SZÜLŐSÉG

Szülőszoba! Ott legyek, vagy kummantsam el?

2015. január 23., péntek 15:22

A gyermekvárás hosszasra nyúló periódusában bőszen gondolkodnak a leendő szülők: mármost mitévők legyenek a szülőszobában, ha eljön a várva várt pillanat? Együttesen, kéz a kézben segítsék egymást, értsd: a férfi a várandós nő feje körül téblábol az ájulásával küszködve, biztatva a vajúdó asszonyát, vagy inkább a várószoba biztonságában vészeli át a nehéz órákat, laposakat pislantva „odaátra” az üvegfalon túlra, siettetve az idő múlását?

A merész, és az ájulást hírből sem halló férfiak lelkesen vetik bele magukat a szülést megelőző trenírozásba, kívülről fújják az „eljárást”, és magukban már többször is előre megfenték a köldökzsinór elvágására hivatott ollót. Van, aki egyszerűen csak megelégszik az” ott leszek, tartom a fejét, és törölgetem az asszony izzadó homlokát” statiszta szerepével, mások aktív részesévé kívánnak válni a szülésnek is.

Na, de mi újság a már a vér látványától is maguk alá fosó kispapákkal, akik húznák-halasztanák, még ki is tolnák a szülés időpontját, és inkább hinni akarnak a gólya jövetelében, mint a steril szülőszoba fém és acél krómozott biztonságában?

Azokról a férfiakról is essen szó - jöhet a dühödt felhördülés és az ökölrázás, de hiába is, ők is közöttünk járnak, közöttünk élnek -, akik a kisbabájukat a nemzését követően legszívesebben már csak a pólyába bugyolálva, kimosdatva, békésen hortyogva látnák viszont, tudomást sem véve a közte lévő várandósságról, és az azzal járó összes maceráról, na és a magáról a legfőbb mumusról: a szülésről.

shutterstock 177003644

- Ez nem az én dolgom! - magyarázza ez a típusú férfiember a bizonyítványát, kibújva a felelősségvállalás alól.

Természetesen ez az eljárás képtelenség és aljas a társunkkal szemben, de mégis azért fejben, és szigorúan csak fejben eltűnődhet a férfiember az említett metódus gyakorlati hasznosságáról, persze csak halkan, magában. Aztán vagy lelkiismeret-furdalása támad, miszerint ekkora kretén azért mégsem lehetek, vagy lelkesedést mímelve, karácsonyi pofával megy a kispapákat okító kurzusra.

Na, de visszatérve a maguk alá fosó kispapákra, ők azok - mi vagyunk - azok a férfiak, akik a szülést talán önző módon, de mégiscsak a nők legbensőbb magánügyének gondolják, rettegve a szeretett nő testtájaiból kiáramló és kifolyó testnedvek, hangos sikolyok, vér és az izzadás forgatagától. Segítenénk, ott lennénk, kivennénk a részünket a közös munkából, de nem tudjuk. Valamilyen belső erő: félelem, émelygés, iszony, prekoncepciók visszatartanak bennünket a szülőszobában elvárt szerep gyakorlásától.

Gyávák vagyunk, vagy csak hímsoviniszta kényelmességünk int arra, hogy szembe menjünk a haladó trenddel, miszerint: a férfiembernek márpedig a szülőszobában a helye az anyuka mellett, egyik kezében a videókamerával, másik kezével ádázul csattintgatva az ollót.

A szülést megelőző oktatásban aktívan részt vállalunk, asszonyunk kérése nélkül eljárunk a kórház által szervezett programokra - hiszen ez a késztetés magunkból kell, hogy fakadjon -, és kellő odaadással rendezzük be a kisbabánk szobáját. Lelkesedésünk napról napra növekszik, terveket szövünk a kisbabánk élete köré, leendő nevét már századjára, ezredjére elismételtük magunkban, világgá kürtöltük.

A kórházi tartózkodáshoz nélkülözhetetlen holmikat összepakoltuk, a táska menetkészre élesítve, kint figyel az előszobában, napjában többször is ellenőrizzük, átpakoljuk, újabb és újabb felesleges holmival dagasztjuk. Izgatottá leszünk, jobban várjuk a hívó jelet, mint a bennünket nyugtatgató terhes nő, akivel megbeszéltük, leszögeztük, hogy a küszöbön kívül maradunk, bármi történjék is. Miközben magunkban vívódunk, miszerint mégiscsak a szülőszobában lenne a helyünk a szerettünk mellet, aki történetesen a magunk gyümölcsét kívánja a világra hozni.

Főhet a fejünk mi a helyes eljárás: puhány férfinak lenni, izzadva, remegve a váróhelység magányába várva a szülés kimenetelét, vagy erőt veszünk magunkon, férfi módjára viselkedünk, bemerészkedünk az oroszlán barlangjába, és ott összehányjuk a steril helységeket?

shutterstock 165464741 (1)

Dilemmázunk magunkban még a taxiban is, asszonyunkat nem terheljük a zavarodottságunkkal, nem segít, ránk bízza a döntésünk súlyát. Könnyű olyan nővel lenni, aki elmondja, tudtunkra adja már a terhessége legelején:

- Nézd! Ragaszkodom hozzá, hogy velem legyél szülés közben!

Vagy:

- Nézd! Nem akarom, hogy ott balfaszoskodjál körülöttem, majd kint várakozol a többi apával!

Na, de a férfiembernek a néma, kérdő női tekintetek mit sem mondanak! A „rád bízom a döntést, nem akarlak befolyásolni” kezdetű mondatok sem segítik az elhatározásában a szülőszobát illetően. - Vajon mit akarhat? Legyek mellette, biztosan jólesne a támogatásom, a jelenlétem? Vagy húzzak a francba, mert nem akarja, hogy lássam abban a kiszolgáltatott, fájdalommal viaskodó, vérrel és verejtékkel megpecsételt helyzetben?

Ilyenkor mi a helyes válasz?

A szülés vajon mennyire magánügy? Mennyire a nő magánügye, hermetikusan kizárva a férfit, vagy beengedve a legprivátabb szférájába, közösséget vállalva a fájdalomban, a vajúdásban, majd a baba kibújásában?

A férfiak a nőkkel ellentétben a legkevésbé sem gondolatolvasók. Maradnak a férfiúi intuíciók, amik talán még megsegíthetik az utolsó pillanatokig halogatott döntésében az önmagával viaskodó férfiembert, a taxiból kiszállva, egészen a szülőszoba ajtajáig.

Ahol remegve, izzadva, jó előre megbékélve istenével, készül fel a következő órákra, és feloldozásként éri őt az első vizsgálat elvégzését követően kiadott, megfellebbezhetetlen orvosi ukáz:

  • Császármetszést végzünk! Kérem, az apukát kint várakozzon! Semmilyen körülmények között sem tarthat velünk a szülőszobába.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.01.23 15:39:43Ciri

    Csak félig meddig olvasgattam bele a cikkbe, de azért volna egy tanácsom azoknak a férfiaknak, akik bármilyen okból nem akarnak bent lenni. (Én végig bent voltam, eszembe sem jutott az ellenkezője):

    Nem tudom mennyire rutin ez máshol is, hogy az apás szüléseknél egy teljesen különálló szobába várja az anyuka a babát. Ha az apuka f@sos vagy csak szimplán paraszt, akkor is jelentkezzen erre, legfeljebb az utolsó fél órában kimegy, viszont a párját megkíméli a feje mellett sorban ordítozó társaiank látványától, hangjától. Én már abba is beleborzongtam, amikor egy ilyen "össznépi" szoba mellett elmentünk a szülés napján.

    Szerintem.

  • 2015.01.23 15:44:48[c]

    "...rettegve a szeretett nő testtájaiból kiáramló és kifolyó testnedvek, hangos sikolyok, vér és az izzadás forgatagától"
    Aki ennyire undorodik az ilyesmitől, mit kezd majd az öregséggel és a betegséggel? Mert eljön előbb-utóbb, az biztos.

  • 2015.01.23 15:54:06kgbr

    Szerintem bent kell lenni az apának... Az asszonynak szüksége volt rám, a vajúdás alatt is kellett a támogatás, és nem a naturális részeket figyeltem a végén, hanem a kezét fogtam, tartottam az oxigént belégzéskor az arcához, ilyesmi. Az az érzés pedig, ahogy a kislányomat az anyja hasára tették, és mivel ott ültem mellette, pont szemmagasságban voltam, és először összenéztünk, hát, az leírhatatlan. Ki nem hagytam volna :) Gábor

  • 2015.01.23 15:57:04eßemfaßom még áll

    "Aki ennyire undorodik az ilyesmitől, mit kezd majd az öregséggel és a betegséggel? "
    Ez nem undorodás, egyszerűen ha nem akarja az ember azt nézni, hogy szenved az asszony (és az asszony se vágyik rá, hogy a zember végignézze ahogy üvőltözik) akkor miért tegye? Hogy megfeleljen netes balfaszok által kitalált hipermodern értékrendnek?

  • 2015.01.23 16:00:36tableno

    Hát én nem tartom magam egy rettenthetetlen macsónak, a kórháztól és betegségektől meg kifejezetten irtózom, de eszembe sem jutott, hogy egyedül hagyjam a feleségemet a szülésnél, hiszen ő is ugyanúgy félt, és szerintem nagyon szívesen cserélt volna velem, akinek "csak" néznie kellett... Aztán az első szüléskor kiderült, hogy a dolog egyáltalán nem olyan vészes, mint azt gondolná az ember, hiszen alapvetően egy örömteli és izgalmas dologról van szó, a vér/fájdalom itt nem betegség és halál kísérője. Amikor megláttam a kisfiam véres és kissé lilás fejét, ahogy előbukkant (igen, ONNAN), csak csodálatot éreztem, undort vagy félelmet semmit. A másodiknál már ideges sem voltam előtte. Én mindenkit arra biztatok, hogy legyen ott, nem fogja megbánni (a felesége/barátnője) meg nagyon hálás lesz).

  • 2015.01.23 16:09:43zetevar

    Eléggé egyéni, hogy ki mit szeretne. Az unokatesóm 4 gyermeknek adott életet. Az elsőnél még azon a véleményen volt, hogy a szülés a nők dolga. Az apukát közelébe sem engedte a szülőszobának. A másodiknál megbeszélték a férjével, hogy az majd az a végénél kimegy, addig viszont vele marad, aztán a baba olyan gyorsan érkezett, hogy apuka nem tudott kimenni. Ebből kiindulva a harmadiknál is bent volt, ami viszont nehezebben ment, így a negyediknél az unokatesóm megkérte egy barátnőjét, hogy legyen inkább ő bent vele.
    Én hármat szültem, jó, hogy ott volt a férjem, hogy volt egy kedves kéz, akiben kapaszkodhattam, és hiszem azt is, hogy a személyzet sem engedi el úgy magát, ha jelen van egy nem kiszolgáltatott ember is. Ennek ellenére a harmadik gyermekem után a youtube-on megnéztem egy mindent mutató videót és őszintén elszörnyülködtem. Nem gondoltam, hogy ilyen látvány...

  • 2015.01.23 16:14:52tableno

    Mondjuk az apa végig az anya fejénél ül, a legdurvább részek nem is látszanak onnan...

  • 2015.01.23 16:25:33Bär Finn

    Mindig az anyuka fejénél kell maradni. MINDIG!
    Mindkétgyerekem születésénél bent voltam.

  • 2015.01.23 16:26:42érdektelen

    Ott voltam mind a háromnál. Együtt kezdtük, együtt fejezzük be.

    Kell a támogatás, egy nőnek ilyenkor ez nagyon fontos.

    És aki nem akarja, nem kell telibe bámulni a sok vért, lehet úgy is helyezkedni.

    Nem értem a nyafogást.

  • 2015.01.23 16:26:44Advanced Flight

    Én megmondtam a férjemnek, hogy csak orvost és szülésznőt (ha muszáj) akarok látni magam körül, amikor éppen hétrét görnyedek a fájdalomtól. Szakszerű segítségre van szükségem, semmi másra.
    Végül ebből lett egy fájásgyengeség és császármetszés, úgyhogy a sors amúgy is eldöntötte :-)

  • 2015.01.23 17:30:05Flashy7

    először is nem kell túlkombinálni a dolgot, nem baj, ha nem akar, de nem különösebben hős, aki bemegy. aki nem extrém módon rosszul levős típus, az nyugodtan menjen be. amit nem akar látni, azt ne nézze. de ha a saját vadiúj gyerekét meg meri nézni (lesz még később annál koszosabb), akkor már a második másodperctől fogva láthatja. a köldökzsinór vágás nem kötelező, szerintem hülyeség is (vakbélműtétnél se megyek oda hogy én szeretném kivágni a darabot), a kamerát-fényképezőt meg nyugodtan hagyja kint és akkor hozza be, amikor már kész és megnyugodtak a dolgok, előtte nem fog olyan kép készülni, amit nézegetni vagy mutogatni akar.

  • 2015.01.23 18:14:50mrs.kunzoo

    Szerencsém volt, én nem akartam apás szülést és a párom sem akart bejönni. Úgyhogy mindketten fellélegeztünk, mikor ezt megbeszéltük. Viszont mikor ismerősök faggattak, hogy apás szülés lesz-e és azt feleltem, hogy nem és a mosolygásukra hozzátettem, hogy én sem akarom, úgy néztek rám, mintha ufó lennék. Utólag sem bántuk meg :D Mondjuk nálunk akkor hívják be apukát, ha már 7 cm-re kinyílt a méhszáj. Akkor meg már olyan mindegy, hogy ott van-e vagy sem :D

  • 2015.01.23 18:17:31johnny77

    Csatlakozom érdektelen-hez: Mindkettőnél végig ott voltam, fel sem merült, hogy nem megyek be. A feleségem is örült neki, nekem is hatalmas élmény volt, pedig rosszul vagyok a vértől, a kórházszagtól.

  • 2015.01.23 18:43:01efi

    Majd ha műtik az asszonyt valamiért, oda is bemászkáltok ?
    Sőt vica versa?

  • 2015.01.23 19:02:39Karolinn

    tableno : Kivéve ha Apa kukkol...mert kíváncsi...

    Szerintem ez is közös döntés, mint a gyerekvállalás.
    Nálunk teljesen egyértelmű volt, hogy bent lesz, az Ő gyereke is. Műtétnél ugyanígy.

  • 2015.01.23 19:22:33csepke

    Nem lehet tudni előre, hogy melyik férfiből mit hoz ki a látvány. Sajnos csak utólag derül ki. Aztán ha azt, hogy apának nem áll fel többé anyára, akkor már késő bánat, visszacsinálni nem lehet, cseszhetik az egész családosdit is esetleg..

  • 2015.01.23 19:44:23tableno

    Csepke, milyen látvány? Az apa általában nem látja az "akciót"!

  • 2015.01.23 19:47:42Auld Lang Syne

    Életem legnagyobb élménye volt, gyakorlatilag hetekig a hatása alatt voltam és újra és újra "visszajátszottam" a fiam születését.
    Az isten szerelmére, mit kell félni egy kis vértől, amikor egy gyerek születik meg. MENJETEK BE, LEGYETEK OTT!!!
    Az ultrahangos-4D-s felvételeken láttam a gyerekemet és elképzeltem, hogy milyen lesz. És tudjátok mit: pontosan olyan lett. Kibújt, nem sírt, a nővér beledugta az ujját a szájába, akkor felsírt. Betették az inkubátorba, elhallgatott, tágra nyitott szemekkel bámult, folyt a nyála.
    És én csak néztem, és azt mondtam, hogy heló, én már ismerlek ám, pedig eddig soha nem láttalak szemtől szembe. És pontosan ilyennek képzeltelek. NEM LEHET SZAVAKKAL KIFEJEZNI, hogy micsoda élmény volt ez.
    Olyan szinten el voltam varázsolva az egésztől, hogy a nővér szólt rám, hogy csináljak ám pár képet, ha már itt szorongatom a fényképezőt órák hosszat...

  • 2015.01.23 19:49:17csepke

    általában. az enyém látta a pillanatot. nem kellett volna.

  • 2015.01.23 19:51:54csepke

    auld...: ó közel sem a kis vér látványának elviseléséről van szó. ami sokkal súlyosabb élmény lehet, látni amint egy teniszlabdát próbálnak kipréselni egy pingpong labdányi lyukon

  • 2015.01.23 19:53:00tableno

    Én is láttam a pillanatot. Nem volt vészes, sőt inkább nagyon érdekes.

  • 2015.01.23 19:56:08Auld Lang Syne

    Tényleg, Csepke! A nő el van barrikádozva köldöktől lefelé egy zöld vászonnal. Nem látsz semmi olyat, amitől rosszul lennél. Aztán egyszer csak előhúznak egy kisbabát. (Közben gátmetszés. Szakszavak. A gépek prüntyögése…)
    No, igen, persze addig ki kell tartani anyával. Mert a nő ilyenkor egyik lábával a mennyországban jár, a másikkal a pokolban. De nagy szüksége van a férfira. Még akkor is, ha a vajúdás közban elküld a pi@ba, vagy csak azt mondja: kuss, merthogy túlzásba viszed az aggódást, együttérzést, nyugtató simogatást.
    Mégegyszer: nem lehet szavakkal elmondani, hogy mi is történik. Az orvosnak rutin, nekem a világ csodája.

  • 2015.01.23 20:05:50Vermine

    A ferjem, aki egyebkent attol is rosszul van, ha csak olvas a verrol, mutetrol stb, vegignezte a csaszarmetszesemet, es egyaltalan nem ajult el :-) . igaz,kenytelen volt az uvegablakkal elvalasztott reszen varakozni, mig kiszedtek belolem a gyereket, mivel igenyeltuk ezt az apuka mellkasara teszik eloszor az ujszulottet cimu opciot, es mikor bevittek a szobaba,onnan se ki, se be:-) igyhat kenytelen volt odanezni. Kesobb mar rohogve meselte, hogy valami nagy, tesztaszurore hasonlito izevel pakolgattak ide-oda a szerveimet. De az elso mellretetel meghittsege megerte a horrort:-)

  • 2015.01.23 20:29:53nagyjocó

    Kettőn vagyok túl. A harmadiknál is ott leszek, pedig fosok. Röviden: segíteni ugyan nem sokat tudsz, de sokat számít ha ott vagy. Bővebben:[link]

  • 2015.01.23 21:13:15leftalone

    Anno mondtam, hogy nekem pszichésen jól esne, úgyhogy mély levegő és jöjjön be. Ha nagyon nem bírja, akkor meg nyugodtan menjen ki, meg úgyis a fejemnél lesz, blabla...

    Na, kitolásnál elakadt a baba, tele lett a szoba, őt lenyomták egy székre mellém a térdemhez. Látott. Mindent. Aztán nem volt szabad műtő, méhlepény nem akart kijönni, kézzel, cafatokban tépkedték ki. Azt is végignézte.

    Amikor később kérdeztem, hogy hogy élte meg, két dolog maradt meg benne:
    1. Még csak a feje volt kint a babának, de köpött egyet és levegőt vett.
    2. A méhlepény kitépkedése olyan volt, mintha bazinagy csirkemájdarabokat szedtek volna ki.

    +1: A doki mögött elég nagy felületen véres lett a fal.

  • 2015.01.23 22:11:53zizi77

    Férjem még a Vészhelyzettől is rosszul van. Első gyereknél az éjszaka közepén fel se fogta mi történik.
    Másodiknál már, mivel a kettő között látott majdnem elvérezni/tök más miatt/, már maga is levezette volna a szülést, ha kell!

  • 2015.01.23 22:17:29Tápolt Ápolt

    az a normális, ha ott vagy bent. mert a gyereke(i)d, a feleséged (vagy csajod).
    egy ideig (amíg teljesen rá nem fordul a szülő nő a vajúdásra) számít a jelenlét - a nőnek is, és a dolgok nagy rendjében is. aztán a végén úgyis a nő kizárólagos dolga lesz kitolni a kölyköt. ott már csak asszisztál a férfiember. de aki bent volt, tudja: nem cserélnénk el semmiért!
    :)

  • 2015.01.23 22:52:48billy reed

    Auld Lang Syne
    "Tényleg, Csepke! A nő el van barrikádozva köldöktől lefelé egy zöld vászonnal. Nem látsz semmi olyat, amitől rosszul lennél. Aztán egyszer csak előhúznak egy kisbabát. "

    Biztos van ilyen is. Nálunk aznap épp rengeteg gyerek született, nem volt idő semmilyen "elkerítés". Csak mondom.

    "Tápolt Ápolt
    az a normális, ha ott vagy bent. "

    Neked, és a többi megmondónak: nem, nem az a normális. Hanem az, ha mindenki maga döntheti el, hogy számára mi a normális.

    "számít a jelenlét "

    Ugyanis embere válogatja. Akár nő, akár férfi.
    Én bent voltam, de eszem ágában sincs arcoskodni vele. Ha valaki nem akar/nem képes, akkor nem.
    És az is normális.

    Van ugyanis az a régi, szép mondás: semmi sem idegen tőlem, ami emberi!

  • 2015.01.23 23:48:40R2D2 & C3PO

    Én egyből 30 évesen. ;-DDD Sajnos, addig egy csomót kell melózni.

  • 2015.01.23 23:58:06R2D2 & C3PO

    A pasi legyen bent, neki kell észnél lennie. Nem segíteni, lelki támogatni, bla-bla-bla. Ha eksön van, intézkedjen.
    Bónuszként, együtt töltheti a gyerekével az első pár óráját. (Anélkül lesz jobb apa, hogy egy fűszálat is keresztbe kellene tennie. ;-D)

  • 2015.01.24 01:34:16tzi

    Húúúú.. beszéltünk már erről, gyakorlati tapasztalat egyelőre nincs. De kb. 95%-ban biztos vagyok benne, hogy nem szeretném, ha apuka benn lenne. Ha ő nagyon szeretné, vagy ragaszkodik hozzá vagy ilyesmi, nem fogok nemet mondani, mert ha fontos élménynek tartja, hát legyen, de ha enyém a döntés a másik megbántása nélkül, akkor bizony nem. Szerintem az apa-gyerek kapcsolat akkor is ki tud alakulni, ha apu nem asszisztálja végig a folyamatot (ahogy a 2000-es évek előtt is létező volt az apa-gyerek jóviszony, pedig még nem volt se divat, se "kötelező" az apás szülés), és.. nem tudom. Nem gondolom, hoyg a férfinak ott nincs helye, vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem szeretném.

  • 2015.01.24 07:44:17maxwall a Putyin csicska birca

    Én ott voltam a fiam születésénél. Életem egyik legnagyobb élménye volt. Aki kihagyja az az élet egyik legcsodálatosabb, legmeghatározóbb pillanatát mulasztja el.

  • 2015.01.24 08:11:03totorohun

    Életem egyik legtisztább, legnagyszerűbb pillanata. Sallangmentes, romlatlan boldogság. Nagyon kevés ilyen vegytiszta élmény adódik egy élet során, semmi pénzért nem adnám vissza.

    Ez a férfipicsogás, hogy miért kell ott lenni, csak ott merül fel, ahol a kapcsolattal valami alapvető probléma van. Ha teljes a bizalom, ha valóban várod a gyereked, akkor miért ne akarnál ott lenni? Aki meg a testnedvektől undorodik, az gondolom csak köntösben, misszionáriuspózban szeretkezik, előjáték nélkül...

  • 2015.01.24 10:22:42Phteven

    Ez olyan dolog, hogy más beszélni róla, és más megélni. Ha valaki nem bírja a vért és az orvosi dolgokat, az én vagyok. De a feleségemen azt éreztem, hogy szeretné, ha vele lennék. Úgy voltam vele, hogy majd legfeljebb halottnak tettetem magam, vagy elájulok, és akkor túlélem. Az események annyira pörögtek, hogy nem volt időm trükközni. Összességében csodálatos élmény volt, nem bántam meg.

  • 2015.01.24 11:46:43Patkááány

    Ugyan még nem szültem, de igazán nem szeretném hogy a férjem bent legyen. Sajnos nem egy olyan esetről hallottam már, hogy apuka szépen végignézte-asszisztálta a szülést, de utána egyszerűen nem volt gusztusa a feleségéhez (volt, ahol ennek konkrétan válás lett a vége). Remélem, ez azért nem túl gyakori eset, és biztos vagyok benne, hogy nálunk ilyen nem fordulhat elő (tényleg), de akkor is... majd ha elvágták a köldökzsinórt, megmérték, lecsutakolták, akkor megfogja és beleszeret, függöny le. Szóval hölgyeim, szerintem nem kell erőltetni az ilyesmit, ha szívünk kuglófjának egy szem mazsolája nem akarja végignézni.

  • 2015.01.25 12:55:16Emmanuel Goldstein

    amúgy, az kajakra maszkulin, ha eldöntöd magadban, akarod-e, és miért, ha mellé nagyon liberális vagy, megosztod a nőddel is a döntésed, de az, h a velveten osztod a frankót, az kicsit feminin és marhára buzis :)

  • 2015.01.26 09:00:04pirospottyos

    Na, az en ferjem olyan, hogy eljar vert adni, pedig tudja, hogy mindig elajul. Ehhez kepest mindket szulesnel ott volt, mondjuk ugy jottek ki a dolgok, hogy megijedni sem volt ideje, mert mindket gyerek hamar kibujt. En orultem neki, hogy ott volt velem, legalabb o komunikalt a midwife-okkal, mikor nekem mar nem volt energiam 

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta