Melltartó tízévesen? Normális!

Zanza!

Nem tudom, hogy csak a mi vidéki, kicsi falunkban volt ismeretlen a gyerekmelltartó fogalma a nyolcvanas években, de tény, hogy ennek hiánya jelentősen megnehezítette a serdülőkoromat. Szemmel látható jelei eleinte nem voltak annak, hogy kamaszodom, de a szexualitással elég korán foglalkozni kezdő fiú osztálytársaim olyan érdeklődést mutattak minden egyes felsőrészen átütő kislánybimbó iránt, hogy jól jött volna egy kis segítség.

Márpedig melltartóról minálunk szó sem lehetett, a testi változásokat vállaim beejtésével, görbe háttartással voltam kénytelen leplezni. 

Visszagondolva elég szürreálisan hangzik, hogy az első melltartómat tizenöt évesen kaptam meg anyámtól, amikor jeleztem neki, hogy a gimiben már mindenki hord ilyet. A kiválasztásra nem sok gondot fordított, egyik nap beállított egy nagyon cuki, cseresznyés darabbal, amit ránézésre vett meg, pedig egy rosszul megválasztott melltartó elég sok problémát okozhat. Persze örültem, mint majom a farkának, a fiúk szeme is ritkábban akadt meg a mellemen beszélgetés közben. 

Na a lényeg, hogy ezek után eldöntöttem, nincsen olyan, hogy túl korai melltartó: ha a lányom szükségét érzi, fog kapni akkor is, ha még lapos, mint a deszka. Az első melltartó megvásárlásának az ideje ugyanis nem mellméret- vagy korfüggő, mindenkinél máskor jelentkezik ez az igény. A gyerek jó, ha tisztában van azzal, hogy van megoldás a gátlásai leküzdésére (ami egyébként teljesen természetes dolog 10-13 évesen), nem szabad azt hinnie, hogy a melltartó a nagyok kiváltsága. Ő tökéletesen el tudja dönteni, mikor van rá szüksége, és milyen gyakorisággal szeretné azt hordani. 

shutterstock 127107674

Természetesen egy kislány esetében még nem kosaras melltartóról beszélünk, hanem kifejezetten gyerekekre méretezett sportmelltartóról, ami szerencsére már bármelyik gyerekosztályon beszerezhető. Kis dolog ez nekünk, de nagy dolog egy kiskamasznak, tapasztaltam ezt a lányomon is, akinek 10 évesen az egész testtartása megváltozott, amikor hordani kezdte az első darabokat. A probléma egyébként ugyanaz volt: a korosztálybeli fiúk igen élénk érdeklődést mutattak a mellbimbók iránt is, ráadásul iskolájukban, öltöző híján az osztályteremben vetkőzött együtt mindenki. Hatalmas lökést adott neki, hogy el tudta takarni a kis rózsaszín foltjait, innentől kezdve pedig engem baromira nem érdekelt a többi anyuka megdöbbent kérdése: "Ilyen kislányként melltartó?" Aztán természetesen pillanatokon belül minden barátnőjének lett gyerekmelltartója a suliban.  

Egyet azért érdemes szem előtt tartani: a nemi változásokról és a szexualitásról időben és nyíltan  kell elkezdeni beszélgetni. Annak, hogy egy felvilágosulatlan kislány a témától látványosan zavarba jövő anyához odamenjen a problémáival, minimális az esélye, aztán lehet azt mondani, hogy az én gyerekem még nem szólt, hogy melltartó kéne, mert a fiúk hülyén viselkednek, holott valószínűleg csak nem mer szólni. Fel kell neki kínálni a lehetőséget, higgyék el, örömmel fog élni vele. 

Blogmustra