SZÜLŐSÉG

Házifeladatok a szülőknek - már ambícióim lettek

2015. február 28., szombat 15:31

Úgy kezdődött, hogy a gyerek benevezett egy iskolai szervezésű háziversenyre. Az ilyesmit elég lazán kezeljük itthon, nem ártjuk bele magunkat egymás ügyeibe: ő nem ír helyettem posztokat, én meg nem matatok bele az iskolai dolgaiba, fő az önállóság (egészen addig, amíg láthatóan rendben megy minden). Versenyezzen, hajrá, sok sikert hozzá.

Akkor kezdtem gyanút fogni, amikor az egyik, szintén nem kimondottan aggodalmaskodó anyuka felvetette: mégis, hogyan akarják biztosítani a fair play-t egy háziversenyen? Mert hát itt mindenki csal, ha van rá lehetősége. Oké, ő személy szerint igyekszik megállni, hogy ne segítsen a gyereknek, de mi a garancia, hogy a többi szülő is ilyen emelkedett szellemben áll hozzá?

Biztos, hogy mindenki megérti: nem az a fontos, hogy az ő gyereke győzzön minden áron, hanem hogy próbálkozzon, csinálja, megmutassa, mit tud? Nem az történik-e, hogy felhorgad apuban a versenyszellem, mindent bele, ide azt az aranyérmet, a többi, tisztességesen versenyző gyerek meg csalódottan hüppög majd a végén?

Még a kérdést is megmosolyogtam. Biztos voltam benne, hogy úgyis győzni fog a szülőkben a lustaság, tekintve, hogy a dolognak semmi tétje, éppen ezért kiváló lehetőség, hogy korlátlanul kibontakozzon a gyerekben rejlő tehetség. És akkor megérkeztek a feladatok, és a kölyök arcára ráfagyott a mosoly.  Csupa olyan feladat, amiben gyakorlatilag labdába sem tudott rúgni.

Gyors helyzetelemzés után arra jutottam, hogy itt két lehetőség van. Az egyik, hogy felajánlom neki, hogy hagyja az egészet a csodába, akkor se lesz semmi baj, ha ezt most passzolja. A másik lehetőség pedig, hogy nekiállok, és megcsinálom én. A gyerek arca földerült, és onnantól kezdve estéken át készíthettem a lelkesítő figyelme és bíztatása mellett az általános iskolai háziversenyének a feladatait.

shutterstock 108508769

Szerencsére idő közben az ő fantáziája is beindult, és mondhatom, elméletben elég sokat hozzátett a probléma megoldásához. Akkor talán már vissza is adhattam volna neki a feladatot, csakhogy úgy belelkesedtem, hogy – értsék meg – muszáj volt befejeznem. A pályamunkát postára adtuk, és várjuk az eredményt, én egy kicsit izgatottabban, mint a gyerek. Csak hát nem vagyok meggyőződve róla, hogy jól van ez így. Az elején még csak neki akartam segíteni, a végére viszont ambícióim lettek.

Nem vagyok egyedül a dilemmámmal, éppen tegnap mesélte egy barátnőm, hogy a gyereknek (hét éves, lány) madáretetőt kellett barkácsolnia. Együtt csinálták, a barátnőm nagyon igyekezett mindent olyat részfeladatot a gyerekre bízni, amit az képes elvégezni, és végül született egy olyan végeredmény, ami egyfelől madáretető, másfelől nem ordít róla, hogy egy 37 éves készítette, aki nagyon odatette magát. Aztán a gyerek csalódottan jött haza, az ő madáretetője volt a legbénább, a többi szülőnek nem voltak ilyen aggályai, és mindenki hiperszuper, csilivili cuccukat vitt be.

Vagy a másik ismerős, akik azt kapták feladatként, hogy írja fel a gyerek egy héten keresztül reggel-délben-este, hogy milyen az idő. Hány fok van, fúj-e a szél és mennyire, van-e csapadék, és ha igen, akkor milyen. Ki végzi a feladatot? Nyilván anya (és az internet).

Harmadik ismerős, rutinos már, síszünet előtt még rákérdezett a tanárnőnél, kap-e valamilyen házifeladatot a szünetre, a tanár pedig mosolyogva nyugtatta meg, hogy nem, most nyugodtan pihenhet ő is egy kicsit.

Önök készítettek már el iskolai feladatot a gyerekük helyett, „mindegy, csak meglegyen valahogy” alapon? És olyan volt már, hogy kicsavarták a gyerek kezéből a tennivalót, mert jobban tudták? Levélgyüjtemény megvolt már?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.02.28 17:26:30Starlark

    Zene tagozatra jártam. Első utáni nyári szünetre feladták a Kodály 333 olvasógyakorlat összes kottájának le abc-s hangozását. No ezt anyám megcsinálta helyettem. :) Én pedig hálás voltam neki érte. :)

  • 2015.02.28 18:13:24purpleghost

    Szerintem a madáretetős megoldás az egyetlen jó lehetőség: együtt dolgozni, a gyereknek megtanítani a lépéseket, és amit lehet, ő készítsen el. Így sokat tanul, és tényleg segít a szülő.
    Annak, hogy az anya csinálja meg a feladatot, semmi értelme. A gyerek nem tanul belőle, a tanártól nem kap igazi elismerést, mert nyilvánvaló, hogy nem ő csinálta (maximum megkapja a jegyet/pontot, de a tanár a gyereket nem tartja többre), az anya más gyerekekből és anyákból is csak ellenérzést vált ki, és ha mindig ez van, nem veszik majd komolyan a gyerek munkáját, akkor sem, ha tényleg ő készített valamit.
    A madáretetős sztorihoz hasonló esetekben sem hiszem, hogy általában mindenki csilivili, profi munkát visz be, az anyák is dolgoznak és fáradtak. Mindig lesz egy-kettő, akiben ennyire dúl a versenyszellem, de azokat le kell szarni, azok igazából nem számítanak a gyerekek versenyébe.

  • 2015.02.28 18:43:27szamok embere

    Szinezés, ötödik osztályban, történelemtanárnő adta fe. Azt mondtam, a gyereket nem lehet ilyen debil feladattal kínozni, annál értékesebb.

  • 2015.02.28 21:08:32billy reed

    szamok embere

    Lehet, hogy pl. vaktérképet kellett színezni, és az egész arra jó, hogy közben megjegyzi a gyerek az adott területek elhelyezkedését, és egymáshoz való térbeli viszonyát?
    És úgy egyébként meg tetszett kérdezni tőle, hogy mire jó a dolog, vagy csak így magában találta ki, hogy jobban tudja, mint a ki tudja mióta tanító tanárnő?
    Imádom ezt az országot, itt mindenki mindenhez ért...

  • 2015.03.01 01:18:17Flúgatlan

    Csak akkor csináljuk meg a gyerek helyett a feladatot, ha valami rém elszállt dolgot kérnek. Szerencsére nem sokszor fordult elő, de azért volt rá példa.

    A középút betartása nem könnyű: segíteni is, hogy okosodjn a gyerek, de nem is helyette csinálni. De erre nincs általános recept, csek egy idealizált cél lehet ezt tartani.

  • 2015.03.01 01:24:55gabardin

    Első osztály első feladata vers tanulás volt.
    Két versszak összesen, de a gyerek sehogy sem akarta megérteni, hogy ezt most meg KELL tanulni.
    Addig mondogattuk, míg végül az egész család és ő is megtanulta.
    (azóta is kívülről fújjuk)

  • 2015.03.01 07:54:10Esztétikus Kritikus

    A szülőkre számító házi feladatnak semmi értelme. Ne az iskola, és ne az óvoda határozza meg, hogy miben és hogyan működök együtt a gyerekkel (mindketten kreatív elmék vagyunk, és intézményes segédlet nélkül is jól kooperálunk egymással). Különben sem fair, hogy a túlórázós, munkahelyén rendre kifacsart anyák gyerekei hátrányból indulnak az otthon babázós és/vagy a férjük által kitartott anyák gyerekeivel szemben. Én egyszer kerek perec megmondtam a tanárnőnek, hogy mivel otthon este is dolgozom, ne rajtam kérje számon a leckét; de épp egy hete kaptam egy figyelmeztetést, hogy nem tanultam meg a fiammal Zrínyi Ilona levelét, legyek szíves pótolni :). A negyedikesemnek most a Himnuszt kell megtanulnia hétfőig úgy, hogy senki nem magyarázta el neki az iskolában a számára érthetetlen szavak jelentését, illetve a történelmi kontextust. Dühöng, mert egy szót se ért belőle, de három hiba, és egyest kap majd - ha az volt a cél, hogy megutáltassák vele a művet, akkor sikerült. Ma tehát Himnusz-különórákkal megy el a tartalmas együttlétre szánt idő jó része. Nagyon nem tetszik.

  • 2015.03.01 09:11:50Nyunyócska

    Tanárként és három gyerek anyukájaként Esztétikus Kritikussal értek egyet. Nem szeretem a szülőknek való házi feladatokat. A tankönyvíróknak fel kellene mérnie a gyerek szintjének megfelelő feladatokat. Nem szeretem, ha megmondják, hogy MOST kell madáretetőt barkácsolnom, amikor ezer más dolog lenne és a családi madáretető készítés pl. két héttel később kerülne sorra, de mivel akkor tananyag, hát akkorra kérik.

  • 2015.03.01 11:26:42subidubidu

    Szerencsére a mi sulinkban nem jellemző ez a tanári hozzáállás, de ezek szerint ez a ritkább.
    Olyan ellenben előfordult, hogy az otthonra kiadott háziversenynél a pedagógus külön levélben kért, hogy NE segítsek a gyereknek a feladatoknál.
    Mondjuk ezen föl is háborodtam, mert mint kiderült, csak az addig máshova járó gyerekem kapott ilyen levelet - válaszoltam is neki, hogy ültesse le a gyereket és csináltassa meg vele ellenőrzött körülmények közt, ha nem bízik bennem. Mikor a gyerek a kerületi versenyt is megnyerte ugyanabból a tárgyból (matek), jött bocsánatot kérni...

  • 2015.03.01 17:40:05onewayticket

    Anyukám velem gyakorolt (matek), meg felmondhattam neki a verseket, a töri és a földrajz leckét, segített fogalmazást írni, de alapvetően nekem kellett megcsinálnom a feladatokat.
    Ami nem ment: kézműveskedés. Amikor pl. fából kellett valamit kifaragni/összerakni, azt odaadtuk a házmesternek. :)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta