SZÜLŐSÉG

Meddig kísérgeted még? Tud járni egyedül is!

2015. február 12., csütörtök 14:19

Amikor iskolát választunk a gyerekeinknek, rendszerint évekre, akár egy évtizedre előre kell kalkulálni. Például azzal, hogy az intézmény milyen távol esik az otthonunktól, meg tudja-e közelíteni a kölyök önállóan, gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel.

Néhány évig persze kísérgeti, hordja a szülő, ám előbb-utóbb ez nem csak nagyon fárasztóvá, hanem cikivé is válik, és igény mutatkozik a szabadabb mozgásra, a gyerek és felnőtt részéről egyaránt. Ha bevállalunk egy kizárólag autóval megközelíthető iskolát, akkor elég mély levegőt kell venni hozzá, mert nem biztos, hogy - több gyerek esetén akár - tíz év múlva is ugyanolyan jó ötletnek fog tűnni, hogy minden reggel és délután leszállítsuk és összeszedjük őket. 

A mostani szülők nyolc-tízéves korukban már vidáman közlekedtek egyedül. Én például harmadikos koromban a testvéremmel simán hazabuszoztam iskola után, és fel sem merült, hogy a pár utcával arrébb lévő zeneiskolába bárki elkísérjen a napköziből, pedig akkor még csak hétéves voltam. 12 évesen a barátnőmmel már keresztül-kasul bebicikliztük a várost, és nem éreztük, hogy veszélyben lennénk. Az önállóság csimborasszója a szomszéd kisgyerek volt, aki ötévesen egyedül járt az óvodába, ami akkor még nagyon vicces volt, ma viszont már gyakorlatilag elképzelhetetlen.

Ma már a lányom zeneóráit nem is elsősorban az ő, hanem az én időbeosztásomhoz próbálta igazítani a zenetanár. Azt mondta, fel sem merül, hogy egy 12 év alatti gyerek egyedül érkezzen. Ezen egy kissé megütköztem, mivel nekem egyáltalán nem áll szándékomban 12 éves koráig kísérgetni a gyerekeimet, bár nyilván ebben az is szerepet játszik, hogy vidéki kisvárosban élünk, ahol szerintem egy jól ismert útvonalon öt-tíz perc sétát nyugodtan megtehet már egyedül is egy harmadik-negyedikes gyerek. 

Több szülőn is leteszteltem a véleményemet, és többségük elég kétkedőn nézett. János például minden reggel elkíséri az iskolába a 12 éves Jancsit. 5 perc alatt odaérnek, csakhogy át kell kelniük egy széles úton, ahol ugyan van zebra, viszont egyáltalán nem számíthatnak rá, hogy valóban át is engedik ott őket az autósok. János szerint emellett az iskola körül a közbiztonság sem éppen megnyugtató, ezért úgy gondolja, amíg ráér, megteheti, addig elkíséri a fiát.

shutterstock 144622805

Éva nem kertelt, egyszerűen bevallotta, hogy ő a paramamik élbolyába tartozik. Egy ideig muszáj volt kocsival vinni a 14 éves lányát az iskolába, mert messze laktak, de amikor új lakás vásárlásra került a sor, direkt úgy választott, hogy közel legyen az iskolához, és lehetőleg egyáltalán ne kelljen hozzá átkelni egyetlen úttesten sem. „Tudod milyen a reggeli őrület! Még a viszonylag normális vezetők is állattá változnak, ha késésben vannak” – mondja, amivel nehéz lenne vitatkozni. Zeneiskolába, edzésre továbbra is elviszi Biankát. „Télen mindig, nem engedem, hogy sötétben egyedül mászkáljon. Nyáron azért szoktunk lazítani, és jó időben ő is szívesen sétál” – mondta Éva.

Edina tanár, most éppen hetedikes osztálya van, civilben pedig négy gyerek anyukája. Azt mondja, az osztályában mindenkiről tudja, hogy hol lakik, és hogyan jut haza az iskolából. Általában akkor érzi magát nyugodtnak, ha többen mennek együtt, de ez persze nem mindig megoldható. „Ezek a gyerekek már nagyok, önállóan közlekednek, de azért azt tudomásul kell venni, hogy az utóbbi 20-30 évben nagyon sokat változott a világ. Sokkal több autó jár az utakon, az emberek türelmetlenebbek.” De igazából nem is a balesetektől tart a legjobban Edina, hanem attól, nehogy véletlenül valamelyik gyerek bűncselekmény áldozatává váljon. „Egy 10-15 éves még nem olyan bátor, magabiztos, és egyáltalán nem valószínű, hogy van akkora lélekjelenléte, amivel, ha úgy adódik, képes lenne kihúzni magát a bajból. Jól megoldani, elhárítani egy esetleges támadást még egy felnőttnek sem jönne össze feltétlenül, egy gyerek pedig különösen könnyű préda” – mondja. „Remélem, hogy ez csak az én félelmem, és soha nem fog megtörténni, hogy valamelyik diákomra, gyerekemre rátámadnak az utcán” – tette hozzá a pedagógus.

Hetti a szokásos lazaságával áll a kérdéshez. „11, 13, 15 évesek a gyerekeim és soha nem jártam értük az iskolába. Az első nap még elmentem, aztán önállóan jutottak haza, ez nem azt jelenti, hogy egyedül, hanem általában megvárják egymást. Főleg a lánygyereket nem szeretném kitenni annak, hogy egyedül kelljen közlekednie, neki mindig van társasága. A mostani sulijuk (Németországban – P.) a város másik végén van, busszal teszik meg a távot. Hamar belejöttek a dologba, feltalálták magukat akkor is, amikor véletlenül rossz buszra szálltak fel.

A telefonszámomat kívülről tudják, ha bármilyen probléma van, felhívnak/felhívatnak. Ők ebben az önállóságban nőttek fel, egyedül közlekednek az Eger-Budapest útvonalon is, ha a szükség úgy hozza. Tisztában vannak azzal, milyen veszélyek fenyegetik őket, idegenekkel nem állnak szóba, nem hagyják a másikat egymagára. A véleményem amúgy az, hogy túl nagy feneket kerítenek mostanában a szülők az elővigyázatosságnak. A gyerekkorom tele volt kulcsos gyerekekkel, most sincsenek nagyobb veszélynek kitéve, mint annak idején mi voltunk” – vélekedik Hetti.

Nórának két lánya van, egy elsős és egy harmadikos, az iskola 10-15 perc gyalog. A harmadikos már többször ment reggel egyedül, elsétált egy közelben lakó osztálytársnőhöz, onnan együtt mentek tovább a suliig. A kisebb még nem ment egyedül, ő nem szeretne. Nóra úgy gondolkodik, hogy mivel nyugis, falusias környéken laknak, ha nincs sötét, akkor a nagyobbik - megbeszélten - mászkálhat egyedül, illetve a két lány együtt, például elmehetnek együtt a közeli kisboltba. Az önálló iskolábajárást náluk inkább a reggeli időszűke akadályozza, és a lustaság amiatt, hogy végig meredeken fölfelé kell kaptatni a suliig, a jól megpakolt táskával. A várost átszelő, több átszállásos utazásra viszont még a nagyobbikat sem engedné egyedül - ez inkább olyan felsős programnak hangzik számára.

shutterstock 111518636

Judit elképesztően laza, ha a gyerekek önállóságáról van szó, a nagyobbik nagyjából 7 éves lehetett, a kisebbik 4, amikor már elmentek otthonról esti programra anélkül, hogy gyerekfelügyeletet hívtak volna. Viszont a gyerekek nem járnak egyedül, pedig a nagyobbik nyáron már 10 lesz. Judit azzal indokolja a döntést, hogy a gyereknek metróznia kéne, ami neccesebb ügy, mint 10 perc séta, és ráadásul úgyis ott az elsős, akit mindenképpen a szülők visznek az iskolába. Talán a nagyobbik felsős korában, amikor már a kicsi sem lesz teljesen agyatlan - jósolgatja az amúgy nem izgulós anya.

A négy gyerekes Laura nevetve meséli, hogy a közelmúltban parancsolt rá a harmadik, már szintén kamaszodó kölyke, hogy ha feltétlenül muszáj kocsival értemennie az edzésre, akkor tegye meg, hogy előre szól, kicsit távolabb parkol, és nem száll ki az autóból, mert jelenléte rémesen kínos.

Önök meddig tervezik hordani a gyereket? Illetve: meddig tűri ezt az önök gyereke?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.02.12 15:32:43zizi77

    Nagy kilenc éves, kicsi szeptembertől a suli melletti bölcsibe fog járni, ha minden igaz. Szóval még jó ideig visszük-hozzuk őket. Én is egyedül jártam elsőtől suliba, de vidéken, párszáz méterre. Nem volt ekkora forgalom, és még jobban figyeltek az emberek egymásra. Most Bp.-en 3 km a suli. Én is paramami vagyok, ha úgy tetszik.
    Egyébként a példákban szereplő Judit örülhet, hogy még senki nem küldte rájuk a gyámügyet.

  • 2015.02.12 22:32:53Haloperidol

    hehe.
    tinédzsereket autóval fuvarozni ide oda...nemsokára az állásinterjúra is elkíséri őket a mami és a papi...

    [link]

  • 2015.02.12 22:47:16subidubidu

    Az öt percre lévő lakótelepi suliba, ha úgy alakult, reggel akár egyedül is elment az aktuális elsős, de szívesebben vette, ha velem vagy nagyobb testvérekkel mehetett. Hazajönni harmadikig velem jöttek, esetleg nagyobb testvérrel, akinek volt engedélye hazahozni a kisebbet.

    10 évesen már járt busszal a belvárosba egyik gyerkőcöm hetente egyszer különórára, telefonnal a nyakában. A 13 éves természetesen önállóan jön-megy a hatosztályos gimibe (szintén belváros).

    Mi szülők olyan vének vagyunk, hogy a férjem egyedül ment haza oviból, én pedig elsősként hazahozhattam a tesóimat szintén az oviból. Más világ volt, na.

  • 2015.02.13 02:50:55szombi

    Én is túl vén lennék hogy egyedül mentem haza oviból? Szerintem a gyerekek egymásra nagyobb veszélyt jelentenek mint a közlekedés vagy egyéb "nemkívánatos egyedek" az utcán...

  • 2015.02.13 04:58:19zdyzs

    Szerintem is káros, hogy a mai világban mennyire nem engedik egyedül el a szülők a gyerekeket. Pedig bármennyire is fáj, a szülő egyik legfontosabb feladata, hogy önálló, saját lábán is megállni képes embert neveljen a gyermekeiből. És bármennyire is próbálja valaki szóban ezt követni, a tettek sokkal többet számítanak, Hogyan gondolhatná magáról azt egy gyerek, hogy önálló, ha még az iskolába is kísérettel megy? Nem is csoda, hogy egyre több 30-35 éves "gyerek" él még mindig a szüleivel.

  • 2015.02.13 08:55:01subidubidu

    Ma haza sem engedik az ovist egyedül, még iskolás testvérrel sem szívesen, mert nincs felnőtt felügyelete alatt. Nagyobb a nyomás a szülőn; ha bármi baja esik a gyereknek, ő a felelős. Az emberek kevésbé néznek rá más gyerekére, nem alkotnak egy kis közösséget, ahol mindenki figyel mindenkire (ennek minden előnyével és hátrányával).
    Én megértem, ha valaki nem szívesen engedi el egyedül az alsós gyerekét - azzal együtt, hogy én az enyéimet szép fokozatosan igen.

  • 2015.02.13 11:56:17bbrrr

    Engem anno első osztály 1. félév végiig vitt haza a nővérem, aki 4 évvel idősebb, tehát ő 10 éves volt akkor, utána már nem kellett megvárnom, mehettem egyedül. Ez kb 20 éve volt, és nem 5 percre laktunk a sulitól, hanem forgalmas úton kellett átkelni, és busszal menni, nagyvárosban, tehát már akkor sem figyelt oda mindenki mindenkire. (ráadásul több busz is megállt a felszállós megállóban, és nem volt mindegy, hogy melyikre szállok). Nem gondolnám, hogy egy 10-12 éves gyerek ma ne tudna elég jól közlekedni. Az "egyéb bajok" más kategóriába tartoznak, nyilván sötétedés után, vagy ismeretlen területen ne mászkáljon egyedül.

    Gyakorló szülőként nekem még picit odébb van a kérdés, a gyerekek még ovisok, egyedül nem is mehetnének (a buszra eleve csak kísérettel szállhatnának fel), de már gondolkodunk a kérdésen. Én egyelőre kizártnak tartom, hogy 10-12 éves korig kísérgessük őket, de ez még eléggé "kibic" vélemény. A nagyobb már elég ügyesen közlekedik most is, ha buszozunk, tudja hol kell leszállni, körülnéz, megvárja az autókat stb. Nem hiszem, hogy 8 évesen gondja lenne abból, hogy egyedül jusson haza vagy az iskolába.

  • 2015.02.13 12:03:06zizi77

    Mondjuk ez szerintem más kérdést is felvet. Ha a gyerek egyedül megy haza, akkor van otthon valaki? Ha nincs, akkor kell neki kulcs, esetleg telefon, hogy tudd, hazaért. Manapság egy kisgyereknél ezek léte nem életbiztosítás, és akkor még a gyerekrablásról nem is beszéltünk. A lényeg nem azon van, hogy lusta-e a gyerek, vagy fel tud-e szállni a buszra. Inkább azon, biztonságos-e ez ha egyedül van.

  • 2015.02.13 15:20:57sony

    Persze, tud járni egyedül is, egészen addig, amíg belefut egy autós vadállatba :S

  • 2015.02.13 17:48:50v2peti

    5-6 évesen a kisebbik boltba már egyedül jártam. Iskolába is el tudtam menni egyedül, 3.-as koromtól, amikor elkészült a gyalog 4 percre lévő iskola. Na meg a belvárosba is be tudtam menni busszal egyedül.

  • 2015.02.13 19:01:33ne vada

    Nekem valahogy nem fér a fejembe a sok paramami, akik a 15 évest is hurcolásszák, meg azok, akik vígan elengedik az ugyanekkora gyereket a WestBalkánba. Lehet, hogy valahol a két véglet között található az egészséges hozzáállás...? :)

  • 2015.02.14 15:35:28különvélemény2

    @zizi77
    "Judit örülhet, hogy még senki nem küldte rájuk a gyámügyet."
    "és akkor még a gyerekrablásról nem is beszéltünk"

    Kicsit zizi vagy azt tudod ugye?

  • 2015.02.14 15:37:32különvélemény2

    Egy gyereknek hasra 1000x akkora esélye van a családon belüli erőszakra, mint arra, hogy suliba jövet-menet történik vele valami...

    De persze mindig lesznek, akik széfgárdoznak, meg jájfbojoznak, nehogy baci érje szegény gyereket, csesszük csak el az immunrendszerét.

  • 2015.02.14 19:43:29Meluzina

    ne vadának nagyon igaza van. A közeli iskolában is tömegével állnak a tizenévesek, hogy hozzák haza őket, de hétvégén éjszaka már felügyelet nélkül mennek szórakozni...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta