SZÜLŐSÉG

Olvasásóra, szavak nélkül - különleges gyerekek iskolája

2015. február 5., csütörtök 12:17

A mozgáskorlátozott gyermekek élete nagyban eltér társaikétól, ugyanakkor sokféle fejlesztést kaphatnak, és ha szellemileg épek, iskolába járhatnak és dolgozhatnak is. Mindez már kevésbé igaz a halmozottan mozgássérültekre, akik ugyan szellemi fogyatékosságban nem szenvednek, de sérülésük miatt alig képesek a kommunikációra. Mert mondjuk nem tudják rendesen mozgatni a beszédhez szükséges izmaikat. És az integetéshez szükséges kezeiket sem.

Néhány évtizeddel ezelőtt ezek a gyerekek többnyire otthonokban végezték, és gyakran ki sem derült, hogy szellemileg épek, hiszen képtelenk voltak kéréseiket, gondolataikat érthető formában megosztani a külvilággal, gondozóikkal. A modern technika azonban rengeteget segíthet nekik, habár a kütyük és szoftverek kezelésének megtanulása is hosszú folyamat. A Bliss Alapítvány halmozottan mozgássérült gyermekek kommunikációját fejlesztő központjában jártunk.

A Segítő Kommunikációs Központ ezen a néven 1993 óta működik, de tevékenységüket már a nyolcvanas évektől megkezdték: olyan gyermekek kommunikációját segítik, akiknél beszédzavar vagy összetettebb kommunikációs zavar alakult ki. Ezek a zavarok nagyrészt veleszületett fejlődési rendellenességek, szülési sérülések vagy autóbalesetek következményei, de jelenleg is van a csoportban olyan kislány, aki óvodáskori vírusfertőzés szövődményeként vált mozgáskorlátozottá és beszédképtelenné.

Olvasásóra szavak nélkül

Az intézményben Miksztai-Réthey Brigitta, az intézmény munkatársa, az ELTE informatikai karának tanársegédje, és 2014-ben a Vodafone Főállású Angyala vezetett körbe. Először egy olvasásórán vettünk részt, amelyen 10-13 éves gyerekek tanulták éppen az „ó” betűt - a beszédképtelen és korlátozottan mozgásképes gyerekek természetesen sokkal lassabban tanulnak egészséges kortársaiknál.

Brigi és kolléganője többféle segédeszközt használnak a gyerekekkel való kommunikáció elősegítésére: a csupán egy-egy ujjuk mozgatására képes gyerekek érintőképernyő segítségével köszönnek, és a tanítók kérdéseire is válaszolnak.

„Egyik alapvető nehézség, hogy nem triviálisak a gyerekek válaszai, meg kell tanulni értelmezni azokat.” – meséli Brigi. – „ Míg például Zsuzsi és János érintőképernyővel válaszol, addig Pali inkább hangot ad, az igenre és a nemre különböző hangot, Eszter pedig a szemmozgásával jelez. Sokszor a szülőknek is meg kell tanítani, hogy a gyereknek is van akarata és hogy hogyan fejezheti ki azt. Ehhez mindig egyénre szabott eszközöket igyekszünk találni: Eszter például csak nagyon picit tudja mozgatni a kezét, a tabletet nem tudja átmozogni, az okostelefon érintőképernyőjét viszont ügyesen használja”.

Az órákon nem mozgásképesség vagy életkor szerint vannak elosztva a gyerekek, hanem inkább az adott terület iránti tudásuk, érdeklődésük figyelembevételével, annak szem előtt tartásával, hogy a gyerek a lehető leginkább tudja fejleszteni tudását.

Látszatra nagyon sok az időhúzónak tűnő kérdés, amire minden gyerek egyenként válaszol – például „melyikünk nyissa ki a betűdobozt?” Ez a nevelők részéről tudatos, hiszen éppen azt igyekszenek megtanítani a gyerekeknek, hogy lehetnek vágyaik, és kifejezhetik azokat.

Fejegérrel a facebook-on

A kicsik olvasásórája után a fiatal felnőttek foglalkozásán is részt vettünk. A 18-25 éves korosztállyal néhány évvel ezelőtt érdekes munkába kezdtek a központ munkatársai. Alapvető probléma ugyanis, hogy míg az egészséges gyerekek a hétköznapi kommunikáció (beszéd, gesztusok) fő elemeit modelltanulással, utánzással sajátítják el, addig a beszéd- és mozgásképtelen gyerekek előtt nincs ilyen modell, hiszen nem látnak maguk körül érintőképernyő és egyéb segédeszközök révén kommunikáló felnőtteket.

Ebben a „nagyok” rengeteget segíthetnek: a kicsik láthatják rajtuk, hova lehet eljutni, modellként szerepelnek a tanulási folyamatban. Ezt ma már tudatosan beépítik a programba: a nagyok meglátogatják a kicsik tanóráit, oktatási anyagokat és játékokat fejlesztenek a kicsiknek.

A „nagyok” valóban elképesztő profizmussal használják a segédeszközöket. Látogatásunkkor a számítógépteremben két húsz év körüli fiú épp powerpoint-diákat készít, amelyeket majd a kicsik oktatásában fognak használni. Végre megtudom azt is, mi az a fejegér: eredetileg valami fejen viselhető mozgásérzékelő eszközre számítottam, de mint kiderült, a fejegér „csupán” egy szoftver, és csak egy kamera kell hozzá: a gép előtt ülő felhasználó a feje mozgatásával, biccentésével tudja a kurzort irányítani.

Fejének apró mozdításával a gép előtt ülő két fiú ugyan az átlagnál kicsit lassabban, de képes gépelni, csetelni, van facebook-oldaluk, tudnak emailezni. Jelenleg egy tananyagfejlesztő pályázat révén munkájukért még némi pénzt is kapnak.

De nem csak ők ketten dolgoznak itt, és mindenki más képességekkel, más módszerrel, más kommunikációval végzi a munkáját. Van, aki fejegerezik, van aki joystickkal dolgozik, van aki pedig a hagyományos egeret kezeli. A power point mellett MovieMaker és PhotoStory segítségével videókat is készítenek, egyikük pedig programozni is tud fejegérrel.

Hogyan segítenek?

A központ célja, hogy megtanítsa a gyerekeknek, hogyan léphetnek kapcsolatba a külvilággal, hogyan fejezhetik ki magukat, az igényeiket, akaratukat – hogy ne csak passzív elszenvedői legyenek a gondozásnak. Ez természetesen a gondozásukat is könnyebbé teszi.

Az iskolaköteles életkorú gyermekek a fejlesztőiskolai oktatásért itt nem fizetnek. Ugyanakkor arra is van lehetőség, hogy másik fejlesztőiskolába járó gyermek hetente egy-két alkalommal a Bliss Alapítvány egyéni vagy csoportos foglalkozásain is részt vegyen – ez már díjazás ellenében érhető el. Az első jelentkezéskor a gyerekeket alaposan kivizsgálják, és ennek megfelelően állítják össze számukra a programot. A központ a szellemileg ép vagy majdnem teljesen ép, mozgás- és beszédképtelen gyerekeket fogadja.

A fejlesztésben sokféle kommunikációs eszközt használnak, amelyek között vannak klasszikus, papírra nyomtatott képek és leporellók is, de a modern technika rengeteg további lehetőséget kínál. Egy- és kétüzenetes kommunikátorok, tabletek, okostelefonok, fejegér, joystick, és egyedi fejlesztésű szoftverek könnyítik a munkát. A központban ingyenes eszközkölcsönző is elérhető, és szakembereket, gyógypedagógusokat is képeznek.

Iskola, napközi, táborok

A központ igyekszik minden jelentkezőt fogadni – a felvételhez szükséges, nagyjából fél napos vizsgálatra jelenleg két-három hónapot kell várni, ezért most képeznek ki egy második vizsgáló teamet is, hogy a várakozási idő csökkenhessen.

Az intézmény nem bentlakásos: az iskolába járó diákok egészséges társaikhoz hasonlóan reggel nyolcra érkeznek és délután háromig vannak itt. Ezalatt csoportos és egyéni órákon is részt vesznek. Vannak, akik vidékről járnak fel a fejlesztésre, hiszen a központ az országban egyedülálló munkát végez. Az iskola, az egyéni fejlesztő foglalkozások és a szakemberképzés mellett nyári táborokat is szerveznek, amelyek hasonlóan jó hangulatban zajlanak.

Az intézményben és az órákon is – számomra talán meglepő módon – nagyon jó a hangulat, a türelmetlenségnek vagy pesszimizmusnak nyomát sem látni. A tanulás célja, hogy a gyerekek a teljes kiszolgáltatottságból kitörjenek és lehetőségeikhez képest minél több területen tudjanak önállóak lenni. A külvilággal való kommunikáció révén jelentősen javulhat az életminőségük: gondozásuk is könnyebbé válik, idejüket produktívan tölthetik, kapcsolatokat tarthatnak fenn, tanulhatnak, és egymásnak is segíthetnek.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.02.06 10:44:12B.kat

    Kedves Pálma!

    A "szellemi fogyatékosság" kifejezés idejétmúlt, és sértő. Az értelmileg akadályozott embereknek nem a "szelleme" sérült... Ha cikket ír ebben a témában, kérem figyeljen rá, hogy korszerű és pc kifejezéseket használjon.
    Üdvözlettel:
    B. Kati

  • 2015.02.06 15:41:47marczy

    Nem tudom, az előző hsz-em elment-e, de ezt lehet más, a cikkírót kevésbé lealacsonyító stílusban is mondani, mert ha még a régi rendszerben nőtt fel, nem biztos, hogy az áll a szájára, ami, hanem tényszerűen közölni, hogy "inkább ezt használják, mert az a régi kifejezés durva mellékjelentést kapott".

    Én is kaptam a pofámba már olyasmiért, amikor idegen nyelven(!), informálisan társalogva úgymond nem "pc" kifejezést használtam. Az volt bennem: úristen, már itt, külföldön is a maszop van hatalmon?

    Önmagában a "pc" nem fogja átformálni a társadalmat, és nem a "szellemi fogyatékos" kifejezés tehet arról, hogy negatív mellékjelentés tapadt hozzá (a partnert durván lealacsonyító, értelmi képességeit kétségbevonó jelző lett).
    Maga ez a cikk viszont sokat tehet az érintett csoport megítélésének javításáért, és nem hiszem, hogy csak a nyelvezete miatt elő kellene venni a cikkírót, főleg nem ilyen kioktató stílusban. Mert maga a _használat_ nem lealacsonyító.

  • 2015.02.06 15:53:59marczy

    Szóval az számít, _ahogyan_ és _amilyen szándékkal_ használ valaki egy kifejezést, és ha ez a szándék nem sértő, akkor nem hiszem, hogy ki kell oktatni, csupán kulturáltan megjegyezni, hogy ma már inkább "ezt" használják és nem "azt", amihez hozzátapadt valami nem kívánt mellékjelentés.

    Hála az európai baloldalnak, Orwell "újbeszél" nyelve immáron maga a nyers valóság... Pedig a "pc" önmagában semmit nem old meg, a társadalmat nem holmi nyelvi tabuk fogják átformálni, hanem objektív, hatásosan megírt és széles rétegek által olvasott cikkek özöne. Ugyanúgy, ahogy testi funkciói is mindenkinek vannak, de ott legalább egyértelmű, hogy "arról" a jelentéskörről nem beszélünk: a trágárság formális. A "nem pc" kifejezést azonban jobb nem a trágársággal egy kategóriába tenni, hanem kontextusfüggően értelmezni a cikkíró szándékát, ami ebben az esetben nagyon is nem volt sértő.

  • 2015.02.06 21:17:14B.kat

    Szerintem nem voltam "lealacsonyító", semmi bántót nem írtam, teljesen tényszerűen hívtam fel a figyelmét rá, hogy a szellemi fogyatékos kifejezést ma már nem használjuk, és kértem, hogy máskor figyeljen a szóhasználatra. A szóhasználat igenis számít, a legnagyobb jószándék mellett is.
    Egyébként ebben a konkrét esetben nem az az egyetlen probléma ezzel a kifejezéssel , hogy negatív jelentés tapad hozzá. Szerintem maga a jelentése nincsen rendben. Gondoljon csak bele, mit jelent a "szellem" szó, és ez vajon mennyiben különbözik az értelemtől.

  • 2015.02.07 11:23:35ne vada

    Azért az cuki, hogy az (marczy) oltja a normálisan gondolkodó embert (B.katot), aki rögtön belekeveri a pc kifejezések használatába-nem használatába az egyik hazai pártot, amit rendkívül gusztustalan gúnynéven emleget. :D (Finoman szólva nem kedvelem azt a pártot, de soha nem jutna eszembe így nevezni őket.)

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta