SZÜLŐSÉG

Amin nem érdemes túl sokat rugózni egy kamasszal

2015. március 19., csütörtök 21:37

Kamasz gyerekkel együtt élni általában komoly kihívást jelent, már ami az idegek viszonylagos épségének megőrzését illeti. A saját dolgunkat könnyítjük meg, ha tudatosan nem nyitunk felesleges frontokat – nem mellesleg pedig még jó pontokat is szerezhetünk a gyerek szemében, még ha nem is fogja tanújelét adni, hogy méltányolja a viselkedésünket. Melyek lehetnek hát azok a dolog, amelyek felett inkább hunyjunk szemet, de legalábbis ne csináljunk belőlük túl nagy ügyet?

1. Frizura, öltözködés

Igen, tudjuk, hogy néz ki. Borzasztóan. Szörnyen. Iszonyúan. Teljesen felesleges azonban a kinézetére megjegyzéseket tenni, pénzt ígérni, ha vágat végre egy normális hajat, vagy ha kidobja a combközépig érő bakancsot. Hiába bizonygatjuk, hogy ez vagy az mennyire szarul áll neki, ő úgyis azt fogja gondolni, hogy 1) nem is, 2) mi ízlés terén (is) őskőkori szörnyek vagyunk, akik számára még Margaret Thatcher (már ha tudja, ki az) stílusa is formabontó és megbotránkoztató volt. Már csak azért is felesleges a hajon és a ruházaton rugózni, mert az emberek nemigen szoktak megragadni a 15 éves kori stílusuknál, tehát legrosszabb esetben is csak pár évig kell néznünk a melankolikus metroszexuálisra hajazó frizkóját, másrészt tíz év múlva ő fog a leghangosabban röhögni a saját fényképein, főleg, ha mi leszünk olyan jófejek, hogy szorgosan dokumentáljuk arra irányuló próbálkozásait, hogy minél jobban nézzen ki.

2. Zene

A fenti megállapítás, miszerint az emberek nemigen ragadnak le a kamaszkori dolgaiknál, többnyire a zenei ízlésre is igaz. Szóval, mielőtt ócsárolni kezdenénk az éppen aktuális kedvencét, gondoljuk végig, mi miket hallgattunk ennyi idősen, és még mindig úgy gondoljuk-e, hogy ezek mindegyike vállalható ma is. Ugye, ugye.

Konformista kispolgárok vagytok mind!
Konformista kispolgárok vagytok mind!

3. Dohányzás

Most biztos sokan a szívükhöz kapnak, ezért sietek leszögezni, hogy nem arról van szó, hagyjuk a 14 évest kedélyesen rágyújtani az ebédlőasztal mellett, esetleg kínáljuk meg egy szál cigivel mi magunk. A cigi azonban tipikusan olyan dolog, amibe szinte mindenki kizárólag a haverok miatt kezd bele. A cigire rászokni ugyanis melós dolog, nincs ember, aki ne lenne állati rosszul, akár a hányásig, az első pár száltól, ezért az elszánt dohányzás ebben a korban elsősorban a falkaszellem számlájára írható. Akinek volt már alkalma megfigyelni csoportban dohányzó kamaszokat, könnyen kiszúrja a kezdőket és a valójában nem szívesen dohányzókat: ők tipikusan úgy cigiznek, hogy nagy gesztusokkal lengetik a cigit tartó kezüket (mindenki látja, hogy cigizek, ugye, igen?), ritkán és rövideket szívnak bele, a füstöt azzal a lendülettel fújják is ki, és két másodpercenként leverik a nem létező hamut. Szóval, igyekeznek úgy cigizni, hogy inkább nem cigiznek, csak úgy tesznek, mintha. Aztán általában persze csak sikerül rászokniuk, ami gáz, de hegyi beszéddel és büntetéssel ezt nem fogjuk tudni elkerülni, csak azzal, ha az első 10-12 év során sikerül valahogy elérni a gyereknél, hogy ne is érezze fontosnak, hogy dohányozzon. Ehhez remek módszer a példamutatás, illetve annak erősítése mindvégig gyerekkorban, hogy merje vállalni a saját véleményét, döntéseit, önmagát, ne akarjon mindenáron bevágódni másoknál. Persze, kamaszkorban pont ez lesz a legfontosabb, a valahová tartozás, de más lehetőségünk akkor sincs, mint bízni a gyerekben és a korábbi évek munkájában. Nem fogjuk tudni ellenőrizni minden másodpercét, és füstszag után kutatva végigszimatolni a ruháját, amikor hazaér, nem csak nevetséges, de bizalmatlanságot szül, és növeli a távolságot. Ha kiderül, hogy dohányzik a gyerek, felesleges leordítani a haját, attól nem fogja letenni a cigit, csak titokban csinálja tovább. Nem kell megdicsérni, de minél kisebb balhét rendezünk, annál valószínűbb, hogy a dolog elveszíti a varázsát a szemében. A rákra való hivatkozást pedig nyugodtan felejtsük el, a felnőtt dohányosok is tesznek rá magasról, miért pont egy kamaszt érdekelne?

Ha magától nem mond rá nemet, a balhézással nem sokra megyünk.
Ha magától nem mond rá nemet, a balhézással nem sokra megyünk.

4. Hetekig nem szól egy szót sem

Pontosítsunk: hozzánk nem szól egy szót sem. A barátaival/barátnőivel bármikor képes órákig cseverészni, csak vigyázzunk, mi meg ne halljunk ebből véletlenül egy szót is, mert rögtön megvádoltatunk, hogy hallgatózunk. Ne is próbálkozzunk olyan kérdésekkel, mint hogy mi volt az iskolában („Semmi”), történt-e ma valami („Nem”), hogy érzed magad („Hagyjál”). Nehéz tudomásul venni, ha egy addig nyitott, bizalmas gyerekünk bezárkózik előttünk, de a társalgás erőltetésével nem fogjuk elérni, hogy megossza velünk a gondolatait. A legtöbb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk érzékeltetni: mi mindig ott vagyunk, hozzánk bármikor jöhet. Ha addig alapvetően bizalmas volt a kapcsolatunk, és mert hozzánk fordulni, az nem vész el, csak háttérbe szorul. Érdemes lehet még teljesen semleges társalgási témákkal próbálkozni, ami véletlenül sem kelti a gyerekben azt az érzést, hogy róla akarunk megtudni valamit. Ha pedig egyszer sikerül elkezdeni egy beszélgetést, abból már bármi lehet – még az is lehet, hogy kedvet kap hozzá, hogy megosszon velünk ezt-azt az életéből.

És persze olyan is van, hogy ezek egyike sem jelent problémát, mert a gyerekünk észrevétlenül átsiklik a kamaszkoron. Én is hallottam már róla, hogy egyszer, régen, vidéken történt valami ilyesmi. De ha nálunk nem sima, ne essünk kétségbe, a pszichológusunk szerint sokkal aggasztóbb, ha nem problémás kamasz a gyerek, mint ha igen.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.03.19 22:54:09karosszékely

    Hát, nem tudom. Én a mai napig előveszem néha azokat a zenéket, amiket 15-18 éves koromban (20-25 évvel ezelőtt) hallgattam, abszolút vállalhatónak tartom őket, elmegyek a koncertjeikre, nem csak nosztalgiából.

  • 2015.03.19 23:27:05Bambano

    "miszerint az emberek nemigen ragadnak le a kamaszkori dolgaiknál, többnyire a zenei ízlésre is igaz.": én leragadtam. ma is vállalható mind, sokkal inkább, mint a mai átlag szemét.

  • 2015.03.20 00:43:53vernarancs

    A zenere ez abszolute nem igaz, sot teljesen meghatarozo, hogy kamasz korban merre orientalodik az ember. Elete vegeig maradando lesz.

  • 2015.03.20 04:47:29Before

    Egyrészt a zenére nem igaz, de ez nem baj, senkinek nem lett még baja abból, hogy milyen zenét hallgat.
    Ami viszont címeres nagy baromság, az a dohányzás. Egyáltalán nem olyan nehéz rászokni, elég pár hónap nyomás a baráti körből és baromi gyorsan kialakul a függőség. Pont a cikkben leírt magatartásformák miatt menőnek érzik, felnőttes dolognak, és mire észreveszi az ember már kezd hiányozni...

  • 2015.03.20 08:17:41saláta boglárka

    zene nálam is!! amit 14 évesen megszerettem, az van a mai napig (37 éves vagyok). dohányzásra nagyon könnyű rászokni, leszokni meg..."már 10x sikerült leszoknom" = 1x sem... :( a ruha igaz, szörnyen néztem ki :D

  • 2015.03.20 08:57:23Phteven

    17 évesen egy hét alatt szabadultam meg minden régi zenémtől, és azokat ma is vállalhatatlannak gondolom. Persze nincs ebben semmi csoda, egyszerűen nem ismertem mást, csak a szart.

  • 2015.03.20 09:08:21Mike36

    Hát én a zenéről és az öltözködésről sem szoktam le. Cigire tényleg rá lehet szokni pillanatok alatt az szerencsére nekem kimaradt. Az utolsó bekezdés meg baromság. Kamasszal is lehet beszélgetni csak jól kell kérdezni, még azt is elmeséli mi volt a suliban.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta