SZÜLŐSÉG

Lop a gyerek! Rendőrért kiáltsunk?

2015. január 31., szombat 11:27

Minden szülő rémálma, ha tolvaj kerül a családba. A szerencsésebb szülők soha nem ismerik meg a kevésbé szerencsés szülők által megszégyenülten elmesélt „Tolvaj van a családomban” szégyen érzetét.

Mielőtt még szólásra emelkednénk, álljunk meg egy őszinte pillanatunkra, és nézzünk magunkba: ki az, aki még soha nem csent el bármit is, vagy tett bizonytalan, óvatos kísérletet tolvajlásra gyerekkorában, akár heccből, kíváncsiságból, vagy csak kalandvágyból, a haverok cukkolására, vagy önmaga élvezetére?

Akár egy szőlőszem lecsípése a zöldséges standokról, egy feledésbe merült, ki nem fizetett, de már felfalt Túró Rudi nagybevásárláskor, véletlenül a hónunk alatt felejtett újság! Apróbb baleset, akár ártatlannak is nevezhető, de mégiscsak elkövetett lopás.

Ne lopj! Mondja az írás és az atyai, szülői tanítás, és minden normális szülő ebben a hitben neveli a gyerekét. Nem azzal ülünk le a vacsora asztalhoz: ugye, kisfiam ma sem loptál el semmit itthonról, vagy bárhonnan máshonnan?

Még viccnek is rossz! Ha a megfelelő erkölcsi normák betartásán szocializálódik, ha kezdettől fogva odafigyelünk a gyerekekre, teljes jogú családtagok, evidensnek kell, hogy legyen: nem lopnak, nem nyúlnak másnak a tulajdonához. Esetleg aztán mégis.

A gyerek bármennyire is követi az otthonról hozott helyes mintát, a kíváncsisága, esetleg a poén kedvéért, vagy a megfelelési kényszer a másodperc töredéke alatt a bűn útjára csábíthatja. A bűn útjai lehetnek: csenés, lopkodás, lopás, fosztogatás.

A szomszéd kertjében a hívogatóan mosolygó, zamatos barack elcsenése még nem tekinthető főbenjáró bűnnek, de már jelzés értékű lehet? Biztosan nem az éhség érzete vezérli a csibész kölyköt, hogy óvatosan körülkémlelve, tiszta terep esetén átnyúljon a kerítésen, hanem a pillanat izgalma, mert ott volt a gyümölcs, mert senki sem szedi le, magyarázza később a gyerek az őt felelősségre vonó szülőnek.

Lopkodás kategóriába eshet a szülő cigarettásdobozának gyakori megcsapolása, a bárszekrény fosztogatása. Gyakran nem is magának, hanem a többieknek, cseni el a cigarettákat, hogy titokban fújják a füstöt, hogy felnőjön a banda tagsághoz. Vagy üvegcsébe tölti át a drága alkoholos nedüt, majd cselesen teával igazítja vissza a szintet, elbújtatva a megcsapolt üveget a bárszekrény mélyébe.

Ezekért a tettekért még nem nevezném tolvajnak a fiamat.

Na de a pénz?

Pénz elemelése, talán mint a bűnbeesés határának forintosíthatósága, már a lopás kategóriába eshet, hiszen kézzel fogott pénzérmékről, papír bankókról esik szó,

Bármelyik jobb családnál is megeshet, hogy a bitang kölykök szüleiktől kisebb- nagyobb összeget ellopnak, számolatlanul, csak úgy, hirtelen, meggondolatlanul a pillanat hevében, belenyúlva az apróval telitett pénztárcába/ papírpénzzel kibélelt levéltárcába.

shutterstock 102541181

Szigorúan egyszeri alkalommal belekóstolva a bűnbe, majd megmártózva a lelkiismeret-furdalásuk terhében, és a magukból fakadó szégyenérzetük hatására, végérvényesen hátat fordítanak a bűnbeesésnek. Valóban csak botlásként tekintenek vissza, az eltelt idő jótékony homályába vesző erkölcsi kilengésünkre.

Fosztogatás, amikor már jó előre kiterveli a büdös kölök a lopás metódusát, ösztönösen készül, lesi az alkalmat, hogy tolvajlásra adja a fejét. Fosztogatás lehet akár a testvér malacperselyének a folyamatos megsarcolása, a boltban való cukor elcsaklizása, a szülői bugyelláris szisztematikus ürítése.

A pénzben utazó gyerek előbb-, utóbb de megbukik, borítékolható lesz a fiaskó. A szülő sem teljesen hülye. Attól, hogy nem mindenki tartja észben a tárcájában tartott aprópénzek, zizegő papírpénzek pontos összegét, még van sejtése a tárcájában hordott pénzösszeg nagysága felől.

Rutinosabb kölykök, kisebb értékű papírpénzre, apróra utaznak, aminek a hiánya eleinte nem feltéttelenül okoz feltűnést a szülő rövidtávú memóriájában. A még rutinosabb kölykök, kipécézik maguknak a gyengébbik szülő (érsd: lazább szülő, aki számolatlanul hordja magánál a pénzt, vagy akit játszva becsaphat a pénztáros, a benzinkutas, mert soha nem számol utána a visszajáró összegeknek, mert nem érdekli, úgysem jár utána, tehát sokkal lazábban kezeli tárcájának pénzmozgását) pénztárcáját, és azt nyúlják.

De gyakorta van egy félretett fémdarab, bankó a pénztárcában-, amiről biztosan tud a szülő (és aminek kiemelt státuszáról egészen biztos nem tud a gyerek) - másnapi parkolásra, újságra, reggelire, bármi másra, és aminek (akár a sorozatos) hiánya feltűnést kelt a szülőben.

És a haramia kölyök egyhamar rajtaveszt, és a bukásával óhatatlanul is elindít egy hosszú és fájdalmas folyamatot családon belül -, ami az elveszett bizalom visszaszerzésén alapul, súlyos sebet ejtve a megbonthatatlannak hit családi kötelékbe vetett szülői hiten.

A meglopott szülőnek mintha a szívéből hasítana ki egy darabot a kölyök. Az már szülőtől függ, hogy különbséget tesz-e lopás között: hiszen sok tapasztalt szülő szerint a gyerekkori lopásnak is vannak fokmérői: a közértbeli cukorlopás eltérő elbírálás alá eshet, mintha a gyerek az otthoni kasszát fosztogatja, meglopva a saját szüleit.

És a szülő első sokkjából felocsúdva elkerülhetetlen önostorozásba kezd: Nem ezt látta otthon. Mi nem így neveltük ezt a gyereket. Mi lesz belőle, ha felnő? Hol rontottuk el a gyerek nevelését?

Csenés, lopkodás, lopás kiderülése esetén első körben hegyi beszéddel kezdünk, szobafogságra ítélünk, majd a bűnös ellen pszichikai hadviseléssel zárunk: kirekesztés a családi életből, nem szólunk, és nem beszélünk a tolvajhoz jó darabon.

A poroszos nevelés kedvelői büntetési eljárásaként első kérdésként a következőképpen szólnak: Melyik kezeddel tetted?

És a felbőszült szülő cipó nagyságúra veri a gyerek tolvaj kezét, vagy két hatalmas pofonnal kínálja meg, fakanállal veri el a seggét. Ezek a szülők a régi iskola követői.

A prepuertás fiúk nagy része kétségkívül össze van zavarodba, személytől, típustól függ, miként élik meg a kamaszkor buktatóit, mennyi idő alatt találnak vissza önmagukhoz, megfelelve a szülők, tanáraik, haverjaik elvárásainak. A fiúk kedvet lelnek bandába verődni, vagy akár egyedül a bűn útjára lépni, feszegetve a büntethetőségük határait, szembe helyezkedve az erkölcsi normákkal.

Ettől még nem gonoszok, és nem váltak bűnözővé, csak fiúk! - szólnak érdekükben a védelmező, megértő hangok.

És ezek a fiúk érzelmi intelligenciájuk beérésétől függően a megfeddő szülői hangok, vagy akár a fizikai retorziók hatására egyhamar letérnek a bűnös útról, és visszatérnek a becsületes nyájhoz- alap esetben.

Na, de mi újság a notórius, tolvaj kölykökkel, akik állandó fosztogatói a tárcáinknak, vendégeink kabátjai, táskái sincsenek biztonságba az előszobánk magányába, sunyin élnek köztünk, akiknek már a szemébe sem merünk tekinteni, félve a pislantásuktól, többszörösen is szíjat hasítottunk a hátukból, de mindhiába.

Az összetört szülő, aki nem ezt érdemli a gyermeke felől, tehetetlenné válik, félve él az otthonában, hiszen nem tudja milyen újabb sunyiságra fog fény derülni.

- Tagadjuk meg a saját gyerekünket?

- Meddig verhető a tolvajláson kapott gyerek?

- Mit tegyünk azzal a gyerekkel, aki meglopja a saját pszichológusát a foglalkozások közötti szünetekben?

- Riogassunk rendőrrel és nevelőintézettel?

- Meddig szerethető a tolvaj gyerek?

A notórius tolvaj kölykök félelemben élnek, hiszen félnek a lebukás veszélyétől, hiába is űzik sikeresen / sikertelenül a tolvajlást, a lebukás veszélye pallosként lebeg a fejük felett. A tolvaj gyerek sunyi patkányként éli a mindennapjait, állandó készenlétben állva a megcsapolható pénztárcák, számba jöhető, elcsenhető zsákmány körül. A kiskamaszok megtépázott idegei nem bírják a végtelenségig az otthoni szorongást, az állandó készenléttel járó izgalmat, kevés kamasz tolvajnak vannak kötélből az idegei. A notórius tolvajok közül is sokan egy idő után feladják a fosztogató életmódjukat, idővel beérik a már jó útra tért társaikat, lassan, de kinőnek a tolvajlásból.

Magukra maradnak a legkitartóbb tolvajok, hiszen, kamaszodva, felsőbb osztályokba lépkedve már rég nem lesz menő (jobb) társaságon belül tolvajnak lenni.

81319247

A gyerekkori csínytevések idővel bűnesetté válnak, amivel már nem lehet vagánykodni, hiszen a tetteikre már szigorú büntetés is kiszabható. És valóban magára marad a tolvaj kölyke, se otthonában, sem a külvilágban nem találja meg a biztonságát, kitaszítottá válik mindenfelől.

A legvékonyabb határvonalon egyensúlyoz a bizonytalan, tolvaj kamasz, betöltve a büntethetőség alsó határát, természetesen a váltás nincsen időhöz, pontos korhoz kötve. A tomboló hormonjai hívogató hatására az eddigi tolvaj kiskamasz, korának megfelelően beérve, lopó életmódját végleg feladhatja. Jótékony hatású csajozásra válthat át, sportolásra, tanulásra, új hobbyra cserélheti fel a lopásra szánt energiáit, ellenkező esetben megmaradva tolvajnak, akár magányosan, akár bandába verődve, megpecsételve további sorsát, a bűnelkövetés szélesebb mezsgyéjére léphet.

Mi a helyzet a lopással?

  • 144
    Sosem loptam
  • 264
    Gyerekként egyszer-kétszer loptam, de kinőttem
  • 112
    Gyerekként rendszeresen loptam ezt-azt, de kinőttem
  • 36
    Nem nőttem ki

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.01.31 14:00:08Advanced Flight

    Ez a Gantner Ádám nem tud írni.

  • 2015.01.31 19:32:15Kovácsné

    OK. Mit akartunk mondani?

  • 2015.02.01 01:06:33Mák Vilma

    Író????? Mitől lesz valaki író? Mert a tanító nénije megtanította leírni a betűket?

    "Meddig verhető a tolvajláson kapott gyerek?" Ez komoly??

  • 2015.02.01 03:26:40Nick Leeson

    Attól még, hogy valaki nem a világirodalom ünnepelt sztárja, attól még lehet érdekes mondanivalója! Nem feltétlenül kell mézédes mannaként inni a szavait, épp elég megérteni amit mondani akar. Sokszor talán épp ez vinné előre a világot! Nem az a fontos, hogy ki és hogyan mondja, hanem hogy mit!!!

  • 2015.02.02 10:23:31Lady.Vengeance

    Az mi, hogy "boltban való cukor elcsaklizása"?

  • 2015.02.02 20:04:13bonifac

    Ez az Ádám még mindig írónak képzeli magát. Leszokhatna már róla. A képzelgésről mindenképp, de az írásról sem volna rossz. Nekünk biztosan.

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta