SZÜLŐSÉG

Köszönj szépen, akkor is, ha szülő vagy

2015. február 1., vasárnap 14:37

Amióta a gyerekeimet beszippantotta az intézményesülés, minden szeptemberben önkéntes misszióba kezdek. Ráveszem az anyukákat-apukákat, hogy köszönjenek. Így félév táján változó sikerről tudok beszámolni.

Amikor középiskolába kerültem, a nyugdíjas korú portás néni minden reggel hangos „sziasztok lányok” felkiáltással fogadott minket. Hamar vettük a lapot mi elsősök, és egy kicsit el is szégyelltük magunkat, hogy egy idősebb hölgy előre köszön nekünk. Így aztán szeptember második hetétől már kivétel nélkül mindenki hangos „jó reggelt, csókolom Ica néni” kiáltással lépett be a kapun, és úgy is maradtunk. Köszönünk, ha belépünk valahová. 

Ami, úgy tűnik, még mindig nem teljesen magától értetődő, holott esküdni mernék, hogy nem Ica néni találta fel ezt a dolgot, hanem évszázadok óta létezik. Csak nem elég népszerű, főleg az új, kiscsoportosok és első osztályosok szüleinek körében. Értem én, izgulnak, meg sok az inger, meg jaj, mi is itt a szokás; inkább meghúzzák magukat. Nos, segítek: ha belépünk valahová, köszönünk, ennyi. Egy hangos jó reggelt kívánokkal nagyot nem tévedhetünk. Egyházi iskolában felekezet szerint eltérő módon köszönhetünk, de egy jó reggeltért még soha senki nem haragudott meg.

shutterstock 102212287

Vicces, hogy erről beszélni kell egyáltalán, ilyenkor mindig úgy érzem magam, mintha a vécézés utáni kézmosásra emlékeztetném a szülőtársakat. De nem adom fel, én bizony minden reggel mosolyogva köszöngetek mindenkinek, és közben gyakran eszembe jut Ica néni. Egyébként jól haladunk, így januárra az óvodában már szinte mindenki visszaköszön legalább. A szülőkről beszélek. A gyerekeket majd szépen lassan megtanítják, egyszer, talán. 

Felmerült bennem, hogy talán én vagyok mániás, de a porontyos szülők többsége hasonló tapasztalatokról számol be, évek óta járnak egy csoportba/osztályba ugyanazokkal a gyerekek, és még mindig van olyan szülő, akinek három év után is problémát okoz a visszaköszönés is.

Önök köszönnek? És önöknek vissza szoktak köszönni a többiek szülei?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.02.01 15:40:00domeboy75

    Gyógyfürdőben dolgozom, sajnos megerősíteni tudom a dolgot, a gyerekek inkább visszaköszönnek mint a mai 30-40 éves modern szülői korosztály. Néz mint a moziban hogy mit akarok! Ilyenkor hangosan újra köszönök talán leeseik neki a dolog.

  • 2015.02.01 16:04:36tagnes

    Nálunk, a mi középiskolánkban az a szólás járja, hogy nemcsak a diákokat, hanem a szüleiket is nekünk , pejdagógoszoknak kell nevelnünk. Bezony, bezony, felnőtt egy (vagy több?) generáció, amelynek - tisztelet a kivételeknek - fogalmuk sincs a közösség életét elviselhetővé, netán jobbá tevő formulákról. Amelyek persze nem is annyira csupán formaságok.
    A köszönésen kívül adnák még pár tippet, hol lehetne a modorunkon, a szokásainkon javítani: a járdákon szélre kell állnia a buszra váróknak, mert hogy a járókelők is járnának, kelnének. A folyosókon úgy szintén oldalra állunk, ha valakivel beszélgetni szeretnénk, hogy a többiek el tudjanak menni. A kapukban, ajtókban nem állunk le társalogni, mert így akadályozzuk a többieket a ki-be járásban.
    Szóval, ilyen alap dolgokkal sem vagyunk mindig tisztában...

  • 2015.02.01 16:22:09nyisziati

    Manapság luxus lett a köszönés. A mostani és az előző munkahelyemen is bőven vannak, akik nem is foglalkoznak ilyesmivel. Gyakran én érzem magam kellemetlenül, hogy köszöntem, mert csak a fagyos csend "köszön vissza".

  • 2015.02.01 17:19:37Tstar

    Tényleg felháborító, hogy nem tudnak köszönni a szülők, akkor ezek szerint nemcsak engem zavar. Én az oviban és a bölcsiben érzékelem apukaként úgy, hogy mindig előre köszönök sokszor kétszer egymás után. Az érdektelenség meg nem törődömség itt kezdődik el sajnos.

  • 2015.02.01 21:13:28gombakomba

    Nem elek masik bolygon, de az en tapasztalataim masok.

  • 2015.02.01 21:23:04sebi77

    Mindenki hülye!

  • 2015.02.01 21:52:07fityfirity

    Bár az lenne életem legfőbb gondja hogy ki köszön nekem meg ki nem...pont nem érdekel, így nem is tűnt fel hogy ez a "probléma" létezik.

  • 2015.02.01 22:44:40sony

    Fura, de nálunk mindenki köszön. Szerintem nem kellene ennyire rákattannod a témára, köszönj, örülj, ha valaki visszaköszön, barátkozz azokkal. Úgyis azoknak lehetsz szimpatikus. Sokan egyébként megérzik, ha valaki 'úgy' köszön, célzatosan, és nem mindenkinek tetszik az ilyen stílus. A vissza nem köszönő szülők így lehet, hogy pont téged tartanak neveletlennek.

  • 2015.02.01 23:45:19R2D2 & C3PO

    Amúgy lehet, hogy köszönnek, csak mire neked feltűnik, hogy ott van valaki, ők már el is felejtették...
    Belépéskor köszönök, de pl. nem vagyok hajlandó ennél többször. Ha nem fogadják, leszarom, ha utólag feltűnően rám köszönnek, hát még jobban.
    Azt pláne röhejesnek tartom, mikor valaki, aki egy figyelmetlen bunkó, elkezd nevelni, mert azt hiszi, neki van igaza...

  • 2015.02.02 02:29:48ne vada

    tagnes: A számból vetted ki a szót! A többség azt hiszi, egyedül él ezen a bolygón, csak az ő kényelme a fontos, mindenki más csak biodíszlet. Lépcső, mozgólépcső tetején, ajtóban, jármű ajtajában - mindenhol lecövekelnek, "mert csak". A múltkor egy egygyerekes házaspárnak sikerült "belaknia" az egész járdát: bal szélen apuka, bal kezében a gyerek nyuszis motorja; középen a totyogós kisgyerek, fogva mindkét szülő kezét; jobb szélen anyuka, jobb kezével, maga mellett tolva az üres babakocsit. És halálra sértődtek, mert valaki rájuk szólt.

  • 2015.02.02 06:50:08domeboy75

    A románokkal van még nagyon rossz tapasztalatom a fürdőben, lehet hogy csak a bunkó, "terepjárós" pénzes fajta jár át hozzánk, de a köszönést még a saját nyelvükön sem gyakorolják.

  • 2015.02.02 08:50:04Turcsán Szabolcs

    Ajánlom figyelmetekbe a Szelíd Szülő Szalont, ahol érzelmi nevelést tanulhattok otthon! Ingyen tippek itt:[link]

  • 2015.02.02 09:53:50Emmanuel Goldstein

    ha mindenki, mindenütt köszönne, hogy tudnád ránézésre megkülönböztetni a különböző szociokultúrális osztályokat, he?

  • 2015.02.02 12:41:36saláta boglárka

    én sem értek egyet mások nevelésével, teljesen felesleges erőpazarlás. kis gyerek mellett erre nincs energiám. tényleg van, aki nem köszön, pl. munkahelyen se, oviban se, de ettől függetlenül van, akivel kijövök még így is! akivel meg nem, nem.

  • 2015.02.03 13:15:33Penelope

    Én köszönős vagyok. Ha nem köszönnek vissza, akkor azt azzal ütjük el a fiammal, hogy hangosan visszaköszönünk magunknak :-).

  • 2015.02.03 14:44:28Cövekközeg

    A szervilizmus és az üdvözlési kultúra mást jelent.A szolgáltatóknak munkából adódó kötelességük előre köszönni az ügyfélnek ,hiszen belőle élnek.Ezt minden tanfolyamon tanítják és elvárás a cégeknek a dolgozók irányába ,de a Kádár-rendszer ezt leegyszerűsítette,úgy,hogy minden új helyiségbe belépőnek kell előre köszönni.A belépő ügyfelet (boltok,szolgáltatók,gyógyszertárak,bankok) kell az alkalmazottaknak üdvözölni és és az ügyfélnek visszaköszönni.(különben gondolkozzon el,hogy mit keres a szakmájában-az üzleti etika szerint),Érdekes ,hogy a házmestertől való félelem szindrómája ilyen mélyen gyökerezik.
    Nem ismerkedés végett nyitok be egy üzlethelyiségbe,hanem értem vannak.Nyugat Eu-ban ez a mentalitás nem okoz gondot.

  • 2015.02.03 17:15:15atvitt ertelem

    Emmanuel, már megint beletrafáltál! :-)

  • 2015.02.03 19:31:45Etikett Iskola

    Nagyszerű, folytassa! Teljes mértékben egyetértek. Sajnos az emberek többsége leszokott a köszönésről,ha mégsem a "kívánok" szót már lespórolja, pedig nem kellene. A köszönés a legáltalánosabb, leggyakoribb társadalmi érintkezési forma, ezért kifinomult szabályai vannak. Ezek közül a legfontosabb, hogy csak az elmulasztása illetlen. Sokak felszínesnek, idegesítőnek tartják az amerikaiak szokását, hogy üdvözléskor mindenkire mosolyognak és szinte felesleges feltenni a kérdést, mert úgyis remekül érzi magát. Biztosak lehetünk benne, hogy ez közel sincs így. Mégis nem jobb érzés úgy kezdeni a napot, hogy mosolygunk egymásra, hangosan köszönünk? Meggyőződésem, hogy idővel hat az emberre és valóban jobban érzi majd magát. Mosolyogjunk!

  • 2015.02.03 19:32:24Etikett Iskola

    Nagyszerű, folytassa! Teljes mértékben egyetértek. Sajnos az emberek többsége leszokott a köszönésről,ha mégsem a "kívánok" szót már lespórolja, pedig nem kellene. A köszönés a legáltalánosabb, leggyakoribb társadalmi érintkezési forma, ezért kifinomult szabályai vannak. Ezek közül a legfontosabb, hogy csak az elmulasztása illetlen. Sokak felszínesnek, idegesítőnek tartják az amerikaiak szokását, hogy üdvözléskor mindenkire mosolyognak és szinte felesleges feltenni a kérdést, mert úgyis remekül érzi magát. Biztosak lehetünk benne, hogy ez közel sincs így. Mégis nem jobb érzés úgy kezdeni a napot, hogy mosolygunk egymásra, hangosan köszönünk? Meggyőződésem, hogy idővel hat az emberre és valóban jobban érzi majd magát. Mosolyogjunk!

  • 2015.02.03 21:51:57Gyűrött Papír

    Köszönni jó dolog. Aki kapja örül neki, ha visszaköszön nekem is jobb. Ma szülői után a takarító nénit billentettem ki, amikor viszontlátást mondtam neki, miközben a gyerekem iskoláját igyekezett tisztán tartani és a felmosóval dolgozott. Meglepődött és visszaköszönt, nem számított rá, hogy "észreveszik".

  • 2015.02.04 09:24:12D r . A g y

    Tegnap is öltöztetem a gyereket az oviba, az ajtónak háttal épp a gyerek becsomózott cipőfűzőjével szívok, erre bejön egy hülye pcsa, és jó hangosan odaordít, hogy "jó reggelt kívánok", hogy észrevegyem ám magam, hogy most dobjak el mindent, amit csinálok, és nézzek oda, és köszönjek vissza, mert ha nem akkor egy bunkó vagyok.

    Mellesleg azt is utálom, hogyha eszem valami nyilvános helyen (vállalati ebédlő meg hasonlókra gondolok) és jön valaki, az jó étvágyat kíván, én meg tele szájjal motyoghatom, hogy könönöm.

  • 2015.02.04 10:32:56Mercel

    Na jó lassan berakom a Díványt könyvjelzőnek. Mostanában valahogy nagyon sikerül belenyúlni a valóban létező, és érdekes témákba.
    +1

    Egyébként abszolút megerősítem a dolgot, ahol mi lakunk pár napja szembejött velem az egyik szomszédunk a két kisgyerekével (egyébként utálom mint a szrt mert egy büdös tahó, de anyukám úgy nevelt, hogy) köszöntem nekik, 3 lépés választott el minket semmi semmi semmi..:D
    Tök nehezen tudtam magamba fojtani a véleményem, mert az egy dolog ha valaki nem köszön vissza valakinek de ha ugyanezt gyerekkel teszi akkor az bónusz kcsgség, mert a gyerek legközelebb majd mikor köszön valakinek? Ha szimpatikus? Ha anya apa nincs ott? Vagy éppen a megfelelő szögben esik be a fény? Vagy egyáltalán nem mert az atomparaszt szüleitől ezt tanulta?
    Nyilván ez lehetne egyedi eset is, de nem az.

  • 2015.02.04 10:39:12Krumpli Bogart

    Dr. Agy! Egyetértek. A köszönés kultúrája nem akart igazodni a mai világ forgatagához. Régen a közösségben jellemzően azokat köszöntöttük, akiket ismertünk.
    Ha belépsz az Aréna plázába mikor köszönsz? A főépület ajtajában, vagy minden üzletben külön?
    Az én gyerekeim iskolájába 600 gyerek jár, a szó szoros értelmében hemzsegnek a szülők a folyosókon (ti. csak meghívásos rendezvényeken, szülői értekezleteken lehet bemenni az iskolába). Még a tanáraikat sem ismerem, nem még a szülőket. Belépek az osztályterembe, köszönök a nagy zsibongásnak, a jelenlévők zöme észre sem veszi, hogy bejöttem. (Általában csak bólintok, vagy intek.)
    Ha az utcán találkozom egy szülőtársammal, vagy egy tanárral, esetleg észre sem veszem, mert a saját gondolataimmal vagyok elfoglalva, vagy nem ismerem meg (rossz az arcmemóriám), ezért nyilván nem köszönök.

    Én faluban nőttem fel, ott természetesen mindenkinek hangosan köszöntem, mert mindenkit ismertem.

    A kedves anyósom mindig a köszönéssel volt elfoglalva, ez volt a kedvenc társasági témája. De neki a "jónapot" sem volt megfelelő, ő pontosan elvárta, hogy ki hogyan köszönjön neki és az apósomnak attól függően, hogy milyen nemű és hány éves.
    Mikor belekezdett ...... emelkedett a gyomrom.....

  • 2015.02.04 11:22:14áldorivendel

    Köszönni? Hmm... 15 évesen egy nap arra jöttem rá, hogy teljesen fölösleges hazudozás. Jó napot kívánok? Nem is igaz. Eszembe se jut, és ha esetleg kívánom, miért kell ezt mondani? Na és a csókolomozás! Persze, csókolnám... már akit... De ez nem zaklatás? A kicsi gyerekemtől az óvónéni elvárja, hogy csókolomot köszönjön neki. Ha már köszönni kell, mert ez a közizlés kényszere, akkor legföljebb Bon jour Monsieur! Vagy Good Morning Ladies and Gentlmen! És akkor egy filmben képzelem magam. Egyébként meg bakfitty!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta