SZÜLŐSÉG

Okkal vannak levágott fejek az esti mesében

2015. március 9., hétfő 15:31

Egyik barátnőnk, Eszter nemrég mesélte, milyen nehéz feladat elé állította saját magát. Négyéves kislánya ugyanis a legtöbb gyerekhez hasonlóan nagyon szereti a meséket, csakhogy Eszter szerint a mesék túlnyomó többsége felesleges brutalitással van tele. Különösen az egyébként aranyos népmesékkel van sok baj: állandóan fejeket vágnak le bennük, szereplők egészben nyelnek le más szereplőket, és némelyikben többen halnak meg, mint egy ZS kategóriás akciófilmben. Ezért Eszter minden mesét átfogalmaz, a durva jeleneteket egyszerűen kihagyja, vagy mást talál ki helyettük.

Ez elsőre aranyos ötletnek tűnik, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy célravezető. A meseterapeuták szerint a népmesék okkal tartalmaznak véres, bizarr vagy épp szorongáskeltő részeket, és nagy hiba lenne ezeket kivágni.

Vegyük csak az egyik kedvencemet: a rózsát nevető királykisasszonynak mindjárt az elején kivágják a szemét, és macska szemét teszik be a helyére, amit a boszorkány egy fiókból vesz elő. Felolvasná ezt óvodáskorú gyerekének? Márpedig fel kellene. Korbai Hajnal meseterapeutával, a Mosoly Alapítvány munkatársával beszélgettünk lefejezésről, tűzön pörkölésről és szörnyszükségletről.

A népmesék tele vannak agresszióval, fizikai bántalmazással, halállal, levágott fejekkel. Kivájják a szemedet, tűzre vetnek. Erre most komolyan szükség van? Miért?

Az alapprobléma szerintem az, hogy a felnőttek azt gondolják, hogy a gyerekek ugyanúgy látják a világot, ugyanazt élik meg a mesehallgatás alatt, ugyanazokat a képeket látják, mint ők. Pedig az a felnőtt, aki már látott emberboncolást vagy vérben tocsogó horrorfilmet, nyilván nem ugyanazzal a képi anyaggal dolgozik a képzeletében, fantáziájában, mint egy gyerek, akinek jó esetben a „legszörnyűbb” ilyen típusú emléke, mikor a játékbabájának a fejét levette, majd visszatette minden trauma nélkül. Vagy éppen látott feldarabolni egy vajaskenyeret... aztán felfalta!

Ám a mesék nemcsak ezen a szinten értelmezhetők, és hatnak a hallgatóra. A mese szereplői egyszerre azonosíthatók be a körülöttünk élő hús-vér emberekkel, és egyszerre szolgálnak útmutatóul a saját belső világunk feltérképezésében.

Vagyis a sárkány vagy a boszorkány egyszerre lehet egy rokon, vagy a szomszédasszony, de jelentheti egy olyan személyiségrészünket, vagy betegségünket, amely ellenünk fordult, és le kell győznünk. Meg kell semmisítenünk. Ha így nézzük, a gyereknek nemhogy szépíteni kell a sárkány lefejezésének, vagy a boszorka tűzön pörkölődésének részletét, hanem azt fogja a gyerek a legjobban élvezni a meséből.

Vagy amikor a főhős elveszíti a szeme világát majd visszanyeri a mesében (mire vagyunk vakok az életünkben?), feldarabolják és újraélesztik hétszerte szebben (hányszor éljük meg gyerekkorunktól egy-egy életszakasz végén, egy új kezdetén, vagy krízishelyzetek után, hogy teljesen új minőségben „születünk újjá”). Ezeknek a részeknek mind megvan a maguk jelentősége a történetekben, és a tudattalan és szimbólumok nyelvén szólva meg is érthetjük őket akár felnőttek, akár gyermekek vagyunk. De könnyen félre is érhetjük őket, ha a racionális bal agyfélteke szabályai szerint közelítünk a mesékhez.

Mi a helyzet a rajzfilmekkel, filmekkel? Azok is lehetnek nyugodtan rémisztőek?

Eltér a kettő. A másik szerencsés tulajdonsága a gyermeki fantáziának, hogy csak annyira ijesztőnek képzel el egy szereplőt vagy történést a mesében, amit ő még elbír. Kicsit szeret borzongani, van neki „szörnyszükséglete” is a szakemberek szerint, de csak annyira, amennyivel még meg tud küzdeni.

Ezért van probléma a készen kapott, felnőttek által készített képekkel, akár mesekönyvben, akár rajzfilmen. A mindent látott felnőttek sokszor túlteljesítenek az ijesztgetésben, nehezen tudják belőni, hogy mennyire kellene ijesztőnek lennie az adott gonosz boszorkánynak vagy szörnyetegnek. Nem tudnak belehelyezkedni a gyermekek képzeletvilágába. Az én gyerekem a Disney verzió Hamupipőke mostohája elől kiszaladt a szobából minden alkalommal, pedig ha csak hallgatja a meséket, bármilyen gonosz banyát jól bír.

És ha egyszerűen csak kihagyom a gonosz banyát?

Ha kihagyjuk a felnőttként félelmetesnek vélt részeket a meséből, ezzel pont a gyógyító erejétől fosztjuk meg őket. A tárgy nélküli szorongás, félelem egy meghatározatlan valamitől a legijesztőbb a gyerekek számára. Ahogy a lebegő szorongás kap egy tárgyat, és be lehet helyettesíteni egy gonosz meseszereplővel, ezzel egyszerre adunk lehetőséget a gyereknek arra, hogy eltávolítsa magától a félelmét, valamint, hogy megküzdjön vele a mesehősök példájának segítségével.

Rémálmai nem a népmesék ijesztő részeitől lesz a gyereknek, hanem a szakirodalom szerint éppen azzal fokozzuk a gyerekek szorongását, ha kigyomláljuk a félelmetes részeket, és az azokkal való megküzdési lehetőségeket.

És ha agresszív lesz a sok mesebeli verekedéstől? Mi van, ha a kislányom majd a népmesékből tanult módokon akarja megoldani az oviban a konfliktust?

Az agressziót nem fokozzák a mesék sem gyerekkorban, sem felnőttkorban. Sőt! Nincs több agresszió ezekben a népmesékben, mint a való életben! És azok, akik gonoszul viselkednek benne, mindig meg is kapják a méltó büntetésüket. Nem úgy, mint a való életben, vagy a Tom és Jerry féle laposraverős rajzfilmekben... bár be kell valljam, ezeket nagyon szerettem én is kiskoromban.

Azt gondolom, hogy meg lehet ilyeneket is nézni a gyerekkel, ha utána elbeszélgetünk róla. Van úgy, hogy éppen arra van szüksége, hogy lássa, ahogy elagyabugyálják egymást a macska meg az egér. És kinevetik magukból vele a feszültséget. Ha elmagyarázzuk neki, hogy lehet így érezni a testvéred vagy a barátod iránt is néha, nincs ezzel gond, képzeletben el is játszhatsz vele, de megcselekedni már nem szabad. Mert a valóságban ezek súlyos sérülésekkel járnak, és bántani nem szabad senkit.

Egy egészséges gyerek, ezt megérti, és külön is tudja választani a mesét és a valóságot, ha már megvan a kettős tudata.

Mi a helyzet a műmesékkel? Azok is jók?

Műmesékről így általánosságban nehéz beszélni. Vannak jók, és vannak nagyon rosszak. Számomra a népmese azért a legideálisabb, mert az már több száz év alatt átment egy alapos szűrőn, és csak azok maradhattak fent a rostán, amelyek fontos emberi kérdésekre adtak hiteles és működő választ. A kortárs műmesék ezen még nem mehettek keresztül, csak érezni lehet, hogy melyik az, ami megszólít a gyerekben valamit, és segít neki az életkorának megfelelő nyelvezeten megküzdeni a mindennapok kihívásaival. Andersen vagy Oscar Wilde már kiállta az idők próbáját, hiába műmesék, de az emberi lélek mélységeiről mesélnek. Bár ezek is inkább a nagyobb gyerekekhez és a felnőttekhez szólnak.

Vannak-e speciális korosztálynak való, vagy épp speciális élethelyzetekről szóló mesék? Például mit olvassunk költözködés, válás, betegség esetén?

A népmesék között, bár eredendően ezek is felnőtt műfajok voltak, annyiféle van, hogy minden korosztálynak lehet benne találni megfelelőt. Állatmesékkel lehet kezdeni a kis óvodásoknak, aztán később a kettős tudat kialakulásától (4-5 éves kor) szoktuk ajánlani a klasszikus varázsmeséket, melyek azokat a bizonyos „ijesztő” részeket tartalmazzák.

Vannak speciális mesék – minden élethelyzetnek megvan a mesebeli párja Boldizsár Ildikó meseterapeuta szerint. Megtalálni a legmegfelelőbbet sokszor nem könnyű még a szakembernek sem. A választásban a gyerekek a legjobbak. Ha bírjuk kitartással, hogy százszor egymás után is ugyanazt a mesét kell felolvasnunk a gyerekünk kérésére, biztosak lehetünk benne, hogy olyan mesét találtunk, mely az ő aktuális problémájára felel.

Bővebben a témáról:

Bettelheim, B. (1985): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Gondolat Kiadó, Budapest.

Boldizsár I. (2010): Meseterápia. Magvető Kiadó, Budapest.

Boldizsár I. (2013): Mesekalauz úton lévőknek – Életfordulók meséi. Magvető Kiadó, Budapest.

Davis, N., Simms, L., Korbai, H. (2010): Az aranytök – Terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek I. Mosoly-Terápiák sorozat, L'Harmattan Kiadó, Budapest.

Korbai, H., szerk. (2010): Lotilko szárnyai – Terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek II. Mosoly-Terápiák sorozat, L'Harmattan Kiadó, Budapest.

Propp, V. J. (2005): A varázsmese történeti gyökerei. L'Harmattan Kiadó, Budapest.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.03.09 21:09:20takaba

    Nagyon-nagyon okos, jó cikk! Teljesen buta tévhitekben él sok felnőtt és szülő is, mert már maguk sem értenek, éreznek semmit a mesék szimbolikus erejéből. Pontosan azért vannak a szörnyek, a véres részletek a mesékben, mert a gyermek is tele van iszonyú érzelmekkel, indulatokkal, amelyek borzalmasan rémítőek egy kisgyermeknek, aki nem tud másként még foglalkozni velük, csak a mesékkel. A lebutított mesétől lebutított érzelemvilágú gyerek lesz, és ha nem tudja az agresszióját, dühét, félelmét biztonságosan (ágyban, a mama hangja mellett, az ő biztonságos közelében) megélni mondjuk egy "szörnyű" mesével, akkor magára marad a valóságban ezekkel a létező indulatokkal. A meséket kiherélő anya elveszítette minden őstudását arról, mi kell egy gyermeknek, de legalább akkor hallgassanak a szakemberre. Az segít a gyereknek, ha nem azt tapasztalja, hogy nincsenek szörnyűségek, mérgek, rossz dolgok, haragok a lélekben, hanem azt, ha vannak - de van rájuk megoldás. Pl. ami a mesékben mindig: hogy MINDIG megküzd a hős a gonosszal (nem elmenekül előle egy ostoba rózsaszín babaszobába), és MINDIG legyőzi a rosszat, még akkor is, ha közben többször elbukik, és tanulnia, erősödnie kell. Ez a mesék üzenete, nem az, hogy rossz nincs, fojtsd el, és legyél neutorikus fél életeden át.

  • 2015.03.09 21:51:08Alick

    A klasszikus drámáktól kezdve ugyanez megy a felnőtteknek is...

  • 2015.03.09 22:03:06Barango

    Nagyon hasznos volt számomra a cikk! én gyerekkoromban faltam a népmeséket, mégsem emlékszem egy rémálmomra sem, ami ebből fakadt. Viszont felnőtt fejjel, ahogy felolvasom a gyereknek, tényleg gáznak érzem a rémségeket. De akkor elnyomom ezt magamban:) Azon gondolkodom, hogy mi van azokkal a mesékkel, ahol szándékosan megcsavarják a népmesékben megszokott karaktereket? pl. süsü, holott eddig úgy tudta a gyerek, hogy a sárkány rossz. vagy hogy egy durvább kavarást mondjak, a Shrek, ahol a főhős egy emberevő ogre(!), de amúgy jófej, és ott a Jótündér a nem is tudom, melyik részben, aki meg tulajdonképpen gonosz. Kell ez a gyereknek? nem kavarja meg a 6-7-8 éveseket???

  • 2015.03.09 22:54:27glad az egyetlen

    Nagyon jó cikk, pont mostanában akartam írni én is a témában.

    @Barango: "...mi van azokkal a mesékkel, ahol szándékosan megcsavarják a népmesékben megszokott karaktereket? pl. ....Shrek, ahol a főhős egy emberevő ogre(!), de amúgy jófej, ....Kell ez a gyereknek? ..."
    Igen kell, de mondjuk ennek értelme csak akkor van ha elég "klasszikus" mesét ismer. Az olyan mesében ami rávilágít, hogy nem egyértelmű, ki a jó és gonosz, segít elkerülni a túl sztereotip gondolkodást.

  • 2015.03.09 22:55:43bigyoka12

    Barango Nem, legalábbis engem sosem zavart össze. Nem hasonlítottam össze más mesékkel, shrek egyszerűen csak jó volt és kész, a tündér pedig gonosz. Szerintem nem igazán van olyan gyerek akit ez összekavarna, mert nem így gondolkodnak. Vannak a jók és a gonoszak, az hogy melyik milyen lény az teljesen mindegy. Legalábbis én így gondolom.

  • 2015.03.10 07:50:46Rébusz

    Nagyon jó és hasznos cikk, én is hallottam már erről Piroska és a farkas kapcsán, miszerint a mesében gyakorlatilag utalás történik a kislány felnőtté válására, ami félelmekkel teli. A mese segít a feldolgozásban. Az "ajánlott irodalom" a cikk végén is nagyon hasznos. A téma elbírt volna akár egy hosszabb taglalást is.

  • 2015.03.10 07:57:28pfekete101

    Sorry, de én kiskoromban mindig is utáltam az erőszakos meséket: Jancsi és Juliska, Piroska ás a farkas, Kismalac és a farkasok, ....
    Kedvenceim voltak: Süsü a sárkány, Mesék Mátyás királyról, Pom-pom, ....
    + persze vannak népmesék, amik beleférnek, de pl. az amikor az asszony megmérgezi a gyerekeit, hát szerintem az eléggé tré...

  • 2015.03.10 08:03:18Phteven

    Gyerekkoromban egyszer volt rémálmom mesétől. Azt is a Disney készítette. A Hófehérkében volt egy rész, ahol a gonosz mostoha odarúgott egy üres agyagkorsót a csontváznak a börtönben, aki halála előtt épp a korsóért nyúlhatott, de szomjan halt. :-)

  • 2015.03.10 09:45:58alfacharlybravo

    A népmesék nem zavartak, de a műmeséktől rosszul voltam már gyerek koromban is. A fiamat figyelmeztettem, hogy ne hajoljon ki az erkélyen mert leeshet. Nem baj Tomnak sem lett semmi baj válaszolta, de neked igen, de majd szerencsém lesz és jön egy szénás szekér és majd az megvéd. És hány szénás szekeret láttál eddig az utcánkban? Hát eddig még egyet sem, de ha leesek biztosan jön egy.

  • 2015.03.10 10:33:06Franquette

    "A tárgy nélküli szorongás, félelem egy meghatározatlan valamitől a legijesztőbb a gyerekek számára. Ahogy a lebegő szorongás kap egy tárgyat, és be lehet helyettesíteni egy gonosz meseszereplővel, ezzel egyszerre adunk lehetőséget a gyereknek arra, hogy eltávolítsa magától a félelmét, valamint, hogy megküzdjön vele a mesehősök példájának segítségével."
    "Az segít a gyereknek, ha nem azt tapasztalja, hogy nincsenek szörnyűségek, mérgek, rossz dolgok, haragok a lélekben, hanem azt, ha vannak - de van rájuk megoldás. "

    Ez a tárgy nélküli félelem a halálfélelem. Nagyszerű, ha egy gyerek behelyettesíti ezt egy gonosz meseszereplővel...eltávolítja magától... de.
    NINCS mindig minden szörnyűségre megoldás az életben. Én is szeretném azt hinni, hogy a halál- és egyéb félelmeimet szubjektálom egy gonosz ogréba, akkor a világ totál szép és jó lesz és sose halok meg, mert a királyfi úgyis legyőzi. A faszt.
    Az életben nem győzi le MINDIG a jó a rosszat, és az életben mindig, mindenki végig félni fog a haláltól.

  • 2015.03.10 10:39:52hallode

    Már az egyetemen is ezt tanultam. Igenis, kell a gyerekeknek a gonosz boszorkány, az ősi minták a jóra és a a gonoszra, az ún. archetipikus figurák, alakok.
    Felesleges őket ettől óvni, ha mesélünk.
    A rajzfilm már más téma. A legjobb megoldás (mert kizárni csak nagyon nehezen lehet ezeket), ha lehetőség szerint mindig ott vagyunk, mikor a gyerek mesét néz, ha bátran kérdezhet, sőt meg is beszéljük, mit látott. És persze ha figyelünk, és (ki)kapcsolunk, ha durva a narráció, vagy a képi világ.

  • 2015.03.10 10:43:57Franquette

    Nekem csalódás volt, amikor a gyerekkori nyugtatgatás meg mesehazudozás után kiderült számomra, hogy milyen a világ valójában.

  • 2015.03.10 11:09:28Franquette

    [link]

  • 2015.03.10 11:36:05Kovácsné

    Az is érdekes, ahogy a világ változik. Nekem soha semmilyen erkölcsi skrupulusom nem volt a népmesékkel kapcsolatban, gyerekem meg mindenféle szemétládának elmondta a Király Kis Miklóst (joggal) aki azt mondta a sárkánynak, hogy nem fogja levágni a fejét, aztán mégis (:

  • 2015.03.10 14:21:14gerard1999

    Sziasztok.

    Bruno Bettelheim: A mese büvölete avagy a gyermeki lélek (vagy valami ilyesmi)
    Elolvastam.
    Ti is tegyétek meg: Mindent megtudsz a meséről, a ygermeki lélekről, a mesék szimbolikus erejéről stb. DE nagyon fontos három megállapítás:
    1., A mesélt mese a legerősebb, a felolvasott már gyengült erővel hat, a színes fotós könyv, amelyikből olvasol a gyereked pedig nézi a képeket nem túl jó, a diafilm közepes, a többi (filmek) meg értéktelenek. Pont ettől érdekes a mesék, hogy a gyerekek képzelhetik el aháterét, és az ő szorongásaikat oldja fel.
    2., Nem minden mese jó, szerinte az ANDERSEN mesék kifejezetten ROSSZAK, A GYERMEKEK PSZICHOLÓGIAI FEJLŐDÉSÉT GÁTOLJÁK. Nem népmesei alapokon nyugszanak, hanem andersen lelki bajait írta ki magából, emiatt ezek a mesék nem adnak, hanem elvesznek.
    3., A gyermeked ha 100* kér egy mesét mesélni,akkor éppen nagyon erősen feldolgoz valamilyen élményt, ha nem kér egy másikat, akkor "olyan" gondja nincs, amihez az a másik mese adja a menyugvás. Ezért ÉRDEMES az mesélni, amelyiket kérik legalábbis népmesei szinten biztosan.

    Zserár

  • 2015.03.10 14:23:16gerard1999

    Bocs most láttam, hogy a bővebben részben meg is említik.

  • 2015.03.10 14:27:20Estevez atya

    Most ahogy így visszagondolok, nem nagyon olvastunk a gyereknek kép nélküli mesét. Bogyó és Babóca, és Anna, Peti, Gergő nem megy anélkül.

  • 2015.03.10 14:31:24gerard1999

    Kedves Franquette.

    Azért mert Te félsz a haláltól, atól még más teljesen elfogahatja ezt, esetleg nem ezzel a gonodlattal a mindennapjaiban éli az életét...

    "NINCS mindig minden szörnyűségre megoldás az életben.".
    Ha elfogadod van megoldás. Az hogy elfogadod. Tudom, hogy a nagymamám meg fog halni nemsokára. Elfogadtam, nem tudok mit tenni ellene, vagy megoldást kereshetnék, azt meg minek? Tudtad, hogy az a család, akinek két gyereke veszett a Dunába, mert nem fogott a kézifék újra gyereket vállal. Elfogadták azt ami megváltoztathatatlan. Persze önszilkosok is lehettek volna. Nem hiszem, hogy egyszerű, de lehetséges.

    A gyerekeket kiskorukban a mesék részben segítik a problémáik/szorongásaik feloldásában, kicsit nagyobbként, meg ha hagyod sírni őket, és hogy egy-két pofont kapjanak az élettől, akkor megtanulják, hogy ez nem a világ vége, és később más pofonokat is elviselnek... Ha burokban óvod őket, akkor olyanokká válnak, mint akik azt hiszik, hogy halálfélelemben telik az élet....

  • 2015.03.10 14:38:07gerard1999

    Bocsánat estevez.

    A bogyó és babóca nem mese.
    Az anna peti se.
    Semmiben sem segítenek, de legalább értelmetlenek.

    Meseszerű hétköznapi történetek, amelyekben nincs gonosz, csak és kizárólag bugyuta történetek. Ami azokban a könyvekben van, azt megélni kell, nem olvasni. A kettő nagyon nagyon más.
    Az Anna Peti Gergőből az derül ki, hogy anya-apa majd megoldják a problémákat, amelyeket amúgy is könnyű megoldani, és amelyeknek a megoldásához nekik szinte semmiféle megerőltetést nem kell csinálniuk. A legtöbb meséjükben még probléma sincs... Ha eltörött a telefon, akkor apa vesz egy másikat, és a régit megkapja a gyerek. Tényleg milyen tanulságos. A gyerekek azért szeretik, mert pont azt csinálják ezek a mesék, mint az életben a burokban nevelés. Nem engedi meglátni a problémákat, és akkor azok nincsennek is. Szerintem meg vannak.
    Ezek a mesék a valóságtól való meneküléseket jelentik.
    Tudod mennyi anyuka mondtam, hogy csúnya dolgokat csinálna azzal az írónővel (miközben a jószándékát nem vitatom). Mert bizony a valóság nem ilyen.

  • 2015.03.10 16:02:46Franquette

    Kedves gerard1999,

    ha nem tudnád, az összes létező félelmünk végső soron a halálfélelemre vezethető vissza. Nem csak az enyém, minden emberé. A gyerek életében a legelső szorongás, hogy ha nincs ott az anyja, akkor MEGHAL. És így tovább, minden félelmünk ide vezethető vissza. Pszichológiai alapok, általános iskola 1. osztály.

  • 2015.03.10 16:31:04A Tyne folyó déli partja

    Franquette, első osztályban ma már pszichológiát tanulnak? hova fejlődtek a sulik az elmúlt 30 évben...

    amúgy én olvastam a Bettelheim könyvet, tartottam is mesepszichológiából előadást. lényegében a cikk leírta rövidítve...

    de még valami: ezek inkább nagyobb gyerekeknek való mesék, tehát nem két-három évesnek. a két-három évesnek még pont inkább a hétköznapi kell, hogy pl. a macianyuka felkelti reggel a kismacit, reggeliznek, s elmennek az oviba. tehát, amit ő csinál, csak kivetítve.

  • 2015.03.10 18:17:09blueberries

    Az Andersen-mesék nem "rosszak", legfeljebb mások, mint a népmesék. Engem, bár némelyik ""megkínzott" gyerekkoromban, de érzékenyebbé is tett, ez, persze, a mai világban, általában nem kimondottan előny... A rajz- bábfilmek között is volt, amelyik nyomasztott, de a népmeséket nagyon szerettem. Sajnos az olyan felnőtt, aki úgy gondolkodik, hogy ki kéne gyomlálni a rossz dolgokat a mesékből, az elfelejtette, hogy milyen volt gyereknek lenni.

  • 2015.03.10 19:53:37mammmamia

    Engem a Borsószem királykisasszony - bevallom - annak idején nagyon megviselt. Ugyanis kipróbáltam: a párnám alá betettem egy szem borsót, hátha... de SEMMIT NEM ÉREZTEM! Pedig csak 1 párna volt, nem húsz! Reggelre sem lettem sem kék, sem zöld...

  • 2015.03.11 10:14:13petimegmondja

    Mindez szép és jó... lenne, ha nem a 21. században élnénk és nem ömlene mindenhonnan az audiovizuális élmény a gyerekekre. Már nagyon pici kortól. Így viszont a kész képi minták sokkal durvább képzeletbeli lényeket eredményeznek, mint amit a népmesék virágzásának korában a gyerekek a környezetükben tapasztaltakból el tudtak képzelni.
    Én már bőven a negyvenes éveimet taposom, de emlékszem, hogy milyen traumatikusan éltem meg az Óz filmet vagy a Kis Hableány japán rajfilmfeldolgozását anno. Pedig ezek kismiskák a mai amcsi és japán képregényalapú műsorok szörnyűségeihez képest.
    Tehát a szemet kivájó boszorkány és hasonlók okésak, ha a gyerek egy villany nélküli tanyán él, de egy napi szinten órákat tévéző gyereknél ne csodálkozzunk, ha esetleg a mese utáni éjszaka bömbölve bújik az ágyunkba mert szörnyűséges rémálma volt és retteg egyedül a szobájában...

  • 2015.03.11 15:42:00kérgesedő lélek

    petimegmondja: "Tehát a szemet kivájó boszorkány és hasonlók okésak, ha a gyerek egy villany nélküli tanyán él, de egy napi szinten órákat tévéző gyereknél ne csodálkozzunk,"

    Mi nem tanyán élünk, hanem egy vidéki város belvárosában, viszont nincs tévénk. A 2,5 éves kislányomnak jelenleg több könyve van mint nekem eddigi életemben (35 vagyok). Nézhet mesét (monitoron), azt amit mi választunk, addig amíg mi mondjuk (ez általában naponta 4*5 percet jelent, 5 perces egy mese). Ha filmről beszélünk az kislányomnak a diafilmet jelenti.
    A tévéből csak a szenny és a mocsok árad, az elérhető 100 csatornán összesen, ha lehet két elfogadható műsor, az ismeretterjesztő csatornák is tele vannak reklámmal. Előbb-utóbb biztos találkozni fog azzal, hogy van tévé is és abban mindenféle megy, de remélem addigra sikerül kialakítani benne, hogy mi az értékes és mi nem az.

  • 2015.03.11 16:11:47Androsz

    Ismert tévképzet az, hogy ami rajzfilm, az a gyerekeknek való. Felnőtteknek szóló rajzfilmek is készülnek, még olyanok is, amelyek gyerekek számára halálosan unalmasak. Doktor Agy, az új gazdasági mechanizmust felnőttekkel megértetni próbáló rajzolt tudós? professzor? szakértő?, mókás rajzfilmbetétekkel, emlékszik rá valaki? Gyerekként három perc után otthagytuk. Később, nagy gyerekként már kóstolgattam, de az már más eset.

    Nem eléggé ismert tévképzet az, hogy ami meseszerű és "nép", az gyerekeknek szól. Ezeket néha a felnőttek egymásnak találták ki, és a horror már akkor is része volt a történeteknek. A gyerekek is hallgatták, nyilván, de nem mindig ők voltak a "célközönség". Vagyis a népmeseiséget szűrőnek remélni nem teljesen megbízható elképzelés.

    Az tény, sokszor bizonyított, hogy a szóban előadott mese valóban átmegy egy szűrőn a gyerek agyában, mert a nem túl részletező horrort sikolyok, vér és végvonaglások nélkül képzeli el. Ijesztően, de feldolgozhatóan, hiszen úgyis nemsokára jön a hős, és a gonosz megsemmisíti, és utána mindenki táncol. :-) Nekem erre egy nagyon jól sikerült példa az először engem is megdöbbentő Kisvakond-epizód a nyúlmama szüléséről. Ideálisan van a történet lekerekítve, egy tabutémát feldolgozhatóvá téve. Ha már képben ábrázoljuk az ijesztőt, akkor azt így kell csinálni.
    ...

  • 2015.03.11 16:21:00Androsz

    ...
    Mert a képileg ábrázolt mese már megkerüli a szűrőt, ez így igaz, és kész képzeket vetít a kisgyerek agyába az álmokban és a magányos fantáziálgatásokban. Nekem amikor a szórakozó lányok az ördög társaságában borotvapengéken táncoltak, ez okozott elég fejtörést, de egy rajzfilmben vagy mesefilmben ezt elég ijesztő és maradandó módon is meg tudnák mutatni, csak hogy egy nem teljesen sikeres példát megemlítsek. Oz meséjében a szárnyas majmok olvasva is elég ijesztőek voltak, nem is egészen kis gyerekként, erre emlékszem. Az, hogy most hirtelen nem jut eszembe ennél erősebb példa, azt mutatja, hogy az én elég régi gyerekkoromat még megúsztam drasztikus meseképek nélkül. Igaz, akkor a mesefilmek és rajzfilmek még a napok kitüntetett eseményeinek számítottak az egy-másfél tévécsatornán.

    A diafilm már kissé határeset, de a jó rajzoló jól adja el a rosszat is, mesés jellegű, "lekerekített" figurákkal.

    "Ha így nézzük, a gyereknek nemhogy szépíteni kell a sárkány lefejezésének, vagy a boszorka tűzön pörkölődésének részletét, hanem azt fogja a gyerek a legjobban élvezni a meséből."

    Hát ez azért nem egészen így van. Mi a kishúgommal elgondolkodtunk azon, hogy milyen dolog volt a boszorkányt élve elégetni. Hiszen a való élet írott és íratlan szabályai között is ott van az, hogy a gonoszságot gonoszsággal megtorolni nem jó, nem is törvényes módszer. A "tűzön pörkölődés" már jóval több a szükségesnél. Belökték a kemencébe, ahol a csúf boszorkány elpusztult, a gyerekek pedig hazamehettek a szüleikhez, ennyi éppen elég, nem? Pörkölődés? Itt van, amikor az értelmetlen realisztikusság már túl tárgyszerű képeket adagol a gyerekek védtelen elméjébe.
    ...

  • 2015.03.11 16:33:07Androsz

    ...
    Nem tudom, hogy mennyire üdvözítő a gyerekeket azzal felkészíteni a később a tévéből megmagyarázhatatlan sűrűségben áradó erőszakra. Lehet, hogy kell. De akkor ne csodáljuk, ha a gyerek már eleve elfogadóan érkezik a ma szinte kikerülhetetlen tévés erőszakhoz. Hogy már kiskorában bevésődött az, hogy a durva erőszak, a kegyetlenkedés a hős tényleges eszköze lehet, így aztán egyre több gyerek fog fegyvert teljes természetességgel általa nem szeretett emberekre, és teljes természetességgel veszi el erőszakkal is, amit megkíván. VAN a tévének rosszra nevelő hatása, nem lehet a dolgot elkendőzni.

    @kérgesedő lélek: "... viszont nincs tévénk. A 2,5 éves kislányomnak ... Nézhet mesét (monitoron)... ez általában naponta 4*5 percet jelent, 5 perces egy mese"

    Az eddig általam elmondottakkal látszólagos ellentétben ezt nem tartom jó nevelési módszernek. Sokszor gondolkozom azon, hogy egy öt-hatszáz évvel ezelőtti embernek mit jelentene a mai világ. Például a tévéből őt érő vizuális sokk, amit csak egy ostoba reklám vagy egy filmfőcím tud jelenteni. És még egy dokufilm is, bizony. Erre koncentrálva nézzen meg mindenki egy-egy "békés" részletet. A vontatott szappanoperákon kívül szinte minden a "korszerű" tévés igényeket akarja kiszolgálni, sűrű vágásokkal, folyamatosan mozgatott részletekkel, ma még egy egyszerű feliratot sem lehet a képre mozgatás nélkül kitenni, mert az állítólag nem elég a néző figyelmének fenntartására. Egy videóklipről már szólni is fölösleges, mert az már eleve a vizuális sokkra törekedik. Ha egy kisgyerek elméje nem készül fel erre a stílusra, akkor egy tanító jellegű műsor is túl sok lesz neki, amiben a feldolgozhatatlan ingersokaság miatt elérhetetlen marad számára a közölni tervezett tudás. Erre fel kell készülniük.

  • 2015.03.13 20:45:14A Tyne folyó déli partja

    Androsz: a rajzfilm=gyerekeknek való dologról jut eszembe, hogy velem egy nagyokos közölte, hogy a South park az gyerekprogram. ja, marhára...

  • 2015.03.15 19:40:36Emmanuel Goldstein

    a népmese eredetileg nem a gyerekenek szólt..
    sőt, a mainapság közkedvelt népdalok sem, oszt mégis ezzel trenírozzuk a kis porontykákat, de majd valami pszichószakon bukott félértelmiségi megmagyarázza egy okosnak tetsző cikkben, miért lényeges a szellemi fejlődés szempontjából háromévesen a baszásról énekelni :)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta