Zanza!

A vas az egyik legfontosabb ásványi anyag: nélkülözhetetlen az oxigéntranszporthoz, így a szervezet megfelelő működéséhez, hiányában gyerekeknél fejlődési elmaradottság áll be. Az ember ennek alapján azt hinné, az anyatej aztán tartalmaz bőven vasat, de a helyzet pont ennek az ellenkezője. Az anyatejnek meglepően alacsony a vastartalma (kb. 0,5 mg/liter), és az anya a táplálkozásával sem igen tudja növelni azt. De mi lehet az oka annak, hogy a szervezetünk ilyen fukarul méri ezt a fontos anyagot a csecsemők számára?

Jó elképzelésnek tűnt…

Régebben, amikor sok csecsemő nőtt fel tehéntejen, a szakemberek felfigyeltek arra, hogy a körükben gyakori volt a vashiányos vérszegénység. Mi lehet ennek az oka? Biztos a tehéntej alacsony vastartalma, gondolták.

Abban igazuk volt, hogy a tehéntej még az anyatejnél is kevesebb vasat tartalmaz, a valódi probléma azonban az volt, hogy magas a foszfor- és a kalciumtartalma, ami rontotta a vas felszívódásának hatékonyságát, ráadásul egyes fehérjéi miatt rejtett vérzések léphettek fel a belekben, ami további vasvesztéshez vezetett.

A szakemberek azonban úgy vélték, szimplán az alacsony vastartalom a ludas, és ha a tehéntejben kevés a vas, biztos az anyatejben lévő sem elég a szoptatott csecsemőknek, tehát pótolni kell azt, ha már a természet nem járt el megfelelő gondossággal.

…de nem jött be

A legkézenfekvőbb ötlet az anyai vaspótlás volt, ez azonban vakvágánynak bizonyult, mert – mint említettük – az anyatejbe akkor sem kerül át több vas, ha az anyuka két marékkal tömi magába a vaspótlókat. Ugyancsak nem volt feltétlen sikersztori a tápszerek telepakolása vassal: mint utólag kiderült, a tápszerek vastartalmának kevesebb mint tizede szívódik fel a baba szervezetében. Ráadásul, a vasanyagcsere meglehetősen bonyolult dolog, amit számos tényező – más ásványi anyagok, vitaminok jelenléte vagy hiánya, betegségek – befolyásol.

A vörös húsok vastartalma igen magas, az anyatejes csecsemő azonban ebből nem sokat profitál.
A vörös húsok vastartalma igen magas, az anyatejes csecsemő azonban ebből nem sokat profitál.

Hogyhogy nem vérszegény akkor minden csecsemő?

Az anyatej alacsony vastartalma ellenére az időre született, félévesnél fiatalabb, anyatejjel táplált csecsemők körében nem gyakori a vashiányos vérszegénység. Ennek két oka van: az egyik, hogy az embergyerek – amennyiben nem koraszülött – feltöltött vasraktárakkal jön a világra, és az első bő fél évben, amíg csak anyatejen él, főként ebből fedezi a vasszükségletét. A másik, hogy az a kevés vas, ami az anyatejben van, a tápszerek vastartalmával ellentétben nagyon jól hasznosul: kb. a fele felszívódik.

Az anyatej vastartalma talán kevésnek tűnik, valójában pont megfelelő.
Az anyatej vastartalma talán kevésnek tűnik, valójában pont megfelelő.

De nem lenne egyszerűbb, ha sok vas lenne az anyatejben?

A válasz röviden: nem. Jó oka van ugyanis annak, hogy a szervezet makacsul nem hajlandó több vasat átengedni az anyatejbe, függetlenül attól, mennyi vasat tartalmazó ételt, esetleg vaspótlókat fogyaszt az édesanya. Ez az ok pedig bizonyos: a szaporodásukhoz sok vasat igénylő kórokozók elleni védelem.

Az alacsony vastartalmú anyatejjel a csecsemő emésztőrendszerébe eleve nem kerül sok vas, így ennek a fel nem szívódott hányadát a laktoferrin és a transzferrin nevű vegyületek meg tudják kötni, elhappolva azt a megtelepedni szándékozó kórokozók elől. Ha azonban túl nagy lenne a vasfelesleg, nem bírnák mindet megkötni, a maradékra rávetnék magukat a kórokozó mikrobák, és rendkívül gyors szaporodásba kezdenének.

Ráadásul a bél magas vastartalma gátolja a fontos lactobacillusok és bifidobacteriumok szaporodását, rontja az életfeltételeiket. Éppen ezért nem szabad feleslegesen vaspótlást alkalmazni a csecsemőknél (sem), mert sok kárt okozhat. A kórokozók elszaporodásán kívül károsíthatja a bélsejteket, és zavart okozhat a réz felszívódásában is.

Blogmustra