SZÜLŐSÉG

Ha a king király, akkor Kinga királynő? Kétnyelvű gyerekek

2015. április 15., szerda 16:18 |

Idegen nyelvek nélkül ma már nem lehet boldogulni – halljuk lépten-nyomon. Talán éppen ezért dönt úgy egyre több itthon élő magyar szülő is, hogy születésétől fogva kétnyelvűségre neveli a gyermekét. De vajon mekkora fába vágja a fejszéjét a család, ha az adott idegen nyelvet a gyerekek nem a természetes környezetében, nem anyanyelvi beszélőkkel társalogva sajátítják el?

Dr. Csiszár Rita alkalmazott nyelvészt, a Két- és többnyelvű gyermeknevelés a mindennapokban című könyv szerzőjét, illetve Bán Annamarit, a Nevelj kétnyelvű gyereket! című blog íróját kérdeztük tévhitekről, előnyökről, a kétnyelvűségre nevelés hasznáról és nehézségeiről.

Otthon az angol a természetes

„Gyerekként volt szerencsém megtanulni angolul, mert két évig Amerikában éltünk, és testvéreimmel később mind az iskolában, mind a munkahelyen kamatoztatni tudtuk a nyelvtudásunkat, de a szemléletünkön, világképünkön is rengeteget formált, hogy ismertünk egy másik kultúrát” – kezdi mesélni a Budapesten élő, háromgyermekes Balogh Piroska, aki első gyermeke, a most négyéves Boróka megszületése előtt döntött úgy, hogy csak angolul fog hozzá beszélni.

"Annyira következetesen tartottam ezt a tervet, hogy óvodakezdésig szinte egy szót sem szóltam hozzá magyarul. Közben megszületett Lizi (3) és Zalán (1), akiket szintén kétnyelvűségre nevelünk. A férjem az iskolában sajátította el az angol nyelvet, és eleinte magyarul kommunikált a gyerekekkel, de ma már ő is egyre többször vált angolra.

Amikor otthon magunk vagyunk, kizárólag angolul társalgunk, ami teljesen természetes szokássá vált. Vannak saját családi fejlesztésű játékaink és az amerikai pozitív hozzáállás is meghonosodott nálunk: ha valaki próbálkozik valamivel, a többiekkel így biztatjuk: We can do it, if we try! Go Baloghs! Vagy így nevelem őket: The Balogh ladies speak nicely to each other!

Balogh család
Balogh család
Fotó: Sebestyén Gábor

Tudom, hogy az erőfeszítést, a belefektetett munkát kell dicsérni, nem pedig a gyerek tulajdonságait. Míg magyarul azt mondanánk, Ügyes vagy!, addig angolul azt, hogy Good job!, Well done!, Nice try!, azaz: Szép munka/ügyes próbálkozás volt!"

Ha újra kezdhetném...

Egy kívülálló negatív kritikája miatt azonban Piroska elbizonytalanodott és stratégiát váltott. „A kezdeti elszántságom jó volt, de nem vettem figyelembe két dolgot: Boróka zárkózott volt kicsinek, és erre csak rátett egy lapáttal, hogy engem zavarba ejtett mások reakciója. Egyszer a játszótéren egy apuka megkérdezte a másfél éves Borókától, hogy What's your name?, amire a lányom nem válaszolt, mert nem beszélget idegenekkel. Erre az apuka kinevetett minket, hogy mit erőlködök, láthatóan nem tud angolul a gyerek."

Ha újra kezdhetném, annyit változtatnék, hogy amikor magunk vagyunk, akkor csak angolul, mások előtt pedig csak magyarul beszélünk egymással. Társaságban ugyanis automatikusan hátrányba kerültek a gyerekek, mert én angolul beszéltem hozzájuk, amibe a többi gyerek nem tudott bekapcsolódni. (A felnőttek azért nem, mert nincs annyi önbizalmuk, hogy megszólaljanak angolul.) Emellett sajnos automatikusan halkabban beszéltem a lányaimhoz, mint más szülők a saját gyerekeikhez - egyszerűen azért, mert szokatlan egy társaságban, hogy valaki ne az anyanyelvét használja.

Ezzel akaratom ellenére azt éreztettem velük, hogy szégyellnünk kell, hogy nem magyarul beszélünk. Amikor ezekre rájöttem, akkor döntöttem úgy, hogy csak otthon, családi közegben beszélünk angolul. Mióta óvodába járnak, így csináljuk, és ez bevált. Így tudnak kapcsolódni a többi gyerekhez, de jól megy nekik az angol is. Mindent megértenek, és több gyerekkönyvet kívülről fújnak angol nyelven” – meséli az anyuka, aki két éve angol foglalkozásokat tart a gyermekei óvodástársainak is, ahol kötetlenül beszélgetnek, játszanak vagy angol dalokat és mondókákat tanulnak.

„A játszótéren egyébként van egy örmény kisfiú, akivel azért nem játszanak a többiek, mert az anyukája örményül beszél hozzá. A kisfiú tud magyarul, de a többiek nem közelednek felé, mert olyan, mintha ők az anyanyelvük miatt egy külön burokban lennének, ahova csak ketten férnek be” – fűzi hozzá Piroska. 

Tudatosan fel kell rá készülni

„Amikor a gyerek már születésétől fogva az anyanyelve mellett megismer egy idegen nyelvet is, ugyanazt az eszközkészletet veheti igénybe, amit az anyanyelve elsajátításához, így ahhoz hasonló folyamat megy végbe a második nyelven. Ha a megfelelő módszerekkel lehetőséget adunk neki erre, akkor teljesen természetes lesz számára, hogy egy idegen nyelven is beszélni tud – nem úgy, mint amikor később, mondjuk az iskolában találkozik először más nyelvekkel. Természetesen ez egy soktényezős folyamat, ahol a minőség ugyanolyan fontos, mint a mennyiség, és szívből kell jönnie a szülő részéről, szeretettel, nem pedig elvárásokkal és teljesítménykényszerrel kell a gyermek felé fordulni” – figyelmeztet Bán Annamari.

„Nekem nyelvtanárként ugyan megvolt és megvan a magas szintű nyelvtudásom, de kisgyerekekhez teljesen más regiszterét kell használni az idegen nyelvnek, ami számomra is új feladat volt. Utána kellett néznem rengeteg dolognak (gyermekirodalom, speciális szavak, amelyeket gyerekekkel használunk), amit más szülők ugyanígy megtehetnek. Ugyanolyan eszközöket érdemes ilyenkor bevonni, mint az anyanyelv elsajátításába: meséket, dalokat, mondókákat, könyveket, játékokat. Nyitottnak kell lenni arra is, hogy a szülő magát is fejlessze. Ismerek olyan anyukát, aki a kétnyelvűségre nevelés révén alapszintű tudástól a főiskolai végzettségig jutott el, és most nyelvtanár a hivatása." 

Életre szóló ajándék

Még nem tudják a lányok, mekkora kincs, hogy ilyen korán két nyelven is beszélnek, de az segít, hogy nemcsak a szüleik, de az angol nyelvű csatornák mesefigurái, Mickey Mouse, Barney, Peppa Pig is mind csak az angolt használják. Sokszor rajtakaptam Lizit babázás közben, amikor olyan angol kifejezéseket használt brit kiejtéssel, amiket tudom, hogy nem tőlem hallott. A lányaimnak már most sokkal tágabb a világképe, mint az egynyelvűeknek.

Mindennapi téma nálunk, hogy léteznek különböző országok, nyelvek, szokások és kultúrák. Azt szeretném, hogy otthon legyenek a világban és sokféle értékkel találkozzanak életük során. „Anya, ha a king a király, akkor a Kinga a királynő?” – ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek fel, amikor keresik a nyelvek közötti összefüggéseket. Nemcsak nagyon kreatívak, de élvezet is számukra egyszerre két nyelv elsajátítása – mondja Piroska.

"A következetes kétnyelvűségre nevelés legkézenfekvőbb előnye, hogy a gyerek több országban, több személlyel képes szót érteni, tehát kiszélesednek a kommunikációs lehetőségei, és nyelvtudását a későbbiekben a munkaerőpiacon is kamatoztatni tudja majd" - magyarázza Dr. Csiszár Rita alkalmazott nyelvész, szociológus, nyelvtanár. "Szerencsés esetben azonban ennél sokkal többről van szó.

Ha a gyerek nemcsak a nyelvet beszéli, hanem az ahhoz kapcsolódó kultúrát is lehetősége van megélni, akkor egymástól eltérő életfelfogásokat és értékrendeket is megismerhet. Könnyebben ráérez arra, hogy egy problémának több megoldása is van, illetve, hogy ugyanazt a szituációt különböző nézőpontokból is meg lehet közelíteni (perspektívaváltás, relativizálás). Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy toleránsabb, megértőbb legyen más értékrendekkel és más gondolkodásmódokkal szemben."

A kétnyelvűség pozitív hatással lehet a gondolkodás fejlődésére is. A nyelvvel való foglalkozás átszövi a kétnyelvű gyerek mindennapjait: mivel legalább két kifejezést kell ugyanarra a dologra elsajátítania, hamar rájön arra, hogy a tárgynak és az elnevezésének a kapcsolata véletlenszerű. (Hiszen a „fát” lehetne Baum-nak, tree-nek vagy éppen arbre-nak is nevezni.) Ezen kívül naponta többször döntenie kell arról, hogy kivel melyik nyelvet használja. Szét kell tudnia választani a két nyelvet, majd félre kell tolnia azt, amelyikre pillanatnyilag nincsen szüksége. Ha hibázik, ki kell javítania önmagát, alkalmanként tolmácsolnia, esetleg fordítania is kell. Mindez pedig nem kis szellemi teljesítmény. Ezek az előnyök az évek folyamán a gondolkodás nem nyelvi területeire is áttevődhetnek. Fontos azonban tudnunk, hogy ezek a pozitív hatások csak akkor jelentkeznek, ha a gyerek mindkét nyelvet magas szinten, az életkorának megfelelően beszéli - figyelmeztet a szakértő.

Tévedni és segítséget kérni szabad

Tiszta sor, hogy az anyanyelvünket sem beszéljük rögtön kifogástalanul: sok hibás "tesztelés" és visszacsatolás során tökéletesítjük a mondandónkat. A kicsiknél ez ösztönösen működik, és pont az a jó, hogy ebben az életkorban nem félnek egy második nyelvvel is próbálkozni - mondja Bán Annamari.

Ilyenkor természetesen a kommunikáción van a hangsúly, ezért adjuk meg nekik a lehetőséget erre, és fogadjuk el a hibákat, mert azok a fejlődésükről is számot adnak. Persze ez nem azt jelenti, hogy a helyes mintát ne mutassuk meg nekik, de mindezt lehet úgy is csinálni, hogy a gyerek észre se vegye, hogy kijavítottuk – mondja a szakértő.

A szülőnek érdemes elsősorban magában rendeznie az alapokat, mielőtt belevág: tisztázza, hogy miért fontos neki, hogy átadjon egy második nyelvet gyermekének, megvan-e hozzá a tudása, ha hiányosságokat érez, akkor a hajlandóság arra, hogy ezeket pótolja stb. Nem árt azonban azt is tudni, hogy ez nem egy egyszemélyes projekt, nagyon sok segítséget lehet igénybe venni játszócsoportoktól, szülői közösségektől, anyanyelvűektől és az interneten is találhatunk hasonló cipőben járó családokat és szülőket, akiktől támogatást kaphatunk - fűzi hozzá Bán Annamari.

Lépjünk túl a tévhiteken!

A kétnyelvűséggel kapcsolatos negatív hozzáállás nyomokban még ma is fellelhető a köztudatban. Ilyen és ehhez hasonló mondatokban érhetjük tetten: A kétnyelvűek egyik nyelvüket sem tanulják meg rendesen, hiszen keverik őket. Vagy: külföldön élve ne beszéljük a gyerekkel a saját nyelvünket, mert akkor nem tudja olyan jól megtanulni a helyi nyelvet, és sikertelen lesz az iskolában. Nem ritka, hogy az idősebb generáció a túlterheltségtől félti a kicsit: Miért terheled a gyereket még egy nyelvvel? Nem lenne elég egyet megtanulni rendesen? – hallhatjuk a kritikai megjegyzéseket.

Pedig nem kell semmilyen különleges adottság ahhoz, hogy egy gyerek két nyelvvel is jól elboldoguljon a hétköznapokban. Jól jön viszont egy nagy adag találékonyság, nagyon jó nyelvismeret, állandó önképzés, nem kevés idő, energia, türelem, kitartás és következetesség a szülő részéről – ráadásul mindez hosszú távon” – magyarázza Dr. Csiszár Rita.

Azt a tévhitet, miszerint a kétnyelvűség dadogást válthat ki, még ma is többen osztják, pedig a kétnyelvűek között nem magasabb a különböző beszédhibákkal küzdők aránya, mint az egynyelvűek között. Ugyanakkor a kétnyelvűség „védettséget” sem jelent az ilyen jellegű problémákkal szemben. Amikor viszont azt halljuk, hogy kutatói körökben is egészen az 1960-as évekig tartotta magát az a vélemény, miszerint az egynyelvű gyerekek egy-két évvel megelőzik kétnyelvű társaikat az IQ-tesztekben, valószínűleg nem hiszünk a fülünknek. Joggal érezzük, hogy itt valami sántít. Mint utólag kiderült, ezeket a kutatásokat átgondolatlanul, módszertanilag helytelenül végezték, ugyanis az angolul még alig beszélő bevándorló gyerekek teszteredményeit mérték össze az angol anyanyelvű (tehát egynyelvű), középosztálybeli amerikai gyerekekével. Nem nehéz belátni, hogy ha egy olyan idegen nyelven tesztelik a matematikai és logikai készségünket, amit még alig ismerünk, rosszabb eredményt érünk el, mintha ugyanezt a feladatot az anyanyelvünkön kellene megoldanunk.

Állandó kihívások

Az érintettek már jól tudják, hogy a kétnyelvűséget könnyebb kialakítani, mint megtartani. Ha nincs elég alkalom egy nyelv használatára, akkor a nyelvtudás kiszámíthatóan romlani fog – akár felnőttről, akár gyerekről van szó. Ne feledjük, hogy a gyerekek ugyanolyan jó felejtők, mint amilyen jó tanulók!

A nyelvismeret állandó tréninget igényel, ami azt jelenti, hogy a szülőnek nap mint nap olyan helyzetet kell teremtenie, amikor a gyereknek valóban szüksége van az adott nyelvre. Ha ez nem sikerül, akkor a gyerek előbb-utóbb felteszi nekünk a kérdést, hogy miért kell nekem két nyelven beszélnem, amikor egy is elég lenne, hiszen azt is mindenki érti? - mondja Dr. Csiszár Rita.

A másik nehézséget az jelenti, hogy a környezetben használt nyelv „mindent visz”; tehát azt tekintik igazán fontosnak, annak a nyelvnek van presztízse, amit az iskolában, az utcán, a televízióban beszélnek, és ezt a gyerek is hamar érzékeli. Ezért nem egyszerű rávennünk kisiskolás gyermekünket arra, hogy Magyarországon egy idegen nyelven szóljon hozzánk – főleg olyanok előtt, akik nem beszélik a kettőnk „titkos nyelvét”. Az óvodába, különösen pedig az iskolába kerülés ráadásul nemcsak azért nehezíti meg a dolgunkat, mert sokkal kevesebb időt tölthetünk velük együtt, hanem azért is, mert a gyerekek többsége egy új közösségben semmilyen szempontból nem akar kilógni a sorból, így a beszédével sem... 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.04.15 21:34:11jause

    Itélkezés helyett. Gyermekeim is kétnyelvűek, Ausztriában élünk. Férjemmel (szintén magyar) fejenként négy nyelven beszélünk, angolul-németül dolgozunk és élünk, itthon és bárhol egymást közt magyarul beszélünk. Elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy a gyerekeimmel ne a saját anyanyelvemen beszéljek, nem csak azért, hogy megtanulják az anyanyelvünket, hanem a kommunikációs korlátok miatt sem. Bármennyire bír valaki egy idegen nyelvet, ha csak maga nem szintén kétnyelvű, szerintem nem képes spontán olyan árnyalatokat kifejezni, mint az anyanyelvén. Az iskolába kerüléssel, de lehet, hogy még korábban is eljön az az időszak, mikor egy átlagos esti beszélgetéshez is nagyon gyorsan szótározni kéne, hogy válaszolni tudjak a gyerek kérdéseire. Ezzel együtt nekem is van ismerősöm, aki állítja, hogy nekik bejött, hogy az egyik szülő (nem mellesleg az apa), bár magyar anyanyelvű, spanyolul beszélt a gyerekekkel. Számomra ez egy eléggé mesterséges szituációnak tűnik, amit nem akarnék évtizedekre az intimszférám mindennapi részévé tenni akkor sem, ha Magyaroroszágon élnénk. De hát különbözőek vagyunk.

  • 2015.04.15 21:48:30Girhes

    Haloperidol: Az unokahúgom kéttannyelvű általánosba járt, kéttannyelvű gimnáziumban érettségizett, utána az egyetemen anglisztika szakon végzett, anyanyelvi szinten beszél angolul. Fordítást mégsem vállal, mert szakszövegeket kellett volna fordítania és ahhoz a magyar szókészlete sincs meg, mivel nem pszichológus, nem gépészmérnök, nem orvos vagy gyógyszerész, hanem bölcsész. Ez nem a "magas műveltség" hiánya, hanem az adott szakterület ismeretlensége. Ha irodalmi szövegről van szó, bármit kiválóan lefordít.
    Egyébként a gimnáziumban volt magyar irodalom és magyar nyelvtan, valamint történelem órájuk is magyarul, az angol irodalom és nyelvtan, valamint az angol nyelvű történelem mellett, szóval a "magas műveltség" is megvan.

  • 2015.04.15 21:56:28GMS

    Sosem erolkodnek ilyen magyon egy gyerekkel. 12 evesen heti 1! oraban kezdtem el angolt tanulni, mindenfele hanganyag nelkul, 17 evesen nyelvvizsgam volt, magyar akcentus nelkul beszelek, es mindenki kulfoldinek nez. :-) A szuleim nem beszelnek egy nyelvet sem. Az egyik baratom, aki kulfoldon nevelkedett, tanult es el, tobb nyelvet folyekonysn beszel, de mind magyar akcentussal.
    Nem a korai nyelvtanulas a lenyeg, hanem a befektetett munka es a nyelverzek. Utobbi genetikai adottsag, nem tanulhato.

  • 2015.04.15 22:37:49bandigyerek

    És mondjuk családi összejöveteleken is angolul beszélsz a gyerekeddel, kizárva a rokonokat, a nagyszülőket a csevejből? Nem ordas nagy parasztság ez?

  • 2015.04.15 23:07:58vitaygeorgina

    Bandi, érdekes, amit írsz, engem is ez tartott vissza. Én angoltanár vagyok, és mindenki kérdezgette tőlem, hogy a gyerekeimmel angolul fogok-e majd beszélni. Én úgy döntöttem, hogy nem, ugyanis nekem problémát okozott volna, hogy a nagyszülők, egyéb családtagok nem értik, mit beszélek a gyerekeknek.
    Egyszer megpróbáltam angolul beszélni hozzájuk, mikor még fél évesek voltak, csak hogy kipróbáljam, és annyira mesterkéltnek hallottam magam, minden természetességet nélkülözött a hanghordozásom, hogy rájöttem, hogy ez nekem nem megy. Nem tudtam hozzájuk úgy szólni, ahogy az anyanyelvemen tettem volna. Egyszerűen nem voltam hiteles, ha magyar az anyanyelvem, és másokkal úgy beszélek (például a férjemmel), akkor úgy éreztem, fel fogják tenni a kérdést, hogy minek erőlködjenek az angollal, mikor hallják, hogy anya nagyon is tud és ért magyarul.
    Nem akarom leszólni, aki a kétnyelvűség mellett dönt, valahol én is sajnálom, hogy ez nekem nem jött össze, de nem tudnék úgy nevelni, hogy egy nyamvadt Bújj-bújj zöldágat nem énekelhetek el nekik, mert eldöntöttem, hogy én csak angolul kommunikálok velük.

  • 2015.04.15 23:08:22Tesztelo.hu

    Ne vada, a bukfenc és a pelenka alapszavak? Mióta? Szerintem még a középfokú szókincsben sincsenek benne. Alapszavak pl. a színek, számok, alapvető, mindennapos cselekvések, használati tárgyak, fogalmak. Egy gyermek nélküli felnőtt pl. igen ritkán használja a bukfenc és pelenka szavakat.
    És nem attól függ, hogy emlékszel-e egy szóra, hogy hány éve érettségiztél az adott nyelvből, hanem hogy aktívan használod-e azóta.

  • 2015.04.16 08:02:48tralalala

    fáking biccsesz ungarise nát gúd ináf for já?

  • 2015.04.16 08:27:56Ea

    En haloperidolnak adok igazat. Az ANYAnyelven van a hangsuly. Itt csak a pozitivumokat domboritottak ki es bezzegeltek.

  • 2015.04.16 09:13:13nitro1

    vitaygeorgina: Az elég szomorú, hogy az angoltanár nem érzi természetesnek a nyelvhasználatát. Ugyanakkor tapasztalatból mondom, hogy ez csak az első pár alkalommal van így, ugyanúgy, ahogy minden mással is, amire tudatosan veszed rá magad. Később aztán már átmegy automatikus használatba is. Valamint szerintem nem csak az a járható út, hogy kizárólag idegen nyelven beszélsz hozzá.

  • 2015.04.16 09:20:13magil

    Szerintem nagyon gáz, hogy a cikkben említett magyar anyanyelvű Piroska gyermekeinek az "anyanyelve" az angol - mivel az anyjuk angolul beszél hozzájuk, amit viszont feltételezhetően ha megszakad se bír olyan szinten átadni, mint ahogy a magyart tudná. Ebből következően a gyerekekeknek egy lebutított angol szókincsük lesz az anyanyelvük, magyar akcentussal... OK, h apuka meg magyarul is cseverészik velük, de felteszem, nem ő van/ volt velük otthon 0-24-ben az első években. Gratulálok ehhez a koncepcióhoz... (persze nem igazából, ne értsen félre senki)

  • 2015.04.16 09:23:34magil

    ja, és a bezzeganyák, bezzegapák minden lehetséges fórumon kinyilvánítják, h tévézni ördögtől való, de az idegennyelv-tanulás esetében azért kivételt lehet tenni?

  • 2015.04.16 10:34:21taffer

    Két ellentétes családi tapasztalat:

    A nyolcvanas évek végén nagynéném Kanadába költözött a családjával. A gyerekek nehezen tudtak az óvodában beilleszkedni, ezért otthon is angolul kezdtek beszélni. Egyszer küldtek magukról egy családi videót, azon hangzott el:
    - Apa, ez mi ez? - a kislány kérdezi apját egy képeskönyvet lapozgatva
    - That's a bicycle.
    A gyerekek pár év múlva már egyáltalán nem tudtak magyarul. Az egyik fiútestvér később mindenféle lelki válságba került, ezért a szülei úgy gondolták, hogy jót tesz neki, ha egy kicsit Magyarországra küldik és megismeri a gyökereit (ez már a kétezres évek elején volt). Pár szót (szia, köszönöm, finom) újra megtanult, de semmire nem emlékezett a magyar nyelvből. Számomra ez nagyon furcsa volt, mert emlékezett, hogy milyen történeteket hallott kisgyerekkorában a nagymamámtól, aki pedig csak magyarul tudott. De úgy tűnik, ezekre nem nyelvben emlékszik az ember. Néhány éve ez a fiú öngyilkos lett.

    A rokonság másik felében van viszont pozitív példa is: Ausztráliába költözött unokatestvérem egy perui nőt vett feleségül. A gyerekekhez az anyuka spanyolul, az apuka magyarul beszél, a helyi angol meg csak úgy "ragadt rájuk". A gyerekek tökéletesen beszélnek három nyelven. Mikor nálunk jártak, tudták, hogy velünk apa nyelvén kell beszélni. Vannak persze aranyos keveredések, vagy inkább a családban csak egy nyelven rögzült szavak, pl. egyik gyerek kérdezi a másikat, hogy "Where is your papucs?"

    Szóval csak óvatosan. Azzal önmagában semmi baj, ha a gyerek többnyelvű, de a stabil anyanyelv mindennél fontosabb.

  • 2015.04.16 11:23:09Provokat Úr

    ne vada: Látszik is, hogy 30 éve érettségiztél angolból, mert az angol nyelvben nincs külön szó a "bukfencre". Használnak szavakat az ehhez hasonló mozgássorra, de olyan ami csak ezt jelenti nincs.

    Sok hülyeséget összeírnak azok, akiknek nincs kétnyelvű gyerekük. Mindegy, úgysem lehet ezt megtudni másképp, mintha kipróbálná valaki.

  • 2015.04.16 13:03:56Szente Kornélia

    Kislányom 2 éves múlt, és babakora óta németül is beszélek hozzá. Németül IS, mert hiába vagyok jó németből, nekem fontos, hogy a magyar dalokat, mondókákat, beszédet tőlem is hallja. Eddigi eredmény: magyarul folyékonyan beszél, németül mindent ért, szavakat mond.

    Nem lehet általános receptet adni, minden gyerek, szülő, családi szituáció más és más... Oda kell figyelni a gyerek jelzéseire, az érzéseire (és a sajátunkéra is), nyitottnak, önazonosnak lenni.

    Persze, a kétnyelvű nevelésben is lehet hibákat elkövetni, ahogy az egy nyelven történőben is...
    Ezért érdemes más, hasonló dolgot tapasztalt emberek példájával megismerkedni, tapasztalatot cserélni, infót kérni, nyitottnak lenni mások véleményére...Mert bizony sokat lehet(ne) egymástól tanulni. Köszönöm

  • 2015.04.16 13:59:02edinah

    Mi kulfoldon elunk, a gyerekunk tobb nyelvet hall, de mi csak magyarul beszelunk vele, ez nekem a vilagon a legtermeszetesebb.

  • 2015.04.16 15:40:01Lady.Vengeance

    Azt nem igen értem, hogy aki csak angolul beszél a gyerekével (Magyarországon, magyar anyanelvű szülők esetében), mert szerinte az angoltudás fontosabb, mint az anyanyelv elsajátítása, azok miért nem költöznek angol nyelvterületre?

  • 2015.04.16 16:41:15igi

    Ugyan, ez talán még bejöhet Angliában, de nem itthon. Itthon az lesz az eredménye, hogy magyarul se tudnak, nemhogy angolul. :)

    Így van, Angliában angolul tanuljon a gyerek, itthon teljesen felesleges a gyereket angolra oktatni fiatalon. Felnőtt korára elfelejtheti a nyelvet, addigra a nyelv is változhat, meg ha kimegy külföldre netán, akkor sokkal rosszabb lesz neki angolul beszélni, hiszen kiskorában máshogy tanulta. Merthogy ugye Angliában az angol sem ugyanaz, mint Amerikában, azt pedig senki sem tudhatja, ki hol fog élni, akkor milyen lesz a helyzet.

    Ez nem előrelátás, sok angol tanár próbálja angolul tanítani a gyerekét. Meg elvárják, hogy 4 évesen írni-olvasni tudjon a gyerek. Ugyanez van, mint a poszter esetében, hogy angolul szólnak rá, miközben magyarul se makog még a gyerek.

    Értem, hogy fontos a nyelvtudás, meg hogy a gyerek legyen zseni, de ha kikerül külföldre, úgyis meg fog tanulni a gyerek, korábban meg minek beszéljen, ezzel csak a játéktól veszi el a szülő a gyerektől az időt.

    Aztán majd a 2 éves kislány hatodikos korában írja a felkészítőket, ahol is csapnivaló lesz a magyar nyelvtanja.

    Na, meg majd ha elkerül az érettségig, akkor megnézem a most 2 évesen három nyelven beszélő egyedeket, hogy sikerül nekik az irodalom fogalmazásuk. :)

    A gyerek legyen gyerek, tanulni tanuljon az iskolában, ha meg majd odakerül az életben, hogy külföldön éljen, akkor ott úgyis meg fog tanulni, akár 60 évesen is egy nyelvet, ha olyan lesz a környezet, hogy kelleni fog.

    Egyébként meg: simán el lehet lenni Németországban, Angliában nyelvtudás nélkül is: lásd azt a videót, ahol egy 70 éves ember nyilatkozik, aki beégette a képviselőt. Kint él? Igen. Dolgozik? Igen. Van piacképes szaktudása 70 évesen? Van. Beszél angolul? Nem. A kutyát nem érdekli a nyelvtudás, értsél a szakmádhoz, ami piacképes legyen.

  • 2015.04.16 16:49:42igi

    Erre pedig csak mi vagyunk ráállva szerintem, hogy ha külföldre költözünk, akkor azonnal tudjál perfektül idegen nyelvet, mert ha nem, körberöhögnek. Itthon is, legyünk előrelátók, a gyerek érdekében, a gyerek legyen zseni, mert meg fog dögölni éhen, ha nem.

    Mondjuk sokszor látok törököket, akik úgy járnak ki Németországba, hogy csak alapszinten beszélnek rosszabbul nálam németül. :) Valahogy nem törik magukat, hogy belegebedjenek a nyelvtanulásba kiskorukban.

    Itthon persze lehetnek olyanok, akik jól megtanítják a gyereket németül, angolul, franciául, csak valahogy a magyar a leghátrább sorolódik.

    Aztán meg lehet nézni a mai fiatalságot, hová jutottunk:
    A külföldön élő elvált szülő tartja el a fiacskáját, aki nemogy nem költözne ki Németországba dolgozni, hanem itthon ingyenél apuka pénzén, mert esze ágában sincs tanulni meg dolgozni.

    Az a baj, hogy a gyerekeket angolul tanító szülők nem fogják fel, hogy a gyerekek nem akarnak már 2-4 évesen, 30-40 évesen se tanulni, dolgozni. A jövő generációja ingyenélni akar a szülők nyakán, meg azért lesz mérges, mert a szülők gyerekkorukba se hagyták őket békén, meg angol tanulással zargatták őket még otthon is.

  • 2015.04.16 17:03:25Terézágyú

    Két magyar szülő csak angolul beszél a gyerekéhez.....

    gratulálok!!!!!!!

    Most elmegyek és rögtön a jobbikra fogok szavazni, akiket ugyan rühellek, de ha ilyenek vagytok, akkor jöjjön a szélsőjobb diktatúra, vagy szűnjön meg ez az ország - az is jobb....

    Undorító.

  • 2015.04.16 17:31:26Zsó

    DRÁGA UNDORÍTÓZÓ TERÉZÁGYÚ ÉS TÁRSAI, AVAGY A GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT TISZTÁZZUK: A KÉT SZÜLŐ KÖZÜL AZ ANYUKA AZ, AKI CSAK ANGOLUL BESZÉLT A GYEREKEKHEZ ÉVEKIG, MÍG AZ APUKA CSAK MAGYARUL!!! MA PEDIG SZITUÁCIÓTÓL FÜGGŐEN VÁLTANAK. NA? NEM OLYAN NEHÉZ EZT KIBOGOZNI AZ EGYÉRTELMŰEN MEGFOGALMAZOTT SZÖVEGBŐL. VAGY MÉGIS? AKKOR VISSZA AZ ISKOLAPADBA! :D BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY A BALOGH-GYEREKEKNEK HIBÁTLAN LESZ A MAGYAR ÉS AZ ANGOL HELYESÍRÁSA IS. EGY ÉRTELMES ÉS INTELLIGENS CSALÁDRÓL VAN SZÓ, NEM EGY POÉNBÓL VAGY HOBBIBÓL MÓKÁZÓ TÁRSASÁGRÓL. ALLES KLAR???? :))

  • 2015.04.16 17:58:19Elnök Úr

    igi, "ha kimegy külföldre netán, akkor sokkal rosszabb lesz neki angolul beszélni'" - Ennél nagyobb baromságot régen hallottam. Szóval akkor szted egy amerikainak is jobb lenne, ha inkább spanyolul tanulni, elvégre, ha Londonba vetődik felnőttként, akkor majd sokkal rosszabb lesz neki, hogy ő amerikai angolt beszél?:D:D Rosszabb akkor lesz neki, ha nem beszéli a nyelvet, mellesleg az összes nyelvterületen (még parányi országunkon belül is) némiképp másképp beszélik ugyanazt a nyelvet.
    El vagy tévedve. A nyelvtudás nem azért jó, hogy majd vki kimegy külföldre, hanem leginkább azért, mert hatalmas mértékben képes tágítani egy ember gondolkodásmódját, világszemléletét, másrészt az angol már itthon is alap, nem pedig opcionális. Alap, mert a legtöbb információ ezen keresztül érhető el (a legfontosabb világnyelv, s ez nem olyan titulus, ami egy-két évtized alatt képes megszűnni), a szakmák többsége épp ezért megköveteli az ismeretét, másrészt a világ távolságai összementek, s a világ többi részével tetszik vagy sem az angol a kommunikációs nyelv.
    Persze, törökök...:D:D Ha gyrost akarsz sütögetni, meg wc-t pucolni, akkor természetesen nem kell nyelvismeret még akkor se ha külföldön élsz, minden más esetben nélkülözhetetlen.
    " A jövő generációja ingyenélni akar" - Nem kicsit vagy frusztrált személyiség:D

  • 2015.04.16 18:28:07Rakovszky

    Tapasztalatból tudom, hogy ha valaki nem anyanyelvi szinten beszéli az idegen nyelvet, csak rosszul beszélő gyerekeket fog nevelni.
    De főleg az angollal kell vigyázni, mert ott a kiejtés nagyon fontos: Társadalmi helyzettől is függ, ami esetleg többet árt mint használ a gyereknek. Csak ha a szülők magasfokú végzettséggel rendelkeznek és hasonló körökben tanultak angolul, tudnak használni az idegen nyelv erőltetésével.
    De arra is gondoljanak, hogy a gyerek másokkal is érintkezik, így ha otthon csak angolul beszélnek bár magyarországon élnek, akkor a gyerek szocializálásával nagy bajok lehetnek.

  • 2015.04.16 18:34:56Rakovszky

    Nekem 3 éves koromig francia dadám volt és állítólag koromhoz képest perfektül beszéltem franciául. Ma egy szót sem tudok.
    Utána német nevelőnőm volt, akitől tanultam is valamit, mikor elment még egy-két évig német órákra jártam, de az sem használt túl sokat. Bár mos majd 40 éve élek Bajorországban és a családi nyelv német, hadilábon állok a der/die/das-szal.
    Kb. 10 éves koromtól kezdve angol órákra jártam, majd az iskolában is tanultam angolul, de az egyetlen dolog amit az eredményezett, a magyaros kiejtés‼
    56 után Angliába kerültem, az egyik legjobb iskolába jártem, egy internátusba, egyetemre is ott jártam, felelős munkakörben dolgoztam,anyanyelvi szinten beszélek angolul, de meg lehet érezni, hogy magyar az anyanyelvem.

  • 2015.04.16 19:21:05martineden

    Terezagyu....,,Két magyar szülő csak angolul beszél a gyerekéhez"...ez valoban buta dolog,de mit szolsz ehhez?
    Az unokaim .ket kisfiu,1,5 es 3 evesek 4 nyelven beszelnek es ertenek,persze a koruknak megfeleloen.Elmondom,hogy is tortent ez a dolog.A menyem spanyol anyanyelvu,a fiam termeszetesen magyar es angolul beszelnek egymassal,bar mar a menyem is beszel magyarul es a fiam is perfekt spanyolbol.Az ovodaban,utcan ,jatszoteren pedig annak az orszagnak a nyelven tanulnak es beszelnek a lurkok ahol elunk.A magyart pedig a nagyszuloktol es az apjuktol tanuljak.A legerdekesebb ,hogy veletlenul sem tevesztik el ,hogy kihez milyen nyelven kell szolni,ebbben talan az is segiti oket ,hogy van spanyol es angol anyanyelvu valamint az adott orszagbeli jatszotarsuk,akikkel napi szinten talalkoznak es kominukalnak.

  • 2015.04.16 19:55:16igi

    A legjobban az anyanyelvet beszéli mindenki. Soha, senki nem fog olyan szinten megtanulni más nyelven, mint az anyanyelvén. Esetleg megközelítheted az anyanyelvi szintet, de elérni sose fogod.

    Egy szülőt nem lehet megkérdezni erről, hiszen mindenki elfogult a saját gyerekével szemben, senki nem vallja be, hogy de hülye valójában a saját gyereke, hiába tanította angolul meg németül.

    Ugyanúgy, mint ahogy a celebgyerekek se szívesen hallják mástól, hogy tehetségtelenek, pont azért, mert a celebszülők szeretik, ha azzal foglalkozik a gyerek, amivel ők (Matolcsy fia, meg Szandi gyereke, holott Szandi Blankája is egy zsírkoca, de már színdarabban énekel, merthogy odavaló, csak hát a szülők nélkül soha, közelébe se jutna a színpadra, nemhogy énekelni)

    Az meg megint más, mint Terézágyúnál, hogy napi szinten találkoznak olyanokkal, akik úgy kommunikálnak, olyan nyelven, amilyenen éppen "tudnak".

    Egy gyerek angol szintje szintén más, mint egy felnőtté. Ugyanúgy, ahogy a magyar nyelvtant se a kisujjunkból szopjuk ki, hanem ahogy idősödünk, úgy válik egyre jobbá.

    Itt arról van szó, hogy magyar környezetben, magyar iskolások, óvodások körében, a szülő angolul beszél a gyerekhez, meg angolul beszél hozzá, angolul utasítja.

    Nem keverendő azzal, hogy az ősök tudnak németül, angolul, és amikor épp ők jönnek, vagy náluk vannak kint, akkor úgy beszélnek.

    Én is kijelentem, hogy a menyem, fiam perfekt valamiből, meg én is, csak sajnos a szomorú magyar valóság nem ezt az ideális helyzetet szokta mutatni (brókerbotrány etc.)

  • 2015.04.16 20:02:22igi

    Elnök Úr

    Ha valaha jártál külföldön, akkor tudhatnád, hogy nem tankönyvek nyelvezetén szólnak egymáshoz. :) Egyetemi szinten. :)

    10 év múlva még visszatérünk arra, hogy hová jutottunk, miszerint kinek volt igaza abban, hogy mennyire perfektek lesznek a fiatalok tanulásban és munka terén. :)

    Mondom, most is az a divat, hogy érettségi után vagy külföldre menni, vagy itthon maradni, de akkor eltartatjuk magunkat a kint dolgozó ősökkel.

  • 2015.04.16 20:06:09igi

    Mert hát anyuci/apuci egy szem fiacskája tanuljon, ne dolgozzon elv alapján legyen kiszolgálva mindenben. :) Ezért nem tudnak már főzni, takarítani, háztartást vezetni se a mai fiatalok 90%-a, nemhogy a nyelvtanulás menne nekik (nyelvvizsgát letenni sem tudnak a diplomához, hiába a diplomamentő program).

    Pedig aki nem tud itthon letenni egy sima nyelvvizsgát, azt is hiába tanították gyerekkorában angolra. Már ilyen generáció is akad, akinek apjuk/anyjuk németül kitűnően tud, de a gyerek érettségizik, kettes, hármas németből, pedig németül beszéltek vele, anyja németet nyomta neki otthon már háromévesen.

    Így felnőtt már egy generáció, a mostani 18 évesek fele ilyen, akiket a szülője 3-4 évesen már oktatott angolra!

  • 2015.04.16 20:14:31igi

    Azt meg senki se állította, hogy a nyelvtanulás rossz lenne, mindössze arról van szó, hogy aki 2-3 éveseket már zsenigyereknek tanít, az gondolna a saját gyerekkorára, amikor is ő éppen ilyen korban a játszótéren rugdosta a másik gyereket. :)

    Egy 2-3 évest nyelvre tanítani, megnézném az ide írogatók gyerekkorát, hogy velük vajon így bántak-e a szüleik. Mégis felnőttek, megtanultak angolul, németül, mert úgy hozta az életük, a sorsuk úgy alakult.

  • 2015.04.16 20:16:52igi

    Itt a lényeg:

    Németül IS, mert hiába vagyok jó németből, NEKEM FONTOS, hogy a magyar dalokat, mondókákat, beszédet tőlem is hallja.

  • 2015.04.16 20:18:41fityfirity

    Nem Magyarországon született a fiam, nem is ott fog felnőni-mi viszont CSAK magyarul fogunk hozzá beszélni. Németül ne tőlem (és esetleg helytelenül) tanuljon meg, hanem ez magától megoldódik majd az ovodában. Ott viszont legalább kifogástalanul fogja magáévá tenni. (a cikkben említett "csak angolul beszélek a gyerekemmel Magyarországon" egy hangyányit nevetséges, de lelkük rajta)

  • 2015.04.16 20:37:10Elnök Úr

    igi, még mindig el vagy tévedve. Egy szóval sem mondtam, hogy külföldön tankönyvi szinten beszélik az adott nyelvet:D:D (Épp ezért lényeges anyanyelvi anyagokból tanulni és idegennyelvi környezetet kialakítani magad körül, ha egy nyelvet tanulsz, de igazából a "tankönyvi angol is jóval többet ér mint a semmi, mivel előbbire lehet építkezni.)
    Te amúgy mitől vagy ennyire frusztrált? Fiatalabb főnököd van vagy a gyereked semmirekellő vagy épp nem jött össze a gyerek s így kompenzálsz?:) Nagyon súlyos téveszméid vannak a valóságról, kezdve a felnőtt egy fél generáció ezzel a módszerrel, mégse tudnak idegen nyelven (nettó hazugság, már csak azért is, mert pont a 40+ra jellemző, hogy még alapszinten sem ismer semmilyen idegen nyelvet), folytatva a sztereotipizálással (fiatal=munkakerülő, ráadásul észre sem veszed, hogy ezzel pont az idősebb generációt húzod le, mivel ha így lenne - nincs így - annak az egyetlen oka a rossz neveltetés lenne), meg olyan blődségekkel, hogy vki diplomamentő programmal tanuljon meg egy nyelvet (miközben pont a tankönyvi idegen nyelvet ekézed, ráadásul ez a program alapvető módszereiben alkalmatlan arra, hogy bárki használható tudást szerezzen általa) s a végén megkoronázod azzal, hogy egy nyelvelsajátítás és egyéb iskolai tanulási folyamatok között párhuzamot vonsz.:D

  • 2015.04.16 20:40:39Elnök Úr

    @fityfirity
    Milyen remek élmény lesz majd a gyerekednek, amikor 3-4 évesen kikerülve a burokból olyan közegbe kerül, ahol egy büdös szót nem ért meg és még azt se tudja elmondani, ha épp pisilnie kell.

  • 2015.04.17 10:13:58geegee

    Hááát, én nem csinálnám ezt.Csak az anyanyelvi szintű nyelvtudás lehet okés.Ahhoz meg ugye angolnak kéne lenniük a cikkben szereplőknek, de akkor meg már eleve nem is létezik a probléma.
    Nekünk is kétnyelvű a gyerek, de mi külföldön is élünk és mi csak a magyart tanítjuk neki:A másik nyelvet az óvodában tanulja...

  • 2015.04.17 10:52:23Morgo1229

    "The Balogh ladies speak nicely to each other!" Miert, ha magyarul beszelnek az not nice ?
    Szerintem nagy butasagot csinal a Balogh csalad, de ahogy elnezem a ruhajuk alapjan ki tudjak majd fizetni a pszihologusokat a gyerekeknek, akik teljes zurzavarban es identity crisisban nevelkednek. A mi gyerekunk 4 nyelven nyomja de sose szolok hozza, csak magyarul.

  • 2015.04.17 10:52:50Kalocsai Tamás

    Van itt olyan hozzászóló, aki nem azért jön, hogy elhencegjen vele, hogy ő maga vagy a gyereke 3-4 nyelven beszél "anyanyelvi" szinten? Komolyan mondom, hogy ha csak ennyi zseni lenne ebben a kis országban (azokkal együtt, akik elmentek), már mi lennénk a világ urai... Ha arra gondolok, amikor az "átlagember" azt mondja, hogy "Én 3 nyelven beszélek." - és ez a gyarkolatban azt jelenti, hogy olaszul annyit tud mondani, hogy grácie, meg bondzsornó, illetve az osztrák benzinkúton nagyot köszön, mikor belép az ajtón és esetleg egy elegáns "Fííír!"-rel még azt is meg tudja mondani, hogy a "Négyes kutat szeretném fizetni készpénzzel!"... nos akkor azért szerintem helyi értéken kell kezelni az ilyen típusú kijelentéseket.

  • 2015.04.17 12:42:08jause

    Szerintem az a szülő, aki nem a saját anyanyelvén kommunikál a gyerekével, talán elfelejti, hogy a nyelv nem csupán szavak és nyelvtani szabályok összessége, hanem egy kultúra is. Aki csak idegennyelven kommunikál a gyerekével, az nem olvas neki magyar meséket? Vagy angolul magyarázza neki a magyar vicceket? Vagy németül válaszol neki arra a kérdésre, hogy miért nem mehet be anyával a nemzeti dohányboltokba és miért van vasárnap zárva a bolt, amikor eddig nyitva volt? És a magyar házit, hogyan beszélik meg? Vagy egy színházi előadás után angolul beszélgetnek a Ruminiről vagy Boribonról? Ezek tényleg érdekelnének, mert nekem ez nem menne....

    A kettős nyelv használata pedig csak akkor működik, ha a gyerek is partner benne.

    Magas szintű nyelvtudásra nem csak annak van szüksége, aki külföldön szeretne tanulni, dolgozni, hanem annak is, aki normális munkát szeretne kapni Magyarországon. Elég szűklátókörűségre vall, ha valaki lemond még a másokkal való kommunikáció lehetőségéről is a nyelvtudás hiánya miatt.

    Az akcentusmentes nyelvhasználat pedig egy hülyeség. Nekem egyszer egy angol anyanyelvű tanárom mondta, hogy mit vagyok úgy oda az akcentustól, angolul mindenkinek van valamilyen akcentusa. Lehet, hogy valakinek skót, amerikai, ausztrál, olasz, spanyol vagy francia, de ez tök mindegy, lényeg, hogy érthetően beszéljen. Ehhez persze a megértés szempontjából valamilyen szinten fontos a jó kiejtés és az intonáció (magyaroknak szerintem ezzel még nagyobb gondja szokott lenni...), de hogy valaki akcentusmentes legyen az semilyen szinten nem követelmény. Számtalan külföldön élő magyar van, akinek elég erős az akcentusa, mégis nagyon elismert a szakmájában.

  • 2015.04.17 12:42:23pirospottyos

    ööö... van angol szó a bukfencre:

    roly-poly.

    Nyertem színes hangszórót?

  • 2015.04.17 12:59:22jollytall

    roly-poly: Keljfeljancsit nyertél. Én a somersault- ot (summersault or somerset is lehet) használtam. Most találtam a loop (mint a hurok) szót is.
    @jause: Nálunk minden este két mese volt. Egy magyar a mamától, egy angol a daddy-től. A magyar vicceket az anyjától hallotta, az apjától angol vicceket. A vasárnapi zárvatartást nyugodtan el lehetett magyarázni magyarul. A magyar házit (meg a történelmet, stb.) anya beszéli meg, a matekot, fizikát meg apa.

  • 2015.04.17 13:05:15jollytall

    Mármint a zárvatartást angolul is el lehet mondani.

    Más: Nem értem a tökéletes angolt keresőket. Egyrészt attól mert a gyerekkori angol esetleg nem 100%, abból nem következik, hogy az iskolában ennél többre tud jutni. Másrészt a nagyvilágban egy munkahelyen sok nemzet jön össze, mind a saját kiejtésével. Senki nem akad ki azon, hogy a magyarnak magyar akcentusa van. Tessék meghallgatni egy franciát, németet, spanyolt, stb. angolul, de akár egy skótot, ausztrált, stb.

  • 2015.04.17 13:20:32jause

    helyesbítés: nem csak külföldön élő, erős akcentussal beszélő magyarok sikeresek külföldön, csak úgy értettem, náluk talán jobban felmerülhet az akcentusmentesség, mint elvárás.

    jollytall: Köszönöm, hogy válaszoltál. Igen, a logikát tulajdonképpen értem. A célotokat is. Lehet, hogy nem jó példát hoztam a kérdésekre. Persze, akármit el lehet magyarázni egy idegen nyelven is, de én idegen nyelven (nem vagyok kétnyelvű) soha nem fogom ledolgozni magamban az "idegenség" érzését, akármilyen szinten vagyok és fogok eljutni. (Most is idegen nyelveken dolgozom, külföldön élek, ezért persze adódott a kétnyelvűség a családban, és könnyen mondom azt, hogy Magyarországon nem csinálnám). Én ezt az "idegenség-érzetet" nem akarnám/tudnám belevinni egy olyan intim viszonyba, mint a gyerekemmel való kommunikáció. Azt jobban el tudom képzelni, hogy az apa vált nyelvet, de lehet, hogy csak azért mert nem vagyok apa. Nem tudom hogy lenne, ha a férjem más anyanyelvű lenne, az nyilván egy más szituáció.

  • 2015.04.17 14:50:59Linola

    Külföldön élek, már több mint 20 êve, a nyelvet itt tanultam. Elvégeztem egy egyetemet ezen a nyelven és most pszichoterapeutaként dolgozom, tehát a munkaeszközöm a nyelv. Még otthon elvégeztem a bölcsészkart, van egy nyelvtanári és forditó-tolmácsképesítésem, amelyhez a nyelvet 14 évesen kezdtem el tanulni. Van 3 gyerekem, férjem egy harmadik nyelven anyanyelvű. Mindig csak az anyanyelvünköj beszélünk hozzájuk és tudatosan magyar bébiszittereink voltak/vannak. A nyelven keresztül nemcsak nyelvet, hanem egy csomó más, emocionális jellegű infót is átad az ember, ami egy tanult nyelven nem megy. Gyerekeink az óvodában kezdték a helyi nyelvet tanulni, három nyelven tudnak anyanyelvi szinten, igen, először nehéz volt nekik, de nem rokkantaj bele érzelmileg. A legidősebb most egyetemista, a második gimis a kicsi most tanul beszélni. A lényeg: nem kell görcsölni a nyelvtanulàs miatt, ha van vkiben érdeklődés és elszántság, meg fog fiatalként vagy felnőttként is tanulni.

  • 2015.04.17 16:49:40meatclone

    Provokat Úr
    "ne vada: Látszik is, hogy 30 éve érettségiztél angolból, mert az angol nyelvben nincs külön szó a "bukfencre". Használnak szavakat az ehhez hasonló mozgássorra, de olyan ami csak ezt jelenti nincs."
    Csak azert mert te nem tudsz valamit az nem azt jelenti hogy nem letezik. A bukfenc az somersault angolul.

  • 2015.04.17 19:19:45fityfirity

    Elnök úr, miféle burokról beszélsz? Mint leírtam, nem Mo.on élünk. Gondolod nincs ember a gyerekem körül csak én meg az Apja? Vagy csak és kizárólag magyar szót hall? Gratulálok. Úgy megmondtad a tutit hogy véletlenül sem gondolkodtál előtte. Csak így tovább!

  • 2015.04.18 09:00:11GOSA

    Elkeserítő a negatív kommentelők reakciója! minősíthetetlen stílusban és oda nem illő érvekkel védik saját nyelvtudásuk hiányát! Sajnos nem egyedi és nem csak magyar jelenség! Kicsit keletre tőlünk bőven van rá mostanában példa! Ezekkel az emberekkel nem érdemes szóba se állni, nem hogy vitázni. Fiamnak megtanítottam egy idegen nyelvet! (Nem angol!) Innen viszont a harmadik, negyedik idegen nyelv is könnyebben ment neki!

  • 2015.04.18 17:32:06Meluzina

    Milyen identitása lesz ezeknek a gyerekeknek? Elég zavaros... Azonkívül ismerek egy német tanárnőt, aki a fiához németül beszélt születése óta, a gyerek már hetedikes, egyik nyelvet sem tudja jól, és mivel nincsenek nyelvi alapjai, az angol sem megy neki...

  • 2015.04.21 17:56:32Classverco

    Mi most Angliában vagyunk, én magyarul beszélek a babához,de járunk baba-mama klubba, ahol hallja az angolt. Néha én is énekelgetek neki angolul. Bár mi tervezzük, hogy haza költözzünk. Itt az a nézet, hogy a kétnyelvűség baba korban nem zavarja össze a babát ha amúgy jók a nyelvi képességei. Ha viszont amúgy is lennének a beszéd tanulásával problémái, a kétnyelvűség ezt tetézheti. Mindenesetre nekem inkább az a megdöbbentő, hogy mindenki milyen iszonyatosan ítélkező. Itt mivel mindenféle kultúra megtalálható egyáltalán nem így állnak hozzá az emberek, ha más nyelvet hallanak nem néznek ki azért valakit. Pl. mint amit az örmény kisfiúról írt a cikk a végén. Persze ebben benne van az is, hogy ez otthon ritkaság számba megy, na de ezek után ne is csodálkozzunk. Arra, meg hogy miért van szükség angolra nem értem hogy kérdezhetünk rá azok után, hogy még Bp-en is sok helyen angolul vannak kiírva a dolgok, magyar munkáknál is sok helyen követelmény az angol, nem beszélve arról, ha esetleg a szülő nyitott arra, hogy a gyerek később világot lásson. Az lehet, hogy "rosszul" tanul meg angolul a gyerek, de én tapasztalatból mondom, hogy az a kevéske tudás nagyon jó alap arra, hogy külföldön könnyebben felszedd a nyelvtudást. Az tény, hogy a beszélt nyelv teljesen más lesz, hacsak nem anyanyelvű a tanár. De szerintem az idegen nyelv a mai világban alapkövetelmény, hogy ki hogy tudja/akarja ezt megvalósítani azt meg döntse el saját maga.De a lényeg, hogy NE UTÁLKOZZUNK már mindenért ami más, mint amit megszoktunk, ezért tart ott az ország ahol, csőlátás...

  • 2015.04.24 14:53:46betulla

    Nálunk egészen egyszerűen működött a kétnyelvűség. Itt Felvidéken gyakori a vegyes házasság,mint amilyen a miénk is volt. A férjem mindig szlovákul, én mindig magyarul beszéltem a gyerekekkel.Egyszer akartam váltani szlovákra a pozsonyi villamosban ismerve a szlovákok magyarutálatát, amikor is az akkor ötéves lányom fennhangon kioktatott,hogy mi kettten mindig magyarul szoktunk beszélni.Ezek után meg is maradtunk a bevált rendszernél. A gyerekek magyar általánosba jártak, ma perfekt magyar és szlovák tudással. Angolt és németet később tanultak az iskolában, nem vesznek el a nagyvilágban.Szerintem a gyerek beszéljen a szülővel az anya-vagy apanyelvén,ezen tudja a szülő a legjobban, legárnyaltabban kifejezni magát.

  • 2015.05.16 22:23:36la tulipe noire

    Azt gondolom sznobról van szó. Nem anyanyelvű nem tud anyanyelvi szintre tanítani magyar környezetben gyereket. Ha az egyik fél idegen nyelvű akkor igen, de sokszor tapasztaltam, hogy főleg felnőttebb korban a gyerek nevet a szülőn hogy jaj apa ezt nem is így mondják mondjuk oroszul de hasonlóan mosolyog az anyján, hogy jaj ezt nem mondják így magyarul...
    Kívülről fúj mondókákat a maga szintjén, ebből még nem lesz nyelvtudás.
    sajnálom...

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 6 ruhadarab, ami tiltólistás az irodában

Minden munkahelynek más dress code-ja van, és általában rugalmasak a határok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármit felvehetünk. Legalábbis akkor nem, ha szeretnénk karriert építeni.

SZEMPONT 10 dolog, amiért óvatosan a népmesékkel

Elérkezett az ideje kimondani, hogy a népmesék már nem alkalmasak, vagy önmagukban nem alkalmasak arra, hogy pozitív, adaptív világképet közvetítsenek.

ESKÜVŐ Így néz ki egy 1,7 MILLIÁRD forintos esküvő

Egymillió fehér virág, többméter magas esküvői torta, a márványpadlóba arannyal gravírozott monogram.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta