SZÜLŐSÉG

Így kezelje jól a gyereknevelést érő kritikát

2015. március 15., vasárnap 19:03

Bármilyen szülő is legyen az ember: jó vagy kevésbé jó, bármilyen stílusban is nevelje a gyerekét, és bármennyire is éljen nyitott vagy bezárt életet, egy biztos: fog kapni visszajelzéseket a külvilágtól azzal kapcsolatban, milyen anya, apa.

Lehet, hogy akik ezeket a visszajelzéseket adják, adott pillanatban nincsenek is tisztában azzal, hogy megnyilvánulásukat kritikának, vagy épp dicséretnek veszi a szülő. Gyakran egy önkéntelen arcrándulás, vagy a másik ember őszinte meglepődése árulkodik. A legtöbben figyelnek ezekre a kis jelzésekre, már csak az a kérdés, mit kezdenek vele.

Mindenki fejében van egy kép arról, milyen szülő szeretne lenni. Örömmel veszi azokat a visszajelzéseket, amik ezzel összhangban vannak, és irritálják, amik ellentmondanak neki. Például mikor elkerekedett szemekkel konstatálja a kolléga, hogy „te máris dolgozol?”, az lehet bók, ami azt jelenti a fogadó számára: „mennyire belevaló nő vagy!”, és lehet kritika, amiből azt értjük: „milyen anya az ilyen?!”. A legtöbb visszajelzés többértelmű, és a szülőn is múlik, milyen jelentést tulajdonít neki.

shutterstock 34358713

Az ember egyfelől vágyik arra, hogy hiteles tükröt kapjon arról, milyen szülő, másfelől szeretné felvértezni magát a kritikával szemben. Ha valakit nagyon érzékenyen érint a másik fél visszajelzése, érdemes elgondolkodni, nincs-e valami a háttérben az alábbiak közül.

Bizonytalan vagyok magamban

Az embert érzékenyen érinti minden olyan kritika, mikor lelke mélyén maga is bizonytalan, helyesen jár-e el. Ha a fent említett anya elsősorban a szorongására hallgatva megy vissza dolgozni, hogy biztosítsa pozícióját a munkahelyén, ám közben kétellyel, bűntudattal küzd, hogy valóban ezzel tesz-e legjobbat a családnak, akkor még egy elismerő hangvételű, dicséretnek szánt csodálkozó mondat is olyan érzést fog kelteni benne, mint mikor fogideget ér a fúró. Hiszen felszínre hoz egy témát, amit ő nagy erőkkel a tudaton kívül szeretne tartani. Ha valakit indokolatlan mértékben felkavar egy visszajelzés, mindig érdemes elgondolkodni: „vajon én magam teljesen békében vagyok ezzel a dologgal?”.

A hitvallásomat támadják

Mindenkinek van valamiféle szülői identitása, kinek megmunkáltabb, kinek kevésbé, kinek tudatosabb, kinek kevésbé. Ebben az identitásban bizonyos jellemzők előkelőbb helyet foglalnak el, mint mások.

Lehet, hogy valakit hidegen hagy a megjegyzés, hogy most bizony következetlen volt, hiszen megengedett olyasmit, amit múltkor tiltott, de teljesen kiborítja, ha valaki úgy látja, nem elég melegszívű a gyerekével. Lehet, hogy az ő apja rideg volt vele, és retteg, nehogy ugyanígy érezzen a gyereke vele kapcsolatban, és ez a kritika számára azt jelenti: „te is olyan vagy, mint az apád”.

Az ilyesfajta félelmek mentén könnyen túldimenzionálja az ember a hallottakat. Meglehet, a kritika csak az adott pillanatra vonatkozott, mert épp tényleg rosszul reagált a gyerekre. De attól még lehet nagyon szeretetteljes szülő. Ha tudjuk, hogy egy témára érzékenyek vagyunk, érdemes különösen odafigyelni arra, hogy a másik ember visszajelzése csak az adott pillanatról szólt, és ez nem állít ki globális érvényű bizonyítványt arról, elég jók vagyunk-e anyaként, apaként.

shutterstock 218033527

Tehetetlen vagyok!

És persze van az a helyzet, mikor tökéletesen egyetértünk a kritizálóval, de egyszerűen mindent megpróbáltunk, és nem megy, nem tudjuk jobban csinálni. Nem csoda, ha ingerülten reagál az ember, mikor megjegyzi a barátnő, kissé szófogadatlan ez a gyerek, ha úgy érzi, az egész élete arról szól, valahogy megpróbálja rávenni a csemetét, néha hallgasson rá. Próbálta lágyan, erélyesen, érvekkel és büntetéssel, de úgy tűnik, az ő csemetéje a legengedetlenebb, miközben látszólag mindenki más el tudja érni, hogy szót fogadjon a gyerek. Ilyenkor az ember inkább megnyugtatásra vágyna, hogy nincs is olyan nagy baj (esetleg csodapirulára, amit bevesz a gyerek és megjavul), de semmiképp sem annak alátámasztására, hogy „igen, jól látod, tényleg elbaltáztad!”.

Ezekre a visszajelzésekre jó megoldás lehet annak elfogadása, hogy nem vagyunk tökéletesek, és a gyerekünk sem az. És igenis, van, akivel nehezebb bírni, tehát nem biztos, hogy ugyanaz a feladat sikerült nekünk rosszabbul, mint a másiknak, akinek más temperamentumú a gyermeke.

Bármiről is szóljon a kritika, és bármi is legyen az oka annak, hogy különösen érzékenyen reagál rá a szülő, egyfajta megengedő attitűd minden helyzetben segít. Lehet, hogy a másik embernek igaza van a saját értékrendje szerint, de nekünk is lehet a mienk alapján. A szülőség inkább alkotás, mint matematikai egyenlet: nemcsak egyfajta jó megoldása van.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.03.15 20:14:27marczy

    A "szófogadó, jól nevelt" gyereknél, ha mindezt a hatalmi pozíció által érték el, később felszínre kerülhetnek azok a feszültségek, amik a gyerekben benne maradtak az erőszakolás kapcsán. A félénk és alárendelődő gyereknek nincs önbizalma, márpedig anélkül nem lehet élni, se az iskolában, se a munkahelyen nem lehet előrejutni. És Magyarországon krónikus hiánycikk az önbizalom.

    Akinek meg mégis van, az rosszul, hatalommániás módon használja azt, mert nála is felszínre kerültek a régi feszültségek. Ha ugyanis a gyerek feszültségekkel telve kerül el otthonról pl. 18 évesen, amikor egyetemre, főiskolára megy, és hirtelen kilazul a családi kötelék, akkor adott esetben féktelenné, hatalommániássá válhat.

    A gyereket kreatív problémamegoldásra és önfegyelemre kell nevelni, ez pedig nem megy a 4000 éves hatalmi eszközökkel, és nem megy úgy, hogy a gyereket síkhülyének feltételezve prédikálunk neki ezekről a dolgokról. Persze azok gondolkodását, akik még tekintélyelvű politikai légkörben (kommunizmus) élték le életük nagy részét, nehéz megváltoztatni.

    A szülő iránti bizalom korai aláásása durva hatalmi eszközökkel ("Amíg az én kenyeremet eszed...") meg a legkárosabb, ami a gyerekkel történhet, mert érzelmi labilitást, a stabil kötődés teljes hiányát okozza, ami aztán vissza fog ütni felnőtt kapcsolataiban is. Ezzel lehet, hogy a gyereket átmenetileg "meg lehet törni", ha úgymond szófogadatlan, hosszú távon azonban helyrehozhatatlan károkat okoz, mert elveszi az esélyét annak, hogy a gyerek önmaga lehessen. Az emberi jogok is a családban kezdődnek. Azaz: nekem is vannak jogaim mint szülőnek, de neked is lehetnek jogaid.

  • 2015.03.15 21:00:40Erzsébet Zsuzsanna Bükkös

    Én azt tapasztaltam, hogyha a gyerek felnő, és valahogy mégis kialakul egy egészséges öntudata, és önbizalma a hülyéneknézés és az "énjobbantudomhogymijóneked" ellenére, és tájékoztatja a családját, hogy ő már felnőtt, és szeretné, hogy emberszámba vegyék, valamint egy felnőttnek járó bánásmódot, akkor se kapja meg. Most itt azt nem tudom, hogy ezt azért csinálják, mert eleve nem is képesek ilyenre, vagy csak egóból.

  • 2015.03.15 21:58:50leftalone

    Amikor saját gyerekem született, egyszer kialakult egy beszélgetés a szüleimmel. Visszanézve én elmondtam, hogy mi volt az, amit szerintem nem jól csináltak és engem rosszul érintett. De természetesen tudom, hogy jó szándék vezérelte őket.
    Mondták, hogy bocsánatot kérnek, nem gondolták, hogy ezek ennyire rosszul érintettek akkor. Nekem ez önmagában egy nagy lelki felszabadulás volt, amolyan régen elfojtott haragot engedtem el.

    Remélem 20-25 év múlva én is megkapom a saját elszámoltatásomat majd :)

  • 2015.03.15 22:45:19subidubidu

    Oh, én már most hallom néha, hogy sok mindenhez értek, de a gyerekneveléshez nem. Vicces egy 14 éves szájából. De mivel minden este behív beszélgetni magához, úgy vélem, olyan nagy gond nem lehet. ;-)

  • 2015.03.17 09:05:41Vermine

    Normalis, epeszu embernek kell nezni a gyereked a kezdetektol, aki kb tudja, mit csinal, es nem vmi idegesito nyomi torpenek, akit folyton adjusztalni kell, h apuanyunak vegre nyugta legyen. Sokan szinte kotelessegnek erzik, h a nekik ugymond alarendelt elolenyeket (kutya, macska, gyerek, idos szulo stb) folyamatosan korlatozzak es igazgassak, meg akkor is, ha magatol nincs ra szuksege.. Errol a hierachiabuzisagrol kell leszokni vegre, ey akkor beke lesz, nem hatalomharc.

  • 2015.03.19 10:53:13Kis Mirjam

    Kedves marczy.
    "Az emberi jogok is a családban kezdődnek. Azaz: nekem is vannak jogaim mint szülőnek, de neked is lehetnek jogaid."

    Ezt így a legnagyobb hiba kijelenteni.

    Ugyanis az emberi kötelezettségek is a családban kezdődnek. Sok gyerek csak követelődzik, hisztizik, parancsolgat(na) a szülőnek, megsértődik...

    Inkább azt kellene tudatosítani minden gyerekkel, hogy akkor lehet egyenrangúan joga valamihez, ha egyenrangúak a kötelezettségei (persze a maga szintjén, nem a munkahelyre, pénzszerzésre gondoltam...).

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta