SZÜLŐSÉG

Három osztály, három ország – Többnyelvű gyerekek

2015. május 6., szerda 19:59 |

Levente Magyarországon volt első osztályos, majd egy évig a Kanári szigeteken járt iskolába, és most második éve, hogy Bangkokban egy kéttannyelvű iskolában tanul. Votisky Petra pszichológust kérdeztük arról, hogy mennyire veszik könnyen a gyerekek az idegen kultúrákba való beilleszkedés akadályait.

Egy év „lazítás”

„Nem kalandot vagy munkalehetőséget kerestünk, és nem is készültünk rá évekig. Hiába volt jó állásunk, egyszer csak elegünk lett az otthoni helyzetből - többek között az iskolarendszerből - és 2013-ban eldöntöttük, hogy egy másik országban folytatjuk. (A sors iróniája, hogy most épp egy diktatúrában élünk, de külföldiként nem érezzük a fenyegetettséget, a hatalom nem szól bele a hétköznapjainkba, és nem mondja meg, mit gondolhatok, vagy hogyan neveljük a gyereket.)

Gyakorlatilag kinyitottuk a térképet, hogy megnézzük, hol lehetne jobb nekünk, ahol barátok is élnek. Végül a Kanári-szigetekre esett a választásunk – függetlenül attól, hogy akkor még egyikünk sem beszélt spanyolul” – meséli Baranyai Liza, aki férjével, Gergővel és fiával, Leventével 2013 nyarán költözött Gran Canariára.

“Kivettünk egy nagyobb lakást, és kiadtuk a szabad szobákat norvég nyaralóknak. Dolgoztunk, ismerkedtünk a nyelvvel, és persze élveztük a mediterrán klímát. Levi augusztus végén kezdte az iskolát, ahova 24 különböző nemzetiségű gyerek járt, és az igazgató szerint semmi gond nincs azzal, hogy nem beszél spanyolul, eddig mindenki hamar megtanulta a nyelvet.

Az iskolában egyébként differenciált oktatás van, vagyis a gyerekek a saját szintjükön tanulják az egyes tantárgyakat, így Levi a harmadikos matekot és az elsős spanyol írás-olvasást tanulta. Fél év elteltével már folyékonyan beszélt spanyolul, és mindenkivel hamar megbarátkozott. A tankönyveket a könyvtár biztosította az iskolának, és diabetikus étkeztetést is lehetett kérni.” Levi ugyanis menetközben cukorbeteg lett, de a helyi egészségügyi szolgáltatásokkal a család könnyen vette az akadályokat.

A világ másik felén

„Egy év pihenés után Gergővel pályázni kezdtünk szakmánkbeli állásokra több országban, köztük a Távol-Keleten is. Amikor engem felvettek a Greenpeace délkelet-ázsiai irodájába, családi kupaktanácsot tartottunk, és úgy döntöttünk, költözünk Bangkokba. Levit egy angol-thai kéttannyelvű iskolába írattuk be, ahol a 600 tanuló közül 100 külföldi.

Iskolakezdés előtt a fiunk négy hónapig ismerkedhetett az új kultúrával, és ezalatt a Rosetta Stone nyelvoktató programmal (erről itt már írtunk korábban) és velünk gyakorolva olyan szinten megtanulta az angol nyelvet, hogy nem okozott problémát bekapcsolódni az iskola második évfolyamába.

Thai nyelven még nem sokat tud, de nagyon jól érzi magát az iskolában, ahol van zongora és informatika óra is, a tanárok mind segítőkészek, a gyerekek mezítláb járkálnak a tanteremben, és ha a külföldi diák nem akarja a mandarin nyelvet tanulni vagy a buddhista imákba bekapcsolódni, senki nem kötelezi rá” – mondja Baranyai Liza.

„Ami viszont eleinte kihívás volt, az az, hogy Ázsiában nemigen van 1-es típusú diabétesz, nehéz is volt megtalálni a város egyetlen specialistáját. Mindennek ellenére az iskolában könnyebben elfogadták a tanárok ezt a helyzetet - nem úgy, mint Magyarországon. Most már ismerjük három ország vércukorszint-mérési, étkezési és inzulinadagolási elképzelését, és megvan a miénk is. Megtudakoltuk ismeretlen ázsiai gyümölcsök nevét, kinyomoztuk azok szénhidráttartalmát, és nagy nehezen találtunk olyan kenyeret is, amiben nincs cukor.”

Élmény és lehetőségek

Levente az otthoni barátokkal Skype-on és e-mailben tartja a kapcsolatot. Anyanyelve mellett elsajátította a spanyol és az angol nyelvet is olyan szinten, hogy hétköznapi helyzetekben gond nélkül társalog gyerekekkel és felnőttekkel.

„Idővel a thai nyelv is rá fog ragadni, de semmit nem erőltetünk. A legfontosabb, hogy jól érezze magát. A magyar iskolában folyton stresszelt, a kanári vagy a thai iskolában viszont soha nem voltak lehetetlen elvárások, rugalmasan állnak hozzá a gyerekek helyzetéhez, és nem terhelik őket túl sok kötelező feladattal. Levi egy himalájai utunk során is szerzett barátokat, amikor tibeti szerzetestanoncokkal és nepáli gyerekekkel ismerkedett. Rengeteg élménnyel gazdagodott már, pedig még csak tíz éves. Ismeri a világ számos arcát, a szegénységet, a globalizáció és a környezetszennyezés következményeit.

Arra tanítjuk, hogy a kulturális értékek relatívak - kivéve az egyetemesek, mint az emberi jogok, az elfogadás vagy a környezetvédelem. Levi nem ítélkezik, nagyon nyitott, empatikus és boldog gyerek” – fűzi hozzá Liza, Levente anyukája.

Harmadik kultúrájú gyerekek

Így hívják azokat a gyerekeket, akik gyerekkoruk meghatározó részét a szüleik kultúráján kívül töltötték. “Bizonyos területeken ők gyorsabban fejlődnek, mint otthon felnövő kortársaik. A globális földrajzi, politikai, kulturális ismereteik sokkal szélesebbek, jó kapcsolatot tudnak kialakítani a felnőttekkel, gyorsan fejlődnek a kommunikációs készségeik, és sokkal önállóbbak is.

Ugyanakkor a harmadik kultúrájú gyerekekre megkésett serdülőkori fejlődés jellemző, hiszen a serdülőkor fő feladata éppen az, hogy a kulturális szabályokat teszteli, próbálgatja a gyerek, majd végül internalizálja azokat. Ha viszont a kulturális szabályrendszerek folyamatosan változnak körülötte, akkor nehezebben megy végbe ez a serdülési folyamat. Emiatt nehezebb lehet a dolguk, amikor önmaguk akarnak lenni, önmagukat akarják megtalálni, hiszen az energiájuk nagy része az alkalmazkodásra megy el. 

Persze a személyiségen is rengeteg múlik: van olyan gyerek, aki ugyanahhoz a környezethez gyorsan, könnyen alkalmazkodik, míg másoknak több idő kell” – magyarázza Votisky Petra pszichológus, a Nők külföldön weboldal megálmodója.

Illusztráció
Illusztráció

Nyitottság és biztonságérzet

“A 8-9 éves kor a latencia időszaka, az azt megelőző viharos évekhez képest egy nyugodtabb korszak. Ilyenkor alakul ki a nézőpontváltás képessége, ami segíti a kisiskolást az alkalmazkodásban, a kulturális különbözőségek és a másság megértésében. Ebben a korban egyre fontosabbá válik a kortárscsoport – amit a pszichológia átpártolásnak nevez -, emiatt egy kiskamaszt vagy kamaszt az idő előrehaladtával egyre nehezebb kiszakítani a közösségből” – mondta a Díványnak Votisky Petra.

“Az alkalmazkodást mindenképpen leegyszerűsítheti, ha soknemzetiségű országba költözik a család, ahol hozzá vannak szokva a gyerekek beilleszkedés támogatásához. Ha pedig a szülők is nyitottak és rugalmasak, akkor a gyerek is érdeklődve fog az új helyzethez viszonyulni. Nagyon fontos, hogy meglegyen az alapvető biztonságérzet, és a gyerek értelmi szintjének megfelelően el kell magyarázni, hogy mi fog történni a költözés során, mi az, ami az új helyen a családra vár, és meg kell hallgatni az ő véleményét, elképzeléseit is. Ugyanígy az iskola és a tanárok is jelentős szerepet játszanak abban, hogy mennyire tud a gyerek alkalmazkodni. Ha támogatják, segítik az első időszakban, akkor nem vetik vissza az esetleges kudarcélmények sem" – fűzi hozzá a szakértő.

Előnyök és hiányosságok

A külföldön élő gyerek kommunikációs és diplomáciai érzéke, de a megfigyelőképessége is különösen fejlett lesz, hiszen erre szüksége van a beilleszkedéshez. Könnyebben megérti a kulturális különbségeket, rugalmasabb, és sok élethelyzetben rendkívül magabiztos lehet. “Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy a külvilág számára érthetetlen módon elbizonytalanodik egyes szituációkban. Ezért esetleg félénknek tűnhet.

Ami hátulütője lehet egy ilyen életmódnak, hogy nem alakul ki kultúrához való ragaszkodás, lojalitás. A külföldön élő gyerekeket kevésbé érdekelheti a szüleik kultúrája, ezért megtartani is nehezebb azt. Erre különösen akkor kell figyelni, ha az iskolában, a környezetükben kizárólag idegen kultúrával és idegen nyelvvel találkoznak.

A külföldi életre jellemző az is, hogy rengeteg új és értékes barátság köttetik, de ezekből sokat el is veszít a gyerek, hiszen ennyi kapcsolatot nehéz ápolni - különösen komoly földrajzi távolságokból. A költözésekkel együtt járó veszteségek feldolgozása pedig nem minden esetben tökéletes a külföldön élő gyerekeknél" - figyelmeztet Votisky Petra.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.05.06 21:43:46Mensikov

    Az a helyzet, hogy a gyereknek nem lesz valódi anyanyelve. Merthogy ez a gyermek soha nem fog szépirodalmat olvasni, absztakciós képessége egy nulla. Mivel mindig másutt laknak nem fogja egyik kultúrát sem magáénak érezni és különben is hol az otthon ? Kevés az hogy otthon magyarul beszélünk.
    Én tanítottam ilyen gyereket Vietnámban járt angol tannyelvű iskolába, angolul jól beszélt, de a szülei nyelvét svájci német anyuka és magyar apuka hétköznapi nyelvét ismerte , de itthon se a magyar történelemet, irodalma,t matematikát, fizikát stb követni nem tudta. Egy év után átment Ausztriába...
    Sokan adják gyereküket sznobizmusból hogy a gyerek majd perfekt lesz a közeli osztrák iskolákba bejáróként, de sem németül nem tanulnak meg, a magyar kultúrkörből pedig teljesen kiesnek.

  • 2015.05.07 03:11:02swfla

    @Mensikov: reszben egyetertek, reszben pedig bizonyos dolgokat maskepp latok.

    Anyanyelvet pl. konnyu belöni ugy, ha mindket szulo magyar. De a felelosseg nagy, es a szulok nemigazan lazithatnak. Olyasmire gondolok mint hogy pl gyakran felmerul, hogy a masodik, harmadik gyerek mar joval gyengebben beszeli a szulok anyanyelvet.

    A szepirodalom... hat Katona Jozsefet vagy pl. Stendhal: voros es fekete-jet (ha jol emlekszek meg a cimere) en is szivesen kihagytam volna.
    Mivel nincs iskolai kontroll, igy a szulok maguk donthetik el, hogy a gyereknek milyen kotelezo olvasmanyt nyomnak a kezebe.

    A cikk szamomra roppant erdekes temat kezdett el boncolgatni, de sajnos a mufaj (blog) jellegebol fakadoan nem igazan tud elmelyedni benne. Ezt esetleg egy vagy tobb magyar v. idegennyelvu szerzo konyvenek az ajanlasaval lehetett volna kompenzalni...

    Messze nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezt tapasztalatbol megitelhessem, de az nekem is eros sejtesem, hogy a tul sokat mozgatott gyerek sehol nem fogja magat igazan otthon erezni. Erdekes lenne ismerni szakemberek reszletes velemenyet, hogy ez mennyire veszteseg a szemelyisegfejlodese szempontjabol.

  • 2015.05.07 06:53:51Gazsibacsi

    @Mensikov: mar miert ne olvashatna szepirodalmat Mianmarban vagy Thaifoldon?

  • 2015.05.07 06:57:10Pipas

    > de itthon se a magyar történelemet, irodalma,t matematikát, fizikát

    Nincs olyan, hogy magyar matematika vagy magyar fizika.

  • 2015.05.07 07:15:07zdyzs

    Én eléggé érintett vagyok, mert magam is így nőttem fel és három gyermekem éppen hasonló helyzetben van. Sok igazság van a posztban a legfontosabb az, hogy nem lehet általánosítani, minden gyermek más, és minden iskola is más. Rettentő fontos, hogy olyan iskolába járjon a gyerek, amely fel van készülve az ilyen harmadik kultúrás gyermekek fogadására, mert ha nem, akkor a gyerek nagyon rosszul fogja érezni magát és súlyosan sérülhet a gyerekek személyisége is.

    @swfla A sokat mozgatott gyereknek is otthon fogják magukat érezni, de ez nekik emberekhez és nem helyhez lesz kötve. Mindig otthon lesznek ott, ahol a közvetlen családjuk van. De abban igazad van, nem fognak nosztalgikusan kötődni egy házhoz, faluhoz, városhoz.

    Amiben viszont nem értek egyet a cikkben megszólaltatott felnőttel - nincs olyan, hogy egyetemes emberi érték. Ez mindenkinek más. Amit a posztban megemlítenek - emberi jogok, környezetvédelem, elfogadás - mind fontosak egy bizonyos kultúrkörben. Másutt bizony nem. Erre egyébkén Thaiföldön előbb-utóbb rá fognak jönni, ott bizony bőven lehet olyanokkal találkozni akiknek ezek közül egy vagy több nem a legelső az értékek listáján - ha egyáltalán rajta van.

  • 2015.05.07 08:24:31zsa63

    "..hogy nem alakul ki kultúrához való ragaszkodás, lojalitás"
    Már hogyne alakulna ki? Éppen, hogy a kultúrához való viszony nagyon is jó lesz, már persze ha a szülő foglalkozik vele! Mindenféle nacionalista és buta hagyományhoz való ragaszkodás, na az nem alakul ki.
    De ez nem hátrány, nagyon nem! Sőt! Ráadásul az egyik legfontosabb érték, a tolerancia valószínűleg sokkal erősebb lesz egy ilyen gyerekben.
    Érdekes cikk egyébként, csupa pozitívumot sorol, hogy miért is jó és üres lózungokat, hogy miért is nem.
    Egy biztos, egy többnyelvű, nyitott és toleráns ember esélyei a világban összehasonlíthatatlanul jobbak mint egy bezárt és sok félelemmel teli ember esetében.
    Ráadásul ha azt nézzük, hogy az egyén rálátása a világra, az univerzális dolgok értése és megértése mennyivel jobban rendelkezésére áll (tehát nem csak az egzisztenciális érvényesülés, hanem az egyéni morál, az EQ lehetséges mértéke), akkor fasorban nincs egy kizárólag nemzeti kultúrán nevelkedett egyed vele szemben.
    "Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy". És ez a nyelv ismeretének mértékére különösen igaz, tehát akinek 2-3-4 anyanyelve van, az ennyivel szélesebben képes értelmezni a világot.
    (Most lehet nekem támadni..! :D )

  • 2015.05.07 08:36:54pirospottyos

    "Harmadik kulturaju" gyerekek anyjakent jo volt ezt a cikket olvasni...

    Ferjem ir, en magyar vagyok, de mindket gyerek EU-n kivul szuletett, es jelenleg Nyugat-Europaban elunk. Nem tervezzuk, hogy tobbet koltozuk, szoval a gyerekek mostantol allandosult kornyezetben lesznek. Egyetertek zdyzs pontjaval, marmint hogy "a sokat mozgatott gyereknek is otthon fogják magukat érezni, de ez nekik emberekhez és nem helyhez lesz kötve. Mindig otthon lesznek ott, ahol a közvetlen családjuk van. De abban igazad van, nem fognak nosztalgikusan kötődni egy házhoz, faluhoz, városhoz." Sot, en hiaba nottem fel Magyarorszagon, egyszeruen nincs kotodesem a szulovarosomhoz, egyszeruen csak nem alakult ki, egesz pici koromtol fogva mehetnekem volt, mindig is utazni akartam, vilagot latni. Baj az, ha az embernek nem egy varos/falu/stb az "otthona" hanem a nagyvilag?

    Mivel nagy konyvmoly vagyok, az egy picit elszomorit, hogy a gyerekeim sosem fognak egy jo Jokai konyvet ugyanugy ertekelni, ahogy en anno, dehat ez van, majd olvasnak Shakespeare-t meg de Bernieres-t... Most akkor a ferjem is sertodjon meg, hogy a kolkok nem olvasnak Samuel Beckett dramakat?

  • 2015.05.07 08:56:32croc

    Nagyon érdekelne, hogy pl. Mensikov hányasra tudná megírni a tegnapi történelem-érettségit :-))))
    A jó irodalom sosem kultúrafüggő, mindenki érti. Ha Jókait nem mindenki érti, abból sajnos bizony az következik, hogy Jókai -és még sok másik helyben világhírű zseniális magyar írónk- valószínűleg mégsem annyira lángolóan zseniális, mint gondoljuk.

  • 2015.05.07 09:01:47Magyarnaba

    Nem tudom, mit kell ezen görcsölni. Amíg pl. megvolt a gyarmatbirodalom, az angol hivatalnokok, mérnökök gyerekeinek tízezrei éltek párévenként a világ eltérő pontjain és elég jól bírták. Ld. Gerald Durrell.

    Egyébként ez nagyon vicces család. Elmennek innen, mert elegük van az itteni rendszerből és most saját bevallásuk szerint is egy diktatúrában élnek. Elkötelezettek az egyetemes emberi jogok iránt, de külföldiként vígan élnek az elnyomott helyiek mellett. Eszembe jut a mondás, hogy gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. Hát ők az elsőt valósítják meg, a második már macerás lenne :)

  • 2015.05.07 09:02:56Fodor Balázs

    "Ráadásul ha azt nézzük, hogy az egyén rálátása a világra, az univerzális dolgok értése és megértése mennyivel jobban rendelkezésére áll (tehát nem csak az egzisztenciális érvényesülés, hanem az egyéni morál, az EQ lehetséges mértéke), akkor fasorban nincs egy kizárólag nemzeti kultúrán nevelkedett egyed vele szemben."

    Az univerzális dolgok értésére tökéletesen alkalmas az egy nyelv ismerete is, univerzálisként gondolok itt pl. fizikára, matematikára, biológiára. Nem hiszem, hogy a többnyelvű gyerekek (ami részben én is voltam) jobban teljesítenének valóban univerzális dolgokban. Az egyéni morál inkább a szülők mintája alapján jön létre és könnyen lehet, hogy az említett gyerekek esetén egyszerűen arról van szó, hogy az ilyen családokban a szülők eleve olyan morált képviselnek, ami jobban ösztönzi őket az utazásra, a váltásra és amit most itt a többnyelvűségnek tulajdonítanak. A különböző nyelvekre és kultúrákra nem vágyó, vagy azoktól idegenkedő szülők egyszerűen itthon maradnak. Az EQ pedig sokkal inkább írható a gének és a családi viszonyok számlájára. Ráadásul mindenki az anyanyelvén értheti meg leginkább azokat a nüanszokat a kommunikációban, ami a magas EQ működés inputját jelenthetik. Olyan pedig csak korlátozottan van, hogy "nemzeti kultúra", ugyanis a világ jelentős részén ugyanazt a morált és erkölcsöt nyomják a telemédiából. A kultúra is erősen globalizálódik, ráadásul nagyon sokan szeretnének ebbe betagozódni a saját nemzeti kultúrájuk elhagyásával.

    A sokat utaztatott gyerekek esetén pedig az a gond, hogy az ember nem erre jött létre. Más egy közösségbe 1-2 évig, vagy 1-2 hónapig tartozni és más egy fél, vagy egész életen át. Mások a lehetséges következmények, más a dinamikája és mások a tanulságok. Van, amit rövid idő alatt nem lehet megtanulni.

  • 2015.05.07 09:09:23Fodor Balázs

    Hozzáteszem, hogy a 'morál' szó alatt itt a hétköznapi, módosult jelentést használtam, mert az kvázi tudományos tény (ld.[link] ), hogy az emberi erkölcs, etika, morál alappillérei evolúciósan az emberben vannak. Itt inkább a szokásokról, hozzáállásról, kommunikációról, kezdeményezésről, stb. van szó. Ezek személyiségjegyek és nem morális kategóriák.

  • 2015.05.07 09:17:25Citoyenne

    @Mensikov,
    Majd tanulják és olvassák a spanyol vagy a brit történelmet és irodalmat. A világon néhány milliárd ember egészen jól elboldogul anélkül, hogy fel tudná sorolni az Árpád-házi királyokat. Matematikát és fizikát pedig bárhol lehet tanulni, sok helyen a magyarországinál magasabb szinten.
    Lehet, hogy ezek a gyerekek nem tudnának Magyarországon év végi záróvizsgát tenni, de nincs is is rá szükségük, mióta - szerencsére - magyarország is kénytelen elfogadni legalább a többi uniós tagállam értettségi bizonyítványait és diplomáit. Az pedig nyilvánvalónak tűnik, hogy külföldön többre lehet mennei egy angol vagy egy francia értettségivel, mint egy magyarral.

    Elnézést, ha udvariatlannak tűnök, de mindig felbosszant, amikor látom, hogy itthon a köztudottan pocsék magyar oktatási rendszert és az abban átadandó ismereteket tekintik az oktatás non plus ultrájának. Az ilyen gyerekek ismeretei nyilvánvalóan hiányosak lesznek a magyar kultúrához kötődő területeken, más területeken viszont olyan tudást és tapasztalatot szereznek, amelyről egy átlagos magyar gyerek még csak nem is hallott, és amelynek később sokkal nagyobb hasznát vehetik, mint a magyar iskolában beléjük erőltetett Légy jó mindhalálignak.
    Egyébként olyan "hiányosságokról" beszélünk, amelyeket otthon vagy később viszonylag könnyen lehet pótolni.

  • 2015.05.07 10:36:20zsucsika

    4 nyelvű gyerekként nőttem fel, apukám magyar, anyukám cseh , Németországban születtem és angol iskolákba jártam. Közben jártuk a világot és hol Isztambulban tengődtünk, hol Prágában, hol pedig Máltán 3-4 hónapokat és köszönjük jó volt így! Perdig összeszámoltuk, 18-szor költöztünk és összesen 8 iskolába jártunk 3 nyelven....
    Bátyám is, énis felnőttünk német rendszerben leérettségiztünk, abszolváltuk a magyar felsőoktatást több nemzetközi megállóval és ma mindketten multinacionális cégeknél dolgozunk Magyarországon.
    Anyanyelvünk meghatározottan nincsen, de általába a német a kiindulási pont, azonban ha 2-3 hónapig súlyozottan az egyiknyelvet használjuk az válik az alappá. Rengeteg előnyünk származik ebből és sokkal nyitottabbak vagyunk a világra és az emberekre. Hazafias és nemzeti érzelmeink szintén nincsenek egyik országgal szemben sem, ellenbe otthonunk van,a mit a világ bármely pontján pár nap alatt meg tudunk teremteni magunknak! Igenis szuper dolog, ha a gyerek így nő fel mert a multinacionális munkaerőpiacon fantasztikus lehetőségei lesznek és meg fogja állni a helyét bármilyen nemzetközi környezetben!

  • 2015.05.07 10:55:27nemszólokmégegyszer

    "Nincs olyan, hogy magyar matematika vagy magyar fizika." De lesz. Már dolgoznak rajta.

  • 2015.05.07 10:57:26Fodor Balázs

    Zsucsika, ebből az egészből elég nehéz lesz kiszűrni, hogy mi az, ami mondjuk a helyzetednek a multinacionális részén múlott és mi az, ami amúgy a helyzeted más részein, vagy a szüleid személyiségén, a szüleid sorsán, meg úgy általában a véletlenen. Simán lehet, hogy egyszerűen csak jó családba születtél (nem anyagi, hanem hozzáállás szempontjából) és jó szülők mellé.

    Ne hidd, hogy a mostani előnyök mellé később nem járhatnak majd hátrányok. Mert ugye nyilván nem az egész tágabbi család utazik együtt mindenhová, így aztán pl. előfodulnak olyan esetek, hogy egy Angliában kiépített egzisztenciával és élettel nehéz a magyar alföldi faluban megöregedett szülőt ápolni, mert csak úgy egy délután nem tud átugrani egyik a másikhoz. Mielőtt kétségbe vonnád, egész konkrétan én meg kettő ilyen helyzetet láttam közelről. Távolról meg továbbiakat. Igen, sok az előny, csak az igazságnak tartozunk annyival, hogy vannak/lehetnek hátrányok is, nem mindig olyan "szuper" a helyzet és hogy néha nem a multinacionális karrier az, ahol helyt kell állni. Olyanokról nem is beszélve, hogy nem mindenkinek okoz boldogságot ugyanaz az életmód. Vannak olyan gyerekek is, akik azt nehezen viselik, hogy kerületen belül másik iskolába kerülnek, nem hogy másik országba, másik nyelvi környezetbe.

  • 2015.05.07 11:23:33zsucsika

    @ Fodor Balázs:

    Lehetséges, hogy van olyan gyerek aki nehezen viseli, de egy csapatot alkotva családon belül igenis lehet támogatni annyira, hogy ne okozzon neki tartós lelki traumát, valamint meg lehet beszélni vele mindent!
    A hátrány amit mondtál, nos igen eztis megéltük , mindkét félről a nagyszülők külföldön laktak és évente 3-4 szer találkoztunk velük. Hozzáteszem van olyan magyar család, nemis egy ahol szintén ennyit találkozik a kedves unoka a nagyszülőkkel. A szüleink valóban nem tudtak gondoskodni napi szinten az ő szüleikről, de elfogadták a helyzetet és inkább örültek a mi sikereinknek és tudták, hogy ha hívnak minket felülünk a következő gépre és ott vagyunk, ahogyan erre szükség is volt néha! Szerintem egy összetartó és kellőképpen rugalmas családban fel sem merül, hogy ez probléma! Mai napig így élünk és annak ellenére, hogy nem találkozunk a dédunokák hetene többször videótelefonálnak a 600 km-el arrébb élő dédipapával és igenis szoros kötelék alakult ki közöttük :) Szerencsére a mai kor vívmányai nem mondom hogy helyettesíteni tudják a nagyi frissensütött sütijének illatát és a közös sétákat, de naygban hozzájárulnak a család élmény megtartásához!

  • 2015.05.07 11:30:24Fodor Balázs

    @Zsucsika

    "Lehetséges, hogy van olyan gyerek aki nehezen viseli, de egy csapatot alkotva családon belül igenis lehet támogatni annyira, hogy ne okozzon neki tartós lelki traumát, valamint meg lehet beszélni vele mindent! "

    Vagy épp nem sikerül. Mert nem úgy alakul. De azért ezzel azt mégis elismered, hogy itt lehet szó traumáról. A trauma, meg nagyon "szuper" dolog. A traumák nem megbeszéléssel oldódnak meg általában, hanem feldolgozással és sokszor nem azonnal.

    "Hozzáteszem van olyan magyar család, nemis egy ahol szintén ennyit találkozik a kedves unoka a nagyszülőkkel."

    Más téma.

    "A szüleink valóban nem tudtak gondoskodni napi szinten az ő szüleikről, de elfogadták a helyzetet és inkább örültek a mi sikereinknek és tudták, hogy ha hívnak minket felülünk a következő gépre és ott vagyunk, ahogyan erre szükség is volt néha!"

    Tehát megfogalmaztad máshogy azt, hogy az "áldozatot" és a "hátrányt" azért mégis csak viselték valakik.

    "hogy ha hívnak minket felülünk a következő gépre és ott vagyunk, ahogyan erre szükség is volt néha!"

    Ha csak nem magángépetek volt, akkor azért ez nem ugyanaz, mint pár órányi autózás.

    "Mai napig így élünk és annak ellenére, hogy nem találkozunk a dédunokák hetene többször videótelefonálnak a 600 km-el arrébb élő dédipapával és igenis szoros kötelék alakult ki közöttük :) Szerencsére a mai kor vívmányai nem mondom hogy helyettesíteni tudják a nagyi frissensütött sütijének illatát és a közös sétákat, de naygban hozzájárulnak a család élmény megtartásához!"

    Tehát itt megint csak megfogalmaztad, hogy "azért az nem ugyanaz". Semmi gond, csak jelentsük ki. Mert ugyanis ezek azok a dolgok, amik a hátrányok.

  • 2015.05.07 11:36:32zdyzs

    @ Fodor Balázs - jól látod, nagyon sok hátránya is van ennek az életmódnak, a legnagyobb, hogy nem lehet tartós, sok-sok évre szóló kapcsolatokat kiépíteni, mert ha ilyen nemzetközi karriert választ valaki, akkor, ő maga, és a körülötte levők is tranziensek lesznek. A már meglévő kapcsolatok, meg sajnos tényleg átalakulnak. Mi is megéltük ezt, apósom, anyósom sajnos egy éven belül távozott el az élők közül amíg külföldön voltunk. De mi megoldottuk a gondozásukat. Igaz nem mi utaztunk haza, de volt aki szeretettel gondozta őket halálukig. A gyerekek is ritkán találkoznak fizikailag a nagyszüleikkel, de az igazat megvallva többet beszélnek velük most a neten keresztül, mint otthon tették IRL. De a valós fizikai kapcsolatot akkor sem pótolja semmi. Ezt fel kell adni ezért az életmódért. Szerintem megéri. De számos olyan embert ismerek én is, akinek nagyon rossz lenne ez, hónapokon belül tönkremenne bele. Az én gyerekeim már nem fognak. Viszont az is tuti, kb. 0% esélye van annak, hogy mindhárom gyerekemmel egy városban és kb 10% annak, hogy egy országban éljek 10 éve múlva. Ez nem biztató, de el kell fogadni és meg kell oldani, hogy akkor is tudjunk egymásról, akkor is kapcsolatban legyünk.

  • 2015.05.07 11:42:55Fodor Balázs

    zdyzs

    Igen, én csak azt szerettem volna, ha a hátrányokról is beszélünk, ha már a cikk arról szólt. :) Hozzáteszem, idegen kultúra alatt nem is arról kellene beszélni, hogy valaki Magyarországról elutazik Spanyolországba. Hanem mondjuk ha Japánba, Kínába, Szíriába, Afrikába, stb. utazik (pl. más vallású közösségbe). Mert az igazán az idegen kultúra. Európában kb. "szubkultúráról" beszélhetünk.

  • 2015.05.07 13:48:14zdyzs

    @ Fodor Balázs - Na nekünk ez megvan, jó pár éve Delhiben vagyunk....

  • 2015.05.07 20:52:33Mmj Drtmmj

    Zsa63: " egyed" kifejezéssel utalsz a gyerekedre/ kekre, ez azert nagyon sulyos:)) szerintem a fiadat jobban megviselte A kelletenel a kiruccanasotok,a cukorbetegseg sem veletlenul jott ossze:) megsem olyan terhelheto a fiad,mint azt hiszed.
    (A cukorbetegseg összetett okait meg ma sem ismeri teljesseggel az orvostudomany,de tudjuk ma mar ,hogy a hormonalis hatasok mellett stressz is kozrejtaszhat a kialakulasaban. )

    En 10 eve elek kulfoldon es nem csak olyan gyerekeket latni itt kulhonban,akik profitaltak a dologbol,hanem olyat is boven,aki megszenvedi,gyereke valogatja,de azert elmondanam,hogy nem csak a hazajuktol idegenednek el a gyerkocok,hanem a szüleiktől is,tanitottam ilyeneket, elsosorban azert ,mert nincsenek azonos nyelvi es kulturalis szinvonalon a szuleikkel,ja es a legfontosabb,miutan az anyanyelvuket nem tanuljak meg jol,közepszeru emberek lesznek,persze vannak kivetelek,de szerintem nem a te fiad lesz az,a cukorbetegsege is mutatja,sok volt ez mar neki.

  • 2015.05.07 21:10:44Mmj Drtmmj

    Zsucsika,ha benned nem tudott kialakulni hazafias erzes ,az mindenkepp handicap,de csak nálad,mert nálunk kialakult a választott haza és a szülőhazák iránti hazafias érzés,mi otthonról megyünk haza

  • 2015.05.08 19:58:40jani_a_hegyről

    @Mensikov: nem volt szerencsed valoszinu. Egyik fonokom Kolumbiaban elt 14eves koraig, otthon is spanyolul beszeltek, de faterja neha beszelt hozza nemetul, suliban angolt tanultak, pedig nemet volt a csaladja, majd Nemetorszagba kuldtek nemetet tanulni kozepiskolaban, de az angolja jobb volt, ugyhogy mivel ugy tunt keves a nemetje Londonba kerult vegul, lenyomta a kozepiskolat bentlakasos suliban, de Egyetemre mar visszament Nemetorszagba. Tudja a nemet tortenelmet, talan jobban, mint az atlag nemet, de meg a magyart is ugy ismeri, hogy csak nez az ember, Kolumbia es a spanyol vonatkozasu ismeretkrol nem is beszelve. Real targyakbol sem volt gyenge veulis eveken at dolgozott a vilag talan legnagyobb felvezeto gyartojanal tervezokent, regionalis menedzserkent. hol itt a gond?

  • 2015.05.09 02:28:48lezsír

    Ja, még annyit, hogy Levi is ítéljezni fog, csak azok alapján a standardek alapján, amit a szülők beletöltenek a fejébe. Ha nem ítélkezik a jövőben, akkor sürgősen valami terapeuta segítségét kell kérni. Az ítélkezés ugyanis természetes, sőt szükséges.

  • 2015.05.09 02:29:16lezsír

    Cenzúra?

  • 2015.05.09 02:30:18lezsír

    "Arra tanítjuk, hogy a kulturális értékek relatívak - kivéve az egyetemesek, mint az emberi jogok, az elfogadás vagy a környezetvédelem. Levi nem ítélkezik, nagyon nyitott, empatikus és boldog gyerek"

    Arra tanítani, hogy a kulturális értékek relatívak, nos ez ostobaság. Arra lehet tanítani, hogy neki relatívak legyenek, de a Föld lakóinak 95%-ának a saját kulturális értékei abszolútak, egyedül üdvözítőek és a többi emberét nem hogy relatívnak, de megsemmisítendőnek, alsóbbrendűnek, veszélyesnek tartja. Mondom ezt úgy, hogy Ázsia egyik másik mosolyországáról meg bezzegországáról hosszú és mélyreható, személyes tapasztalataim vannak. Nem turistaként.
    Az meg viccnek is durva, hogy az emberi jogok, környezetvédelem, elfogadás egyetemes értékek lennének. Ezek nyugati értékek, amiket sok helyen átvettek más kultúrákban is, de ők is tudják, hogy ez az emberi jogos, környezetvédelmes izé nyugati hóbortnak indult.
    Elfogadásról: nyilván egy bangkoki grínpísz irodából nem látja, de a thai ember se elfogadóbb, mint egy nyugati. Sőt. Buddhistákkal kapcsolatban tapasztaltam, hogy mennyire kirekesztőek más vallásokkal, vagy velem, mint ateistával szemben. Lehet tolni a treehugger szöveget, de a világ nem biztos, hogy olyan, ilyennek egy grínpíszes, fehér ember kiváltságaival körbebástyázott thaiföldi állásból látszik. A thaiok se úgy élnek, mint a posztíró, még ha két sarokra is laknak egymástól. Az egyetemesnek gondolt értékeit se biztos, hogy osztja.

  • 2015.05.09 02:31:24lezsír

    Ettől függetlenül mondom, hogy több helyen, több nyelven felnőni királyság. Csak ezt a hippi dumát kellene elfeledni. Valójában inkább a brit gyarmati bürokraták kényelmes, védett, kipárnázott életét élik. Ami ugyanúgy szuper és reálisan inkább az ex-gyarmati tisztviselők mentalitását, világlátását követjük, csak Ázsiában, Afrikában minden fehéremberre ráragad ez a trendi NGO hippi treehugger attitűd, mert ez hangzik jól manapság.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta