolat, és az a férfi sokat ad a gyereknek, és ez nagyszerű. Az is jó, ha van a családban másik férfi, egy nagypapa vagy nagybácsi, akivel jó a kapcsolat, és sok mindent megadhat a gyereknek, amit egy apától szoktunk várni. De ettől még nem fog eltűnni az igény arra, hogy legyen egy megnyugtató narratíva azzal kapcsolatban, mi van apával.

Ezek nem csereberélgethető szerepek, ezért irreális elvárás anyától, hogy tekintse végre a gyerek az új partnert apának, és ne kérdezgessen a vér szerintiről, hiszen mit számít így, hogy kapott egy sokkal jobbat. Igenis számít, akkor is, ha sosem találkoztak, és másik kontinensen él, vagy nem is lehet tudni, él-e, és ha igen, hol.

Akkor is van egy titokzatos, láthatatlan kapocs a gyerek lelkében, akkor is, ha ez a kapcsolat a realitásban nem létezik. Ne akarja a másik szülő elszakítani ezt a köteléket, mert akkor megoldhatatlan konfliktus elé állítja a gyereket, aki úgyis érez valami nehezen megfogalmazható lojalitást az apja iránt, bármilyen ember is legyen az illető, pusztán azért, mert az apja. Másfelől teljesíthetetlen elvárással találja magát szembe: hogy ez ne legyen neki fontos.

Az anyának is joga van minden sérelméhez, haragjához, elég, ha elfogadja, hogy a gyereknek eközben megvan a saját, személyes benső viszonya apjával, még ha sosem látta, akkor is. Fontos, hogy ezt tiszteletben tartsa, és amellett, hogy őszintén beszélhet érzéseiről, ne várja, hogy a gyerek is ugyanúgy élje meg a kapcsolatot. Legyen szabad mást érezni, és legyen szabad kimondani az érzéseket!

Cziglán Karolina
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.06.07 22:08:40-JzK-

    [link]

    [link]

    [link]

  • 2015.06.07 22:10:05-JzK-

    [link]

  • 2015.06.07 22:24:30Suum Cuique

    [link]

    [link]

    [link]

    [link]

  • 2015.06.08 06:37:17Kuoni pásztor

    Azert nem kell ennyire flusztraltnak lenni JzK.
    Az eremnek 2 oldala van.

  • 2015.06.08 08:56:58Qwer

    "...vagy ha él, de nem elérhető. Az utóbbi a zaklatottabb, lezáratlanabb szituáció, hiszen egy élő apát nem lehet elgyászolni."
    Azaz az élő apa zaklatott szituáció.
    A "két nő nevel együtt gyereket" helyzetet meg a szerző kedves pozitív mondattal intézi el: "mégis lehet a gyermek fejében valamiféle pozitív kép róla, mint a férfiről, "
    Nincs a két hozzáállás között némi ellentmondás? (De van.)
    Ha az "apa elment" helyzetet zaklatott szituációnak tartjuk, akkor "két nő nevel együtt gyereket" helyzet is az, hiszen van apa, aki "meg van tagadva".
    " Szeretne a lelkében egy apát, akinek érthető a története." - no ez az, ami elég nehezen teljesül: miért csináltak engem, ha egymást soha nem akarták?

    Nem vagyok alapból ellene a nő-nő párok gyermeknevelésének, de ilyen durván csúsztatni, az elvált apát problémának mondani, míg a nő-nő párt pozitívan feltüntetni azért túlzás.

  • 2015.06.08 11:35:10purpleghost

    @Qwer: egyetértek, hogy nagy az ellentmondás a cikkben.

    Viszont nem egészen értek egyet a cikkel. Szerintem sem a két nő nevel gyereket, sem az anya (vagy apa) egyedül nevel nem akkora gond, mint ahogy az be van állítva. Rengeteg egyedülálló szülő felnevelt boldog, egészséges gyerekeket, akinek semmi gondjuk se a férfi se a női öntudattal/képpel, és utálom az olyan cikkeket, amik úgy állíják be, hogy az a világ vége, ha a szülők elváltak, mert kell a tökéletes férfi-nő kapcsolat, különben sérül a gyerek.

    Az újabb kutatások szerint ez nem így van. A gond akkor van, ha folyamatos stresszben él a gyerek, mert a szülők folyamatosan veszekednek vagy ide-oda rángatják, pereskednek miatta stb. De ha elváltak, és rendszeresen látja az apját, vagy ha nincs képben az apa, de harmonikus családban él csak az anyával/apával vagy annak új partnerével, akkor nem lesznek ezek a problémák.

    Nagyon elavultnak és tudománytalannak hangzik pl ez a mondat: "a fiú számára az apa az, aki igazán hitelesen befogadhatja őt a férfiak közé". Mit jelent ez egyáltalán? Mi az, hogy "hitelesen" és mi az, hogy "befogadni a férfiak közé"?
    Aki férfi, az férfi, és nem kell befogadó szertartáson átesnie, és annyira viselkedik férfiasan, amennyire akar.
    A helyes az a megfogalmazás lenne, hogy azért fontos az apa viselkedése, mert a fiú is úgy fog viselkednie a saját gyerekével, amikor apa lesz. De ha nincs apa, akkor az anyja lesz a minta. És ha mindketten rossz szülők voltak, még akkor is lehet a gyerekből tudatosan jó szülő.

  • 2015.06.08 13:39:27Pic

    Kedves Purpleghost,

    Elvált szülők gyermeke vagyok, hímnemű egyed. :)) Sajnos nincs igazad. Tény, szülőapám ivott, nőzött, linkelt, borzalmas alak volt. Csak addig viselkedett rendesen, amíg a nagyapámék kiadták neki az ukázt, hogy "keressen egy rendes lányt feleségnek". Feladatot teljesítette, letudta. Anyám 3 évig bírta mellette. Aztán tisztességgel felnevelt egyedül, és nem is rosszul. Elvagyok az életben, normális ember lettem, de mégis: Az apa mint személy, az apakép mindig hiányzott az életemből. Itt most az átveendő viselkedésmintákra gondolok, az érzelmi támogatásra bizonyos pillanatokban, stb. Bizonyos helyzetekben nem úgy reagálok "csípőből", mint egy férfi, hanem elgondolkodom azon, hogy "Na akkor mit csináljak én ezzel itt..." Azért is látom ezt különösen jól, hogy édesanyám akkor talált normális párt maga mellé mikorra felnőttem. Felnőtt emberként KAPTAM EGY APÁT! Bölcs ember, (elvált...) nem szólt bele sosem az életembe, nem akart már nevelni, késő is lett volna, de nagyszerű apapótlék és ott van ha kell. Például, mikor megnősültem. Le tudtunk ülni és megbeszélni, hogy "Te apus, mi lenne ha én most megkérném annak a lánynak a kezét" :))
    Mert én őt APÁNAK szólítom..... és ez neki és nekem is így a jó.

  • 2015.06.08 13:54:41Mr. Rustical

    "Nagyon elavultnak és tudománytalannak hangzik pl ez a mondat: "a fiú számára az apa az, aki igazán hitelesen befogadhatja őt a férfiak közé". Mit jelent ez egyáltalán? Mi az, hogy "hitelesen" és mi az, hogy "befogadni a férfiak közé"? "

    Szerintem ez se nem elavult, se nem tudománytalan.

    Kb. a 60as évekig gondolta úgy a tudomány, hogy "Aki férfi, az férfi, és nem kell befogadó szertartáson átesnie, és annyira viselkedik férfiasan, amennyire akar."

    Ma már senki nem vitatja, hogy a férfi-női szerepek elsajátítása nagyon komoly mintákat és a szülők, valamint más felnőttek aktív közreműködését igénylő mutatvány. Önmagától senki sem lesz férfi, se nő. Hogy lehetne? De szerintem ehhez nem kell nagy tudományos háttér, bárki megítélheti a saját és környezete életét ismerve az állítás igazság-tartalmát.

  • 2015.06.08 13:57:23A Manci, akiben nincs szilikon, se hyaluron

    Minden történet arról szól,hogy de rossz az elvált szülők gyerekeinek.
    Valahogy tabu arról beszélni, hogy mi van akkor, ha a szülők ugyan együtt vannak, de abban nincs semmi köszönet, mert nagyjából gazdasági közösségről szól a történet, vagy egy valahavolt szerelem romjain ölik egymást napi szinten, netán valamelyik fél (tipikusan a nő) nincs olyan helyzetben (netán gyáva),hogy kiszálljon a történetből és elhagyja a másikat.
    Nyilván abban a világban, ahol még mindig az ideális család (apa-anya-gyerek) eszményképét sulykolják az emberekbe, ahol apu jóképű, erős, sikeres és mosolygós, anyu meg fiatalos, összeszedett és gyönyörű, nem illik arról szót ejteni, vajon mekkora károsodást szenved egy rossz kapcsolatban élő, azt végig-asszisztáló gyerek.
    Én ilyen gyerekként nőttem fel, egy borzalmas házasságban élő pár gyermekeként. Végig éltem velük 18 évet, a másik -lassan- 18 évet pedig azzal töltöttem és töltöm, hogy embert faragjak magamból, aki tud és mer hinni abban, hogy férfi és nő között igenis lehet tartalmas, normális, szeretetteljes kapcsolat. Ők még mindig házasok, ugyanúgy ölik egymást, én pedig jelenleg lassan már kezdek hinni a kapcsolatokban, de gyereket vállalni nem merek, mert nem tenném ki még véletlenül sem annak, amit én átéltem.
    Őszintén? Szíves-örömest lemondtam volna a lelketlen, szeretetre képtelen, agresszív apamintámról (még, ha tudom is, hogy ő is csak egy olyan ember, aki rengeteg sebet kapott gyerekként a saját szüleitől és ezt vitte tovább), csak,hogy békésebb,boldogabb gyerekkorom legyen.

  • 2015.06.08 14:16:29tónibácsi

    Apakép, persze... mit szólnak ehhez LMBT-ék, kedves Karolina?

  • 2015.06.08 14:44:55Az igazi Trebitsch

    Azok, akik elváltak mindig szeretnék megmagyarázni maguknak és másoknak, hogy nincs ezzel semmi gond, sőt jobb volt ez így. Minden tiszteletem az gyerekeiket egyedül nevelő szülőké, engem is egyedül nevelt fel anyám a legjobb tudása szerint. Hogy ez jó volt-e és normális és "nincs ezzel semmi gond"? Nem normális és rossz. Akik még nem váltak el, de a házasságuk válságban van, igyekezzenek megoldást találni, dolgozzanak a kapcsolatukon, ne adják fel!

    Másrészt: két nő szabad akaratából nevel gyereket???!!! Jaj, könyörgöm, ne! A 20-21 századot kivéve, mikor és hol merült fel, hogy a család nem egy férfi és egy nő kapcsolatából áll? A természetben hogyan nemz két nőstény vagy két hím utódot? Ha párkapcsolat nem egy férfi és egy nő kapcsokatát jelenti, akkor mennyi idő alatt fog eltűnni az emberiség a bolygóról?

  • 2015.06.08 15:27:33vöröspanda

    ugyan kit érdekel a kölyök igénye, maximum egy életképtelen roncs lesz belőle, aki képtelen a családalapításra... és akkor mi van? a lényeg hogy anyucinak legyen mindig finom friss szexpartnere, semmi más nem számít

  • 2015.06.08 17:22:43Lady Ann

    Szintén elvált szülők gyerek vagyon, és sokáig haragudtam anyámra, amiért elváltak, és szerintem anyám ezt érezte, mert többször mondta, hogy nem biztos benne, hogy jól döntött. Aztán 24 éves koromban rájöttem, miért vált el anyám, és nagyon boldog vagyok, hogy megtette és ezt többször meg is mondtam neki.

  • 2015.06.08 19:08:53purpleghost

    @Pic,
    szerintem a te történeted pont azt igazolja, amit írtam: a helyzet rosszabb lett volna, ha apád veletek marad, és édesanyád nagyon jól helytállt (még jobb, hogy talált egy párt, aki apád helyett apád lehet, ha nem is gyerekkorodban). Persze, az élet nem tökéletes, de önmagában az, hogy egy anya egyedül nevel fel valakit, az nem okoz kárt (a kérdés inkább, hogy milyenek a körülmények).
    Megértem, hogy neked nehéz volt, de az a rész, hogy "nem úgy reagálok "csípőből", mint egy férfi, hanem elgondolkodom azon, hogy "Na akkor mit csináljak én ezzel itt..." - azt nem egészen értem, hogy miért baj, nekem pozitívan hangzik. :)

  • 2015.06.08 19:17:49udvaros

    A különélő szülők gyerekei rendszerint az anyjuknál maradnak, mert az ősi beidegződés a nőket gondoskodóbbnak tartja. Ez a vélekedés a nőkről napjainkban már nem feltétlenül érvényes. Ahogy a nők gondoskodási hajlama alábbhagyott, úgy váltak egyre önérzetesebbé és bosszúállóvá. A csonka családban nevelkedők jó része egész gyerekkorában csak rosszat hall az apjáról - nem csoda, ha nem akar találkozni vele. Ezek az anyák, akik gyerekeiket az apjuk ellen nevelik, lényegében magukon és saját gyerekükön állnak bosszút ezzel a magatartással, mert a leprásként kezelt apák előbb-utóbb megtalálják helyüket más mellett, és egyszerűen leszoknak az "ellenséges" gyermek látogatásáról.

  • 2015.06.08 19:46:47WLaci

    "Megint más a helyzet, ha egy vagy két nő szabad elhatározásából vállal egyedül, illetve párban gyereket. Ilyenkor, bár nincs tényleges kapcsolat a biológiai apával, mégis lehet a gyermek fejében valamiféle pozitív kép róla, mint a férfiről, aki segített a szüleinek, hogy családdá válhassanak, és hogy ő megszülethessen."

    Ha ez a politikai korrekt marhaság beszivárog, akkor legközelebb én is Semjénre meg a KDMP-re fogok szavazni. Ha egy vagy két nő szabada elhatározásból blabla, akkor jól kibasznak a gyerekkel, mert nem lesz rendes apaképe, és ez egyáltalán nem támogatandó, hanem elvetendő viselkedés.

  • 2015.06.08 20:39:30Kekeckokec

    Nos, én egyszer megéltem apa nélkül; 12 éve koromban apám meghalt, maradtam egyedül édesanyám egyetlen fiaként. Két nő (anyám és nagyanyám) nevelt. Nem volt férfiképem, mindent egyedül kellett kitalálnom, nem volt kivel megbeszélnem a férfias dolgokat. Aztán apa lettem 20 évesen, de csak a harmadik gyerek környékén éreztem meg, milyen is apának lenni. Aztán jött még két gyerek, közben rendszerváltás, vele vadkelet, vállalkoztam, éjjel nappal, és szépen tönkrement a házasságunk. Tíz éve előállt a fentebb már vázolt helyzet.vagy marakodva, gyűlölködve, de együtt vagyunk -és tönkretesszük valamennyi gyerek idegrendszerét- vagy valamelyikünk kilép. Én voltam az, sok nehéz éjszaka és nappal után. Embertelenül nehéz volt, s az ma is. De úgy gondoltam, ez a kisebbik rossz. Nagyon szeretem a gyerekeimet, el nem tudtam képzelni, hogy vasárnapi apuka legyek -és az lettem. De soha nem tűntem el az életükből. Tudják, hogy ha nem is vagyok ott minden nap, a háttérben azért ott vagyok, ha kell, nem kértem tőlük, hogy megértsék, miért döntöttem így. Az idő majd elhozza, előbb vagy utóbb.Addig? Nyugalmas időszakok után hirtelen vádaskodások, sírás, millió elfojtott érzelem, sérelem, bennük és bennem is. De tudom, hogy szeretnek, és ez a fő.

  • 2015.06.08 21:13:41gtm

    A cikkben foglaltak néhol a magyar valóságot ábrázolják, mintha az apa eltűnne a gyerek(ek) életéből a válás során. Sajnálatosan ez néha így is van, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a gyermeknek joga a különélő szülővel kapcsolatban maradni és az apának joga és kötelessége(!) a gyermekkel tartani a kapcsolatot. Ennek betartására, nem ügyelnek eléggé, még az arra hivatott gyermekvédelmi intézmények sem.

    A válás inkább egy folyamat, ahogy annak ellenére, hogy a két szülő már nem él együtt a kapcsolat megmarad. Az anyának nem kell az apáról kialakítani a gyerekben egy képet, hiszen az apa ott van, majd kialakít ő. Ha az apa az addig ketten végzett feladatokkal magára hagyja a nőt, arról hamar lesz a gyereknek véleménye magától is.

    Az új Ptk (2014. március 15 óta hatélyos) inkább a közös felügyeletet támogatja, ott még jobban szükséges a szülők kooperációja a válás után. Akár jobban, mint a házasság alatt.

  • 2015.06.09 01:22:31IamTwo

    "A másik eset, mikor az apa halott vagy elhagyta a családot."
    A harmadik, amikor őt magát rakták ki a családból.

  • 2015.06.09 08:46:23Begérke

    "Megint más a helyzet, ha egy vagy két nő szabad elhatározásából vállal egyedül, illetve párban gyereket. Ilyenkor, bár nincs tényleges kapcsolat a biológiai apával, mégis lehet a gyermek fejében valamiféle pozitív kép róla, mint a férfiről, aki segített a szüleinek, hogy családdá válhassanak, és hogy ő megszülethessen" - Ezt miért kellet ideírni? A p.c. fogalmazás miatt? Vagy azért, mert van egy ilyen elszállt elképzelés, hogy két nő képes gyereket vállalni?
    A szakmaisághoz nincs sok köze ennek a mondatnak, hiszen két nő nem képes átadni a gyereknek az apára és a férfiakra jellemző szereprepertoárt. De két férfi sem.
    Miért gondoljuk azt, hogy a gyermekvállalás jog? Bárki, bármilyen helyzetben, párkapcsolati formációban van, jogosult gyermeket vállalni? Hol marad a gyermek érdeke és a gyermekvállaláshoz kapcsolódó felelősség?
    Saját tapasztalat: nekem 12 évesen meghalt az apám, anyám nevelt minket. Komoly terápiás és önismereti munka kellett hozzá, hogy képes legyek a férfias szerepekre és rendben legyek a férfiasságommal. Nem azért, mert anyám és nagyik rosszul neveltek, hanem azért, mert nőként nem voltak képesek férfinek nevelni.
    A saját fiamon és lányomon látom, mennyire kell nekik az apa, a férfi a háznál.
    S persze vannak olyan helyzetek, amikor nincs apa, de miért kell ezt még gyakoribbá tenni olyan döntéssel, hogy valaki vagy valakik teljesen önző okokból gyereket akarnak és megoldják?

  • 2015.06.09 10:00:26Kulics

    ""Megint más a helyzet, ha egy vagy két nő szabad elhatározásából vállal egyedül, illetve párban gyereket"
    Ez annyira nem illik a cikk hangvételébe és annyira hibás a logikája, hogy megkockáztatom, hogy nem is a szerző írta.
    A szerkesztő rakta bele az elbaszott liberális elveknek megfelelően. Beteg ötlet volt.
    Nem kevésbé beteg, mint majd az ilyen nő-nő házasságokból kikerülő gyerekek lesznek.
    Már a mostani nők is állandóan nyávognak, hogy eltűntek az igazi férfiak. Persze hogy eltűntek, mert a mai 30as férfiakat már nagy részt egyedülálló nők nevelték fel. Ilyenre tudták nevelni őket.

  • 2015.06.11 17:48:48Vipera01

    Így van, egy gyermeknek egy anyára és egy apára van szüksége. Épp ezért nem szabad, hogy örökbefogadhassanak a homoszexuálisok.

  • 2015.06.13 18:06:11Haloperidol

    elegge sok tanulmany van az amerikai gettokban bandakba verodo, bunozo eletmodot folytato, foleg szinesboru fiatalokrol.
    Mindegyik kimutatta, hogy a leggyakoribb esetben csonka csaladban felnovo apakep hianyaban szenvedo kamaszfiuk csatlakoznak ezekhez a bandakhoz, hogy mintakat kapjanak a "ferfias" viselkedesrol.
    Sajnos a szegenyek kozott sokkal gyakoribb a csonka csalad, mint a kozeposztalyban, es sok allamban a segelyt is ugy osztjak, hogy a nonek egyertelmuen jobban megeri egyedulallonak maradni, mint egyutt lenni a gyerek apjaval - mivel az egyedulallo anyak tobb segelyt kapnak.
    Es mindenki, aki sajnalato modon csonka csaladban nott fel, es itt irogat arrol, hogy mennyire jo, meg idealizalt a "hagyomanyos" csalad, es hogy nem az a hetkoznapi valosag - azert abban MINDEN tanulmany egyetert, hogy statisztikailag a LEGJOBB a gyereknek, ha egy kulonnemu, rendesen osszehazasodott par neveli. Persze, vannak alternativ modellek is manapsag, es mindenkinek lehet mas a szemelyes tapasztalata, de a nagy szamok torvenye igaz.

  • 2016.06.09 13:41:27almafa5555

    Én most válok, 15 év után. Sose illettünk össze, de gyerekre mindketten vágytunk. Az előtte is "kollégista feelinges" házasságunk még rosszabb lett. A kicsi után együtt laktunk, de mégis külön szerettük őt. Nem tudom ezt jobban elmagyarázni. Családi program sose volt, mert érezni lehetett a levegőben, hogy nem tartozunk össze, külön-külön viszont szuper volt. Így külön megyünk, de a kicsit közösen neveljük együtt, olyan beosztás szerint, ami racionalizált. Közel is lakunk egymáshoz majd. Én azt mondom, hogy volt férjemtől fantasztikus apa képet tanulhat a kisfiunk, de a férfi szerepet egyáltalán nem, vagy hogy milyen egy párkapcsolat. Nem szerettem volna, ha abban nő fel, hogy külön szoba, se puszi, se érintés nincs a párok között

  • 2016.06.09 13:46:02almafa5555

    gtm igazad van!! A kapcsolatunkban teljesen szótlan volt férjem, a kicsivel kapcsolatban simán kommunikál és ezen a területen nagyon jól együtt tudunk működni. Ezért is teljesen természetes volt a közös gyerekfelügyelet.

    Barátnőméknál pl a kislány teljesen összeomlott, mert apuka egyik pillanatról a másikra elköltözött és szerintem pár év és hallani sem fognak felőle (épp ki akarja semmizni őket, kirakni a közös lakásból stb)

  • 2016.06.12 21:47:39Lindike82

    Érdekes cikk, nekem egy variáció kimaradt. Mi a helyzet elvált kapcsolatokban azzal ha elérhető lenne az apa, de a gyerek anyja az, aki elszakítja a saját sérelmei miatt az apától a gyereket mindezt úgy, hogy az anya lép ki a kapcsolatból? Az apa pedig próbált apa szerepben lenni csak így nagyon nehéz. Azért a nők is megérnek egy misét. Nem mindig az apa az, aki miatt nem tartható normálisan egy kapcsolat válás után. A helyzet pedig az, hogy az anya hatása óriási, el tudja "intézni" ha akarja, hogy a gyerekben ne pozitív legyen a kép és ő maga legyen a szent anya, akinek élete végéig hálálkodjon a gyerek minden élethelyzetben. Az más kérdés, hogy ez hová vezet? Mert egy apát nem lehet kitörölni, meg lehet próbálni, teszik sokan, de nagy lesz az ára. És itt most azon apák "védelmében" írtam, akik tehetetlenek egy válás utáni helyzetben.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta