SZÜLŐSÉG

Amerikai „kockák”, akik meghekkelték az oktatási rendszert

2015. február 18., szerda 13:08

El tudja képzelni, hogy a gyereke nem jár iskolába, hanem otthon, minimális irányítással, tankönyvek és az internet segítségével tanul? Azzal foglalkozik, ami igazán érdekli őt, így fejleszti saját magát? El tudja képzelni, hogy így sikeres emberré válhat, olyanná, aki létrehoz valami új és jó dolgot?

Az amerikai tech iparágban dolgozók egyre nagyobb része gondolja így. A Wired riportja bemutatja, miért váltak otthoniskolázóvá sikeres tech cégek első emberei, és mit gondolnak a hagyományos iskolarendszerről.

Az amerikai háziasszony, Samantha Matalone Cook nem járatja iskolába, hanem otthon tanítja két kiskamasz gyerekét. A 12 éves Parker és a 10 éves Simon szobáján mintha vihar söpört volna végig, a fiúk a kanapén ülve éppen matematikát tanulnak elmélyülten. Parker prealgebra feladatokat old meg, Simon pedig éppen matekszörnnyé készül válni a tankönyve segítségével. A fiúk azóta otthon tanulnak, amióta a szüleik úgy döntöttek, hogy nem adják őket óvodába.

Samantha férje, Chris sosem szerette az iskolát, helyette az apja IBM gépével volt elfoglalva. Háromszori próbálkozás után belátta, hogy alkalmatlan rá, hogy a főiskolán olyan kötelező tantárgyakat sajátítson el, mint a szerves kémia, így teljes figyelmével a számítógépek felé fordult. Ami kifizetődő döntés volt, jelenleg a Pandora egyik vezető rendszer adminisztrátora.

Samantha független gondolkodású anyuka, blogot vezet a női egyenjogúságról, a szülőségről, az oktatási reformról. Emellett közösséget épít, melynek célja, hogy segítsék a gyerekeket abban, hogy azokon a területeken tudjanak kibontakozni, amelyek valóban érdeklik őket, legyen az matek, tudomány, technológia vagy művészet. Valamint bíztassák őket, hogy legyenek bátrak és hozzanak létre nagy dolgokat.

Nos, amikor eljött az ideje a gyerekeik iskoláztatásának, Cook-ék egyáltalán nem törték magukat, hogy hagyományos iskolába küldjék őket. A világ változik. Kreatív és bevállalós emberekre van szükség, és ez nem fog összejönni egy olyan rendszerben, ahol megmondják a gyereknek, hogy mit csináljon – vélekedik Samantha. Ehhez pedig a legjobb módszer a „csináld magad”.

Támadás az iskolarendszer ellen

A „csináld magad” megszokott módszer a tech iparágban – Mark Zuckerberg a harvardi kollégiumi szobájában alkotta meg a Facebook-ot, Palmer Lucky pedig az Oculus Rift-et (virtuális valóság head-set) bütykölte össze a garázsukban fellelt alkatrészekből. Larry Page és Sergey Brin, a Google alapító tulajdonosai pedig a sikereik nagy részét arra vezetik vissza, hogy Montessori iskolába jártak.

Napjainkban a PayPal alapító Peter Thiel indított támadást a felsőoktatás ellen. A Thiel Fellowship lényege, hogy százezer dollárt biztosított húsz 20 évnél fiatalabb tehetségnek azért, hogy elhagyják a főiskolát és megvalósítsák a saját vállalkozásukat.

A másik ilyen, azóta már Magyarországon is egyre elterjedtebb gondolat Ken Robinson-tól jön. A „Hogyan öli meg az iskola a kreativitást” című előadásában levezeti, hogy a mostani oktatási rendszer még az ipari forradalom idejéből maradt ránk, amikor mindent a munkának rendeltek alá, vagyis az iskolában termelésre alkalmas dolgozó embertömegeket kellett előállítani. Mára azonban ez a megközelítés teljességgel idejétmúlttá vált, hiszen ezzel a tudással a 21. század rendkívül gyorsan változó világához nem lehet sikerrel alkalmazkodni.

Az iskolai tesztek, a számonkérés a konformitást segítik, és ahelyett, hogy hagynánk kibontakozni a gyereket, hagynánk, hogy azzal foglalkozzon, ami érdekli, leszedáljuk őket, és azt várjuk, hogy nyugodtan üljék végig az unalmas órákat egymás után, éveken keresztül.

Ken Robinson szerint a kreativitás éppen olyan fontos, mint az írástudás, mert aki fél hibázni és tévedni, az soha nem mer majd alkotni, bármi eredetivel előrukkolni.

És létrejön az új embertípus

Mindezeknek a gondolatoknak köszönhetően létrejött egy új mozgalo, és magával hozott új tehetségeket, az otthoniskolázott „kockákat”. Az otthoniskolázás az utóbbi években egyre elterjedtebbé vált. Amerikában az otthontanított iskoláskorú gyerekek száma az 1999 és 2012 között eltelt 14 évben megduplázódott, arányuk 1,7-ről 3,4 százalékra nőtt. Ezeknek az otthontaniskolázóknak egy jelentős része, közel fele a tech közösségekből érkezett, az apukák fele, az anyukáknak pedig ötöde valamelyik tech cégnél dolgozik.

A cikk elején bemutatott Samantha Cook közössége is „kockákkal” van tele. A brooklyn-i app designer, Jens Peter de Pedro szerint a tech és startup közösségbeliek mindig felteszik maguknak a kérdést, hogy valóban úgy kell-e valamit csinálni, ahogy, és mindig ugyanarra jutnak: még a saját garázsukban is jobban csinálnák.

Lisa Betts-LaCroix, a szilikonvölgy számos projektjének vezetője, akinek a férje számos biotechnológiai startupot hozott létre, szintén otthon tanítja a gyermekeit, bár ő jobban szereti a „független tanulás” kifejezést.  Amikor elkezdte, még csodabogárnak számított, ma viszont már több mint 500 család van az otthoniskolázó csoportjában, és egyre több tech vállalkozó, mint például a saját férje. Lisa a közvetítők nélküli tanulásban hisz, azt mondja, nincs szükség arra, hogy bárki, mondjuk, egy tanár megmondja, hogy mivel foglalkozzunk.

De miért éppen ők?

Talán nem meglepő, hogy pont a tech közösség tett magáévá egy újfajta felfogást az oktatásban is, talán ennek tagjaira hat a legkevésbé a fiatalokra jellemző falkaszellem.

Catherina Fake, a Flickr és Hunch egyik társalapítója, aki szintén otthoniskolázta a 3 gyerekét, úgy nőtt fel, hogy nem nézett tévét, nem érdekelte a popkultúra. Helyette T. S. Elliot-ot olvasott és klasszikus zenét játszott, amitől úgy érezte magát, mintha valami szuperképessége lenne.

A „Class Dissmissed” című film megalkotója, a dokumentumfilmes Jeremy Stuart ezt úgy fogalmazta meg: „Az a szokás, hogy beiratkozz valami intézménybe, hogy információt szerezz dolgokról, de mi a technológia korában élünk, és gyakorlatilag mindent, amire szükséged van, megtalálsz a telefonodon” – mondja. „Az egész paradigmarendszer megváltozott. Már nem arról szól, hogy hogyan szerezd meg az információt, hanem hogy hogyan használd, hogyan szűrd meg, és mit tudsz vele kezdeni te magad. Ez egy hihetetlenül fontos képesség, az iskolák azonban ezt figyelmen kívül hagyják” – tette hozzá az otthoniskolázásról szóló film alkotója.

Azoknak az amerikai szülőknek, akik otthon szeretnék tanítani a gyereküket, egy sor lehetőség áll rendelkezésükre. Egy csomó múzeumnak vannak speciális programjai, vagy csatlakozhatnak a helyi otthoniskolázók csoportjához, és megoszthatják az ötleteiket, projektjeiket. Letölthetnek tananyagokat website-okról, vagy kérhetnek tanmenetet több helyről, és vannak persze online tutorialok is.

Üzleti terv 10 és 12 éves módra, még ebéd előtt

Fél 12-kor, amikor a gyerekei végeztek a tankönyvekkel, Samantha Cook valami újjal próbálkozik. Az előző héten megkérte őket, hogy álljanak elő egy ötlettel, és most azt szeretné, ha készítenének egy üzleti tervet.

Simon egy mexikói étteremre gondolt, Parker pedig valódi, élő, genetikailag módosított, békából előállított Pokemont akar csinálni. A helyesírással akadnak problémáik, de megoldják az iPhone hangvezérlője segítségével. Samantha irányítja a munkájukat: miben lesz más Simon étterme, mint a többi, mire van szüksége hozzá?

Parkernek ugyanígy fel kell írnia, hogy milyen felszerelést kell beszerezni. Amikor a maghasadáshoz feltétlenül szükséges reaktor ára kerül szóba, Parker kissé elbizonytalanodik, még az is lehet, hogy állami garanciára lesz szükség – veti fel Samantha. És így tovább, és így tovább, csupa gyakorlatias kérdés és megoldás, tulajdonképpen bármilyen elrugaszkodott ötlethez.

Egyéni megoldás társadalmi szükségletre

Cook-ék nemcsak otthoniskolázók, hanem iskolaellenzők is. Nemcsak azért tanítják otthon a gyerekeiket, mert a legtöbb iskola alulfinanszírozott és tesztfixált, vagy egyéb módon nem hatékony, hanem úgy gondolják, hogy a jelenlegi oktatási rendszer elméleti, filozófiai kiindulópontjának is leáldozott már.

Az iskolatagadók abban hisznek, hogy a gyerekek természetében benne van a tanulás, egy kis segítséggel, irányítással maguk is felfedezik, kikísérletezik, megtanulják a világot, méghozzá úgy, ahogy az éppen megfelel az érdeklődésüknek és az egyéni képességeiknek. Egy olyan oktatási rendszerben, ahol mindenki ugyanazt a feladatot kapja, és mindenkitől ugyanazt várják el, csak a bajok jönnek, a gondolkodásnak pedig vége. A megoldás az, hogy olyan feladatokat kell adni a minden gyereknek, ami érdekli, ami segíti őt beavatni a témába, és amivel magától is szívesen foglalkozik.

Mindez persze jól hangzik, csakhogy képzeljük el, hogy egy osztályban egy tanárnak 20-30 gyerekre kellene egyenként odafigyelnie és feladatot adnia. Samanthának, a két gyerekével foglalkozni és üzleti tervet készíteni éppen elég fárasztónak látszik. Milyen lehet 20-30 gyereknek ugyanazt a figyelmet, energiát adni óráról órára? Éppen ezért alkalmazzák az iskolák az „egy méret mindenkinek” modellt. A tanároknak állandóan egyensúlyozniuk kell a diákok egyéni szükségletei, a különböző érdeklődések, készségek, képességek között. A legtöbb tanár ezért beáll a biztonságos átlagra, remélve, hogy így a lehető legtöbb gyerekhez sikerül eljuttatni, amit kell – egyúttal persze azt kockáztatják, hogy az átlag feletti és alatti gyerekek ezzel rosszul járnak majd.

Természetesen van egy csomó privát iskola és támogatott programok, amelyek „gyermekközpontú” oktatást kínálnak. De a legtöbb iskolatagadó egybehangzóan állítja, hogy ezek ugyanúgy a hagyományos eredményekre törekednek. (Tegyük hozzá, nehéz lenne elképzelni, hogy pont egy menő magániskola versenyben tudna maradni úgy, ha nem demonstrálná időről időre a szülőknek, hogy mit végeztek olvasás és összeadás terén). Úgy tűnik tehát, hogy az otthoniskolázás nem más, mint egyéni válasz egy társadalmi szükségletre.

Lerombolni végre a jelenlegi oktatási rendszert

És ez az, ahol a „kockák” hatalmas lehetőségeket látnak: differenciált, egyéni oktatás az osztálytermekben, a diákok céljainak, tanulási stílusának, érdeklődésének figyelembe vételével.

Jyri Engestrom, Caterina Fake férje idén feliratkozott az egyik ilyen szolgáltatást kínáló iskolába. A pár évek óta otthoniskoláz, fokozatosan egy 10 diákos mikroiskolát hoztak létre Seat School néven. Elkezdték figyelemmel kísérni az AltSchool (egy, a mikroiskolákat összefogó közösség) munkáját, amit hibrid szemléletnek neveznek.  Azt mondják, ez csak egy példa, hogy induló cégek hogyan tudják használni a technológiát arra, hogy új oktatási modellt hozzanak létre, valahol az otthoniskolázás és a hagyományos iskola között.

Jyri Engestrom előre látja a napot, amikor az az erő, amely feje tetejére állított mindent az élet minden területén a szállítmányozástól a szórakoztatásig, lerombolja végre a jelenlegi oktatási rendszert. Amikor ugyanúgy bérelhetünk egy tanárt egy órára, ahogy mondjuk, egy ezermestert, aki összeszereli az IKEA bútort. Engestrom érzi a vihar előtti csendet. Egyre olcsóbbá válik egy céget beindítani, hiszen van egy csomó on-line eszköz, amit ingyen lehet használni. És ugyanez áll az iskolára is

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.02.18 15:35:16tralalala

    Bocs de ez BS. Úgy értem lehet, hogy egy pár embernek vagy a világ egy kis százalékának ez így oké, csak ehhez ilyen kultúra is kell. Pár kiragadott dolog:

    1. Kreativitás, vállalkozás. Erre nem mindenkinek van szüksége. A buszvezetőtől nem azt várom el, hogy kreatív és újszerű módon oldja meg a buszvezetést és hát legfeljebb elrontja, hanem hogy stabilan és megbízhatóan, viszont hiba nélkül tegye ezt.

    2. Közösség. Az iskolának nem csak az az értelme, hogy tanít, abban tényleg nem túl hatékony. Hanem hogy a gyerek vele egykorúak közösségében van, viselkedési normákat sajátít el, vagy épp megérti, hogy attól, hogy náluk úgy szokás, attól máshol még nem biztos.

    3. Önmotiválás. Az öntanulás jól működik a motivált, aktív embereknél, viszont egyáltalán nem megy másoknál. Nem akarok társadalmi csoportokat vagy néprétegeket kipécézni, de elég sok ember inkább "tévéztetné" a gyereket egész nap. Ehhez kell egy szükséges kultúra ugyanis, ami nem mindenhol van meg.

    4. Szülők ideje. Tök jó, hogy ha a startup cégeid royalty-jéből szépen megélsz, akkor foglalkozhatsz a gyerekeid tanulmányaival személyesen. Sajna az emberek 99.9%-ánál nem ez a helyzet.

  • 2015.02.18 15:49:08Serrin

    Ha szeretném, hogy a cégemet majd a gyerekem átvegye, akkor arra nevelném. Ha anyagilag nem engedhetem meg magamnak, hogy otthon maradjak vele, vagyis alkalmazott vagyok valahol, akkor megy az iskolába. A gazdagok gyerekei minden korban kivételt képeztek, csak most már iskola helyett vannak otthon, nem a munka helyett.

    Illetve sok munkakör van, ahol nem a kreativitás, vagy vezetői képességek fontosak, hanem a feladat elvégzése. A másik kommentben lévő buszsofőr pont ilyen, de akár egy pék, vagy egy szoftverfejlesztő is, akinek egy adott funkciót kell jól működően megvalósítania.

  • 2015.02.18 15:55:23Mad Mind

    Lelkük rajta. Vagy bejön, vagy nem. A gyerekeik úgyse tudják elkölteni azt a sok milliót, amit rájuk hagynak, bármilyen szociopata szakbarbárok, vagy szuper zsenik lesznek.

  • 2015.02.18 16:22:48Estevez atya

    Persze, hogy nem mindenkinek.
    A lényeg, hogy választási lehetőség van.

    Nekem volt lehetőségem nyarakon át szánítógépezni, programozást tanulni, amit sehol, semmilyen iskola nem tudott volna megadni. Sok szakma esetén az iskola megad egy alapot, de aztán az életben, munkahelyen, vagy szabadidőben gyakorolni kell.

    Biztos vagyok benne, hogy aki a pékséget vezeti, nem pusztán az iskolában tanultakat alkalmazza, hanem valami pluszt tanult hozzá magától. Hogy lelkesedés, vagy puszta anyagi kitörési vágy vezérelte, az mindegy. A lényeg, hogy hozzátett!

    A kreativitás pedig azt is jelenti, hogy a megtanultakat hogyan tudja valaki felhasználni. Tehát egy szoftverfejlesztő, amikor kijön az iskolából még nincs készen a munkára, a zseniségre.

    Önképzés! Fontos!
    Különben mehetsz buszvezetőnek, vagy péknek. Nem lenézés, de kiégettek, sokan kényszerből csinálják. Programozásban is ki lehet égni, ha csak azt csinálod amit mondanak.

  • 2015.02.18 16:23:56Estevez atya

    "ha anyagilag nem engedhetem meg magamnak, hogy otthon maradjak vele"
    Nem kell otthonmaradnod vele, ha elég önálló és megbízható. Általános 4. osztály felett.

  • 2015.02.18 17:04:09[c]

    "Emellett közösséget épít, melynek célja, hogy segítsék a gyerekeket abban, hogy azokon a területeken tudjanak kibontakozni, amelyek valóban érdeklik őket, legyen az matek, tudomány, technológia vagy művészet. Valamint bíztassák őket, hogy legyenek bátrak és hozzanak létre nagy dolgokat."

    Elképzelem, hogy egy kislány ebben a modellben nevelkedik, "kibontakozik", biztatják, hogy "nagy dolgokat hozzon létre", majd... szül pár gyereket, és aztán otthon marad? Mi lesz azután a kibontakozással? Szóval, azért látni kell, hogy a homeschooling teljes embert kíván; ezt nem minden család engedheti meg magának, meg nem is mindenki akarja. Ergo: ez sem a bölcsek köve.

  • 2015.02.18 17:09:18[c]

    Estevez atya
    "Általános 4. osztály felett."
    Az is 10+ év alsó hangon. Aki nem engedheti meg magának, az ebben a 10+ évben sem engedheti meg magának.

  • 2015.02.18 17:10:31[c]

    "Szóval, azért látni kell, hogy a homeschooling teljes embert kíván;" - Nyilván szabad igénybe venni segítséget, de akkor is: az egyik szülőnek ez a "főprojektje".

  • 2015.02.18 17:39:52Estevez atya

    Apám külföldön dolgozott, anyám otthonról bedolgozott (távmunkázott).
    Vannak egyéb modellek is, ha az ember bevállalja, akarja, van lehetősége.

    Van akinek van, van akinek nincs. Akinek van, az éljen vele.
    Persze, hogy nem mindenkinek jó, nem mindenkinek működik, nem vagyunk egyformák, nem is kell általános modell, csak legalább alternatíva, opció, stb legyen..
    Vagy, ha az a gond: Legalább annak legyen, aki megengedheti magának.

  • 2015.02.18 17:49:15joskarola

    Én a cikket kicsit félrevezetőnek érzem a hangsúlyok és számarányok szempontjából. (Észak-Amerikában élek. Inkább a saját tapasztalatomról és helyi olvasottságomból merítek, nem a hivatalos számadatokból.) Szóval a "homeschooling"-ot itt senki sem az un. "Tech-people"-lel azonosítaná, hanem inkább kétfajta szubkultúrával: 1. a vallásos családokkal 2.és a hippi tipusú, alterosabb beállítottságú, képzett, de nem szupergazdag szülőkkel. Az első csoport azért nem járatja rendes suliba a gyerekét, mert vallásosabb beállítottságú nevelésben hisz, vagy mert nem akarja kitenni a gyerekét a nem vallásos (esetleg kommerszebb, szabadszájúbb, túlságosan "evilági" - szerintem totál mindennapi - környezet "rossz" hatásának. A kettes csoport meg egyszerűen nem tartja elég alternatívnak (liberálisnak, ha úgy tetszik, bár mostanában Magyarországon nagyon utálják ezt a jelzőt) az állami oktatási rendszert, kevésnek tartják a "hands-on learning"-et, a felfedeztetest, a szabad választást.
    Mellesleg én ideköltözve fedeztem fel bő 15 éve az otthontanítást és azért kezdtem el tanulmányozni, olvasni róla, mert egyszerűen nem értettem, mi a csudának ne akarna valaki megszabadulni a gyerekeitől napközben, ha van rá lehetősége, ráadásul ingyen...:))) Azóta a véleményem árnyaltabb lett, sok családot ismerek és kivétel nélkül nagyon okos, olvasott, kreatív kölyköket nevelnek otthon, le a kalappal. De aktív tanárként azt vallom: tanárnak lenni egy szakma, nem mindenki tudja jól csinálni, néha a szülő a legrosszabb tanár. Azonkívül tök jó (is lehet) közösségbe tartozni. Plusz: örülök, hogy a gyerekeim más fenőttek hatásának is ki vannak téve, nem csak az enyémnek vagy az apjukénak. Bízom a tanáraikban, remek tanároknak tartom őket és örülök, hogy más is foglalkozik a gyerekeimmel, nem csak én. (bocs, hosszú lett...)

  • 2015.02.18 17:59:43Estevez atya

    Én örülök annak, hogy olyan is írt, aki közelebbről látja a témát.

  • 2015.02.18 19:28:48[c]

    Estevez atya
    Távmunkázni megint más; az nem homeschooling. Igazából arra akartam kilyukadni, hogy az egyik szülő erőforrásait meglehetős mértékben leköti. Ha távmunkázik is mellette, az csak napi néhány órás projekt lehet.
    És ez sokaknak nem pálya. Nem csak, és nem is elsősorban anyagi megfontolásból.
    De amúgy jó, ha létezik ilyen is, semmi kifogásom ellene, jó, ha van választási lehetőség; csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ez nem egy általános (mindenki számára elérhető, megfelelő) megoldás, a problémát tehát nem szünteti meg - szóval homeschooling ide, homeschooling oda, érdemes, fontos további megoldásokat keresni.

  • 2015.02.19 09:43:42Kis Mirjam

    Én inkább támogatnám a kis létszámú elitiskolát, ahol egyénileg is tudnak foglalkozni a gyerekkel.
    A gyereknek közösségben a helye, mindenekelőtt hasonló korú gyerekek között.
    Hiába lesz szuperzseni, mégsem lesz boldog, mert társakat nem tud találni majd a felnőtt életéhez.
    A pénz ugyanis nem minden.

  • 2015.02.19 14:59:17magyar_ellenállás

    "Amikor ugyanúgy bérelhetünk egy tanárt egy órára, ahogy mondjuk, egy ezermestert, aki összeszereli az IKEA bútort."

    Ezen meg is dőlt az egész rendszer. :)
    IKEA-bútorhoz ezermester... Anyám.

  • 2015.02.19 23:28:11Alick

    Ezt a rendszert nálunk Polgár papa a sakkozó lányaival elég szépen végigvitte, a kádárista hivatalnokok minden gáncsoskodása mellett...

  • 2015.02.19 23:29:13Alick

    "IKEA-bútorhoz ezermester"

    :D

    ja, az oktatás csődje...

  • 2015.02.20 07:18:01alterina

    A valóság kicsit bonyolultabb. Már Ivan Illich-ék elkezdték ezt a "mozgalmat" (Deschooling society), de önmagában ez sem megoldás.
    [link]

  • 2015.02.20 09:14:54retinax

    Alick: vagy egyszerűen amíg valaki 20 dollárért összeszereli neki az IKEA bútorát, addig ő keres ötezret a számítógépe előtt.

  • 2015.02.20 14:29:06Lordmotor

    Megint egy kifacsart történet.
    Ha a kölköd történetesen egy született zseni, akkor lehet valóban jobb, ha kiveszed a suliból, és ezzel a módszerrel tanul. Így a srácból sanszosan sikeres ember lesz (valszeg a normál iskolarendszerben is az lenne, max kicsit máshogy, mert itt a lényeg, hogy gyerek átlagon felüli képességű).
    De a nagy büdös helyzet az,hogy az emberek 90+% a ezzel csak elkanászodna.
    Ezzel nem azt mondom, hogy az oktatási rendszerrel minden rendben van, de ez akkor is a ló túlsó oldala. CSak annyit kéne, hogy megfelelő korban (valamikor általános iskola derekán) kéne egy évet arra szánni, mikor a gyerekeknek minél több és minél szerteágazóbb dolgot megmutatnak, és figyelik, kit melyik izgat. Másik ötlet, hogy korábban kezdeni az oktatást (főleg a nyelvoktatást), minimum ovban, de akár már bölcsis korban is.

    uff beszéltem

  • 2015.02.20 20:15:21Egri János, kvíznagymester

    Kb. nyilvánvaló, hogy a cikkírónak fogalma sincsen miről ír. Olyan dolgok csúsztak egybe, amiknek az égvilágon nincs köze egymáshoz. Ráadásul fogalmi és történelmi tévedésekkel van tele az egész összeollózott iromány. Ami igazán jó indikátor még a trendi fogalmak tömkelege.

    Hosszan ömlengtem de a lényeg, hogy nincs itt semmi meghekkelés, 30 éve ugyanúgy volt home schooling mint ma, teljesen kimaradt, hogy milyen az iskolák megitélése, vagy hogy az mennyit csökkent az elmúlt kb. 20 évben. Vagy hogy a Samanthához hasonló "független gondolkodású anyukák" mennyire maguk találják ki miben hisznek, mit fogadnak el, hogy lehet, hogy ebben az esetben jó a végeredmény, de ez nem minden esetben igaz.
    Az pedig, hogy errefelé sok anyuka szerint az ő kicsi kincse egy hópihécske, akinek egyedi képességei vannak és ezért különleges elbánásban részesül pedig szimpla önáltatás.
    Az legalább elhangzott, hogy több figyelem szükséges a homescooling során egy-egy gyerekre. Innen adódik az, hogy ez a fajta oktatás csak a szegények és gazdagok közötti ollót fogja nagyobbra nyitni.

  • 2015.02.21 12:36:08AspiENTP

    Szerintem a lényeg pont nem a homeschooling, hanem ezek a szülők azért választották ezt az alternatívát, mert a hagyományos iskola rendszer kiöli a gondolkodást, a kreativitást és az intelligenciát a gyerekekből. Sablonokat gyárt belőlük, sablonos elvárásokkal. Porosz oktatási rendszer, az ókorból ránkmaradt nyelvtanulási technikák, amivel latinra nevelték a fiatalokat, egy holt nyelvre, zéró beszédkészséget szem előtt tartva.
    Ezzel szemben ők otthon a gyerek egyedi igényeit és képességeit szem előtt tartva tudja segíteni a tanulást. Nyilván, ha nem egy 30 fő osztályban kellene tanulnia a gyereknek, hanem csak 4 másikkal, akikre külön tanár jut, aki csak annak az 5 gyereknek a nevelésével van megbízva, akkor ezek a tech-szülők is szívesen járatnák "iskolába" a gyereküket.

    Persze ehhez az kell, hogy ne az menjen kémia, fizika, informatika tanárnak, aki az egyetemen nem lehetett kémikus, fizikus, programozó. Hanem a tanár az tanár akarjon lenni. Mert ma inkább az előbbi jellemző, az utóbbi tiszteletre méltó ritka kivétel.

    Az már csak hab a tortán, hogy az iskolai környezet a sok hasonlókorú diáktárssal a mai sablonizálás hatására mennyire előnyös. Még döntési lehetőségem is van, hogy tönkreteszem a csemete gyerekkorát, ha nem engedem, hogy beálljon a sorba, van támogaton, hogy műanyag szürke tömeg legyen. Az előbbi esetbe kiközösítik, gyúnyolják, rosszabb esetben fizikálisan is bántják, az utóbbinál pedig lesz egy polcról leemelhető tömegárú. Tényleg megéri...

  • 2015.02.21 12:37:24AspiENTP

    Ami a gyerek vállalást és annak költségeit illeti - és tudom itt váltom majd ki a legtöbb ellenszenvet -, miért is vállal az gyereket, aki nem tudja a számára biztosítani azt, hogy ne a saját taposómalom életét teremtse újra, hanem fejlődhessen, jobbá, többé és sikeresebbé válhasson, mint önmaga? Anyai, apai, szülői ösztön? Vagy nem tudtam kiteljesedni az életben, így majd a gyerekkel igazolom a saját szükségességem?
    Azt hittem emberek vagyunk, akik uralkodnak az ösztöneiken és logikus, megfontolt döntéseket hozunk. Ha valaki a szexuális ösztönein nem tud uralkodni, és ezzel másnak kárt okoz vagy bántalmaz, azt hogy is nevezzük???

    U.I.:
    Igen, én is kocka vagyok. Saját IT vállalkozással, és zéró gyerekvállalási ambícióval, mert a jelenlegi körülmények között nem látom, hogy úgy és olyanná nevelhetném a gyerekem, amilyenné szeretném, a humánerőforrás porc meg már így is roskadozik az előre csomagolt egyénektől.
    A sablonos rendszer ellenére nem váltam sablonossá és most itt tartok. De tarthatnék jóval előrébb is, ha nem a rendszerrel kellett volna hadakoznom, hanem ezeket az energiákat a fejlődésemre fordíthatom...

  • 2015.02.23 13:24:21retinax

    Egri János kvíznagymester: szerintem nem szerepel a cikkben, hogy mindenkinek otthoniskoláztatni kellene a gyerekét. Az van benne, hogy vannak, akik így csinálják, pont. Már miért baj az, hogy mások mást hisznek, mást gondolnak jónak? Megint láttunk valamit, nini, milyen sokszínű a világ, ennyi.

  • 2015.02.25 19:25:56Nagylaci_213

    A hazai helyzetről:
    tragédia(1) >>>[link]
    tragédia(2) >>>[link]

    (Reklám és képek nélkül, "csak" szöveg)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta