SZÜLŐSÉG

Ilyen a jó szülő egy tizenéves mellett

2015. február 1., vasárnap 20:44

Sokat beszélünk arról, milyen a jó szülő, ilyenkor olyanokat szoktunk felsorolni, hogy érzékeny a gyerek jelzéseire, igényeire, válaszkész, kiszámítható és még sok egyebet. Ezek egyformán érvényesek egy baba és egy nagykamasz melletti szülőre is. De ha ennél konkrétabban nézzük, hogyan viselkedjen az apa és az anya a gyerekkel, sokat változik ez az életkorának megfelelően. Vannak, akik nagyszerű szülei egy kisgyereknek, de elvesztik lábuk alól a talajt, mikor kamaszodni kezd. Mások épp akkor találják meg vele a hangot.

A tizenéves gyerek mellett legfőképp az lesz jó szülő, aki képes egyszerre elfogadni az eltávolodást, hogy a gyereknek saját gondolatai vannak, esetleg olyan stílust, ízlést hoz a családba, ami tőle idegen, ugyanakkor képes megtartani és jelezni az érzelmi közelséget. Más szavakkal: bizonyos témákban elengedi a kontrollt, másban nagyon is résen van.

Sokaknak nagy nehézséget okoz, hogy elfogadják, ez a gyerek másmilyen, mint ők, és ez már valószínűleg így is marad, bármit is tesznek, bárhogy is próbálják terelgetni Mindenkinek más az érzékeny pontja. Van, akit bánt, hogy gyereke az ő számára idegen területek iránt érdeklődik, és semmit nem jelent neki az, ami a szülőnek fontos.

Egy művészember apának egyértelmű volt, hogy gyermeke is vonzódni fog a szépséghez, művészeti iskolába járatta, ilyen szakkörökbe íratta. Fia mégis műszaki pályát választott, és ez egy időre eltávolította őket, mert ezt úgy élte meg a szülő, mintha legalábbis kiderült volna gyermekéről, hogy marslakó.

Van, akinek a gyerek saját stílusát nehéz elfogadni, például, hogyha egy családban nem érték az öltözködés, szépítkezés, de a lány kamaszodva órákat tölt a tükör előtt, és napjait a hajvasalók bűvöletében éli. Megint máshol az ateista családban a gyerek hívővé válása okozott zavart. Ha őszintén a lelkébe néz az ember, mindenki találhat valamit, amit nehéz lenne elfogadnia.

Nem elég tudomásul venni, hogy a gyerek saját utakon jár, de meg kell tanulni egyre inkább egyenlő partnerként kezelni. Sok szülőnek ez igazán nehéz, mert ugyanakkor ezt a gyereket ő tartja el, látja, mennyi mindenben tájékozatlan még, bizonyos dolgokban nagyon naivan gondolkodik, és mindezt a legnagyobb meggyőződéssel teszi. Erre számos szülő reakciója, hogy továbbra is ugyanolyan gyereknek tekinti, mint addig. Ez viszont törvényszerűen a kapcsolat megromlásához fog vezetni, mert a gyerek nem tekinti magát annak, és így külön nyelvet fognak beszélni, állandósul a sértettség, kialakul a harc.

Jó hozzáállás, ami egyébként már a születéstől fogva helyénvaló, ha a szülő olyan egyenértékű lényként tekint a gyerekére, akinek a pszichés születése mellett bábáskodik. Azaz támaszt nyújt neki lelki, anyagi értelemben, de nem birtokolja, hanem tisztelettel és érdeklődéssel figyeli, mi bontakozik ki belőle. És nem akar mindent irányítani: állít bizonyos korlátokat, mert ez szükséges a fejlődéséhez, de nem akarja megszabni, milyen legyen.

shutterstock 241137067

Olyan ez, mint mikor öntözünk egy növényt, gondoskodunk a földről, ha eldőlne, kikötjük egy rúdhoz, ha kinőné a cserepet, kicseréljük nagyobbra, de nem akarjuk megmondani, mikor hozzon új levelet, merre nőjön, nem vágjuk ollóval körbe a levelet, ha más alakú, mint elképzeltük.

Vannak szülők, akiknek az előző két feladat remekül megy, azaz elkezdik komolyan venni a gyereküket, partnerként kezelik, és azt is örömmel veszik, ha a gyerek más utakon jár, mint ők. Viszont ezzel együtt azt hiszik, akkor ez egy felnőtt, akivel úgy is kell bánni. Ha nem szól, hogy baj lenne, biztos jól van, ki-ki éli a maga életét, néha ránéz, él-e még, de ha más foglalkoztatja, lehet, hogy egy darabig meg se nézi, ő majd biztos felbukkan.

Csakhogy a serdülőnek szüksége van arra a tudásra, hogy vigyáznak rá, hogy valakit érdekel, mi van vele, hogy ott van a védőburok. Csak másképp, láthatatlanul, finom, apró jelzésekben. Ha hagyja, megöleljük, de ha nem hagyja, nem sértődünk meg, de akkor is mondunk valami kedveset. Erre ránk mordul: nem baj. Néha, néha finoman jelezzük, hogy mi azért gondolunk rá akkor is, mikor a szobájában tölti az egész hétvégét. Nem rángatjuk ki, nem erőszakoskodunk, hogy jöjjön velünk ilyen-olyan programra, de ha kidugja az orrát, jelezzük, hogy észrevettük.

Mivel a kamasznak szüksége van a szüleire, ha addig elfogadható volt a kapcsolat, lesznek olyan pillanatok, mikor közelebb lehet kerülni egymáshoz. Érdemes is figyelni, vajon min múlik ez. Persze, részben a gyerek hangulatán, ami kiszámíthatatlan. De van, aki felfedezte, sokkal könnyebben tud beszélgetni gyerekével házon kívül, mikor intéznek valamit, aztán beülnek egy kávézóba egy forrócsokira, akkor elkezd beszélni a gyerek. Talán éppen azért, mert ott egyenlőbbnek érzi magát, kiléphet az otthoni gyerekszerepből. Talán azért, mert biztos benne, nem fogják megzavarni, és anyja is csak rá figyel.

Elengedni és közel lenni: ennek a kettőségnek az egyensúlya a titka annak, hogy jó anyja, apja legyen az ember egy kamasz gyereknek.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.02.02 08:23:24kalandfereg

    Amit a cikk mond abban szuper vagyok, ami nekem nem megy az a gyerekem onfegyelemmentessegenek, lustasaganak, opportunizmusanak elviselese. Sot,azt gondolom, nem is kell ezt elviselnem, ez olyasmi, amit nem feltetlken kellene tamogatolag elturni. De azert erdekelne a velemenyetek, mert marha nehez. Ellenall mindennek.

  • 2015.02.02 10:10:29patakidora

    Remek cikk. Nekem is az okozza a nehézséget, hogy sokszor azt érzem, a lányom direkt ellenkezőjét csinálja, mint amit javasolok neki. Nem meggyőződésből, hanem hogy ellentmondjon nekem. Nehéz ügy, de a cikk sok mindenre rávilágított.

  • 2015.02.02 10:59:37sziszkó1

    Bár nekem még csak kiskamaszom van, de már most jelentkezik nála ez a dacosság, ellentmondás, elvonulás egyedül, nehezen beszél az érzéseiről, és hát nehéz türelmesnek lenni vele, miközben ő maga sem tudja, hogy mi is zajlik le benne most egész pontosan.
    Egész jó kis cikk lett és igen, rávilágított sok mindenre, na de még mindig nem tudom, hogy a leírtakat mégis hogyan alkalmazzam??? A leírtakat hogyan lehet a gyakorlatban alkalmazni??

  • 2015.02.02 11:11:08Krumpli Bogart

    Én mindig egyenrangú félként tekintettem a gyerekeimre, kikértem a véleményüket és bocsánatot kértem tőlük, ha nem viselkedtem helyesen velük. (Engem is így neveltek.)
    Mivel egyedül neveltem őket és féltem, hogy ha velem történik valami, mi lesz velük, igyekeztem hogy minél önállóbbak, minél határozottabbak legyenek, ezért nagy önállóságot biztosítottam számukra és sosem telepedtem rájuk, viszont rendszeresen dicsértem és biztattam őket.
    Amikor kamaszok lettek, nem igazán tudtam már mit kezdeni az "anyaszereppel", ezért inkább barátnői viszonnyá alakult a dolog.
    Érdekes, hogy gyakran elhívnak a barátaikkal együtt mozizni, flangálni, sörözni, jó egyetemi előadást hallgatni...., de én vagyok ott az egyetlen "szülő". Néhány óra után tapintatosan "lelépek".

    :))))

  • 2015.02.02 11:12:10Krumpli Bogart

    Én mindig egyenrangú félként tekintettem a gyerekeimre, kikértem a véleményüket és bocsánatot kértem tőlük, ha nem viselkedtem helyesen velük. (Engem is így neveltek.)
    Mivel egyedül neveltem őket és féltem, hogy ha velem történik valami, mi lesz velük, igyekeztem hogy minél önállóbbak, minél határozottabbak legyenek, ezért nagy önállóságot biztosítottam számukra és sosem telepedtem rájuk, viszont rendszeresen dicsértem és biztattam őket.
    Amikor kamaszok lettek, nem igazán tudtam már mit kezdeni az "anyaszereppel", ezért inkább barátnői viszonnyá alakult a dolog.
    Érdekes, hogy gyakran elhívnak a barátaikkal együtt mozizni, flangálni, sörözni, jó egyetemi előadást hallgatni...., de én vagyok ott az egyetlen "szülő". Néhány óra után tapintatosan "lelépek".

    :))))

  • 2015.02.02 11:21:36Krumpli Bogart

    Sziszkó! Én is láttam ilyen elvonulós (szobaajtót magára záró) kamaszt, mondhatom, ijesztő.
    Szerintem te beszélj neki az érzéseidről először és kérj tőle tanácsot. Akkor talán megnyílik.
    Miért is kellene, hogy beszéljen neked az érzéseiről?

  • 2015.02.02 11:22:51Krumpli Bogart

    Patakidora. Ellentmondani ugye akkor lehet, ha előbb mondanak valamit. :)))))

  • 2015.02.02 11:30:54sziszkó1

    Jó ötlet, majd kipróbálom. Én abból igyekszem kiindulni, hogy én milyen kamasz voltam és úgy próbálok viszonyulni hozzá. Ahogy észrevettem az apja (már most) nehezebben viseli ezt a kamaszkort (aztán hol van még a vége), és nem is tudja a helyén kezelni.

  • 2015.02.02 12:37:55saláta boglárka

    szerencsére még messze van ez a korszak de abból ki tudok indulni, hogy mi távolított el a szüleimtől. annyira, hogy nem is tartjuk a kapcsolatot. mivel én ezt nem akarom, figyelni fogok arra, amit ők elrontottak. (pl. teljes tiszteletlenség, gúnyolás, a másik stílusának lekicsinylése, okoskodás, agresszió....stb... :I)

  • 2015.02.03 10:54:00ne vada

    Az én esetemben a dicséret vált be. (Már amennyire egy kamasznál bármi is beválik. A kamaszkort egyszerűen "túl kell élni". Mindkét félnek. Nincs mindenható recept.)
    Apámmal voltam rosszabb viszonyban, mivel vele hasonlított jobban a jellemünk, az érdeklődésünk, és egyformák voltak az erősségeink is. Valahol talán irigyeltem, mivel neki minden klasszul ment (ugyanazokkal az erősségekkel), én meg bénán vergődtem. Anyám elkezdett felfedezni bennem másféle tehetségeket, tudásokat, és büszke volt, ha valami olyanban teljesítettem jól, ami nem apu-féle "örökség" volt. Ettől lett némi önbizalmam, sikerélményem, és már nem irigykedtem apura. Jobb lett a viszonyunk, és picit önállóbb is lettem. Kellett, hogy megdicsérjenek valamiért, amikor folyamatosan egy csődtömegnek éreztem magam. (Pedig nem voltak elvárások. Kb. csak annyi, hogy ne bukjak meg.)

  • 2015.02.06 12:57:44Mészáros Laci

    [link]

    Nagyon jó cikk, lefordítottam, ha érdekel valakit

  • 2016.01.12 15:08:59Nyári Éva

    Nagyon jó cikk, köszönöm.
    Lehetne több ilyen kamaszos írást olvasni esetleg?

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta