Iskola Angliában: gyakorlatias, befogadó, és konzerválja a kasztrendszert

Zanza!

Kriszta Magyarországon született és itt végezte az iskoláit, de már évtizedek óta az angliai Brightonban él. Férje angol, bankban manager. Két gyermekük, a 12 éves Sophie, és a 7 éves Peter anyanyelve szintén az angol lett – Kriszta is ezen a nyelven beszél otthon hozzájuk. A család az angol középosztály életét éli. Kriszta szerint, ha az angliai oktatásról beszélünk, akkor az osztály hovatartozástól nem lehet eltekinteni, az oktatási rendszer ugyanis meglátása szerint nem hogy enyhítené a különbségeket, hanem alátámasztja a merev társadalmi rendszert.

Angliában az iskola ötéves kortól kötelező, de általában már négyévesen elkezdik a nulladik évfolyammal. Egy-egy osztályba mindig ugyanaz a korosztály jár, még bukás sincs, olyan tehát nem fordulhat elő, hogy akár egy-másfél év korkülönbség is legyen az osztálytársak között, mint itthon. Ezért aztán mindenki igyekszik minél előbb iskolába adni a gyermekét, nehogy emiatt induljon hátránnyal. Kriszta szerint éppen ezért elég nehéz, mondjuk egy Magyarországról érkezett kisgyereknek beilleszkedni, hiszen egy hatéves angol gyerek már tud írni, olvasni és alap matematikai műveleteket is el tud végezni, míg egy ugyanilyen korú, Magyarországon élő kisgyerek az iskolának még a közelében sem járt. A frissen beköltözötteknek áthidaló iskola vagy osztály nincs, vannak viszont szakemberek, akik felzárkóztató órákat tartanak. Általában úgy veszik, hogy a legtehetségesebbek 3 hónap alatt tanulnak meg kommunikálni az új nyelven, az átlagnak ehhez egy év kell, a leglassúbbak azonban két évet is kapnak erre.

Az iskolarendszert megpróbáljuk érthetően leírni. Az oktatás 4 éves kortól 11 éves korig az ún. primary school-okban folyik. Ezt az időszakot helyenként két részre bontják, így a gyerekek 4-7 éves korig az infant school-ba, 7-11 éves korig pedig a junior school-ba járnak. Ez után a secondary school (középiskola) következik. Ezek egy része 16 éves kortól felső középfokú oktatást is nyújt (sixth form), ugyanakkor működnek külön erre specializálódott sixth form college-ok vagy further education college-ok, ezekbe 16-18 éves korig járnak a gyerekek. A középiskolákba nincs felvételi, Anglia egyes részeiben azonban még ma is működnek hagyományos gimnáziumok (grammar schools), amelyekbe a belépést a diákok szűrése előzi meg. A sixth form általában egyetemi előkészítő. Akik nem mennek sixth formba, azok college-okba mennek szakmát tanulni. Hogy még bonyolultabb legyen, elég sok egyetemet is College-nak hívnak, de ez ne tévesszen meg senkit.

shutterstock 106174772

A magyar általános iskolának megfelelő primary school-okban reggel kilenckor kezdődnek az órák, és negyed négyig tartanak, közben hosszabb-rövidebb szünetekkel.  Iskolatáska nincs, a felszerelést az intézmény adja és bent is tartják. Otthon készülni nem kell. Az órákat ugyan valamilyen meghatározott rend szerint tartják, de ennek különösebb jelentősége nincs, mivel sem „bepakolni”, sem leckét írni nem kell. Az órai munkára csoportokba osztják a gyerekeket, az asztalok körül mindig hasonló képességűek ülnek, és ennek megfelelő feladatokat is kapnak. Arra azonban nagyon odafigyelnek, hogy a gyerekek ne jöjjenek rá, hogy melyik csoportba tartoznak a legokosabb, és melyikbe a leglassúbb gyerekek, ezért rendszeresen keverik is a csoportokat. 

Kriszta szerint egyébként a gyerekek – talán éppen ezért – igen elfogadók egymással, itt simán barátkozik a legjobb tanuló a legkevésbé okossal – ez egyszerűen nem téma. A tanárok törekednek arra, hogy minden gyerekben megtalálják a tehetséget. Ünneplik őket minden kis sikerért, és sosem alázzák meg vagy törik le a lelkesedésüket – mesélte Kriszta.

Harmadik osztály után, vagyis hétéves korban, Peter iskolájában évente újrakeverik az osztályokat. Kriszta ezen először kiborult, hiszen most mindent újra meg kell szoknia a gyermekének, de később rájött, hogy ez inkább jó, mint rossz, hiszen így javulnak a gyerekek szocializációs képességei, gyakorolják a kapcsolatok kialakítását, fenntartását.

Egy iskolaév három terminusból áll, ezeket két „half term”-re bontják. Minden félterminus után egy hét pihenőt kapnak a gyerekek. A terminusok karácsonykor, húsvétkor, illetve nyáron érnek véget, ekkor hosszabb szünet jön. Valamennyi terminusnak adnak egy központi témát. Peter osztályának jelenleg a víz az, így ebben a nagyjából három hónapban ezzel kapcsolatosak a feladataik is. A vízről olvasnak vagy írnak verset angolórán, a tudomány órán pedig, amely a természet- és társadalomtudományokat is magában foglalja, vízzel kapcsolatos kísérleteket, feladatokat végeznek el. Még az osztálykirándulás is víz témájú lesz.

Érdekesség, hogy tanulnak például dizájnt is a gyerekek, ez leginkább a magyar technika (gyakorlati) órára hasonlít tematikájában. Az úgynevezett Religious Education keretében pedig betekintést nyernek a világ számos vallásába, tehát nem felekezeti hitoktatás folyik, hanem a kultúrák, sajátosságok, szokások megismertetése. A felekezeti hitoktatás, vagyis bármely másik vallás nem egyenlőként kezelése, egyébként Kriszta szerint nem is menne, hiszen az angol társadalom nagyon toleráns és befogadó.

Az oktatás egyébként rendkívül gyakorlatias, még a verslábak mibenlétét is a gyakorlaton keresztül ismerik meg a gyerekek. Rendszeresen visszatérő feladat például, hogy költeménnyel kell előrukkolniuk, az iskolában tanultakat alkalmazva. Egészen kicsi korukban megtanulnak hivatalos levelet is fogalmazni, legutóbb például a Mikulásnak írtak egyet, szabatos formába öntve, a végén az elmaradhatatlan „Yours sincerely”-vel. Nagy hangsúlyt fektetnek a helyes és értő olvasásra is, a gyerekek iskolai fejlődésének fontos mérőszáma a „reading age”, vagyis, hogy hány éves szinten tud olvasni.

shutterstock 72372268

Házi feladatot csak 3. osztálytól kapnak a gyerekek, méghozzá hetente egyszer. Peter iskolájában ennek a csütörtök a napja, és egy hét áll rendelkezésükre elkészíteni. A feladatok játékosak és kreatívak, nem egyszer pedig az interneten kell izgalmas gyakorló feladatokat megoldani, amit nagyon élveznek. Az ehhez való hozzáférést az iskola vásárolja meg, a gyerekek pedig bejelentkezés után korosztályuknak megfelelő feladatokat kapnak.

Iskolai kereteken belül közlekedni is megtanítják a gyerekeket, kiviszik őket kerékpárral a forgalomba, hogy legyen gyakorlatuk, tehát éles helyzetekben is helyt kell állniuk. Ezt a kurzust vizsgával zárják. Ugyanígy nagy hangsúlyt fektetnek az iskolák az úszásoktatásra is.

Teszteket, hát, nem is tudom, hogy lehetne leírni, úgysem fogják elhinni. Van számonkérés, igen, írnak egy országosan meghatározott, úgynevezett SATS tesztet 2. osztály végén, 6-7 évesen, és írnak egyet a primary school végén, 11 éves korukban, amely azt méri, hogy elsajátította-e a minimumot a gyermek. „Amikor a második év végén írták a SATS-ot, aminek országos napja van, az iskola nagyon-nagyon ügyelt rá, hogy a gyerekeknek meg véletlenül se legyen fogalmuk arról, hogy ez egy vizsga. Szerintem a kölkök azt hitték, valami gyakorló feladatsort írtak” – mesélte Kriszta.  Az angol primary school-ban nincs röpdolgozat vagy felelés, a gyerekek képességeivel, tudásával, szorgalmával a tanárok, akik minden napot együtt töltenek velük, a nélkül is tisztában vannak, s ez alapján adnak szöveges értékelést a tanév végén.

Angliában, a legtöbb iskolában egyenruhát hordanak, és minden intézménynek megvan a sajátja. Ezeket a ruhadarabokat a gyerekek büszkén viselik, hiszen rajta van az iskola logója, és a szülők is örülnek neki, mert nagyon praktikusak, könnyen moshatók, és az egyenruha a rivalizálást is kizárja.

Összességében Kriszta szerint az angol alapoktatás móka, kacagás. Nagyon gyerekbarát, játékos, izgalmas, és egyáltalán nem stresszes vagy sokkoló.  Az évtizedek alatt Kriszta nagyon sok újonnan érkező magyar gyereket ismert meg, és azt mondja, még nem találkozott olyannal, aki ne szerette volna sokkal jobban az angol iskolát, mint a magyart.

A secondary school már keményebb dió

Kriszta lánya, a 12 éves Sophie már középiskolába, úgynevezett secondary school-ba jár, méghozzá egy olyan volt magániskolába, amely nem rég ment tönkre, ezért a fenntartását átvette azt az önkormányzat. Így a tandíjat, ami terminusonként 3000-4000 fontnál kezdődne egyébként, nem kell fizetni jelenleg, minden más költség azonban megmaradt. Az egyenruha kezdő szett 300 font, de fizetni kell a zeneóráért, az étkezésért, és minden másért, bónusz, hogy ezeket mind kötelező igénybe venni. Külön felszerelés kell a különböző sportágaknak, tanulnak például hokit és táncot is, de egy (ex) magán iskolában még az osztálykirándulás célállomása is minimum Franciaország – ennek megfelelő költségekkel.

shutterstock 115841704

A magán iskolákban az oktatás is minőségi. Zenét, sportágakat és több nyelvet is tanulnak, kis csoportokban.  A secondary schoolban már jóval nagyobb követelményeket támasztanak, mint a kisiskolában. Sophie reggel 7-kor indul el otthonról, és délután ötkor ér haza. A tanórák egy órásak, és még az ebédszünet sem hosszabb negyed óránál. Órarendjük is van, a tantárgyakat szaktanárok tanítják, a diákok pedig vándorolnak a szaktantermekbe. Itt már rendszeres számonkérés is van, és házi feladatot is kapnak a diákok, ami naponta 2-3 órát vesz igénybe. Ritka azonban, hogy valaki sikertelen ezekben az iskolákban: ha a szülőknek van pénzük kifizetni a költségeket, az iskolának lesz módszere teljesíttetni a gyerekkel a követelményeket – tehetségtől teljesen függetlenül.

Éppen ezért, aki megteheti, inkább fizet, és magániskolába járatja a gyerekét. Kriszta szerint ugyanis Angliában rendkívül merevek, már-már átjárhatatlanok a társadalmi osztályok, és a magániskola minimum középosztálybeli státuszt jelent – annak megfelelő hátszéllel. Ha valaki magániskolába járt, annak még a kiejtése is más. Pénz és hatalom van mögötte, ajtók nyílnak meg, és egészen másképp kezelnek egy olyan embert, aki „posh akcentussal” beszél.

Hogy ez mennyire nem légből kapott érvelés, az is jelzi, hogy valamennyi kabinet miniszter az Eton College-ba, és valamennyi parlamenti képviselő magán iskolába járt. Még a munkáspárti Tony Blair kormányának is csak egyetlen munkásszármazású tagja volt. Ha valaki cambridge-i vagy oxford-i egyetemre járt, garantáltan sikeres lesz. Viszont bármennyire is igyekeznek, nem magániskolából ezekre az egyetemekre csak nagyon kis százalékban kerülnek be a fiatalok.

Az iskola tehát Angliában ahelyett, hogy lebontaná, éppen hogy bebetonozza a társadalmi különbségeket. Tudják, látják ezt, és tiltakozások is vannak ellene, de nem igazán tudják, mit lehetne ezzel kezdeni. Mert, tegyük hozzá, a magániskolák hatalmas bizniszt jelentenek az országnak, ezekbe a méregdrága angol bentlakásos intézményekbe küldik a gyerekeiket többek között a dúsgazdag oroszok és kínaiak – mondja Kriszta.

A secondary school-ban az öltözék is formálisabb, a zakó, nyakkendő, a kalap, lányoknak a térd alá érő rakott szoknya kötelező viselet Sophie iskolájában.  Amikor elérik a „sixth formot”, ami az egyetem előtti utolsó két év, már „smart dresscode” van, ami azt jelenti, hogy nem kötelező az egyenruha, viszont elegánsnak, formálisnak kell lenni. Kriszta ezt egyáltalán nem bánja, hadd szokják, mondja, így legalább nem fognak esetlenül mozogni, ha felnőtt korukban öltönyt, kosztümöt kell viselniük.

Blogmustra