Egy évig voltam diákcserén Olaszországban

Zanza!

Bogdán Kármen Balatonlellén él nevelőanyukájával, 4 édes- és egy nevelt testvérével együtt. A 18 éves Kármen jelenleg az érettségire készül. Az előző tanévet az olaszországi Suzzarában töltötte egy nemzetközi diákcsere program résztvevőjeként.

Arról beszélgettünk Kármennel, hogy kerül egy nem jómódú családból származó, árva roma lány egy külföldi cserediák-programba, és mit jelentett neki ez az egy év.

„Kármen a kiválasztási beszélgetésen árva roma lányként más középiskolás korú gyerekekéhez hasonló eredményeket produkált, ami a szociális körülményeit figyelembe véve, már önmagában is figyelemreméltó volt” – hangsúlyozza Bangáné Jarecsni Rita, a nemzetközi diákcsere-programok szervezésével foglalkozó AFS magyarországi vezetője. Az AFS teremtette elő saját ösztöndíj-alapjából Kármen utazásának anyagi feltételeit.

A parmai AFS-körzettel Velencében a karneválon, Kármen fehér pulcsiban
A parmai AFS-körzettel Velencében a karneválon, Kármen fehér pulcsiban

„Nagyon tisztelem Géresi Juliannát, Kármen nevelőanyukáját azért, hogy nem csak a fizikai szükségleteket biztosította nevelt lánya számára, nemcsak taníttatta őt, hanem túl ezeken, jövőképet is képes volt mutatni neki az AFS-program révén. Reményt és hitet adott Kármennek. Ez a legtöbb, amit egy szülő adhat a gyerekének” – tette még hozzá Bangáné Jarecsni Rita.

Az AFS

A tavaly 100 éves AFS a Nemzetközi Vöröskereszt után a világ második legnagyobb önkéntes szervezete. A cserediák-programokról rengeteg hasznos információt kaphatnak az AFS honlapján, a www.afs.hu oldalon, illetve kérdéseikkel fordulhatnak az AFS Magyarország budapesti irodájának munkatársaihoz, továbbá a szervezet országszerte elérhető helyi önkénteseihez és körzetvezetőihez, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek, hiszen korábban – cserediákként vagy fogadó családként – maguk is részt vettek a programban.

Azok a diákok, akik idén szeptembertől, azaz a 2015/16-os tanévben külföldön szeretnének tanulni, 2015. február végéig jelentkezhetnek az AFS-nél. A jelentkezés első lépése, hogy a www.afs.hu honlapon található “Jelentkezz most!” menüpontban angolul kitöltik az online előzetes jelentkezési lapot. A kiutazásra jelentkezők ezt követően egy kétnapos, játékos kiválasztáson vesznek részt, amelynek célja, hogy az AFS Magyarország személyes interjúk és szituációs játékok segítségével megbizonyosodjon arról, hogy a diákok valóban rátermettek-e a 3-11 hónapos külföldi programra. A legközelebbi kiválasztás január 24-25-én lesz, melyre január 19-éig lehet jelentkezni az AFS irodánál.

Hogyan kerültél be a csereprogramba?

Anyukám egy szombaton láthatásra vitte nevelt testvéremet, akkor hallott először az AFS diákcsere programjáról. Egy másik nevelőszülő mesélte neki, hogy fia abban az évben utazott külföldre az AFS segítségével. Mikor hazajött, azonnal mesélni kezdett nekem a programról, és megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha lenne lehetőségem arra, hogy külföldre utazzak nyelvet tanulni. Én először nem láttam, hogyan vehetnék részt egy ilyen programban, de azért azt mondtam persze, megpróbálhatjuk. És sikerült... 2013. szeptember 6-án érkeztem Rómába, a többi, velem együtt utazó magyar cserediákkal. Egy kétnapos közös orientáció és országismereti tájékoztató után, 8-án indultunk el fogadócsaládjainkhoz. A tanév végén, 2014. július 6-án érkeztem vissza Magyarországra.

Miért nem bíztál abban, hogy résztvehetsz benne?

Úgy gondoltam, egy ilyen nem nekem való, mert én nem rendelkezem olyan családi, illetve vagyoni hátérrel, mint a többi cserediák, így először nem éreztem magam odavalónak, de aztán többekkel is sikerült barátságot kötni.

Mit szóltak az osztálytársaid, amikor megtudták, hogy Olaszországba mész tanulni?

Csak akkor meséltem nekik erről, amikor már biztosan tudtam, hogy mehetek. Többségük igencsak meglepődött, sokan mondták, mekkora lehetőség ez, hiszen megtanulhatok olaszul, szerezhetek olasz barátokat, és sok szép olasz várost láthatok majd. Év végén pedig elbúcsúztak tőlem, és sok szerencsét kívántak.

Miért éppen Olaszországot választottad?

Olaszországot nem választottam, oda szólt az ösztöndíjam. Én először arra gondoltam, hogy angol nyelvterületre mennék, mivel az iskolában azt tanultam, ezért arra gondoltam, azt kellene erősítenem. Viszont később mondták, hogy Olaszország elengedte a regisztrációs díjat is, így az a legvalószínűbb, hogy oda mehetek. Óriási segítséget jelentett az is, hogy Rosta Károly, az AFS székesfehérvári szervezetének vezetője a tavaly elnyert Galatti-díjjal járó 2500 dollárt felajánlotta a diákcserém támogatására. Ezt egészítette ki az AFS saját ösztöndíj alapjából származó további 300 ezer forint.

Mennyire sikerült egy év alatt megtanulnod a nyelvet?

Úgy mentem ki Olaszországba, hogy angolul alapfokon beszéltem, olaszul pedig egyáltalán nem. Egy év alatt sikerült olyan szinten megtanulnom olaszul, hogy most a tanárommal emelt szintű érettségire készülök olasz nyelvből.

A pármai AFS körzettel Firenzében
A pármai AFS körzettel Firenzében

A kiutazásom előtt kezdtem el interneten tanulni, amihez az AFS biztosította a tananyagot. Mindenki, aki Olaszországba utazott kapott egy ingyenes internetes kurzust, aminek az első negyven leckéjét kötelező volt a kiutazás előtt teljesíteni. Így mire kimentem, már jó pár szót ismertem, illetve már tudtam nagyon egyszerű mondatokat mondani. Megtanultam például bemutatkozni. De szinte mindent ott tanultam meg.

Azt hiszem a sok segítség nélkül, amit ott kint kaptam, nem sikerült volna. Rengeteg segítséget kaptam az osztálytársaimtól, barátaimtól, tanáraimtól, a fogadócsaládomtól és az AFS helyi önkéntesei is segítettek nekünk. Azt hiszem, december táján kezdtem el egyre többet beszélni, januárban azonban nagy fordulatot vettem, és egyre gyorsabban tanultam, egyre több mindent értettem meg.

Kinek szólnak a diákcsereprogramok?

Az AFS elsősorban 15-18 év közötti középiskolások számára biztosítja csereprogramjait. A szervezet érettségizettek számára is kínál iskolai (pl. egyetemi, szakiskolai) programokat, ezek azonban egyelőre csak kisebb részét teszik ki az ajánlatoknak. Az AFS csereprogramjainak jelentős része egy tanévre szól: ebben az esetben a cserediákok augusztus végén kezdik meg csereévüket és július elején érkeznek haza. A magyar tanrendtől eltérő, február végétől január elejéig tartó keresztféléves programokra elsősorban Japánban, illetve Dél-Amerikában kerül sor. A diákok egy évnél rövidebb időre – 3 hónapra vagy egy szemeszterre – is jelentkezhetnek a csereprogramra: a szemeszteres programokat elsősorban azoknak a középiskolásoknak ajánlja az AFS, akik már beszélik a fogadó ország nyelvét, de szeretnék nyelvismeretüket elmélyíteni, a 3 hónapos programjai pedig kizárólag Európai országokba irányulnak.

Az USA, illetve néhány további, angol oktatási nyelvű ország esetében a jelentkezőknek egy nyelvi teszten kell megfelelniük. A többi ország tekintetében nincs szigorúan előírt előzetes nyelvtudás. Van viszont néhány ország, amelyik az érkezés előtt külön hangsúlyt fektet arra, hogy a diákok már valamiféle alapozással érkezzenek. Németország vagy Olaszország kéri a diákokat, hogy egy általuk ingyenesen biztosított online nyelvtanfolyamot végezzenek el. Sok ország esetében azonban egyáltalán nem elvárás, hogy a diákok akár csak alapszinten is beszéljék a célország nyelvét.

Milyen volt a fogadócsaládod?

Fogadóanyukámnak és fogadóapukámnak három gyereke van. A legidősebb egy 27 éves fiú, aki Milánóban él és dolgozik. Ő ritkán, havonta egyszer, maximum kétszer jön haza látogatóba. A következő egy 25 éves lány, akinek ez az utolsó éve az orvosi egyetemen. Végül a legkisebb egy velem egyidős, 18 éves lány, aki a tavalyi tanévben végezte az utolsó gimnáziumi évét, leérettségizett; ő egy évet töltött Amerikában szintén az AFS-szel, mielőtt engem fogadtak. Én voltam nekik az első külföldi fogadott lányuk. Fogadóanyukám egy bankban, fogadóapukám pedig nevelőotthonban dolgozott. Minden nap együtt ebédeltünk, vacsoráztunk. Étkezések előtt együtt terítettünk, majd a végén együtt szedtük le az asztalt. Ennél több házi munkában a gyerekeknek nem igazán kellett részt venniük.

Fogadócsaládom északon, egy Mantova melletti kisebb, körülbelül 22 ezer fős városkában, Suzzarában él. Itt jártam iskolába is. Mivel Suzzara Mantova mellett fekszik, abba az AFS körzetbe is tartoztam. Ebben a körzetben ismerkedtem meg egy boszniai cserediáklánnyal, akivel gyakran találkoztunk Mantovában, és volt, hogy együtt elmentünk a tőlünk körülbelül 1-1,5 órányira fekvő Veronába is, amikor már úgy éreztük, nem tévedünk el, és tudunk kommunikálni is.

Hogyan érezted magad Olaszországban?

Nagyon jól. Jó érzés volt, hogy az iskolában szinte az első pillanattól kezdve elfogadtak, szavakat tanítgattak, és amikor felelésre, vagy dolgozatra készültem, osztálytársaim, tanáraim is segítettek. A családban szintén sokat segítettek, hogy minél hamarabb megtanuljam a nyelvet. Fogadóanyukám esténként gyakran ült le velem tanulni, egyszerűbben elmagyarázta a tanulnivalókat. Az AFS körzetben szintén jól kijöttünk hárman egymással és az önkéntesekkel is. Gyakran mentünk kirándulni a pármai körzetben élő cserediákokkal. Szebbnél szebb helyekre vittek bennünket, például Veronába, Firenzébe és Torinóba. Ezenkívül az osztályommal három napot töltöttünk el Rómában, és szilveszterkor négy napra Milánóba is elutaztam a fogadószüleimmel.

Voltak-e beilleszkedési problémáid akár az iskolában akár a családban?

Az iskolában szinte az első pillanattól kezdve elfogadtak, így ott semmi probléma nem volt. A családban kicsit furcsa volt az elején, de oda is hamar be tudtam illeszkedni, ebben az is sokat segített, hogy kedves, mosolygós, vidám családom volt.

Milyen különbségeket és milyen hasonlóságokat látsz a magyar és az olasz iskola között?

Azt hiszem a legnagyobb különbség az, hogy ott a szombat is iskolanap volt, viszont mindennap egy órakor végeztünk a sulival, és mehettünk is haza. Mindennap öt óránk volt, egy óra ötvenöt percig tartott, öt perces szünettel. A harmadik óra után volt egy tizenöt perces tízórai szünet.

Ezen kívül óriási különbséget nem láttam az ottani és az itthoni iskola oktatási rendszerében. Talán csak annyit, hogy ha valakinek már megvan a terve a jövőre nézve, már gimnáziumban is felveheti azt a szakot, ami iránt érdeklődik; tehát például aki tanárnő/ óvónő szeretne lenni, az tanulja hogy egyes emberek hogyan viselkednek bizonyos szituációkban, és hogy vajon miért viselkednek úgy (a tantárgy neve: scienze umane), tanulnak a törvényekről,és filozófiát is. Én egy ilyen osztályban voltam.

18. születésnap az olasz osztálytársakkal
18. születésnap az olasz osztálytársakkal

Még egy különbség,hogy az ottani iskolámban az ötven óra közösségi munkát két hét alatt csináltuk meg, iskolaidőszakban. Ez annyit jelent,hogy két hétig nem kellett iskolába mennünk, csak az ötven órát megcsinálni, míg a mostani sulimban ez úgy működik, hogy tizenegyedikben egész évben lehet ezt csinálni. Szerintem jobb lenne, ha itt is meg lehetne oldani, hogy két hét alatt túl legyünk rajta...

Nonprofit, de költségei vannak

Bár az AFS nonprofit szervezet, a kiutazók költségei a csereprogram hosszától és a választott országtól függően 800 ezer és 2,5 millió forint között alakulnak. Az alapítvány azonban rendszeresen segíti a hátrányos helyzetű, de tehetséges és szorgalmas diákok külföldi tanulását is: a támogatást elsősorban olyan családok kapják, amelyek anyagi körülményei nem tennék lehetővé a költségek teljes összegének vállalását, és segítő önkéntesként vagy fogadócsaládként részt vesznek az alapítvány tevékenységében. Az AFS saját ösztöndíjprogramja mellett vannak céges támogatások is (pl. a CIB Bank vagy a Zeiss részéről), s az alapítvány folyamatosan keresi az együttműködési lehetőséget cégekkel, hogy a saját ösztöndíjkeretét kiegészítve, minél több középiskolás diáknak legyen lehetősége egy középiskolai tanévet másik országban eltöltenie.

Volt-e valami, ami nagyon hiányzott Magyarországból?

A legelején nem igazán. Aztán egyszer csak elkezdtem magyar zenét hallgatni, akkor azt hiszem az hiányzott, hogy valaki hozzám szóljon az anyanyelvemen, csak egy szót, amit értek, vagy csak egy magyar feliratot lássak valahol. Ez viszonylag gyorsan elmúlt, aztán azon kaptam magam, mikor egyszer fogadóanyukámmal vásárolni mentem, hogy túró rudit keresek a boltban. Ez egy kissé vicces volt abban a pillanatban.

Hazaérkezésed után az Olaszországban megismert emberek közül tartod-e bárkivel is a kapcsolatot?

Persze. Gyakran beszélgetek az ottani osztálytársaimmal és barátaimmal, illetve a fogadócsaládommal és az ott megismert cserediákok közül is tartom néhányukkal a kapcsolatot.

Mik a hosszú távú terveid, mi szeretnél lenni?

Miután leérettségiztem, turizmussal és idegenforgalommal foglalkoznék szívesen, és szeretnék még más nyelvet is megtanulni. Konkrét elképzelésem még nem nagyon van, azt viszont tudom, hogy sokat szeretnék még utazni.

Vállalsz-e bármilyen önkéntes feladatot az AFS-nél?

Természetesen igen, nagyon szeretnék önkénteskedni a későbbiekben az AFS-nél, hiszen így csak még több emberrel, nyelvvel, kultúrával ismerkedhetek meg. Ebben az évben az én családom is fogadott egy olasz fiút az AFS-en keresztül.

Van-e bármi, amit még szívesen megosztanál az újságolvasókkal? Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult az utazásom megszervezéséhez. Elsősorban nagyon szépen köszönöm a nevelőanyukámnak, aki amint hallott a programról, azonnal eszébe jutottam és elkezdett érdeklődni az AFS iránt és segített a jelentkezésben is. Szeretném megköszönni az AFS munkatársainak, Guti Zsuzsának és Bangáné Jarecsni Rita, igazgatóasszonynak a sok segítséget. Végül nagyon szépen köszönöm Rosta Károlynak a rengeteg segítséget, aki nélkül biztosan nem jutottam volna ki Olaszországba. Köszönöm a bátorításokat és a csodálatos, élményekkel teli évet!

Blogmustra