SZÜLŐSÉG

A jó szülő csak elképzeli, hányféleképp tudná megölni a gyerekét

2015. január 12., hétfő 10:00

Egyes pszichológusok szerint a jó szülőt a rossztól az különbözteti meg, hogy a jó szülő csak elképzeli, hány féle módon tudná megölni a gyerekét, de nem bántja, a rossz az indulatokat tettekre is váltja.

Az ideális anyáról és apáról alkotott képébe sokaknak nem fér bele, hogy olyan harag támadjon valakiben, hogy arról fantáziáljon, hogyan fogja kidobni az ablakon, vagy legalábbis felpofozni gyerekét. Felmerülhet, hogyan érezhet valaki olyan intenzív haragot épp az iránt az ember iránt, akit legjobban szeret, mint talán senki más iránt.

Pedig a gyerek előtti életéből is tudhatja mindenki, a legjobban azokra tudunk haragudni, akik a legközelebb állnak hozzánk. A szülőkre, a párra és a gyerekre. Az ember puffog, hogy milyen a főnöke, és hogy vezet az a barom, de abban az indulatban nincs meg az a mélység, mint a szeretteink iránti haragban.

shutterstock 190221023

A harag és az agresszív érzések tulajdonképpen a frusztráció következményei, annak a jelei, hogy valamilyen fontos szükségletünk sérült, hogy nagyon nem az történt, amit akartunk, és tehetetlenek vagyunk az ügyben. Ebből kiindulva könnyű megérteni, miért mélyebb a hozzánk közelállók iránti haragunk: hiszen tőlük többet, fontosabb dolgokat várunk, bensőbb vágyainkat tudják megsérteni, kielégítetlenül hagyni.

De vajon mi a helyzet a gyerekkel? Rendben van, hogy anyánktól, apánktól, párunktól sok mindent várunk, de a gyereknek elvileg inkább mi adunk. Mégis az a helyzet, a gyerek viselkedése elevenünkbe vág, hiába tudjuk racionálisan, felnőtt fejjel, hogy ezért a kapcsolatért minket terhel a felelősség. Néha épp ez a tudás növeli az ember tehetetlenségét...

A gyerek az alapvető szükségleteket bombázza

Az, hogy valaki nem hagyja az embert aludni, pihenni, a saját gondolataiban egy percre elmerengeni, nem enged egy pillanat csöndet: kínzás. Ha a gyermek teszi ezt, természetesnek vesszük, hiszen a babának, kisgyereknek valóban dolga, hogy válogatás és halasztás nélkül kinyilvánítsa igényeit, érzéseit. Igen, nyugodt pillanatában érti ezt a szülő, sőt, talán még a kiélezett pillanatban is érti intellektuális szinten, ez azonban nem oldja fel annak feszültségét, hogy alapvető szükségletei sérülnek.

Ha valaki éhezik, hiába érti, miért nincs étel, attól még szenved. A nyugalom és pihenés iránti igény ugyanolyan alapvető. Természetes reakció, ha indulatot érez az ember, aki ebben akadályoztatva van.

shutterstock 86073982

A nevelés sok tehetetlenség élménnyel jár

Legyen valaki szigorú vagy engedékeny, bizonyos viselkedést, normákat minden szülő szeretne átadni a gyereknek. Ha nem másért, egyszerűen azért, hogy képes legyen együtt élni a család, el tudják viselni egymást. Van, aki ambiciózus, és mintagyereket szeretne nevelni, van, akinek elég, ha a gyerek túléli a gyerekkort, és nem sodorja magát életveszélybe, de mindkettőhöz meg kell tanítani bizonyos dolgokat.

És ennek során sorozatban éri frusztráció az embert. Leginkább, mikor tudja, hogy a gyerek érti, mit akar tőle, képes is lenne megtenni, biztos, hogy azt is érti, a szülő nagyon-nagyon komolyan gondolja, amit mond, talán már valamilyen fenyegetés is elhangzott, talán már a sokadik büntetésnél, balhénál tartanak, és mégsem azt csinálja, hanem az ellenkezőjét. Nincs ésszerű magyarázat, s eljön az a pont, amikor a szülő is túl van az értelmezésen, az empátián, és marad az egyszerű, elementáris düh.

Ez a két forma mindenki számára ismerős, aki nevelt már gyereket, és persze van a többi, ami egyéni érzékenység kérdése. A nárcisztikus düh például, ha a szülő magáról alkotott értékítéletnek veszi a gyerek viselkedését, személye elleni támadásnak. Vagy az a harag, mikor a gyerek valami más fontos dologban akadályozza. Például miatta nem tud a munkájára koncentrálni, határidőre elkészülni, és ez okozza a tehetetlen indulatot.

Bármi is az oka a szülői indulatnak, az első és legfontosabb, hogy ne ijedjen meg tőle. Teljesen normális az érzés. És még attól sem kell megijedni, hogy a gyerek is érzékeli a haragot. Az ember bizonyos viselkedésformákkal indulatot vált ki másokból, ez a megtanulandó dolgok sorába illeszkedik, meglehetősen elveszett lesz felnőttkorában az ember, aki ezt nem érti. (Ismerünk ilyeneket, akik úgy viselkednek, hogy mindenki robban körülöttük, de nem értik, miért annyira dühös a másik ember egy másfél órás késés miatt, vagy, mert beleolvasott az e-mailjébe.)

Néhány alapszabályt kell betartani, amihez minden körülmény között tartja magát az ember. Ilyen az, hogy nem éli ki az indulatát, azaz nem bántalmazza a gyereket, és ilyen az is, hogy a személyét nem minősíti. Szabad kimondani, sőt, kikiabálni az indulatot, szabad mondani, hogy „Nagyon haragszom rád, nem igaz, hogy így kell viselkedned, elegem van ebből!” (Vigyázat: nem „belőled”, hanem „ebből”, azaz a helyzetből!). De ne mondjuk, hogy „Mekkora hülye vagy, bánom, hogy megszültelek!”

shutterstock 89364730

Az indulat mindkettőben benne van, de a második mondatot nem tudjuk helyrehozni, örök sebet ejt. Ha a gyerek a konfliktus után vigasztalásért jön, mondhatjuk, még kell egy kis idő, idegesek vagyunk, de ne mondjuk, hogy nem szeretjük. Igazából egyszerű a szabály: az igazat mondjunk, és ne állítsunk olyan butaságokat, amiknek semmi köze a valósághoz. A harag az harag, a helyzetnek, a pillanatnak szól, nem annak, hogy nem szeretjük egymást, vagy, hogy valamelyikünk értéktelen lenne.

Nem mindegy, milyen gyakran durran el a szülő agya és hogy a gyerek számára kiszámíthatatlanul jön-e a dühroham. Persze, hazugság lenne azt állítani, nem sérül az a gyerek, aki folyton a szülő indulatának van kitéve. Fájnak ezek az élmények, mert ilyenkor átmenetileg elérhetetlen a megszokott, biztonságot adó szülő. A gyerek vigaszra vágyna, de épp akitől ezt remélné, ő a rosszérzés forrása is. De ha ilyenkor sem fordul ki magából teljesen a szülő, és képes megfogalmazni valamilyen módon, hogy „szeretlek, de most haragszom rád”, akkor a gyerek számára is kezelhető lesz a helyzet, mert tudja, megmaradt a kapcsolat.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.01.12 11:34:13Crescence

    Kimaksolta az anyaságot ez a mondat.

  • 2015.01.12 11:46:37slowMotion

    Az első bekezdés komplett baromság.

  • 2015.01.12 12:38:00kalandfereg

    Fú bazdmeg, ez a cikk pöttyet durva!!
    Baj, hogy én sose fantáziáltam arról, hogy megölöm a saját gyerekemet?
    Pedig a nagyobbik pont mostanság hozza a tipikus tenyérbemászó kamaszt, szóval ha most nem, akkor szvsz már nem is fogok.

  • 2015.01.12 12:57:57eo

    Hát felpofozásról még belefér, de megölésről fantáziálni eléggé túlmegy a normálison, kedves Cziglán Karolina!

  • 2015.01.12 13:07:40zizi77

    Csak az a rossz szülő, aki ki is nyírja a gyereket? Azért én tudnék még egy-két dolgot említeni. :(

  • 2015.01.12 13:15:01nicktolvajmentesítő_kovi1970

    "A jó szülő csak elképzeli, hányféleképp tudná megölni a gyerekét"

    Mi a szar??? Nooormááális?

  • 2015.01.12 13:24:14kolbászmustárral

    Babadook.

  • 2015.01.12 13:41:40Szelid sunmalac

    A Babadook az kemeny. Az er ha valaki inkabb magat gyilkolna meg?

  • 2015.01.12 13:54:48Shopping

    Sztem neked nem kellett volna gyerek.

    Nekem kettő van, nagyok. Voltak rosszak. Sokat.

    Ezek ellenére , SOHA nem jutott ilyen baromság az eszembe...

  • 2015.01.12 14:32:32Bigiee

    Én ezt valahogy úgy hallottam, hogy :" Nem az a szülő a jellem aki nem képzelte el , hogy az egyik saroktól a másikig pofozná a gyerekét, hanem az aki nem teszi meg"
    Az már más kérdés , hogy a cikk író ingerküszöb iszkálásképpen ezt radikálisabban fogalmazta meg.
    Mellesleg imádkozom a farizeusokért akik hajnali 4 kor 1 óra seggrázás után (még mindíg bömbölő gyereket) nem akarták földhözcsapni, vagy nem keltették fel idegesen a párjukat, hogy:" az én műszakom lejárt, mostmár ringasdd te!".
    (el ne kezdjetek nekem trollkodni ,hogy mér nem etette meg , meg ilyenek, nem az első gyerekem, hanem a 4. van már tapasztalat bőven és mégis kevés, mert minden gyerek más!) szóval akinek még nem volt ilyen élménye az jobb ha nem ítélkezik azok felett akinek már volt.

  • 2015.01.12 14:45:11saláta boglárka

    én se gondoltam soha ilyesmire pedig gyermekágyi depresszióm is volt. olyan érzésen gyakran van, hogy bolondokházában élek, és szívesen mennék 1-2 napra szállodába (egyedül), de tegye fel a kezét, aki sose akarta...

  • 2015.01.12 15:00:50LAclow

    Az idei első értelmes komment kategória győztesét Bigiee nevéhez szeretném hozzá rendelni. Jó látni hogy azért van ember akinek sikerül megtanulnia értelmezetten olvasni, túlnőni a dudván. Ez jó.

  • 2015.01.12 16:01:14kalandfereg

    Kedves bigiee es laclow,
    az elborzadt hozzaszolasok aranyabol eleg jol lehet kovertkeztetni arra, hogy NEM, az nem normalis ha arrol fantazialsz, h foldhoz csapod a sajat gyerekedet. Nem farizeuskodasbol nem jut eszebe ez a donto tobbsegnek, hanem mert eszebe se jut, ha ertitek mire gondolok.

  • 2015.01.12 17:22:29zizi77

    Bigiee, azért van különbség a tehetetlen düh, és a gyilkolásról való fantáziálás között. Természesen az előbbit magam is éreztem néha, de inkább magam öltem volna meg még gondolatban is, minthogy a gyereknek ártottam volna. A nagyobbat persze már párszor fepofoztam az képzeletemben. :)

  • 2015.01.12 17:24:25Emmanuel Goldstein

    normális embereknek nincsnek ilyen negativ érzelmei a szerettei (vagy akár ellenségei) iránt, aki ilyemit tapasztal magán, azt démonok szállták meg, legyen szíves jelentkezni alegközelebbi Hit csarnokban spirituális tisztításra!

  • 2015.01.12 19:48:52_Wasp_

    a harmadik gyermekem nevelem, de még csak azt sem képzeltem el, hogy elfenekeljem "bosszúból" a nekem okozott kellemetlenségekért.

    Egyáltalán nem hiszem, hogy az lenne a normális, ha valaki a saját gyermekét szeretné bántani azért, hogy attól jobban érezze magát.

    Az viszont normális, hogy a gyermeknek (főleg a kisgyermeknek) igénye van a törődésre, a szülők igényei a pihenésre gyakran teljesen háttérbe szorulnak. Akinek ez nem felel meg, az fogadjon dadust, vagy ne szüljön gyereket.

  • 2015.01.12 21:03:10esmivanhabrucespringsteenkeszitettefel

    Persze, senkinek nincsenek ilyen gondolatai, ez evidens! Ahogy senki sem csalja meg a ferjet, stb. :)

  • 2015.01.12 22:26:41Aëtius

    Kedves Karolina, szerintem magának szakorvosra lenne szüksége (nem pszichológusra). Ha maga ezt a cikket végiggondolta mielőtt megírta akkor valami nagy baj van. Valamint javasolnám végiggondolni, hogy voltaképpen mi az az üzenet amit mondani akart.

  • 2015.01.12 22:32:56Aëtius

    @esmivanhabrucespringsteenkeszitettefel: a férj megcsalása a modern társadalmakban nem tartozik a tabu kategóriába. A gyerekünk megölése meg a legalapvetőbb tabuk közé tartozik és valószínűleg tartozni fog míg a homo sapiens létezik. Ez a szerencsétlen, csak azért, hogy maximalizálja az átkattintási arányt, oly bombasztikusra vette a bevezetőt, hogy a mondanivalója irrelevánssá vált.

  • 2015.01.12 22:40:35zsocccka

    A sok, szöveget értelmezni képtelen hipokrita most mind itt kommentel. Pfejj.

  • 2015.01.13 01:01:02R2D2 & C3PO

    Szerintem ez úgy hülyeség, ahogy van.

    A tűrésküszöb nálam is szokott alacsony lenni, de nem adok magamnak ilyen felmentést: igenis viselkedni kell ilyenkor is. Nem a gyerek tehet arról, hogy megszületett, ugyebár!
    Hovatovább az érzelmeim simán kifejezem. Csak épp magamra irányítom, nem a gyerekre.

    Ha jó napom van, akkor a rosszalkodás eléggé szórakoztató. Sokkal inkább az, mint mikor szépen eljátszik. ;-D

    Szóval a magam részéről inkább azon vagyok, hogy én elég jó passzban legyek.

  • 2015.01.13 06:38:03atompyka

    Aki nem tudja helyesen értelmezni az első mondatot, az írjon a "csak" elé egy "legfeljebb"-et, hátha úgy tisztább lesz a jelentèse...

  • 2015.01.13 09:01:41szambukusz

    Nekem tetszett a cikk! Köszönöm!

    Megjegyzem, eddig minden kisgyermekes ismerősömtől hallottam már azt a mondatot a gyerekre vonatkoztatva, hogy "én mindjárt kivágom az ablakon..." :-)

    De jó, hogy itt mindenki mintaszülő, és maga a megtestesült Buddha.

    Én sajnos nem vagyok ilyen tökéletes, és úgy látszik a környezetemben senki sem az. Örülök, hogy azért vannak akik nem csak ítélkeznek, hanem segítséget nyújtanak.

  • 2015.01.13 10:19:30zizi77

    Szabukusz, ez egy szófordulat, amit kimondunk, de nem képzeljük el. Kb. olyan mint amikor azt mondjuk, "b@szd meg", mégsem vízionáljuk az aktust. :)

  • 2015.01.13 11:32:42Baaah

    Az első két bekezdés nettó faszság, mindenkinek vannak rossz napjai de ha valaki azt gondolja, közben, hogy a gyerekét maradandó sérülést okozva fizikálisan / lelkileg bántalmazza és majd az bármiben segít is, annak eredendően nagyon nincs rendben az agyában valami.ü

    Én elég sokat voltam fent esténként a gyerekkel, mikor ordított és az hogy földhöz vágjam vagy megrázzam erősebben fel sem merült bennem, mert miért merült volna fel???? Az én gyerekemről van szó nem másról ha bármilyen tárgy problémát okoz azt is földhöz vágom és probléma megoldva vagy mi?

    biginek: nagy különbség van 'a felkeltem a párom vagy eszembe jut hogy földhöz csapom' a gyerekem.

    Az vállaljon szerintem gyereket, aki megérti és elfogadja azt a tényt, hogy az első gyerek 90% lemondás a régi életről, és a következők szintén hozzák a maguk 90%-át, a többieknek javasolt a muslinca, azt lehet csapkodni ha megunták :)

  • 2015.01.13 16:17:23A Manci

    Höhö, a sok mintaszülő hogy osztja az észt. Csak akkor azt nem vágom, miért van évről-évre, napról-napra egyre több lelki sérült, depressziós, megbicsaklott érzelmi világú ember.

    Mellesleg sokszor inkább a pofon, mint a sértő, agyba és szívbe égő, bántó mondatok, amelyek sosem múló sebet hagynak.

    A megölés pedig képletesen (gyengébbek kedvéért: szimbolikusan, átvitt értelemben) hangzott el. Aki még ennyit sem képes megérteni, az vajon hogyan neveli a gyerekét?

  • 2015.01.13 16:21:29csakférfi

    Van itt még olyan aki elhiszi hogy a cikkíró nem beteges tanácsokat ad?
    "Persze, hazugság lenne azt állítani, nem sérül az a gyerek, aki folyton a szülő indulatának van kitéve"--Inkább a szülő nyelje be a gyerek hisztijeit.Remek tanács az amúgy is frusztrált szülőnek.(munkahelyi ,egzisztenciális )

    De ha ilyenkor sem fordul ki magából teljesen a szülő, és képes megfogalmazni valamilyen módon, hogy „szeretlek, de most haragszom rád”, akkor a gyerek számára is kezelhető lesz a helyzet, mert tudja, megmaradt a kapcsolat.---Ez megint paradox.Vagy szeretek vagy haragszom.együtt a kettőt az elmebetegek produkálják.
    "Ez a két forma mindenki számára ismerős, aki nevelt már gyereket, és persze van a többi, ami egyéni érzékenység kérdése. A nárcisztikus düh például, ha a szülő magáról alkotott értékítéletnek veszi a gyerek viselkedését, személye elleni támadásnak".----A gyerek mindig az értékrendünket támadja a személyiségünkkel együtt.Ez olyan mintha azt kérné a posztoló hogyha valaki azt mondja hülye vagy hogy gyereket nevelsz akkor a hülye csak a sértés a többi nem.Ekkora ökörségeket.Basszus nem csodálom a mondást "aki érti csinálja,aki nem érti tanítja"

  • 2015.01.13 23:48:50Mészáros Mónika

    Szerintem ez akkor is beteges egy cikk. Akiben ilyen harag tud lenni az jobb lenne ha ahelyett, hogy azt gondolná, hogy ez normális dolog inkább keresne valamilyen terápiát rá.
    Ha nagyon akarjuk képletesen is érthetjük persze, de a divany.hu nem egy filozófiai magaslatú sarka az internetnek, azért valljuk be. Ha annak szánta az írást a magát valami (ezek után) morbid módon pszichológusnak nevező író, akkor rossz helyen tette közzé....

  • 2015.01.14 10:00:06IKDFA

    Melyik húgyagyú kreténnek jutna - mármint a cikk íróján kívül - eszébe a gyereke megöléséről fantáziálni? Hol szerezted a diplomád? Az ecserin? Persze haragszik néha rájuk az ember, esetleg még egy méretes pofon kiosztásán is elgondolkodik (aztán a még normálisabbja visszafogja magát) de megölni? Szerintem fordulj egy igazi pszichológushoz...

  • 2015.01.14 10:01:37Fertőtlenítés a faluban

    "Sztem neked nem kellett volna gyerek."

    Vannak itten erős mondatok a hozzászólók részéről is.

  • 2015.01.14 10:26:16nadamhu

    A cikk az elso 2 bekezdes kivetelevel teljesen ok. A cikk cime izlestelen es olcso figyelemfelkeltes. Azoknak, akik szidjak azokat, akik megbotrankoztak a cik cimen: Ne a joerzesu embereket szidjatok a jogos felhaboroasert, hanem a kattintasvadasz, szendekosan provokalo ujsagirokat.

    /Egy apa, aki az elso 2 bekezdes kivetelevel magatol is ugy neveli a gyereket, ahogy a cikk tobbi reszeben van./

  • 2015.01.14 14:36:37Gyűrött Papír

    Az első mondat alapján google fordítóra gyanakodok és is.
    Megölni!!??

  • 2015.01.14 16:39:19Kulics

    Jajjmán a sok kis öntudatos hipokrata, hogy ő nem is... hahaha... legjobban magunknak tudunk hazudni.
    De semmi gond: megjön majd érte a jól megérdemelt rák, infarktus, gyomorfekély stb.

  • 2015.01.14 19:29:20Doryyka

    En nem a gyereket, hanem magamat akarom megölni, miota gyerekeim vannak.

  • 2015.01.15 13:06:15ciánkáli

    Az feltűnt valakinek -a cikk roppant hangzatos és túlzó címén kívül- hogy elég hasznos tanácsokat is ad arra vonatkozóan mit mondjon az ember, ha dühös a gyermekére? Ti kedves kommentelők sosem voltatok még dühösek a gyermeketekre? Sosem voltatok indulatosak velük? Mindig higgadtan és nyugodtan beszéltetek hozzájuk? Azt gondolom, aki ezt állítja az egyszerűen hazudik. Indulatkifejezésben pedig szerintem sok szülő nem jeleskedik, ez a cikk ebben is segít.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta